Mfv.10147/2014/4 – Kúria

(1)Mfv.II.10.147/2014/4.szám A Kúria a dr. Balogh Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Ormai Gabriella ügyvéd) által képviselt alperes ellen munkabér megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 35.M.764/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.631.096/2013/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.631.096/2013/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint és 12.150 (tizenkettőezerszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 450.000 (négyszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
4. június 6-ától
5. május 10-ig határozatlan idejű munkaviszonyban, értékesítési igazgató munkakörben állt az alperes alkalmazásában bruttó 1.300.000 forint személyi alapbér ellenében, a felek bónusz juttatásban is megállapodtak. A felperes a keresetében
6. évre bruttó 4.500.000 forint és ezen összeg
7. február
8. napjától járó kamatai prémium jogcímén történő megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes a belső szabályzatában vállalt kötelezettséget a prémiumfeladatok kitűzésére, amelyet nem teljesített, a kitűzés során nem a jóhiszeműség és tisztesség követelménye alapján járt el, a belső szabályozást súlyosan megszegve foganatosította a kitűzést, eljárásával megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Érvelése szerint az alperes nem a megkötött munkaszerződésben, hanem az ennek aláírását megelőzően átadott
9. április 20-án kelt ajánlatában vállalt kötelezettséget a prémiumrendszer üzemeltetésére. Hivatkozott az ... számú dokumentumra is, amely a kitűzés folyamatáról rendelkezik. Keresetét ezekre a dokumentumokra, valamint a munkaviszonya keletkezését megelőző szóbeli ígéretre alapította. Állítása szerint a ... számú dokumentumot nem ismerte, és az nem a prémiumrendszer üzemeltetésével volt kapcsolatban. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az alperesnél a béren kívül juttatások körét a H504.
10. számú szabályzat tartalmazza. A felperes által hivatkozott alapokon nem vállalt fizetést a felperes irányában, a
11. évre járó juttatásait kifizette. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 35.M.764/2011/
12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek a munkaszerződésben személyi alapbér fizetésében, személygépkocsi és mobiltelefon juttatásban állapodtak meg. Álláspontja szerint a munkaszerződést megelőző ajánlat az alkalmazott M. teljesítményétől és a vállalat üzleti eredményeitől függő, évente kétszer kiírásra kerülő olyan juttatást rögzített, amelynek mértéke az alapbér maximum 300 %-át is elérhette. Az alperes az ajánlatban a juttatást bónusznak nevezte, amely azonban a prémiumnak is megfeleltethető. A felperes felvételéről szóló engedély a bér körében a személyi alapbéren túl az évi két bónuszjuttatást is tartalmazta. Az ... számú szabályzatot illetően az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy ez az értékesítési terv létrehozásának folyamatát követi végig, a további juttatás körében konkrétumokat nem tartalmaz, nem minősül a felek közös megállapodásának, legfeljebb a munkáltató egyoldalú szabályozójának, ezért nem alapozza meg a felperes további juttatás fizetésére való jogosultságát. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a felperes a szóbeli megállapodás körében a bíróság kioktatása ellenére sem élt bizonyítási indítvánnyal, vagyis nem igazolta, hogy közte és az alperes között milyen tartalmú megegyezés történt. A munkaügyi bíróság az alperes által hivatkozott .... számú szabályzat kapcsán rámutatott arra, hogy az abban foglaltak a felperes részére a munkaszerződést megelőző ajánlatban foglaltakkal megegyeznek, azonban arról is rendelkezett, hogy a teljesítménytől függő juttatás fizetése nem garantált. A bíróság megállapította, hogy ezen utóbbi szabályzatot a munkáltató valamennyi érvényes szabályzattal együtt az elektronikus rendszerben hozzáférhetővé tette. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy 2008-ban az alperes a megállapodásban foglalt bónuszt megfizette a felperesnek, ezért keresete a további juttatás megfizetése körében nem volt alapos. A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 55.Mf.631.096/2013/
13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és megállapította, hogy a munkáltató
14. I. és II. félévére vonatkozóan kiírta az M.-t, és értékelte a teljesítményt is. Ennek alapján a felperes I. félévi eredménye 58,8 %-os, a II. félévi 55,2 %-os volt, amelynek alapján a havi fizetése 50 %-ának megfelelő 749.500 forint bónusz juttatásban részesült
15. júliusában és novemberében is. Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Az eljárási kifogások körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a tájékoztatási kötelezettségének, szakértő kirendelése pedig a perben nem merült fel, mert a bíróságnak jogkérdésben kellett döntenie. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp.
16. §

(1)bekezdésében foglaltakat sem, mert figyelmeztette a feleket a tárgyalás berekesztésére, és a felperes a felhívás alapján csupán összefoglaló véleménye előterjesztésére kért határidőt, új tényállítást, és új bizonyítási indítványt azonban nem kívánt előterjeszteni. Megállapította, hogy a jegyzőkönyv szó szerinti rögzítése körében a Pp. 118.§-a alapján a felperes nem kért kijavítást. A törvényszék megállapítása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott Gy. B. tanú idézésének hiányára is, mert a sikertelen idézést követően ezen korábbi bizonyítási indítványának mellőzését kérte. A törvényszék érdemben megállapította, hogy a felek egyező álláspontja szerint a bónusz, illetve a prémium egymásnak megfeleltethető, azonos fogalmat jelentett a felek közötti megállapodásban. Nem értett egyet azonban az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az ajánlat - egyezően a felvételről szóló engedéllyel igazolta a felperes és az alperes közötti megállapodást a juttatásról, mert a

1. május 5-én kelt munkaszerződés
2. pontjában a felek kizárólag a személyi alapbér összegében, annak fizetési határidejében, továbbá a személygépkocsi és mobiltelefon juttatásban állapodtak meg. Ebből következően a munkaszerződés felülírta az ajánlatban foglalt feltételeket, vagyis a munkáltató nem vállalt kötelezettséget a prémium megfizetésére. A felperes részére bónusz/prémium kifizetése, a munkaviszony fennállása alatt az alperes által egyoldalúan kiadott ... számú szabályzaton alapult. A szabályzat „Kifizetés" címszó
3. pont alatt azt tartalmazza, hogy a prémium fizetése nem garantált, a prémium a munkavállaló munkaszerződésében foglalt feltételeknek nem képezi részét, amely megállapítás nem áll ellentétben a felek között létrejött munkaszerződésben foglaltakkal. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az értékesítési tervre épülő M. elnevezésű ... számú szabályzat csupán az értékesítési terv létrehozásának a folyamatát rögzítette, ezért annak megszegésére a felperes a bónusz/prémium iránti keresetét nem alapíthatta. A törvényszék álláspontja szerint a felperes által az elsőfokú eljárás során 6/
4. számú irat mellékleteként csatolt M. kalkuláció, és a felperes
5. évi MBO kitűzések körében tett nyilatkozatai alapján megállapítható volt, hogy
6. év mindkét félévében megtörtént az M. kiírása, a célkitűzések, feladatok meghatározása. A felperes a perben nem bizonyította, hogy 2008-ban az M. kiírását követően a részére meghatározott feladatok tarthatatlanságára vagy teljesíthetetlenségére hivatkozott volna. A törvényszék rögzítette, hogy mivel az alperes a munkaszerződésben nem vállalt kötelezettséget a felperes részére prémium megfizetésére, arra a ... számú szabályzat alapján került sor. Az elsőfokú bírósággal egyetértve megállapította, hogy az alperes a hivatkozott szabályzatot az elektronikus rendszerében bizonyíthatóan hozzáférhetővé tette, továbbá a 30/
7. és 30/
8. alatt csatolt e-mailek is alátámasztották, hogy a G. rendszerben foglalt szabályzatokról tudomást szerzett. A másodfokú bíróság a Pp.
9. §

(1)bekezdésében foglalt korlátozásra tekintettel nem vette bizonyítékként figyelembe a fellebbezéshez csatolt Fekete László részére adott

1. júniusában kelt munkáltatói ajánlatot, valamint a másodfokú tárgyaláson csatolt táblázatban foglaltakat sem, mert azok a Pp.
2. §

(2)bekezdésében foglaltakhoz képest későn kerültek előterjesztésre. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást, másodlagosan az első fokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet, továbbá az elsőfokú bíróság ítélete az eljárási és az anyagi jogszabályokat is megsértette. Mivel az első- és másodfokú eljárás során jogi képviselő nélkül járt el, esetében nem az úgynevezett általános, a Pp. 3. §

(3)bekezdése és 164. §

(5)bekezdés alapján történő, hanem a Legfelsőbb Bíróság 1/2009.(VI.24.) PK vélemény 3., 4., 7.,

1. és
2. pontjaiban foglaltak szerint kellett volna a tájékoztatási kötelezettséget teljesíteni, amelynek az elsőfokú bíróság nem tett eleget. Érvelése szerint a munkáltatói szabályzatban foglalt értékesítési terv, M., bónusz/prémium, jutalom fogalmak értelmezése nem jogkérdés, hanem szakkérdés volt, amelyre nézve nélkülözhetetlen lett volna a szakértő kirendelése, evvel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségét azonban az elsőfokú bíróság nem teljesítette. További érvelése szerint a hivatkozott szabályzatok intraneten történő közzététele nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás és az együttműködési kötelezettségnek, azok nem jutottak el a címzettekhez. Ebben a körben a tényállást a bíróságok nem tisztázták, és ezért helytelen következtetéseket vontak le, ami sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló
3. évi IV. törvény (Ptk.)
4. §

(1)bekezdésében, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakat. Érvelése szerint az alperesnek a per során azt kellett volna igazolni, hogy az intraneten közzétett szabályzórendszert a munkaszerződés megkötését megelőzően vagy annak folyamatában, illetőleg az aláírást követő harminc napon belül írásban megismertette. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás nem kezelte következetesen a perben előadott egyes fogalmakat, így a munkabért, a bónuszt, prémiumot, az M.-t vagy a béren kívüli juttatást és a jutalmat. Az alperes által hivatkozott ... számú szabályzat prémium fizetéséről tartalmaz rendelkezést, az alperes ellenkérelmében pedig a felperes jutalomra való jogosultságának alapját vitatta, vagyis nem került tisztázásra a két fogalom közötti különbség. A felülvizsgálati érvelés szerint esetében a munkabér meghatározása időbérként és teljesítménybérként történt meg. A felek között megállapodás született teljesítményhez kötött bérelem vonatkozásában, azonban az Mt. 143. §

(4)bekezdésével ellentétben a teljesítménykövetelmény és a teljesítmény tényező megállapítására előzetesen írásban nem került sor. Az alperesi munkáltató a munkaszerződést megelőző ajánlatban foglaltak alapján, továbbá az ... számú szabályzatban részletesen leírt feltételekkel köteles lett volna a teljesítmény tényezőket, továbbá a teljesítménykövetelményt írásban, előzetesen minden félév megkezdése előtt közölni. Ezen kötelezettségének azonban nem tett eleget. Hivatkozott arra, hogy keresetét munkabér és nem jutalom megfizetése iránt terjesztette elő. Igényét a munkaviszony létesítését megelőző szóbeli és írásbeli munkáltatói ajánlatra, valamint a felvételéről szóló engedélyre alapította. Vitatta, hogy ezen ajánlatokat és a szóbeli megállapodást a munkaszerződés felülírta, mivel a felvételről szóló engedélyben sem hatálytalanította a bónuszra vonatkozó saját egyoldalú kötelezettségvállalását. Állította, hogy a munkaszerződést megelőzően adott alperesi ajánlat a munkaviszony egyik alapdokumentuma, önmagában is érvényes megállapodás. Az ajánlatban az alperes kötelezettséget vállalt az M. célok rendszeres szabályokhoz kötött kiírására, amelynek részletes feltételeit az S104.50. számú szabályzat rögzítette. A Ptk. 216. §

(1)bekezdése, a 211. §

(1)bekezdése,

1. §-a és
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján, továbbá a Ptk. 207. §

(1)és

(5)bekezdése előírása alapján vitatta a törvényszék ítéletében foglalt azon megállapítást, hogy a munkaszerződés felülírta a korábbi munkáltatói ajánlatot. A bíróságok ítéletében foglalt azon megállapítás, mely szerint az ... számú szabályzat az értékesítési terv létrehozásának folyamatát követi, a felülvizsgálati érvelés szerint nem felel meg a valóságnak. A hivatkozott szabályzat az M. feladatok és célok meghatározásának folyamatát helyezi a középpontba kiindulva az értékesítési tervből, amely az MB. alapját adja. A hivatkozott szabályzat I.-IV. pontjai az M. vonatkozásában konkrétumokat tartalmaz, az V.5-

1. pontok annak kiírásával kapcsolatban egyértelműen meghatározzák az illetékességet, az esedékességet és a hivatkozási pontokat. Részben valós, hogy a hivatkozott szabályzat nem alapozza meg a további juttatás fizetésére vonatkozó jogosultságot, mivel nem rendelkezik a fizetésre vonatkozó jogosultságról, azonban azt a szabályzat által meghatározott M. feladatok, és az ahhoz tartozó célok teljesítése alapján keletkezik. A ... számú szabályzat alapján kifejtette, hogy a dokumentum bizalmas besorolást kapott, azonban az abban szabályozott kérdéseknek a prémiummal történő összefüggése erősen megkérdőjelezhető. Hivatkozása szerint a szabályzatot sem ő, sem a két tanú korábban nem látta, az feltehetőleg nem létezik, vagy nem a benyújtott formában létezik. A szabályzat címe és tartalma alapján bérelemeket nem kezelhet, tartalma jogszabályba ütközik, alperes pedig nem bizonyította, hogy azt a vele a munkaszerződés megkötését megelőzően vagy annak folyamatában megismertette. Mindez az eljárás sérti az Mt.
2. §

(1)bekezdésében, az Mt. 4. §

(1)és

(2)bekezdésében, a 102. §

(4)bekezdésében, a 143. §

(2)-

(5)bekezdésében, az Mt. 143/A. §

(1)bekezdésében és

(5)bekezdésében, továbbá a Pp. 164. §

(1)bekezdésében foglaltakat. A hivatkozott szabályzat megismertetése körében a bizonyítási teher az alperesen volt, amelynek nem tett eleget. Mivel a szabályzat a prémiumról mint adható juttatásról szól, amelynek kifizetése „egyedi döntés alapján történik, ... illetőleg kifizetése nem garantált", ezért annak tényleges értelme az, hogy a szabályzatban foglaltak nem prémiumot, hanem jutalmat szabályoznak. A felperes azt is panaszolta, hogy a következetesen hivatkozott arra, hogy megelőző eljárások az M., vagyis a során célok kiírásának időpontja és tartalma ellentétes volt az ... számú szabályzatban foglaltakkal. A kiírás teljesíthetetlen és tarthatatlan volt, sőt, jogszabályba ütközött. Ezt az álláspontját pedig a becsatolt e-mailek is alátámasztották, amelyekben a kitűzést megkérdőjelezte. Érvelése szerint a munkáltató az eredményeket nem értékelte, ezt az általa becsatolt e-mailek is alátámasztották. Vitatta a jogerős ítéletben foglalt azon megállapítást, hogy

1. évben teljesítményfüggő juttatásban, bónuszban részesült, álláspontja szerint a kifizetett összegek jutalomnak minősülnek, amelynek körülményeit a ... számú szabályzat rendezi. A felperes a felülvizsgálati kérelmében panaszolta Gy. B. idézését is, és e körben is a bíróság tájékoztatási kötelezettségének megsértésére utalt. Felhívta a figyelmet az elsőfokú ítéletben foglalt tanúvallomások alapján feltárt ellentmondásokra, és rámutatott arra, hogy maga az elsőfokú ítélet is rögzítette a teljesítményhez kötött bérelem vonatkozásában létrejött megállapodást, amelyet azonban a törvényszék az ítéletében már eltérően értékelt. Vitatta a jogerős ítéletnek azon megállapítását, mely szerint a F. L.-féle dokumentum másodfokú eljárás során történő becsatolása sértette a Pp.
2. §

(1)bekezdésében, valamint 141.§

(6)bekezdésében foglaltakat. A másodfokú eljárás során becsatolt bizonyítékok előterjesztésére lehetősége volt, mert azok az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltát támasztották alá. Sérelmezte továbbá a szó szerinti jegyzőkönyv készítésére vonatkozó előterjesztése elutasításának jogszerűségére tett ítéleti megállapítást, valamint a

1. október 18-ai tárgyalás berekesztésére vonatkozó elsőfokú bírósági rendelkezést. Ez utóbbi körben előadta, hogy érdemben kívánt összefoglaló beadványt készíteni, amelyet azonban az elsőfokú bíróság nem tett lehetővé. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a hatályában történő fenntartását, és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. jogerős ítélet felülvizsgálati A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A perben a felperes keresete alapján a bíróságoknak abban a kérdésben kellett elsődlegesen állást foglalni, hogy a felperes munkaszerződésének részét képezte-e a szerződés megkötését megelőző ajánlatban foglalt, a prémium megfizetésére vonatkozó munkáltatói kötelezettségvállalás, amennyiben igen, úgy a prémium kitűzését milyen szabályok alapján kellett végrehajtania az alperesnek, illetőleg, hogy a felperes a kitűzött feladatokat maximális mértékben teljesítette-e, vagyis jár-e részére az alapbér 300 %-át kitevő 4.500.000 forintos prémium. A felperes az első- és másodfokú eljárás során, továbbá a felülvizsgálati kérelmében is megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felek között létrejött munkaszerződés munkabért tartalmazó 3. pontjában foglaltakon kívül a munkaszerződés részének tekinthető az ajánlat 3/B. pontjában foglalt bónusz juttatás is. Ezen ajánlatát az alperes a munkaszerződés megkötését megelőzően tette meg a felperes részére, az ajánlatban foglalt határidőig azt a felperes elfogadta, így a felek között a megállapodás érvényesen létrejött (Ptk. 211.§

(1)bekezdés). Az, hogy a munkaszerződés kizárólag a személyi alapbért, a gépkocsi és mobiltelefon juttatást nevesítette a bónuszjuttatásról nem rendelkezett a korábbi, többletjuttatásra vonatkozó érvényes megállapodást kifejezett rendelkezés hiányában nem módosította. Ebből következően a két szerződést együttesen kellett értelmezni, az alperes a megállapodásban foglaltak szerint bónusz juttatás fizetésére vállalt kötelezettséget, amelynek mértékét minden félévben, legfeljebb a havi alapbér 300 %-ában határozta meg. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ha a munkáltató a munkaszerződésben feltétel nélkül meghatározott mértékű prémium megfizetését vállalta, prémiumfeladatot nem tűzött ki, utóbb nem hivatkozhat a prémiumfeladat kitűzésének hiányára. Ha azonban a munkáltató nem vállalja, hogy feltétel nélkül meghatározott mértékű prémiumot fizet, a munkavállaló alaptalanul követeli annak kifizetését (BH2003.90). A felek között a fentiek szerint érvényesen létrejött megállapodás a felperes részére adható külön juttatás felső összeghatárát rögzítette, amelyből következően a munkáltató a kifizetést feltételhez, a feladatok teljesítéséhez köthette. A per során a felek között nem volt vitatott, hogy a prémium kitűzése az alperesnél az úgynevezett M. meghatározásával történt, és ennek értékelése alapján, a teljesítmény arányában volt kifizethető. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a per során az M. meghatározását, vagyis a prémiumfeladat kitűzését is kifogásolta. A törvényszék a jogerős ítéletében részletesen idézte a felperes evvel kapcsolatban a perben tett előadását, amely tévesen azon alapult, hogy a feladatkitűzés érvényességét az általa történt elfogadásához kötötte. A felperes ezen álláspontja alapvetően téves, hiszen a prémiumfeladatok meghatározása nem kölcsönös megállapodás függvénye, hanem mindenkor a munkáltató egyoldalú, diszkrecionális jogköre, amelynek érvényessége nem függ a munkavállaló elfogadó nyilatkozatától. Az eljáró bíróságok helytállóan rögzítették, hogy a felperes által hivatkozott ... számú szabályzat az értékesítési terv létrehozásának folyamatát rögzítette, ennek jegyében tartalmazta annak meghatározását, szándékát, célkitűzéseit és az ellenőrzési pontokat, továbbá a V. pontban az eljárást. A szabályzat azonban konkrét feladatokat, tervszámot nem tartalmaz, ezért a prémium megfizetésére irányuló keresetet nem alapozza meg. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a prémium kifizetése az alperes által egyoldalúan kiadott .... számú szabályzaton alapult, amelynek rendelkezései nem voltak ellentétesek a felek közötti megállapodás tartalmával, a felperesi tudomásszerzést pedig a 30/2. és 30/3. számon csatolt e-mailek igazolják. A feladatkitűzés, vagyis az M. kalkuláció fenti szabályozás szerinti meghatározása megtörtént, ezt a 6/9. számú irat melléklete tartalmazza, M. C. elnevezéssel. A teljesítmény értékelésére pedig a 13/3-I.II. számú irat alapján került sor. A perben az sem képezte vita tárgyát, hogy a felperes részére 2008. évben a teljesítményértékelése alapján két alkalommal, 2008. július hónapban, és 2008. novemberében került sor bónusz fizetésére, egyenként 749.500 forintos összegben, amellyel a felperes első félévi 58,8 %-os, és második félévi 55,2 %-os eredményét díjazták. Alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy ezek az összegek nem prémium, illetőleg bónusz jogcímén, hanem jutalomként kerültek kifizetésre, mivel a becsatolt iratok egyértelműen bizonyítják a prémium kitűzés megtörténtét, és annak tényleges értékelését, amelyet a felperes az elsőfokú eljárás során maga sem vitatott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben alaptalanul hivatkozott a tájékoztatási kötelezettség megsértésére. A Pp. 3. §

(3)bekezdésében foglalt kötelezettség körében a bíróság a feleket - függetlenül attól, hogy jogi képviselővel vagy anélkül járnak-e el - kizárólag az eljárási jogaikra és kötelezettségeikre köteles figyelmeztetni, azt kell rögzítenie, hogy a perben kit, milyen tények állításával kapcsolatban terhel a bizonyítás kötelezettsége, amelynek az elsőfokú bíróság teljes egészében eleget tett. Helytállóan rögzítette a törvényszék, mely szerint a perben jogkérdésben kellett dönteni a bíróságnak, szakértő igénybevételét igénylő kérdés nem merült fel, ezért a felperes alaptalanul panaszolta a bíróság tájékoztatási kötelezettsége megsértését. Ugyancsak helytálló a törvényszék azon megállapítása, mely szerint az elsőfokú bíróság nem sértette meg a tárgyalás berekesztését megelőző figyelmeztetési kötelezettségét sem. Az elsőfokú bíróság ennek közlését követően ugyanis felhívta a feleket esetleges bizonyítási indítványaik előterjesztésére, amelynek körében a felperes akként nyilatkozott, hogy további bizonyítási indítványt nem kíván előterjeszteni, csak korábbi, már előadott álláspontját kívánja egy iratban rögzíteni. Ennek bevárását azonban az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte, hiszen a felperes több esetben kifejtette szóban és írásban a keresetben foglalt állításával kapcsolatos érvelését, annak összefoglaló bevárása az ítélethozatalt megelőzően mellőzhető volt. Alaptalan a felülvizsgálati kérelem Gy. B. tanú idézésével kapcsolatos érvelése is, mivel ezen bizonyítási indítványát a felperes a sikertelen idézést követően visszavonta. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a felek között az alperes által adott ajánlat alapján érvényes megállapodás jött létre a vonatkozásban, hogy a munkáltató kötelezettséget vállalt a prémium minden évben történő kitűzésére és értékelésére, valamint ennek alapján bónuszjuttatás megfizetésére. Az alperes az ajánlatban foglalt kötelezettségét teljesítette, a feladatokat a belső szabályzatban foglaltak szerint kitűzte, annak értékelését elvégezte, és az értékelés alapján adható bónuszt a felperes részére maradéktalanul megfizette. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet ezen eltérő indokolással a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, továbbá a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Bérczes Nóra s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő