A határozat elvi tartalma: Súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette valósult meg akkor, amikor a sértett 1,5 millió Ft kölcsönkért összeg után másfél év alatt csak kamatként 8,4 millió Ft-ot fizetett meg úgy, hogy a követelés kikényszerítése érdekében a terhelt a sértettet folyamatosan életveszélyesen fenyegeti, a fenyegetés pedig a jogtalan haszonszerzést célozza. A terhelt, amikor havi 150.000 Ft helyett heti 150.000 Ft kamatot követelt, jogosnak vélt vagyoni igényt nem érvényesíthetett, ekként önbíráskodás bűntettének elkövetése fel sem merülhet. A zsarolás befejezett, ha a zsaroló a fenyegetés hatása alatt álló sértett autóját a törlesztőrészlet fejében elviszi, mert ezáltal a sértettnek kárt okozott. A bekövetkezett kár tényleges összegének a bűncselekmény megállapíthatósága - és befejezettsége szempontjából - nincs jelentősége. KÚRIA Bfv.II.120/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő július hó
- napján tartott v é g z é s t: A zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budaörsi Városi Bíróság 3.B.16/2009/
- számú ítéletét, illetőleg a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.148/2013/
- számú végzését hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Budaörsi Városi Bíróság a
- december
- napján meghozott és kihirdetett 3.B.16/2009/
- számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ñ zsarolás bűntettének kísérletében [
- évi IV. törvény korábbi Btk. -
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés b) pont], és ñ könnyű testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. §
(1)bekezdés]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az 1 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete miatt indult eljárást megszüntette. Kötelezte terheltet a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, az eljárás megszüntetésével érintett cselekménnyel kapcsolatban a bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, míg a terhelt és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett. A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
- október
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott 2.Bf.148/2013/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamába a terhelt által
- február
- napján őrizetben töltött időt beszámítani rendelte. A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I./alatti jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt
- szeptemberében 1,5 millió Ft kölcsönt adott a sértettnek havi 10 %-os kamatra. Ezt követően a sértett megközelítőleg 6 hónapig fizette a havi 150.000 Ft kamatot, azonban a tőkét nem tudta törleszteni. A 6 hónap elteltével a terhelt egyoldalúan úgy rendelkezett, hogy mivel a sértett a tőkét nem tudta törleszteni, heti rendszerességgel kell fizetnie a 150.000 Ft kamatot. A sértett ezt elfogadta. Úgy nyilatkozott, hogy "bele kellett mennem", mivel félt a terhelttől, mert olyan köre volt a terheltnek, akik az erőszaktól sem riadtak vissza. Majd 1 év elteltével a sértett nehézkesebben tudta fizetni a terheltnek a heti 150.000 Ft kamatot, mivel az építési vállalkozása nem jövedelmezett olyan jól. Így a sértett
- szeptember és
- február
- napja közötti időszakban megközelítőleg 8.400.000 Ft-ot fizetett vissza a terheltnek kamat címén. Amikor késve fizette a sértett a heti kamatot, vagy felmerült az, hogy nem tudja fizetni, akkor a terhelt üvöltözött és fenyegetőzött, hogy ha a pénz nem lesz nála időben, akkor szétveri a sértettet és a házát, ráküld embereket a sértettre, akik meg fogják verni.
- február
- napján, amikor a heti kamat esedékes lett volna, a sértett telefonon keresztül kérte, hogy a terhelt adjon 2-3 nap haladékot. A terhelt erre kiabált és fenyegette a sértettet, hogy ha nem fizet szétvereti, és szétveri a lakását. A sértett erre vállalta, hogy megpróbálja összeszedni a pénzt, azonban később felhívta a terheltet, hogy nem tud fizetni. Kérte, hogy legyen toleráns, hiszen elég sok pénzt tett már a terhelt zsebébe. Azonban a terhelt ezt nem fogadta el, és megfenyegette a sértettet, hogy megöli, odamegy a sértett munkahelyére, kitapossa a belét. Majd mondta a sértettnek, hogy menjen el a lakására, mert ezt a dolgot meg kell beszélniük. A sértett ennek eleget is tett. Elment a terhelt Sz, M u. szám alatt lévő lakására a tulajdonát képező Hyundai típusú személygépkocsival, melyben benn ült a felesége, két kiskorú gyermekük és azok egy barátja is. A sértett egyedül ment fel a terhelt lakására, miközben a családja a gépkocsiban maradt. A terhelt lakásán az előszobában a terhelt megkérdezte a sértettet, hogy miért nem tud fizetni, majd miután a sértett ismét haladékot kért, a terhelt egy alkalommal állon ütötte, a falhoz szorította és tenyérrel fülön ütötte. A bántalmazást követően a terhelt közölte a sértettel, hogy elveszi a ház előtt álló gépkocsiját, és akkor fogja visszaadni, amikor a sértett rendezte a heti kamatot. A terheltet az sem tartotta vissza, hogy a gépkocsiban tartózkodik a sértett családja. Amikor a sértett ezen tényt közölte a terhelttel, úgy nyilatkozott, hogy ez nem érdekli. Mivel a sértett félt a terhelttől, valamint féltette a családját, ezért nem ellenkezett. Hagyta, hogy a terhelt üljön be a gépkocsiba, melyben a családja tartózkodott, és a sértett pedig a terhelt Toyota Yaris típusú gépkocsijába ült, melyet a terhelt egyik barátja, Sz S vezetett. Útközben a terhelt a sértett feleségével is közölte, hogy akkor kapják vissza a gépkocsit, ha fizettek. Miután a terhelt hazavitte a sértettet és annak családját az É, u. szám alatti házukhoz, a terhelt a sértett gépkocsiját azért, hogy azt a sértett ne tudja visszavenni esetlegesen egy pótkulccsal, a lakásától messze, a Sz, P lakótelep parkolójába, a u. szám előtti parkolórész első parkolóhelyén parkolta le. A sértett feljelentését követően a rendőrség ezen a helyen foglalta le a személygépkocsit, majd adta ki a sértettnek. A bántalmazás következtében a sértett a bal oldali dobhártya sérüléses repedését szenvedte el, mely sérülés büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli. II. Az ügyben meghozott jogerős határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott okból. Az indítvány szerint az I/. pont alatti ítéleti tényállás alapján az elsőfokú bíróság védence terhére tévesen állapította meg a jogtalan haszonszerzési célzat fennállását, és így azt a másodfokú bíróság tévesen hagyta jóvá. Érvelése szerint a tényállás alapján megállapítható, hogy a kölcsön nyújtása tárgyában a felek között létrejött megállapodás alapján sem rövid, sem hosszú határidő nem volt megállapítva a visszafizetésre. A sértett fizetési képessége nem az előre tervezettek szerint alakult, a terhelt ezért előre közölte vele, hogy mivel a tőkét továbbra sem tudja visszafizetni, ezért a kamat fizetésének gyakoriságát heti szintre növelik. A rendelkezésre álló iratanyag alapján megállapítható, hogy a módosításba a sértett saját elmondása szerint - éppen azért egyezett bele, mert tudta, hogy a tőkét még mindig nem tudja egy összegben visszafizetni. A terhelt ezért és ekként megalapozottan vélte a követelését jogosnak. A terhelt tudta és szándéka mindvégig az általa jogosnak vélt követelés érvényesítésére irányult. Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálatot benyújtó védő azt indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú határozatot akként változtassa meg, hogy az I. vádpont szerinti cselekmény zsaroláskénti minősítését mellőzze (az legfeljebb önbíráskodásnak minősíthető), és a terhelttel szemben kiszabott büntetést enyhítse. A Legfőbb Ügyészség a BF.173/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Érvelése szerint a kölcsön adott 1,5 millió forint ellenében a sértett
- februárjáig 8,4 millió forintot fizetett vissza terheltnek. Ehhez képest az uzsorás szerződés alapján a terheltnek már semmiféle jogos vagy jogosnak vélt igénye nem lehetett. A további heti kamatok követelésével jogtalan haszonszerzési szándéka volt. Emellett a terhelt a követelése kikényszerítése érdekében a sértettet bántalmazással, öléssel, lakásának szétverésével fenyegette, még bántalmazására is sor került. Ekként az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítette a terhelt I./ tényállási pont alatti cselekményét zsarolás bűncselekményének. Álláspontja szerint ugyanakkor a terhelt zsarolási cselekménye nem minősül kísérletnek. Miután ugyanis a sértett autóját a törlesztő részlet fejében elvitte, ezzel neki kárt okozott, ezáltal a cselekmény befejezetté vált. Ez azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabást. A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be.
- §-a alapján, a Be.
- §-ának
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen az első- és másodfokú határozatokat hatályában tartsa fenn. A terhelt időközben meghatalmazott új védője a korábban benyújtott felülvizsgálati indítványt részben kiegészítve úgy nyilatkozott, hogy az első fokon eljáró bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg védence bűnösségét a zsarolás bűntettében, tekintettel arra, hogy a cselekmény helyes minősítése önbíráskodás bűntette. Az irányadó tényállásból következően védence tudata és szándéka nem jogtalan, hanem jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, amely az alapvető elhatárolási szempont a Btk.
- §-a szerinti önbíráskodás bűntette és a Btk.
- §-a szerinti zsarolás bűntette között. Erre tekintettel elsődlegesen a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását, a zsarolás cselekményének önbíráskodás bűntetteként minősítését és a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. III. A Kúria a
- évi CLXXXVI. törvény
- §-ával
- január 1-jei hatálybalépéssel módosított Be.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt - kizáró rendelkezés hiányában - tanácsülésen bírálta el. 1. A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy miután a Be. 423. §-ának
(2)bekezdése értelmében a rendkívüli perorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ily módon a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt,
- évi IV. törvényben (továbbiakban Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány felől. A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványából következően a Be.
- §-a
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott okból, másrészt - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §
(4)-
(5)bekezdések] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
- A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az
- évi XIX. törvény (Be.)
- §
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a
- c)pontja alapján ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye. Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §
(1)bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A Be. 423. §-ának
(4)bekezdése szerint ugyanakkor a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az indítványban meghatározott okból bírálja felül; ez alól csak a Be. 416. §
(1)bekezdésének c) pontjában megjelölt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértések jelentenek kivételt. A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát tehát a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének b) pontjában megjelölt ok szempontjából vizsgálta. 3. A Be. 416. §-a
(1)bekezdésének b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására, vagy törvénysértő intézkedés alkalmazására. A büntetés vagy intézkedés akkor törvénysértő, ha a kiszabásának, illetve alkalmazásának feltételeit meghatározó törvényi rendelkezésekkel ellentétes. Az indítványban a védő anyagi jogi szabály megsértésére hivatkozott, amikor azt állította, hogy az I./ tényállási pontban foglalt cselekmény esetében tényállási elem, nevezetesen jogtalan haszonszerzési célzat hiányában a zsarolás bűncselekménye védence terhére nem állapítható meg, miután tudata és szándéka nem jogtalan, hanem jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, ezért magatartása önbíráskodás bűntettén túl nem terjeszkedett. A Kúria - a már hivatkozott tényálláshoz kötöttség folytán kizárólag a I./ tényállásból kiindulva vizsgálhatta, hogy a terhelt bűnösségének a kimondása a zsarolás bűncselekményében megsértette-e a büntető anyagi jog szabályait. A terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok az I./ tényállási pontban foglalt bűncselekményben a Btk. 323. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott, a
(2)bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében mondták ki. A Btk. 323. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettét elköveti, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz. A zsarolás bűntettének minősített esetét követi el az, aki a zsarolást élet, vagy testi épség elleni avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követi el. Ebből következően a minősítő körülmény a zsarolás elkövetési magatartásai közül értelemszerűen csak a fenyegetéshez kapcsolódhat, az erőszak alkalmazásához nem. A zsarolás tényállásában szereplő fenyegetés meghatározása során a Btk.
- §-ában meghatározott fenyegetés-fogalom minden megszorítás nélkül alkalmazható. A zsarolási fenyegetés történhet személyi, vagyoni, erkölcsi hátrány kilátásba helyezésével egyaránt. A zsarolási fenyegetés nem közvetlen, a később bekövetkező hátrány kilátásba helyezését is magában foglalhatja. A fenyegetés megvalósítható akár jogszerű magatartás kilátásba helyezésével is. A Kúria az irányadó tényállás alapul vételével az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a terhelt I./ tényállási pontban foglalt magatartása a súlyos fenyegetéssel elkövetett bűntettének minden elemét magában foglalja. Az ítéleti tényállás szerint a sértett
- szeptemberében a terhelttől 1,5 millió forintot kért kölcsön havi 10 %-os kamatfizetés mellett. A tőke- törlesztési készség hiánya, majd a kizárólag a kamat fizetésére szorítkozó fizetés - pusztán számszakilag - azt eredményezte, hogy a sértett
- február
- napjáig megközelítőleg 8.400.000 Ft-ot fizetett a terheltnek kamat címén. Ebből helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a követelés jogtalansága a megállapodás szerint a terheltnek járó, valamint az általa követelt összeg különbözősége alapján egyértelműen megállapítható. Ehhez képest az uzsorás szerződés alapján a terheltnek már semmiféle jogos vagy jogosnak vélt igénye nem lehetett. A további heti kamatok követelésével jogtalan haszonszerzési szándéka volt. Ezért nincs jogi alapja a védő azon jogi álláspontjának, hogy a terhelt szándéka jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, miután a terhelt és a sértett - a tőke törlesztés lehetőségének hiányában - megegyezett abban, hogy a kamat fizetése heti gyakorisággal történik. Az irányadó tényállás azonban részletesen rögzíti - a terhelt védője pedig figyelmen kívül hagyta - azt a sértettel szemben tanúsított kitartó és következetes terhelti magatartást, amely a sértettben komoly félelmet keltett. Az ítéleti tényállás tartalmazza azt, hogy azok a terhelti megnyilvánulások (üvöltözés, fenyegetőzés), valamint a terhelt részéről elhangzott kijelentések, miszerint szétvereti a sértettet, és a házát, ráküld embereket a sértettre, akik majd megverik, megöli, kitapossa a belét) mindig akkor hangzottak el, amikor a sértett késve fizette a heti kamatot, vagy előállt az a helyzet is, hogy nem tud fizetni. Arra is volt példa, hogy akkor, amikor a sértett haladékot akart kérni, a terhelt nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva bántalmazta is. A Kúria megítélése szerint pontosan ezek a körülmények azok, amelyek cáfolják a védőnek azt az állítását, hogy a terhelt jogosnak vélt vagyoni igényét kívánta érvényesíteni. Ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a terhelt vonatkozásában az önbíráskodás bűntettének elkövetése fel sem merülhetett. A terhelt nem vélhette jogosnak a havi 150.000 Ft helyett a heti 150.000 Ft kamat követelését. A fenyegetést is azért alkalmazta, hogy a jogtalan haszonra szert tegyen. Bár a jogtalan haszonszerzési célzatnak a kár okozására nem kell kiterjednie, a kár, mint eredmény tényállási eleme a bűncselekménynek. A bekövetkezett kár tényleges összegének, illetve igényelt mértékének nincs jelentősége a bűncselekmény megállapíthatóság szempontjából. A szándékos bűncselekmény azonban akkor befejezett, ha a kikényszerített sértetti magatartás eredményeként a kár bekövetkezik. Jelen tényállási pont esetében ez megtörtént. Ezért osztotta a Kúria legfőbb Ügyészség álláspontját atekintetben, hogy azzal, hogy a terhelt a fenyegetés hatása alatt álló sértett autóját a törlesztő részlet fejében elvitte, neki kárt okozott, és ezzel - függetlenül a kár bármilyen csekély összegétől - a cselekmény befejezetté vált. Mindezekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt bűnösségének kimondására az I./ tényállási pontban rögzített cselekmény tekintetében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, annak pontosítása mellett, hogy a cselekmény befejezett. A Be.
- §-a
(1)bekezdésének b) pontja értelmében a büntetés revíziójára felülvizsgálat keretében csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. A Kúria azt állapította meg, hogy miután a téves minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását - figyelemmel arra, hogy a kísérletre is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni - a kiszabott büntetés mértékét - kizárólag a zsarolás befejezettségére tekintettel - a Kúria nem vizsgálhatta. A Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálatra figyelemmel a Kúria azt is megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem követtek el a fenti törvényhely szerint értelmezhető eljárási szabálysértést. Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
- július
- Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM