← Magyarország

Bf.91/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 9.Bf.91/2014/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. évi május hó
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Budapest Környéki Törvényszék
  4. évi január hó
  5. napján kihirdetett 23.B.68/2013/
  6. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a bűnjelek a Budapest Környéki Törvényszéken Bny.51/
  7. szám alatt vannak nyilvántartva, s a 3 db DNS minta tételszáma
  8. A nyilvános ülésen felmerült 8 220 (nyolcezer-kettőszázhúsz) Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. Indokolás: A törvényszék ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása végett, mivel azt eltúlzottan enyhének tartotta. Álláspontja szerint a szabadságvesztés mértéke nincs összhangban a büntetés kiszabási elvekkel, és a középmértéktől való jelentős mértékű eltérésre az értékelési körbe vont enyhítő körülmények nem adnak elegendő alapot. A vádlott és a védője tudomásul vették az elsőfokú bíróság döntését. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az ügyészi perorvoslatot fenntartva a törvényszék ítéletének megváltoztatását, a szabadságvesztés tartamának súlyosítását, így a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztéséről szóló rendelkezés mellőzését és közügyektől eltiltás mellékbüntetést indítványozott. Az ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be.
  9. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül, figyelemmel a Be. 361. §-ának
(1)bekezdésében írtakra. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás rögzítéséhez szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte, melynek során szem előtt tartotta a Be. 118. §-ának
(2)bekezdését, miszerint a terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is, ha a törvény eltérően nem rendelkezik. A feltárt bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta, értékelő tevékenységéről a szükséges mértékben számot adott. A tényállás - amelyet nem vitatott senki - megalapozott, a Be. 352. §-ának
(2)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó. A törvényszék a történeti tényállás alapján okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és törvényes az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is, figyelemmel a Btk. 10. §-ának
(5)bekezdésére. Az ítélőtábla egyetért azzal is, hogy a bűncselekmény elbírálásakor hatályos
  1. évi C. törvényt alkalmazta az elsőfokú bíróság, mivel a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés miatt a vádlottra e büntető anyagi jogi törvény a kedvezőbb, utalva e körben a Kúria 4/
  2. (10.14.) BK. véleményére, illetve a Btk.
  3. §-ára. A törvényszék jórészt helyesen tárta fel a vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket, amit csupán annyiban kell helyesbíteni, hogy nincs enyhítő hatása az eredmény elhárítása érdekében tett vádlotti magatartásnak, hiszen ez a bűncselekmény enyhébb jogi minősítése kapcsán már értékelésre került. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban új erkölcsi bizonyítványt szerzett be, amely az elsőfokú ítéletben írt korábbi büntetést már nem tartalmazza, ezért a Btk.
  4. §-ának
(2)bekezdése értelmében a vádlott büntetlennek tekintendő, így a büntetett előélet mellőzendő a súlyosító körülmények sorából. A sértetti közrehatásra, nem utolsó sorban a sértett megbocsátására, és a vádlott büntetlen előéletére figyelemmel a vádlottal szemben kiszabott 2 év börtönbüntetés, melynek végrehajtási fokozata a Btk. 37. §-a
(2)bekezdésének a/ pontján alapul, igazodik a vádlott társadalomra veszélyességének fokához, az általa megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyához, a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményekhez, amelyek lehetővé tették a büntetés kiszabásakor irányadó középmértéktől való lényeges eltérést, ahogyan tette ezt az elsőfokú bíróság, amellyel az ítélőtábla egyetért. Az elkövető eddigi személyi körülményeit értékelve helyes a szabadságvesztés végrehajtásának maximális tartamú próbaidőre történő felfüggesztése. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy hatékonyabban szolgálja az általános, de különösen az egyéni megelőzés célját az, ha a vádlottnak hosszú időn át tartani kell a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának az elrendelésétől, akkor, ha nem tanúsít jogkövető magatartást. A leírtakból értelemszerűen következik, hogy az ítélőtábla az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését nem tartotta megalapozottnak. Figyelemmel arra, hogy az iratok között megtalálható volt a bevételezett bűnjelek nyilvántartásának bírósági száma, ezért azt a másodfokú bíróság feltüntette, ahogy a DNS minták tételszámát is, mert ezt a törvényszék elmulasztotta. Törvényes a bűncselekmény eszközének az elkobzása, amelynek helyes törvényhelye a Btk. 72. §-a
(1)bekezdésének a/ pontja. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a rendelkező részben írt korrekció mellett a Be. 371. §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú nyilvános ülésen felmerült bűnügyi költséget - a költségmentesség folytán figyelemmel a Be. 74. §-a
(3)bekezdésének c/ pontjára az állam viseli. Debrecen,
  1. évi május hó
  2. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Budapest Környéki Törvényszék 23.B.68/2013/
  3. számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Debrecen,
  4. évi május hó
  5. napján . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.