Bhar.394/2014/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a/ pont]. Ezért a vádlottat, mint többszörös visszaesőt 10 (tíz) hónap szabadságvesztésre és 1 (egy) év közügyektől eltiltásra ítéli. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Köteles a vádlott az elsőfokú eljárásban felmerült 17 330 (tizenhétezer-háromszázharminc) Ft, a másodfokú eljárásban felmerült 8000 (nyolcezer) Ft és a harmadfokú eljárásban felmerült 8000 (nyolcezer) Ft-ot az államnak megfizetni. A 25 000 (huszonötezer) Ft-tal kapcsolatos rendelkezést mellőzi. Indokolás: A Szerencsi Járásbíróság

1. június
2. napján kelt 4.B.275/2012/
3. számú ítéletével II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében, s ezért, mint többszörös visszaesőt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, és I. r. vádlottal együttesen 478 930 forint vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el, külön és egyetemlegesen is kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ellen II. r. vádlott jelentett be fellebbezést enyhítés végett. Az elsőfokú bíróság ítélete I. r., III. r. és IV. r. vádlottakkal szemben első fokon jogerőre emelkedett, ezért az ő tekintetükben a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének a felülbírálatát. A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
4. március
5. napján kelt 3.Bf.1643/2013/
6. számú ítéletével II. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett lopás bűntettének a vádja alól felmentette, megállapította, hogy a vádlott cselekménye tulajdon elleni szabálysértésnek minősül, mely miatt az eljárást megszüntette, a bűnügyi költség megfizetésére való kötelezését mellőzte, rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség állam általi viseléséről is. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség fellebbezett a felmentő ítélet megalapozatlansága miatt, s indítványozta, hogy az ítélőtábla II. r. vádlottat a
7. évi C. törvény
8. §

(1), illetve

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő lopás vétségében marasztalja, melyet felbujtóként és részben társtettesként követett el, egyebekben az elsőfokú bíróság által kiszabott joghátrányt hagyja helyben. II. r. vádlott és a védője az ítéletet tudomásul vették. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a

1. évi C. törvény alkalmazásával a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását indítványozta annyiban, hogy az ítélőtábla II. r. vádlottat mondja ki bűnösnek - mint többszörös visszaesőt - a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségében, ezért őt a Btk. 37. §

(2)bekezdés b/ pontja alapján börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélje, a Btk. 61. §

(1)bekezdése alapján tiltsa el a közügyek gyakorlásától, állapítsa meg, hogy a Btk. 38. §

(4)bekezdés d/ pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, s a Btk. 74. §

(1)bekezdés a/ pontja alapján vele szemben 239 465 forint erejéig vagyonelkobzást rendeljen el. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezés a Be. 386. §

(1)bekezdés c/ pontja értelmében joghatályos, az megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét, melyre figyelemmel a harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e (Be. 387. §

(1)bekezdés). Ennek során megállapította, hogy mind az első, mind a másodfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a büntetőeljárást. Az általuk megállapított tényállás is túlnyomó részt megalapozott, azt azonban a Be. 388. §

(2)bekezdésének alkalmazásával - az iratok tartalma alapján - kiegészíteni, illetve helyesbíteni szükséges a következők szerint: - - - A jelen ügyben elbírált bűncselekmény elkövetését követő elítélések adatainál az ítélőtábla feltünteti azok elkövetési idejét is, mely a ...-i Városi Bíróság ítéleténél

1. március
2. és
3. május 16 közötti, a ...-i Városi Bíróságénál
4. szeptember
5. és
6. szeptember
7. közötti, a ...-i Városi Bíróságénál
8. június
9. és
10. augusztus
11. közötti, a Nyíregyházi Városi Bíróság B.1914/2005/
12. számú ítéleténél
13. május
14. napja, míg a ...-i Városi Bíróság Fk.1482/2010/
15. számú ítéleténél
16. január és
17. október
18. közötti időszak. Ezen túl a ...-i Városi Bíróság
19. február 11-én jogerősen a
20. októberében elkövetett hitelsértés vétsége miatt 25 nap közérdekű munkára, míg a ...-i Városi Bíróság
21. március 9-én jogerősen a
22. december 22-én megvalósított csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte. II. r. vádlott villamos áram ellenérték nélküli vételezésére irányuló szándéka a teljes elkövetési időszakra kiterjedt (I. r. vádlott nyomozati vallomása nyomozati iratok
23. oldal, II. r. vádlott nyomozati vallomása nyomozatok iratok
24. oldal, nyomozati iratok 257.,
25. és
26. oldalai). A harmadfokú bíróság az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás alapján bírálta felül a másodfokú bíróság ítéletét. A bíróságok indokát adták annak, hogy a tényállás alapjául mely bizonyítékokat és miért fogadtak el. Az ítélőtábla e körben csupán annyi pontosítást tesz, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a
27. oldalán III. r. és IV. r. vádlottak neve felcserélésre került, hiszen IV. r. vádlott volt az, aki terhelő vallomást tett II. r. vádlottra, s III. r. vádlott aki nem. Ami a megállapított tényállás alapján a bűnösségre vont következtetést illeti, az ítélőtábla a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség által kifejtett álláspontot osztja. A másodfokú bíróság az ítéletének
28. oldal
29. bekezdésében helyesen idézi a BH. 1988.
30. számú jogesetét, azonban a cselekmény jogi megítélése során figyelmen kívül hagyta, hogy az áramlopás természetes egység, mely egységes jogi értékelést von maga után, a bűncselekmény az elkövetési értékhez igazodik. Mivel II. r. vádlottat a villamos energia jogtalan felhasználásának a célzata vezette a jogellenes csatlakozás kialakításakor azon időszakra is, amikor BV. Intézetben tartózkodik, ezért a teljes elkövetési időszakra s a teljes elkövetési értékre (478 930 forint) meg kell állapítani a felelősségét. Az ítélőtábla ezért bűnösnek mondta ki a Btk.
31. §

(1)bekezdésébe ütköző, és a Btk. 459. §

(6)bekezdés a/ pontjára tekintettel a

(2)bekezdés a/ pont szerint minősülő lopás vétségében. Az ítélőtábla az elkövetéskori törvény helyett amikor a vádlott cselekménye 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő lopás bűntette volt - az elbíráláskori - enyhébb - törvényt alkalmazta, amikoris a cselekménye 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő lopás vétsége. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a többszörös visszaesés büntetéstágító hatását mindkét törvény tartalmazza. II. r. vádlott részben felbujtóként, részben társtettesként követte el cselekményét, tekintettel azonban arra, hogy a természetes egységen belül a társtettesi és a részesi magatartás együttes megállapítása kizárt, ezért csak a súlyosabb elkövetői minőséget, a társtettesi elkövetést kell megjelölni a Btk. 13. §

(3)bekezdésének felhívásával. A helyesen feltárt büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy II. r. vádlott 5 büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg a most elbírált bűncselekményét, míg részben további két eljárás hatálya alatt is, ellenben további enyhítőként értékelendő az elkövetés és annak jogerős elbírálása között eltelt több mint 3 év. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést az ítélőtábla elsődlegesen az enyhébb minősítésre figyelemmel eltúlzottnak találta, ezért a szabadságvesztés mértékét - mint többszörös visszaesővel szemben - 10 hónapban határozta meg, melyet a Btk. 37. §

(2)bekezdés b/ pontja értelmében börtönben kell végrehajtani, s abból a Btk. 38. §

(4)bekezdés d/ pontja értelmében feltételes szabadságra sem bocsátható. A sorozatosan bűncselekményeket elkövető II. r. vádlott méltatlan a közügyekben való részvételre, ezért azok gyakorlásától az ítélőtábla a Btk.

1. és
2. §-ai alapján 1 év időtartamra eltiltotta. Észlelte az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás vonatkozásában az ítélet rendelkező részében nem hozott döntést, csak az indokolásban tért rá ki, hogy II. r. vádlott tekintetében az nem alkalmazható, azonban mivel ezt a rendelkező rész nem tartalmazza, az ítélőtábla a vagyonelkobzásról nem rendelkezett, s így az elsőfokú bíróság e körbeni - fele-fele aránybani (elsőfokú bírósági ítélet
3. oldala
4. bekezdés) - döntése helytálló. II. r. vádlott bűnösségét a harmadfokú bíróság megállapította, ezért a Be.
5. §-a folytán alkalmazandó Be.
6. §

(1)bekezdése szerint kötelezte az eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére, s egyben mellőzte az egyetemlegesen megfizetendő 25 000 forinttal kapcsolatos másodfokú bírósági döntést, s ezzel az elsőfokú bíróság e körbeni kötelezése I. r., III. r. és IV. r. vádlottakon kívül kiterjed II. r. vádlottra is. Az eddig kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be.

1. §-a alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. D e b r e c e n ,
2. szeptember
3. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja Záradék: Az ítélőtábla ítélete a mai napon II. r. vádlottal szemben jogerőre emelkedett és végrehajtandó. D e b r e c e n ,
4. szeptember
5. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: - kiadó -