← Magyarország

Pf.20036/2014/2 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.036/2014/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. D. Magyar László ügyvéd által képviselt felperes felperesnek - a dr. Bódog Zoltán ügyvéd által képviselt I. r., a dr. Mácsik Tamás ügyvéd által képviselt II. r. és III. r., valamint a személyesen eljárt IV. r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és egyéb igény iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
  2. október
  3. napján kelt 5.P.21.860/2011/
  4. számú ítélete ellen a II. és III. r. alperesek részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint megváltoztatja. Mellőzi a II. és III. r. alperesek használati díj és elsőfokú perköltség, továbbá a II. és III. r. alperesek, valamint a IV. r. alperes viszontkereseti illeték fizetésére kötelezését. Kötelezi az I. r. alperest, hogy hivatalos lelet készítésének terhe mellett rójon le 6000 (hatezer) Ft viszontkereseti illetéket. A feljegyzett 21 000 (huszonegyezer) Ft kereseti illetékből a felperes 10 500 (tízezerötszáz) Ft-ot, az I. r. alperes ugyancsak 10 500 (tízezer-ötszáz) Ft-ot köteles megfizetni az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Kötelezi a felperest, hogy 8000 (nyolcezer) Ft, az I. r. alperest pedig, hogy 12 000 (tizenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget fizessen meg a II. és III. r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS A felperes 615/1646, az I. r. alperes 504/1646., a II. és III. r. alperesek személyenként 163/1646, míg a IV. r. alperes 201/1646 arányban tulajdonosa a (település neve, ingatlan hrsz.-a) hrsz-on nyilvántartott lakóház, udvar megjelölésű 592 m² alapterületű (település neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlannak. -2- A felperes az édesanyjával (néhai neve)-val
  6. június
  7. napján kötött tartási szerződéssel szerezte a tulajdoni illetőségét, míg (néhai neve) az
  8. október
  9. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg (személy
  10. neve)-től a fenti ingatlan 3/7 tulajdoni hányadát. Az adásvételi szerződésben a felek rögzítették, hogy a vevő ((néhai neve)) eszmei tulajdonközösségben marad (személy
  11. neve)-val és nejével, (személy
  12. neve)-val, valamint (személy
  13. neve)-val A felperes jogelődje tudomásul vette továbbá, hogy (személy
  14. neve) és neje az ingatlan általuk használt belső részét - a szerződésben megjelölt nyomvonalon - kerítéssel kívánják elkülöníteni oly módon, hogy a (szomszéd utca neve) utcára kiskaput nyitnak. A II. és III. r. alperesek az
  15. január
  16. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták (személy
  17. neve) 1/7 tulajdoni illetőségét. A szerződés mellékletét képezte a vevők és (néhai neve) között a tényleges használat tekintetében kötött megállapodás, amely szerint (néhai neve) az általa kötött szerződésben a másik tulajdonossal, (személy
  18. neve)sal egyeztetett a használati megosztásról, amelynek lényege szerint akkor kerítik el az udvart kerítéssel, amikor azt a felek indokoltnak ítélik. A használati megosztás
  19. pontja szerint a II., III. r. alperesek a megvásárolt házrész előtt derékszögben kapják az udvarrészt, amely a melléképület sarkáig tart. A melléképületnek a szomszéd ház falától számítva 2 m távolságú kijárati része kerítéssel leválasztásra kerül. Az udvarrész (ingatlan címe) utcai végén a II. és III. r. alperesek kiskaput kötelesek nyitni. A II., III. r. alperesek a megállapodásban foglaltaknak megfelelően megépítették a használatukba került ingatlanrészt leválasztó kerítést, majd az
  20. december
  21. napján kötött adásvételi szerződéssel (személy
  22. neve) 3/7 tulajdoni hányadából további „9/164,6" részilletőséget vásároltak, amely a valóságban az általuk már lekerített udvarrésznek felelt meg. Az ingatlannak korábban (személy
  23. neve) és felesége tulajdonát képező 3/7 illetőségét több tulajdonosváltozást követően az I. r. alperes vásárolta meg
  24. október
  25. napján. Az adásvételi szerződés rögzítette, hogy az ingatlan használatát illetően a tulajdonostársak között több évtizede megosztási megállapodás alakult ki, a használatra vonatkozó ún. kitűzési vázlaton a III. megjelölésű rész képezi azt a területet, amelyet az eladó kizárólagosan használ és a vevő kizárólagos használatba kap. Rögzítésre került továbbá, hogy ez a terület a tulajdonostársak által használt területtől téglakerítéssel elzárt, így a tulajdonostársaktól független, kizárólagos használatot biztosít az eladó, illetve a tulajdonjog bejegyzését követően a vevő részére. Az I. r. alperes a használatába került ingatlanrészen egy kétlakásos lakóházat épített, amelyből az egyiket 201/1646 tulajdoni hányadként eladta a (K.) Kft-nek, amely továbbértékesítette azt a IV. r. alperesnek. Az építkezés során a kivitelező észlelte, hogy az ingatlan felperes használatában lévő részén található, használaton kívüli lakó- és melléképület baleset- és életveszélyes állapotú, ezért ezt bejelentette az építésügyi hatóságnál, amely határozatával kötelezte az ingatlan tulajdonostársait, mint egyetemleges kötelezetteket a perbeli ingatlan balesetveszélyessé vált, használaton kívüli lakó- és melléképületének 30 napon belül történő elbontására. A határozat alapján az I. r. alperes a melléképületet elbontatta, Pf.II.20.036/2014/
  26. szám -3- majd miután a bontási munkálatok következtében a korábban (személy
  27. neve) és neje által létesített kerítés támasz nélkül maradt, az I. r. alperes azt is elbontatta, és attól eltérő helyen létesített egy ideiglenes kerítést. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az I. r. alperes birtokháborítást követett el azzal, hogy a használati határvonalat jelentő kerítést tilos önhatalommal elbontotta, az ő használatában lévő ingatlanrészen levő melléképületet megrongálta, használhatatlanná tette, majd lebontotta, annak helyére új épületet emelt, a kerítést pedig az általa jogosnak tartott határvonalon építette fel. Birtokvédelmi igényét elsődlegesen tulajdonjogára alapította, állítása szerint ugyanis az I. r. alperes által jogtalanul elvett, fizikailag jól körülhatárolható ingatlanrész az ő tulajdona, amelyet jogelődje az eladótól megvásárolt. Másodlagosan elbirtoklásra hivatkozott, utalva arra, hogy a tulajdonostársakkal kötött használati megosztás eredményeként használatába került, a természetben elkülönített telekrészt több, mint 15 éve sajátjaként szakadatlanul és háborítatlanul birtokolja. Az eredeti birtokállapot helyreállításának hiányában a használat újraszabályozását kérte. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes jelen perhez egyesített (az elsőfokú bíróság által viszontkeresetnek tekintetett) keresetében kérte a közös tulajdonú ingatlan használatának újraszabályozását azzal az indokkal, hogy a korábban kialakult használati viszonyok nem felelnek meg a tulajdoni hányadoknak. A további alperesek a viszontkereset teljesítését nem ellenezték. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. r. alperes az ideiglenes kerítés építésével birtokháborítást követett el, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ingatlan használatát a perben beszerzett (szakértő neve) igazságügyi földmérő szakértő szakvéleményének mellékletét képező vázrajzra utalással osztotta meg a peres felek között. Kötelezte a II. és III. r. alpereseket, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően minden hónap
  28. napjáig havi 2000 Ft használati díjat fizessenek meg a felperes részére. Rendelkezett továbbá az elsőfokú perköltség és a feljegyzett viszontkereseti illeték viseléséről, ennek keretében a II. és a III. r. alpereseket együttesen 3000 Ft, a IV. r. alperest ugyancsak 3000 Ft viszontkereseti illeték állam javára, továbbá a II. és a III. r. alpereseket együttesen 34 750 Ft I. r. alperes részére, a IV. r. alperest 12 250 Ft felperes és 22 500 Ft I. r. alperes részére, a felperest pedig 130 000 Ft I. r. alperes, valamint 50 000 Ft II. és III. r. alperesek részére történő megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában megállapította, a felperes jogelődje csupán 3/7 részilletőség tulajdonjogát szerezte meg a perbeli ingatlanban, és az a körülmény, hogy az adásvételi szerződés alapján használatába adott ingatlanrész a tulajdoni illetőségének mértékét meghaladta, nem ad alapot többlet tulajdonjog megállapítására. Megalapozatlannak ítélte a felperes elbirtokláson alapuló tulajdonszerzésre vonatkozó igényét is. Rámutatott, a tulajdonostársak használati megosztásra vonatkozó megállapodásán alapuló többlethasználat nem minősíthető -4- sajátjakénti birtoklásnak, így az elbirtoklás ezen törvényi előfeltétele nem áll fenn. Az ingatlan használati megosztásának rendezése érdekében szakértői bizonyítást foganatosított. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a használati megosztásról készült megállapodás nem a tulajdoni arányokhoz igazodik, a II. és III. r. alperesek által ténylegesen használt területrész a tulajdoni illetőségüknek megfelelő mértéket 4,9 m²-rel meghaladja. Ugyanakkor a II. és III. r. alperesek által használt terület csökkentését nem ítélte indokoltnak, miután az megakadályozná az ingatlanrészre gépkocsival történő beállást. Utalt arra, hogy az eredeti használati megosztás során a II., III. r. alperesek részére bejárási lehetőséget kötöttek ki, amely nem azonos a gépkocsival való közlekedéssel, a használati viszonyok rendezése során azonban az életviszonyok jelentős változását nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Erre figyelemmel a tulajdonostársak közötti használatot a szakértői véleményben foglaltak szerint rendezte, és a II. és III. r. alperest a többlethasználat fejében - mérlegeléssel - havi 2000 Ft összegű többlethasználati díj felperes javára történő megfizetésére kötelezte. A felperes birtokháborítás megállapítására irányuló keresetét illetően megállapította, hogy az I. r. alperes birtoksértő magatartást azzal valósított meg, hogy a korábbi tulajdonostárs által létesített kerítést lebontotta, és azt a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül helyezte át. A használati viszonyok megváltoztatására figyelemmel azonban a kerítés áthelyezését illetően az eredeti állapot helyreállítását szükségtelennek ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélte ellen a II. és III. r. alperesek terjesztettek elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása, a használati díj és a perköltség viselésére kötelezésük mellőzése iránt. Fellebbezési érvelésük szerint a felperes jogelődjével
  29. január 17-én használati megosztási szerződést kötöttek, az ennek alapján használatukba kerülő udvarrészt az
  30. december 28-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a felperesi jogelődtől 13 200 Ft-ért. A megvett terület ekkor került kerítéssel leválasztásra a felperesi udvartól az eladó által kijelölt helyen. Erre figyelemmel álláspontjuk szerint utóbb tulajdonosai lettek a korábbi használati megosztással nekik juttatott területrésznek. Hangsúlyozták, az érintett ingatlanrészt 42 év óta háborítatlanul használják, azt tulajdonuknak tekintik, erre figyelemmel használati díj fizetésére nem kötelezhetők. Állították, az ő életviszonyaikban változás nem következett be, a szerződéskötés időpontjában is rendelkeztek személygépkocsival, így az udvarra a közös kapun keresztül álltak be, erre figyelemmel a gépkocsihasználat értékelése közömbös. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványaiknak nem adott helyt, így nem hallgatta meg (személy
  31. neve)t és (személy
  32. neve)-t tanúként, akik igazolni tudták volna, hogy néhai (néhai neve) tűzte ki a kerítés helyét, ahol az később megépült, illetve, hogy kezdettől fogva gépkocsival használták a közös bejáratot. A felperes, valamint az I., IV. r. alperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Pf.II.20.036/2014/
  33. szám -5- A fellebbezés alapos. A másodfokú eljárás során a jogvita leszűkült annak vizsgálatára, hogy a II. és III. r. alperes terhére megállapítható-e a tulajdoni hányadaikat meghaladó többlethasználat, és ehhez mérten kötelezhetők-e használati díj megfizetésére. mértékű A jelen ügyben alkalmazandó
  34. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  35. §

(1)bekezdése értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A tulajdonostársak a dolog használatát (birtoklását) szerződésükkel szabadon rendezhetik, annak tartalmát törvényi előírás nem korlátozza. Nincs ezért akadálya annak, hogy a tulajdonostársak a tényleges hányadaik szerint indokolt birtok-mértéktől eltérjenek, sőt annak sem, hogy az egyik tulajdonostárs a dolog kizárólagos birtokára legyen jogosult e megállapodás alapján. Ugyancsak szabadon dönthetnek a tulajdonostársak abban a kérdésben, hogy a tulajdoni hányadoktól eltérő mértékű használat esetén a többlethasználatra feljogosított tulajdonostárs köteles-e használati díjat fizetni, s ha igen milyen összegben. Ha a tulajdonostársak szerződéssel rendezik a közös tulajdonban álló dolog használatát, utóbb a használat újrarendezését a bíróságtól a Ptk.
  1. §-a alapján kérhetik, azaz abban az esetben, ha a szerződésben rögzített szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb lényegesen megváltoznak, és emiatt az eredetileg helyesnek bizonyult elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit vagy valamelyik tulajdonostárs jogos érdekét sérti. A tulajdonostársak jogos érdeke körében a tulajdoni hányad mértéke alapvetően meghatározó, de nem kizárólagos mérlegelési szempont. Jelen esetben nem vitás tény, hogy a peres felek illetve jogelődeik a perbeli ingatlan egymás közötti használatát szerződéssel rendezték, a tényleges használati viszonyok megállapodásuknak megfelelően alakultak ki, abban a II. és a III. rendű alpereseket érintően évtizedek óta semmilyen változás nem következett be. A tulajdonostársak a használatukba került ingatlanrészeket kerítéssel választották el egymástól, azok különkülön kapubejáróval rendelkeztek, az egyes ingatlanrészek a külső szemlélő számára is egymástól elkülönülő ingatlanként jelentek meg, külön házszámmal kerültek megjelölésre. A tulajdonostársak lényegesnek tartották, hogy a megállapodásuk szerinti használati viszonyok megfeleljenek a tulajdoni hányadaikkal arányos használatnak. Ezért vásároltak a II. és III. r. alperesek 1977-ben a felperes jogelődjétől - annak 3/7 tulajdoni illetőségéből az általuk korábban megszerzett 1/7 részhez további „9/164,6" részilletőséget. Ezzel a tulajdonostársak a korábbi megállapodásuk alapján már ténylegesen kialakult használati viszonyokat véglegesnek, és a tulajdoni hányadokkal arányosnak tekintették, amit jelez az a körülmény, hogy ettől kezdve az I. r. alperesi építkezés során történt kerítésbontásig a tulajdonostársak között sem használati vita, sem többlethasználati díj iránti igény nem merült fel. Az, hogy a perben kirendelt szakértő felmérése szerint a II. és a III. r. alperesek a tulajdoni hányadukkal megegyező telekhányadhoz képest néhány m²-rel nagyobb -6telekrészt tartanak birtokukban, sem a használat újrarendezését, sem a többlethasználati díj megállapítását nem indokolja, a II. és III. r. alperes körülményeiben, ingatlanhasználatában ugyanis az eltelt 40 évben semmilyen változás nem következett be. Az ingatlant érintően az elmúlt időszakban ténylegesen történtek ugyan változások, így a periratokból is kitűnően a telken levő használaton kívüli lakó- és melléképület lebontásra került, az I. r. alperes új lakóépületet építtetett és másol létesített kerítést. Ezek a változások azonban a II. és III. r. alpereseket semmilyen formában nem érintették, az erre vonatkozó alperesi nyilatkozatot a perben a többi tulajdonostárs sem cáfolta, így a II. és III. r. alperes vonatkozásában nem valósult meg olyan, a Ptk.
  2. §-a szerinti lényeges körülményváltozás, amely indokolná a használati díj megfizetésére kötelezésüket. Kétségtelen, hogy a perben eljárt (szakértő neve) szakértő a II. és III. r. alperesek tekintetében a bejegyzett tulajdoni hányadaiknál nagyobb telekhányad használatát állapította meg, a szakértő azonban kizárólag a földterülethez viszonyítva határozta meg az egyes tulajdoni hányadok és a használt ingatlanrészek közötti eltéréseket. A perbeli ingatlan azonban nem üres telek, azt a peres felek illetve a használati megállapodást kötő jogelődeik is felépítményekkel együtt szerezték, annak meghatározásakor pedig, hogy a természetben milyen ingatlanrész felel meg az egyes tulajdoni hányadoknak, nem lehet figyelmen kívül a felépítmények állagát, értékét, emellett az eset összes körülményét. Ebből következően az, hogy a területhasználat aránya nem felel meg az egyes társtulajdonosok tulajdoni hányadainak, nem jelenti azt, hogy a használat nem igazodik a tulajdoni illetőségekhez. Minderre tekintettel az ingatlant érintő valamennyi körülmény együttes mérlegelése, valamint a II. és III. r. alperesek körülményei változásának hiánya miatt a II. és a III. r. alperesek többlethasználati díj megfizetésére nem kötelezhetők, ezért az ítélőtábla mellőzte marasztalásukat, és pernyertességükre tekintettel az elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezésüket is. A Pp.
  3. §
(3)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a fellebbezési, csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térített költségek megfizetéséről. Ennek megfelelően az ítélőtábla hivatalból döntött a kereseti és viszontkereseti eljárási illeték viseléséről. Mellőzte a II., III. és IV. r. alperesek viszontkereseti eljárási illeték megfizetésére kötelezését, figyelemmel arra, hogy a perre okot nem adtak, a viszontkereset teljesítését nem ellenezték, így a Pp. 80. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a viszontkeresethez kapcsolódóan perköltségben, illetve eljárási illetékben nem marasztalhatók. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy az I. r. alperes viszontkeresetén nem az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. §
(3)bekezdése szerinti mértékű viszonkereseti eljárási illetéket rótta le, ezért az Itv. 73/A. §
(3)bekezdése alapján hivatalos lelet készítésének terhével kötelezte a különbözetként mutatkozó 6000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Pf.II.20.036/2014/
  1. szám -7- A felperes keresete folytán - a részére engedélyezett illetékfeljegyzési jogra tekintettel - a feljegyzett kereseti eljárási illeték összege 21 000 Ft (Itv.
  2. §
(3)bekezdés a) pont), amelyet a pernyertesség, pervesztesség közel azonos arányára tekintettel a felperes és az I. r. alperes egymás között egyenlő arányban kötelesek viselni (Pp. 81. §
(1)bekezdés). A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint részben megváltoztatta. A II. és III. r. alperesek fellebbezése sikeresnek bizonyult, ezért a másodfokú költségeik viselésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes és az I. r. alperes köteles, amelynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet
(5)bekezdése alapján állapította meg. Szeged,
  1. szeptember
  2. Dr. Szeghő Katalin sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.