Bf.424/2013/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és

(3)bekezdésének a/ pontja szerint minősíti. IX. r. és X.rendű vádlottak cselekménye a 2012. évi C. törvény 373. §-ának

(1)bekezdése és

(4)bekezdésének a/ pontja szerint minősül. VI.rendű vádlott büntetését mint többszörös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak és a kiszabott szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. VIII.rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. IX. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. X. r. vádlottnál a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja. A nyilvános ülésen felmerült 45 030 (negyvenötezer-harminc) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből VI.rendű vádlottat 10 110 (tízezer-egyszáztíz) Ft, VII.rendű vádlottat 9000 (kilencezer) Ft, VIII.rendű vádlottat 9000 (kilencezer) Ft, X.rendű vádlottat 9000 (kilencezer) Ft terheli. Felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy I.rendű vádlott vonatkozásában felmerült 3810 (háromezer-nyolcszáztíz) Ft és II.rendű vádlott vonatkozásában felmerült 4110 (négyezeregyszáztíz) Ft bűnügyi költség viseléséről különleges eljárás keretében rendelkezzen. V.rendű vádlott anyja neve helyesen: ..., személyazonosító igazolványának száma: .... Indokolás: A törvényszék ítélete ellen I.rendű vádlott és a védője elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. V.rendű vádlott a részére kézbesítéssel közölt ítélet ellen nem jelentett be jogorvoslatot, míg a védője felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése végett élt jogorvoslattal. A másodfokú nyilvános ülést megelőzően I.rendű vádlott a fellebbezését írásban visszavonta és hozzájárult, hogy a védője is ezt tegye, aki a másodfokú nyilvános ülésen bejelentette perorvoslatának a visszavonását. V.rendű vádlott a másodfokú nyilvános ülésen szintén hozzájárult, hogy a védője visszavonja a fellebbezést, ami megtörtént. VI.rendű vádlott a vele írásban közölt ítélet ellen - indokolás nélkül - élt fellebbezéssel, míg a védője elsősorban védence felmentésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett jogorvoslati indítványt. VII.rendű vádlott a kézbesítés útján közölt ítélet ellen nem jelentett be fellebbezést, azonban a védője felmentés végett élt perorvoslattal. VIII.rendű vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése céljából élt fellebbezéssel, míg a védője nem jelentett be jogorvoslatot. IX. r. vádlott nem jelentett be fellebbezést, míg a védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett élt fellebbezéssel. A másodfokú nyilvános ülésen a védő a perbeszédében megalapozatlanság okából az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, másodlagosan enyhébb jogi minősítés megállapítását és a büntetés enyhítését kérte, egyben utalt arra, hogy védence vonatkozásában az új Btk. alkalmazása látszik helyénvalónak. X.rendű vádlott és a védője felmentés, esetlegesen enyhítés végett fellebbeztek. Az ügyész valamennyi vádlott esetében tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését. I.rendű, valamint V.rendű vádlottakra - a fellebbezések visszavonása folytán - a törvényszék ítélete elsőfokon 2013. november 14. napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata ezért ezen két vádlottra a Be. 349. §-ának

(1)bekezdése értelmében nem terjed ki. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak tartva az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására tett indítványt. Álláspontja szerint a Btk. 77/B. §-a

(1)bekezdésének a/ pontja értelmében a kárösszegekkel megegyező összegű vagyonelkobzást kellett volna alkalmazni a vádlottakra, ezért erre tett indítványt, utalt arra, hogy VI.rendű vádlott szabadságvesztésének végrehajtási fokozata helyesen fegyház, mivel többszörös visszaeső. Az ítélőtábla a jogorvoslatokkal érintett vádlottak esetében a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással - nyilvános ülésen - bírálta felül az elsőfokú bíróság határozatát, figyelemmel a Be. 361. §-ának

(1)bekezdésében foglaltakra. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítást és e körben a fellebbezések sem tartalmaztak kifogást. Az elsőfokú ítélet nem szenved olyan megalapozatlansági hibában, amely annak hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé. A történeti tényállást elsősorban 1.sz., 2.sz., 3.sz. tanúk vallomására, a szerződésekkel kapcsolatos dokumentumokra, az igazságügyi könyvszakértő véleményére és a tárgyaláson ismertetett egyéb bizonyítékokra alapozva állapította meg a törvényszék. A széleskörű bizonyítási eljárásban feltárt bizonyítékokat egyenként és azokat egymással is összevetve megvizsgálta, értékelte. Részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el, másokat pedig miért nem. Indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. §-a

(1)bekezdésének a/ pontja értelmében csupán a 9./ tényállási pontban írtak helyesbítendők a következők szerint: Az ítélet

1. oldal utolsó előtti bekezdése mellőzendő és ehelyett az rögzítendő, hogy az 51 db telefonkészüléket
2. november
3. napján a ... futárszolgálat kézbesítette, azokat egy ... nevű személy vette át. A ... Kft. felszámolásáról szóló információ megjelent a Cégközlöny
4. október 24-i számában. Az ítélet indokolásában - elírás következtében - azt kell rögzíteni, hogy IX. r. vádlott 51 db telefon előfizetői szerződést kötött (
5. oldal
6. bekezdés). E kiegészítéssel és helyesbítésekkel a tényállás megalapozott, összhangba került az indokolással és a Be.
7. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban irányadó. A törvényszék az érintett vádlottak bűnösségére okszerűen vont következtetést, és az elkövetett bűncselekmények jogi minősítése is - az elsőfokú határozat meghozatalakor helyes és törvényes. Az e körben rögzített indokokat az ítélőtábla is osztja. A XI. r. vádlott védőjének jogi minősítést vitató felvetésére reagálva szükséges utalni arra, hogy e vádlott a ... Kft. nevében

1. november
2. napján úgy kötött 51 db mobiltelefonra 2 éves hűségidő vállalásával szerződést, hogy a cége felszámolás alatt állt, és ez
3. október 24-én már a Cégközlönyben is megjelent. Az is ismert volt, hogy a készülékek darabára kedvezményes és az értékesítésükre nem azok teljes árán került sor. Mindezek a körülmények - a bekövetkezett kárral együtt - kimerítik a csalás törvényi tényállását. A védő enyhébb minősítésre tett indítványa nem foghatott helyt, ahogy a felmentésre irányuló kérelme sem. Az elsőfokú bíróság a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, ennek következtében az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványát a vagyonelkobzás tekintetében nem tartotta megalapozottnak. A törvényszék jórészt helyesen tárta fel a fellebbezésekkel érintett vádlottak javára és terhére figyelembe vehető bűnösségi körülményeket, amelyek VI.rendű, VII.rendű és VIII.rendű vádlottak esetében azzal helyesbítendők, hogy a kiskorú gyermekek eltartási kötelezettségének nyomatékát semmilyen formában nem csökkenti az, hogy e kötelezettségüknek a büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodásuk miatt ideiglenesen nem tudtak eleget tenni. VI.rendű vádlott az előéleti adatokból követhetően nem különös, hanem többszörös visszaeső, így a többszörös visszaesést megalapozó elítélésen túli büntetéseknek van súlyosító hatása, míg a „különös visszaesői minősültségnek" nincs, figyelemmel a kétszeres értékelés tilalmára és az anyagi jogi törvénynek a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó - a büntetési tétel felső határára kiható - rendelkezésére. A másodfokú bíróság a védők által indítványozott enyhítő körülményt, a sértetti közrehatást nem állapította meg. A bizonyítási eljárás során adatok voltak arra, hogy a szerződéskötők az interneten utána néztek a cégeknek. Amennyiben a csalás törvényi tényállási eleme, a tévedésbe ejtés megvalósult, nem értelmezhető az a felvetés, hogy a sértett a körülményekből „gyanakodhatott volna". Mindezek után az ítélőtáblának abban kellett állást foglalnia, hogy a vádlottakkal szemben az
4. évi IV. törvényt, avagy a
5. július
6. napjával hatályba lépett új büntető anyagi jogi törvényt, a
7. évi C. törvényt (továbbiakban Btk.) kell-e alkalmazni. Főszabály szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Kivételt képez az, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, mert ez esetben az új törvényt kell alkalmazni. Erre figyelemmel az ítélőtábla a vádlottakra külön-külön elvégezte ezt az összevetést, melynél figyelemmel volt az okozott kár összegére, így az értékhatár változására, továbbá VI.rendű, valamint VII.rendű vádlottak vonatkozásában a többszörös visszaesői minőségre, e körben a különös és többszörös visszaeséshez társuló büntető anyagi jogi szabályokra, végezetül a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjára, a középmértékes büntetés kiszabás követelményére. Mindezen szabályok összevetését követően az ítélőtábla arra a jogi álláspontra jutott, hogy VI.rendű, valamint VII.rendű vádlottak tekintetében - mivel mindketten többszörös visszaesőnek számítanak - az
8. évi IV. törvény alkalmazása a kedvezőbb, figyelemmel arra, hogy az új Btk-ban a többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok szigorúbbak, amelyek felülírják VI.rendű vádlott esetében az általa elkövetett bűncselekmény új büntető anyagi jogi törvény szerinti enyhébb minősülését értékelve e vonatkozásban, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályos büntető anyagi jogi törvény szerint a szabadságvesztés kiszabása során nem a büntetési tétel középmértéke volt az irányadó. VIII.rendű, IX. r., továbbá X.rendű vádlottak esetében az új Btk. szabályai az enyhébbek, ezért az ítélőtábla e törvény alapján bírálta el a terhükre rótt bűncselekményt. Ennek következtében VIII.rendű vádlott cselekménye enyhébben minősül, a Btk.
9. §ának

(1)bekezdése és a

(3)bekezdésének a/ pontja szerint minősülő és büntetendő nagyobb kárt okozó csalás bűntette, amelynek büntetési tétele 3 hónaptól 3 évig terjed, figyelemmel a Btk. 459. §-a

(6)bekezdésének b/ pontjában írt értékhatár változásra. Kizárólag e változásra tekintettel az ítélőtábla VIII.rendű vádlott szabadságvesztés büntetését a mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A fellebbezésekkel érintett további vádlottak büntetésének enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget, mivel azok semmiképpen sem tekinthetők eltúlzott mértékűnek, arányban állnak az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel, a vádlottak társadalomra veszélyességének fokával. Mindezekre tekintettel az érintett vádlottak és a védők enyhítést célzó jogorvoslata sem vezetett eredményre. IX. r., valamint X.rendű vádlottak esetében a feltételes szabadságra bocsátás szabályai az új törvényben kedvezőbbek, ezért a 2012. évi C. törvény került velük szemben is alkalmazásra. Az általuk elkövetett bűncselekmény minősítése ugyanaz, csak a rendelkező részben az új Btk. szerinti megjelölést alkalmazta az ítélőtábla és a Be. 258. §-a

(1)bekezdésének e/ pontja alapján rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról. Az ítélőtábla a korábbiakban már utalt rá, hogy VI.rendű vádlott - az előéleti adatok alapján - nem különös, hanem az 1978. évi IV. törvény 137. §-ának 16. pontja szerinti többszörös visszaeső, ezért ezen törvény 42. §-a

(3)bekezdése értelmében a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. A másodfokú bíróság X.rendű vádlott vonatkozásában - a szabadságvesztés végrehajtása estére - rendelkezett a Btk. szerinti feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról a már hivatkozott eljárási törvény értelmében. Az eddig írtakra figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fellebbezésekkel érintett vádlottakra a Be. 372. §-ának

(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta, utalva e körben VII.rendű vádlottra. A másodfokú nyilvános ülésen felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 381. §ának

(1)bekezdésén alapul. Az ítélőtábla ugyanakkor felhívta az elsőfokú bíróságot arra, hogy I.rendű és V.rendű vádlottak vonatkozásában a másodfokon felmerült bűnügyi költség viseléséről különleges eljárásban rendelkezzen, hiszen a fellebbezések visszavonása következtében rájuk a másodfokú bíróság nem hozhatott rendelkezést. Végezetül rögzítette az ítélőtábla V.rendű vádlott édesanyja nevét helyesen, illetve a személyazonosító igazolványának a számát. Debrecen,

1. november
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.360/2010/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással jogerőre emelkedett, és VI.rendű, VII. r., VIII. r. vádlottak vonatkozásában végrehajtható, míg IX. r., valamint X. r. vádlottak esetében a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. I. r. és V. r. vádlottakra - a fellebbezések visszavonása folytán - a Miskolci Törvényszék 6.B.360/2010/
4. számú ítélete elsőfokon
5. november
6. napján jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Debrecen,
7. november
8. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -