Pf.20072/2014/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntettének gyanúja miatt. A feljelentés szövege a következő volt: „A rendelkezésre álló adataink szerint

1. november 22-től az „aprod.hu" internetes apróhirdetési oldalon fényképpel, műszaki leírás közlésével és ármegjelöléssel erőteljesen ... specifikus lámpagyártó gépsorokhoz tartozható használt gépalkatrészek kerültek hirdetésre. (Mellékelve 10 lap, fotókkal az internetes hirdetésről.) A magánszemély által kínált 20 db hirdetésben különböző gépalkatrészeket kínál eladásra kb.: 1,5 millió forint összértékben N regisztrációs néven. link: ... A hirdetés szerint az alkatrészek személyesen átvehetők és az üzlet bonyolítására, informálódásra a 00/0000000-as mobilszám lett megadva. Vagyonvédelmi okból ellenőrzést végeztünk a hirdetéssel kapcsolatban melynek során megállapítottuk, hogy a telefonszám regisztrált tulajdonosa: R.Gné aki egyik ...-s munkavállaló közelebbi kapcsolataként ismert. A munkavállaló felperes, aki több mint 10 éve a ... gyár műszerésze és jelen időszakban hosszabb idő óta táppénzes állományban van. A bejelentéssel kapcsolatba hozható körülmény, hogy a fényforrásgyár kompakt gyárában 2011 ősztől kezdődően folyamatosan kerültek gépsorok a termelésből kivonásra. Ezt követően a belső rendelkezéseknek megfelelően a gépek tartozékok nélkül 2012 tavasszal roncsoltan kerültek értékesítésre hulladék vasként a n Cs út 00/a. szám alatt működő A Kft.-nél. A gépsorok hirdetésben szereplő tartozékokkal rendelkeztek, azok működőképes állapotban csak illegális módon kerülhettek ki a gyár területéről. A fent írtak alapján kérem a Kapitányságvezető urat a szükséges intézkedések megtételére." A feljelentő mellékelte az internetes oldal nyomtatott változatát, a kiszállítási engedélyeket és az A Kft.-nek történő alkatrész-eladásról szóló számlákat is. A 20030/2819/2012.bü. számon folytatott nyomozás során a rendőrség tanúként hallgatta ki a felperest és élettársát, R.Gnét is, valamint a gyár más dolgozóját. A N Rendőrkapitányság végül
2. január
3. napján megszüntette a nyomozást azzal az indokkal, hogy a feljelentésben írt cselekmény nem bűncselekmény. A rendőrségi határozat kifejtette, hogy
4. évben nyolc alkalommal végzett selejtezést az alperes cég, és az A Kft. hulladékfém-felvásárló cégnek szállította ki a leselejtezett alkatrészeket. Az alkatrészek kiszállításkori állapotáról, felszereltségéről azonban semmilyen dokumentációval nem rendelkezett a feljelentő. A tanúvallomások alapján nagy valószínűséggel olyan alkatrészek is kiszállításra kerülhettek a selejtezés alkalmával, amelyek még üzemképesek, felhasználhatók voltak. A felperes a leselejtezett alkatrészeket számlával igazoltan vásárolta az A Kft.-től. Így a feljelentésben megjelölt tárgyak a gyár területéről nem jogellenes úton kerültek ki, és nem jogellenes módon jutottak a felpereshez. A felperes keresetében azt kérte a bíróságtól, állapítsa meg, hogy az alperes alaptalanul indított a személyét érintő büntetőeljárást, ezzel megsértette a személyhez fűződő jogait, így az emberi méltóságát, a becsületét és a jóhírnevét. Ezért kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek
5. január
6. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Állította, hogy a feljelentés kifejezetten a személye ellen irányult, tulajdonképpen őt vádolta lopással. A feljelentés ténye a gyár dolgozói előtt nyilvánvalóvá vált, akik kérdezgették őt a történtekről. Mindez megviselte a felperest, mentálhigiénés szakrendelésen is kezelést kellett igénybe vennie; panaszai hátterében feldolgozatlan munkahelyi konfliktusokat tártak fel. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy csak „bejelentést" tett, nem rendőrségi feljelentést; továbbá nem a felperes ellen, hanem ismeretlen személy ellen. A felperest nem is gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki. Kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a feljelentés megtétele - amennyiben nem tartalmaz indokolatlanul sértő, bántó kifejezést személyiségi jogvédelem alapjául nem szolgálhat. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte egyúttal a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 80.00 forint perköltséget 15 napon belül, valamint a Magyar Állam javára, külön felhívásra 150.000 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Be.171.§-ának

(1)bekezdése szerint bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést; sőt a feljelentés kötelező, annak elmulasztása bűncselekmény. Utalt arra, hogy a Ptk.5.§-ának

(1)bekezdése szerint a törvény tiltja a joggal való visszaélést. A Ptk.75.§-ának

(1)bekezdése, 76.§-a, 78.§-ának

(1)és

(2)bekezdése alapján pedig a személyhez fűződő jogokat - így a becsületet, jóhírnevet és emberi méltóságot - mindenki köteles tiszteletben tartani. A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Rögzítette, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésének szankcióit a Ptk.84.§-ának

(1)bekezdése sorolja fel, így az

1. a)pont alapján a személyhez fűződő jogsértés megállapítását, az
2. e)pont alapján pedig a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet a sérelmet szenvedett fél. A kártérítés szabályait a Ptk.339.§-ának

(1)bekezdése szabályozza. Leszögezte az elsőfokú bíróság, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a feljelentés megtétele nem valósít meg önmagában személyiségi jogsértést, még abban az esetben sem, ha a feljelentő egy konkrét személyt gyanúsított bűncselekmény elkövetésével, és a büntetőeljárás nem vezetett a megnevezett személy bűnösségének megállapításához (BH2002.223., BH2004.357., BH2009.214.). Hangsúlyozta a törvényszék, hogy a feljelentésben érvényesített jog alapossága vagy alaptalansága csak a megindult büntetőeljárás keretében dönthető el, így nem alkalmas a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítására a feljelentésben foglalt nyilatkozat akkor sem, ha az utóbb nem minősül valónak. A feljelentő akkor valósít meg joggal való visszaélést, ha tudatosan tesz valótlan tartalmú feljelentést; kizárólag ebben az esetben illetik meg a sérelmet szenvedett felet a polgári jogi személyiségvédelmi szankciók (BDT2013.2968.). Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az alperes cég képviselője nem a felperes büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezte, és a rendőrség is ismeretlen tettes ellen rendelt el nyomozást. A nyomozás során a felperest nem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki. Megállapította azt is, hogy az alperes képviselője valós tényeket közölt a feljelentésben a hirdetéssel kapcsolatban. Csatolta a rendelkezésre álló bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a leselejtezett berendezéseket, alkatrészeket hulladékvasként értékesítették az A Kft.-nek. A feljelentő és az alperes cég alkalmazottja, dr. M.Z ezen adatokból valóban azt a téves következtetést vonta le, hogy csak illegális módon kerülhettek ki a gyár területéről a működőképes alkatrészek, azonban tudatosan valótlan tartalmú feljelentést az alperes nem valósított meg, így a joggal való visszaélés sem állapítható meg. Mivel a feljelentés a felperes személyét indokolatlanul sértő, lejárató kijelentéseket nem tartalmazott, ezért a felperes emberi méltóságát és becsületét sem sértette. Utalt arra az elsőfokú bíróság, a felperes állította, és tanúvallomás is alátámasztotta, hogy a feljelentés után a felperest „figyelte" a munkáltató, ugyanakkor a tanú csak feltételezni tudta, hogy a felperes „megfigyelése" összefüggésben állt a büntetőeljárással. A fentiekre tekintettel, személyiségi jogsértés hiányában a törvényszék a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását olyképpen kérte, hogy kötelezze a másodfokú bíróság az alperest 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegnek

1. január
2. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére, mivel az alperes azzal a magatartásával, hogy feljelentést tett a felperessel szemben, megsértette a felperes emberi méltóságát, becsületét, jóhírnevét. A Ptk.75., 76., 78.§-ai mellett hivatkozott az Alaptörvényre, valamint az Alkotmánybíróság 34/
3. (VI.1.) AB határozatára is. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság abból a prekoncepcióból indult ki: a feljelentésben foglaltak, a büntetőeljárás során tett nyilatkozatok akkor sem alkalmasak a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására, ha ezek a bizonyítási eljárás ismeretében nem minősülnek valónak; az érvényesített jog alapossága vagy alaptalansága ugyanis csak a megindult eljárás keretében dönthető el - a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben kikristályosodott bírói gyakorlat alapján. Ezzel szemben hangsúlyozta saját véleményét, amely szerint „a bizonyítékok súlya alatt összerogyott a prekoncepció". Kiemelte, hogy a N Rendőrkapitányság a büntetőeljárásról és a nyomozás megszüntetéséről igazolást adott ki a felperesnek, mint eljárásban érintett személynek, amely kimondta, hogy a birtokában lévő és feljelentésben megjelölt tárgyakat jogszerűen birtokolja, azokkal sajátjaként rendelkezhet. Kifogásolta, hogy az igazolást kiállító H.L rendőrőrnagyot indítványa ellenére nem hallgatta ki az elsőfokú bíróság. Felhívta a figyelmet a feljelentés következő mondatára: „...a gépsorok hirdetésben szereplő tartozékokkal rendelkeztek, azok működőképes állapotban csak illegális módon kerülhetnek ki a gyár területéről". A feljelentés e tényállításából és következtetéséből a felperes álláspontja szerint az alperes tudatosan a felperesnek tulajdonította a működőképes állapotban eladott termékek kijuttatását a gyárból, azaz álláspontja szerint a feljelentés arra vonatkozott, hogy a hirdetésben szereplő alkatrészeket a felperes ellopta. Elnagyoltnak érezte a törvényszék bizonyítását a büntetőeljárással összefüggésben a felperest ért hátrányokra vonatkozóan. Állította, hogy a felperes egzisztenciájának, magánéletének és a nyilvánosság előtt való megjelenésének a teljes romba dőlésével járt a büntetőeljárás, amelynek következtében lejáratott, megbélyegzett ember lett belőle. Kiemelte, hogy a feljelentéssel egyidejűleg zajlott a felperes megfigyelése. Sérelmezte, hogy ezt nem értékelte kellőképpen az elsőfokú bíróság, hiszen „a feljelentéssel párhuzamosan futottak munkáltatói utasításra azok a gyári parancsok", amelynek alapján egyértelmű, hogy a felperest a feljelentés miatt figyelték a munkahelyén. Ezért kifogásolta azt is, hogy S.F tanúvallomását nem tartalmazza az elsőfokú ítélet. Mindezek miatt állította, hogy az alperes cég feljelentése tudatosan valótlanul gyanúsította lopással a felperest, ez a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe ütközik, amely a feljelentőt is terheli. Tanúként kérte kihallgatni H.L rendőrőrnagyot arra a tényre, az alperes tudatában volt annak, hogy valótlan tartalmú feljelentést tett, és ezzel az alperes önmagát védte. Hiszen ha a gyár területéről működőképes alkatrészek kerültek ki, az a gyár működésében fellelhető szabálytalanságra utal. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, lényegében helyes indokainál fogva. Hangsúlyozta, hogy az alperes képviselője nem feljelentést, hanem „bejelentést" tett, amelyben a rendelkezésére álló tényeket és a belső szabályzatokon alapuló azon véleményét közölte, amely szerint működőképes állapotban leselejtezett berendezések csak illegális módon kerülhettek ki a gyár területéről. Konkrét személyt nem gyanúsított az üggyel, csak megjelölte azokat a személyeket, akik információval szolgálhattak a hirdetésről, a hirdetésben megadott adatok alapján (telefonszám). Hangsúlyozta, hogy a felperest és élettársát tanúként hallgatták ki. A bejelentésben szereplő megállapítást okszerűnek vélte, hiszen a belső eljárási rend maradéktalan végrehajtása esetén a gépek hulladékvasként használhatatlan állapotban kerülhettek volna csak ki a gyárból. Ez az állítás nem sérti a felperes személyiségi jogait, nem is őrá vonatkozik, és nem is valótlan. A fellebbezésben írt felperesi állításokat és következtetéseket túlzásnak ítélte. Emellett felhívta a figyelmet, hogy nem nyert bizonyítást a felperes által hivatkozott kár, sem az alperesi magatartás és a felperes egészségkárosodása, egzisztenciája ellehetetlenülése közötti okozati összefüggés. Megjegyezte, hogy az alperes cég egy etikai kódex-szel rendelkezik, amelynek alapján akkor járt volna el helyesen a felperes, ha jelentette volna a munkáltatója felé azon üzleti tevékenységét, hogy a munkáltatójától származó alkatrészeket, gépeket kíván a hulladéktelepről vásárolni és azokat internetes oldalakon kívánja árusítani, mert ez az összeférhetetlenségi előírásokba ütközött. Csatolta az etikai kódex vonatkozó rendelkezéseit. H.L tanúkénti kihallgatását ellenezte, mivel a nyomozás iratai a felperes feltételezéseit nem támasztották alá. A felperes által hiányolt S.F tanúvallomása pedig szintén nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét, álláspontja szerint. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg, és helyes jogszabályok alkalmazásával, helyes jogi következtetést vont le. Érdemi döntése is mindenben helytálló, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben a Pp.253.§-ának

(2)bekezdése alapján. A felperes fellebbezésében írtakkal összefüggésben az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá: A felperes fellebbezését arra alapította, hogy az alperes tudatosan tett valótlan tartalmú feljelentést. Véleménye szerint az alperes a felperesnek tulajdonította a még működőképes termékek kijuttatását a gyár területéről, azaz azt, hogy ellopta, és ezzel saját hanyag anyagkezelési gyakorlatát kívánta elfedni. A felperes azonban a tudatosság fogalmát ebben az összefüggésben tévesen értelmezi. A felperesi logikai következtetése nem illik bele a tudatosan valótlan tartalmú feljelentés fogalmába. A felperes ugyanis akkor tett volna tudatosan valótlan tartalmú feljelentést, ha azt annak tudatában teszi meg, hogy működőképes alkatrészek nem kerültek ki a gyár területéről, vagy jogszerűen kerültek ki onnan. A „bejelentésbe" foglalt tények azonban valósak. Sőt, a dolgozók egy része maga is úgy vélte, hogy szabálytalanság történt, a működőképes alkatrészeknek a gyár területéről való kikerülése jogellenes lehet, azaz bűncselekményt valósíthat meg. Erre utalt a nyomozás során meghallgatott dr. M.Z előadásáról készített rendőri jelentés, dr. M.Z tanúvallomása (Zi Törvényszék 6.P.20.575/2013/

1. számú jegyzőkönyv
2. oldala), F.Z tanúvallomása (Zi Törvényszék 6.P.20.575/2013/
3. számú jegyzőkönyv
4. oldal), valamint D.Z tanúvallomása (Zi Törvényszék 6.P.20.575/2013/
5. számú jegyzőkönyv
6. oldal). Arra pedig nem merült fel adat sem a büntetőeljárás iratai, sem a polgári eljárás iratai alapján, hogy a feljelentőnek a feljelentésben írtakkal ellentétes tudomása lett volna. H.L rendőr tanúkénti kihallgatását az ítélőtábla a törvényszékkel egyezően szükségtelennek tartotta, hiszen amiről H.L tudomással bírt, azt írásba foglalta jelentésében, amelyben egyúttal a nyomozás megszüntetését javasolta. Olyan körülmény fennálltát pedig, amelyet a nyomozásban felmerült összes bizonyíték egybevetése után a nyomozó hatóság a nyomozást megszüntető határozatban nem állapított meg, azt a felmerült bizonyítékok közül egy bizonyíték kiragadásával nyilvánvalóan nem lehet alátámasztani. A felperes által hivatkozott S.F tanúvallomása tartalmazott ugyan arra utalást, hogy az üzemben beszédtéma volt, miszerint „felperes olyan eszközöket árult, amelyekről egyesek tudni vélték, hogy az a cég tulajdona volt" és „igen, arról beszéltek az emberek, hogy valószínűleg lopás történt, ...mindez pedig egyértelműen a felperessel lett összefüggésbe hozva... a történtek miatt rendőrségi feljelentést tettek" (Zi Törvényszék 6.P.20.575/2013/
7. számú jegyzőkönyv
8. oldal), ez a tanúvallomás azonban nem cáfolja a feljelentésben írtakat. A feljelentés - a felperes véleményével ellentétben - nem állította, hogy a felperes lopta el a hirdetésben szereplő alkatrészeket, de az elsőfokú ítéletben és a fentiekben kifejtettek szerint ellentétes tudomásra vonatkozó többlettényállás hiányában még ebben az esetben sem valósult volna meg a kereset tárgyává tett jogsértés. Alaptalanul hivatkozott emellett a felperes a fellebbezésében arra, hogy nem csak a feljelentésben írtak, hanem a felperes „megfigyelése" okán is teljesíteni kell a felperes keresetét. A felperes keresete ugyanis a „megfigyelésre" nem terjedt ki, kizárólag a feljelentésben írtakra alapította kereseti kérelmét: személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítását és nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Valóban a Zi Törvényszék 6.P.20.575/2013/
9. számú jegyzőkönyvének
10. oldalán megemlítette a felperes, hogy vélhetően a munkáltatója megfigyeltette őt, és S.F tanúvallomása (Zi Törvényszék 6.P.20.575/2013/
11. számú jegyzőkönyv) is tartalmazott ilyen utalást, azonban erre irányuló kereseti kérelem hiányában ezt a másodfokú bíróság sem értékelhette. A Pp.3.§-ának

(2)bekezdése alapján ugyanis a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez kötve van, és az ítéletnek a Pp.213.§-ának

(1)bekezdése értelmében a perben érvényesített kereseti kérelemre kell kiterjednie, azon nem terjeszkedhet túl. A határozott kereseti kérelemben meg nem jelölt igényeket a bíróság nem vizsgálhatja. A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni, illetve a kereset megalapozására felhozni új tényeket nem lehet, kivéve, ha az új tény az elsőfokú eljárás befejeződése után jutott a fél tudomására (Pp.247.§-ának

(1)bekezdése, 146.§-ának

(5)bekezdés a) pontja és 235.§-ának

(1)bekezdése). Éppen ezen oknál fogva nem vehette figyelembe a bíróság az alperesnek a másodfokú eljárásban becsatolt etikai kódexének a perrel összefüggő rendelkezéseit sem. A felperesnek az Alaptörvényre való hivatkozása, konkrét jogszabályhely megjelölése nélkül értékelhetetlen; az Alaptörvény összes rendelkezésének vizsgálata konkrét kérelem hiányában parttalanná tenné az eljárást. A felperes által felhívott 34/1992. (VI.1.) AB határozat pedig kizárólag azt mondja ki, hogy a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, azonban nem teszi lehetővé a nem vagyoni kártérítés jogalapja vizsgálatának mellőzését. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék határozatát helyes indokainál fogva helybenhagyta. A felperes sikertelenül fellebbezett, ezért a másodfokú eljárásban felmerült perköltséget ő köteles viselni a Pp.78.§-ának

(1)bekezdése szerint. Az alperes jogi képviseletével felmerült munkadíjat a másodfokú bíróság mérlegeléssel, csökkentett összegben állapította meg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-ának

(2)bekezdés a) pontja,

(5)és

(6)bekezdése, valamint 4/A.§-ára tekintettel - figyelemmel arra, hogy az alperesi képviselő a tárgyaláson megjelent, fellebbezési ellenkérelmét írásban is benyújtotta, azonban az elsőfokú ítélet helyes indokai folytán jelentős munkát kifejtenie nem kellett. A felperes a másodfokú eljárásra teljes személyes költségmentességben részesült, így a feljegyzett 200.000 forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. P é c s , 2014. szeptember 23. dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró