Bf.191/2013/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés) miatt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását fele részében 3 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtandó rész 2 év 6 hónap börtönbüntetés, melyből a vádlott feltétételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról. Az elkövetés eszközét elkobozta, míg a további bűnjelek lefoglalását megszüntette és kiadni rendelte, továbbá rendelkezett megsemmisítésről. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás érdekében, a szabadságvesztés fele része felfüggesztésének mellőzéséért, míg a védő téves minősítés miatt jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.189/2013/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, és a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével hibamentes tényállást állapított meg. A vádlott bűnösségére vont következtetés és a cselekmény minősítése törvényes, azonban a büntetés kiszabása körében irányadó körülmények helyes értékelése mellett indokolatlan a büntetés részbeni felfüggesztése. További súlyosító körülményként indítványozta értékelni a vádlott kitartó szándékát és mellőzendőnek tartotta az enyhítő körülmények közül a megbánó magatartást, mivel a tagadásban lévő, a felelősség teljes elhárítására törekvő vádlott részéről az őszinte megbánásra nem lehetett következtetni. Emellett eltúlzott jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság a cselekmény kísérleti szakban maradásának is, holott az csak a szerencsés véletlennek volt köszönhető. Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a büntetés súlyosítását, egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A védő a nyilvános ülésen kifejtette, hogy a bíróság az ellentmondó sértetti nyilatkozatok alapján iratellenes megállapításokat tett a tényállásban az újabb szúró mozdulatok kapcsán. Így mindezek alapján téves jogi következtetést vont le a tényállásból, és helytelenül az ölési szándékra vont következtetést, holott csupán a testi sértésre irányuló szándék bizonyítható. Erre vonatkozóan az igazságügyi orvosszakértői vélemény sem tartalmaz helytálló megállapításokat, mivel nem a szerencsés véletlennek volt köszönhető a halálos eredmény elmaradása. A kórházi felvételekor a sértett nyaki sérülése pedig alig vérzett. Ebből következően a vádlott cselekménye életveszélyt okozó testi sértésként minősíthető. A védő felvetette a Btk.
2. §-ára hivatkozva a
3. évi C. törvény, az új Btk. alkalmazását és felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására tett indítványt. A vádlott utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy nem akarta a sértett halálát. A Fővárosi Ítélőtábla a kétoldalú perorvoslatok alapján eljárva a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján teljes körűen felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, mindössze annyit kell megjegyezni, hogy

1. év január hó
2. napján a törvényszék nyilvánvalóan előkészítő ülést tartott az ügyben, a jegyzőkönyvben a tanácsülése feltüntetése elírási hiba lehetett. Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelési körébe vonta, azokat mérlegelte és indokoltan vetette el a vádlott védekezését. Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék foglalkozott az indokolásában a sértett vallomásai között észlelhető kisebb ellentmondásokkal és logikus, helytálló érveléssel fogadta el tényállása alapjául a további tanúvallomások, illetve szakértői megállapítások, valamint egyéb bizonyítékok tükrében ezen vallomásokat. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény aggálytalan volt, azt az orvosszakértő a tárgyaláson is megerősítette és egyértelműen kizárta a szakértő a nyak sérülésének keletkezése kapcsán a vádlott által előadottakat. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az igazságügyi orvosszakértő azon megállapítása, mely szerint a jóval súlyosabb, akár halálos eredmény elmaradása a szerencsés véletlennek tudható be, teljes mértékben helytálló, mivel az adott elkövetési körülmények mellett valóban a szerencsés véletlennek tudható be, hogy a szúrás nem sértett olyan nyaki képletet, amely akár rövid időn belül a sértett halálához vezethetett volna. Az elsőfokú bíróság tényállása a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a további sérüléseket tekintve sem iratellenes. A vérzés erősségét illetően pedig megjegyzi az ítélőtábla, hogy a sértett ellátása a helyszínen megkezdődött, az egészségügyi jártassággal is rendelkező körzeti megbízott már a mentő érkezése előtt megkezdte a vérzés csillapítását, így a körülbelül 12 órai elkövetési időponthoz képest a 14 óra utáni kórházi felvétel idején már természetes annak rögzítése, hogy kisebb fokú a vérzés. Erre vonatkozóan sincs ellentmondás a tanúk vallomásaiban, a jelentésekben, illetve az orvosi iratokban foglaltakat tekintve. Az ítélőtábla az egyébként helytállóan megállapított tényállást mindössze a személyi részt illetően egészítette ki a Be.
3. §

(1)bekezdés a/ pontjára alapítottan az alábbiak szerint: - A vádlottat a Budaörsi Városi Bíróság a

1. év január hó
2. napján jogerős 11.B.48/2011/
3. számú határozatával ittas járművezetés vétsége miatt 60 óra közérdekű munkára ítélte, 1 évre eltiltotta a közúti járművezetéstől (erkölcsi bizonyítvány adatai alapján). - a vádlott édesanyja csípőprotézis műtétet követően bottal jár, ellátásra szorul, továbbá a vádlott infarktust követően bypass műtéten esett át (a vádlott vallomása alapján). Mindezen kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott és mentes a Be.
4. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezte. A megállapított tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményt is törvényesen minősítette. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokolásával teljes mértékben egyetértett. A közel 20 cm pengehosszúságú, élet kioltására egyértelműen alkalmas késsel a vádlott olyan testtájékot, a nyakat támadta, legalább közepes erővel, ahol életfontosságú szervek vannak. Egyértelműen csak a szerencsés véletlennek tudható be a súlyosabb, akár halálos eredmény bekövetkezésének elmaradása. Ilyen elkövetési körülmények mellett kizárólag a vádlott egyenes szándékára lehetett következtetni, a súlyosabb következmény elmaradása pedig nem a vádlotton, hanem az említett véletlenen, illetve a sértett lélekjelenlétén múlott. Az ítélőtábla a büntetés kiszabása körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényegében helytállóan sorolta fel mind a súlyosító, mind az enyhítő körülményeket, és összességében a cselekmény tárgyi súlyát és az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességet figyelembe véve, egyetértett a törvényszék által kiszabott büntetéssel, annak sem a súlyosítása, sem az enyhítése nem indokolt. Az ítélőtábla vizsgálta a Btk. 2. §-ára figyelemmel azt is, hogy az elkövetéskori avagy az elbíráláskori büntetőtörvény a kedvezőbb a vádlottra nézve. Ennek során megállapította, hogy a fele részben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására figyelemmel az új Btk. nem eredményez enyhébb elbírálást, így főszabályként érvényesülően az elkövetéskori Btk. alkalmazandó, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekre tekintettel a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 15.B.132/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.191/2013/
4. számú végzésével a vádlottal szemben jogerős és a fel nem függesztett részében végrehajtható. Budapest,
5. év október hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző