Kbf.85/2013/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében, ezért megrovásban részesítette. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült 6.880 forint bűnügyi költség megfizetésére. A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd fellebbezést jelentett be a vádlott terhére súlyosítás, pénzbüntetés kiszabása érdekében. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1098/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek keretében súlyosításul, a Btk. 33. §

(4)bekezdés alkalmazásával a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdései alapján pénzbüntetést szabjon ki. A vádlott a fellebbviteli nyilvános ülésen a saját védelmében, valamint az utolsó szó jogán az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A katonai ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat mind az általános, mind a bíróság elé állításra vonatkozó speciális szabályok tekintetében betartotta. A katonai tanács a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott mind a nyomozás, mind a tárgyalás során beismerte a bűncselekmény elkövetését, megbánó magatartás tanúsított. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott ezen beismerő vallomásai, valamint a bizonyítás anyagává tett okirati bizonyítékok, tehát egymással összehangban álló bizonyítékok alapján állapította meg. A katonai tanács által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A Fővárosi Törvényszék az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor vádlott bűnösségét a Btk. 439. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati feladat alóli kibúvás vétségében állapította meg. Ezt a bűncselekményt az követi el, aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel, vagy távolmaradással kivonja, vagy annak teljesítésére képtelenné teszi magát. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. A gondatlan elkövetés fegyelmi vétséget valósít meg. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság a jogi minősítés indokolása körében, hogy a vádlott kötelességszegését legalábbis eshetőleges szándékkal követte el, mivel magatartásának következményeit ugyan nem kívánta, de abba egyértelműen belenyugodva nem pontosította magának a szolgálatbalépése időpontját. Az elsőfokú bíróság elfogadta azon vádlotti védekezést, hogy amikor tudomást szerzett a

1. augusztus 08-ai szolgálatról, a naplóban a kezdőidőpontra utaló kódszám még nem szerepelt. A vádlott maga is úgy nyilatkozott a reggeli szolgálatba lépések különböző időpontokban történnek, legtöbbször 06 óra 30 perctől, de havi három-négy alkalommal 04 óra 30 perces kezdéssel. A vádlott tehát annak ellenére nem nézte meg a szolgálatra vonatkozó iratokban a szolgálatba lépés kezdő időpontját, hogy tudta, az nemcsak 06 óra 30 perc, hanem 04 óra 30 perc is lehet. Előre látta tehát cselekményének lehetséges következményeit, azonban abba belenyugodott. A katonai ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése nem alapos. A törvényszék katonai tanácsa ítéletében helytállóan sorolta fel a joghátrány meghatározása során figyelembe vehető körülményeket, és nem tévedett, amikor a felelősségét elismerő, megbánó magatartást tanúsító, pozitív parancsnoki jellemzéssel rendelkező vádlott esetében arra a következtetésre jutott, hogy a cselekménye az elbíráláskor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, és ezért őt megrovásban részesítette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott esetében ezen joghátrány alkalmazása is megfelelően szolgálja a büntetési célokat. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb - a bűnügyi költségre vonatkozó - rendelkezése is törvényes, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokai alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.
2. §

(1),

(3)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. ,
3. szeptember
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke