Mfv.10151/2014/4 – Kúria

(1)bekezdésének megsértésére azonban nem hivatkozott, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A hatályon kívül helyező végzés ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek. 1952. III. Tv. 206. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(2)Mfv.II.10.151/2014/4.szám A Kúria ifj. dr. Horváth Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lőrincz László ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei, valamint leltárhiányra kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.182/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.011/2013/
2. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a felperes által előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapján - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.011/2013/
3. számú részítéletét abban a részében amelyben helybenhagyta a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M. 182/2012/
4. számú ítéletének a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és az alperes marasztalására vonatkozó rendelkezését hatályában fenntartja, abban a részében amelyben az elsőfokú ítéletnek a leltárhiány részbeni megfizetésére kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította nem érinti, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a magyar államnak felhívásra 134.160 (százharmincnégyezer-százhatvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ezt meghaladó felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjénél 1981-ben létesített munkaviszonyt, majd az alperessel
5. március 13-án kötött határozatlan időre szóló munkaszerződést eladó munkakörre, munkavégzésének helye a h.-i
6. számú ABC üzlet volt. A felek a munkaszerződést
7. szeptember 1-jén közös megegyezéssel akként módosították, hogy a felperes havi személyi alapbére 98.000 forint lett, az eltöltött idő és a munkabér arányában pedig az üzletben foglalkoztatott munkavállalókkal közösen a leltárhiányért teljes anyagi felelősséget vállalt. A
8. október
9. napjától kezdődő leltáridőszak vonatkozásában a felperes a munkatársaival együtt csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötött avval, hogy annak maximális összegét a leltáridőszak alatt kifizetett bér hat havi átlagában határozták meg. A
10. október 29-től
11. december
12. napjáig tartó leltáridőszakban a h.-i ABC-ben kifejezetten pénztáros munkakörben senki nem volt foglalkoztatva, de a pénztárosi feladatokat döntően a felperes látta el azzal, hogy a boltban egyidejűleg dolgozó három-négy alkalmazott közül bárki kezelhette a pénztárgépet abban az esetben is, ha a felperes a boltban tartózkodott, de éppen más feladatot látott el. A leltáridőszakban a perbeli üzletben 4.625.570,5 forint leltárhiány keletkezett, amelynek a normalizált hiány összegével csökkentett nettó értéke 3.659.365,5 forint volt. Az alperes a
13. január 27-én kelt határozatával a felperest 576.555 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte, egyidejűleg tájékoztatta a jogorvoslat lehetőségéről és módjáról. A leltárhiány okának feltárására az alperes részletes vizsgálatot rendelt el, amelynek során megállapította, hogy a leltáridőszak alatt több alkalommal megsértették a pénztárgépbe történő téves beütés esetén alkalmazandó (stornó) szabályokat, az áfakulcsok beütésével és a készpénzfizetési számlák kiállításával kapcsolatos előírásokat. Az alperes a vizsgálat eredménye alapján
14. február 2-án az eladó munkakörben foglalkoztatott felperest írásbeli munkáltatói figyelmeztetésben részesítette. A megállapított szabálytalanságokra tekintettel Sz.-né A. E. J.
15. február 15-én „csomagellenőrzést" tartott a .... számú ABCben, ahol aznap a pénztárosi teendőket a felperes látta el. A csomagellenőrzés során a felperes 1 kg félbarna kenyér és 1 db Coop tejföl fogyasztói árát 18 %-os áfakulcs helyett 27 %-kal ütötte be a pénztárgépbe.
16. február 22-én az alperes a felperes kérelmére a leltárhiány megfizetésére 24 havi részletfizetést engedélyezett avval, hogy a felperes a megállapodás aláírásával egyidejűleg a megtérítési összeget mint tartozást elismerte, a határozattal szemben a keresetindítási jogáról lemondott. Az alperes a leltárhiánnyal, illetve az annak vizsgálata folytán feltárt szabálytalanságokkal összefüggésben előbb
17. január 11én, majd február 28-án is meghallgatta a felperest, majd az utóbbi meghallgatás napján kelt határozatával a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az intézkedése indokolása szerint az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés alapján a leltárhiány mértéke önmagában megalapozza a rendkívüli felmondást. A
18. február 22-ei megállapodásra tekintettel az alperes a felperessel szemben e vonatkozásban súlyos munkaügyi szankcióval nem élt. A leltárhiány okának megállapítása érdekében végzett részletes vizsgálat során feltárásra került, hogy a felperes a stornózás szabályait számtalan alkalommal megszegte, a tételek törléséről a boltban jelenlévő felettesét nem értesítette, továbbá a stornóblokkokat a napi pénztárjelentéshez nem mellékelte, emiatt
19. február 2-ai keltezéssel írásbeli figyelmeztetésben részesült. A határozat tartalmazta a
20. február 15-én történteket is. A rendkívüli felmondás indokolása utalt arra is, hogy a szabálytalanságok olyan rendszeres, súlyos, a munkaadó károsodásához vezető történéseket mutatnak, amelyek megalapozzák a munkavállalóval szembeni teljes bizalomvesztést. A csomagellenőrzés által feltárt mulasztás olyan súlyos fokú, amely az előzményeket is értékelve lehetetlenné teszi a munkavállalóval történő további együtt dolgozást. Az alperes súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes, mint hosszú ideje pénztárosként dolgozó személy, a pénztárkezelés szabályait rendszeresen megszegte, az áfakulcsokat a munkaadó rovására jogellenesen alkalmazta. A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és - munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az egyéb jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá a leltárhiány megfizetésére vonatkozó határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új munkáltatói igazolás kiadására történő kötelezését kérte. Keresetében arra hivatkozott, hogy nem pénztáros munkakörben volt foglalkoztatva, és amellett, hogy a munkaideje nagyobb részében ezt a feladatot látta el, nemcsak a leltáridőszakot megelőzően és azt követően, hanem a leltáridőszakban is előfordult, hogy a boltban tartózkodása esetén más személy kezelte a pénztárgépet. Álláspontja szerint gyakorlatilag nem lehet megállapítani, hogy mely időpontban ki volt a pénztáros, és ki ütötte be az adott esetben téves áfakulcsokat, illetőleg ki vétett a stornózási szabályok ellen, ebből kifolyólag a rendkívüli felmondás indokolásának ezen része valótlan. Utalt arra, hogy a stornózás szabályainak megsértéséért
21. február 2-án írásbeli figyelmeztetésben részesült, ezt követően pedig
22. február 15-én valóban elkövette a téves áfabeütést, de ennek okaként a rendkívül feszült és bizonytalan helyzetet jelölte meg. Arra is hivatkozott, hogy ezen szabályszegést a munkáltató sem értékelte olyan súlyúnak, amely akár az írásbeli figyelmeztetést is megalapozta volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.182/2012/
23. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes
24. február 28án kelt rendkívüli felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest 1.130.495 forint elmaradt munkabér, 144.940 forint felmentési időre járó átlagkereset, 579.762 forint végkielégítés, 773.016 forint kártérítés, valamint 44.802 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a rendkívüli felmondás körében rögzítette, hogy a perben nem vitatottan tényleges pénztáros munkakörben a ... számú ABC-ben senki nem volt foglalkoztatva. Azt a tényt, hogy a pénztárosi feladatokat nem kizárólag a felperes végezte, nemcsak saját előadása, hanem G. I. alperesi ügyvezető, valamint B. I.-né és Sz.-né A. E. J. tanúk vallomása is alátámasztották, amelyek szerint gyakorlatilag utólag rekonstruálhatatlan rendszerességgel az éppen a boltban tartózkodó más alkalmazott is lehetett pénztáros, akár a felperes jelentétében is. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a jelenléti ívek, a pénztárszalagok, továbbá az egyéb rendelkezésre álló dokumentumok alapján ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a felperes sértette-e meg, ha igen mikor, hányszor és milyen módon a stornózás, a készpénzfizetési számla kiállítása, illetőleg az áfa-beütés szabályait. A közigazgatási és munkaügyi bíróság azt a körülményt is értékelte, hogy a leltáridőszak vonatkozásában feltárt, addig megismert szabálytalanságokat az alperes sem tekintette a rendkívüli felmondást megalapozó mulasztásoknak, ahogy önmagában a
25. február 15-ei téves áfa-beütést sem. A felperesnek a szubjektív határidőt megelőzően elkövetett kötelezettségszegései a rendkívüli felmondás alapját nem képezhetik, de a munkaviszony megszüntetése körében az irányadó bírói gyakorlatra tekintettel figyelembe vehetőek voltak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, mivel a leltáridőszakban történt szabálytalanságok ítéleti bizonyossággal nem hozhatóak összefüggésbe a felperes magatartásával, valótlan a rendkívüli felmondás azon indoklási része, hogy a felperes a stornózás szabályait számtalan alkalommal megszegte. Az ezen indok hiányában fennmaradó, a
26. február 3-ai készpénzfizetési számlával és a
27. február 15-ei szabálytalansággal összefüggésben a felperessel szemben az alperes szankciót nem alkalmazott, ezek ismeretében még
28. február 22-én a leltárhiány megfizetésére részletfizetési megállapodást kötött, majd valamennyi körülmény mérlegelése után hozta meg a perben sérelmezett munkáltatói intézkedést. Az alperes ugyanakkor a rendkívüli felmondás felperes által vitatott indokának valóságát bizonyítani nem tudta, így az indoklás részben nem valós, ebből kifolyólag pedig összességében a bizalomvesztésre alapított rendkívüli felmondás okszerűtlen, vagyis jogellenes. A peres felek fellebbezése alapján eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.21.011/2013/
29. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és az alperes marasztalására vonatkozó részét helybenhagyta, a leltárhiány részbeni megfizetésére kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránti kereset elutasítására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A törvényszék az ítéletének indokolásában a rendkívüli felmondás jogellenessége vonatkozásában előterjesztett alperesi fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy az eljárás során maga az alperes sem vitatta, hogy a leltárhiány és a stornózás szabályainak megszegése körében a rendkívüli felmondás elkésett. A törvényszék álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy a pénztárkezelésre vonatkozó szabályokat kizárólag a felperes szegte meg, mert az alperes és a tanúk is alátámasztották, hogy a felperes jelenlétében a pénztárban más munkavállaló is végzett tevékenységet. A törvényszék hangsúlyozta, hogy a perben nem nyert bizonyítást, hogy a perbeli üzletben dolgozó munkavállalókkal az alperes a pénztár- és pénzkezelésre vonatkozó szabályokat, azok adminisztrálását, pénzügyi-számviteli vonzatait megismertette, és arra sem szolgáltatott semmilyen adatot, hogy ezen szabályok betartását a boltvezető ellenőrizte, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása pedig a terhére esett. A törvényszék kifejtette, hogy önmagában az a tény, hogy a felperes munkaidejében került feltárásra stornózási vagy téves általános forgalmi adó beütés, nem feltétlenül eredményezi a felperes kizárólagos felelősségét arra tekintettel, hogy a pénztárgépet nem kizárólagosan kezelte. A bizonyítási eljárás adataiból, így különösen Sz.-né A. E. J. tanúvallomásából az is megállapításra került, hogy a csatolt készpénzfizetési számlákból a felperes kizárólag a
30. február 3-ai keltezésűt írta alá, és a tanúvallomás azt is igazolta, hogy a február 15-ein kívül más hiányosságot a felperes munkájában a tanú nem tapasztalt. A törvényszék rögzítette, hogy
31. február 15-én a felvett ... sorszámú jegyzőkönyv a
32. február 3-ai dátummal kiállított készpénzfizetési számla vonatkozásában semmilyen megállapítást nem tartalmazott, és ebben a körben a tanúvallomás azt támasztotta alá, hogy nem a számla, hanem a pénztárblokk volt hibás. Bizonyítást nyert az is, hogy a felperes
33. február 15-én tévesen ütötte be két terméknél az általános forgalmi adó kulcsot, amely a pénztárzárásnál 22 forint többletet eredményezett. A törvényszék megállapította, hogy a rendkívüli felmondás indokai tekintetében a bizonyítási kötelezettség az alperest terhelte, amelynek sikerrel nem tett eleget. Nem igazolta a rendkívüli felmondás azon hivatkozását, hogy a felperes rendszeresen megkárosította az alperest, ezt sem az okiratok, sem a tanúvallomások nem támasztották alá, mivel a készletet és a pénztárgépet több munkavállaló kezelte, kizárólag felperes felelőssége teljes bizonyossággal nem volt megállapítható. A munkáltatói intézkedésben hivatkozott bizalomvesztés a nagymértékű leltárhiányon alapult, annak kialakulása azonban még a munkáltató álláspontja szerint sem kizárólag a felperes terhére esett, hiszen annak megfizetésére a perbeli üzlet minden munkavállalóját kötelezték. A
34. február 3-ai és 15-ei szabálytalanság körében megállapította, hogy azok olyan csekély súlyú kötelezettségszegések voltak, amelyeknél a felperes részéről sem szándékosság, sem súlyos gondatlanság nem volt megállapítható, így nem adott alapot a legsúlyosabb munkáltatói intézkedés, a rendkívüli felmondás gyakorlására sem. Mindezekre tekintettel a rendkívüli felmondás jogellenessége körében hozott elsőfokú ítéletet a törvényszék helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a leltárhiány megfizetésére kötelező határozat hatályon kívül helyezése iránti kereset elutasítására vonatkozó részét a Pp. 252.§

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránti jogerős döntéssel szemben kérte „új határozat meghozatalát, a felperes keresetének elutasítását" valamint a felperes perköltségben történő marasztalását. Álláspontja szerint a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján tényként állapítható meg, hogy a perbeli időszakban, amikor a felperes munkavégzés céljából az alperesi üzletben tartózkodott, a pénztárt kizárólagosan kezelte. Ennek tényét a felperessel a rendkívüli felmondást megelőzően felvett jegyzőkönyvben tett nyilatkozata és munkatársai tanúvallomásai is alátámasztották. Az általa csatolt jelenléti íveken percnyi pontossággal feltüntetésre került a munkavállalók munkahelyre érkezése és távozása. Amikor a felperes munkanapján ebédelni ment, az érkezés és távozás rovatban két időpont szerepel. Az eljárás során ezen túl a pénztár kontrollszalagokat fénymásolatban benyújtották. Ezek a vevők részére adott blokkoknak egybefüggő indigós másolatai, így azon minden egyes vásárlás az időpont rögzítésével feltüntetésre került. A jelenléti ívek és a blokkon szereplő időpontok egybevetésével pedig megállapítható, hogy az alperes a vásárlás időpontjában az üzletben dolgozott, és a blokkon szereplő tételeket ő ütötte be. Az alperes álláspontja szerint a felperes által elkövetett szabálytalanságok igen súlyos fokúak, és a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő előtti időszakra feltárt esetek a felmondás indokoltságát támasztották alá (BH 1999.332). Kifejtette, hogy az alperesi vizsgálat során feltárt szabályszegések egy része a stornózással függött össze. E körben részletes előadást tett a felperesi kötelezettségszegés bizonyítására. Az alperes szerint a felperes a kézzel kiállított készpénzfizetési számlákon rögzített vásárolásoknál is szabálytalanságot követett el, mert a felperes az egy összegben történő beütéssel megsértette a vonatkozó pénztárkezelési adószabályokat, másrészt több alkalommal több terméket a rá érvényesnél magasabb áfakörben vitt be, ezzel megkárosította az alperest. Ezen sorozatos szabálytalanságokra tekintettel a felperest az alperes 2012. február 2-án kelt levelében munkáltatói figyelmeztetésben részesítette, és felhívta a figyelmét arra, hogy a szabályok megsértése munkajogi szankcióhoz vezethet. Ennek ellenére 2012. február 3-án a felperes a dohányárukra érvényes áfakörön kívüli termékkörbe 120 forintot ütött be a pénztárgépbe, amely lehetetlen, ugyanis a boltban ilyen olcsó dohánytermék nem volt, ezt követően február 15-én ismételten hibás áfakulccsal ütötte be a vevő által megvásárolt termékeket. Az alperes álláspontja szerint a felperes kötelezettségszegései súlyos mértékű gondatlanságból eredtek, amelyek megalapozták a bizalomvesztést, és munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetését. Az alperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok az ügy során feltárt tényeket nem teljes körűen, a maguk összességében vették figyelembe, hanem azokat egyoldalúan a felperes javára szólóan ragadták ki és mérlegelték. Mivel több, a felperesi állítást alátámasztó tanú vallomása ellentétben állt más tanúk vallomásával és magával a felperes korábbi nyilatkozatával is, az ellentmondás feloldását szembesítés útján lett volna szükséges megkísérelni a Pp. 173. §

(4)bekezdése alapján. Kifejtette, hogy amennyiben a bíróságok számára az alperesi üzlet működési mechanizmusának feltárásához a felperesi mulasztások súlyosságának a megítéléséhez szakértői vélemény beszerzésére lett volna szükség, ezt a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatás keretében szükséges lett volna jelezni a Pp. 3. §

(3)bekezdése szerint. A felperes a jogerős ítélet ellen csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő. A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a leltárhiány megfizetésére vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérte a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján, továbbá kérte annak megállapítását, hogy az alperesnek a felperest hat havi átlagkeresetnek megfelelő összegű leltárhiány megfizetésére kötelező határozata jogszabálysértő, a bekövetkezett leltárhiányért a felperes érvényes munkaszerződésének rendelkezése alapján legfeljebb három havi átlagkeresetével felel. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a rendkívüli felmondás körében a jogerős ítélet „helybenhagyását" kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem felülvizsgálati kérelemnek az helye. megalapozatlan, a csatlakozó abban előterjesztett körben nincs A Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében ugyan kifogásolta a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelését, azonban e körben megsértett jogszabályhelyre nem hivatkozott, nem jelölte meg a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megsértését, ezért a Kúria a jogerős ítéletben foglalt tényállást irányadónak tekintette, a rendelkezésre álló bizonyítékok felülmérlegelésére jogszabályi lehetőség nem volt. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 173. §

(4)bekezdésének megsértésére, ugyanis önmagában a felek előadásának és a tanúk vallomásának ellentmondásai nem teszik szükségessé a szembesítés alkalmazását, az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §

(1)bekezdése alapján szabadon mérlegelhették. Az eljáró bíróságok nem sértették meg az alperes által hivatkozott Pp. 3. §

(3)bekezdésében foglaltakat sem. A rendkívüli felmondás indokolásának bizonyítása a perben az alperest terhelte, e körben pedig az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §

(3)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. A tájékoztatási kötelezettség körében a bíróságnak kizárólag az eljárásjogi jogokra és kötelezettségekre kell figyelmeztetni a feleket, meg kell határozni a feleket terhelő bizonyítási kötelezettséget, azonban ennek módjáról - esetleges szakértő kirendelésének szükségességéről a jogi képviselővel eljárt alperest nem volt köteles tájékoztatni. Mindezek alapján a hivatkozott jogszabálysértések okán a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei tárgyában a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, ezt meghaladó rendelkezését nem érintette. A másodfokú bíróság a leltárhiány megfizetésére kötelező alperesi határozat tárgyában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Pp. 270.§

(2)bekezdése szerint a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát kérhetik a felek. Miután a hatályon kívül helyező végzés a törvény taxatív felsorolásában nem szerepel, és az ügyet érdemben nem dönti el, nincs helye felülvizsgálatnak a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezésről rendelkező határozata ellen (BH1996.43.). A fentiekre tekintettel felülvizsgálati kérelmét a hivatalból elutasította. a Kúria Pp. 273. a § felperes csatlakozó

(1)bekezdése alapján Mivel az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan volt, a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő