A határozat elvi tartalma: A termék adózott volta más hitelt érdemlő módon is bizonyítható. A bizonyítással szemben támasztott követelmények. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.013/2014/4.szám A Kúria a dr. Tóth Péter ügyvéd által képviselt felperes nevefelperesnek a dr. Faragó Katalin jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága (fél címe) alperes ellen jövedéki adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november 5-én kelt 12.K.27.299/2013/
- sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási 12.K.27.299/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. és Munkaügyi Bíróság Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes
- évben mezőgazdasági termelési célú földművelési munkákhoz gépi bérmunka szolgáltatást vett igénybe. A vállalkozóval kötött megállapodás értelmében a munkák elvégzéséhez szükséges üzemanyagot a felperes kölcsön adta, melyet a munkák befejezése után köteles volt a vállalkozó visszaszolgáltatni. A kölcsönadó felperes a gázolajat a saját telephelyén lévő üzemanyagkútból adta ki, annak mennyisége pontosan megállapítható volt. A munkák befejeztével a vállalkozó a ...-től szerezte be az üzemanyagot, annak ellenértékét azonban felperes utalta át, és a gázolajat a felperes telephelyére szállították ki. A számlák azonban a vállalkozó nevére kerültek kiállításra. A vámhatóság a felperesi mezőgazdasági visszaigénylőnél a
- évi bevallások utólagos vizsgálatát végezte el, melynek eredményeképpen a felperes terhére a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
- évi CXXVII. törvény (továbbiakban Jöt.)
- § a),
- §
(2)bekezdés a)-b) pontja, 17. §
(3)bekezdés, 114. §
(1)bekezdés b) pontja, valamint a 114. §
(2)bekezdés b) pontja alapján azt rögzítette, hogy a felperes
- évben összesen 17.733,84 liter olyan gázolajat használt fel, melynek adózott voltát okmányokkal, illetve egyéb hitelt érdemlő módon nem tudta bizonyítani. Az alperesi adóhatóság a
- április
- napján kelt 3539825032 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Osztotta azt az elsőfokú hatósági álláspontot, hogy a vállalkozási szerződés szerinti kölcsönadás nem alkalmas a gázolaj adózott voltának igazolására, tekintettel arra, hogy a jövedéki termék nem képezheti kölcsönadás tárgyát. A más nevére szóló számla jövedéki termék származásának, adózott voltának bizonyítására pedig nem fogadható el. E körben utalt a Kúria jogelődjének - Legfelsőbb Bíróság - kialakult gyakorlatára is. A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Jöt.
- §
(1)bekezdés b) és a
(2)bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezések értelmezésével a termék adózott voltának igazolása a felperes részéről más, hitelt érdemlő módon megtörtént-e. Szerinte a felperes által csatolt vállalkozási szerződések, a megállapodás, a gázolaj ellenértékének a .... részére történt átutalást igazoló bankszámla kivonatok, a kompenzációs megállapodás és a vállalkozó nevére kiállított üzemanyag számlák, az egyszerűsített kísérő okmányokkal együtt kellő bizonyítékul szolgálnak a 17.733,84 liter gázolaj származásának és adózott voltának igazolására. Megítélése szerint a felperes életszerű indokát adta annak, hogy a felek kölcsönadási megállapodását a szükség hívta életre és a kölcsönadás, a kölcsön visszaadása kellőképpen dokumentálásra is került. A felperes a csatolt okmányok alapján eleget tett a Jöt. 114. §
(2)bekezdés b) pontja szerinti más, hitelt érdemlő módon történő bizonyítási kötelezettségének. Mindezek alapján a 17.733,84 liter gázolaj nem minősült adózás alól elvont terméknek. Az elsőfokú bíróság nem vitatta, hogy a felperes a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) 15. §
(3)bekezdésében rögzített valódiság elvét megszegte, hiszen eljárása során könyvelésében nem a valóságnak megfelelően rögzítette a gazdasági folyamatokat, azonban ez jövedéki bírság és adó kiszabásának alapja nem lehet, hanem csupán a Jöt.
- §-a szerint mulasztási bírságot vonhat maga után. A fentiek alapján ezért az új eljárásban a Jöt.
- §-ában foglaltak fennállásának megvizsgálására hívta fel az elsőfokú közigazgatási szervet. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása érdekében. Álláspontja szerint a bíróság téves jogértelmezés eredményeként hozta meg ítéletét, az sérti a Jöt.
- és
- §-át, valamint a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 341/
- (XII.15.) Kormányrendelet
- §
(4)bekezdését. Kifogásolta, hogy a vállalkozó által a felperes számára kiállított számlák a felhasznált, kölcsönadott gázolaj mennyiségét nem tartalmazzák. Az egyszerűsített kísérő okmányok (EKO) sem a jövedéki, sem más jogszabály alapján nem fogadhatók el, hiszen a címzett neve és telepe nem egy jogi személyhez tartozik. A banki bizonylatokból az állapítható meg, hogy a felperes olyan jövedéki termék vételárát egyenlítette ki, amely termékekről kiállított számlák nem az ő nevére szóltak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes tevékenysége során a jövedéki terméket kölcsönadhatta-e, pusztán a „szükség” alapján vette figyelembe és értékelte a felek között létrejött megállapodás tartalmát. Szerinte a bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte, a tényállást tévesen alkalmazta és abból téves jogi következtetésre jutott. A más nevére szóló számlákkal a jövedéki termék adózott volta nem igazolható, mint ahogyan ezt a Kúria jogelődje által hozott számos döntés is alátámasztja. A felperes javára megítélt 78.800 Ft-os perköltség összegét aránytalanul magasnak vélte, így az ítélet jogszabálysértését e vonatkozásban is állította. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását indítványozta. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. Az alperes felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy más nevére kiállított számlákkal a jövedéki termék adózott volta nem igazolható, a rendelkezésre álló egyéb más okirati bizonyítékok pedig nem alapozzák meg a jövedéki termék adózott voltának mást hitelt érdemlő módon történő bizonyítását. Ezzel összefüggésben a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglalt szabály megsértését is az elsőfokú bíróság terhére rótta. A Kúria rámutat arra, hogy felülvizsgálati eljárásban annak rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel a bizonyítékok újraértékelésére, a bizonyítékok felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. A bizonyítékok mérlegelése, a Pp. 206. §
(1)bekezdésében szabály megsértése általában csak olyan kivételes esetben szolgálhat alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott. A Kúria megítélése szerint azonban a jogerős ítélet a fenti bizonyításra vonatkozó szabályokat nem sértette meg, azok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes hitelt érdemlő módon bizonyítani tudta a jövedéki termék adózott voltát. A termék adózott voltával, a beszerzésről szóló számlák értékelésével kapcsolatban a Kúria nem osztja azt az alperesi álláspontot, hogy minden körülmények között csak a felperes nevére szóló számla lehetne alkalmas igazolás. A Jöt. 114. §
(2)bekezdés b) pontja a termék adózott voltának nemcsak okiratokkal történő igazolását teszi lehetővé, hanem a más, hitelt érdemlő módon való bizonyítást is. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan vonta értékelési körébe a felperes és a vállalkozó között létrejött vállalkozási szerződést, az ahhoz kapcsolódó kölcsönszerződést, a ...-től származó számlákat, kísérő okmányokat és egyéb más rendelkezésre álló okiratokat. Az elsőfokú bíróság okszerű bizonyítékértékeléssel állapította meg, hogy a felperes által előadottak ellentmondás nélküliek, összhangban állnak az iratok tartalmával. A Kúria jogelődje a Legfelsőbb Bíróság is már kimondta, hogy a termék adózott voltának a névre szóló számlán kívül, más hitelt érdemlő módon való bizonyítása lehetséges. Ezért a rendelkezésre álló további okirati bizonyítékok felhasználása jogszerű, azok kirekesztésére nem kerülhetett sor. Az okirati bizonyítékok zárt láncolata fennállt, egyértelműsítette a beszerzett gázolaj adózott voltát. Nem osztja a Kúria azt az alperesi érvelést sem, hogy az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben is állást kellett volna foglalnia, hogy a gázolaj kölcsönadása jogszerűen megtörténhetett-e. A perbeli esetben nem ez volt a vizsgálódás tárgya és nem is erre alapította az alperes a határozatát, hanem arra, hogy a termék adózott volta bizonyítható-e. Márpedig ez a rendelkezésre álló bizonyítékok zárt láncolata alapján, a könyvviteli nyilvántartási hiányosságok ellenére megállapítható és egyértelműsíthető. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a nyilvántartási hiányosságok okán a Jöt. 113. §-ában foglalt szankció megállapítására kerülhet sor, és erre figyelemmel rendelte el az elsőfokú hatósági eljárást is. A Kúria mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával és indokolásával, jogszerűen került sor a Pp. 339. §
(1)bekezdése alapján a jogszabálysértő alperesi határozat hatályon kívül helyezésére, egyidejűleg új eljárás elrendelésére és az erre adott iránymutatás is megfelel a Jöt. 114. §
(2)bekezdés b) pontjában és
- §-ában foglaltaknak. A Kúria nem találta eltúlzottnak az elsőfokú bíróság által meghatározott perköltség mértékét sem, hiszen az ügyvédi képviselet folytán annak meghatározására a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(1)bekezdésében meghatározott mértéket nem lépi túl, figyelemmel a felperes terhére megállapított jövedéki adó és bírság összegére is. Erre figyelemmel a perköltség vonatkozásában előterjesztett alperesi felülvizsgálati kérelem is alaptalan. A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Kúria a Pp. 270. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerinti perköltség megfizetésére az alperest kötelezte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró