Pf.20129/2014/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése és a 84. §

(1)bekezdés a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az 1-

1. számú közlésekkel megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Ezenfelül a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjai alapján az alperes eltiltását kérte a további jogsértő magatartástól, valamint kötelezését arra, hogy tegyen közzé közleményt valótlan tényállításairól, és egyidejűleg vonja vissza azokat. Kifejtette, hogy az alperes a hamis tények állításával azt a látszatot keltette, mintha a hivatásos tűzoltók azért kapnának 16 órás lövészeti kiképzést, hogy átvezényelhetőek legyenek a rendőrséghez. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint közlései nem hozhatóak kapcsolatba a felperessel, mivel nem a katasztrófavédelmi szervezettel szemben fogalmazott meg kritikát, hanem a jogalkotó normatív aktusát minősítette. Ettől függetlenül úgy vélte, hogy állításai megfelelnek az objektív valóság követelményének, és nem sértik a felperes jóhírnevét. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 36.000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Döntésének jogi indokolása szerint elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta. A kifogásolt közlések tartalma alapján megállapította, hogy azok egyike sem vonatkozik a felperesre, és névszerinti megemlítésének a hiányában még közvetetten sem azonosítható be a felperes személye. Erre figyelemmel az interneten megjelent cikkekkel kapcsolatos kifogásai alapján a felperes nem léphet fel személyiségi jogi igénnyel, mivel a régi Ptk. 85. §

(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és keresete maradéktalan teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a kifogásolt közlések nem rá vonatkoznak, hiszen a bírói gyakorlat következetes abban, miszerint nincsen szükség a sérelmet szenvedett fél egyértelmű megnevezésére. Személye azonban megnevezése nélkül is beazonosítható, mivel a tűzoltók a hivatásos katasztrófavédelmi állományába tartoznak, és oktatásukat a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ végzi. Alapító okirata az alaptevékenységei közé sorolja a tűzvédelem szakigazgatását. Ebből következően a közvélemény számára is egyértelmű, hogy a tűzoltóság a Belügyminisztérium által irányított szervek közül a katasztrófavédelemhez tartozik. Ezenkívül ő az a szerv, amely megállapodni jogosult a tűzoltók más szervhez történő vezénylése tekintetében. Fenntartotta, hogy az alperes hamis közlései alkalmasak arra, hogy megrendítsék a tűzoltókkal kapcsolatos közbizalmat, így végső soron sértik a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokain alapuló helybenhagyására irányult. Fenntartotta, hogy a kifogásolt közlések egyike sem a felperesre vonatkozik, azokban a hibás jogszabályalkotással kapcsolatos kritikáját fogalmazta meg. A felperes fellebbezése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, arra alapított érdemi döntésével és annak jogi indokolásával a Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul egyetértett, ezért okfejtését - annak szükségtelen megismétlése nélkül - csupán a fellebbezésre tekintettel egészíti ki a következőkkel. A régi Ptk. 85. §

(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. A felhívott törvényi rendelkezésnek megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor elsődlegesen a felperest megillető kereshetőségi jog fennállása felől döntött, és kifogásolt közlések tartalmának a vizsgálatát megelőzően abban foglalt állást, hogy azok a felperesre vonatkoznak-e. A felek nem vitatták, hogy az alperes az interneten közzétett két cikk egyikében sem jelölte meg név szerint a felperest. A cikkekből olyan utalás sem olvasható ki, hogy alperes a felperes működésére vonatkozó kritikát fogalmazott meg. A két cikk tartalmi elemzése arra enged következtetést, hogy az alperes a tűzoltók fegyveres kiképzését előíró jogszabályváltozással nem értett egyet, és ennek az egyet nem értésének adott hangot a felperes által kifogásolt közlésekben. A kifogásolt közlések és azok szövegkörnyezete tehát nem ad alapot olyan olvasói következtetés levonására, hogy a kritikai észrevételek a felperesre vonatkoznak. Az előzőekben kifejtettek szerint a kifogásolt közlések nem érintik a felperes személyiségi jogait, így a felperes nem vehet igénybe személyiségi jogvédelmet, vagyis nem rendelkezik aktív perbeli legitimációval. A felperest megillető kereshetőségi jog hiánya szükségszerűen vezetett a kereset elutasításához. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 254. §

(3)bekezdése szerint helyes indokaira utalással - helybenhagyta. A Pp. 78. §

(1)bekezdése értelmében az eredménytelenül fellebbező felperes köteles megtéríteni az alperes részére a jogi képviselete ellátásával felmerült költségét. Ennek összegét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)és

(6)bekezdései alapján a tényleges ügyvédi tevékenység arányában mérlegeléssel állapította meg, amelyhez a 4/A. § szerint hozzáadódik az áfa. Az Itv. 56. §

(1)bekezdése és a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a szerint a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Sághy Mária s. k. a tanács elnöke Dr. Csordás Csilla s. k. előadó bíró Dr. Kincses Attila s. k. bíró