A határozat elvi tartalma: A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása nem a büntetés kiszabásának része, ekként téves volta nem felülvizsgálati ok. KÚRIA Bfv.II.685/2014/6.szám A Kúria Budapesten, a
- október
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t : A zsarolás bűntettének kísérlete miatt folyamatban volt büntetőügyben a Békéscsabai Járásbíróság 11.B.78/2013/
- számú és a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Bf.184/2013/
- számú ítéleteit a terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Békéscsabai Járásbíróság a
- április
- napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 11.B.78/2013/
- számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében (
- évi IV. tv. 323.§
(1)bek.,
(2)bek. b) pont) és ezért őt 3 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt büntetéséből legkorábban annak háromnegyed része kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A járásbíróság ítélete ellen a terhelt által enyhítésért, védője által felmentésért bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró Gyula Törvényszék a
- szeptember
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 1.Bf.184/2013/
- számú ítéletében a járásbíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terheltre kiszabott börtönbüntetést 2 év 6 hónapra enyhítette, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványát a védő a Be.416.§
(1)bekezdésének b) pontjára alapította és arra hivatkozott, hogy az ügyben másodfokon eljárt bíróság a büntetőjog szabályát sértette meg, amikor nem a cselekmény elbírálásakor hatályos Btk.-t alkalmazta, noha annak a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozó szabályai a terheltre nézve kedvezőbbek, és a Kúria 4/
- (X.14.) BK véleményében kifejtettek szerint: „Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
- évi C. tv. (Btk.) 2.§
(1)-
(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, megváltoztatása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - a módosító törvény alkalmazására." Mivel az elbíráláskor hatályos törvény irányadó rendelkezése szerint a terhelt büntetése kétharmadának kitöltése után feltételes szabadságra lenne bocsátható, a védő a jogerős határozat ennek megfelelő megváltoztatását kérte. A Legfőbb Ügyészség BF.877/2014/1-I. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaposnak jelölte meg és a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértve indítványozta, hogy a Kúria a kiszabott szabadságvesztés esetében az elbíráláskor hatályos Btk.38.§-ának
(2)bekezdése szerint alkalmazza a feltételes szabadságra vonatkozó szabályokat, egyebekben viszont a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn. A terhelt védője felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt. A büntetőeljárási törvényben a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, mely érdemben kizárólag a törvényben meghatározott okból megengedett. A védő által felhívott - és az ügyben egyetlen szóba jövő - felülvizsgálati okot a Be.416.§
(1)bekezdésének b) pontja fogalmazza meg, és ennek értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk.86.§
(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. A felülvizsgálati indítványbeli - és az azzal egyetértő legfőbb ügyészi - álláspont szerint a megsértett büntető anyagi jogi szabály a Btk.2.§-a és ennek folyományaként a kiszabott büntetés a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása folytán törvénysértő. Álláspontja indokolása körében mind a védő, mind a Legfőbb Ügyészség hivatkozott a 4/2013. BK véleményben foglaltakra, és hogy az ott írtak értelmében a kiszabott büntetés törvénysértőnek tekintendő. A Kúria azonban ezzel az állásponttal nem értett egyet. A Kúria már Bfv.I.534/2014/5. számú határozatában is kifejtette: „A Btk.38.§-ának
(1)bekezdése szerint a bíróság az ítéletben ugyan megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, azonban a büntetés kiszabása alatt továbbra is a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem a büntetés kiszabásának része. Ennek a Kúria 4/2013. (X.14.) BK véleménye sem mond ellen. A kollégiumi vélemény szerint a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. tv. (Btk.) 2.§
(1)-
(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik, tehát annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntetendő törvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is össze kell vetni, azaz a vélemény sem a büntetés kiszabásának, hanem a bűncselekmény elbírálásának körébe tartozóként értékelte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását." Az itt írtakat alapul véve a Kúria a jelen ügyben is rögzíti, hogy a bűncselekmény Btk.2.§-a szerinti elbírálása és a Be.416.§-a
(1)bekezdés b) pontjában foglalt bűncselekmény miatti anyagi jogi szabályok alkalmazása mellett büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása nemcsak szóhasználatában különböző egymástól, hanem az előbbi egyben tágabb kört ölel fel. A jelen esetben is a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása az elbírálásnak része, a büntetés kiszabásának viszont nem. A kifejtettekből következően megállapítható, hogy az ügyben másodfokon eljárt bíróság megsértette a Btk.2.§-ában foglaltakat akkor, amikor az alkalmazandó jog megválasztásakor figyelmen kívül hagyta a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezést, azonban anyagi jogi szabálysértéséhez törvénysértő büntetés kiszabása nem társult. Mivel a Be.416.§
(1)bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósulásának az anyagi jogi szabálysértés mellett a törvénysértő büntetés kiszabása vagy törvénysértő intézkedés alkalmazása is előfeltétele, és ez utóbbi nem állapítható meg, a terhelt érdekében benyújtott felülvizsgálati indítvány alaptalan. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot mivel a Be.416.§
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést sem észlelt - a Be.420.§
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be.426.§-a alapján hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3.§-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418.§-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421.§-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival, azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest, 2014. október 8. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Somody Nóra s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné