Mfv.10622/2012/4 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.622/2012/4.szám A Kúria a dr. Czuglerné dr. Ivány Judit Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Czuglerné dr. Ivány Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nyugdíjfolyósító Igazgatóság alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 22.M.596/

1. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság
2. június 6-án kelt 22.M.596/2012/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Munkaügyi ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 22.M.596/2012/
4. számú A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az alperes jogelődje a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.3484/2010/
5. számú ítéletével elrendelt eljárásban meghozott
6. július 13-án kelt határozatával, az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet (Kr.)
7. § f) pontja,
8. §-a és
9. §

(1)bekezdése alkalmazásával elutasította a felperes rendszeres szociális járadék iránti igénybejelentését. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A munkaügyi bíróság - a Kr. 2. § f) pontja, 5. §

(1)bekezdése, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló

1. évi IV. törvény (Flt.) 24-
2. §-ai és a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló
3. évi III. törvény
4. §

(1)bekezdés i) pontja alkalmazásával - elutasította a felperes keresetét. Az ítéleti tényállás szerint az alperes a határozatával - a felperes

1. január 19-én kelt igénybejelentése alapján -
2. március 20-tól rendszeres szociális járadékot állapított meg a felperes részére. E határozatot a
3. december 3-án kelt
4. alszámú határozatával visszavonta, mert a felperes a Regionális Munkaügyi Központ értesítése szerint -
5. március 20-tól álláskeresési járadékban is részesült. A visszavonó határozatot helybenhagyó másodfokú határozatot a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.3484/2010/
6. számú ítéletével az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte annak tisztázása érdekében, hogy a felperes a perbeli időszakban csupán álláskeresőként nyilvántartott személy volt, vagy ténylegesen részesült álláskeresési járadékban. Az ítéleti érvelés szerint az alperes az elrendelt új eljárásban a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, a Munkaügyi Központtól beszerzett okirat igazolta, hogy a felperes
7. március 20-tól
8. november 30-ig álláskeresési járadékban részesült, ami kizárja a rendszeres szociális járadékra való jogosultságát. A munkaügyi bíróság kiemelte, hogy az alperes - a felperes érvelésével szemben - nem terjeszkedett túl hatáskörén, amikor az eredeti kérelem szerinti jogosultságról döntött. Az eljárásnak a
9. alszámú, a felperes jogosultságát megállapító határozat felülvizsgálata nem képezte tárgyát, azt az alperes egyebekben a
10. alszámú határozatával visszavonta; mindezek alapján az alperes jelen perben felülvizsgálni kért határozatai nem jogszabálysértők. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak „megváltoztatását” és a járadék iránti igényének az alperes
11. alszámú határozatának megfelelő megállapítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp.
12. §

(1)bekezdése, 3. §

(1)bekezdése és a Kr.

1. § f) pontja megsértésére hivatkozva. A felperes kifogásolta, hogy a bíróság ítélete meghozatala során a Pp.
2. §

(1)bekezdésébe ütközően - nem vette figyelembe a

1. számú beadványával kiegészített azon kereseti kérelmét, amelyben amiatt is kérte az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, mert a két járadék egyidejű folyósítása neki nem róható fel. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
2. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.)
3. §

(2)bekezdése szerint a jogosulatlanul folyósított ellátás is csak akkor követelhető vissza 90 napon túl, ha az ellátás felvétele felróható a jogosultnak. Ebből következően az alperes is csak a felperes felróhatósága esetén követelhetné vissza 2011-ben a járadékot, ezt azonban az alperes nem bizonyította és erre nincs is lehetőség, mert az álláskeresőkénti nyilvántartásba vételét jogszabály, maga a Kr. 5. §

(2)bekezdése tette kötelezővé. A felperest a munkaügyi hatóság sem tájékoztatta arról, hogy a két járadék együttesen nem folyósítható, mindezek miatt a felperes az Ebtv. 66. §

(3)bekezdése alapján az álláskeresési járadék folyósítása ellenére is jogosult a rendszeres szociális járadékra. A felperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogsértően állapította meg, hogy az alperes nem terjeszkedett túl a hatáskörén. A

1. alszámú határozatot a munkaügyi bíróság 26.M.3484/2010/
2. számú ítéletével nem helyezte hatályon kívül és arról az alperes ezen ítélete alapján meghozott határozatai sem rendelkeztek, ezért iratellenes az az ítéleti megállapítás, hogy az alperesi határozatok a korábbi döntést is érintették. Ezzel a munkaügyi bíróság - a Pp.
3. §

(1)bekezdését megsértve - egyben túlterjeszkedett a kereseti kérelmen is. A felperes kifogásolta, hogy az alperes az álláskeresési járadék folyósításának idejét meghaladó időre is megszüntette a rendszeres szociális járadékot, ami miatt a határozatok a

1. november 23-át követő időre nézve mindenképp jogsértőek, tekintve, hogy akkortól újból fennálltak a folyósítás feltételei. Végül sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság a Kr.
2. § f) pontjával ellentétesen értelmezte a rendszeres pénzbeli ellátás fogalmát, amelyre vonatkozóan a felperes fenntartotta a
3. számú beadványában kifejtett álláspontját. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. A munkaügyi bíróság - a tárgyalási jegyzőkönyvben is rögzítettekből is kitűnően - figyelembe vette és elbírálta a felperes
4. számú beadványában írtakat és helyesen állapította meg azt is, hogy a felróhatóság vizsgálatának a két ellátás együttes folyósításának törvényi akadályára tekintettel nincs jelentősége. A munkaügyi bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen sem, az ítélet - a felperes felvetésével ellentétben - éppen azt tartalmazza, hogy a pereknek nem képezte tárgyát a
5. alszámú határozat. A felülvizsgálati kérelem
6. pontjában foglalt kérdésben a bíróság valóban nem foglalt állást, mivel ilyen felperesi igény nem volt, a rendszeres pénzellátás fogalmát pedig a Kr. és az Flt. rendelkezései alkalmazásával helyesen értelmezte a bíróság. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
7. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a Pp.

1. §-a megsértését azért állította, mert a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe a
2. sorszámú beadványában előadott érvelését, miszerint a két ellátás (rendszeres szociális járadék és álláskeresési járadék) együttes folyósítása neki nem róható fel, ezért visszakövetelésnek nincs helye, a felróhatóságot kizárja, hogy az álláskeresési járadék iránti igény bejelentésére maga a Kr. kötelezte a felperest. A Kúria mindenek előtt rámutat arra, hogy a jelen per tárgyát rendszeres szociális járadék visszaköveteléséről szóló társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata nem képezte, ezért a munkaügyi bíróságnak eljárása során a felperes által felhozott, a felróhatóság hiányával összefüggő érveket (amelyeket egyebekben a perben a felperes is annak előrebocsátásával adott elő, hogy a kérdés nem tárgya a pernek) nem kellett vizsgálnia. A felperes a fenti érvelése kapcsán olyan önálló kereseti kérelmet, amely a munkaügyi bíróság részéről külön döntést igényelt volna, nem terjesztett elő, ezért a Pp.
3. §-a megsértése nem állapítható meg. A Kr. a rehabilitálható igénylőket - a felperes perbeli állításával szemben - álláskeresőkénti nyilvántartásba vételre, nem pedig álláskeresési járadék igénylésére kötelezi [Kr.
4. §

(2)bekezdés, 11. §

(3)bekezdés], a rendszeres szociális járadékra való jogosultság alátámasztására ezért ez az érvelés sem alkalmas. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az igényelt ellátásra a jogosultságát korábban megállapító, bírósági ítélettel nem érintett

1. alszámú határozat alapján jogosult. A jogosultságot megállapító határozatot az alperes utóbb, a
2. alszámú határozatával visszavonta, a döntést a másodfokú szerv helybenhagyta, az alperes pedig az utóbbi határozatok 26.M.3484/2010/
3. számú ítélettel való hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése folytán hozta meg a
4. alszám alatti elsőfokú és az azt helybenhagyó,
5. alszámú másodfokú határozatokat, amelyek felülvizsgálata a jelen per tárgyát képezte. A munkaügyi bíróság ítéletében a kereset tárgyához nem tartozó kérdésben nem döntött és jogszabálysértés nélkül állapította meg azt is, hogy az alperes nem lépte túl a hatáskörét azzal, hogy a felperes kérelme hiányában hozta meg a
6. alszámú elutasító határozatát. A felperes jogosultságát az utóbb visszavont határozatra akkor sem alapíthatja, ha a visszavonó és az azt helybenhagyó határozatokat a munkaügyi bíróság hatályon kívül helyezte, az alperesnek ugyanis a felperes jogosultságáról az új eljárás lefolytatására kötelező ítélet alapján - az elrendelt bizonyítás lefolytatásával - új döntést kellett hoznia. A felülvizsgálati érveléssel szemben az alperesnek a felperes
7. novemberi (az álláskeresési járadékra való jogosultság megszűnése utáni) jogosultságát abban az esetben kellett volna vizsgálnia, ha a felperes új igénybejelentéssel élt volna; mindezek miatt a jelen perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok jogszerűségét a fenti, téves jogértelmezésen alapuló kifogások sem érintik. A munkaügyi bíróság a Kr.
8. §

(1)bekezdés

1. c)pontja szerinti rendszeres pénzellátás fogalmát a 2. §
2. f)pontja értelmező rendelkezése és az Flt. alkalmazásával helyesen határozta meg és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Kr. alkalmazásában rendszeres pénzellátásnak minősülő álláskeresési járadék igénybevétele, folyósítása kizárja a rendszeres szociális járadékra való jogosultságot. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet érdemi felülbírálatára nem ad alapot olyan kijelentés, nyilatkozat, amely a megelőző eljárásokban tett nyilatkozatok, korábban hivatkozott álláspont, érvelés fenntartására utal. A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 270. §-a értelmezése során - több döntésében rámutatott: a felülvizsgálati kérelem önálló, rendkívüli jogorvoslat, amelyben a jogszabálysértést konkrétan meg kell jelölni és elő kell adni annak indokait; a korábbi beadványokra hivatkozás, e jogorvoslat speciális jellegére tekintettel nem foghat helyt (BH 1995.99.; Pfv.VII.21.458/1999/4.; Pfv.II.21.911/1999/2.). A fentiek alapján a felperes további, csupán a perbeli 3. számú beadványában foglalt álláspontja fenntartására való utalást tartalmazó kifogása vizsgálatát a Kúria mellőzte. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.

1. §-a Budapest,
2. május
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő