← Magyarország

Kfv.37120/2014/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Amennyiben az ingatlan tulajdonosát a másodfokú hatóság ügyfélnek tekintette és jogkövetkezményt alkalmazott vele szemben, az elsőfokú határozatot kézbesíteni kellett volna a részére. A közigazgatási szerv eljárásának e súlyos hibája miatt az eljárás megismétlésének van helye. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.120/2014/6.szám A Kúria a Dr. Kollár Pál által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a (...) jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen erdővédelmi bírság ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében aKörnyéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

  1. október
  2. napján kelt 9.K.28.011/2013/
  3. számon hozott ítélete ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő ítéletet A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott 9.K.28.011/2013/
  5. számú ítéletét - az indokolás módosításával - hatályában fenntartja. A felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 35.000.- (harmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket. A fennmaradó 35.000.- (harmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Egy perben nem álló személy a tulajdonosa az (...), külterület (...) hrsz.-ú, 1 ha ingatlannak, melynek egy 4900 m2-es része (...) 11K néven erdőként van nyilvántartva. Az ingatlan erdőhasználóját nem jelentették be. A tulajdonos ennek az ingatlannak a használati jogát egy perben nem szereplő harmadik személynek átengedte. Az átengedést a nyilvántartást végző hatóságoknak nem jelentették be. Ez utóbbi használó az erdőrészlet letermelésére a felperest, mint fakitermelőt megbízta. A használat átengedéséről és a letermelésről szóló szerződésről született okirat. Utóbbiról megbízási szerződést írtak. A fakitermelő az erdőt letermelte, a letermelés tényét az alperes egy hatósága a helyszínen rögzítette. A helyszíni eljárásra a felperest is megidézték. Az elsőfokú hatóság határozatával a használót 2.430.000.- forint erdővédelmi bírság megfizetésére kötelezte. A felperes ezt a határozatot nem kapta meg. A határozattal szemben az használó élt fellebbezéssel és arra hivatkozott, hogy mind a bírság összegszerűsége eltúlzottan magas és a jogalap hiánya miatt is kifogásolható a döntés. Az alperes
  6. január 11-i 0404/1058-4/
  7. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperest kötelezte erdővédelmi bírság megfizetésére. Álláspontja szerint az ingatlan használója ilyen joggal valójában nem rendelkezett, ezért nem őt, hanem a felperest kellett bírságolni, aki a letermelést ténylegesen végezte. Határozatában az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló
  8. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.)
  9. §-a

(1)bekezdésének d) pontjára hivatkozott. A határozattal szemben a felperes nyújtott be keresetet, kérve az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését. A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az alperes határozatát elsőfokú szervének határozatával együtt hatályon kívül helyezte, új eljárásra kötelezésről nem rendelkezett. Indokolása szerint a felperes az engedély nélküli fakitermelésért felelősséggel az Evt. 13. §
(1)és
(4)bekezdése alapján nem tartozik. Ítélete indokolása szerint mivel a tulajdonos a hatósági engedély beszerzése iránt nem intézkedett, az arra nem jogosult személy nyilatkozatában megbízva kezdett bele a felperes a fakivágásba. Ezért a felróható magatartás az erdőtulajdonos részéről megállapítható. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az ingatlan tényleges használója olyan használati joggal nem rendelkezett, ami lehetőséget adott volna számára az erdő kitermelésére, az ingatlan tulajdonosa a letermelésről bizonyíthatóan nem tudott, ezért nem kettőjüket, hanem a felperes magatartását kellett vizsgálni az eljárás során, azét a felperesét, aki a letermelést ténylegesen végezte. Utalt az alperes arra is, hogy nem az Evt. 108. §
(2), hanem 108. §
(1)bekezdésének d) pontját alkalmazta az erdővédelmi bírságra vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban hozott határozatában. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos. A Kúriának arról kellett döntést hozni, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság hozhatott-e az ügyben érdemi megállapításokat akkor, amikor a támadott közigazgatási határozatot megelőző eljárást súlyos hiba terhelte. A Kúria álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete helytálló abban a vonatkozásban, hogy az alperes és elsőfokú szervének határozatát hatályon kívül kellett helyezni, de ennek más az indoka, mint amit a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete tartalmaz. A Kúria által megállapított tényállás szerint az alperes elsőfokú szerve a felperest az eljárása során helyszíni szemlére megidézte. Az elsőfokú határozat ugyanakkor nem a felperessel szemben, hanem az ingatlan használója terhére állapított meg jogkövetkezményt. A másodfokú hatóság az ingatlan használója fellebbezésére az ügy érdemi elbírálásáról döntött, jóllehet az elsőfokú határozatot a felperes nem kapta meg, őt mégis másodfokon bírsággal sújtotta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében is helyesen hivatkozik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  1. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) egyes rendelkezéseire, amelyek szerint amennyiben őt a másodfokú hatóság ügyfélnek tekintette és jogkövetkezményt alkalmazott vele szemben, az elsőfokú határozatot a Ket. rendelkezései szerint kézbesíteni kellett volna a részére. Mivel az alperes által rendelkezésre bocsátott közigazgatási iratokból ez nem állapítható meg, az alperes olyan személy ellen hozott másodfokú határozatot, aki a közigazgatási eljárás kezdetét leszámítva ügyfél nem volt. A bíróságnak eljárása során észlelni kellett volna a közigazgatási szerv eljárásának e súlyos hibáját, különösen amiatt is, mert a bíróság ítéletének indokolásában arról a személyről is döntést hozott, felelősnek az ingatlan tulajdonosát megnevezve, aki az eljárásban több-ízben értesítve volt, de abban ténylegesen nem vett részt. A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperesi határozatok hatályon kívül helyezéséről téves indokokból kiindulva hozott helyes ítéletet, pusztán ez okból a Kúria az ítélet hatályon kívül helyezését nem tartotta szükségesnek, különösen mert az alperesnek függetlenül attól, hogy a bíróság ezt nem rendelte el, módja lesz az eljárás megismétlésére. A Kúria az eljárási szabályszegés miatt az ügy érdemét nem vizsgálta, erről a megismétlendő eljárásban kell a közigazgatási szervnek döntenie. A közigazgatási eljárásban a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének indokolása nem köti az alperesi hatóságokat abban a tekintetben, hogy kit tekintsenek eljárásuk során a megismételt eljárásban az ügyfelének. Minthogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság nem észlelte az eljárási szabály megsértését, megállapítható, hogy sérült a Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdése, ami szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást. A kifejtett indokok alapján a Kúria a Pp. 275. §
(4)bekezdését úgy alkalmazta, hogy megállapította a döntéshez szükséges tényeket, de mellőzte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezéséről hozott érdemben is döntést. Sem az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, sem a felperes ellenkérelme az ügy érdemében a költségek megállapításánál nem értékelhető, ezért a Kúria a perköltség felől a Pp.
  1. § alkalmazásával döntött. A Kúria ugyanezen rendelkezés alapján döntött úgy, hogy a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az illeték felől a Kúria részilletéket számítva a illetékekről szóló
  2. évi XCIII. törvény rendelkezéseit alkalmazva hozta meg döntését. Budapest,
  3. szeptember
  4. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Minya Krisztián s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.