Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.030/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Dr. Halmos Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - Dr. Nagy Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és a II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a .....Törvényszék
- április hó
- napján kelt .....számú ítélete ellen a felperes részéről
- és Gf.
- alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 9.037.147,- (kilencmillió-harminchétezer-száznegyvenhét) forintot, valamint ennek
- december hó
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt értéke szerinti késedelmi kamatát. A keresetet ezt meghaladóan tekinti a II. rendű alperessel szemben elutasítottnak. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 963.000,- (kilencszázhatvanháromezer) forint, a II. rendű alperesnek 770.400,(hétszázhetvenezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási költséget. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság felhívására 300.000,- (háromszázezer) forint elsőfokú és 500.000,- (ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Az I. rendű alperessel, mint a K...Kht (továbbiakban Kht.) ügyvezetőjével szemben a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésére alapított marasztalási keresetet törvényi feltétel - a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg - hiánya miatt nem találta teljesíthetőnek. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére alapított megállapítási kereset tekintetében kiemelte, hogy a megállapítási kereset szorosan összefügg a Cstv. 63. §
(3)bekezdése szerinti marasztalási keresettel, utóbbit csak a kielégítetlen igénnyel rendelkező hitelező indíthatja meg. Megállapította, hogy a Kht. felszámolási eljárásában a felperes készfizető kezességen alapuló, nyilvántartásba vett, 34.857.567,- forint hitelezői igénye az adós be nem hajtott követeléseinek átadásával 100 %-ban kielégítésre került, a követeléseket a felperes a záróvégzés jogerőre emelkedésével megszerezte, ezzel követelése megszűnt, Cstv.63.§ szerinti pert nem indíthat, ezért a megállapítási keresete - jogvédelmi funkcióját tekintve - okafogyottá vált, nem bírálható el érdemben. Utalt arra, hogy az átadott követelés behajtásának kockázatát a felperes nem háríthatja át az adósra, illetve I. rendű alperesre, és erre figyelemmel nem előkérdése a pernek a követelés behajthatósága, ezért alaptalan a felperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelme is. Az I. rendű alperessel szemben a Ptk. 339. §-ra alapított keresetet visszaélésszerű magatartás, illetve kár hiányában utasította el. A jelen ügyben még alkalmazandó Gt. 30. §
(1)bekezdése, a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2005.(VI.17.) Kollégiumi Véleménye alapján kiemelte, hogy a jogi személy tevékenységi körében eljáró vezető tisztségviselő által harmadik személynek (hitelezőnek) okozott kárért a jogi személy felel, a taggal, ügyvezetővel szembeni igényérvényesítés kivételes, ha a tag a jogi személy elkülönült felelősségéből származó előnyökkel, az ebből eredő jogosultságaival, szándékos magatartással súlyosan visszaélt. Megállapította, hogy az I. rendű alperes a Kht., mint jogi személy elkülönült felelősségével való visszaélést megvalósító magatartást nem tanúsított. Kifejtette, hogy a közhasznú társaságok átalakulására a Gt. 365. §
(2)ás
(3)bekezdésében meghatározott jogvesztő anyagi jogi határidő tekintetében az I. rendű alperest valóban mulasztás terheli, de az ezt követően tett intézkedései - a
- október hó
- napján a II. rendű alperessel kötött jogutódlási megállapodás, és a Kht. által felvett támogatással terhelt K........ hrsz.-ú ingatlan adásvétele - nem az elkülönült felelősséggel való visszaélést valósították meg, hanem céljuk a Kht. elmulasztott átalakulásának, az ehhez kapcsolódó generális jogutódlásnak a pótlása volt annak érdekében, hogy a Kht. hitelei, támogatási szerződései ne szűnjenek meg, és tevékenysége a II. rendű alperes jogutódlásával folytatható legyen. Utalt arra, hogy I. rendű alperes a tagokat, így felperest az intézkedésekről folyamatosan tájékoztatta, a Kht. a szerződéseket taggyűlési határozattal jóváhagyta. Megállapította, hogy a
- október hó
- napján kelt adásvételi szerződésben a támogatási szerződés felhasználásával létesített vagyon elidegenítése ugyan a 217/1998.(XII.30.) Kormányrendelet előírásaiba ütközött, de nem volt az I. rendű alperes önálló felelősségét megalapozó szándékos, súlyos visszaélés. Álláspontja szerint az I. rendű alperes kártérítési felelőssége a kár hiánya miatt sem áll fenn, mivel a felperes 43.894.714,- forint vagyoncsökkenése a felszámolási záróvégzés alapján - követelés átadással - 34.857.567,- forint erejéig kiegyenlítésre került, a fennmaradó - a N. Minisztérium felé a készfizető kezesként történt teljesítésből eredő - követelése pedig azért tekinthető kielégítettnek, mert a N. felé történt teljesítéssel a záróvégzésben a N.-re osztott követelés is reá szállt a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint törvényi engedmény folytán, így azt az átadott követelés kötelezettjével szemben érvényesítheti. A II. rendű alperessel szemben a jogutódlási megállapodásra alapított kártérítési igényt kereshetőségi jog hiányában utasította el. Megállapította, hogy a TRFC támogatási szerződésben a jogosult hozzájárulása hiányában a Ptk. 332. §
(2)bekezdésére figyelemmel alanyváltozás nem következett be, ezért a II. rendű alperes kötelezettsége a Kht. felé az volt, hogy olyan helyzetbe hozza, hogy a Kht. lejártkor teljesíthessen, viszont a Kht. erre a II. rendű alperest nem hívta fel, a felperes pedig ezt az igényt az eredeti kötelezett helyett nem érvényesítheti. A Ptk. 339. §
(1)bekezdésére alapított kártérítési igényt a felperes hitelezői igényének megtérülése miatt, kár hiányában utasította el. Utalt arra, hogy a II. rendű alperes a Kht.-val szembeni szerződésszegése - a
- október hó
- napján kelt szerződés alapján 99.000.000,- forint vételárrész megfizetésének elmulasztása - a felperes közvetlen igényérvényesítésének alapjául nem szolgálhat. Álláspontja szerint a fenti szerződésszegő magatartáson kívül a II. rendű alperes szerződésen kívüli (deliktuális) kártérítési felelősséget megalapozó magatartást nem tanúsított. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Hivatkozott arra, hogy a Kht.-nál
- július hó
- napján a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállott, ennek ellenére az I. rendű alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el. Kiemelte, hogy az I. rendű alperes a Kht. vagyonát átirányította az ügyvezetése alatt, illetve tulajdonában álló gazdasági társasághoz, csak azoknak a hitelezői követeléseknek a kielégítése iránt intézkedett, amelyet a saját vagy érdekeltségében álló gazdasági társaság kötelezettségvállalása biztosított, és 100.000.000,-forintot meghaladó tartozást tudatosan nem egyenlített ki. Utalt arra, hogy a közbenső mérleg hiányának a felszámolás jogerős befejezésére tekintettel nincs jelentősége, a marasztalási kereset előterjeszthető. Vitatta a Cstv. 33/A. § szerinti megállapítási kereset körében a hitelezői minőséggel kapcsolatban az elsőfokú bíróság által kifejtetteket hivatkozással arra, hogy a bizonytalan követelés felosztása nem jelenti a hitelezői minőség megszűnését, a hitelezői igény megtérülése a behajtás eredményességétől függ. A Ptk.
- §
(1)bekezdés és
- §-ra alapított kereset tekintetében kiemelte, hogy a Gt.
- §
(2),
(3),
(5)bekezdése alapján a Kht. átalakulására megállapított határidő lejárta után a Kht. már nem működhetett, szerződést nem köthetett, ezért a
- október hó
- napján kelt szerződések érvényesen, joghatályosan nem jöhettek létre, jogellenesek, az eredeti állapot helyreállításának van helye. Az II. rendű alperes tekintetében kiemelte, hogy a II. rendű alperes a Kht. tartozásait átvállalta, de a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségét elmulasztotta, a Kht. kötelezettet nem hozta olyan helyzetbe, hogy lejáratkor teljesíthessen. Kifejtette, hogy a II. rendű alperes a jogutódlási szerződésben foglaltakat nem teljesítette, a jogosult részére - a felperes kezességével biztosított - követelést nem fizette ki. Utalt arra, hogy az adásvételi szerződésen alapuló vételár-fizetési kötelezettségének sem tett eleget. Az I.-II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés részben megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen és helyesen állapította meg, és abból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a Cstv. jelen ügyben alkalmazandó 33/A. §
(3)bekezdése alapján az I. rendű alperes marasztalásának nincs helye, és helyesen utasította el a 33/A. §
(1)bekezdésére alapított megállapítási keresetet is, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását ebben a körben az alábbiak szerint módosítja és kiegészíti: Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel, bíróság által jóváhagyott közbenső mérleghiányában a felperes nem kérheti az I. rendű alperes marasztalását. A törvényalkotó a Cstv. jelen ügyben alkalmazandó 33/A. § és Cstv. 63. §
(3)bekezdésében foglalt rendelkezésekkel az adós vezetője felelőssége megállapítására és a marasztalásra irányuló pert részben célszerűségi, részben jogpolitikai megfontolás alapján szétválasztotta - a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése e tekintetben kivételt jelentett -, ezért a Cstv. 63. §
(3)és
(4)bekezdése alapján a marasztalási kereset előterjesztésére nyitva álló határidő kezdő napja a felszámolás jogerős befejezése, illetve ha a megállapítási per a jogerős lezárásig nem fejeződik be, a megállapítási perbeli jogerős döntés napját követő nap. A törvény egyértelmű rendelkezése alapján, ha a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerinti feltétel nem teljesül, a megállapítási per befejezését követően terjeszthető elő kereset az ügyvezető marasztalása iránt akkor is, ha megállapítási per alatt a felszámolás jogerősen lezárul. A megállapítási kereset tekintetében nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság azzal a jogi állásponttal, hogy a felperes hitelezői igénye az adós be nem hajtott követelésének a Cstv. 56. §
(2)bekezdésén alapuló felosztásával kiegyenlítésre került. A felszámoló bíróság a zárómérlegben szereplő követelést a Cstv. 56. §
(2)bekezdése alapján osztotta fel, a követelés bírói rendelkezés folytán történt átszállásának jogkövetkezményei a Ptk.
- §-a szerint azonosak az engedményezés jogkövetkezményeivel. A követelés engedményezése pedig bár teljesítési célú, nem jelenti a hitelezők igényeinek teljesítését (kielégítését), a hitelezők a követelésükhöz nem az engedményezéssel, mint jogi aktussal, hanem az engedményezett követelés behajtásával jutnak hozzá, a hitelezői igények kielégítése, és annak mértéke a végrehajtás sikerén múlik. A követelés felosztásával a hitelezők csak a követelés behajtásának lehetőségéhez jutottak hozzá, hitelezői igényük azonban kielégítettnek nem minősül, így a Cstv. 33/A. §-ára alapított megállapítási kereset érdemi elbírálása ez okból - a jogvédelmi helyzet hiánya miatt - nem mellőzhető. Felperes a megállapítási keresetet lényegében arra alapította, hogy az I. rendű alperes a
- október hó
- napján kelt szerződésekkel a Kht. vagyonát a II. rendű alperesnek „átjátszotta", és ezzel vagyoncsökkenést okozott, illetve a hitelezők igényének kielégítését meghiúsította. A Cstv. 33/A. §-át a
- évi VI. tv. iktatta be, megteremtve a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő - polgárjogi felelősségét arra az esetre, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján jártak el, és ezáltal a társaság vagyona csökkent (wrongful trading). A Cstv. 33/A. §-a kárfelelősségi szabály, jelen perben a felperest terhelte a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni hitelezői érdekeket sértő ügyvezetői magatartás (károkozói magatartás) és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni, a keresetben meghatározott mértékű vagyoncsökkenés (kár) bizonyítása, valamint annak bizonyítása, hogy a vagyoncsökkenés, illetve a hitelezői igény kielégítésének meghiúsítása az ügyvezetőnek felrótt tevékenység, mulasztása folytán állt elő (ok-okozati összefüggés). Mindezek bizonyítása esetén már az I. rendű alperest terhelte a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése értelmében annak bizonyítása, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében (felróhatóság hiánya). A
- október hó
- napján kelt szerződések megkötésével az I. rendű alperes nem okozott a Kht. vagyonában csökkenést. A „megállapodás jogutódlásról" elnevezésű okiratban és az adásvételi szerződésben a felek meghatározták a szolgáltatást, és ezzel egyensúlyban álló ellenszolgáltatást kötöttek ki. A Kht tulajdonát képező ingatlan vételára 396.000.000,-forint + ÁFA volt, és a II. rendű alperes a vételárral egyező mértékben átvállalta a Kht.-nak a szerződés
- számú mellékletében felsorolt tartozásait. A szerződések megkötése a Kht. vagyonában nem jelentett változást, amennyiben a megállapodások teljesedésben mennek, az ingatlanvagyon csökkenésével azonos mértékben szabadul a Kht. a kötelezettségei alól is. Kétségtelen, hogy a felperes által sérelmezett szerződések - mivel a teljesítés részben meghiúsult - végül a hitelezői igények teljes kielégítését meghiúsították. E körülmény azonban nem az I. rendű alperes felróható magatartásának következménye, az alperesen kívül álló körülmények - a D.
- január 26-i nyilatkozata, a M., N. IH által lefolytatott szabálytalansági vizsgálat, elállás, a kényszer-végelszámoló részéről a támogatási szerződés módosításának aláírásának megtagadása - okozták a szerződés részbeni meghiúsulását. Emellett az sem az I. rendű alperes magatartásának (mulasztásának) következménye, hogy a részben meghiúsult szerződésből eredő igény ( vételár, eredeti állapot helyreállítása), az ebből eredően a felszámolás alatt álló társaságot megillető követelés (kivéve az ÁFA összegének megfelelő vételárhátralékot) a szerződés nyilvánvaló meghiúsulása ellenére a szerződő féllel szemben nem került érvényesítésre, a tényleges vagyonvesztést pedig e tény okozta, mert a társaság megszűnése után a hitelezőknek át nem adott követelés már nem érvényesíthető. A fentieken túl helyesen állapította azonban az elsőfokú bíróság, hogy a
- október 15-i szerződések célja a Kht. elmulasztott átalakulásának, és az ehhez kapcsolódó generális jogutódlásnak a pótlása volt, annak érdekében, hogy a hitelek, valamint a támogatási szerződések szerződésszegés címén, illetve a cég utóbb bekövetkezett megszűntnek nyilvánítása okán ne szűnjenek meg, a Kht. korábban folytatott tevékenysége és annak eredményei a II. rendű alperesnek a
- október 15-i szerződésekkel megvalósítani kívánt generális jogutódlásával a korábbi tevékenység folytatható, az elért eredmények megtarthatók legyenek. Az I. rendű alperes a szerződések teljesítése, a jogutódlás gyakorlati megvalósítása érdekében a támogató szervezetek, hitelintézetek, szolgáltatók, szállítók felé a szükséges intézkedéseket megtette (...... szám alatt csatolt iratok:
- november 19.,
- január 19.,
- március 4.,
- november hó
- napján kelt levelek,
- március hó
- és
- január hó
- napján kelt megállapodások). Az I. rendű alperes intézkedéseivel az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében, ezért a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére alapított megállapítási kereset ez okból is alaptalan. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az I. rendű alperes csak azon hitelezői követelések kielégítése iránt intézkedett, amelyek saját, vagy az érdekeltségében álló gazdasági társaság kötelezettségvállalása biztosított. Cáfolja a felperes hivatkozását a GA-
- és G1B-
- számú beruházási hitelek kiegyenlítése, amelynek eredményeként a felperes által nyújtott 20.000.000,- forint összegű óvadéki letét, és a felperes által letétbe helyezett váltók felszabadultak. Tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a Kht. a Gt.
- §
(2),
(3)és
(5)bekezdése alapján
- június hó
- napját követően szerződést nem köthetett. A Kht. a Ptk.
- június hó
- napjáig hatályos rendelkezései szerint jogi személynek minősült, a jogi személy pedig a
- §
(4)bekezdése alapján jogképes, jogviszonyok alanya lehet, saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat. A Kht. mindaddig, amíg a bírósági nyilvántartásból törlésére nem került sor, szerződést köthetett, jogokat szerezhetett. A kényszer-végelszámolás, felszámolás ténye a Kht. jogképességét nem érintette, a jognyilatkozatok tekintetében jelentett korlátozást annyiban, hogy az említett eljárások kezdő időpontját követően jognyilatkozatot a Kht. nevében a kényszer-végelszámoló, illetve a felszámoló tehetett. Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy az I. rendű alperessel szemben a Ptk. 339. §
(1)bekezdése szerint előterjesztett kártérítési igény is alaptalan, mellőzi azonban az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2005.(VI.17.) Kollégiumi véleményére hivatkozást, és az elutasítást az alábbiakkal indokolja: A Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumi véleménye a jogszemély elkülönült felelősségéről és a felelősség áttöréséről rendelkezik, tételes jogi szabályozás hiányában joghézagot kitöltve vezeti le a még működő, létező gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek a hitelezők általi kivételes és közvetlen perlési lehetőségét. Jelen ügyben a Kht. felszámolás hatálya alatt állott, majd megszüntetésre került. A felszámolás alatt álló, illetve megszüntetett társaságok vezető tisztségviselőinek hitelezőkkel szembeni közvetlen felelősségét a Gt. 30. §
(3)bekezdése és a Cstv. 33/A. §-a szabályozza, van tehát a perbeli esetre tételes jogi rendelkezés, és ha az I. rendű alperes felelőssége e rendelkezés alapján nem állapítható meg, ez nem teremt lehetőséget a felperesnek arra, hogy a Ptk. alapelv szintű rendelkezése alapján igényeljen kártérítést, a Ptk. szabályait ez esetben - a Gt.
- §-ára tekintettel - nem lehet alkalmazni. Nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset is alaptalan. Felperes keresetét a II. rendű alperessel szemben arra alapította, hogy a II. rendű alperes a Kht. tartozásait ellenérték fejében átvállalta, az ellenértéket - a Kht. tulajdonát képező ingatlan tulajdonát - megkapta, e tekintetében a szerződés teljesedésbe ment, ugyanakkor az átvállalt tartozásokat nem teljesítette, illetve nem hozta a Kht.-ot olyan helyzetbe, hogy lejáratkor teljesíthessen. A szerződés megszegése miatt a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján valóban a Kht. érvényesíthetett volna igényt a II. rendű alperessel szemben, és amennyiben megtette volna, a felperes kereseti helytállására nem került volna sor. A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti igény lehetősége azonban nem zárja ki azt, hogy a szerződésben nem érintett harmadik személy - amennyiben a szerződés megszegése neki kárt okoz szerződésen kívül okozott kára megtérítése iránt igényt érvényesítsen a kötelezettel szemben, ezért a felperes keresete nem utasítható el kereshetőségi jog hiánya miatt. A II. rendű alperes a 2009. október hó 15. napján kelt szerződéssel átvállalta a Kht. - felperes készfizető kezességével biztosított - TRFC támogatási szerződésből eredő kötelezettségeit. A Ptk. 332. §
(1)bekezdésében foglaltak megsértésével a jogosult hozzájárulása hiányában nem hozta olyan helyzetbe a Kht.-t, hogy lejáratkor teljesíthessen, ezzel a felperesnek kárt okozott, mivel a felperesnek kellett teljesítenie a készfizető kezesség folytán. A továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy a II. rendű alperes magatartásával milyen mértékű kárt okozott a felperesnek. A felperes a módosított kereset szerint összesen 43.894.714,- forintot fizetett ki készfizető kezesként, ebből a felszámolási eljárásban 34.857.567,- forintot jelentett be hitelezői igényként, és hitelezői igénye alapján részére a felszámoló bíróság 25.708.381,- forint, valamint 9.149.186,- forint követelést adott át a záróvégzésben. A felperes, mint készfizető kezes teljesítésével a Ptk. 276. §
(1)bekezdése alapján a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt a felperesre szállt, a felperesnek a jogosult kielégítési mértéknek megfelelő összegű, kötelmi jogcímen fennálló követelése keletkezett a Kht.-val szemben. A felperes e követelésből 34.857.567,- forintot érvényesített a felszámolási eljárásban, az átszállt követelés teljesítéséért a Kht. kötelem (a jogelőddel létrejött szerződés) alapján tartozott helytállni. A felszámolási vagyon bíróság általi felosztásával a felperes teljesítési célú engedményt kapott, ami arra ad számára lehetőséget, hogy a kötelmi jogcímen felelős személlyel szembeni igénye megtérüljön, és mindaddig, amíg ennek lehetősége fennáll, ugyanezt az igényt kártérítésként - kár hiányában - nem érvényesítheti. (BH 2003.235) A kereset elutasítása természetesen nem zárja ki, hogy a behajtás eredménytelensége esetén a ténylegesen felmerült kárigényt a felperes újabb perben érvényesítse. A felszámolásban érvényesített hitelezői igényen túl, a felszámolás befejezését követően a felperes 2003. augusztustól 9.037.147,- forintot fizetett meg a készfizető kezesség alapján. Erre az összegre a felszámolás befejezése miatt követelés felosztás nem történhetett, és a felperes a kötelezett Kht. megszűnése folytán a Ptk. 276. §
(1)bekezdése alapján átszállt követelést nem tudja érvényesíteni, tehát a II. rendű alperes magatartásával okozati összefüggésben a felperesnél 9.037.147,forint vagyoncsökkenés következett be. Téves az elsőfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy a N.-ra a felszámolási zárómérlegben ráosztott követelés átszállt volna a felperesre (a teljesítési célú engedménnyel a N. is a követelése behajtásának lehetőségét kapta meg) a N.-ra osztott követelés nem azonos a Ptk. 276.§
(1)bekezdésében megjelölt követeléssel, e követelés legfeljebb szerződés alapján szállhatott volna át a felperesre, erre utaló adat azonban nem volt. 9.037.147,- forint tehát a felperesnél kárként jelentkezik, melyet a fentebb kifejtettek okán, a Ptk.339.§
(1)bekezdése alapján érvényesíthet a II. rendű alperessel szemben. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperes a felszámolási eljárásban a II. rendű alperessel szemben a
- október hó 15.napján megkötött szerződés alapján fennálló 99.000.000,- forint vételárhátralék követelésből 9.149.186,- forint követelés felosztásban részesült, jelen perben azonban az elsőfokú eljárás során a II. rendű alperessel szemben ezen a tényalapon és jogcímen nem érvényesített igényt. A polgári perben a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához, tehát a fél által érvényesíteni kívánt joghoz is általában kötve van (Pp.
- §
(2)bekezdése), a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget is, de a felperes által megjelölt jogcímtől való eltérésre csak a kereset szerinti tényalap azonossága esetén van jogi lehetőség. Felperes pedig a perben a II. rendű alperes vételár-fizetési kötelezettségének elmulasztására, szerződésszegésére (az engedményezett követelés ténybeli alapjára, és magára az engedményezésre)) nem hivatkozott, ezért ezen a címen jelen perben a II. rendű alperes marasztalására nem volt lehetőség. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 9.037.147,- forintot. A késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjaként -
- augusztus és
- márciusa közötti időszak alapján - a BK-PK
- számú állásfoglalás szerint egységes kamatfizetési kezdő időpontot határozott meg, figyelemmel a követelésrészek eltérő esedékességére. A késedelmi kamat mértékét a Ptk.
- évi XXXIV. törvénnyel módosított
- július hó
- napján hatályos 301/A. §
(2)bekezdése alapján állapította meg. Felperes a 43.894.714,- forint pertárgy érték alapján az I. rendű alperessel szemben teljes egészében, a II. rendű alperessel szemben 80 %-ban pervesztes, ezért figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság által az I.-II. rendű alperesek perköltsége tekintetében megállapított egyetemleges jogosultságot a felek nem sérelmezték, az ítélet megváltoztatása az elsőfokú bíróság által megállapított perköltséget nem érinti, a felperes az elsőfokú perköltség viselésére az elsőfokú bíróság ítélete szerint köteles. A másodfokú eljárásban felmerült költségekről a másodfokú bíróság a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján határozott. A pervesztesség arányban kötelezte a másodfokú bíróság a II. rendű alperest a felperes illetékmentesége folytán feljegyzett elsőfokú és fellebbezési eljárási illeték részbeni megfizetésére a Pp.
- § és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13 §-a alapján. P é c s
- október
- . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró