Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.117/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda által képviselt ... felperesnek a Dr. ... Ügyvédi Iroda által képviselt ... I. rendű és a ... II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt, 8.G. 41.332/2010/
- számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről benyújtott
- sorszámú fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja; kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 (Négyszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 85.238,63 euró és annak
- május
- napjától a kifizetésig járó évi 5 % késedelmi kamata megfizetésére. A keresetében előadta, hogy 108 bála rost ...országba történő vasúti fuvarozásával bízta meg a ... AG-t, amely a küldeményt
- július 8-án ...ban feladta; a fuvarozás tartama alatt értesítést, jegyzőkönyvet a feladó nem kapott, a vasút rendelkezést nem kért (CIM
- cikk
- §,
- cikk
- §); a küldemény kiszolgáltatására nem került sor, így az osztrák eladó az árut nem tudta a ... vevőnek leszállítani.A ... AG fuvarlevélbeli pozícióját engedményezte a felperesre, így feladóként érvényesíti a kárt a fuvarozóval szemben, a CIM
- cikk
- §-a és
- §-a, valamint
- cikk
- §-a alapján. Álláspontja szerint a fuvarozó felel az áru elveszéséért, ha az az átvétel és a kiszolgáltatás között következett be; az árukár összegének alátámasztására áruszámlát csatolt, követelése jogalapjaként a CIM
- cikkére,
- cikkére,
- cikkére és
- cikkére hivatkozott. A II. rendű alperessel szembeni követelés körében előadta, hogy a fuvarlevélen az I. rendű alperes pecsétje szerepelt, mégis felmerülhet, hogy a II. rendű alperes volt az első fuvarozó; az alperesek közötti jogviszony tisztázatlansága okán szükséges az egyetemleges marasztalásukra vonatkozó igény előterjesztése. Hivatkozott a felperes másodlagosan arra is, hogy saját nevében harmadik személy javára történő kárrendezés keretében is eljárhat. E körben előadta, hogy a ... AT bízta meg a vasúti fuvarozással a teljes szakaszra, a jogviszony alátámasztására csatolta a fix összegű díjmegállapodást igazoló számlát, melynek alapján a kifizetés közöttük megtörtént, a felperes tehát átvételi díjtételes speditőrként járt el. Utóbbi az osztrák jogi szabályozás szerint fuvarozóként felel a megbízót ért kárért; a ... AT a felperest felelőssé is tette. A ... AT kárát a ... AG szállítmánybiztosító megtérítette, melynek következtében törvényes engedményessé vált, utóbbi is felelőssé tette a felperest, de vele szemben pert nem indított, várja jelen eljárás kimenetelét. Felperes tehát függetlenül attól, hogy még nem állt helyt a szállítmánybiztosító felé, az osztrák jog szerint károsulttá vált, ezen körülmény is megalapozza az I. rendű alperesekkel szembeni fellépését. ...ban és ...országban is bevett joggyakorlat harmadik személy kárának érvényesítése, azaz a szállítmányozó, illetve a főfuvarozó jogosult arra, hogy a tényleges fuvarozótól követelje a kárt magának vagy megbízójának akkor is, ha a megbízójának még nem fizetett, utóbbi jelen esetben a törvényes engedményes szállítmánybiztosító. Ezen jogintézmény alátámasztására külföldi ítéletet csatolt, utalva arra, az, hogy a felperesnek saját országa joga szerint nem kell előre fizetnie és utána az alperesek felé fordulnia, magyar bíróság ezt nem írhatja felül. Álláspontja szerint a pernek a tárgya, hogy az egyébként két oldalról is legitimált felperest - a feladói pozíció engedményezése, valamint a harmadik személy kárának érvényesíthetősége - megilleti-e kártérítés az alperesektől vagy sem, több irányú igényérvényesítés az alperessel szemben kizárt, a pozíció egy kézbe vonása okán. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elismerte a perbeli rakomány
- július 8-i fuvarozásra feladását, nem vitatta, hogy az végig a vasút őrizetében állt. Előadta, hogy a bálák
- július 14-én érkeztek meg ... állomásra, miközben vasúti komphajóra vártak, tűz keletkezett, az oltás későbbi következményeként ismét kigyulladtak, de a rakomány egésze nem semmisült meg; az áru közel 20 %-át kitevő, megmaradt bálák tekintetében azonban rendelkezés, utasítás nem érkezett, az utóbb raktárban elhelyezett áru pedig árvízben semmisült meg. A CIM
- cikk
- §-a,
- cikk
- § d) pontja alapján mentesülésére hivatkozott, e körben azt állítva, a tűz okát sem a helyszínen lévő tűzoltóság, sem a perben kirendelt szakértő nem tudta megállapítani; a rendeltetési állomáson rögzítettek szerint a tűz keletkezésekor valamennyi vagonon talált zár ép és sértetlen volt, így az áruhoz külsőleg nem lehetett hozzáférni; gyújtogatásnak nem volt nyoma; a tűz a kocsi belsejében keletkezett, mely a fuvarozói kárfelelősséget kizárja. Hivatkozott arra is, hogy a küldeményben bekövetkezett kárt a tulajdonos részére a szállítmánybiztosítója megtérítette, a felperesnek a perbeli fuvarozásból eredően nincsen kifizetett kára; a fuvarozóval szemben regressz útján kizárólag a kártalanító fél érvényesíthet kártérítési igényt. Tekintettel arra, hogy a felperes a kárigényt Magyarországon érvényesíti, a magyar jog szabályai szerint kell elbírálni a követelését; a kereset elutasítására kell, hogy vezessen az, hogy nem állnak fenn a kártérítés Ptk.
- §-a szerinti feltételei. Az áruszámla szerinti 85.238,63 euró rakományértéket nem tette vitássá, ugyanakkor utalt arra, hogy a biztosító kárrendezése ettől eltérően, 83.889,58 euró kifizetésével zárult. II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy vele szemben a CIM
- cikk
- §-a és
- cikk
- §-a értelmében igény nem támasztható. A perbeli fuvarlevélből egyértelmű, hogy a fuvarozó az I. rendű alperes volt, a fuvarozási szerződéssel kapcsolatos igényeket neki kell címezni, és vele szemben kell pert indítani. Az elsőfokú bíróság
- december
- napján kelt 8.G.41.332/2010/
- számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 85.238,63 eurót és annak
- május
- napjától a kifizetésig járó évi 5 % kamatát, valamint 2.063.450 forint perköltséget. A felperes keresetét a II. rendű alperessel szemben elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 1.163.450 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes között nemzetközi vasúti árufuvarozási szerződés jött létre, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet
- cikk
- pontja szerint a magyar jog alkalmazandó; a Ptk.
- §
(1)bekezdésén keresztül irányadónak vette az 1980. május 9-én aláírt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B függelékét képező, a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Szerződésre vonatkozó Egységes Szabályokat (CIM), melyek az 1986. évi 2. számú tvr.-rel kerültek kihirdetésre. A CIM 6. cikk 2. §-a, 3. §-a alapján megállapította, hogy a fuvarozási szerződés a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes között jött létre; figyelemmel arra, hogy a CIM 43. cikk 1. §-a, 45. cikk 1. §-a alapján a II. rendű alperes sem első, sem olyan fuvarozónak nem tekinthető, melynek tevékenysége során az eljárás megindítására okot adó körülmény történt, vele szemben a kereset elutasításáról határozott. I. rendű alperes védekezésére is tekintettel vizsgálta az elsőfokú bíróság felperes igényérvényesítési jogát, megállapította, hogy a CIM 43. cikk 2. §-a és 3. §-a alapján a feladó engedményezése folytán érvényesíti az igényét a CIM 44. cikk 1. §
- a)pontja alapján. A CIM hatálya alá eső igény érvényesítésére más személy keresetindítási joga nem nyert bizonyítást; a CIM 48. cikk 1. §-a alapján az egy éves elévülési időre tekintettel felperesen kívül harmadik személy részéről a fuvarozási szerződésből eredő igény már nem érvényesíthető. Az I. rendű alperes mentesülésre alapított védekezése körében kifejtette, a CIM 25. cikk 1. §-a szerint a fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a sérülést a 23. cikk 2. §-ában felsorolt tények valamelyike okozta. A lefolytatott igazságügyi szakértői bizonyítás eredménye szerint nem állapítható meg a fuvarozó e körbeni mentesülésének a feltétele, a tűz oka nem ismert, öngyulladás mint keletkezési ok kizárható, továbbá az áru saját hibája sem állapítható meg a tűz okaként. Figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes nem igazolta, hogy a tüzet olyan körülmény okozta, amelyet nem kerülhetett el, magát sikeresen nem mentette ki. A CIM 25. cikk 2. §-án keresztül vizsgálva a CIM 23. cikk 3. §
- d)pontja szerinti mentesülési hivatkozást, megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az e körbeni védekezés is alaptalan; a szakértő szerint öngyulladás mint tűz keletkezési ok kizárt, az árvíz körében pedig nem nyert bizonyítást, hogy a megmaradt áru 2009. szeptember 12-én az azzal érintett raktárban lett volna. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy az I. rendű alperes CIM 23. cikk 1. §-a szerinti felelőssége fennáll. Az érvényesített kár összege nem volt vitás; nem tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság annak, hogy a szállítmánybiztosítási szerződés alapján a kárrendezés során milyen összegű térítést kapott az áru tulajdonosa, ez ugyanis nem érinti a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés összegszerűségét, utóbbi megalapozottságára vont le következtetést a CIM 30. cikk 1 §-a és 2. §-a szerinti feltételek vizsgálatával. Az ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a vele szembeni kereset elutasítását kérte. A fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság felperes keresetindítási jogosultságát védekezése figyelmen kívül hagyásával vizsgálta. A kárt az áru tulajdonosa a ... AT szenvedte el, akit a ... AG teljes egészében kártalanított, ebből következően regressz útján a biztosító jogosult fellépni. Felperes keresetindítási jogosultságához a biztosító meghatalmazása vagy jogátruházó nyilatkozata lett volna szükséges, mely okmányok egyikét sem csatolta be. Álláspontja szerint hiányzik egy „láncszem", mely összeköti a kárt az igényérvényesítővel; felperesnek nincs kára, vele szerződött, kárt szenvedő partnere kára teljes egészében megtérült, és a kárért nem a felperes állt helyt. Ezen védekezésével szemben felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a „felelőssé tétel" alapján is eljárhat; ezen jogintézmény ausztriai elfogadottságát a becsatolt ítélettel alátámasztani nem tudta, továbbá téves az a jogi álláspontja is, hogy az osztrák jog rendelkezését magyar bíróság nem írhatja felül. Tekintettel arra, hogy felperes a kárt Magyarországon, magyar bíróság előtt érvényesíti, a jogvitára a magyar jog előírásai vonatkoznak. Az ügy érdemére vonatkozóan fenntartotta a mentesülésére alapított védekezését, hivatkozva arra, hogy a CIM 23. cikk 2. §-a és 23. cikk 3. §
- d)pontja szerinti feltételek teljesültek. A tűz oka ugyanis nem volt megállapítható, az áruhoz külsőleg nem lehetett hozzáférni, gyújtogatásnak nem volt nyoma, és megállapítást nyert, hogy a tűz a kocsi belsejében keletkezett, mindez a fuvarozói felelősséget kizárja. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperesi legitimációt helytállóan vizsgálta és megalapozottan vont le arra következtetést, hogy a COTIF szabályai alapján - I. rendű alperes által sem vitatottan - legitimációval rendelkezett. A harmadik személy javára történő kárrendezés keretében történő eljárási jogosultsága további alátámasztására hivatkozott az 593/2008/EK (Róma I.) rendeletben, valamint 864/2007/EK (Róma II.) rendeletben foglaltakra, állítva, hogy a magyar szállítmányozói igényérvényesítéshez hasonló jogintézmény alapozza meg részéről a perindítást, melynek alkalmazásához pergazdaságossági érdek fűződik, célja a láncperlések elkerülése. A Fővárosi Ítélőtábla a jogorvoslati eljárás során nem érintette a II. rendű alperessel szembeni kereset elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezést, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság határozata e körben - fellebbezés hiányában - a Pp. 228. §
(3)bekezdése szerint jogerőre emelkedett. Az I. rendű alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Nem osztotta a Fővárosi Ítélőtábla felperes keresetindítási jogának I. rendű alperesi védekezést mellőző vizsgálatát sérelmező fellebbezési érvelést az alábbiak szerint. Az eljárás irataiból kitűnően felperes aktív perbeli legitimációját elsődlegesen a CIM
- cikk
- § a) pontjára alapította, előadva, hogy a ... AG feladó engedményeseként jár el, utóbbit az elsőfokú bíróság helytállóan fogadta el igazoltnak a
- április 28-án kelt engedményezési nyilatkozatban foglaltakra figyelemmel. Az I. rendű alperes a perbeli fuvarjogviszony szerint a ... AG-t megillető feladói pozíció engedményezés útján történő felperesi megszerzését nem is tette vitássá, arra sem hivatkozott, hogy ezen feladói keresetindítási jog a CIM bármely vonatkozó rendelkezése szerint megszűnt volna, a CIM szabályrendszerén belül kizárólag a kárfelelősség alóli mentesülését állította. Felperes igényérvényesítését az I. rendű alperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti konjunktív jogszabályi feltételek teljesülésének a hiányára alapítva vitatta, kifogásolva, a felperes anélkül támasztott kárigényt, hogy őt magát kár érte volna, vele szemben nem a felperes, hanem az áru tulajdonosa felé helytálló felelősségbiztosító jogosult regressz igénnyel fellépni. Ezen fellebbezésében is fenntartott védekezés a perbeli fuvarjogviszonyra tekintettel nem megalapozott. Más kárának nem megengedett perbeli érvényesítésére történő hivatkozás - tartalmilag - perbizomány állítása, utóbbi áll fenn, amennyiben a fél jogviszony (érdekeltség) vagy törvényi felhatalmazás nélkül kívánja más jogát saját jogként perben érvényesíteni. Kétségtelen, hogy az I. rendű alperes által hivatkozott, a Ptk. kártérítésre vonatkozó általános szabályából, a Ptk. 339. §
(1)bekezdéséből következően főszabályként a károsult jogosult saját kára érvényesítésére, azonban egyfelől a Ptk. szabályrendszere a Ptk. 506. §
(1)bekezdése értelmében nemzetközi vasúti árufuvarozási jogviszony esetén mögöttes, másfelől az elsődlegesen alkalmazandó CIM a fuvarozóval szembeni keresetindításra jogosult személyek meghatározásakor - áttörve a perbizomány tilalmát - a 44. cikk 1. §
- a)pontjában - az 1., 2., 3. pontban szereplő korlátozással - feljogosítja a feladót keresetindításra, melynek nyilvánvalóan nem feltétele, hogy egyben az áru tulajdonosa is legyen és őt érje kár, illetőleg, hogy azért a tulajdonosnak előzetesen helytálljon. Az igazolt engedményezés eredményeképpeni feladói perlés fent kifejtettek szerinti aggálytalan megállapíthatósága okán az elsőfokú bíróságnak a továbbiakban I. rendű alperes kárfelelősség alóli mentesülésére alapított védekezését kellett vizsgálnia. Mindebből következően az elsőfokú bíróságnak nem kellett áttérnie felperes perlési jogosultsága körében másodlagosan meghivatkozott - állítása szerint a magyar szállítmányozási igényérvényesítéssel hasonlóságot mutató - osztrák jogintézmény, a harmadik személy javára történő kárrendezés szabályainak alkalmazhatósága vizsgálatára; ennek elmaradását az I. rendű alperes alaptalanul sérelmezte, e vonatkozásban előterjesztett fellebbezési érvelése nem foghat helyt. Helyesen vont le következtetést az elsőfokú bíróság a mentesülésre alapított védekezés alaptalanságára is; I. rendű alperes a fellebbezésében változatlanul megismételte az általa első fokú eljárásban e körben előadottakat anélkül, hogy nevesítette volna azt, az erre vonatkozó ítéleti döntés tévességét mely okból állítja. Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes a CIM 23. cikk 2. §-ában foglaltak szerint el nem hárítható körülményre és a CIM 23. cikk 3. §
- d)pontjában foglaltak szerint az áru káreseményre vezető belső tulajdonságára hivatkozott, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a CIM 25. cikk 1. §-ában és 2. §-ában meghatározott módon telepítve a bizonyítási terhet, a káresemény bekövetkeztének a körülményeit vizsgálta. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás eredményét, köztük az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §
(1)bekezdésében előírtaknak megfelelően, okszerűen értékelte. Helytállóan vont le következtetést arra, hogy a szakértői bizonyítás nem eredményezte I. rendű alperes CIM
- cikk
- §-a szerinti bizonyítási kötelezettsége teljesítését; a szakértői véleménynyilvánítással ugyanis nem volt igazolható a tűzkár oka, ebből következően az, hogy a tűzkárt a CIM
- cikk
- §-ában felsorolt tények valamelyike okozta, azt a fuvarozó nem kerülhette le, következményeit nem háríthatta el; ugyanakkor ugyanezen szakértői véleménynyilvánítás kizárta az áru belső tulajdonságára visszavezethető öngyulladást, ezért ez alkalmas volt a CIM
- cikk
- §-a szerinti vélelem megdöntésére, felperesi bizonyítás megtörténtének a megállapítására alapot adott. Figyelemmel arra, hogy a fellebbezésben előadottak - a fent kifejtettek szerint eltérő tényállás megállapítására, illetőleg eltérő jogi következtetés levonására nem szolgáltattak alapot, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - annak nem fellebbezett részét nem érintve - a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az I. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte felperes másodfokú perköltsége megfizetésére, melyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alkalmazásával - a kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazodóan - 400.000 forint + áfa összegű jogi képviseleti munkadíjban határozott meg. Budapest,
- február
- Dr. Tibold Ágnes sk. a tanács elnöke Levek Istvánné dr. sk. előadó bíró Dr. Felker László sk. bíró