A határozat elvi tartalma: A határozatlan idejű munkaviszonyban cégvezetőként foglalkoztatott munkavállaló e munkakörből történő visszahívásáról hozott munkáltatói döntésnek - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között - vizsgálata csak arra terjedt ki, hogy munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatnak minősült-e. Arra nem, hogy új munkakör felajánlása jogszerű volt-e, és erre adott munkavállalói válasz függvényében milyen jogszerű munkáltatói intézkedés vagy munkavállalói magatartás vált volna szükségessé. Mfv.I.10.692/2013/
- A Kúria a dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Valkai István ügyvéd és a dr. Pittenauer Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 6.M.64/
- szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.042/2013/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.042/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 960.000 (kilencszázhatvanezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes keresetében az alperes igazgatósága határozata alapján a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként 9 havi felmentési időre járó átlagkereset, 36 havi végkielégítés és 12 havi átalánytérítés, valamint
- február 1-jétől elmaradt munkabére megfizetését kérte. A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 6.M.64/2012/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára perköltség, az állam javára kereseti illeték megfizetésére. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjénél
- október 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt.
- március 1-jétől munkaköre kereskedelmi igazgató lett. A felek
- március 21-én menedzser munkaszerződést kötöttek. Az időtartam határozatlan idejű maradt, de a munkaszerződés 3.
- pontjában rögzítették, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén 18 hónap felmondási idő jár, a 3.
- pont szerint pedig az Mt-ben meghatározott esetekben, valamint a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetéskor a munkavállalónak 36 havi végkielégítést fizet a munkáltató. Az alperes
- június 29-én kelt alapszabálya szerint a társaság ügyvezető szerve az igazgatóság. A
- pont szerint az igazgatóság 2/3-os szavazati többséggel dönt a vezérigazgató munkaviszonyának létesítése, megszüntetése, díjazásának megállapítása, menedzser szerződésének jóváhagyása tekintetében. A
- pont alapján a vezérigazgatót az igazgatóság határozatlan időre nevezi ki. A vezérigazgató a részvénytársasággal munkaviszonyban áll, felette a munkáltatói jogkört az igazgatóság gyakorolja. A
- pont szerint a vezérigazgató mint cégvezető a jogszabályokban, az alapszabályban, a közgyűlési- és igazgatósági határozatokban meghatározott keretek között egyszemélyben jogosult az ügyvezetési jogkörök gyakorlására. A felperest az alperes igazgatósága
- június 11-én kelt határozatával
- július 1-jétől egy évre,
- június 30-áig vezérigazgatónak választotta 800.000 forint munkabérrel. A határozat alapján a felek a felperes menedzser munkaszerződése 1.
- és 4.
- pontját módosították, miszerint
- július 1-jétől
- június 30-áig a munkaköre vezérigazgató, a személyi alapbére pedig 800.000 forint. A felek a munkaszerződés egyéb feltételeit változatlanul hagyták a módosítás kifejezett rendelkezése szerint. Az alperes az igazgatósági határozattal előbb
- június 30-áig, majd
- június 30-áig a felperes vezérigazgatói mandátumát meghosszabbította. Ezzel összefüggésben a munkaszerződését is módosították a felperes munkakörének időtartama tekintetében.
- június 30-át követően a felperes változatlan munkakörben tovább dolgozott. A
- június 29-én kelt munkaköri leírás szerint a felperes a cégvezető (vezérigazgató), aki a zrt. vezető állású dolgozója, az igazgatóság őt határozott, egy éves időtartamra választotta meg, és munkaszerződéssel alkalmazza. A cégjegyzékbe igazgatóként (vezérigazgatóként)
- június 29-ei hatállyal határozatlan időtartamra, önálló képviseleti joggal jegyezték be a felperest. Az igazgatóság
- január 20-án tartott ülésén határozatot hozott, mellyel a felperest
- január 31-ei hatállyal a vezérigazgatói beosztásából visszahívta, és munkaszerződésmódosítás mellett
- február 1-jétől kereskedelmi igazgatói munkakörbe kívánta helyezni. Az ülésen elhangzott, hogy a felperes munkaszerződését nem kívánják felmondani. A felperes a kereskedelmi igazgatói munkakörbe helyezés ajánlatára történő válaszadásra határidőt kért. A
- január 20-ai igazgatósági ülésen az igazgatóság határozatával N.J.-t
- február 1-jétől az alperes vezérigazgatói munkakörébe kinevezte. A felperes
- január 31-én N.J.-vel közölte, hogy a felajánlott kereskedelmi igazgatói állást nem fogadja el. Az igazgatóság
- február 1-jén a felperesnek konkrét ajánlatot tett a munkaszerződés módosítására kereskedelmi vezérigazgatói munkakör betöltésére, 660.000 Ft/hó bérfizetés és egyéb juttatások mellett. Hangsúlyozták, hogy nem kívánják felmondani a felperes munkaviszonyát. A
- február 6-án tartott ülésen N.J. vezérigazgató tájékoztatta az igazgatóságot, hogy a felperes vezérigazgatói visszahívása után a munkaviszonya nem szűnt meg, az eredeti munkakör került visszaállításra. Az ekkor meghozott, a felperes kereskedelmi vezérigazgatói munkakörbe helyezéséről szóló vezérigazgatói határozatot a felperes nem fogadta el. A felperes
- február 1-jétől ténylegesen már vezérigazgatói feladatot nem látott el. Úgy tekintette, hogy a munkaviszonya a vezérigazgatói megbízásának visszavonásával
- január 31-én megszűnt.
- február 8-áig átadta a használatában lévő munkaeszközöket és a munkakörét, melyekről jegyzőkönyvet vettek fel. Ezt követően a munkahelyén nem jelent meg. Az igazgatóság
- február 13-án a felperest a határozattal
- január 31-ei hatállyal határozatlan időre szóló munkaviszonyának fenntartása mellett kereskedelmi vezérigazgatói munkakörbe áthelyezte rögzítve a javadalmazását, elkészítve a munkaszerződésmódosítást. Ezt a felperesnek postán megküldték, aki ezt nem írta alá. A felperes a keresetét
- február 21-én nyújtotta be a munkaügyi bírósághoz. Az alperes
- február 22-én írásban felhívta a felperest a munka felvételére, távolmaradásának igazolására, melynek a felperes nem tett eleget. Az alperes a felperes munkabérét
- február 1-jét követően is minden hónapban átutalta, amelyet a felperes visszautalt. Az alperes
- június 19-én postán kézbesítette a felperesnek a munkaviszony megszűnésekor kiállítandó iratokat, amelyben a megszűnés időpontjaként
- január 31-ét jelölt meg. A munkaügyi bíróság a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. tv. (Gt.)
- §
(1)-
(4)bekezdés, 24. §
(1)-
(2)bekezdés, 32. §
(1),
(3)-
(4)bekezdés, továbbá a
- §-a alapján megállapította, hogy a felperes az alperesnél határozott időre kinevezett cégvezető volt. A kinevezéssel a felek a felperes korábbi kereskedelmi igazgatói munkakörre vonatkozó határozatlan időtartamra szóló munkaszerződését közös megegyezéssel módosították a felperes munkakörére és munkabérére vonatkozóan. A kinevezés határozott időtartama
- június 30-án lejárt, ugyanakkor változatlanul ezt követően is továbbfoglalkoztatták cégvezetőként. Erre figyelemmel a felek közös akaratával a munkakör tekintetében határozatlan idejűvé alakult a felperes „munkaszerződés-módosítása". A felperes keresetére tekintettel kifejtette, hogy az igazgatósági határozatot csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy az abban foglalt visszahívás egyben a felperes munkaviszonya megszüntetését is jelentette-e. Álláspontja szerint a felperes
- július 1jétől történő kinevezése nem érintette az eredeti munkaviszony határozatlan időtartamát, csak munkakör-módosítást eredményezett határozott időtartamra vonatkozóan. Ezért a cégvezetői jogviszony és a munkaviszony nem tekinthető egységes jogviszonynak. A peradatok alapján megállapítható, hogy az alperes szándéka a tisztségből történő visszahívással nem irányult a felperes munkaviszonyának megszüntetésére, csupán a felperes Gt.
- § szerinti cégvezetői kinevezését akarták visszavonni a munkaviszony fenntartása mellett, és a munkaszerződés módosítására is ajánlatot tettek. Mivel ezt a felperes nem fogadta el, a korábbi módosított menedzser munkaszerződés változatlan feltételekkel fennmaradt a felek között, így mindaddig fennállt, amíg azt a felperes egyoldalúan
- februárjában nem számolta fel. A felperes magatartására tekintettel a munkáltató
- június 19-én adta át a kilépő iratokat, így a munkaviszony megszűnésének megfelelő állapot létrejött a felek között. Az alperes tehát nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és ez jogellenesnek sem volt tekinthető. A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását kérte az alperes 9 havi felmentési időre járó átlagkereset, 36 havi végkielégítés megfizetésére kötelezésével. Hivatkozása szerint az alperes
- július 1-jétől vezérigazgatói munkakörbe nevezte ki és alkalmazta egységes jogviszonyban, mégpedig határozatlan időtartamra szóló munkaviszony keretében. A vezérigazgatói kinevezését a munkáltató visszahívással megszüntette, egyben a munkaviszony is megszűnt munkáltatói rendes felmondással, amelyet az Mt.
- § alapján nem kellett az alperesnek indokolnia. Jogkövetkezményként a felperest megilleti a munkaszerződés 3.
- és 3.
- pontjaiban foglalt felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés. A Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.042/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes másodfokú perköltsége, és a fellebbezési illeték megfizetésére. A törvényszék kiemelte, hogy a felperes másodfokú eljárásban módosított kereseti kérelme alapján abban kellett állást foglalnia, hogy az alperes igazgatóságának határozata a felperes munkaviszonyát megszüntette-e, és jogos-e a felperes felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés iránti igénye. A felperes munkakörébe tartozó feladatok alapján megállapította, hogy a vezérigazgató megnevezésű munkakörében az alperesnél társasági jogi szempontból nem vezető tisztséget látott el munkaviszony keretében.
- július 1-jétől a munkáltató a korábbi határozatlan időre szóló munkaszerződés közös megegyezéses módosításával határozott időre foglalkoztatta a felperest cégvezetőként a határozatlan időtartamra megelőzően megkötött munkaszerződés egyéb pontjainak változatlanul hagyásával. A Gt.
- §
(1)bekezdése, 21. §
(1)és
(4)bekezdése alapján az ügyvezetés feladatait ellátó vezető tisztségviselőkből álló igazgatóság mint testület működött az alperesnél, így tevékenységének segítése érdekében a Gt. 32. §
(1)bekezdés szerint volt kinevezhető munkaviszonyban álló egy vagy több cégvezető. Az alperes alapszabálya
- pontja is azt támasztja alá, hogy a felperes határozott időre szóló megbízatása cégvezetői munkakör és tevékenység ellátására vonatkozott, mert a vezérigazgató és a cégvezető tisztséget az alapszabály szinonim fogalomként használta. Az alapszabály
- pontja azonban egyértelművé tette, hogy vezető tisztségviselőnek kizárólag az igazgatóság tagjai tekintendők, amely testület egyben a vezérigazgató (cégvezető) kinevezési jogkörével is rendelkezett a Gt.
- §
(2)bekezdése és a 32. §
(1)bekezdése hatásköri szabályainak megfelelően. Mindezek alapján a felperes nem volt vezető tisztségviselő, munkaköre szerint cégvezetői feladatokat látott el, vezető állású munkavállalónak minősült. Ezért a jogvitára a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezéseken nyugvó bírói gyakorlat nem irányadó. A felperes munkaviszonya nem a cégvezetői munkakör betöltésére jött létre, kereskedelmi igazgatói munkakörben munkaviszonya már megelőzően is fennállt. A
- január 20-ai üléséről készült jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az igazgatóság a felperes részére munkakörének módosítására tett ajánlatot azzal, hogy a munkaviszonyát nem akarja megszüntetni, de a munkakörében sem kívánja foglalkoztatni. A felperes a válaszadásra
- január 31éig határidőt kért. Ezt követően az igazgatóság a határozattal a felperest „vezérigazgatói beosztásából visszahívta" rögzítve, hogy a felperest
- február 1-jétől kereskedelmi igazgatói munkakörbe kívánja helyezni. Az igazgatósági határozat meghozatalát közvetlenül megelőzően a felperes munkaszerződése módosítására vonatkozó ajánlat elfogadására, vagy elutasítására határidőt kért, ezért az igazgatóság határozata nem minősülhetett a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére vonatkozó munkáltatói intézkedésnek, legfeljebb a felperes munkaszerződése módosítására irányuló jognyilatkozatnak. Ezen ajánlatot a felperes utóbb nem fogadta el, de ebből okszerűen nem következik az, hogy az igazgatósági határozattal a munkáltató a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette, minthogy a határozat erre irányuló egyoldalú nyilatkozatot nem tartalmazott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatásával" az alperes munkáltatói felmondása következményeként a munkaszerződésben foglalt 18 havi felmondási időből 9 hónap felmentési időre járó átlagkereset, a 3.
- pont alapján 36 havi végkielégítés kamatokkal történő megfizetésére kötelezését és perköltségben marasztalását kérte. Jogszabálysértésként a Pp.
- §, az
- évi IV. tv. (Ptk.)
- §, Mt.
- §
(2)és
(4)bekezdés,
- §,
- § megsértésére hivatkozott. Érvelése szerint közte és a munkáltató között
- júliusától vezérigazgatói munkakör ellátására irányuló határozatlan idejű munkaviszony állt fenn. A munkáltató csak ebben a munkakörben volt jogosult és egyúttal köteles foglalkoztatni. Eltérő munkakörre vonatkozóan szerződésmódosítás közöttük nem jött létre. A munkáltató határozatban tett nyilatkozata arra irányult, hogy ne foglalkoztassa tovább vezérigazgatói munkakörben. E nyilatkozat nem volt feltételhez kötve, és
- február 1-jével hatályosult. Az új vezérigazgató e naptól hivatalba lépett. Azt a munkáltatói nyilatkozatot, amely a foglalkoztatás megszüntetésére irányult, csak akként lehet értelmezni, mint a foglalkoztatás (a munkaviszony) megszüntetésére irányuló nyilatkozatot. Más munkakörben való foglalkoztatás ugyanis szóba sem jöhetett, legfeljebb a felek közös megegyezése esetén. A munkáltató nyilatkozata a foglalkoztatási kötelezettségének a feltételek nélküli és meghatározott naptól számított megtagadására irányult, így azt csak munkaviszony megszüntetési nyilatkozatként lehet értékelni. Akként semmiképpen nem, mint amely a jogviszony megszüntetését a felek közötti esetleges módosítás érvényes létrejöttétől tette volna függővé. A jognyilatkozat tartalmának értékelése alapján az állapítható meg, hogy a munkáltató a foglalkoztatást, az erre vonatkozó törvényi kötelezettséget azonnali hatállyal, illetve meghatározott időponttól megtagadta. Ez a nyilatkozat tehát a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére irányuló nyilatkozat volt. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a vezérigazgatói munkakörre vonatkozóan
- júliusától határozatlan időtartamú munkaszerződés állt fenn a felek között. Az alperesi határozatnak a visszahívást kimondó nyilatkozatát tévesen értékelte a munkaszerződést módosító ajánlatnak. Azt viszont nem vette figyelembe, hogy
- február 1-jétől nem kívánta a munkaszerződés szerinti vezérigazgatói munkakörben foglalkoztatni. Ezt nyomatékosítja, hogy e naptól új vezérigazgatót nevezett ki. A felperes nem tett kereskedelmi igazgatói munkakört elfogadó nyilatkozatot (azt elfogadása esetén sem tölthette volna be, mivel abban már más munkavállalót foglalkoztattak), hanem a munkáltató nyilatkozatát megszüntető nyilatkozatként értelmezte, és ennek megfelelően járt el. Helytelen a törvényszék megállapítása, miszerint a felperes magatartása irányult a munkaviszony megszüntetésére. Nyilatkozatot csak a munkáltató módosító ajánlatának megfontolására tett, melynek eredményeként az ajánlatot nem fogadta el, így a munkaszerződésmódosítás nem jött létre. Téves az a megállapítás is, hogy a munkáltató csak konstatálta a felperes általi munkaviszony megszüntetést. Az igazolásokat ugyanis csak
- június 19-én, azaz 4 hónappal azt követően állította ki, hogy a munkáltató módosító ajánlatának elutasítására vonatkozóan a felperes nyilatkozatot tett. A munkaviszony megszűnése visszamenőleges időpontjának meghatározásával pedig azt a látszatot keltette, hogy a munkáltató a munkavállalói megszüntető magatartás tényét 4 hónap elteltével állapította meg, holott már
- február 21-én keresetet nyújtott be a felperes a bírósághoz. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a keresetét a másodfokú eljárásban módosította. Nem a munkaviszonya megszüntetése jogellenessége jogkövetkezményeként, hanem a munkáltató nyilatkozatát felmondásnak értékelve annak jogkövetkezményeként kérte az utolsó hatályos munkaszerződése szerinti felmondási idő felére, azaz 9 havi felmentési időre járó átlagkereset és a 36 havi végkielégítés megfizetésére kötelezni az alperest. A másodfokú bíróság jogszerűen, a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján vizsgálta ennek tükrében azt, hogy a
- január 20-án hozott igazgatósági határozat a munkáltató részéről a munkaviszony megszüntetésére irányult-e. A felek a perben arról egyező nyilatkozatot tettek, hogy a munkaviszony határozatlan időtartamú volt
- január 20-án, ezért a bizonyítékok mérlegelésével kellett arról állást foglalni, hogy a munkakörre vonatkozó visszavonó nyilatkozat egyben a munkaviszony megszüntetését is jelentette-e. Az igazgatósági határozat mint jognyilatkozat értelmezésénél is irányadó a Ptk.
- §
(1)bekezdése: a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára, és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Nem vitatottan a
- január 20-ai igazgatósági ülésen elhangzott, hogy a felperes munkaviszonyát nem kívánják megszüntetni. A határozat másik munkakörben történő továbbfoglalkoztatásra vonatkozó ajánlatot is tartalmazott. Mindezek alapján jogszerű következtetést vont le a másodfokú bíróság arról, hogy az igazgatósági határozat nem tartalmazott munkaviszony megszüntetési nyilatkozatot a munkáltató részéről. A felperes utolsó, érvényes munkaszerződése szerint a munkaköre vezérigazgató megnevezésű volt, és
- július 1-jét követően ez a korábbi igazgatósági határozatokban foglalt időtartam lejártát követően véglegessé vált. A felperesnek e munkakörben történő foglalkoztatását
- február 1-jétől a munkáltató nem kívánta, „onnan visszahívta". Ezzel azonban a munkaviszonyát nem akarta megszüntetni, hanem azt változatlanul fennállónak tekintette, részére folyamatosan, havi rendszerességgel munkabért folyósított, új munkakörre vonatkozóan pedig ajánlatot tett.
- január 20-án a felperes még nem tett egyértelmű nyilatkozatot a felajánlott munkakör elfogadására vonatkozóan, tehát a felek ezen időpontban a munkaviszony továbbfolytatásának módjában (a munkakörben) tárgyalások folytatását kezdték meg. A felperes az ajánlatot tevő igazgatóságnak csak
- február 6-án adott választ. Mindezen körülmények alapján a Pp.
- §
(1)bekezdésre tekintettel jogszerű mérlegeléssel, a Pp. 221. §
(1)bekezdésben foglalt indokolási kötelezettségének eleget téve döntött a másodfokú bíróság arról, hogy
- január 20-án az igazgatósági határozattal az alperes nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A Pp.
- §
(3)bekezdés helyes alkalmazásával mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az igazgatósági határozatot csak a munkaviszony megszüntetése vonatkozásában értékelhette, és nem vizsgálhatta, hogy a munkakör felajánlása jogszerűen történt-e, és az erre adott felperesi válasz függvényében milyen jogszerű munkáltatói intézkedések, avagy munkavállalói magatartás vált volna szükségessé. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. bekezdés alapján a Budapest,
- október
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő