A határozat elvi tartalma: A közút menti ingatlan kavicsbányászat céljára történő használatának korlátozásáért kártalanítás nem jár. Az útfenntartó a közút állagát és a közlekedés biztonságát veszélyeztető egyéb tevékenység folytatását is megtilthatja kártalanítási kötelezettség néliül az ingatlan tulajdonos számára. Ezekre az esetekre a szomszédjog szabályai nem vonatkoznak. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.438/2013/6.szám A Kúria Dr. Czirmes György ügyvéd által képviselt felperesnek Dr. Szilágyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Szilágyi János ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt
- G. 303.110/
- számon megindított perében, a Fővárosi Törvényszék
- július
- napján meghozott
- Gf. 75.232/2013/
- számú jogerős ítéletével szemben a felperes
- szeptember
- napján előterjesztett felülvizsgálati kérelme és az alperes
- december
- napján benyújtott felülvizsgálati ellenkérelme folytán -tárgyaláson kívül- meghozta a következő Í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy az alperesnek 15 nap alatt fizessen meg 300.000 (Háromszázezer) Ft felülvizsgálati költséget és az államnak külön felhívásra térítsen meg 1.490.000 (Egymilliónégyszázkilencvenezer) Ft illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A külterületi ingatlanok több személy tulajdonában vannak. Az ingatlanokból a Bt. kérelmére a Bányakapitányság bányatelket alakított ki
- január 16.-án kelt határozatával. A Bt.
- január 31.-én megkötött szerződéssel a bányászati jogot a felperesre ruházta át. A bányászati jog átruházásához a Bányakapitányság hozzájárult. A bányakapitányság
- június 29.én kelt számú határozatával jóváhagyta a kavicsbánya 2001 - 2005 évekre szóló üzemi tervet. Az üzemi terv jóváhagyása idején az autóút tervei már elkészültek. A tervezett útépítésre tekintettel a bányakapitányság az üzemi tervet jóváhagyó határozatában előírta, hogy az autóút tengelyétől számított 100 méteres védősávon belül bányászati tevékenység nem folytatható. Az üzemi terv jóváhagyásakor az autóút csomópontjának B jelű felhajtó ágára nem voltak tekintettel. Az autóút kivitelezése során észlelték, hogy az autóút területigénye meghaladja a tervekben előzetesen számításba vett területet, ezért a bányatelekhez tartozó ingatlanból, amelynek 47.066/63.440 arányban a Bt. is tulajdonosa, további 441 m2 területet kisajátítottak az alperes kérelmére; a kisajátított területből 380 m2 a bányatelek területére esett. A felperes
- február 18.-án kérelmezte a bányakapitányságnál a
- évi üzemi tervének jóváhagyását. A bányakapitányság megkeresésére a Közlekedési Felügyelet
- április 19.-én kelt levelében közölte, hogy az üzemi terv jóváhagyásához azzal a kikötéssel járul hozzá, ha a B jelű felhajtó ág védelme érdekében megtiltják a felhajtó ág rézsűje talppontjától számított 60 méteren belül a bányászati tevékenységet és ezt a védőtávolságot a munkagépkezelők számára jól észlelhetően megjelölik. A Bányakapitányság a
- május 18.-án kelt határozatában ezzel a kikötéssel hagyta jóvá az üzemi tervet. A felperes keresetében 4.900.000 Ft és annak
- január 1-től járó kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén; igényét a Ptk.
- §
(1)bekezdésére alapította. A kárát abban a veszteségben jelölte meg, hogy a 60 méteres védősávon belüli területen a kavicsot nem tudja kitermelni, a védőtávolság utólagos előírása folytán egyes beruházásai feleslegessé váltak, és „minőségi kavics” előállításának a lehetősége is megszűnt. Az elsőfokú bíróság 3.400.000 Ft és annak
- január 1-től járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletét a következőkkel indokolta: Az út védősávjának kijelölése folytán a felperest kár érte. A védősáv kialakítása az alperes érdekében történt, ezért az alperes károkozónak minősül. A károkozás önmagában jogellenes; a közigazgatási jog szabályainak megfelelő magatartás nem zárja ki a jogellenességet. Az alperest a kártérítési felelősség így annak ellenére is terheli, hogy a hatóságok jogszerűen korlátozták a bányatelken a felperes kavicskitermelési lehetőségét. A kereset azonban összegszerűségében nem volt teljes mértékben megalapozott. A felperest kár csak annyiban érte, hogy a 60 méteres védősávon belül lévő területről nem termelhet ki 125.550 m3 kavicsot, amelynek értéke 3.400.000 Ft. A felperest egyéb károk nem érték illetve további károkat nem bizonyított. A másodfokú bíróság mindkét fél fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a fellebbezésben 14.900.000 Ft-ra felemelt keresetet egészében elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen bírálta el a felek jogvitáját a Ptk.
- §
(1)bekezdésének alkalmazásával, arra ugyanis a Ptk. 108. §
(1)bekezdésének rendelkezései irányadóak. A Ptk. 108. §
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek -szakfeladataik ellátásához szükséges mértékbenaz ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát az akadályoztatás (korlátozás) mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. A Ptk. 108. §
(1)bekezdése a tulajdonjog jogszerű korlátozása esetére kártalanítási kötelezettséget ír elő, ebből következően a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazása fogalmilag is kizárt. A felperes tehát kártalanításra tarthatna igényt, ha a kártalanítást az 1988. évi I. tv. 42/A. §-a és a 30/1988.(IV.21.) Mt. rendelet 34. §-ának rendelkezései ki nem zárnák. A felperes kártalanítás helyett a Ptk. 108. §
(2)bekezdésében foglalt jogokat érvényesíthetné. A Ptk. 108. §
(2)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a használat, vagy egyéb korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti, vagy jelentős mértékben akadályozza a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti. A Ptk. 339. §
(1)bekezdésén alapuló kártérítési felelősség egyik feltétele sem valósult meg. Az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást. A felperes kára és az alperes magatartása között okozati összefüggés sincs. Az ingatlan használatának korlátozását nem az alperes rendelte el. Az 1988. évi I. tv. 42/A. §
(1)bekezdésén alapuló jogszabályi tilalom folytán és nem az alperes érdekei védelmében kizárt a közút tengelyétől számított 100 méteren belül olyan tevékenységet végezni, amely a közlekedés biztonságát vagy az út állagát veszélyezteti. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a keresetének egészében helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy jogelődje (a bányászati jog korábbi jogosultja) által a kisajátítási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a Zala Megyei Bíróság 9. K. 21.022/2005/58. sz. a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.429/2008/3.számú ítéletével helybenhagyott ítéletének indokolása szerint a perbeli igény a kisajátítási eljárásban nem volt érvényesíthető, ezért indította ezt a pert. A másodfokú bíróság tévesen alapította a keresetet elutasító döntését az 1988. évi I. törvényre és a Ptk. 108. §
(1)bekezdésére, mert az
- évi I. tv. már „átadott és forgalom alá helyezett utakra és a forgalom által okozott károkra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket; a Ptk.
- §
(1)bekezdése pedig a tulajdonjog ideiglenes korlátozása esetén alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 100. §-ára figyelemmel a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján fennáll. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Kiemelte, hogy a felperes Ptk.
- §ára történt hivatkozása értelmezhetetlen; egyebekben a jogerős ítélet általa helyesnek tartott indokaira utalt. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a védősáv kijelölése nem minősül az alperesnek beszámítható, jogellenes magatartásnak. A tulajdonjog és a tulajdonjogból származtatott jogok korlátozása önmagában nem feltétlenül jár azzal a következménnyel, hogy azt a személyt akinek érdekében áll, a tulajdonjog teljességének csorbítása emiatt kártérítési felelősség is terheli. A tulajdonjognak vannak törvényen alapuló magánjogi és közjogi korlátai. Törvényen alapuló magánjogi korlátozást tartalmaznak a szomszédjog szabályai; amennyiben a tulajdonos a szomszédja részéről a szomszédos ingatlan használatával együtt járó áthatásokat bizonyos mértékig elviselni köteles; az áthatások ellen csak akkor illeti meg védelem, ha azok a szomszédos telek szokásos használatával rendszerint együtt járó mértéket meghaladják. A tulajdonos tűrési kötelezettségét meghaladó szükségtelen zavarás az olyan jogellenes magatartás ami a szomszéd kártérítési kötelezettségét a Ptk. 100. §-ára figyelemmel a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján kiválthatja. A tulajdonjog törvényen alapuló közjogi korlátai közé tartoznak azok a közérdekű korlátozások amelyekre a Ptk. 108. §
(1)bekezdésére utal. A perbeli esetben a tulajdonjog illetve az ahhoz kapcsolódó bányászati jog gyakorlását nem a szomszédos ingatlanról érkező áthatások korlátozzák, ezért a felperes tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Ptk.
- §-ára. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes a Ptk.
- §-án alapuló kártalanítási igényt érvényesíthetett; a Ptk.
- §-ában foglalt általános vétkességi felelősségen alapuló kártérítési igény érvényesíthetőségének a feltételei azonban nem álltak fenn. Téves az a felperesi jogi álláspont, hogy a Ptk.
- §-án alapuló igény érvényesítésnek ezért nem lehetett helye, mert azt az említett jogszabály csak ideiglenes tulajdoni korlátozás esetén teszi lehetővé. A Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a kártalanítás nem csak az ingatlan időleges használatáért, hanem bármely tulajdoni korlátozásért igényelhető. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 42. §-ának
(1)bekezdése kimondja, hogy „közút mellett nem szabad olyan tevékenységet végezni, amely a közlekedés biztonságát vagy a közút állagát veszélyezteti”. A perbeli esetben a kavics kitermelés korlátozása a közút állagának és a közlekedés biztonságának védelme érdekében történt. A Kkt. 42/A. §
(1)bekezdés e) pontja akként rendelkezik, hogy „a közút kezelőjének hozzájárulása szükséges külterületen a közút tengelyétől számított 50 méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén 100 méteren belül építmény elhelyezéséhez, kő, kavics, agyag, homok és egyéb ásványi nyersanyag kitermeléséhez”. A perben rendelkezésre álló adatok szerint az autóút a bányakapitányság felperes
- évi üzemi tervének jóváhagyása tárgyában történt határozathozatalakor még nem volt a forgalomnak átadva ezért az útügyi hatóság nyilatkozott úgy, hogy az út állagának és a közlekedés biztonságának védelme érdekében a rézsű talppontjától számított 60 méteren belül a kavics kitermelés nem folytatható. A bányakapitányság erre az állásfoglalásra tekintettel korlátozta a bányatelek kavics kitermelésre használható területét. A Kkt.
- §
(2)bekezdése szerint „a közút mellett lévő terület használata jogszabályban meghatározott esetekben kártalanítás nélkül korlátozható”. E törvényi felhatalmazás alapján rendelkezett a Kkt. végrehajtásáról szóló 30/1988.(IV.21.) Mt. rendelet a 34. §-ában úgy, hogy „az ingatlan használatának a Tv. 12. §-ának
(3)-
(5)bekezdésében,
- §-ában, 42/A. §-ában valamint a rendelet 31-
- §-ában meghatározott korlátozása miatt a tulajdonost kártalanítás nem illeti meg”. A felperest tehát a jogszabály rendelkezésénél fogva a bányászati lehetőség szóban lévő közérdekű korlátozása miatt kártalanítás nem illeti meg. Jogellenes és felróható magatartás hiányában az alperes a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésén alapuló kártérítési felelőssége pedig szóba sem jöhet. A Kkt. és végrehajtási rendelete a közút kezelőjének jogait és kötelezettségeit szabályozzák, az alperes ugyan nem közút kezelő, hanem közút beruházója volt, de ezeknek a jogszabályoknak a rendelkezéseit rá is mint építés alatt álló közút beruházójára is irányadónak kell tekinteni; a kezelőre vonatkozó felelősségi szabályoktól eltérő felelősségi szabályok alkalmazásának a beruházóra nincs indoka. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati költségét és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illetéket is az államnak külön felhívásra megfizetni. Budapest,
- április
- Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő