Bf.661/2013/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/ pont,

(6)bekezdés b/ pont], 4 rb. - melyből 2 rb. folytatólagosan elkövetett - csalás bűntettének [2012. évi C. törvény 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/ pont,

(5)bekezdés b/ pont] és 2 rb. - melyből 1 rb. folytatólagosan elkövetett - csalás bűntettének [2012. évi C. törvény 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc/ pont,

(4)bekezdés b/ pont] minősíti. A vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. A S1 Kft. sértett részére megítélt polgári jogi igény összegét 2 985 308 (kettőmilliókilencszáznyolcvanötezer-háromszáznyolc) Ft-ra csökkenti, a S2 Kft. sértett polgári jogi igényét elutasítja. A vádlott illetékfizetési kötelezettségét 147 000 (egyszáznegyvenhétezer) Ft-ra mérsékli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A törvényszék ítélete ellen az ügyész a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának lényeges felemelése végett jelentett be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyész fellebbezését fenntartotta, indítványozta a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés mértékének jelentős felemelését, az enyhítő szakasz alkalmazásának mellőzését, továbbá feltüntetését. a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezés A vádlott jogorvoslati nyilatkozatot nem tett, míg védője felmentésért fellebbezett. T1 jogi képviselője és T2 sértettek az ítélet rájuk vonatkozó rendelkezését tudomásul vették, az egyéb érdekeltek részéről jogorvoslati nyilatkozat nem érkezett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az elbíráláskori törvény alkalmazását, az enyhítő szakasz mellőzésével szigorúbb büntetés kiszabását, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges legkorábbi időpontjának a megállapítását, s a S2 Kft. polgári jogi igényével kapcsolatos rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben a törvény egyéb útjára utasítását indítványozta. A vádlott az összes vádpont alóli felmentését, míg a védője elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan „a lehető legenyhébb büntetés kiszabását" kérte. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 361. §-ában írt nyilvános ülés keretében az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a büntető eljárást. Beszerezte az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat, mellyel eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének. Az általa rögzített tényállás túlnyomórészt megalapozott, azt azonban a Be. 352. §

(1)bekezdés a/ pontja alkalmazásával - az iratok tartalma alapján - helyesbíteni, illetve kiegészíteni szükséges a következők szerint. - A ... Bíróság ... számú ... napján kelt végzésével megállapította azt is, hogy a gazdálkodó szervezetnek vagyona nincs, ezért a hitelezők kielégítésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. - A I. tényállás vonatkozásában a T3 Kft. ügyvezetőjének a neve ..., a kibocsátott számlák száma pedig 69 darab.

1. május 31-én 2 938 552, míg
2. június 29-én 2 503 488, összesen 5 442 040 Ft-ot fizetett meg az T4 Kft. a T3 Kft-nek (nyomozati iratok 4567 és 4571 oldalai), így a sértett 59 840 553 Ft kárából 15 182 040 Ft térült meg. - A II. tényállásban feltüntetett szerződéseket a vádlott T5, a S1 Kft. igazgatójával kötötte meg, s értelemszerűen őt ejtette tévedésbe is (
3. sorszámú jegyzőkönyv
4. oldal alulról
5. bekezdés). A .... szám alatti társasház vonatkozásában kerültek kiállításra a 2 015 908 és 1 985 308 Ft-os számlák (melyek összege 4 001 216 Ft), míg a ... szám tekintetében az 1 267 825 Ftos, illetve 2 118 355 Ft-os (összesen 3 386 180 Ft-os) számlák. A ... utcánál a teljesítés 1 015 908 Ft, így a meg nem térült kár 2 985 308 Ft, a ... utcánál a teljesítés 1 000 000 Ft, a meg nem térült kár pedig 2 386 180 Ft (nyomozati iratok 1871 és 4973 oldalai). E tényállásnál a S1 Kft. sértett kára 4 001 216 Ft, melyből 1 015 908 Ft térült meg, mivel nem bizonyítható, hogy a
6. december 18-án megkötött szerződéskor a vádlott abszolút fizetésképtelen volt. - A III. tényállásnál felperesnek a ... Városi Bíróság ... számú ... napján kelt, a nyomozati iratok között
7. oldalon található ítélete 4 500 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte ... ügyvezető igazgató által képviselt T3 Kft-t. - A V. tényállásban T5 által átadott 8 500 000 Ft-ból a telekrész 3 902 800 Ft, míg a lakás előlege 4 597 200 Ft volt, ezért a vádlott által okozott kár 4 597 200 Ft (nyomozati iratok
8. oldal) - A VIII. tényállásnál az ítélet
9. oldal utolsó bekezdésében az ... tér helyesen ... tér. A S2 Kft.
10. április 16-án fizetési meghagyást bocsátott ki az T3 Kft-vel szemben 11 231 134 Ft összegre, mellyel szemben az T3 Kft. ellentmondással élt. A ... Bíróság ... számon a felek egyezségét
11. április
12. napján jóváhagyta, mely szerint az ... Kft. képviseletében a felszámoló - vállalta a felszámolási eljárás befejezésétől számított 30 napon belül a felperes által érvényesített követelés teljes és végleges kielégítését 10 312 334 Ft értékben. Az így helyesbített, illetve kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
13. §-ának

(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét ezen helyesbített, illetve kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be. 352. §

(2)bekezdésének megfelelően. Rendkívül részletes, mindenre kiterjedő és meggyőző indokát adta a törvényszék annak, hogy a vádlott védekezését miért vetette el, s hogy a tényállását mely bizonyítékokra - így elsődlegesen Gulyás Csaba, Deák Jánosné és Temesvári Lajos szakértők által megerősített szakvéleményére, valamint T5 vallomására - alapította. E tanú vallomásából az ítélőtábla kiemeli a törvényszék által nem idézett azon részt, mely szerint „2003-2004-ben … a kifizetések egyre jobban tolódtak, a cég a fizetési határidőket nem tudta betartani … azután már azt vettem észre, hogy több alvállalkozónak ki sem lettek fizetve a benyújtott számlák … 2005-ben fizetésképtelenséget jelenthettünk volna be" (nyomozati iratok

1. oldalai). E körben az ítélőtábla csupán annyi pontosítást tesz, hogy az ítélet
2. oldal
3. bekezdésében a
4. július
5. napján megtartott tárgyalásról készült
6. sorszámú jegyzőkönyv, ugyanezen oldal utolsó bekezdésében a tárgyalási határnap
7. szeptember
8. napja volt; a
9. oldal
10. bekezdésében pedig a „dinamikus" szó után rögzíti, hogy az a „mérleg"-re vonatkozik. Az eddig kifejtettek alapján megállapítható, hogy a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére az ítélőtábla semmilyen alapot nem talált. A vádlott és a védője által bejelentett felmentést célzó fellebbezések a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadják, melyek megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethettek, ugyanis a törvényszék által mérlegelt bizonyítékoknak az ítélőtábla részéről történő eltérő értékelése törvényileg kizárt [Be.
11. §

(1)bekezdés]. Okszerűen vont következtetést a törvényszék a vádlott bűnösségére is. Az ítélőtáblának állást kellett foglalnia azon kérdésben, hogy a vádlott vonatkozásában az elkövetéskori,

1. évi IV. törvénnyel szemben az elbíráláskori
2. évi C. törvény alkalmazása enyhébb elbírálást eredményez-e. Az elbíráláskori törvény a nagyobb kár mértékét 200 000 Ft-tól 2 000 000 Ft-ig helyett 500 001 Ft-tól 5 000 000 Ft-ig határozta meg, mely ok miatt - figyelemmel a II. tényállásban az ítélőtábla által megállapított kár összegére is - a vádlott két cselekménye is enyhébben minősül (II. és V. tényállások). A feltételes szabadságra bocsátás szabályai is az elbíráláskori törvényben enyhébbek, s ezért a középmértékes büntetéskiszabás elbíráláskori törvényben megfogalmazott igénye ellenére az ítélőtábla úgy találta, hogy a vádlottra nézve összhatásában az elbíráláskori törvény alkalmazása a kedvezőbb. A kifejtettek miatt a vádlott által megvalósított bűncselekmények jogi minősítése a
3. évi C. törvénynek megfelelően a következő: Az I. tényállásban írt cselekmény a
4. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc/ pontjára tekintettel a

(6)bekezdés b/ pont szerint minősülő különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette. A folytatólagosság és az ületszerűség törvényhelye a további bűncselekmények minősítésénél is a 6. §

(2)bekezdése, illetve a

1. §
2. pontja. A III., IV., VI. és VIII. tényállásoknál a kár „jelentős", ezért az üzletszerűség miatt e cselekmények a
3. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc/ pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b/ pont szerint minősülnek jelentős kárt okozó, üzletszerűen megvalósított csalás bűntettének, melyből a VI. és VIII. tényállások folytatólagosan elkövetettek [Btk. 6. §

(2)bekezdés]. A II. és V. tényállásoknál a kár „nagyobb", így e cselekmények a 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc/ pontjára tekintettel a

(4)bekezdés b/ pont szerint minősülnek nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének, melyek közül a II. tényállásbeli cselekvőség folytatólagos is. Többségében helyesen tárta fel a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, azonban az üzletszerűség a cselekmények minősítő körülménye, ezért annak súlyosítókénti figyelembe vétele a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, így azt az ítélőtábla a súlyosító körülmények közül mellőzte. A törvényszék a büntetés kiszabása körében megfelelően vette figyelembe a vádlott személyi társadalomra veszélyességét, az általa elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyát, a bűnösségének a fokát és a büntetés kiszabásánál irányadó egyéb körülményeket is akkor, amikor enyhítő szakasszal [82. §

(1)bekezdés, illetve

(2)bekezdés b/ pont] a

1. §ban írt célokat halmazati büntetésként 3 év börtönbüntetés [
2. §

(2)bekezdés a/ pont] és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés [61-

1. §-ok] összhatásával látta elérhetőnek. Az ítélőtábla álláspontja szerint az enyhítés szóba sem kerülhet, míg a vádlott életkorára, büntetlen előéletére és a bűncselekmények elkövetése és azok elbírálás között eltelt hosszú időre figyelemmel a súlyosításra sincs kellő indok. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása a Btk.
2. §-a

(2)bekezdésének a/ pontján alapszik. A S1 Kft. sértettnek megítélt polgári jogi igény összegét az ítélőtábla a tényállásban megállapítottra csökkentette, a S2 Kft. polgári jogi igényét pedig a tényállás-kiegészítésben írtakra tekintettel elutasította. Nem osztotta az ítélőtábla a vádlott védőjének a

1. március
2. napján megtartott tárgyaláson előadott azon álláspontját, mely szerint a IV. tényállás vonatkozásában az T3 Kft. tartozását 1 149 118 Ft-tal, míg az V. tényállás tekintetében a kár összegét 764 079 Ft-tal csökkenteni indokolt, ugyanis az e tényállásokkal érintett S4 és S5 sértettek - a törvényszék által elfogadott - vallomása szerint „5,5 millióból semmit sem kaptunk, mert gyakorlatilag a nulláról vagy inkább mínuszból kellene indítani" (
3. jegyzőkönyv
4. oldal), illetve „tulajdonjogot szereztünk a telekből, de ezen kívül más nem valósult meg" (
5. jegyzőkönyv
6. oldal). A megítélt polgári jogi igények (T1 Kft. 2 985 308 Ft, T6 16 308 640 Ft, T7 5 237 550 Ft) összesen 24 531 498 Ft. Az illetékekről szóló
7. évi XCIII. törvény
8. §

(1)bekezdés a/ pontja az illeték mértékét 6 %-ban, de legalább 15 000 Ft-ban, legfeljebb 1 500 000 Ftban határozta meg. Ugyanezen törvényhely 58. §

(1)bekezdés c/ pontja szerint „az illeték a peres eljárás illetékének 10 %-a, ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri …". Mivel a vádlott a sértettek kárát elismerte, ezért az ítélőtábla ezen § alapján állapította meg az eljárási illeték összegét 147 000 Ft-ban. T7 és T8 egyéb érdekeltek kártérítési igényét a törvényszék az ítéletének rendelkező részében elutasította, s ennek megfelelően az ítélőtábla ugyanezt a rendelkezést rögzíti az ítélet 28. oldal alulról a 3. bekezdésében is. A törvényszék egyéb rendelkezései törvényesek. Az eddigiekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 372. §-ának alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Debrecen,

1. március
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: A Szolnoki Törvényszék 9.B.323/2011/
3. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtandó. Debrecen,
4. március
5. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -