DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.260/2014/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Metzinger Péter ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Czikray Tamás ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.20.823/2013/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes
- június
- napjától
- június
- napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon,
- július
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat fizetésére köteles. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 200 000 (Kétszázezer) forint összegű másodfokú perköltséget. A másodfokú eljárásban felmerült 1 600 000 (Egymillió-hatszázezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s: R. I. tulajdonában áll a "b" külterület b1, b2 b3 b4 és b5 helyrajzi számú ingatlan 1/1 hányada, a x helyrajzi számú ingatlan 53/135 hányada és a y helyrajzi számú ingatlan 6924/14977 hányada; az ingatlanok haszonbérlője M. L.. M. L. tulajdonában áll a "b" külterület b6 b7 és b8 helyrajzi számú ingatlan. M. L.né tulajdonában áll a S s1 helyrajzi számú ingatlan. Cs. K. 5823/43323 hányad szerinti és M. L.né 37500/43323 hányad szerinti közös tulajdonában áll a "b" külterület b10 helyrajzi számú ingatlan, amelyből 6,3216 hektáron a haszonbérlő ifjabb M. L.. Ifjabb M. L. tulajdonában áll a "b" külterület b11, b12 b13 b14 és b15 helyrajzi számú ingatlan. M. Gy-né 755/847 hányad szerinti és ifjabb M. L. 92/847 hányad szerinti közös tulajdonában áll a "b" külterület....helyrajzi számú ingatlan, amelyből a tulajdonában nem álló hányad haszonbérlője ifjabb M. L..
- március 14-én R. I., Cs. K. és M. Gy-né írásban hozzájárultak a tulajdonukban álló földterületek alhaszonbérletbe adásához.
- március
- napján egyrészről M. L., M. L.né és ifjabb M. L. mint haszonbérbeadók, másrészről az alperes mint haszonbérlő között haszonbérleti szerződés jött létre, amely értelmében a szerződés mellékletében megjelölt fenti ingatlanokat termelési integráció céljából a haszonbérbeadók - kijelentve, hogy vagy az ingatlanok tulajdonosai vagy haszonbérlői, utóbbi esetben a tulajdonosok írásbeli hozzájárulásával rendelkeznek - az alperes részére határozott, 12 éves időszakra alhaszonbérletbe adták. A szerződő felek kijelentették, hogy az alperes az ingatlanokon karácsonyfa-ültetvényt létesít. Az alhaszonbérleti szerződés alapján
- március
- és
- december
- közötti időszakra az alperes haszonbérleti használati jogcíme az ingatlanok földhasználati lapjaira bejegyzésre került. A haszonbérbe vett összesen 131,7 hektár alapterületű ingatlanokon a felperes a
- évben 102,3 hektár területen kaukázusi jegenyefenyő csemetéket telepített. A terület egyik részét
- végén, a másik részét
- elején 1,9 méter magas, akácoszlopokkal és erősített vadhálóval, valamint fehér műanyag szalaggal ellátott kerítéssel vette körbe. A fenyőfa csemeték a
- évben vad által jelentős károsodásokat szenvedtek;
- szeptember 25-én a peres felek között vadkárbecslési eljárásban megkötött egyezség értelmében az alperes vállalta, hogy megfizet a felperes részére 400 000 Ft összegű kártérítést, továbbá a fenyőcsemetéket körbevevő kerítést rendszeresen ellenőrzi, annak hibáit kijavítja úgy, hogy a szükséges kerítéshálót a felperes biztosítja, valamint a területen vadkárelhárító vadászatot tart, amelyen a felperes jogosult részt venni. A
- év elején a felperes munkatársa észlelte, hogy a kerítéssel körbevett területen őzek tartózkodnak, amelyek a telepített csemetékben kisebb mértékű károkat okoztak. A
- február 22-én kelt levelével a felperes eredménytelenül hívta fel az alperest a vadkár megtérítésére és a vadkár elhárításhoz szükséges intézkedések megtételére.
- márciusában a csemete ültetvényben őz által további jelentős károsodások keletkeztek. A felperes az általa felkért P. J. igazságügyi szakértő által készített magánszakértői vélemény alapján
- május 12-én eredménytelenül hívta fel az alperest 10 865 269 Ft vadkár megfizetésére. A felperes eredeti keresetében kérte kötelezni az alperest 10 865 269 Ft tőke, a tőke után
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére azzal, hogy a vadászatra jogosult alperes köteles megtéríteni a vad által a mezőgazdaságban a felperesnek okozott kár 5 %-ot meghaladó részét; a kár összegszerűségét a magánszakértői vélemény egyértelműen alátámasztja. Az alperes a felperes földhasználati jogának vitatására, a kár összegszerűségének megalapozatlanságára, jelentős mértékű károsulti közrehatásra hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségében marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság 23.P.21.368/2011/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 865 269 Ft tőkét, a tőke után
- június
- napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatot és 1 200 000 Ft perköltséget, továbbá úgy rendelkezett, hogy a perben felmerült eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint a vadkár összegét a perben kirendelt Cs. I. igazságügyi vadkárszakértő megállapításai alapján a csemeték csúcshajtásainak a leharapása miatti növedékvesztésben, a csemeték oldalhajtásainak leharapása miatti értékcsökkenésben, valamint az alakjavítás szükségessége miatti munkabér költségben jelentkező összesen 45 513 340 Ft-ban határozta meg. A felperes jelentős mértékben közrehatott a kár bekövetkezésében, a közrehatás mértékét mérlegeléssel 50 %-ban határozta meg, és ennek alapul vételével a keresetben igényelt követelést alaposnak találta, ezért a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Az első fokú ítélettel szemben az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.171/2013/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy mind a felperes, mind az alperes oldalán 250 000 - 250 000 Ft összegű másodfokú perköltség merült fel, továbbá 869 220 Ft összegű fellebbezési eljárási illeték feljegyzésre került. A hatályon kívül helyező végzésben az ítélőtábla felhívta az elsőfokú bíróságot arra, hogy a megismételt eljárásban tisztázza az alperes elnevezését, hívja fel a felperest a földhasználati jogosultság igazolására, továbbá hívja fel a szakértőt a szakvélemény hiányosságainak kiküszöbölésére azzal, hogy a vadkár mértékét a 79/
- (V.4.) FVM rendelet jogszabályi követelményének megfelelően az erdő értékének alapul vételével határozza meg. A megismételt eljárásban a felperes csatolta az ingatlanok földhasználati lapjait, a haszonbérleti szerződést és a tulajdonosok alhaszonbérletbe adáshoz hozzájárulását, nyilatkoztatta az alperest az elnevezéséről, továbbá a hatályon kívül helyező végzéshez igazodóan indítványozta a szakvélemény kiegészítését. A kirendelt igazságügyi szakértő annak a hangsúlyozásával, hogy a karácsonyfa-ültetvény nem felel meg az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló
- évi XXXVIII. törvény (Evt.)
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott erdő kritériumainak, így a káresemény erdőterületet ért vadkárként történő értékelése szakmailag aggályos - az elsőfokú bíróság felhívására a szakvéleményt a másodfokú végzés iránymutatásának megfelelő számítással kiegészítette. A szakvélemény kiegészítését követően a felperes a keresetét 20 000 000 Ft tőkére és a tőke után
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamataira felemelte. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napos határidővel 20 000 000 Ft-ot, valamint ezen összeg után
- június
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző és utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát és 1 500 000 Ft perköltséget; egyben úgy rendelkezett, hogy a perben felmerült eljárási és fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint a felperes az általa csatolt okiratokkal a terület használatának jogcímét megfelelően igazolta, a vadkár iránti igény érvényesítésére jogosult. A károk túlnyomó részét az alperes mint vadászatra jogosult területén élő őzek és szarvasok okozták. A másodfokú végzésben foglalt iránymutatás ellenére a vadkár mértékét nem az erdőgazdálkodásban, hanem a mezőgazdaságban okozott vadkárok alapján kellett számítani, mivel a kaukázusi jegenyefenyő-ültetvény az Evt.
- §-ának
(1)bekezdésében foglalt feltételek hiányában - vagy ha az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület, vagy ha területe átlagosan legalább 20 m széles, kiterjedése az 5 000 m2-t eléri, átlagmagassága a 2 m-t meghaladja, és a talajt legalább 50 %-os mértékben fedi, vagy a talajt legalább 30 %-os mértékben fedi és legfontosabb szerepe a talaj védelme - nem minősül erdőnek. Az egyenetlen kaukázusi jegenyefenyő erdőállomány nem telepíthető, vagyis a fafaj csak más fajok közé, alacsony csemeteszámmal ültetve fogadható el erdőállományként, ebből következően csak karácsonyfa-ültetvényként vehető igénybe, és a kár megtérítése során is csak a mezőgazdasági kultúrában okozott kárszámítás alkalmazható. Ennek alapján a kárösszeg meghatározásának kiinduló pontja az alapszakértői véleményben meghatározott 45 513 340 Ft összeg. A kár bekövetkezésében a felperes 50 % mértékben közrehatott, mert az ültetvényt olyan területrészen hozta létre, ahol a szarvasok, őzek előfordulása nagyobb számú, a területet egybefüggően körbekerítette, és nem darabolta fel, nem megfelelő művelést folytatott, mindez fokozta a kár bekövetkezésének lehetőségét. Ezzel együtt a bíróság felhívására az igazságügyi szakértő a szakvéleményt a hatályon kívül helyező végzésben írt számítás szerint kiegészítette, és így a vadkár értékét - szakmailag hibás számítással - 23 628 442 Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú bíróság az alperest pervesztessége alapján kötelezte a felperes javára perköltség megfizetésére, amely a felperest képviselő ügyvéd alapeljárásban és megismételt eljárásban felmerült és a hatályon kívül helyező végzésben meghatározott mértékű perköltségéből, valamint az előlegezett szakértői díjból állt; továbbá az alperes személyes illetékmentességére tekintettel úgy rendelkezett, hogy a felmerült eljárási és fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak a megváltoztatását, a kereset elutasítását, a felperes első- és másodfokú perköltségében marasztalását. A fellebbezésben előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a haszonbérleti szerződés érvénytelenségével, holott arra az alperes hivatkozott azzal, hogy a területet részben nem tulajdonostól bérelte, ezért nem minősült a föld használójának; az integrált földhasználat törvényi követelményei pedig nem valósultak meg, mivel a haszonbérlők nem termesztettek az ingatlanokon fenyőfát, így nem volt ok a termelés összefogására. A vadkárszámítás és az erdő fogalmi meghatározásának jogszabályi feltételeit ellentmondásosnak találta. Hivatkozott a felperes nagy mértékű - 100 %-os közrehatására azzal, hogy a fenyők telepítését, a mezőgazdasági művelést nem megfelelően végezte, és ennek a következménye volt a vad általi kártétel. Hivatkozása szerint a kereset idő előtti, mivel csak a jövőben lehet meghatározni, hogy a károsodás miatt a karácsonyfa értékesítése következtében a felperest milyen kár fogja érni; továbbá hogy a felperes által felkért magánszakértő véleménye és a perbeli szakvélemény között a kár mértékének a vonatkozásában ellentmondás volt, amelyet fel kellett volna oldani. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását, az alperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte. Hangsúlyozta, hogy nincs jelentősége a jogszabályok érthetőségére vonatkozó alperesi hivatkozásoknak. A megismételt eljárásban a szakértő szakmailag és jogilag is helytelenül határozta meg a felperest ért vadkár mértéket úgy is, hogy az ültetvényt erdőnek tekintette, ennek alapján a kárösszeg 22 447 001 Ft, de fenntartotta a korábbi szakértői véleményét is, amely szerint szakszerű számítással az ültetvényben okozott vadkár mértéke 45 667 298 Ft. Mindkét összeg a keresetben követelt kárösszegnél magasabb. Előadta, hogy az első fokú ítélet egyébként alaptalanul jutott arra a következtetésre, hogy a kár bekövetkezésében a felperes bármilyen mértékben közrehatott volna. Rámutatott arra, hogy alaptalan az alperesnek a haszonbérleti szerződés érvénytelenségére tett hivatkozása, mivel a szerződéskötéskor hatályban lévő 1994. évi LV. törvény 12/A. §-a értelmében a haszonbérlő termelési integráció megvalósítása érdekében a haszonbérbeadó hozzájárulásával megállapodhatott más termőföldet használó személlyel, hogy a termőföld használatát határozott időre átengedi. A felperes eljárása mindenben megfelelt a hatályos jogszabályoknak, ezzel együtt nem vitatott, hogy az ültetvényt a felperes hozta létre és műveli, ezért a hasznosítás jogcímétől függetlenül a bekövetkezett kár megtérítése iránti igényt érvényesítheti. Az ítélőtábla a fellebbezést a következők szerint nem találta alaposnak: Az elsőfokú bíróság a kérelem és ellenkérelem keretei között a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, az azon alapuló érdemi döntése is helytálló, jogi indokait az ítélőtábla azonban részben nem osztotta. A kereset teljesítésének nem volt akadálya, hogy megelőzőleg a felperes a vadkár iránti igényét a jegyző előtti eljárásban nem érvényesítette, mivel a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) alapján megszűnt a bíróság előtti igényérvényesítést megelőző közigazgatási eljárás lefolytatásának a kötelezettsége. Az alperesi fellebbezéssel szemben a felperes jogosult volt a 2011. évi vadkárok iránti igény érvényesítésére. A Vtv. 75. §-ának
(1)bekezdése alapján a vadászatra jogosult a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár 5 %-ot meghaladó részét köteles megtéríteni. A föld használójának a vadkárok megelőzése érdekében végzendő kötelezettségét, a rendes gazdálkodást meghaladó közreműködéséért ellenszolgáltatásra jogosultságát meghatározó Vtv. 79. §-ának
(1)bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a vadkárok megtérítésére a vadászatra jogosult a föld használója részére köteles. A perbeli adatokból megállapítható volt, hogy az ingatlanokat ténylegesen a felperes használta, a károsodott kaukázusi jegenyefenyőcsemetéket a felperes telepítette és gondozta. A haszonbérleti szerződés, valamint a kisebb részben nem tulajdonosoktól származtatott használati jogcím miatt a tulajdonosok alhaszonbérbe adásához hozzájáruló nyilatkozatok csatolásával, a használat haszonbérleti jogcímének a földhasználati lapra történő földhivatali bejegyzésével a felperes megfelelően bizonyította, hogy a perbeli ingatlanok használatára jogosult, a Vtv. szerint a föld használójának minősül. Az alperes által hivatkozott, a haszonbérleti szerződést érintő (részleges) érvénytelenségi okok a Vtv. szerinti vadkár megtérítésére jogosultság szempontjából jelentőséggel nem bírnak, mivel az ingatlanok felperes általi használatát mind a rendelkezésre jogosult tulajdonosok tényleges akarata, mind a tényleges használat megalapozták. Az ellenkező értelmezés ahhoz a nyilvánvalóan nem támogatható helyzethez vezetne, hogy az okozott vadkár megtérítését senki nem igényelhetné, mivel a tulajdonosok - alhaszonbérlet esetén haszonbérlők - a perbeli földterületeket ténylegesen nem használták, így a Vtv. szerint nem tekinthetők az okozott vadkár iránti igény érvényesítésére jogosult földhasználóknak. A 2014. március 14. napjáig hatályos Ptk. (a továbbiakban: Ptk.) 360. §-ának
(1)bekezdése értelmében a vadak általi kártételkor a károsodás bekövetkezett, a kár megtérítése esedékessé vált. A vadak kártétele bekövetkezésekor a károkozó fizetési kötelezettsége azonnal esedékessé vált, ezért a kereset idő előttiségére az alperes alappal nem hivatkozhat. Nincs jelentősége annak a hivatkozásnak, hogy az alperes a vadkár megelőzési kötelezettségének teljes egészében eleget tett, mivel a Vtv. 75. §-a
(1)bekezdésén alapuló vadkárok esetében a következetes bírói gyakorlat szerint - BDT 2001.540, Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.033/2009/4., Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.177/2012/
- - a vadászatra jogosultnak abszolút, semmilyen kimentést nem tűrő helytállási kötelezettsége van a meghatározott vadak által meghatározott helyeken okozott károk 5 %-ot meghaladó részének a megtérítésére önmagában azon az alapon, hogy a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és a károkozás a vadászterületén következett be, vagy a vad a vadászterületéről váltott ki. A magánszakértői és az igazságügyi szakértői vélemény közötti eltérésre való alperesi hivatkozás pedig azért nem foghat helyt, mert a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján a perben egyetlen igazságügyi - és kiegészített - szakértői vélemény készült, a fél által megbízott szakértő peren kívüli szakvéleménye nem igazságügyi szakértői vélemény, hanem a fél előadásának minősül, ebből következően nem állt fenn a szakvélemények közötti ellentmondások feloldásának a jogszabályi kötelezettsége. Az ítélőtábla az első fokú ítélet álláspontjával szemben úgy találta, hogy a vadkár bekövetkezésében a felperes felróható közrehatása nem állapítható meg. A föld használója a Vtv. 79. §-ának
(1)bekezdése szerint a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködésre, ezen felül a vadászatra jogosult értesítésére és a vadállomány kíméletéről gondoskodó eljárások alkalmazására köteles. A közreműködési kötelezettség előírása pedig nem teremt a földhasználó számára önálló kezdeményező jellegű védekezési kötelezettséget, hanem olyan közreműködésre köteles, amely a vadászatra jogosult vadkár-elhárítási tevékenységének sikeréhez szükséges, és amely az adott helyzetben általában elvárható. A vadkárokért való speciális felelősségi alakzat sajátosságai - így a vadkár meghatározott részét feltétel nélkül a földhasználóra telepítő törvényi tolerancia - a Ptk. 340. §-ának
(1)bekezdésén alapuló károsulti közrehatásnak az általános kártérítési felelősségi alakzattól eltérő mérlegelési szempontjait igénylik. Az elsőfokú bíróság által a felperes terhére felhívott magatartások - az ültetvény egybefüggő körbekerítése, az ültetvény nagyobb számú vad előfordulása melletti területen létrehozása, nem megfelelő művelési mód nyilvánvalóan ugyan közrehatottak a vadkár bekövetkezésében, azonban a felperes terhére nem róhatók. A károkozó és a károsult kárelhárítási kötelezettsége ugyanis eltérő, míg a károkozó előre láthatja magatartásának a következményeit, és ő van abban a helyzetben, hogy megfelelő intézkedésekkel gondoskodjon a kár bekövetkezésének, súlyosbodásának elmaradásáról, addig a károsult számolhat azzal a következménnyel, hogy a károkozástól mindenkinek tartózkodnia kell, kivételes esetektől eltekintve ezért nem várható tőle a szokásokat meghaladó elhárítási készenlét. A föld használójának vadgazdálkodási ismeretekkel nem kell rendelkeznie, így nem várható el önmagában az arról való tájékozottság, hogy milyen mezőgazdasági, erdőgazdasági művelési módok és milyen mértékben fokozzák vagy csökkentik a vadkár bekövetkezésének a lehetőségét. Ezért a helyes értékelés az, hogy a felróható közrehatás csak akkor jöhet szóba, ha előzőleg a megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező vadásztársaság meghatározott intézkedések megtételére, intézkedésekben közreműködésére vagy éppen egyes magatartások abbahagyására hívja fel - kellő tájékoztatás mellett - a föld használóját, aki ennek alapján kerül bizonyíthatóan azon ismeretek birtokába, amelyek mellett a felhívástól eltérő magatartás már megalapozhatja a vadkár bekövetkezésében, súlyosbodásában való közrehatását. Mivel a perbeli esetben az alperes részéről vadkár-elhárítási tevékenységben való közreműködésre irányuló felhívás a felperes felé nem érkezett, ezért fel sem merülhetett a károsulti közrehatás miatti kármegosztás. Mivel a fentiek szerint a törvényi tolerancián túl a vadkár teljes összegét köteles az alperes viselni, ezért nem volt jelentősége annak az elvi szakmai vitának, hogy a vadkár mértékét erdőérték alapul vételével vagy a mezőgazdasági kultúra terméskieséséből számítottan kell meghatározni. Az aggálytalannak és kellően indokoltnak talált szakértői vélemény és kiegészítése mindkét számítás alapján a vadkár összegét a keresetben igényelthez képest magasabb összegben határozta meg, amely alapján az első fokú ítéletben az alperes terhére megállapított marasztalási összeg alapos. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a marasztalás tőkeösszege után nem a Ptk. 301. §-ának
(1)bekezdése szerint határozta meg a törvényes késedelmi kamat összegét, ezért az ítéleti rendelkezést a jogszabályi szövegezéshez igazítva helyesbítette. Mindezek alapján az ítélőtábla az indokolás fentiek szerinti pontosításával az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Az alperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az ítélőtábla a felperesi jogi képviselettel felmerülő másodfokú ügyvédi munkadíj megfizetésére, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének
- a)és
- b)pontjai,
(5)és
(6)bekezdései, valamint 4/A. §-a alapján a fellebbezett értékre és az indokolt jogi képviselői munkára tekintettel mérsékelt összegben állapított meg. A le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési eljárási illeték a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése és
- §-a értelmében, az alperes személyes illetékmentességére tekintettel, az állam terhén maradt. A perköltség vonatkozásában a teljesítési határidő a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésén alapult. D e b r e c e n,
- október
- Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Pribula László s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő