A határozat elvi tartalma: A rendes felmondás jogszerű volt, amikor a vezérigazgató-helyettesi munkakörhöz tartozó feladatok szétosztásra kerültek, ezáltal szervezeti módosulást okozva. Mfv.I.10.606/2013/
- A Kúria a dr. Simon Éva ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Homoki Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 6.M.284/
- szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.818/2012/
- számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.818/2012/
- számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 6.M.284/2011/
- számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 200.000 (kettőszázezer) forint és 54.000 (ötvennégyezer) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 1.302.000 (egymillió-háromszázkettőezer) forint fellebbezési és 1.627.000 (egymillió-hatszázhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazást kérte eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Hivatkozása szerint az alperes intézkedése rendeltetésellenes volt, valamint a felmondás nem felelt meg az okszerűség, a világosság és a valóság követelményének sem. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 6.M.284/2011/
- számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség és kereseti illeték viselésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- augusztus 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában,
- január 1-jétől vezérigazgató-helyettes munkakörben foglalkoztatták. Feladatait az írásba foglalt munkaköri leírás nem tartalmazta, azonban a munkáltatói jogkört gyakorló vezérigazgató szóbeli tájékoztatása, illetve a szervezeti és működési szabályzat mellékletét képező szervezeti ábra azt tartalmazta. Ennek értelmében a felperes tevékenységi körébe tartozott az értékesítés operatív és stratégiai irányítása, felügyelete, bolthálózat teljes irányítása a hálózatirányítási menedzsereken keresztül, az üzletekben a leltározás megszervezése, lebonyolítása, az üzletek átrendezése, átalakítása, az árukihelyezés, bolti megjelenés elveinek kidolgozása, betartatása, az újonnan becsatlakozó üzletek átvétele, a dolgozók betanítása, továbbá az alperesi üzletekben dolgozók felett munkáltatói jogkör gyakorlása, és feladata volt a munkaerő-gazdálkodás irányítása is. Az alperes az U. cégcsoporthoz tartozik, tulajdonosa 99 %-ban az U.sz. Zrt., amelynek vezérigazgatója és résztulajdonosa Sz.B. Az U.SZ. Zrt.
- augusztus 16-ától alkalmazta Cs.T.-t marketing igazgató munkakörben, aki korábban az S.M. Kft. alkalmazásában állt beszerzési vezetőként. Foglalkoztatása kezdetén versenytilalmi megállapodása állt fenn korábbi munkáltatójával, amelynek értelmében
- február elejéig beszerzési tevékenységet nem végezhetett más cégeknél. Az U.SZ. Zrt. vezérigazgatója
- szeptember 1-jén kelt „Megbízás" elnevezésű intézkedésével Cs.T.-t az alpereshez kirendelte marketing és beszerzési feladatok átvilágítására, valamint irányítási feladatok elvégzésére. Ennek indoka egyrészt az volt, hogy az alperesi vezérigazgató túlterhelt, mivel a teljes beszerzést személyesen irányította. Ezenkívül a vezérigazgatók meg akartak bizonyosodni Cs.T. beszerzés irányítására való alkalmasságáról, valamint a cégcsoport kereskedelmi tevékenységére új lehetőségeket kellett keresnie. A
- augusztus 16-án tartott értekezleten az alperes törvényes képviselője Cs.T.-t beszerzési vezérigazgató-helyettesként mutatta be a dolgozóknak, ilyen munkakör azonban az alperesnél nem létezett. Cs.T. tevékenysége a felperes munkakörét nem érintette, értékesítéssel nem foglalkozott. Az átvilágítási tevékenységet elvégezve
- január 17-én az elkészített „A szerethető U. szupermarket - stratégia, jövőkép, ötletek" című írásos anyagot nyújtotta be a vezetőségnél. Az U.SZ. Zrt. vezérigazgatója az alperes vezérigazgatójával egyetértésben úgy határozott, hogy a beszerzés és az értékesítés irányítását is magába foglaló vezérigazgató-helyettesi munkakört hoz létre, amelyet a tevékenység ellátására a felperesnél alkalmasabbnak ítélt Cs.T.-vel kívánt betöltetni. Ezen átszervezési szándékról és a felperes vezérigazgató-helyettesi munkakörének megszűnéséről az alperes törvényes képviselője
- január végén szóban tájékoztatta a felperest, és felajánlotta részére a legnagyobb áruház vezetésének a lehetőségét. Az U.SZ. Zrt. és Cs.T. közös megegyezéssel a közöttük lévő munkaviszonyt megszüntették, és
- február 14-én Cs.T.-vel az alperes kötött új munkaszerződést, aki
- február 17-étől vezérigazgató-helyettes lett. Ezen időponttól kezdődően két vezérigazgató-helyettes volt, Cs.T. a beszerzést irányította, a felperes pedig az értékesítést. A felperes
- februárjában közölte a munkáltatói jogkör gyakorlójával, hogy a felajánlott munkakört nem fogadja el, amikor tájékoztatást kapott arról, hogy ebben az esetben a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntetik.
- február 28-án az alperes munkaszerződést kötött a korábban az U.P. Zrt-nél termékkategória menedzserként munkaviszonyban álló L.K.-val, akit
- március 1-jétől kezdődően értékesítési vezetőként alkalmazott. A felperes munkaviszonyát az alperes
- március 21-én kelt rendes felmondásával szüntette meg azon indokolással, hogy a társaságnál történő átszervezés miatt a vezérigazgató-helyettesi munkaköre megszűnik. A munkaügyi bíróság ítéletében elsősorban vizsgálta - a felek eltérő álláspontja miatt - a felperes átlagkeresetét, amelyet havi 1.356.408 forint összegben talált megállapíthatónak. Az ügy érdemére vonatkozóan kifejtette, hogy a felperes maga is elismerte, miszerint saját vezérigazgató-helyettesi munkakörét több személy kapta meg, azokat az alperes megosztotta, és a felek nyilatkozata egybehangzó volt a felperes által betöltött korábbi, és a Cs.T. által betöltött új vezérigazgató-helyettesi munkakör tartalmát, valamint L.K. feladatkörét illetően. A bíróság mindezek alapján kétséget kizáróan megállapíthatónak találta, hogy az alperesnél megtörtént az átszervezés, amely két részletben zajlott le. A felperes álláspontja szerint valóban már
- augusztusában megtörtént az esetleges átszervezés, amikor Cs.T. kirendeléssel az alpereshez került, mivel ezen időponttól beszerzési vezérigazgatóhelyettesi munkakört töltött be. A felperes sem vitatta, hogy Cs.T. munkaköre és az ahhoz tartozó feladatok nem terjedtek ki az értékesítési részre, csupán a beszerzést világította át és irányította, azaz ha munkaviszonyban állt volna az alperessel, a felperes munkakörét ez sem érintette volna. Az értékesítési tevékenységbe Cs.T. csak
- februárjától folyt bele, ezért megállapítható, hogy a felperes munkakörét érintő átszervezés erre az időszakra tehető. A felperes arra is hivatkozott, hogy a munkakörét két új munkavállaló kapta meg, nem pedig a már ott dolgozók között osztották szét. Az alperes nem létszámcsökkentéssel indokolta a felmondást, az átszervezés és a létszámcsökkentés nem feltétlenül jár együtt, tehát a jelen esetben nincs jelentősége annak, hogy új munkavállalókat vett-e fel az alperes. Kizárólag annak van kiemelt szerepe, hogy a felperes korábbi munkaköre ugyanolyan vagy hasonló formában, ugyanazokkal, vagy hasonló feladatokkal fennmaradt-e vagy sem. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy a munkaköri feladatok jelentősen átcsoportosításra kerültek, tehát tényleges átszervezés történt, az pedig a munkáltató szabad döntési jogkörébe tartozik, hogy kit kíván alkalmazni ezen új munkakörre. Jelen esetben az alperes úgy látta, hogy Cs.T. alkalmasabb az új tartalmú munkakör betöltésére mint a felperes. Ugyanakkor az is tény, hogy a felperes felmondásakor mind Cs.T., mind pedig L.K. már munkaviszonyban állt az alperessel. Az elsőfokú bíróság az Mt.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel vizsgálta a felperes által hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást is. Ebben a körben sem talált a munkáltató részéről jogszabálysértést. A versenytilalmi megállapodást CS.T.-nek kellett betartania, mindez az ő felelőssége volt, és a perben nem nyert bizonyítást, hogy az alperes erről tudott, illetve hogy ez a döntését befolyásolta volna. A meghallgatott tanúk vallomásukkal ezt nem támasztották alá. Az alperes tájékoztatta a felperest a szervezeti változásról, munkakörének megszűnéséről volt szó közöttük, ezt T.G. alperesi törvényes képviselő nyilatkozata, valamint a meghallgatott tanúk vallomása is alátámasztotta. Maga a felperes is előadta, hogy T.G. arról tájékoztatta, miszerint Cs.T. és az újonnan felvételre kerülő értékesítési munkatárs fogja átvenni a munkakörét, de az átszervezést nem említette. Tekintve, hogy a munkakörök akár részbeni megosztása, a feladatok átcsoportosítása átszervezésnek minősül, a bíróság álláspontja szerint az átcsoportosításról, megosztásról történő tájékoztatás az átszervezés szó használata nélkül is elegendő tájékoztatásnak minősül, hiszen az valójában az átszervezés tartalmáról történő tájékoztatás. A bírói gyakorlat szerint az átszervezésre alapított felmondási perben közömbös, hogy az új szervezeti struktúra bevált-e, helytálló döntésnek bizonyult-e, vagy utóbb mégis megváltoztatásra került, illetve hogy az átszervezést követően a munkavállaló feladatát átvevő személyében esetleg változás történt (BH.1995.609.). Így nincs jelentősége a per eldöntése szempontjából annak, hogy Cs.T. távozása után a mai napig sem töltötték be ezt a pozíciót. A felperes fellebbezése folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.818/2012/
- számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a
- március
- napján kelt rendes felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A követelés összegére nézve az elsőfokú bíróságot a tárgyalás folytatására és új határozat hozatalára utasította. A törvényszék a felperes és az alperes másodfokú eljárási költségét és a le nem rótt fellebbezési illeték összegét megállapította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozatlan az elsőfokú bíróságnak azon álláspontja, hogy két szakaszban valósult meg az átszervezés. A rendelkezésre álló adatokból és az intézkedések időpontjából az volt megállapítható, hogy az átszervezés „egy időbeli egységet" képezett. Valójában egy vezérigazgató-helyettesi munkakör volt, amelyet
- februárjáig a felperes töltött be. A peradatokból megállapíthatóan az alperes nem akart változtatni azon a szervezeti felépítésen, hogy egy személyt alkalmazzon vezérigazgató-helyettesi beosztásban, ennek ellenére
- február 14-én új munkavállalóként felvette Cs.T.-t, akit már február 16-án vezérigazgató-helyettesnek nevezett ki, majd
- február 28-án munkaszerződést kötött az U.P. Zrt-nél korábban munkaviszonyban álló L.K.-val, aki március 1-jétől értékesítési vezető volt. Az alperes ténylegesen Cs.T.-t akarta a vezérigazgató-helyettesi munkakörben alkalmazni és megpróbálta ennek érdekében a szervezetet úgy kialakítani, hogy az átszervezés indokoltsága igazolható legyen. Cs.T. az alpereshez történő kirendelésekor nem a vezérigazgatóhelyettesi munkakörhöz tartozó feladatokból kapott részfeladatokat, hanem foglalkoztatása a vezérigazgató, T.G. tehermentesítését szolgálta, azaz a beszerzési feladatokat beszerzési vezetőn keresztül irányító T.G. adott részére részfeladatokat. A felperes munkaköri feladataihoz tartozó tevékenység egy része megmaradt változatlanul vezérigazgató-helyettesi munkakörként az átszervezés végrehajtását követően is. Nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a felperes vezérigazgató-helyettesi munkakörébe tartozó feladatokat osztották szét az alperes két munkavállalója, nevezetesen Cs.T. vezérigazgató-helyettes és L.K. értékesítési vezető között. Cs.T. a vezérigazgatótól kapott feladatokat, és ezen átvett részfeladatokhoz a felperes vezérigazgató-helyettesi munkakörébe tartozó feladatokból is részesült. A munkaköröket vizsgálva megállapítható, hogy bár Cs.T.
- február 16-ától vezérigazgató-helyettesi kinevezést kapott, így ezen időponttól a rendelkezésre álló adatok szerint mind a felperes, mind Cs.T. vezérigazgató-helyettes munkakörben állt alkalmazásban, a két vezérigazgató-helyettesi munkakör nem azonos értékű. A felperes vezető állású munkavállalóként teljesítette a feladatait, az üzletekben dolgozók felett munkáltatói jogkört is gyakorolt, a vele egy időben vezérigazgató-helyettesi munkakörben alkalmazott Cs.T. ilyennel nem rendelkezett. A törvényszék nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint az átszervezés és a létszámcsökkentés nem feltétlenül jár együtt, így jelen esetben nem volt jelentősége annak, hogy új munkavállalókat vett-e fel az alperes. Megállapítható, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetését megelőző rövid idővel,
- február 14-étől alkalmazták Cs.T.-t, majd
- február 28-ától L.K.-t. Az alperes
- február 14-étől foglalkoztatta Cs.T.-t, akinek ekkor még nem voltak olyan munkaköri feladatai, amelyek igazolták volna a vezető állású munkakörét, ezt követően pedig tevékenységét a felperes feladataival részben bővítették, továbbá az újonnan felvett L.K. munkaköréhez csoportosították a tevékenység egy másik részét. Nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felperes vezérigazgató-helyettesi munkaköre megszűnt, és a továbbiakban a munkájára nem volt szükség. Az alperes a szervezeti rendszerén belül ténylegesen egy vezérigazgató-helyettest kívánt alkalmazni, ezért a felperes mellett Cs.T. vezérigazgató-helyettesként történő alkalmazása, a vezérigazgató-helyettesként foglalkoztatott felperes munkaviszonyának megszüntetése nem adhat alapot annak a rögzítésére, hogy az alperes a két vezérigazgató-helyettesi munkakört összevonva az egyiket megszüntette, és választási jogával élve a felperes munkaviszonyát szüntette meg. A felmondás indoka valótlan, mert az átszervezés folytán a felperes vezérigazgató-helyettesi munkaköre ténylegesen nem szűnt meg, hanem az alperes személycserét hajtott végre, ezáltal nem okszerű, hogy a felperes jogviszonyát az alperes rendes felmondással az abban közölt indokkal megszüntette. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását", és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Az alperes jogszabálysértésként utalt a Pp.
- §-ára,
- §-ának
(1)bekezdésére, valamint az Mt. 93. §-ának
(3)bekezdésében rögzítettekre. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kiemelte, hogy a bíróság nem az átszervezés tényét vonta kétségbe, hanem azt, hogy ennek következtében a felperes munkaköre megszűnt. Jelen esetben a munkakört tartalmilag kellett vizsgálni, nem pedig elnevezése alapján, azaz azt kellett értékelni, hogy a felperes munkaköre és Cs.T. tevékenysége függetlenül attól, hogy mindkettőt vezérigazgató-helyettesként nevezték el - tartalmilag megegyezik-e. A felperes is elismerte és valamennyi tanú alátámasztotta, hogy a felperes vezérigazgató-helyettesi munkakörébe tartozó feladatai szétosztásra kerültek. A felperes
- április 22-ei felmentéséig vezető állású munkavállalóként teljesítette a munkaköri feladatait, míg Cs.T. vele egy időben ilyen feladatkörrel és jogkörrel nem rendelkezett. Az, hogy a két vezérigazgató-helyettesi munkakör nem volt egyenértékű, a tartalmi különbözőségre tekintettel értelmezhetetlen. Az, hogy a felmondási idejének munkavégzés alóli felmentéssel nem érintett részét töltő felperes ellátta a tevékenységét, természetes és elvárható. Az alperes álláspontja szerint a jelen perben megállapítható volt, hogy a felperes munkaköri feladatait három részre osztották, egy rész a vezérigazgató munkakörébe tartozó feladatokhoz került, másik részét a Cs.T. vezérigazgató-helyettes egyéb munkaköri feladataihoz csoportosították át, míg a harmadik részt az értékesítési vezetői munkakörhöz adták át. A munkaköri feladatok három részre történő felosztása körében irreleváns az „új" vezérigazgató-helyettesi munkakör tartalmát kitevő feladatok összeállításának iránya. A felperes mint vezérigazgató-helyettes és Cs.T. mint vezérigazgató-helyettes munkaköre tartalmilag a feladatok körét tekintve ténylegesen és egyértelműen eltérő volt, azaz tartalmilag - függetlenül a munkakör megnevezésétől - más munkaköri feladatokat láttak el, és ezáltal más munkakört töltöttek be. A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése vezette annak megállapítására a bíróságot, hogy „az átszervezés folytán a felperes vezérigazgató-helyettesi munkaköre ténylegesen nem szűnt meg, hanem ebben a körben az alperes személycserét hajtott végre". A bíróság nem indokolta, hogy mely bizonyítékok támasztják alá azon következtetését, miszerint az alperes kifejezetten a felperesi munkakörben történő alkalmazás céljából alkalmazta volna Cs.T.-t, illetve hogy ezen személy alkalmazásának „legalizálása" érdekében hajtotta végre az átszervezést. A bíróság iratellenesen állapította meg, hogy Sz.B. igazgató kiválasztott egy személyt, Cs.T.-t, és ehhez a személyhez kívánta alakítani a szervezetrendszert. A bíróság azt is megállapította, hogy Cs.T. az alpereshez történő kirendelésekor nem vezérigazgató-helyettesi munkakörhöz tartozó feladatokból kapott részfeladatokat, hanem a vezérigazgató tehermentesítésére irányult a kirendelés, majd ezt követően döntött úgy az alperes, hogy összevonja a beszerzést és az értékesítést. Ezen tényeket a bíróság tévesen minősítette. Ebben a körben kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, ugyanis ezen tények nem ellentmondásosak, hanem az alperes által előadott, illetve elhúzódó döntési mechanizmus, folyamat részei. A felperes vezérigazgató-helyettesi munkaköre a korábbi tartalommal megszűnt, így a bíróság azon következtetése - mely szerint személycsere történt volna a felperes munkakörében - logikátlan és okszerűtlen. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperes perköltségben való marasztalása mellett. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, így a rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozás nem képezhette a jelen eljárás tárgyát. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes vezérigazgató-helyettesként állt az alperes alkalmazásában, akinek az értékesítés irányítása volt a fő feladata. A beszerzés nem tartozott munkaköri kötelezettségei közé, azt a vezérigazgató közvetlenül irányította. A munkáltató
- januárját követően döntött úgy, hogy változatlanul vezérigazgatóhelyettest kíván alkalmazni, ennek tevékenységi köre azonban módosul, beszerzési és értékesítési feladatokat kell a továbbiakban ellátnia. Az így megváltozott feladatok ellátására pedig nem a felperest, hanem Cs.T.-t találta alkalmasabbnak. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes maga is elismerte, miszerint a vezérigazgató-helyettesi munkakörhöz tartozó feladatok szétosztásra kerültek, ezáltal szervezeti módosulás is megvalósult. A beszerzési tevékenység egy része változatlanul a vezérigazgató munkáját képezte, más része - az értékesítés irányítása is - Cs.T.-hEz került, akinek a munkáját L.K. értékesítési vezetőként segítette. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra helytállóan hivatkozott, hogy a jogvita eldöntése során nem a munkakör megnevezésének, hanem a végzett tevékenység jellegének volt perdöntő jelentősége. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a felmondás indokául is megjelölt átszervezésen nem kizárólag a szervezeti változást, hanem a korábbi feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell (BH.1998.508., Mfv.I.10.547/2005.). Ehhez képest egy adott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátása, illetve szétosztása önmagában megvalósítja az átszervezést, így kellő alapul szolgál az átszervezéssel és a munkakör megszűnésével indokolt felmondáshoz (Mfv.I.10.213/2002.). Jelen esetben nem vitásan a vezérigazgató-helyettesi munkakör megmaradt, az „nem volt szükségtelen", azonban annak tartalma, a végzett feladatok jellege olyan változásokon ment keresztül, amely az átszervezést indokolta. Ezzel összefüggésben nem volt kiemelt jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes vezérigazgató-helyettesként munkáltatói jogkörgyakorló is volt, míg az átmeneti időszakban ugyancsak vezérigazgató-helyettesi tevékenységet ellátó Cs.T. ilyennel nem rendelkezett. A két vezérigazgató-helyettes eltérő tevékenységet látott el, és nem volt indoka annak, hogy a korábbi jogkörgyakorlótól ezen jogosultság az átmenet idejére megvonásra kerüljön. Önmagában azonban ennek nem volt szerepe az új vezérigazgató-helyettes személyének kiválasztásakor, illetve az új szervezeti rendszer szerinti feladatelosztás során. Az elsőfokú bíróság ugyancsak helyesen mutatott rá arra, hogy az átszervezés nem feltétlenül jár létszámcsökkenéssel, a feladatok átcsoportosítása mellett pedig a munkáltató eldönthette, hogy akár személycserével kit alkalmaz a megváltozott feladatok ellátására a vezérigazgató-helyettes munkakörben. Az alperes az átszervezést megvalósította
- év elején, aminek indokoltsága, illetve célszerűsége a munkaügyi jogvitában nem volt vizsgálható (MK.95/I.). Az eljárás során nem volt bizonyítva, hogy a szervezeti változások indoka kizárólag az volt, hogy a felperest új munkavállaló válthassa fel a munkakörében, illetve hogy az alperes Cs.T. alkalmazásának „legalizálására" hajtotta volna végre az átszervezést (Pp.
- §). Az alperes az eljárás során megfelelően bizonyította, hogy az átszervezés, amelyre a felmondást alapította, megtörtént [
- évi XXII. tv. (régi Mt.)
- §], így az intézkedése jogszerű volt. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp.
- §-ának
(4)bekezdése alapján. A felperes perköltség viselési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés értelmében kell fizetnie. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő