Pf.20306/2013/8 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.306/2013/8.szám A Győri Ítélőtábla a Sopow - Stolmár Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen személyiségi jogok megsértése iránt indított a Tatabányai Törvényszék előtt folyamatba tett perében Tatabányán

1. október
2. napján 10.P.21.191/2012/31.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 36.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a keresetet részben elutasító ítéletnek tekinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 400.000 (négyszázezer) forint tőkét és annak 2011.évi október hó
3. napjától
4. június
5. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal,
6. július
7. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező kamatát. Mellőzi az elsőfokú ítélet azon rendelkezését, mely megállapítja, hogy a felek a felmerült perköltségeiket maguk viselik, egyúttal kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 49.000 (negyvenkilencezer) forint elsőfokú perköltséget. A felperes által az állam javára külön felhívás alapján fizetendő eljárási illeték mértékét 22.500 (huszonkettőezer-ötszáz) forintra leszállítja. Köteles az alperes megfizetni az állam javára az illetékes adóhatóság felhívására 37.500 (harminchétezer-ötszáz) forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Ezt meghaladóan az ítélőtábla rendelkezéseit helybenhagyja. az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles a felperes 48.000 (negyvennyolcezer) forint, az alperes 32.000 (harminckettőezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az illetékes adóhatóság felhívására az állam javára megfizetni. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz, a becsülethez és jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait azzal, hogy az általa munkáltatóként
8. október
9. napján felvett jegyzőkönyv téves tényállást tartalmazott, ugyanis az alperesnél pénztárosként dolgozó felperes az ún. Clubcard rendszer használata során nem egy ismerőse kártyáját húzta le több alkalommal a saját részére történő jogosulatlan pontgyűjtés érdekében, hanem egy általa nem ismert vevő kártyáját érvényesítette ezen vevő ismerőseinek vásárlása kapcsán is. További jogsértő cselekményként jelölte meg, hogy 2011.október
10. napján az alperes város 1i áruházainak pénztármonitorain az a szöveg jelent meg, hogy „remélem, hogy mást már nem kell kirúgni azért, mert a saját kártyájára gyűjti a pontokat." Kérte, hogy a fenti személyiségi jogait sértő cselekmények kapcsán adjon az alperes nyilatkozattal elégtételt részére akként, hogy jelentesse meg a város 1i áruházának monitorain 1 héten keresztül azt, hogy a sérelmezett szöveg nem a felperesre vonatkozik, továbbá fizessen meg 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és annak
11. október
12. napjától számított törvényes késedelmi kamatát a felperesnek. Keresetét arra alapította, hogy a
13. október
14. napján felvett jegyzőkönyv fenti téves megállapítását - rossz látása miatt - csak utóbb, a jegyzőkönyv aláírását követően észlelte. Az alperes viszont munkaviszonya megszűnését (2011.október 18) követően is fent hagyta monitorain a keresetében sérelmezett szöveget, melyet emiatt rá is vonatkoztattak, majd az csak nyomatékos kérése alapján került eltávolításra. A személyiségi jogait sértő fenti állítások eljutottak a város 1i "A" áruház dolgozóin kívül más személyekhez is, emiatt mondta fel új munkaviszonyát a Lengyárban, később pedig csak Város 1-től 30 km-re, "Város"2-n talált állást. Az eset kapcsán pszichés problémái jelentkeztek, csak gyógyszerrel tud aludni, szív és érrendszeri, valamint látásproblémái súlyosbodtak. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy magatartása jogellenességét önmagában kizárja az, hogy a felperes a jegyzőkönyvben foglaltakkal szemben kifogással nem élt, azt aláírta. A jegyzőkönyvben foglalt eseményleírás egyébként sem eredményezhette a jó hírnév sérelmét, az nem valótlan tényállításon alapszik, hiszen a felperes ténylegesen más Clubcard kártyáján jogosulatlanul írt jóvá pontokat. A jegyzőkönyv tartalma nem vált széles körben ismertté, arról kizárólag a jelenlévők bírtak tudomással, s egyéb formában sem közvetített a felperesre vonatkozó személyiségi jogokat sértő adatot, tényt. A 2011.október
15. napján a vevőszolgálati igazgató által közzétett közlemény nem vonatkoztatható a felperesre, hiszen az ő munkaviszonya később,
16. október
17. napján szűnt csak meg, illetve a felperes személye a monitoron megjelent közléssel összefüggésben egyébként sem volt azonosítható. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a
18. október
19. napjától az alperes város 1i áruházának pénztárgépei monitorán bekapcsoláskor megjelenő „remélem, hogy mást már nem kell kirúgni azért, mert a saját kártyájára gyűjti a pontokat", valamint a felperes munkaköri kötelezettségszegésével 2011.október 17.napján felvett jegyzőkönyv
20. pontjában az esemény leírás szószedet után található szövegrésszel megsértette a felperes emberi méltóságát, becsületét és jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül egy hét időtartamban tegyen közzé az érintett "A" áruház pénztármonitorain az eredeti közleménnyel azonos szöveget hozzá fűzve, hogy az nem a felperesre vonatkozik. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az állam javára 60.000 forint eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felek egyebekben a költségeiket maguk viselik. Tényállásként állapította meg, hogy
21. október
22. napjától
23. október
24. napjáig a felperes pénztárosként dolgozott az alperes város 1i áruházában. A felperes munkaviszonyának fennállása alatt került bevezetésre az un. Clubcard törzsvásárlói kártyarendszer, melynek segítségével a vásárlók az áruházbeli vásárlásaik után pontokat gyűjthettek. A kártya lehúzásának művelete a pénztárosok munkakörébe tartozott, ezzel összefüggésben a pénztárosok - közöttük a felperes is - képzésben részesültek, azonban a képzésről készített írásos anyag nem került átadásra a pénztárosok részére és nem került kifüggesztésre sem. Amikor 2011.október
25. napján az egyik vásárló kérte a felperest, hogy a Clubcard kártyáját ne csak a saját vásárlásai, hanem az őt sorban követő ismerősei vásárlásai után is húzza le, a felperes erre vonatkozó tilalom, illetve a tréningen történő figyelmeztetés hiányában ennek nem látta akadályát. 2011.október
26. napján az alperes város 1i áruházának vevőszolgálati igazgatója olyan közleményt tett közzé, amely valamennyi pénztárgép monitorán megjelent bekapcsoláskor az alábbi szöveggel: „remélem, hogy mást már nem kell kirúgni azért, mert a saját kártyájára gyűjti a pontokat." A Clubcard rendszer működésének ellenőrzésével összefüggésben 2011.október
27. napján, az alperes négy vezető beosztású munkatársa jelenlétében - más, szintén pénztárosi munkakörben foglalkoztatottak mellett - sor került a felperes meghallgatására is. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy a kasszafelvételek szerint a felperes ismerőse kártyáját használva jogtalanul gyűjtötte be a pontokat a vásárlók vásárlásai után. A felperes a jegyzőkönyvben elismerte, hogy hibázott, de arra hivatkozott, hogy nem volt azzal tisztában, hogy amennyiben a vevő azt mondja, hogy ráteheti más kártyára a pontjait akkor ez szabálytalan lenne. Csak arról volt tudomása, hogy saját és családtagjai kártyáját nem húzhatja le. Felvetődött, hogy a felperes munkaviszonyát munkáltatói rendkívüli felmondással szüntetik meg, végül helyette
28. október
29. napján a felperes és az alperes megállapodtak a munkaviszony munkavállaló kezdeményezése alapján, de közös megegyezéssel történő megszűntetéséről. A megállapodásban elismerte a felperes, hogy a munkaviszonyból eredően az alperessel szemben a megállapodásban szabályozottakon túlmenően egyéb igénye nincsen. Ugyanebben az időszakban az alperes három másik pénztáros munkaviszonyát is a fentiekkel azonos módon szüntette meg a Clubcard kártya hasonló, szabálytalan használata miatt. 2011.november
30. napján a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróság előtt, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen járt el a munkaviszony megszüntetésekor és ezzel összefüggésben az alperest elmaradt munkabére, továbbá 9 havi átlagkereset megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy kényszer és fenyegetés hatása alatt írta alá a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást. A munkaügyi per a felperes elállása folytán 2012.szeptember
31. napján jogerősen megszüntetésre került. A felperes keresetében sérelmezett szöveg a felperes munkaviszonyának megszűnését követően egészen
32. október
33. napjáig megjelent az alperes város 1i áruházainak pénztármonitorain. A felperes szemészeti, illetve szív és érrendszeri egészségi problémái munkahelyi problémáitól függetlenek, természetes alapú saját sorsú betegségeinek következményei. Össz-szervezeti egészségkárosodása 45 %-os (ezen belül a keringési károsodás 20 %-os, szemészeti károsodása 24 %-os, pszichiátriai károsodása 14 %-os). Enyhe kevert érzelmi és hangulati zavar egyéb okból korábban is kialakulhatott a felperesnél, ugyanakkor ennek az általa sérelmezett eseményeket követő megjelenése oki összefüggésbe hozható a történtekkel. Ezen állapot pszichiáter, vagy pszichológus segítő beavatkozását indokolhatja, mely a felperes állapotának javulását eredményezheti, a javulás egyébként spontán is bekövetkezhet. A felperes átmeneti pszichés problémái igen enyhe formában vannak jelen, nem véglegesek nem maradandóak. Az elsőfokú bíróság mindkét a kereset tárgyát képező jogsértő cselekmény kapcsán megállapította a felperes kereset szerinti személyiségi jogainak sérelmét. Ítélete jogi indokolásában rámutatott, hogy a meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható volt, hogy bár a Clubcard rendszer eredeti kézikönyve tartalmazza azt, hogy azon vásárlók vásárlásai után akinek nincs Clubcard kártyája tilos más vásárló kártyájának leszkennelése, azonban az nem igazolt, hogy e tilalomról a felperes akár a tréningen, akár a képzési anyag írásban történő átadása, vagy kifüggesztése formájában tudomást szerzett volna, így a megfelelő tájékoztatás hiánya az alperest terheli. Igazoltnak találta, hogy a
34. október
35. napján felvett jegyzőkönyv azon kitétele valótlan, hogy a felperes ismerőse részére jogtalanul gyűjtött pontokat egyes vásárlók vásárlásai után, annak pedig nem tulajdonított jelentőséget, hogy a jegyzőkönyvet a felperes megjegyzés nélkül aláírta, s csak később észlelte annak téves tartalmát. A fenti téves tartalom jegyzőkönyvezése négy alperesi alkalmazott jelenlétében történt, így alkalmas a felperes kereset szerinti személyiségi jogainak megsértésére. Osztotta az alperes arra vonatkozó álláspontját, hogy a
36. október
37. napján a pénztármonitorokon megjelent közlemény nem hozható összefüggésbe a felperes munkaviszonyának későbbi megszűnésével, azonban értékelte azt is, hogy a felirat a felperes munkaviszonyának megszűnését követően is rendre megjelent a monitorok bekapcsolásakor és a tanúk által igazoltan a felperes kollégáiban és a felperes által felkeresett ügyvédben ("B") annak hamis látszatát keltette, hogy a felperest és szintén érintett kollégáit azért távolították el az alperesi áruházból, mert saját javukra lopták a pontokat. Rámutatott, hogy az alperes vevőszolgálati osztályvezetőjének ("C") tanúvallomása alátámasztotta azt is, hogy a felperes nem pusztán egyéni érzékenysége miatt érezte azt, hogy a monitoron megjelenő mondat rá is vonatkozik, azt a tanú is valamennyi, a munkaviszony megszűntetésével érintett pénztárosra vonatkoztatta. Emiatt a kért megállapítás mellett elégtétel nyújtására is kötelezte az alperest. A nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában bizonyítottnak találta a személyiségi jogi sérelmet, az okozati összefüggés fennálltát és az alperes felróhatóságának hiányát. E szankció alkalmazását azonban azért nem találta indokoltnak, mert álláspontja szerint a felperes csak akkor követelhetett volna alappal kártérítést, ha bizonyította volna, hogy olyan hátrány érte, mely csak nem vagyoni kárpótlással küszöbölhető ki. A felperes által jelzett egészségi problémákból a beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján csak az enyhe, kevert érzelmi és hangulati zavar fennálltát találta a sérelmezett alperesi cselekményekkel okozati összefüggésben állónak. Rámutatott, hogy a felperes pszichés problémái átmenetiek, igen enyhe formában vannak jelen, nem véglegesek, javulásuk akár spontán is bekövetkezhet, és az állapot javulását eredményezheti pszichiáter vagy pszichológus segítő beavatkozása is, emiatt nem vagyoni kártérítés alkalmazását indokolttá tevő hátrány nem tárható fel a felperes javára. Utalt arra is, hogy bár kármegosztásnak a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában nincsen helye, figyelemmel volt a felperes pert megelőző és per alatti magatartására is. A munkaügyi perben ugyanis a felperes nem tudta bizonyítani, hogy kényszer vagy fenyegetés hatására írta alá a jegyzőkönyvet, a keresetétől is elállt. Kiemelte, hogy a személyiségvédelem polgári jogi eszközei csak az adott személy társadalmi megítélését negatív módon befolyásoló, egyúttal közvetlen támadás ellen nyújtanak jogvédelmet, a személyiségi jogi per nem alkalmas arra, hogy a felperes elállása folytán érdemben be nem fejeződött munkaügyi perben meg nem ítélt elmaradt jövedelméhez ilyen módon jusson hozzá. Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak részben, akként történő megváltoztatását kérte, hogy kötelezze az ítélőtábla az alperes a kereset szerinti nem vagyoni kártérítés és annak 2011.október
38. napjától számított törvényes késedelmi kamata, valamint teljes elsőfokú- és másodfokú perköltségének megfizetésére. Kifogásolta, hogy a nem vagyoni kártérítési igény elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz, holott az ítélet indokolása szerint a kártérítés alkalmazását a szakértői vélemény és a felperes pert megelőző magatartása alapján az elsőfokú bíróság nem találta indokoltnak. Álláspontja szerint a beszerzett szakértői vélemény igazolta azt, hogy a felperes pszichés problémái okozati összefüggésben állnak a személyiségi jogait sértő alperesi magatartással. (A szakértő még pszichiáter, pszichológus bevonását is indokoltnak tartotta.) A felperes jelenleg is kezelés alatt áll és kedélyállapot javító gyógyszereket szed. Az ítéletben foglaltakkal szemben a szakértői vélemény nem állapította meg azt, hogy a felperes átmeneti pszichés problémái igen enyhe formában vannak jelen és nem véglegesek, maradandóak. Álláspontja szerint ennek kimondásával az elsőfokú bíróság olyan szakkérdésben foglalt állást, amit a szakértői vélemény nem állított. Rámutatott, hogy a
39. évi V. tv. 2:52.§-a értelmében a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A régi Ptk-n alapuló igényével összefüggésben pedig a felperes a perben sikerrel bizonyította, hogy őt nem vagyoni hátrány érte. Az alperes magatartása miatt Város 1ben igen rövid időn belül széles körben ismertté vált, hogy a felperes és további 3 pénztáros „lopta a pontokat" és azokat saját javára használta fel. A felperes a munkahelyén, lakóhelyén, Város 1ben szélesebb körben megszégyenült, pontokat lopkodó tolvajnak tartották. "D" tanúvallomása és a "E" Kft. igazolása bizonyítja azt, hogy az alperesnél fennállt munkaviszonya megszűnését követően röviddel létesített újabb munkaviszony fenntartása a kialakult pletyka miatt a felperes számára nem volt vállalható. Az elsőfokú bíróság törvénysértően vette figyelembe azt, hogy a felperes által kezdeményezett munkaügyi per nem vezetett eredményre, ugyanis a személyiségi jogvédelmi és a munkaügyi jogvita párhuzamosan is folyhat, az egyik igény érvényesítése nem zárja ki a másikat. Tévesen alkalmazta az elsőfokú bíróság a Pp.81.§./1/ bekezdése második mondatát is, hiszen a felperes keresete eredményre vezetett valamennyi személyiségi jog megsértésének megállapítása és az elégtétel adás tekintetében. Ehhez mérten nem kötelezhette volna az elsőfokú bíróság a felperest a teljes elsőfokú eljárási illeték megfizetésére és nem mondhatta volna ki, hogy valamennyi fél maga viseli a költségeit, ez ugyanis ahhoz vezetett, hogy a felperesnek kell viselnie az általa megelőlegezett szakértői költséget és ügyvédi munkadíjat is, ugyanakkor a nagyobb részt pervesztesnek tekinthető alperest kizárólag az ügyvédi munkadíjhoz képest kisebb összegű jogtanácsosi munkadíj terheli. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte lényegében annak helyes indokai alapján. A nem vagyoni kártérítési igényt megalapozó személyiségi hátrány hiánya kapcsán utalt a Legfelsőbb Bíróság EBH.2000.
40. számú eseti döntésében foglaltakra. A felperesről - annak saját előadása szerint - elterjedt hírek kapcsán utalt arra, hogy a jogsértés lehetséges következményei önmagában nem minősülnek olyan egyéb hátránynak, melyek indokolttá teszik nem vagyoni kártérítés megállapítását (BH.2001.110), erre csak igazoltan bekövetkezett hátrány ad alapot. Rámutatott, hogy az orvosszakértői véleményből az tűnik ki, hogy a felperes pszichés problémái már korábban is fennálltak és azok enyhe fokban vannak jelen, állapota nem végleges, így az elsőfokú bíróság által megállapítottak sem iratellenesek. A felperes fellebbezése részben alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetnek részben helyt adó rendelkezéseit az ítélőtábla - fellebbezés hiányában - a Pp.253.§./3/ bekezdése alapján nem érintette. Az elsőfokú bíróság ítéletét azonban - miután az az indokolásából kitűnően egyértelműen elutasította a felperes nem vagyoni kártérítési igényét, ugyanakkor a rendelkező rész keresetet elutasító rendelkezést nem tartalmazott - a felperes keresetét részben elutasító ítéletnek tekintette és ekként bírálta felül. Az elsőfokú bíróság - a felek releváns bizonyítási indítványainak teljesítésével - a szükséges mértékben lefolytatta a bizonyítási eljárást, az ennek során beszerzett bizonyítékokat azonban nem a Pp.206.§-ában foglaltak szerint (okszerűen és összességében) értékelve döntött a felperes teljes nem vagyoni kártérítési igényének elutasításáról. A Pp.229.§./1/ bekezdése szerinti anyagi jogerő folytán a másodfokú eljárásban az már nem volt vizsgálható, hogy mindkét a kereset tárgyává tett cselekménnyel (a
41. október
42. napján kelt jegyzőkönyv felvételével, illetve a pénztármonitorokon megjelentetett szöveggel) megsértette az alperes a felperes kereset szerinti személyiségi jogait. A jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértésének megállapításához nem szükséges annak bizonyítása, hogy a személyiségi jogokat sértő, valótlan állítás ténylegesen meg is változtatta a felperes megítélését, a jogsértés megvalósul azzal, hogy a sérelmet okozó valótlan tényállítás alkalmas a felperes megítélésének hátrányos befolyásolására. Ugyanakkor a nem vagyoni kártérítés alkalmazására csak akkor lát alapot a bírói gyakorlat, ha - az alkalmazható objektív szankciókat és azok hatását is figyelembe véve - bizonyított (illetve a Pp. 163.§.