Pfv.I.21.826/2009/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Baráthy Barnáné ügyvéd által képviselt felpereseknek a Dr. Horváth Péter Pál Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth Péter Pál ügyvéd) által képviselt alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 27.P.85.052/
- szám alatt megindított, majd a Fővárosi Bíróság
- április 28-án meghozott 44.Pf.638.414/2008/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen az alperesek által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- július 7-én megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638/414/2008/
- számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az alperesek szülei (továbbiakban: alperesek jogelődei) tulajdonát képezte egymás közt egyenlő arányban a
- hrsz-on felvett ingatlan. Tulajdonjoguk „juttatás” jogcímén a 19006/1949.10.
- számú határozat alapján került bejegyzésre. A felperesek
- nyara óta szakadatlanul, háborítatlanul birtokolják és használják az ingatlant. 1983-ban kérték a határvonalainak kijelölését, azt bekerítették, majd az általuk létesített szerszámoskamrára fennmaradási engedélyt kaptak. Viselik az ingatlannal kapcsolatos közterheket, így a helyi adót. Az ingatlanon növényeket, díszfákat, gyümölcsfákat telepítettek; 1989-ben bevezettették a vizet; az ingatlannal kapcsolatos ügyekben eljártak a hatóságok előtt. A tulajdoni lap adatainak ismeretében a tulajdonosokat próbálták felkutatni; a népesség-nyilvántartástól adatokat kértek, eredménytelenül.
- májusában a Népszabadságban hirdetést adtak fel „elbirtoklás céljából a tulajdonosok örököseinek felkutatása iránt”. Végül
- október 31-én az ismeretlen alperesek helyett eljáró ügygondnok ellen előterjesztett keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát egymás közt egyenlő arányban elbirtoklás jogcímén megszerezték még az alperesek jogelődeinek életében. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozásuk szerint a jogelődjeiknek nem volt tudomásuk az ingatlan-juttatásról, menthető okból nem voltak abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogaikat gyakorolhassák, az elbirtoklás a Ptk.
- §-a szerint nyugodott, tehát az elbirtoklás nem következhetett be. P. J. még a keresetlevél kézhezvételét megelőzően,
- január 14-én elhunyt, P. J.-né pedig a keresetlevélből szerzett tudomást a perbeli ingatlanról (
- októberében). Álláspontjuk szerint az elbirtoklási idő nyugvása a keresetlevél P. J.-né részéről történt átvételével kezdődött, majd a peres eljárás során - azzal, hogy a kereset elutasítását kérte - az elévülés megszakadt. Az – időközben ismertté vált - alperesek mint törvényes örökösök mindkét hagyatéki eljárás során úgy nyilatkoztak, hogy hagyatéki vagyonról nincs tudomásuk. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetének helytadva megállapította, hogy egymás közt egyenlő arányban elbirtoklás jogcímén megszerezték a perbeli ingatlan tulajdonjogát, megkereste a Körzeti Földhivatalt a tulajdonjogban bekövetkezett változás átvezetése – az alperesek jogelődjei tulajdonjogának törlése iránt, az alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Indokolásának jogi okfejtése szerint az alperesek Ptk.
- §-ban foglaltakra alapított védekezése nem alapos, ugyanis a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az alperesek jogelődei tulajdonjoga juttatás jogcímén bejegyzésre került. A juttatásra vonatkozó, az adott ügy elbírálására irányadó 600/
- ME számú rendelet 28.,37.,
- §-ai felhívásával, alkalmazva az ME rendelet két végrehajtási rendeletében foglaltakat (5600/
- FM rendelet és 33000/
- FM rendelet) is, úgy foglalt állást, hogy a felperesek által az eljárás során csatolt Földhivatali határozat egyértelműen igazolja néhai P. J. igényjogosultságának megállapítását és azt, hogy őt és házastársát a fenti jogszabályi rendelkezések értelmében - tekintettel arra, hogy juttatást kérelemre, az igényjogosultság feltételeinek fennállása esetén állapítottak meg, a kérelmezőket névjegyzékbe vették – házhely juttatásban részesítették. A Földhivatal 1138/
- számú határozatában - 39/F/
- – részesítette házhely juttatásban az alperesek jogelődeit. A földhivatal utasítása szerint eljárva a községi elöljáróság a határozatot az érdekeltek részére kézbesítette, illetve a községházán 15 napra kifüggesztette, közszemlére tette. A földhivatali határozat tartalmazza az alperesek jogelődeire vonatkozó összeírási névjegyzék sorszámát. Ebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperesek jogelődei a juttatást kérelmezték, másrészt a juttatásról postai kézbesítés vagy a közszemlére tétel útján tudomást szereztek. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperesek által 39/F/
- sorszám alatt benyújtott, C. Község iktatójából származó kivonat szerint az alperesek jogelődei a részükre juttatott telekről utóbb lemondtak. Az iktató kivonata ugyanis közokirat, amelyből megállapítható a bejelentést tevő személye és a beadvány tárgya, valamint annak ideje (
- november 25.). Az alperesek jogelődei tulajdonjogának törlésére nem került sor. A felperesek az eljárás során az elbirtoklás objektív és szubjektív feltételeinek bekövetkezését bizonyították, a sajátjakénti szakadatlan birtoklásukkal az elbirtoklás Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt feltételei megvalósultak. Az elbirtoklás annak az
- évi kezdő időpontjától számított 10 év elteltével még az alperesek jogelődeinek életében bekövetkezett. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán kifejtettek szerint az I. rendű alperes beadványában maga is úgy nyilatkozott, hogy anyja emlékezett a V. u.
- szám alatti telekre, „de nem volt pénzük kutat ásni, bekeríteni, ezért nem foglalkoztak vele” (27.P.89.230/2004/12, számú beadvány). Következésképpen tudomásuk volt a juttatott ingatlanról. Mivel az elbirtoklás még a jogelődök életében bekövetkezett, az ingatlan nem képezte a hagyaték tárgyát, ezért az alperesek azon, öröklés jogcímén nem szerezhettek tulajdonjogot. Az alperesek jogutódi minősége viszont öröklési bizonyítvánnyal igazolt, ezért a per megszüntetése kapcsán kifejtett okfejtésük minden alapot nélkülöz. A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Hivatkozásuk szerint az eljáró bíróságok a bizonyítási eljárásban felmerült adatokat a logika szabályaitól eltérően értékelték, a tényállást a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével, iratellenesen állapították meg, téves jogértelmezéssel jutott a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a határozatot a kifüggesztésével közöltnek kell tekinteni, amely valójában egy törvényi vélelem. Az eljáró bíróságok teljes egészében figyelmen kívül hagyták, hogy vagy az elbirtoklás következett be, vagy az alperesek jogutódjának a juttatásáról történő lemondása; a kettő logikailag kizárja egymást. Amennyiben lemondtak az ingatlan tulajdonosa a Magyar Állam, ezért velük szemben elbirtoklásra a felperesek nem hivatkozhatnak, a per megszüntetésének lett volna helye. Ellenkező esetben viszont a lemondás – annak hiányában - nem értékelhető az ingatlanszerzésről történő tudomásszerzés bizonyítékaként sem. Sérelmezték az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a C. Község iktatójából származó kivonat mint közokirat – 39/F/
- – hitelesen tanúsítja a juttatott ingatlanról való lemondást, figyelemmel arra, hogy az eredeti okirat nem volt fellelhető. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme hatályban való fenntartására irányult. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben valójában a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását sérelmezik, hogy a jogelődeik részéről nem merült fel olyan menthető ok, amely akadályozta volna őket tulajdonosi jogaik gyakorlásában. A Pp.
- §
(2)bekezdés értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Jogszabálysértő a megalapozatlan ítélet is. A döntés megalapozatlansága azonban csak akkor állapítható meg, ha az ítéletet meghozó bíróság a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket nem tárta fel, a Pp. 163. §
(1)bekezdésében foglaltak megszegésével a szükséges bizonyítást nem rendelte el, illetőleg nem foganatosította. Alappal támadható a jogerős ítélet arra hivatkozással is, ha a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tények megállapítása a bizonyítékok okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelésén alapszik. Ugyanakkor nem állapítható meg az eljárási szabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését támadja. A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálata nem lehet eredményes, mert a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Az adott ügyben az első- és a másodfokú bíróság is helyesen állapította meg a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tényeket, körülményeket, döntését kellően megindokolta [Pp. 206. §
(1)bekezdés, Pp. 221. §
(1)bekezdés]. Helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a házhelyjuttatás időpontjában hatályos rendeletekben foglalt eljárási szabályok figyelembevételével, és különös tekintettel az I. rendű alperes személyes előadásában foglaltakra is megállapítható: az alperesek jogelődeinek a V. u.
- szám alatti juttatott ingatlanról tudomásuk volt, tulajdonjogukat a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba a telekkönyvi hatóság bejegyezte és bejegyzett jogukat az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tanúsítja. A felülvizsgálati kérelem fenti tartalmára utalással a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja annak az álláspontjának a kiemelését, hogy az ingatlanról való tudomásszerzés hiánya nem értékelhető az elbirtoklást kizáró menthető okként. A Ptk.
- §-ában foglaltak megítélése szempontjából jelentősége van annak, hogy régi terminológia szerint az elbirtoklás jogszerző elévülés. A két jogintézmény között valójában sok az azonosság, a jogalkotó célja is hasonló volt. A Ptk. 123-
- §-ai – az elévüléshez hasonlóan – rendelkeznek az elbirtoklás nyugvásáról és megszakadásáról. Az elbirtoklás egyik jogi indoka az, hogy a dolog tulajdonosa nem érdemel jogvédelmet, ha hosszú időn át elmulasztotta a tulajdonával való törődést. Nem vonhatja meg viszont a jog tőle a védelmet akkor, ha jogait menthető okból nem gyakorolta. A törvény ezért rendelkezik úgy, hogy ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az elbirtoklás nem következik be. Az elbirtoklási idő mindaddig nyugszik, ameddig ez az akadály fennáll. A menthető ok a tulajdonos személyében vagy külső körülményekben keresendő, ami megakadályozta abban, hogy az ingatlanával törődjön (pl. idős kora miatt azt nem tudta művelni, és nem volt a közelben olyan személy, akit az ingatlannal kapcsolatosan megbízhatott volna – tehát, megfelelő indokát adja annak, hogy az ingatlan használatával miért hagyott fel). Az eljárás során az alperesek jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy az elbirtoklási idő nyugvása az anyjuk, P. J.-né esetében a keresetlevél átvételével kezdődött. Ebből következően álláspontja szerint sem állt fenn menthető ok ezt megelőzően. A nyugvást tehát a jelen perről való a tudomásszerzéstől számítják, ezért az ezt megelőző időszak a nyugvás joghatásának kiváltására nem lehet alkalmas. A nyugvás hatása az, hogy az akadály fennállása alatti időt elbirtoklási időként nem lehet figyelembe venni. Az adott esetben viszont az elbirtoklási idő már ezt megelőzően letelt, az elbirtoklók a tulajdonjogot ex-lege - ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül – megszerezték, ezért az ezt követően tett nyilatkozatokhoz joghatás nem fűződik. Nem alapos az alperesnek az a hivatkozása sem, hogy az egyik jogelődjük perben tett - kereset elutasítására irányuló nyilatkozata a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint alkalmas az elbirtoklás megszakítására. Egyébként az alperesek az eljárás során védekezésüket kizárólag a tudomásszerzés hiányára alapították, nem állították azt, és az eljárás során semmilyen bizonyíték nem merült fel arra, hogy a jogelődeik az elbirtoklás ideje alatt - akár részben is akadályoztatva voltak abban, hogy ilyen joghatást kiváltó jogcselekményeket tegyenek; ezért kellő alap nélkül hivatkoztak az elévülés nyugvására. Minden alapot nélkülöz az alperesek lemondással kapcsolatos jogi érvelése is, mert az alperesek jogelődeinek tulajdonjogát nem törölték az ingatlan-nyilvántartásból, márpedig az elbirtoklás iránti per a – bejegyzett – tulajdonossal szemben indítható meg. A Magyar Állam tulajdonjoga szóba sem jöhet, ugyanis a Ptk. 117. §
(3)bekezdésében foglaltak értelmében az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonos-változásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A felülvizsgálati kérelem nem tette vitássá a felperesek részéről az elbirtoklás Ptk. 121. §
(1)bekezdésében foglalt feltételeinek fennállását, ezért ezek vizsgálata a Pp. 275. §
(2)bekezdése értelmében nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát. A Legfelsőbb Bíróság – utalással az előzőekben kifejtettekre – azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság a jogvita elbírálása szempontjából jelentős peradatoknak a maguk összességében való értékelése folytán helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek részéről a Ptk. 121. §
(1)bekezdésében foglaltakra alapított tulajdonszerzés együttes törvényi feltételei megvalósultak. Ennélfogva jogszabálysértés nélkül – a szükséges körben teljesítve az indokolási kötelezettségét (Pp.
- §) is – helyesen döntött, amikor a keresetnek helytadott. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért az általuk lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján viselni kötelesek. A felperesek felülvizsgálati eljárási költségre nem tartottak igényt, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak e tárgyban a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján nem kellett határoznia. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- július
- Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Julia s.k. bíró K.Gyné A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselõ