A határozat elvi tartalma: Az élettárs a lakásbérleti jogviszony folytatására nem jogosult. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.120/2014/6.szám A Kúria jogtanácsos által képviselt felperesnek, Dr. Szatmári Norbert ügyvéd által képviselt alperes ellen, lakás kiürítése iránt, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt
- P. 52.561/
- számon megindított perében, a Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján meghozott
- Pf. 631.466/2013/
- számú jogerős ítéletével szemben, az alperes
- december
- napján előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő Í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 7000 (Hétezer) Ft felülvizsgálati perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 70.000 (Hetvenezer) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ft Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A lakóház tulajdonosa a Magyar Állam; kezelője
- szeptember 20.-a óta az alperes. Ezt megelőzően a kezelő a Főigazgatóság volt. A házban lévő IV. emelet
- szám alatti 35 m2 alapterületű lakásra a korábbi kezelő
- június 8.-án „Használati szerződés"-nek címzett szerződést kötött. A lakás használóját a Közalapítvány jelölhette ki. A szerződés szerint „a használatba vevő" a lakásba egyedül költözik be; a „használati szerződés" határozatlan időre szól.
- májusában kérelmezte az alapítvány kuratóriumánál, hogy élettársa az alperes a lakásba beköltözhessen. A kérelmét ezt követően többször megismételte. Utoljára
- június 28.-án az alperes terjesztett elő ilyen kérelmet. Az alapítvány kuratóriuma a kérelmeket mindannyiszor elutasította. A kuratórium
- december 7.-én hozott
- számú határozatában hozzájárult ahhoz, hogy az alperes
- március 31.-éig a lakásban maradhasson. Az alperes a határidő lejártát követően sem költözött ki a lakásból. A felperes keresetében a lakás „visszaadására" kérte kötelezni az alperest. A keresetét a lakások és a helyiségek bérletéről szóló
- évi LXXVIII. törvény (Ltv.)
- §
(1)bekezdés d) pontjára és a Ptk. 193. §
(1)bekezdésére alapította. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy „a lakást 15 napon belül ürítse ki és bocsássa a felperes kizárólagos rendelkezésére". Ítéletét a következőkkel indokolta: „A felek között nem jött létre bérleti jogviszony, mivel a felek nem bérleti szerződést kötöttek, hanem „csak használati szerződést". Ez a használati szerződés a lakáshasználó halálával,
- december 5.-én megszűnt. Mivel a felperes és a néhai lakáshasználó között nem jött létre bérleti jogviszony, ezért fel sem merülhet a bérleti jogviszony folytatásának lehetősége, mivel az Ltv. rendelkezései szerint erre a bérlő halála esetén van lehetőség, de akkor is csak önkormányzati lakás esetén". Sőt még önkormányzati lakás esetén sem lenne jogosult az alperes a bérleti jogviszony folytatására, mert az Ltv.
- §
(2)bekezdése szerint az élettárs nem tartozik abba a személyi körbe, akit a bérlő a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül a lakásba befogadhat. A felperes érvényes jogcím nélkül lakik a perbeli lakásban, ezért a Ptk. 193. §
(1)bekezdése alapján a lakás a felperes birtokába adására köteles. Az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta; a teljesítési határidőt azonban 15 napról 30 napra felemelte. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 3. §
(3)bekezdésén alapuló tájékoztatási kötelezettségét. Az alperes arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy néhai élettársa volt; egyéb tényelőadást nem tett. Az élettársi kapcsolat sem jogosította volna az alperest a bérleti jogviszony folytatására, ezért arra nézve, hogy az élettársi kapcsolat fennállt-e a néhaival, céltalan lett volna bizonyítást lefolytatni. Helyes az elsőfokú bíróság álláspontja miszerint a perben kizárólag jogkérdésben kellett dönteni, amihez a rendelkezésre álló adatok elegendőek voltak. Alaptalanul sérelmezte az alperes a fellebbezésében azt is, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen azzal, hogy őt a lakás kiürítésére is kötelezte, holott a felperes keresete csak a lakás visszaadására irányult. A lakás visszaadására irányuló kérelem ugyanis kiterjedt a kiürítésre is; ez értelemszerűen következik az Ltv. 17. §
(1)bekezdéséből. Hivatkozott a fellebbezésében az alperes arra is, hogy a szerződés
- pontja szerint a kuratórium által megállapított feltételek is vonatkoznak a jogviszonyra, az elsőfokú bíróság azonban ezeket a feltételeket figyelmen kívül hagyta. Azt azonban nem állította, hogy „a kuratóriumi feltételek" alapján a lakáshasználatra jogosult lenne. A szerződés
- pontja, amelynek az elsőfokú bíróság által történt figyelmen kívül hagyását az alperes ugyancsak kifogásolta, „pedig nyilvánvalóan nem a kijelölt használón kívüli más személy lakáshasználatára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz". Az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor azt állapította meg, hogy az alperesnek a lakáshasználatára jogcíme nincs s ezért a lakás kiürítésére és elhagyására köteles. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az érdemi döntésre vonatkozó jogi okfejtésével egyetértett, így a másodfokú bíróság is téves jogi indokokkal támasztotta alá a jogerős ítéletét. Néhai és a felperes között nem a Ptk.
- §
(1)bekezdésében szabályozott használati jogviszony, hanem lakásbérleti jogviszony áll fenn. A jogviszony határozatlan idejű volt. Néhai havonta pénzbeli ellenszolgáltatást fizetett a lakáshasználatáért. A Ptk. 165. §
(2)bekezdése értelmében a használatra is vonatkozó Ptk. 157. §
(4)bekezdése szerint a haszonélvezet, tehát a használat is, határozott ideig legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. A haszonélvező és a használó a dolog használatáért időszakonként visszatérő pénzbeli ellenszolgáltatás megfizetésére sem köteles. Fenntartotta azt a jogi álláspontját is, hogy az eljárt bíróságok túlterjeszkedtek a kereseti kérelmen azzal, hogy nem csak a lakás visszaadására, hanem kiürítésére is kötelezték. További eljárási szabálysértést követtek el az eljárt bíróságok azzal is, hogy nem vizsgálták a szerződés
- és
- pontjában hivatkozott feltételek tartalmát. Megsértették az indokolási kötelezettségüket is, mert ítéleteik indokolása nem tartalmazza, hogy a tényállást milyen bizonyítékok alapján állapították meg. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság azt tévesen állapította meg, hogy néhai és a felperes jogelődje között nem lakásbérleti szerződés, hanem lakáshasználati szerződés jött létre. A szerződés bár használati szerződésnek címezték a szerződésüket a felek akarata szerint kétségtelenül lakásbérleti szerződés megkötésére irányult. Az okiratba foglalt szerződésük tartalmazza is, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a lakásbérletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az eljárt bíróságok is lényegében a lakásbérlet szabályainak alkalmazásával döntötték el a jogvitát. Néhai a lakás használatára határozatlan ideig havonta fizetendő pénzbeli ellenszolgáltatás ellenében volt jogosult, így a szerződés tartalmánál fogva is bérleti szerződésnek és nem haszonkölcsön vagy használati jogot alapító szerződésnek minősül. Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az élettárs a lakásbérleti jogviszony folytatására nem jogosult s így annak bizonyítására sincs szükség, hogy néhai és az alperes élettársak voltak-e. Mivel a perben kizárólag jogkérdésben kellett dönteni s a döntéshez szükséges adatok a bíróság rendelkezésére álltak nem sértette meg az elsőfokú bíróság a bizonyítandó tényekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét sem. A szerződés 5. és 6. pontjának a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége; a másodfokú bíróság az ezzel kapcsolatos álláspontját kellőképpen megindokolta. Ugyancsak kielégítő indokolást tartalmaz a jogerős ítélet indokolása arra nézve is, hogy az elsőfokú ítélet miért nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen azzal, hogy az alperest a lakás kiürítésére is kötelezte. A Kúria mindezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati perköltségét. A 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő