← Magyarország

Pf.20085/2014/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.V.20.085/2014/

  1. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Nyuzó Péter Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az alperes ellen - akinek pernyertessége érdekében beavatkozott jogtanácsos által képviselt I.r, valamint a Mihály és Schneidler Ügyvédi Iroda által képviselt II.r alperesi beavatkozó végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítése iránti perében a Szombathelyi Törvényszék
  2. március
  3. napján kelt 17.P.20.591/2013/
  4. sorszám alatti ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja. A felperes által a II. r. alperesi beavatkozó részére 15 napon belül megfizetendő elsőfokú perköltség összegét 25.400.-(Huszonötezer-négyszáz) forintra leszállítja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 25.000.-(Huszonötezer) forint, a II. r. alperesi beavatkozó részére 12.700.-(Tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget. Köteles a felperes megfizetni a Magyar Állam javára, az illetékes adóügyi hatóság külön felhívására 80.000.-(Nyolcvanezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 forint, még a II.r alperesi beavatkozó részére 50.000 forint + Áfa perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy az állam javára az illetékes adóhatóság felhívására fizessen meg 60.000 Ft eljárási illetéket. Ítéletének tényállása szerint a felperessel szemben
  6. április
  7. napján közjegyzői okirat alapján végrehajtási záradék került kiállításra. A végrehajtási eljárás az alperes előtt 0027.V.594/
  8. szám alatt volt folyamatban. A végrehajtási eljárás során az alperesi végrehajtó
  9. június
  10. napján lefoglalta a felperes tulajdonát képező ... forgalmi rendszámú SI típusú gépjárművet. A felperes
  11. július
  12. napján végrehajtási kifogást terjesztett elő, melyben a gépjármű foglalás alól feloldását kérte. Ezen végrehajtási kifogást a Veszprémi Városi Bíróság 190130.Vh.1142/2010/
  13. számú végzésében elutasította.
  14. április
  15. napján a felperes - amely a Veszprémi Városi Bírósághoz
  16. április
  17. napján érkezett - ismételt végrehajtási kifogást nyújtott be, amelyben sérelmezte, a végrehajtó a gépjármű foglalásán és tulajdonjogának, használati jogának korlátozásán kívül semmiféle intézkedést nem tett, arra nézve, hogy akár a finanszírozó bank, akár bárki más a gépjárművet tulajdonba és használatba vehesse. A végrehajtási eljárást azonban a
  18. március
  19. napján megtartott végrehajtás megszüntetése iránti per tárgyalásán a Veszprémi Városi Bíróság a 11.P.22.314/2011/16/I. számú végzésével felfüggesztette, míg a végrehajtást megszüntetési per felfüggesztésre került a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő 15.P.25.066/
  20. számú jogerős befejezéséig. A Veszprémi Városi Bíróság az 1901-30.Vh.1442/2010/
  21. sorszámú végzésében az adós - felperes - kifogásának csak részben adott helyt. Álláspontja szerint az adósnak felperesnek - a gépjármű értékesítésével kapcsolatos kifogása az eljárás jelen szakaszában nem bírálható el, a gépjármű értékesítésével kapcsolatos kifogás elbírálásának a felfüggesztés megszüntetését követően lehet helye. A felperes - adós - fellebbezése folytán a Veszprémi Törvényszék az 1.Pk.20.240/2013/
  22. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A perben beszerzett szakvélemény szerint a perbeli személygépkocsi bruttó forgalmi értéke a lefoglaláskor 1.479.000 Ft volt, míg
  23. január
  24. napjára vonatkoztatva a forgalmi érték 546.036 Ft. A gépjármű állásával összefüggő javítási költséget a szakértő 110.347 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság jogi indokolása szerint a felperes keresete alaptalan. Álláspontja szerint a végrehajtói jogkörben okozott kártérítési felelősség a Ptk.
  25. §

(1)bekezdése szerinti speciális és a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében írt általános feltételek együttes megvalósulása esetén állapítható meg. Ezért a végrehajtói jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. Az általános feltételek közül a jogellenes magatartást, a kárt és e kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítani és őt terheli a bizonyítási kötelezettség a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében foglalt különös feltétel fennállása körében is. A fentiek alapján tehát elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes az általa hivatkozott alperesi jogellenes magatartás vonatkozásában a rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogorvoslat kimerítése olyan előfeltétele a felperes kártérítés iránti kereseti kérelme elbírálásánál, amely a kártérítési igény érdemi elbírálásához nélkülözhetetlen. Ettől eltekinteni kizárólag akkor lehet, ha a károsult a hatóság hibája, mulasztása miatt nem vehette igénybe a jogorvoslati lehetőséget. Hangsúlyozta, hogy a bíróságnak mindig a konkrét, a bírósági, illetve a végrehajtási eljárásokban kifejtett és a felperes által jogellenesnek állított magatartást kell vizsgálni, és ezen magatartással szembeni jogorvoslati eszközök igénybevételét. A Ptk.
  1. §-a szerinti rendes jogorvoslati eljárás igénybevétele csak akkor valósul meg, ha a benyújtott jogorvoslat formájában, s tartalmában alkalmas lehet az állított jogellenes és kárt okozó közhatalmú magatartás - jogorvoslati eljárás keretében történő korrigálására. A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból, a beszerzett végrehajtási iratokból, valamint az alperes személyes nyilatkozata alapján megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított, mivel a gépjármű lefoglalását követően elmulasztotta a törvényes határidőn belül a gépjármű értékesítését. A beszerzett végrehajtási iratok alapján azt állapította meg, hogy a felperes előbb a
  2. július
  3. napján kelt végrehajtási kifogásában a gépjármű foglalás alóli feloldását kérte. A végrehajtási kifogást a Veszprémi Városi Bíróság
  4. november
  5. napján kelt végzésében elutasította, amely
  6. december
  7. napján emelkedett jogerőre. Ezen határidőig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes menthető okból nem érvényesítette a rendes jogorvoslati lehetőséget, nem élt végrehajtási kifogással a gépjármű értékesítése iránt, nem kérte a végrehajtó értékesítés iránti intézkedését. 2010.december 4.napját követően azonban a felperes számára nyilvánvalóvá vált, hogy a foglalás alól a gépjármű feloldásra nem kerül, a végrehajtó pedig az ingóság értékesítése iránt nem intézkedett 30 nap eltelte után sem. A fenti alperesi mulasztás következtében a jogellenesség egészen a végrehajtási eljárás felfüggesztéséig -
  8. március
  9. - fennállt. Ezen időpontig felperes pedig a végrehajtási törvény szerint irányadó rendes jogorvoslati lehetőséget, a végrehajtási kifogást nem terjesztette elő. A végrehajtási kifogás előterjesztése esetén alkalmas lett volna az alperes jogellenes magatartásával szemben a kár elhárítására.
  10. március
  11. napjától az alperesi mulasztás megszűnt, mivel a végrehajtási eljárás felfüggesztése következtében az alperes a gépjármű értékesítése iránt már nem intézkedhetett. Téves az a felperesi előadás, hogy a végrehajtási kifogását a Veszprémi Városi Bíróság elutasította. Az elsőfokú végzés indokolása úgy szól, hogy az adósnak a gépjármű értékesítésével kapcsolatos kifogása az eljárás jelen szakaszában nem bírálható el, a gépjármű értékesítésével kapcsolatos kifogás elbírálásának a felfüggesztés követően lehet helye. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a sérelmezett intézkedés ellen a végrehajtási eljárás felfüggesztését megelőzően jogorvoslattal nem élt, így igényének az alperes kártérítési felelősségének megállapításához elengedhetetlen jogszabályi feltétele hiányzik. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősség egyéb feltételeit már nem vizsgálta. A perköltségről a Pp.
  12. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen kérte az ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését 936.000 Ft és ezen összegnek
  1. augusztus
  2. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatai, valamint a felmerült perköltség megfizetésére. Fellebbezési indokolásául előadta, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan és jogszabálysértő, mivel helytelenül értékelte a rendes jogorvoslati lehetőségeket, és az ezzel kapcsolatos következtetéseket is megalapozatlanul vonta le. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság három tárgyalást tartott, ezt megelőzően pedig beszerezte az alperesi végrehajtótól a végrehajtási iratokat. Az elsőfokú bíróságnak a szóban kifejtett álláspontja azt volt, hogy a követelés jogalapja tekintetében világos tényállás után a kereseti követelés összegszerűségének tisztázására szakértő kirendelésére, majd meghallgatására kell sort keríteni. Ugyanakkor érthetetlen módon a szakvélemény bekérése, a szakvéleménnyel kapcsolatos nyilatkozatok megérkezése után minden előzmény nélkül megváltoztatta álláspontját és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása elnagyolta az itt leírt tárgyalás vezetés felperes számára érthetetlen és a perköltségeket indokolatlanul növelő fordulatát. Sőt az ítélet indokolása megállapítja, hogy a szakvéleményt érdemben nem vizsgálta, mert arra jogalap hiányában nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság ítéletében mellőzi annak megállapítását, hogy az alperes hosszú idejű, mulasztásban megnyilvánuló jogszabálysértése a mulasztás teljes tartamához képest mikor váltja ki a „rendes jogorvoslat" lehetőségét. Az sem fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a rendes jogorvoslatnak tekintett végrehajtási kifogás intézménye mikor és milyen mértékben alkalmas a károsodás elhárítására, mely a Ptk.
  3. § alkalmazásának alapfeltétele. Az irányadó tényállás szerint az alperes
  4. júniusában foglalta le a perbeli járművet. Foglalás ellen felperes kifogást emelt, amely
  5. novemberében került elbírálásra. Az alperesnek ezen időtartamot követően bármikor joga és kötelessége lett volna intézkedni a gépjármű értékesítéséből, vagy forgalomba való kivonás és a foglalás feloldásáról. Jogszabály szerint erre a végrehajthatónak 30 napja van. Ezen 30 napos határidő lejárta önmagában nem nyitja meg a kifogás jogát. Téves az a jogi álláspont, hogy a mulasztás a
  6. napon bejfejezett, s ekkor a sérelmet szenvedett félnek már jogorvoslatot kell előterjesztenie. Felperesi álláspont szerint, amíg a mulasztás fennáll, a kifogás joga nem enyészik el, a határidő pedig nem nyílik meg. Erre utal az ítélet azon megállapítása, amely szerint a kifogás joga a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetése után nyílik meg. E megállapítás kizárja, hogy a kifogás jog elenyészett volna, s annak alapján az lenne megállapítható, hogy a felperes nem élt a rendes jogorvoslat lehetőségével. Ha pedig e jog nem nyílt meg és nem enyészett el, akkor egy négy éves mulasztás esetén mitől alkalmas a kifogás a kár elhárítására. A felperes a végrehajtási kifogás eszközét igénybe vette, amikor már valószínű volt, hogy az alperes mulasztása nem vétlen, más menthető körülménnyel nem magyarázható. Ez az időpont
  7. április 17-e volt. Ezen időpontra a károsodás azonban már beállt - noha a mértéke a jelen perben nem tisztázott, mert a szakértő erre a kérdésre nem nyilatkozott. Azonban a károsodás ténye nem vitatható. Ebből azonban levonható az a következtetés, hogy a károsodás elhárítására a kifogás intézménye nem alkalmas olyan - huzamos idejű mulasztásban megnyilvánuló jogszabálysértés esetében, mint a perbeli alperesi mulasztás. A felperes álláspontja szerint a kár a végrehajtási kifogás elbírálása és annak való helytadás esetén sem lett volna elhárítható, legfeljebb a károsodás mértéke lett volna más. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a végrehajtási kifogás határideje nem járt le, így a kifogás nem lehet elkésett. Ha a kifogás nem késett el, akkor felperes terhére nem róható, ha azt a bíróság nem bírálja el. Ez viszont azt eredményezi, hogy a kár e jogorvoslattal nem csak nem csökkenthető, hanem el sem hárítható, tehát a Ptk.
  8. §
(1)bekezdése szerinti eredmény (kár elhárítása) a kifogás jogával élve nem volt elérhető. Előadta, hogy a kirendelt szakértő a kár mértékét 936.000 forintban állapította meg, amely lényegében megegyezik a felperes keresetlevelében feltüntetett összeggel. Hivatkozott arra, hogy a II.r alperesi beavatkozás engedélyezése nem jogszerű, ezen túlmenően a részére megállapított elsőfokú perköltsége összege eltúlzott. A felperes a Pf.
  1. sorszámú iratában előadta, hogy az alperes a perben - többek között azzal védekezett, hogy a kártérítési követelés alapjává tett alperesi mulasztása azért menthető, mivel a felperest érintő végrehajtás felfüggesztés alatt áll, a felfüggesztés során pedig a végrehajtó nem intézkedhet. A felperes ezen védekezés tudatában, még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt kérte - a jogutódlások folyományaként erre jogosult - végrehajtást kérőt, hogy a felfüggesztés okának megszűnését jelentse be, illetve a követelés megszűnését jelentse és a végrehajtását megszüntetését kérje. A Veszprémi Járásbíróság előtt folyamatban lévő peres, illetve nemperes eljárásban azonban az alperes olyan nyilatkozatot tett, amely miatt a végrehajtási pert nem lehet megszüntetni, illetve a végrehajtás megszüntetésére irányuló nemperes eljárásban a beadott kérelmet a bíróság elutasította. Jelen kártérítési tárgyú peres eljárásra ebből csak az tartozik: alperes szerint a károkozó mulasztás azért állt fenn, azért nem tud a gépjármű értékesítése iránt intézkedni, mivel a végrehajtási eljárás függőben volt. Alperes azonban amikor a végrehajtási eljárás felfüggesztésének oka megszűnt és az eljárás folyhatna tovább, nem intézkedik semmit, nem árverez, és fel sem oldja a gépkocsit a foglalás alól. Az alperesnek tudomása van arról is, hogy a követelés megszűnt, alaptalan követelést támaszt felperessel szemben annak érdekében, hogy a végrehajtást fenn tudja tartani. Kérte, hogy a fent előadott ténybeli kiegészítésekkel együtt bírálja el az ítélőtábla a fellebbezését. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján Igényt tartott a másodfokú perköltség megfizetésére is. Egyben csatlakozott a II.r alperesi beavatkozó által előterjesztett fellebbezési ellenkérelemhez. Hivatkozott, hogy a felperes által a Pf.
  2. sorszám alatti beadványában előadottak közvetlenül nem kapcsolódnak a jelen ügyhöz, ezért ezek az adatok a per elbírálásánál nem relevánsak. Az alperesnek nincs birtokában olyan bírósági döntés, amely a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetéséről rendelkezett volna. A II.r alperesi beavatkozó a Pf.
  3. sorszámú fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Fellebbezési ellenkérelme indokolásául előadta, hogy az alperes kártérítési felelősségének a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú bíróság által is meghivatkozott Ptk.
  4. §
(1)bekezdésében meghatározott általános és a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében rögzített különös feltételek fennállanak. A felperes az elsőfokú eljárás során ezen feltételek egyikét sem bizonyította. A végrehajtási eljárásban a rendes jogorvoslati lehetőséget a Vht.
  1. §-a szabályozza. A felperes hivatkozása teljességgel alaptalan, amikor azt állítja, hogy a mulasztás ellen nem lehet igénybe venni a rendes jogorvoslatot. Ezen állítást maga a Vht.
  2. §-ának szövege is cáfolja, amikor kifejezetten rögzíti a jogszabályi szövegben, hogy a végrehajtási kifogást mulasztás ellen is igénybe lehet venni. Az esetben ha a felperes ésszerű időben előterjeszti az állítólagos mulasztás ellen a végrehajtási kifogást, úgy az elbírálható lett volna és a felperes által állított károk elhárítására is alkalmas lett volna. A fentieken túlmenően vitatta azt, hogy a felperesnek bármilyen kára keletkezhetett, valamint az ok-okozati összefüggés fennállását is. Tény, hogy a felperes a megtett kényszerintézkedések ellenére a fizetési kötelezettségét továbbra sem teljesítette. Így a felperes saját kötelezettségeinek elmulasztására nem alapíthat kártérítési igényt. Jelen esetben pedig arról van szó, hogy a felperes, mint adós nem tesz eleget kötelezettségének, gépkocsiját lefoglalják. Továbbra sem fizet, majd arra hivatkozik, hogy miért nem árverezik autóját. A felperesnek a teljesítéssel elől kell járnia és addig amíg ezen kötelezettségét nem teljesíti nem hivatkozhat, hogy a végrehajtó a gépjármű lefoglalásával illetve annak értékesítése elmulasztásával kárt okozott neki. Alaptalan a felperes azon hivatkozása is, hogy a II.r beavatkozó beavatkozásának nem lett volna helye. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara kifejtette, hogy a beavatkozáshoz milyen jogi érdeke fűződik, amely jogi érdek egyértelmű és megalapozott. A II.r alperesi beavatkozó javára megítélt perköltség jogszabályi alapja egyértelmű, összege pedig nem eltúlzott, az arányban van elvégzett munkával és a pertárgy értékével. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárás adatit a Pp.
  3. §-ában foglalt elveknek megfelelően értékelve megalapozott tényállást állapított meg, abból okszerű következtetést vont le, ítélete érdemben is megalapozott. A felperes fellebbezésében felhozott érveire figyelemmel az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen rögzítette, hogy államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének akkor van helye, ha a kártérítés általános (Ptk.
  4. §
(1)bekezdés) és különös (Ptk. 349. §
(1)bekezdés) feltételei fennállanak. A polgári jogi kártérítési felelősség három általános előfeltétele: a jogellenes magatartás, a kár és a jogellenes magatartás, valamint a kár között okozati összefüggés fennállása. A speciális feltételt a Ptk. 349. §
(1)bekezdése szabályozza, amely szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a jogosult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. A közigazgatási jogkörben okozott kár megállapításának az általános és speciális feltételei konjunktívak, tehát együttesen kell fennállniuk. Ha ezen feltételek közül bármelyik hiányzik, úgy a kártérítés megállapítására nem kerülhet sor. A bírósági végrehajtás menetét, azon belül az egyes végrehajtási cselekmények határidejét, tartalmi és formai kellékeit a Vht. részletesen szabályozza. A törvény a bíróság részére nem általánosságban biztosítja a végrehajtó eljárása feletti törvényességi ellenőrzést, hanem azt a rendes jogorvoslat (végrehajtási kifogás) igénybevétele esetén teszi lehetővé. A Vht. 217. §
(1)bekezdése értelmében a bíróság csak végrehajtási kifogás előterjesztése esetén jár el. A végrehajtó intézkedésének törvényességét, illetve mulasztását pedig a Vht.
  1. §-a értelmében alkalmazandó Pp.
  2. §-a szerint a kifogás tartalmi keretei között bírálja el. Mindez az jelenti, hogy a végrehajtó kártérítési felelőssége nem általában a végrehajtási eljárás szabálytalanságára, hanem az egyes végrehajtási cselekmények jogellenességére alapíthatók. Ebből következően a kártérítési perben a bíróságnak a Ptk.
  3. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel azt kell vizsgálni, hogy a kár okozójaként megjelölt intézkedés, vagy mulasztás tekintetében a károsult a kár elhárításához szükséges jogorvoslati lehetőséget kimerítette-e (BH.2008/120.). A Legfelsőbb Bíróság ítélkezése gyakorlata szerint a jogorvoslat igénybevétele szempontjából az érdemi vizsgálatra alkalmas jogorvoslatnak van jelentősége (Pf.IX.25.447/2000/9.). A fentiek alapján az ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes az általa állított alperesi végrehajtó jogellenes magatartásával - a gépkocsi értékesítésének az elmulasztásával - kapcsolatban élt-e a Vht. 217. §
(1)bekezdésében biztosított végrehajtási kifogás jogával vagy sem. Az elsőfokú eljárásban beszerzett végrehajtási iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a megindult végrehajtási eljárásban
  1. június
  2. napján foglalta le a felperes tulajdonát képező ... forgalmi rendszámú SI típusú gépjárművet. A felperes - mint adós - végrehajtási kifogást terjesztett elő a Veszprémi Városi Bíróságnál arra hivatkozással, hogy a végrehajtó törvénytelen intézkedést foganatosított, amikor a folyószámlára érkezett nyugdíjának 100 %-át a bank utalta a végrehajtó számlájára. Előadta, hogy a törvényesen járó 33 % levonása után a különbözetként jelentkező összeg visszautalását kéri. A Veszprémi Városi Bíróság a 1901-30Vh.1142/2010/
  3. sorszámú végzésében a felperes adós - végrehajtási kifogását elutasította. A városi bíróság végzése
  4. november
  5. napján jogerőre emelkedett. Ezt követően a felperes - mint adós - a Veszprémi Városi Bírósághoz
  6. július 6-án érkezett iratában ismételt végrehajtási kifogást nyújtott be, amelyben sérelmezte, hogy a végrehajtási lapot olyan követelés végrehajtására állították ki, amelyet jelzálogjog biztosít. A megjelölt ingatlan értéke pedig a követelés kétszeresét fedezi. Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy nyugdíjazását megelőzően rokkantnyugdíjban részesült, többek között mozgásszervi megbetegedés miatt. Így a gépjármű számára feltétlenül szükséges annak érdekében, hogy orvoshoz tudjon járni, mivel gyalog egyszerre képtelen 700-1000 métert megtenni. Ezért álláspontja szerint a gépjármű a Vht.
  7. §-a alapján mentes a foglalás alól, így a foglalás alóli feloldását is kérte. A Veszprémi Városi Bíróság az 1901-30Vh.1442/2010/
  8. számú végzésében a felperes adós - által előterjesztett végrehajtási kifogást elutasította. Többek között arra hivatkozással, hogy a felperes - adós - a rokkantságát hitelt érdemlően felhívás ellenére nem igazolta. A városi bíróság ezen végzése
  9. december
  10. napján jogerőre emelkedett. Ezt követően az alperes - mint végrehajtó - a lefoglalt Suzuki típusú gépjármű értékesítése iránt a Vht.
  11. §-ában meghatározott 30 nap alatt, de azt követően sem intézkedett. Ezért az alperes jogellenes mulasztását az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. A folyamatban lévő végrehajtási eljárást azonban a Veszprémi Városi Bíróság a
  12. március
  13. napján megtartott végrehajtás megszüntetése iránti per tárgyalásán a 11.P.22.314/2011/16/I. számú végzésével felfüggesztette. A rendelkezésre álló adatok szerint a végrehajtási eljárás a jelen másodfokú eljárás befejezéséig nem került folytatásra. A végrehajtási eljárás felfüggesztését követően a felperes - mint adós -
  14. április
  15. napján kelt iratában - amely a városi bírósághoz
  16. április
  17. napján érkezett ismételten végrehajtási kifogást terjesztett elő. Ezen végrehajtási kifogásában többek között sérelmezte, hogy a végrehajtó a gépjármű lefoglalásán és tulajdonjogának, használati jogának korlátozásán kívül semmiféle intézkedést nem tett arra nézve, hogy akár a finanszírozó bank, akár bárki más a gépjárművet tulajdonba és használatba vehesse. Ezen végrehajtási kifogásnak a Veszprémi Városi Bíróság a 1901-30.Vh.1442/2010/
  18. sorszámú végzésében részben helyt adott, de az adósnak a gépjármű értékesítésével kapcsolatos kifogása tárgyában úgy foglalt állást, hogy ezen kérelme az eljárás jelen szakaszában nem bírálható el, figyelemmel a Vht.
  19. §
(1)bekezdésére, és arra a tényre, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztésre került. Ezen végzés ellen az alperesi végrehajtó és a végrehajtást kérő "A" Zrt. fellebbezést nyújtottak be. A felperes ezen határozat ellen fellebbezéssel nem élt. A másodfokú eljárásban a Veszprémi Törvényszék az 1.Pkf.20.240/2013/
  1. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az ítélőtábla álláspontja szerint a fentiekből megállapítható, hogy a felperes - mint adós - a gépjármű lefoglalását követően
  2. évben - annak ellenére, hogy két végrehajtási kifogást is előterjesztett - olyan kifogást nem nyújtott be a Veszprémi Városi Bírósághoz, amelyben a gépjármű értékesítésének az elmaradását, az alperes ezirányú mulasztását kifogásolta volna. Így az ítélőtábla álláspontja szerint érdemi vizsgálatra alkalmas jogorvoslatot - végrehajtási kifogást - 2010.évben nem nyújtott be, hiszen ezekben nem a gépjármű értékesítésének elmaradását kifogásolta. Ezért a jogorvoslati lehetőség kimerítési körében ezeket figyelembe venni nem lehet, csak a 2012.április 14.napján érkezett kifogást. Az elsőfokú eljárás adatai alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a végrehajtási eljárást a Veszprémi Városi Bíróság
  3. március
  4. napján kelt végzésében a 11.P.22.314/2011/16/I. számú végzésével felfüggesztette. A felperes a gépkocsi értékesítésének elmaradásával kapcsolatos végrehajtási kifogását pedig a felfüggesztést követően
  5. április
  6. napján kelt iratában - amely a Veszprémi Városi Bírósághoz
  7. április
  8. napján érkezett - kifogásolta. Az is megállapítható, hogy a felfüggesztés teljekörűnek minősül, ez pedig azt jelenti, hogy az eljárás megáll abban a helyzetben, amelyben a felfüggesztés van. Ez az időpont a Vht.
  9. §
(1)bekezdése értelmében
  1. március
  2. napja. A felfüggesztés pedig az eljárás ideiglenes megszakadását jelenti, annak tartalma alatt végrehajtási cselekmények csak a törvény kifejezett rendelkezése, vagy bíróság erre irányuló rendelkezése alapján végezhetők. A felperes
  3. április
  4. napján benyújtott végrehajtási kifogása mivel érdemi vizsgálatra felfüggesztés miatt alkalmatlan volt, nem minősül a rendes jogorvoslat igénybevételének és nem volt alkalmas a kár elhárítására. A felperes által benyújtott ezen végrehajtási kifogás elbírálására a végrehajtási eljárás felfüggesztésének megszüntetése után kerülhet sor. Ugyanakkor az ítélőtábla osztotta a felperes azon fellebbezési érvelését, hogy a folyamatos mulasztásra figyelemmel a kifogás joga nem enyészett el, illetve a határideje nem járt le. A végrehajtás felfüggesztése - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - nem szüntette meg az alperes mulasztását sem, csak a végrehajtási eljárás ideiglenes megszakadását eredményezte. A Vht.
  5. §-a értelmében a végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama alatt a végrehajtó végrehajtási cselekményeket nem foganatosíthatott. A végrehajtó akkor követett volna el jogellenes magatartást, ha a felfüggesztés időtartama alatt a gépjárművet értékesítette volna. Az ítélőtábla nem osztotta a felperesnek az ítéleti tényállás kiegészítésére vonatkozó érvelését. (Pf.3.sorszám alatti irat) Az ott előadottak közül a jelen perben csak az a releváns, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztése jelenleg is fennáll, a végrehajtás megszüntetése iránti per pedig folyamatban van. Nem alapos a felperesnek a II.r alperesi beavatkozás jogellenességére vonatkozó fellebbezése sem. A Pp.
  6. §
(1)bekezdése szerint akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per miként dőljön el, a perbe - az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat. Az elsőfokú eljárás adatai alapján tényként megállapítható, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara a
  1. sorszámú iratában kérte az alperesi oldalon történő beavatkozásának megengedését. Előadta, hogy a kamara szerződéses jogviszonyban áll az önálló bírósági végrehajtók felelősségbiztosítójával a "B" Zrt-vel. Abban az esetben, ha a törvényszék az alperes jogerős marasztalásáról rendelkezik, ez a kamara díjfizetési kötelezettségét hátrányosan befolyásolja, majd az elsőfokú bíróság felhívására - miszerint jogi érdekét igazolja - a kamara csatolta a "B" biztosító tájékoztatását és a módosított, majd megkötött biztosítási kötvényt (19.sorszám), ezt követően engedte meg az elsőfokú bíróság a
  2. sorszámú végzésével a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara beavatkozását az alperesi oldalon. A fentiekből megállapítható, hogy a II.r alperesi beavatkozás megengedésére a Pp.
  3. § illetve
  4. §-ában foglaltak szerint jogszerűen került sor. Alaptalan a felperesnek az eljárási szabálysértésre vonatkozó fellebbezési érvelése is. Nem jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon eljárása, hogy a rendes jogorvoslati lehetőség elmulasztásának megállapítása következtében a kártérítésnek a Ptk.
  5. §-án alapuló általános feltételeinek vizsgálatát mellőzte. (BH.2011/11/309.) Nem az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés az, hogy az elsőfokú bíróság szakértői szakvéleményt szerzett be, de végül is jogalap hiányában ennek értékelését mellőzte. Az ítélőtábla a II.r alperes részére járó elsőfokú perköltség összegét a 32/
  6. (VIII.22.) IM. rendelet
  7. §
(6)bekezdése értelmében mérsékelte, mivel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban megállapított elsőfokú perköltség nem állt arányban a II.r alperesi beavatkozó által ténylegesen kifejtett ügyvédi munkával, figyelemmel arra, hogy a beavatkozásra a per befejezését megelőzően rövid időn belül került sor. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján - a fenti kiegészítő indokolással - helybenhagyta. Az ítélőtábla a másodfokú perköltség viselésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viselésére az ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése és az Itv.
  1. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte. Győr, 2014.évi szeptember hó
  2. napján Dr.Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr.Vass Mária sk. előadó bíró Dr.Sarmon Hedvig sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.