Gf.40572/2014/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.572/2014/5. A Fővárosi Ítélőtábla a Dávid, Stanka, Szikla Ügyvédi Iroda (......, ügyintéző dr. Stanka Gergely ügyvéd) által képviselt .......... (..........) felperesnek a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda (..........., ügyintéző Rónayné dr. Csordás Ilona ügyvéd) által képviselt ........... alperes elleni általános szerződési feltétel érvényességének megállapítása iránti perében a Fővárosi Törvényszék 2014. szeptember 12. napján kelt 5.G.43.386/2014/7. számú ítéletével szemben a felperes fellebbezése folytán nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó általános szerződési feltételeket, egyedileg meg nem tárgyalt feltételeket alkalmazott az alábbiak szerint: 1. ........ LAKÁS INGATLAN ZÁRT VÉGŰ PÉNZÜGYI LÍZING ÁLTALÁNOS SZERZŐÉDSI FELTÉTELEK (Kivonat 1. sor) 2006. április 4. - 2006. július 19. 19. A Fizetési Ütemezésben a Lízingszerződés devizanemében meghatározott lízingdíjak a jelen pontban írtak szerint változhatnak:

a)A Lízingbeadó jogosult a 13. pont szerinti referencia-kamatláb változásának függvényében módosítani a hátralévő lízingdíjak összegét. A Lízingbeadó a Lízingszerződésben meghatározott időközönként („felülvizsgálati periódus") vizsgálja felül a referencia-kamatláb értékét. Amennyiben a felülvizsgálatkori érték a Lízingszerződés hatálybalépésének napjára jegyzett értéktől a Lízingszerződésben rögzített küszöbértéket meghaladó mértékben eltér, akkor a Lízingbeadó a tényleges, teljes változásnak megfelelően módosíthatja a hátralevő lízingdíjakat. Amennyiben a lízingbeadó a Lízingszerződés hatálybalépését követő bármelyik felülvizsgálati időpontban már érvényesítette a jelen pont szerinti kamatmódosítási jogát, úgy az azt követő felülvizsgálatok alkalmával a következőképpen jár el: az aktuális felülvizsgálatkori érték a legutolsó tényleges kamatmódosítás napjára jegyzett értéktől a Lízingszerződésben rögzített küszöbértéket meghaladó mértékben eltér, akkor a Lízingbeadó a tényleges, teljes változásnak megfelelően módosíthatja a hátralevő lízingdíjak összegét.
b)A Lízingbeadó - jelen pont
a)alpontjában foglaltakon túlmenően - bármikor jogosult a hátralévő lízingdíjak megváltoztatására olyan hatósági gyakorlat vagy jogszabályváltozás esetén, melynek eredményeként a Lízingbeadónak többletköltségei származtak, továbbá - a lízingbeadónál jelentkező finanszírozási költségek megváltozása esetén - a tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedés - a jegybanki alapkamat emelkedése - a bankközi hitelkamatok emelkedése - refinanszírozási feltételek megváltozása - minden olyan adó- és/vagy illetékhátrány esetén, amelyet a Lízingszerződés szerinti jogügylet és/vagy a refinanszírozás kapcsán a jogszabályok esetleges változása miatt a Lízingbeadó elszenved. A Lízingbeadó a módosított fizetési kötelezettségről írásban tájékoztatja a Lízingbevevőt. Ezzel szövegében azonos kikötéseket tartalmaznak a Kivonat 2., 3., 4., 5., 6., 8., 19. és 20. soraiban feltüntetett általános szerződési feltételek, továbbá a kivonatban 21. és 22. sorszámmal jelölt, 2007. július 11-én és július 19-én egyedileg megtárgyalt lakás ingatlan pénzügyi lízingszerződésben található egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek. 7. ......... LAKÁS INGATLAN ZÁRT VÉGŰ PÉNZÜGYI LÍZING ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK (Kivonat 7. sor) 2008. április 14. - 2009. március 19. 14. A Fizetési Ütemezésben a Lízingszerződés devizanemében meghatározott lízingdíjak a jelen pontban írtak szerint változhatnak:
a)A lízingbeadó jogosult a 15. pont szerinti referencia-kamatláb változásának függvényében módosítani a hátralevő lízingdíjak összegét. A Lízingbeadó a Lízingszerződésben meghatározott időközönként („felülvizsgálati periódus") vizsgálja felül a referencia-kamatláb értékét. Amennyiben a felülvizsgálatkori érték a lízingszerződés hatálybalépésének napjára jegyzett értéktől a Lízingszerződésben rögzített küszöbértéket meghaladó mértékben eltér, akkor a Lízingbeadó a tényleges, teljes változásnak megfelelően módosíthatja a hátralevő lízingdíjakat. Amennyiben a lízingbeadó a Lízingszerződés hatálybalépését követő bármelyik felülvizsgálati időpontban már érvényesítette a jelen pont szerinti kamatmódosítási jogát, úgy az azt követő felülvizsgálatok alkalmával a következőképpen jár el: ha az aktuális felülvizsgálatkori érték a legutolsó tényleges kamatmódosítás napjára jegyzett értéktől a Lízingszerződésben rögzített küszöbértéket meghaladó mértékben eltér, akkor a Lízingbeadó a tényleges, teljes változásnak megfelelően módosíthatja a hátralevő lízingdíjak összegét.
b)a Lízingbeadó - a jelen pont
a)alpontjában foglaltakon túlmenően - bármikor jogosult a hátralévő lízingdíjak megváltoztatására olyan hatósági gyakorlat vagy jogszabályváltozás esetén, melynek eredményeként a Lízingbeadónak többletköltségei származtak, továbbá - a Lízingbeadónál jelentkező finanszírozási költségek megváltozása esetén - a tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedés - a jegybanki alapkamat emelkedése - a bankközi hitelkamatok emelkedése - refinanszírozási feltételek megváltozása - minden olyan adó- és/vagy illetékhátrány esetén, amelyet a Lízingszerződés szerinti jogügylet és/vagy a refinanszírozás kapcsán a jogszabályok esetleges változása, a jogszabályok eltérő értelmezése, valamint az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által elvégzett vételár felülbírálata miatt a Lízingbeadó elszenved.
c)Fix havidíjas konstrukció esetén a számlázás devizanemében kifejezett havi lízingdíj összege - a mindenkori utolsó havi lízingdíj kivételével - a futamidő alatt változatlan (kivéve, ha az előző havi számla után elszámolt kamat és tőke korrekciós tételek összege meghaladja a fix havi lízingdíj összegét), függetlenül a Lízingszerződés devizanemétől. Erre való tekintettel a Lízingbeadó jogosult a fizetési kötelezettségek jelen pont a),
b)alpontjai, illetve a jelen ÁSZF 12. pontja szerinti módosításának hatását a mindenkori utolsó havi lízingdíjban, illetve a futamidő hosszában érvényesíteni a havi lízingdíj összegének változatlansága mellett a következő módon. Amennyiben a jelen pontban foglaltak alapján meghatározott fizetési kötelezettség nő/csökken, a lízingszerződés futamideje is nő/csökken a Lízingszerződés 2. pontjában meghatározott maximum futamidőig. A futamidő módosulásról a lízingbeadó a Lízingbevevőt kérelemre - a Hirdetményben meghatározott díj ellenében - bármikor, egyébként pedig évente legalább egy alkalommal írásban tájékoztatja. Abban az esetben, amennyiben a Lízingszerződés futamideje - a Lízingbeadó kalkulációja szerint - adott hónapban eléri, vagy meghaladja a Lízingszerződés 2. pontjában meghatározott maximum futamidő hosszabbítást, a fix díjak emelésére kerül sor olyan mértékben, hogy az eredeti futamidő alatt - futamidő hosszabbítás nélkül - lezárhatóvá váljon a Lízingszerződés. A fix díjak emelésével és a futamidő eredeti időre történő visszaállításával újra indul a futamidő hosszabbítás lehetősége. A Lízingbeadó az utolsó előtti havi lízingdíj összegét el nem érő fizetési kötelezettségek módosulását is nyilvántartja, és amennyiben a Lízingszerződés a jelen ÁSZF IX. pontjában foglaltak alapján megszűnik, a futamidő utolsó havi lízingdíja a Lízingbeadó nyilvántartásában szereplő összeggel egyezik meg, függetlenül a korábbi fix havi lízingdíjak összegétől. Rendkívüli árfolyamesemény, a kamatváltozás, illetve az ÁSZF jelen pontjának
b)alpontjában foglaltak bekövetkezte esetén a Lízingbeadó jogosult a még meg nem fizetett havi lízingdíjakat egyoldalúan megváltoztatni és a Lízingszerződés futamidejének lejártát megelőzően a Lízingbevevővel megfizettetni. Ezzel szövegében azonos kikötést tartalmaznak a Kivonat 9. és 10. pontjai. 17. ......../........../.......... LAKÁS INGATLAN ZÁRT VÉGŰ ÉS NYÍLT VÉGŰ PÉNZÜGYI LÍZING ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK (Kivonat 17. sor) 2010. szeptember 6-tól 14. A Fizetési Ütemezésben a Lízingszerződés devizanemében meghatározott lízingdíjak a jelen pontban írtak szerint változhatnak:
a)A Lízingbeadó jogosult a 15. pont szerinti referencia-kamatláb változásának függvényében módosítani a hátralevő lízingdíjak összegét. A Lízingbeadó a Lízingszerződésben meghatározott időközönként („felülvizsgálati periódus") vizsgálja felül a referencia-kamatláb értékét. Amennyiben a felülvizsgálatkori érték a Lízingszerződés hatálybalépésének napjára jegyzett értéktől a Lízingszerződésben rögzített küszöbértéket meghaladó mértékben eltér, akkor a Lízingbeadó a tényleges, teljes változásnak megfelelően módosíthatja a hátralevő lízingdíjakat. Amennyiben a Lízingbeadó a Lízingszerződés hatálybalépését követő bármelyik felülvizsgálati időpontban már érvényesítette a jelen pont szerinti kamatmódosítási jogát, úgy az azt követő felülvizsgálatok alkalmával a következőképpen jár el: ha az aktuális felülvizsgálatkori érték a legutolsó tényleges kamatmódosítás napjára jegyzett értéktől a Lízingszerződésben rögzített küszöbértéket meghaladó mértékben eltér, akkor a Lízingbeadó a tényleges, teljes változásnak megfelelően módosíthatja a hátralevő lízingdíjak összegét. Nem minősül a Lízingbevevő számára kedvezőtlen módosításnak, az, ha referencia-kamatlábhoz kötött kamat esetén a kamat mértéke a referenciakamat változása következtében módosul. Referencia-kamatláb: bármilyen alkalmazandó kamat számításának alapjául szolgáló, a nyilvánosság számára hozzáférhető mindenkori kamatláb, amelynek mértékére a Lízingbeadónak nincs ráhatása.
b)Fogyasztónak minősülő Lízingbevevő esetén: A Lízingbeadó a Lízingbevevő által fizetendő kamatot az alábbi feltételek, illetve körülmények bekövetkezése esetén jogosult egyoldalúan a Lízingbevevő számára kedvezőtlenül módosítani: 1) A jogi, szabályozói környezet megváltozása
a)a Lízingbeadó - pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő - tevékenységére, működési feltételeire vonatkozó vagy ahhoz kapcsolódó jogszabályváltozás, jegybanki rendelkezés vagy a Lízingbeadóra kötelező egyéb szabályozók megváltozása;
b)a Lízingbeadó - pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő - tevékenységéhez kapcsolható közteher (pl. adó-) változása, a kötelező tartalékolási szabályok változása;
c)kötelező betétbiztosítás összegének, vagy díjának változása. 2) A pénzpiaci feltételek, a makrogazdasági környezet módosulása A Lízingbeadó forrásköltségeinek változása/pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek változása, így különösen, de nem kizárólagosan: -ág hitelbesorolásának változása, az országkockázati felár változása (credit default swap), jegybanki alapkamat, a jegybanki repo- és betéti kamatlábak változása, a bankközi pénzpiaci kamatlábak/hitelkamatok változása, a ........... vagy a Lízingbeadó által kibocsátott kötvény és SWAP hozamgörbék egymáshoz képest történő elmozdulása, refinanszírozást biztosító, nyilvánosan kibocsátott értékpapír hozamának, illetve kibocsátója elismert külső hitelminősítő szervezet általi kockázati besorolásának változása vagy az ilyen besoroláshoz kapcsolódó költségek megváltozása, a Lízingbeadó lekötött ügyfélbetétei kamatának változása. 3) A Lízingbevevő kockázati megítélésének megváltozása A Lízingbevevő kockázati megítélésének változása alapján, amennyiben a Lízingbeadó a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő eszközminősítési szabályzata, vagy belső adósminősítési szabályzata szerint - különös tekintettel a Lízingbevevő pénzügyi helyzetében és fizetőképességi stabilitásban bekövetkező változásokra -,
a)a Lízingbevevő, illetve a lízingügylet más kockázati kategóriába történő átsorolása indokolt,
b)azonos kockázati kategóriába tartozó lízingügyletek, illetve ügyfelek kockázata változott, vagy
c)a nyújtott lízingszolgáltatás fedezetéül szolgáló fedezet értéke a Lízingszerződés hatálybalépésének időpontjához képest legalább 10 %kal csökkent. A Lízingbeadó a kockázati megítélés megváltozása alapján nem érvényesít kamatemelést azon ügyfeleknél, akik szerződési kötelezettségeiket folyamatosan teljesítették, a Lízingszerződés futamideje alatt nem estek fizetési késedelembe. A Lízingbeadó vállalja, hogy a 2. és 3. pont mellett vis maior események - hirtelen bekövetkező nagyfokú pénz- és tőkepiaci zavarok - bekövetkezése esetén átmenetileg, a zavarok fennállásáig módosít egyoldalúan kamatot. A Lízingbeadó vállalja továbbá, hogy ilyen intézkedés alkalmazását - a PSZÁF egyidejű tájékoztatása mellett - nyilvánosságra hozza. A Lízingbeadó a kamat módosítás során betartja az Árazási Elveket. A módosítás a hatálybalépéstől vonatkozik a hatályban lévő szerződésekre is.
c)Fix havidíjas konstrukció esetén a számlázás devizanemében kifejezett havi lízingdíj összege - a mindenkori utolsó havi lízingdíj kivételével - a futamidő alatt változatlan (kivéve, ha az előző havi számla után elszámolt kamat és tőke korrekciós tételek összege meghaladja a fix havi lízingdíj összegét), függetlenül a Lízingszerződés devizanemétől. Erre való tekintettel a Lízingbeadó jogosult a fizetési kötelezettségek jelen pont a),
b)alpontjai, illetve a jelen ÁSZF 12. pontja szerinti módosításának hatását a mindenkori utolsó havi lízingdíjban, illetve a futamidő hosszában érvényesíteni a havi lízingdíj összegének változatlansága mellett a következő módon. Amennyiben a jelen pontban foglaltak alapján meghatározott fizetési kötelezettség nő/csökken, a Lízingszerződés futamideje is nő/csökken a Lízingszerződés 2. pontjában meghatározott maximum futamidőig. A futamidő módosulásról a Lízingbeadó a Lízingbevevőt kérelemre - a Hirdetményben meghatározott díj ellenében - bármikor, egyébként pedig évente legalább egy alkalommal írásban tájékoztatja. Abban az esetben, amennyiben a Lízingszerződés futamideje - a Lízingbeadó kalkulációja szerint - adott hónapban eléri, vagy meghaladja a Lízingszerződés 2. pontjában meghatározott maximum futamidő hosszabbítást, a fix díjak emelésére kerül sor oly mértékben, hogy az eredeti futamidő alatt - futamidő hosszabbítás nélkül - lezárhatóvá váljon a Lízingszerződés. A fix díjak emelésével és a futamidő eredeti időre történő visszaállításával újra indult a futamidő hosszabbítás lehetősége. A Lízingbeadó az utolsó előtti havi lízingdíj összegét el nem érő fizetési kötelezettségek módosulását is nyilvántartja, és amennyiben a Lízingszerződés a jelen ÁSZF IX. pontjában foglaltak alapján megszűnik, a futamidő utolsó havi lízingdíja a Lízingbeadó nyilvántartásában szereplő összeggel egyezik meg, függetlenül a korábbi fix havi lízingdíjak összegétől." (…) „Fix havidíjas konstrukció lízingdíj tőke és kamatbontása: Fix havidíjas konstrukció első esedékessége esetén a fix lízingdíj elosztásra kerül a számlázás napján érvényes ........ által közzétett HUF/EUR deviza eladási árfolyammal, az így kapott devizaösszeg oszlik tőkére és normál kamatszámítással meghatározott kamatra. További esedékességek esetén a fix lízingdíj és az előző havi számla alapján megállapított tőke és kamatkorrekció különbsége elosztásra kerül a számlázás napján érvényes ........ által közzétett HUF/EUR deviza eladási árfolyammal, az így kapott devizaösszeg tőkére és normál kamatszámítással meghatározott kamatra oszlik. 4) Amennyiben a Lízingbeadó a Lízingszerződés teljesítését megelőzően arról értesíti a Lízingbevevőt, hogy valamely, a Lízingszerződésben meghatározott devizanemben a Lízingbeadó részéről történő teljesítés nem lehetséges, mert az adott devizanem nem elérhető, vagy csak aránytalan költséggel érhető el, a Lízingbeadó jogosult a Lízingbevevőnek más devizanemben (elsősorban forintban) történő finanszírozást felajánlani. Amennyiben Lízingbevevő él a felajánlott lehetőséggel, úgy a teljesítésre a módosítás megfelelő dokumentálása után kerülhet sor. Amennyiben a Lízingbevevő az alternatív teljesítést nem fogadja el, a Lízingbeadó a teljesítés elmaradásáért nem tartozik felelősséggel. 11. ........ LAKÁS ÉS NEM LAKÁS CÉLJÁRA SZOLGÁLÓ INGATLAN ZÁRT VÉGŰ ÉS NYÍLT VÉGŰ PÉNZÜGYI LÍZING ÁLTLÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEKET TARTALMAZÓ ÜZLETSZABÁLYZATA (Kivonat 11. sor) 2011. január 1. - 2011. október 12. 44. A lízingdíjak ügyleti kamat részének egyoldalú módosítása Fogyasztónak minősülő Lízingbevevő esetén I. A Lízingbeadó a nem lakáscélú Lízingszerződés esetén a Lízingbevevő által fizetendő lízingdíjak ügyleti kamatrészét az alábbi feltételek, illetve körülmények bekövetkezése esetén jogosult egyoldalúan a Lízingbevevő számára kedvezőtlenül módosítani: 1) A jogi, szabályozói környezet megváltozása
a)a Lízingbeadó - a Lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő - tevékenységére, működési feltételei vonatkozó vagy ahhoz kapcsolódó jogszabályváltozás, jegybanki rendelkezés vagy a Lízingbeadóra kötelező egyéb szabályozók megváltozása;
b)a Lízingbeadó - a Lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő tevékenységéhez kapcsolható közteher (pl. adó) változása, a kötelező tartalékolási szabályok változása;
c)kötelező betétbiztosítás összegének, vagy díjának változása. 2) A pénzpiaci feltételek, a makrogazdasági környezet módosulása A Lízingbeadó forrásköltségeinek változása/pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek változása, így különösen, de nem kizárólagosan: a)ág hitelbesorolásának változása,
b)az országkockázati felár változása (credit default swap),
c)jegybanki alapkamat, a jegybanki repo- és betéti kamatlábak változása,
d)a bankközi pénzpiaci kamatlábak/hitelkamatok változása,
e)a ........... vagy a Lízingbeadó által kibocsátott kötvény és SWAP hozamgörbék egymáshoz képest történő elmozdulása,
f)refinanszírozást biztosító, nyilvánosan kibocsátott értékpapír hozamának, illetve kibocsátója elismert külső hitelminősítő szervezet általi kockázati besorolásának változása vagy az ilyen besoroláshoz kapcsolódó költségek megváltozása,
g)a Lízingbeadó lekötött ügyfélbetétei kamatának változása. 3) A Lízingbevevő kockázati megítélésének megváltozása A Lízingbevevő kockázati megítélésének változása alapján, amennyiben a Lízingbeadó a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelő eszközminősítési szabályzata, vagy belső adósminősítési szabályzata szerint - különös tekintettel a Lízingbevevő pénzügyi helyzetében és fizetőképességi stabilitásában bekövetkező változásokra -,
a)a Lízingbevevő, illetve a lízingügylet más kockázati kategóriába történő átsorolása indokolt,
b)azonos kockázati kategóriába tartozó lízingügyletek, illetve ügyfelek kockázata változott, vagy
c)a nyújtott lízingszolgáltatás fedezetéül szolgáló fedezet értéke a Lízingszerződés hatálybalépésének időpontjához képest legalább 10 %-kal csökkent. A Lízingbeadó a kockázati megítélés megváltozása alapján nem érvényesít kamatemelést azon ügyfeleknél, akik szerződési kötelezettségeiket folyamatosan teljesítették, a Lízingszerződés futamideje alatt nem estek fizetési késedelembe. A Lízingbeadó vállalja, hogy a 2. és 3. pont mellett vis maior események - hirtelen bekövetkező nagyfokú pénz- és tőkepiaci zavarok - bekövetkezése esetén átmenetileg, a zavarok fennállásáig módosít egyoldalúan kamatot. A Lízingbeadó vállalja továbbá, hogy ilyen intézkedés alkalmazását - a PSZÁF egyidejű tájékoztatása mellett - nyilvánosságra hozza. A Lízingbeadó a kamat módosítása során betartja az Árazási Elveket. A módosítás a hatálybalépéstől vonatkozik a hatályban lévő szerződésekre is. II. A Lízingbeadó a lakáscélú Lízingszerződés esetén a Lízingbevevő által fizetendő lízingdíjak ügyleti kamatrészét jogosult egyoldalúan a Lízingbevevő számára kedvezőtlenül módosítani a Hpt. 210/A. §-ában hivatkozott 275/2010.(XII.15.) számú Kormányrendeletben meghatározott esetekben, feltételekkel és módon, amennyiben azt a. a Lízingbeadó forrásköltségeinek, forrásszerzési lehetőségeinek kedvezőtlen változása, b. a hitelkockázat változása, c. a Lízingbeadó adott tevékenységének költségeit növelő pénzügyi lízingszerződés szerinti jogviszonyokat szorosan és közvetlenül érintő jogszabályváltozás indokolja. 1. A forrásköltségek, forrásszerzési lehetőségek kedvezőtlen változása az alábbi események közül legalább egynek a bekövetkezését jelenti:
a)jegybanki alapkamat emelkedése,
b)bankközi pénzpiaci kamatlábak emelkedése,
c)a hitelező lekötött ügyfélbetétei kamatának emelkedése,
d)a refinanszírozást biztosító, nyilvánosan kibocsátott értékapapír kamatának emelkedése,
e)a pénzügyi intézmény hitelezési vagy lízingtevékenységének refinanszírozásául szolgáló hitel-, kölcsönszerződések költségeinek bizonyítható növekedése. A kamat mértékének százalékban kifejezett növekedése nem haladhatja meg a fentiekben meghatározott feltételek változásának együttes hatása alapján meghatározott értéket, figyelembe véve a hitelező forrásszerkezetét és annak változását. 2. A kamat ügyfél számára kedvezőtlen módosítására a hitelkockázat változásai esetén is sor kerülhet:
a)a Lízingbeadó eszközminősítési és belső adósminősítési szabályzata alapján az adott ügyfél, illetve a hitelügylet magasabb kockázati kategóriába történő átsorolása esetén, ha az átsorolásra a kölcsön összegében vagy a fedezetéül szolgáló ingatlan értékében bekövetkezett legalább 10 %-os változás miatt került sor, feltéve, hogy ez a változás a kölcsön visszafizetését jelentős mértékben veszélyezteti, vagy
b)a Lízingbeadó eszközminősítési vagy belső adósminősítési szabályzata alapján azonos kockázati kategóriába tartozó hitelügyletek, illetve ügyfelek kockázatának növekedése esetén, ha a kockázat növekedése az adott kockázati kategóriában az értékvesztés, és ezáltal az alkalmazott kockázati felár mértékének emelését teszi indokolttá. A jelen ÁSZF 44. pont II/2.
a)pontjában foglaltak alapján a pénzügyi intézmény nem módosíthatja a devizában nyújtott és forintban törlesztett hitel kamatának mértékét az ügyfél számára kedvezőtlenül, ha a kölcsön forintban meghatározott összege az árfolyamváltozás miatt emelkedik. A jelen ÁSZF 44. pont II/2.
b)pontja alapján a pénzügyi intézmény nem módosíthatja a kamat mértékét az ügyfél számára kedvezőtlenül, ha a fogyasztó nem esett 30 napon túli késedelembe. III. A kedvezőtlen módosítást a Lízingbeadó a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább 60 nappal hirdetményben teszi közzé és legkésőbb a módosítás hatálybalépését legalább 60 nappal megelőzően postára adott levélben értesíti a Lízingbevevőt. A kedvezőtlen módosítás esetén a Lízingbevevő a módosítás hatálybalépése előtt jogosult a Lízingszerződés díjmentes felmondására, azzal, hogy a felmondással egyidejűleg valamennyi fizetési kötelezettsége egy összegben esedékessé válik. Ezen kikötés szövegével azonos szövegűek a kikötések a Kivonat 12., 13., 14., 15., 16. és 18. soraiban. A felperes 2014. augusztus 22-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az F/3. szám alatt csatolt kivonatban feltüntetett időpontokban hatályos egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó 1-22. sorszámmal megjelölt szerződéses kikötések tisztességesek, és ezért érvényesek. Kérte továbbá az alperes perköltségben marasztalását. Bemutatta az egyoldalú szerződésmódosítás szabályozásának speciális pénzügyi tárgyú törvényekben történt változásait, a tisztességtelenség jogszabályi kereteinek 2004-2014. közötti változását, s ismertette a bírói gyakorlat alakulását a tisztességtelenség körében. Előadást tett a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban Törvény) hatályának nem egyértelmű voltára, így arra is, hogy a Törvény nem tartalmaz azon szerződési feltételek tekintetében sem rendelkezést, amely esetekben az ügyleti kamatot és az ügyleti kamat változását a szerződő felek referenciakamathoz kötötték. Az állandó bírói gyakorlatra tekintettel a referenciakamat változáson alapuló egyoldalú szerződésmódosítást tartalmazó szerződéses rendelkezésekre vélekedése szerint a Törvény hatálya nem terjed ki, így a felállított törvényi vélelemre sem, annak vizsgálatára nincs lehetőség. Részletesen kifejtett indokai alapján állította, hogy a teljes Törvény, és külön az 1. §

(1),

(6)-

(7)bekezdése, 4-

§, a teljes
alcím, valamint a 2/
PJE
pontja az Alaptörvénybe ütközik, mivel az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdés, C) cikk, E) cikk, M) cikk, Q) cikk, VI. cikk

(1)bekezdés, XII. cikk

(1)bekezdés, XIII. cikk

(1)bekezdés, XXVIII. cikk

(1)és

(7)bekezdés és a 26. cikk

(1)bekezdése sérelmet szenved. A Pp. 155/B. §

(2)bekezdése alapján a per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Pp. 155/B. §

(1)bekezdése alapján kérte az Alkotmánybíróságnál a Törvény nevesített szakaszai (és alkalmazása, és ez esetbeni támadása esetén a 2/

PJE határozat
pontja) Alaptörvényellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, és emiatt a Törvény (és a 2/
PJE
pontja) hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint a jelen peres eljárásban történő alkalmazásának kizárását. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az Alaptörvényben biztosított alapvető jogok az Európai Unió Alapjogi Chartája által is védett alapjogok (Charta
cikk,
cikk,
cikk), megsértésük egyben az Alapjogi Charta sérelmét is okozza. Kérte továbbá elsődlegesen a Törvény Emberi Jogok Európai Egyezményének (Egyezmény) sérelmét megvalósító egyes rendelkezései
§

(1)bekezdés első mondata, 4. §

(1)-

(2)bekezdése;

§-a;
§

(5),

(7)bekezdés b),

h)és
g)pontja; 8. §

(1)bekezdés a) pontja;

(2)bekezdés

(4)és

(6)bekezdése; 9. §

(3)bekezdése; 10. §

(3)-

(4)bekezdése; 11. §

(1)bekezdése; 13. §

(1),

(3),

(4)és

(7)bekezdése; 15. §

(1)és

(4)bekezdése alkalmazásának, másodlagosan a Pp. 155/B. §

(2)bekezdése alapján jelen per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Pp. 155/B. §

(1)bekezdése, valamint az Abtv. 32. §

(2)bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnál a Törvény nevesített rendelkezéseinek, valamint alkalmazása esetén a 2/

PJE határozat
pontjának az Egyezménybe, mint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, erre tekintettel a Törvény és a 2/
PJE határozat nevesített rendelkezéseinek megsemmisítését, valamint a jelen peres eljárásban történő alkalmazásuk kizárását. E körben arra hivatkozott, e rendelkezések sértik az
évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény (továbbiakban Egyezmény)
cikkét, valamint az Egyezmény
Kiegészítő Jegyzőkönyve
cikkét. Kitért arra is, a jelen eljárásban is kötelezően alkalmazandó EU-jog szerint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelv (Irányelv)
cikk

(2)bekezdése értelmében a kötelező jogi szabályozás tárgyát képező általános szerződéses feltételek kívül esnek a tisztességtelenség vizsgálatán, mert ezekben az esetekben a jogalkotó már elvégezte a felek jogai és kötelezettségei közötti egyensúly megteremtését, amikor az adott szerződéses feltételre megalkotta a kötelezően alkalmazandó jogszabályt. Az EU-jog rendelkezései a magyar jogdogmatika körében helyesen úgy érvényesülnek, hogy a kötelező jogszabályi rendelkezés esetében megdönthetetlen vélelem szól amellett, hogy a jogszabályi rendelkezésen alapuló általános szerződéses feltétel tisztességes. Az Irányelv 1. cikk

(2)bekezdésének szabálya nem csak a tisztességtelenségi vizsgálat tárgyi hatálya körében rendelkezik jelentőséggel, hanem a transzparencia teszt elvégzésekor, abban az értelemben, hogy ha maga a jogalkotó sem írta elő feltételként a lehetséges jövőbeni kamatváltoztatás összegszerűsítését előre a szerződésben, akkor ez a transzparencia követelménye alapján sem várható el. Az önmagában nem ütközik az EU-jogba, ha valamely tagállam a minimál harmonizációt előirányzó Irányelvnél szigorúbb szabályozást kíván megvalósítani, de ezt oly módon kell megtennie, hogy eközben ne sértsen valamely más általános EU-jogi rendelkezést. Magyarországon az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó szerződéses feltételek kötelezően alkalmazandó jogszabályon alapultak, és az is tény, hogy az általa alkalmazott általános szerződési feltételek mindenkor megmaradtak a „Barclays ítéletben" (C-280/13. számú ügy) megfogalmazott körön belül, azaz sosem terjeszkedtek túl az általános jogszabályi kereten, hanem automatikusan lekövették a mindenkori jogszabályi feltételeket. A Törvény viszont a Hpt. (210. § és 213. §) szabályai által determinált szerződéses feltételekre az Irányelv 1. cikk

(2)bekezdésébe ütköző módon, illetve azzal nyílt ellentmondásban egy quasi „ellenvélelmet" állít fel azzal, hogy kimondja, minden egyoldalú kamatemelésre lehetőséget biztosító általános szerződési feltétel tisztességtelennek minősül. Utalt arra is, Magyarország elmulasztotta az uniós jogszabályok (Európai Unióról szóló Szerződés 127. cikk

(4)bekezdése, 282. cikk

(5)bekezdése) által előírt konzultációt, amikor a jogalkotó anélkül fogadta el a Törvényt, hogy annak végleges tervezetét megküldte volna az Európai Központi Banknak (EKB), illetve annak véglegesítése előtt az EKB kifejthette volna azzal kapcsolatban a véleményét. Az irányadó uniós joggyakorlat értelmében ugyanis a tagállami értesítési kötelezettség megsértésével elfogadott nemzeti jogszabály nem kényszeríthető ki. A Törvény alkalmazása esetére előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta az Európai Unióról szóló Szerződés 127. cikkének

(4)bekezdése, az Irányelv 8a. cikke, az Irányelv

cikke,
cikke,
cikke és mellékletének
pont b) alpontja értelmezésére nézve. Hivatkozott arra is, a perbeli hosszú távú kölcsönszerződéseknek szükségszerű eleme, quasi immanens része, hogy valamilyen kamatváltoztatási mechanizmust tartalmazzon. A hitelezés ugyanis a forrásszerzési költségek változása folytán eredményez egyfajta asszimmetriát a kölcsönnyújtó és az ügyfél között, és ezen asszimmetriát hivatott az egyoldalú kamatemelés orvosolni azzal, hogy a pénzügyi intézmény áthárítja az ügyfélre a forrásszerzésből fakadó kockázatát. Ez semmi esetre sem tekinthető tisztességtelennek. Értelmezte a Törvényben megfogalmazott hét elvet is. Egyebek mellett az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvére nézve előadta, ez gyakorlatilag a transzparencia követelményét jelenti, és általánosságban azt a követelményt támasztja a szerződéssel szemben, hogy abból egyértelműen és világosan kiderüljön a fogyasztó számára, hogy az adott szerződéses feltétel milyen következménnyel jár rá nézve a szerződés időtartama alatt, illetve hogy ezen szerződéses feltétellel kapcsolatban milyen jogai és kötelezettségei vannak. Jelen esetben az adós által aláírt szerződés minden esetben tartalmazta azt, hogy a szerződéses kamat az általános szerződési feltételben rögzített feltételek szerint változhat, és hogy ennek milyen hatása van az adós fizetési kötelezettségére vonatkozóan, így a perbeli esetre nem alkalmazható az RWE doktrína, azaz megfelel a transzparencia követelményének. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének megvalósulása szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az adott szerződéses rendelkezés a fogyasztó számára érthetően tartalmazza-e a módosítás lehetőségét, illetve feltételeit. Az átláthatóság elvének meghatározásánál a Törvény az előrekalkulálhatóságot (milyen feltételek milyen mértékű költségnövekedést idéznek elő), mint feltételt írja elő. Figyelemmel arra, hogy az átláthatóságnak a Törvényben leírt - vélt értelmezése jogi- és tényszerűen megvalósíthatatlansági akadályokba ütközik, az átláthatóság elvének európai joggyakorlata szerint végezhető csak el az átláthatóság tesztjének lefuttatása. Ez pedig lényegében megfeleltethető az egyértelműség és érthető megfogalmazás elve körében már kifejtett transzparencia követelményével, azaz, hogy a szerződésből magából egyértelműen és világosan kiderüljön a fogyasztó számára, hogy az adott szerződéses feltétel milyen következménnyel jár rá nézve a szerződés időtartama alatt (a kamat változhat nőhet vagy csökkenhet - és emiatt a fizetési kötelezettsége is változhat), illetve, hogy ezen szerződéses feltétellel kapcsolatban milyen jogai és kötelezettségei vannak (értesítés, felmondás). A per tárgyává tett kikötések tisztességességének vizsgálata körében az Irányelv szabályaiból kiindulva három szintet különített el. Az első szint vizsgálata azt célozza, az adott általános szerződési feltételek rendelkezése egyáltalán a tisztességtelenség hatálya alá tartozik-e (Irányelv
cikk

(2)bekezdés). Amennyiben a kógens jogszabályi rendelkezéssel való megfelelés ellenére a tisztességtelenség mégis megvizsgálásra kerülne, úgy legfeljebb a Ptk.

§-a alapján lefolytatott vizsgálat lenne csak lehetséges akként, hogy a
május
előtti időszakban hatályos kikötések vonatkozásában kizárólag a jogok és kötelezettségek egyensúlya vizsgálható, a transzparencia elvének tulajdonított vagy abból levezetett egyéb követelmények csak ezen időpontot követően hatályos rendelkezések vonatkozásában merülhetnek fel, azzal, hogy a transzparencia követelményének helyes és az EU-joggal összeegyeztethető értelmezése továbbra is az Európai Unió Bíróságának döntésére vár. Ez a tisztességtelenség tesztjének
szintje. A vizsgálat harmadik szintje a Törvény által felállított elvek mentén történő vizsgálat. E körben a kikötést az elsőfokú bíróságnak részleteiben, az egyes szerződésmódosítási okok vonatkozásában külön-külön szükséges vizsgálnia, melynek eredményeként nem zárható ki a kikötés esetleges részleges érvénytelensége, valamint a nemzeti jogban létező diszpozitív szabály belépésének megállapítása. Az 1-6., 8., 19-
és a 21-
sorszámú azonos szövegezésű (
április
február
között alkalmazott) szerződéses kikötések tisztességessége vonatkozásában a következőkre hivatkozott: A tisztességtelenségi tesz
szintje (kötelező érvényű törvényi előírások): A hivatkozott általános szerződési feltételek összesített hatályban léte alatti időszakban érvényes törvényi előírások szerint a Hpt. alapján a pénzügyi intézmények kötelesek voltak tájékoztatni a fogyasztót a kamatemelés lehetőségéről, továbbá részletesen meghatározni a módosítási körülményeket, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást.
augusztus 1-jétől a pénzügyi intézmény köteles a módosítás feltételeiről, illetve annak körülményeiről a fogyasztót tájékoztatni, amely körülményeknek és feltételeknek ténylegesen okozati összefüggésben kellett állnia a módosítással, egyben felmondási jogot kellett biztosítani a fogyasztónak, valamint a körülmények kedvező változását is figyelembe kellett venni a kamat és díj meghatározásakor.
január 1-jétől az egyoldalú módosításra akkor volt lehetőség, ha az objektíven a kamatra, díjra és költségekre ható körülmények és feltételek felsorolásán túl a pénzügyi intézmény az árazási elveit írásban rögzítette, és a kedvezőtlen változás esetére a fogyasztónak felmondási jogot biztosított. Az általános szerződési feltételek mind rendelkeznek ok-listával. A rendelkezések egyértelműen és világosan tartalmazzák, hogy jogosult a szerződést módosítani, az erről szóló tájékoztatást a fogyasztók a kikötések útján megkapják. Az általános szerződési feltételek biztosítják az adósok felmondási jogát. A
sorszámú általános szerződési feltételhez tartozó üzletszabályzatban annak hatálybalépésétől az adós ezen jogosultsága kifejezetten felmondási jogként került kikötésre, míg a többi itt hivatkozott általános szerződési feltételek a fogyasztóknak az egyoldalú szerződésmódosítás esetére teljes előtörlesztés lehetőségét biztosították, amely előtörlesztés következtében a szerződés megszüntetésre kerül. Az általános szerződési feltétel szövegek alapján egyértelműen megállapítható, hogy azok a kötelező jogszabályi rendelkezéseket tükrözik vissza, a kikötés már a
január 1-jei módosítás előtt is megfelelt az abban írtaknak. Az árazási elvei törvényi megköveteltségét követően pedig addig nem módosította a kamatokat, ameddig árazási elvei el nem készültek. Az általános szerződési feltétel tehát nem tartozik a tisztességtelenség hatálya alá, így annak tisztességtelensége sem vizsgálható. A tisztességtelenségi teszt
szintje tekintetében előadta, hogy a hivatkozott általános szerződési feltételek időpontjában a tisztességtelenségre vonatkozóan alkalmazandó szabályok szerint tisztességtelennek azok a feltételek minősültek, amelyek egyoldalúak és indokolatlanul hátrányosak voltak a fogyasztóra nézve, tekintettel a szerződéskötéskor fennálló összes körülményre (Ptk.
§

(1)bekezdés), illetve, ha a felmondás joga nem biztosított a fogyasztó számára (18/1999.(II.15.) Korm. rendelet). 2009. május 22-ét követően a tisztességesség körében vizsgálandóvá vált a transzparencia követelményének megvalósulása is, így ezen elv érvényesülése kizárólag a kivonat 8. és 20. soraiban nevesített kikötések vonatkozásában vizsgálható, a többi kikötés akkor is tisztességesnek minősülne, ha a transzparencia követelménye esetleg nem érvényesülne rájuk. A már kifejtettek szerint nem vitatható, hogy nem tekinthető tisztességtelennek az a szerződéses kikötés, amely szerződés megszüntetésének joga biztosítása mellett a tételesen meghatározott okok bekövetkezése esetén lehetőséget ad a kamat a változtatásra, következésképpen az általános szerződési feltétel tisztességes és érvényes. A tisztességtelenségi teszt 3. szintje (törvényi teszt) vonatkozásában arra hivatkozott, így az általános szerződési feltételek idézett kikötései mindvégig egyértelműen és világosan tartalmazzák, hogy jogosult a szerződést módosítani, egyértelműen és világosan, tehát félreérthetetlenül felsorolja a módosításhoz vezető okokat, feltételeket (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve). A hivatkozott kikötések tételesen felsorolták, hogy milyen okokból lehetséges a szerződésmódosítás (tételes meghatározás elve). Releváns, hogy a nevesített szerződésmódosítási okok tartalmukban megfelelnek az általános szerződési feltételek hatályvesztését követően megszületett kógens 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet szerinti szerződésmódosítási okoknak. Az okok objektívek, a ráhatásától független tényezők voltak, mindegyike ténylegesen kihathatott egy adott hitel kamatára. Az egyes kamatmódosítási klauzulák nem zárják ki a mindkét irányban történő kamat módosítását (lízingdíj módosítás). Az átláthatóság elve tekintetében, utalva annak jogi és tényszerűen megvalósíthatatlansági akadályokba ütköző voltára, a Fővárosi Törvényszék 2014. június 5-én kelt 17.G.43.451/2013/6. számú ítéletében e körben írtakat idézte. Állította, az általános szerződési feltételek tényszerűen biztosították annak lehetőségét, hogy a fogyasztó tudatában legyen annak, hogy a szerződése módosítható, megismerhette, hogy milyen okokból módosítható, és azt is, hogy a rá kedvezőtlen változások esetén (

is)jogosult a szerződés megszüntetésére előtörlesztés útján. Az általános szerződési feltételek alapján továbbá könnyen beazonosíthatóak azok az okok, amelyek alapján a fogyasztó hátrányára a változtatás megtörténhet. Ha pedig a változtatás megtörtént, akkor ezen okok mentén a hatóság már képes volt ellenőrizni, hogy a kamatmódosítás megfelelő volt-e. A hivatkozott kikötés tehát a szerződéskötéskor felmérhetővé, az egyoldalú szerződésmódosítás bekövetkeztekor pedig - a már bekövetkezett körülményváltozás(
ok)konkrét mértékének ismeretében - ellenőrizhetővé teszi a fogyasztó számára a rá nézve hátrányos szerződésmódosítás indokoltságát, arányát, mértékét (2/2014. PJE). Ezt a tájékoztatást egyébként az egyedi szerződésben tett nyilatkozatával a fogyasztó külön is elismerte. A kamatváltoztatás feltételéből egyértelműen kiderül, mindenkori forrásköltségek változásával jogszabályváltozásból adódó többletköltségek mértékével indokolt mértékben nő, vagy csökken a kamat. A transzparencia elvét kizárólag a 2009. május 22. után hatályos szerződéses kikötések vonatkozásában lehet vizsgálni, így ezen elv érvényesülése kizárólag a Kivonat 8., 10 és 12-13. soraiban nevesített kikötések vonatkozásában vizsgálható, a többi kikötés akkor is tisztességesnek minősülne, ha a transzparencia követelménye esetleg nem érvényesülne rájuk. A Kivonat 1-6., 8., 19-20. és 21-22. soraiban hivatkozott egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezések kiterjednek az adott kikötéseket tartalmazó lízingszerződések szerinti egyéb fizetési kötelezettségeikre is, mivel azok szintén a Kivonat hivatkozott soraiban idézett rendelkezések szerint módosíthatóak, így a kamatváltoztatással kapcsolatosan fentebb előadottak a költségek, díjak változására is vonatkoznak. A megjelölt időszakban tehát a perbeli általános szerződési feltételek teljes mértékben megfeleltek a Hpt. és a Ptk. szabályainak és a Törvényben megfogalmazott szempontok is teljesültek. A Kivonat 7., 9. és 10. soraiban idézett, azonos szövegezésű, a 2008. április 14. 2010. december 15. közötti időszak alatt hatályos szerződéses kikötések tisztességessége vonatkozásában a tisztességtelenségi teszt 1. szintjén történő vizsgálattal, az általános szerződési feltételek összesített hatályban léte alatti időszakban érvényes törvényi előírások alapján szintén egyértelműen megállapíthatónak találta, hogy az általános szerződési feltétel a kötelező jogszabályi rendelkezést tükrözi vissza. Az általános szerződési feltételek mind rendelkeznek ok-listával, a rendelkezések egyértelműen és világosan tartalmazzák, hogy jogosult a szerződést módosítani, az erről szóló tájékoztatást a fogyasztók a kikötések útján megkapják. Az általános szerződési feltételek biztosítják az adósok felmondási jogát. A Kivonat 10. sorában nevesített általános szerződési feltételhez tartozó üzletszabályzatban annak hatálybalépésétől kezdve az adós ezen jogosultsága kifejezetten felmondási jogként került kikötésre, míg a többi általános szerződési feltétel a fogyasztóknak az egyoldalú szerződésmódosítás esetére teljes előtörlesztés lehetőségét biztosította, amely előtörlesztés következtében a szerződés megszüntetésre kerül. A tisztességtelenségi teszt 2. szintjén történő általános vizsgálat során a korábbival ugyancsak azonos következtetésre jutott azzal, hogy releváns, hogy a transzparencia elvét a jelen keresetlevélben bemutatottak értelmében kizárólag a 2009. május 22. után hatályos szerződéses kikötések vonatkozásában lehet vizsgálni, így ezen elv érvényesülése a Kivonat 7. sorában nevesített kikötés vonatkozásában nem vizsgálható. A vizsgált kikötések átláthatósága kapcsán hivatkozott a már kifejtettekre. Nem vitatható tehát, hogy nem tekinthető tisztességtelennek az a szerződéses kikötés, amely szerződés megszüntetésének joga biztosítása mellett a tételesen meghatározott okok bekövetkezése esetén lehetőséget ad a kamat a változtatásra, következésképpen a hivatkozott általános szerződési feltétel tisztességes és érvényes. Tekintettel arra, hogy ezen kikötések egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó a)-
b)pontjai szó szerint megegyeznek az előzőekben vizsgált általános szerződési feltétellel, így a törvényi teszt 3. szintje vonatkozásában visszautalt a már előadottakra. A Kivonat 11-18. soraiban idézett azonos szövegezésű, 2010. február 15-től a mai napig terjedő időszak egyes szakaszaiban hatályos szerződéses kikötések tisztességessége tekintetében az adott időszakban érvényes törvényi előírások alapján szintén arra hivatkozott, az általános szerződési feltétel szövege alapján egyértelműen megállapítható, hogy az a kötelező jogszabályi rendelkezést tükrözi vissza, azaz a kötelező törvényi rendelkezést nem módosítja és nem terjeszti ki, megfelelő tájékoztatást nyújt, tételes, a lakáscélú szerződések esetében a jogszabályszöveggel betűre megegyező ok-listát biztosít, valamint felmondási jogot enged a kedvezőtlen változások esetére a fogyasztónak, így annak tisztességtelensége sem vizsgálható. A törvényi teszt szintjén valamennyi kikötés Törvényben megfogalmazott elvnek megfelelőségét állította. A kikötések mindvégig egyértelműen és világosan tartalmazzák, hogy jogosult a szerződést módosítani, és egyértelműen és világosan, tehát félreérthetetlenül felsorolják a módosításhoz vezető okokat, feltételeket. A kikötések tételesen felsorolták, hogy milyen okokból lehetséges a szerződésmódosítás külön szabályozva a fogyasztónak minősülő és nem fogyasztónak minősülő ügyfelek esetén, illetve a lakáscélú és nem lakáscélú szerződések esetén szóba jöhető okokat. Az általános szerződési feltételek tehát ténylegesen a 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet és a fogyasztási kölcsönszerződésekre vonatkozó jogszabályok által meghatározottaknak megfelelően tartalmazták a szerződésmódosítási okokat, méghozzá tételesen. A felsorolt okok mindegyikéről megállapítható, hogy azok objektívek, tehát a ráhatásától független, a kógens jogszabályi rendelkezések által megengedett szerződésmódosítást lehetővé tevő tényezők, és mindegyikük ténylegesen kihathat egy adott hitel kamatára. A vizsgált időszak egy részében jogszabályilag még nem kötelezően írásban rögzítendő árazási elvek ugyancsak a ténylegesség és arányosság meglétét igazolják. Releváns az arányosság körében továbbá az, hogy a hivatkozott szerződéses kikötések kifejezetten rögzítik, hogy „a kamat mértékének százalékban kifejezett növekedése nem haladhatja meg a fentiekben meghatározott feltételek változásának együttes hatása alapján meghatározott értéket, figyelembe véve a hitelező forrásszerkezetét és annak változását". Az egyes kamatmódosítási klauzulák nem zárják ki a mindkét irányban történő lízingdíj-módosítást, sőt, a kikötés kifejezetten szól a fizetési kötelezettség esetleges csökkenéséről. A kikötések továbbá tényszerűen biztosították annak a lehetőségét, hogy a fogyasztó tudatában legyen annak, hogy a szerződése módosítható, megismerhette, hogy milyen okokból módosítható, és azt is, hogy a rá kedvezőtlen változások esetén (
is)jogosult a szerződés felmondására (átláthatóság elve). Az általános szerződési feltételek alapján továbbá könnyen beazonosíthatóak azok az okok, amelyek alapján a fogyasztó hátrányára a változtatás megtörténhet. Ha a változtatás megtörtént, akkor ezen okok mentén a hatóság már képes volt ellenőrizni, hogy a kamatmódosítás megfelelő volt-e. A 11-16. és 18. számú kikötések kifejezetten rendelkeztek arról, hogy a „kedvezőtlen módosítás esetén a Lízingbevevő a módosítás hatálybalépése előtt jogosult a Lízingszerződés díjmentes felmondására, azzal, hogy a felmondással egyidejűleg valamennyi fizetési kötelezettsége egy összegben esedékessé válik". A 17. sorszámú kikötés vonatkozásában az F/11/1-3. szám alatt csatolt Üzletszabályzat IV/1. pontja biztosította a felmondás jogát azzal, hogy az F/8. szám alatt csatolt általános szerződési feltétel 54. pontja alapján teljes előtörlesztés is biztosított volt (felmondhatóság elve). Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezések kiterjednek továbbá az adott kikötéseket tartalmazó lízingszerződések szerinti egyéb fizetési kötelezettségekre is. Indítványozta, nyelvszakértő és közgazdasági szakértő kirendelését azon, különleges szakértelmet igénylő kérdések megállapításának érdekében, hogy a hivatkozott szerződéses kikötések megfeleltek-e az egyértelmű és világos megfogalmazás követelményének, valamint hogy a hivatkozott szerződéses kikötések megfeleltek-e az arányosság, ténylegesség, objektivitás és átláthatóság elvének arra is figyelemmel, hogy vajon az átláthatóság elvének a Törvény által elvártak szerinti megfelelés lehetséges volt-e. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Kérte továbbá az alkotmánybírósági és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelem elutasítását. Állította, hogy a kereset tárgyát képező szerződéses kikötések egyik időállapotukra tekintettel sem felelnek meg a Törvény 4. §

(1)bekezdése szerinti feltételeknek. Indítványozta, hogy a szerződéses kikötések csakis a törvény 11. §

(2)bekezdésében foglaltan legyenek vizsgálandók, s azt is, amennyiben az elsőfokú bíróság bármely feltétel vonatkozásában úgy találja, hogy az nem felel meg a Törvény 4. §

(1)bekezdésében meghatározottaknak, akkor az adott általános szerződési feltétel adott szerződéses kikötését már ne vizsgálja tovább. Egyebek mellett előadta, hogy a Kúria által a Ptk. 209. §

(1)bekezdésének értelmezése alapján a 2/

PK vélemény
pontjában lefektetett és a 2/
PJE
pontjában megerősített elvek kerülnek felsorolásra a Törvény
§

(1)bekezdésében. A Törvény a Kúria jogértelmezését teszi általános érvényűvé, mindenki számára kötelezővé. A Törvény 11. §

(1)bekezdése értelmében a perben az érintett kikötések más jogszabályokkal történő összevetésére nincs lehetőség. A 2/

PK vélemény értelmében az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötés attól még minősülhet tisztességtelennek, hogy nem ütközik jogszabályba. A 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet olyan kógens keretszabály, amelyet a felek rendelkezési joga tölt meg tartalommal, így az annak megfelelő ok-lista tisztességtelenségének kérdése szintén vizsgálható. A Magatartási Kódexnek való megfelelés sem akadálya a 2/
PK vélemény
pontja szerint a tisztességtelenség vizsgálatának. Kitért arra is, hogy a jelen perben az egyes szerződések, szerződéskötések és fogyasztók egyedi körülményeinek vizsgálatát a Törvény
§

(1)bekezdésében lefektetett korlát nem teszi lehetővé, de a Ptk. 209. §

(2)bekezdését ettől függetlenül sem lehet úgy értelmezni, hogy valamely szerződéses kikötés tisztességtelenségét ne lehetne az e bekezdés által körülírt egyedi körülmények vizsgálata nélkül megállapítani. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének való megfelelőség vizsgálatakor a szerződésmódosításra vonatkozó kikötés nyelvtani értelmezésén mindig túl kell lépni, tekintve, hogy a nyelvtanilag érthető szerződéses kikötés önmagában még nem minősül az „átlagos fogyasztó" számára érthető, világos, egyértelmű kikötésnek. Vizsgálandó, hogy a kikötések egy vagy több dokumentumban kerültek-e szabályozásra, a szerződésmódosítás lehetséges okait kellően egyértelműen, részletesen fogalmazták-e meg, a kikötések alkalmasak-e arra, hogy az átlagos fogyasztó megértse, előre lássa a kamatok, költségek, díjak esetleges változását, értékelje az ezekből eredő gazdasági következményeket, felmérje a változás indokait, a változás mechanizmusát, lehetséges mértékét, azaz, hogy az ok-listában szereplő okok milyen okból, milyen mértékben és módon hatnak ki a költségek, díjak változására. E körben utalt a 2/2014. PJE számú jogegységi határozatban írtakra. Az átláthatóság elvének megfelelés körében a 2/2014. PJE határozat indokolásának III.2. pontjában foglaltakat emelte ki. Utalt arra, az átláthatóság elvét a hazai bírói gyakorlat a Ptk-ban található, a tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályok részének tekinti. A Kúria 2/2012. PK véleménye által is formált irányadó bírói gyakorlat szerint a Ptk. 209. §

(1)bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményének alapvető része az átláthatóság követelménye. E körben több ítélőtáblai döntésre hivatkozott. Az Európai Unió Bírósága az átláthatóság elvének követelményét az Irányelv 4. cikk

(2)bekezdéséből és az

cikkéből vezeti le és döntései alapján a gyakorlatban a tényleges átláthatóságot kell biztosítani a fogyasztó számára, aki a hitelezővel szemben eleve hátrányos és információszegény helyzetben van. Erre tekintettel az Európai Unió Bírósága az átláthatóság követelményével kapcsolatban a kiterjesztő értelmezés szükségességét mondta ki a Kásler-ítélet 71-
szakaszaiban. A felperesnek tehát az összes fogyasztói kölcsönszerződése kapcsán - azok megkötésének időpontjától függetlenül - azt kell bizonyítania, hogy a fogyasztói kölcsönszerződések részét képező egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési kikötések megfelelnek az átláthatóság kétszintű követelményének, tehát az átlagos fogyasztó számára már a szerződéskötéskor felmérhetővé és az egyoldalú szerződésmódosítás bekövetkeztekor az adott körülményváltozás mértékének ismeretében - ellenőrizhetővé teszik a rá nézve hátrányos szerződésmódosítás indokoltságát, arányát és mértékét. Amennyiben az adott általános szerződési feltétel egyoldalú szerződésmódosítás esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát, úgy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötések a Törvény
§

(1)bekezdés

f)pontja alapján tisztességtelennek minősülnek. E vonatkozásban is utalt a 2/2012. PK véleményben írtakra, a 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet 2. §
d)pontjára, valamint az Irányelv 3. cikk

(3)bekezdésére és mellékletének 2.b) pontjára azzal, hogy a jogszabály által biztosított felmondási jog önmagában nem elégséges a felmondhatóság elvének teljesítéséhez. Hivatkozott arra is, a jelen perben nincs közvetlenül alkalmazandó vagy közvetlenül érvényesülő uniós jogi szabály. Az Irányelven kívül egyéb uniós szabálynak nincs relevanciája a jelen jogvita szempontjából. A jelen jogvita kizárólag a felperes által alkalmazott szerződéses kikötés és a Törvény 4. §

(1)bekezdésében foglalt szempontok összevetésére vonatkozik, amelyre az Irányelv nem ad semmilyen eligazítást, ezért nem alkalmazható az adott ügyben. Az Irányelv implementációja megtörtént, és mivel minimum harmonizációs jellegű, és így az államnak mozgásteret biztosít, ezért a közvetlen alkalmazásnak csak akkor lenne helye a perben, ha az implementáció elmaradt volna. Az Irányelv azért sem alkalmazható, mert a jelen jogvita polgári per, ahol a ..........., mint egyenlő peres fél, és nem mint a közhatalom birtokosa lép fel. Lényegében a fogyasztók képviseletében jár el, perbeli részvétele kényszerű. Annak vizsgálata, hogy a Törvény valamely közösségi jogi aktusba ütközik-e, nem lehet előzetes döntéshozatali eljárás tárgya, hiszen ilyen kérdést csak az úgynevezett kötelezettségszegési eljárásban vizsgálhat az Európai Unió Bírósága az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 258-

cikknek megfelelően. A felperes által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás pedig olyan kérdéseket érintene, amelyek tekintetében nincs szükség az Irányelv alkalmazására, illetve az Európai Unió Bíróságának az Irányelv értelmezése tekintetében kialakult bírói gyakorlata van, ezért az előzetes döntéshozatal szükségtelen. A Kúria a per tárgyához tartozó tisztességtelenségi kérdéseket úgy vizsgálta meg és úgy dolgozta ki az alkalmazandó elveket, hogy ennek során bevárta döntésével az Európai Unió Bírósága előtt C-26/
szám alatt folyó előzetes döntéshozatali eljárásban születendő ítéletet, ahol ennek szükségét látta az Irányelv értelmezéséhez. A Törvényben foglalt szabályozás nincs ellentmondásban az Irányelv
cikkének

(2)bekezdésével. A Kúria helyesen állapította meg a 2/

PJE határozatában, hogy az Európai Unió Bírósága által a Kásler-ügyben (C-26/13) az átláthatóság és érthetőség követelményére vonatkozóan megfogalmazott elvek az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltételekre is alkalmazhatóak. A Kásler-ügyben az Európai Unió Bírósága az átláthatóság és érthetőség követelményének az Irányelvben szereplő fogalmát általános jelleggel értelmezte, ahogyan annak valamennyi, fogyasztóval kötött szerződésben érvényesülnie kell. A jelen perben az Irányelv
cikkének alkalmazása és értelmezés is szükségtelen, a jogalkotó elvégezte a tisztességtelenség körülményeinek vizsgálatát, mégpedig oly módon, hogy egyrészt figyelembe vette a konkrét körülményeket, másrészt szintetizálta a bírói gyakorlatot. A Charta sem alkalmazható a jelen eljárásban. Amennyiben pedig mégis alkalmazandó, a rendelkezéseinek értelmezésére nincs szükség, mert nem ezek fényében minősül egy adott kikötés tisztességesnek vagy tisztességtelennek. Ugyanez vonatkozik a felperes által felvetett uniós alapjogok közvetlen alkalmazására a jelen jogvitában. Hangsúlyozta azt is, nincs lehetőség a Pp. 155/B. §-a alapján Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére, ugyanis arra csak abban az esetben van lehetőség, ha a vitatott kérdés az adott jogvitával közvetlen összefüggésben van. Tekintettel arra, hogy a Törvény
§

(1)bekezdése értelmében a per tárgya kizárólag a pénzintézet vonatkozó szerződéses rendelkezéseinek vizsgálata, a Törvény esetleges nemzetközi szerződésbe ütközésének kérdése körében nincs lehetőség a Pp. 155/B. §-a alkalmazására. Részletesen vitatta a Törvény egyes rendelkezései alaptörvényellenességét. A felperes által alkalmazott tisztességtelenségi tesztek tekintetében leszögezte, hogy a Törvény, valamint a 2/2012.(XII.10.) PK vélemény a szerződéses kikötések tisztességessége vizsgálatának szempontjait pontosan és kötelező jelleggel meghatározta, így a jogalkalmazónak jelen perben csak ezen kereteken belül van lehetősége a szerződéses kikötések vizsgálatának módszerét meghatározni. A felperesi teszt alkalmatlan a szerződéses kikötések vizsgálatára. A felperesnek a teszt

szintjére hivatkozása azon okból megalapozatlan, mivel az általa alkalmazott általános szerződési feltételeket kógens, de keretszabályoknak számító jogszabályi rendelkezések alapján a felperes töltötte meg gazdasági, üzleti tartalommal, így azok tisztességessége vizsgálható. A kikötések tisztességes vagy tisztességtelen voltát pedig a Ptk. generálklauzulája alapján kell megítélni. A felperes állítása a tisztességtelenségi tesztjének
szintje vonatkozásában sem helytálló. A tisztességtelenség fogalma értelmezésének, az általános rendelkezés tartalommal való megtöltésének feladata ugyanis a joggyakorlatra, alapvetően a bíróságok jogértelmező tevékenységére hárul. A tisztességtelenség elemeiből következően az átláthatatlan, nem egyértelmű, azaz nem ellenőrizhető szerződéses feltétel a szerződéses felek jogviszonyát egyoldalúan és indokolatlanul változtatja meg az egyik fél hátrányára, hiszen az a fél, aki a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit nem ismeri pontosan, nem is léphet fel hatékonyan azok érvényesítése, illetve teljesítése érdekében. A jóhiszeműség és tisztesség elve értelmében pedig a polgári jogviszony alanya köteles a másik fél civiljogi félként való integritásának a tiszteletben tartásával, vele együttműködve eljárni. Nyilvánvalóan ezen elvbe ütközik a nem transzparens módon megfogalmazott szerződéses kikötés, amely ellehetetleníti, hogy a másik fél az adott jogviszonyban helyzetének felmérését illetően azonos esélyekkel vegyen részt. A transzparencia elvéből levezetett követelmények tehát a jóhiszeműség és tisztesség elvéből is következnek, így a Ptk. generálklauzulájának a részét képezik, tartalmi értelmezésük pedig a bíróságok feladata. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió Bírósága a Kásler-ügyben már értelmezte a transzparencia követelményét. A
szint vonatkozásában kiemelte, a Törvény a kikötéseket logikailag önálló egységként kezeli, és egységes egészükre állítja fel a tisztességtelenség vélelmét, ebből következik, hogy a
§

(1)bekezdés a)-

g)pontokban felsorolt elvek a szerződéses kikötés érvénytelensége megállapíthatóságának a feltételei, így az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötés nem bontható tovább önálló szerződéses kikötésekre, nem állapítható meg tehát részleges érvénytelenség abban az esetben, ha az ok-listában szereplő okok közül nem mindegyik ütközik az elvekbe. A felperes az ellenkérelemre nézve egyebek mellett hivatkozott arra, hogy az Irányelv értelmezésével kapcsolatosan közte és az alperes között az átláthatóság elvének irányelven belüli elhelyezésével (különálló elv vagy az equilibrum keretében vizsgálandó kérdés) kapcsolatosan is vita van, szükséges az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Az alperes állításával szemben a Ptk. 209. §-a és a Törvény szerinti tisztességtelenségi vizsgálat lefolytatásának nincsen helye, ugyanis a jogalkotó már lefolytatta korábban ezt a vizsgálatot. Az, hogy a jogalkotó utólag esetlegesen szigorúbb mércét kíván szabni, megengedett a jövőre nézve, azonban visszamenőleges hatállyal a kógens jogszabályt felülírni, és így a tisztességtelenség ernyője alá visszavinni az érintett kikötéseket nem lehet. Az alperes tévedésben van a tekintetben is, hogy a perbeli kikötésekre vonatkozó kógens jogszabályokat keretszabályoknak tekinti. A Ptk. 2009. május 22-ig kizárólag a tisztességtelenség általános alakzatát ismerte, az érthetőség és világosság elve, mint önálló tisztességtelenségi alakzat kizárólag ezt követően került be a Ptk-ba. E körben az egyértelműségnek és az átláthatóságnak semmilyen jelentősége és szerepe nincs. A felek közötti egyensúly önmagában az egyoldalú kamatemelés lehetőségével felborul, de ez nem tekinthető a tisztességesség és jóhiszeműség elvének megsértésével indokolatlan, és egyoldalú előnynek, mert annak létjogosultsága bizonyos esetekben és okból közgazdaságilag elismert, amit senki sem vitat. Önmagában tehát a fogyasztói kölcsönszerződésben az egyoldalú kamatemelés lehetőségének biztosítása nem tisztességtelen, ha az érvényes indok alapján történik. Az alperes tévesen véli úgy, hogy a Törvény elveinek vizsgálata közben a Ptk. általános, tisztességtelenségre vonatkozó szabályai figyelmen kívül hagyandók. A többletteher konkrét mértékének, azaz a számszerűsíthető mennyiségnek az előreláthatósága nem része az átláthatóság követelményének, a Törvény „mérték" kifejezése sem vonatkozhat erre (ha igen, akkor a Törvény az EU-jogba ütköző nemzeti jogszabály, és mint ilyen, nem alkalmazható). Az átláthatóság elve kapcsán kifejezetten nem csak az ok-lista maga vizsgálható, a teljes szerződéses kikötés elemzésére szükség van. A referenciakamat vonatkozásában előadta, hogy a szerződéses rendelkezések között kifejezetten meghatározásra kerültek olyan referenciakamatok, amelyeket maga a Kúria is elfogadottnak tekintett (LIBOR, EURIBOR, BUBOR stb.). A referenciakamat változása pozitív irányban egy jogosultságot eredményez a részéről. Mindig vizsgálta a BUBOR, LIBOR, EURIBOR, CHFLIBOR változását, és egy külön bizottsága határozott arról, hogy ezen változásokat a fogyasztó hátrányára érvényesítse. Volt egy kontrollmechanizmus, hogy a negatív hatások ne minden esetben kerüljenek a fogyasztóra, adósra átterhelésre. A referenciakamat alapjául szolgáló kamat változását a referenciakamata lekövette, csak ennek ügyfélre való átterhelése történt egyedi döntés alapján. Az
a)pont alá tartozó eset automatikus, de egyes esetekben dönthet úgy is, hogy automatikus változás eredményeképpen keletkező többletterhet nem érvényesíti az adóssal szemben. Ettől nem lesz változtatható a kamat. Az automatikus követése az alap referenciakamatnak nem változik. Amikor tartós növekedés van, akkor szokott úgy határozni, hogy az automatikus referenciakamat változást a lízingdíjban érvényesíti. Indítványozta a referenciakamattal kapcsolatban ......... tanúkénti meghallgatását, aki az árazási gyakorlatról tud nyilatkozni. Az alperes a bizonyítási indítványok teljesítését ellenezte. Az elsőfokú bíróság a 2014. szeptember 12-én kelt 5.G.43.386/2014/7. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 635.000 forint perköltség alperesnek megfizetésére. Az ítélet indokolásában a Ptk. 2004. május 1-jén hatályos 209/B. §

(1)bekezdésének, a

március 1-jétől hatályos
§

(1)bekezdésének, a

május 22-től hatályos
§

(4)bekezdésének, az új Ptk.

március 15-től hatályos 6:
§

(1)és a 6:103. §

(2)bekezdésének, a 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet

§ d) pontjának
március 1-jétől hatályos rendelkezésének, a 2/
számú Polgári jogegységi határozat
pontjának, a Törvény
§

(1)és

(3), a 4. §

(1)bekezdésének idézését követően rögzítette, annak ellenére, hogy a felperes olyan általános szerződési feltételt is csatolt, melyet több pénzügyi intézmény is alkalmaz, az egységes pertársaság perakadályként nem merülhet fel, miután a Törvény 1. §

(3)bekezdése értelmében a kölcsönszerződésből eredő követelés jogosultja indíthatja meg a pert, mely az egyedi szerződések szintjén elkülöníthető, a jogviszonyok és alanyai pedig így eltérőek. A 8. §

(3)bekezdése szerint a pénzügyi intézménynek egy keresetlevélben kell kérnie a kikötések érvényességének megállapítását. Megállapította, hogy a referencia-kamatláb változásától függő kikötések is a Törvény hatálya alá tartoznak, azok ugyanis nem automatizmuson alapultak, hanem a felperes döntésén, miután a feltétel bekövetkeztekor a felperes „jogosult" volt a módosításra, illetőleg „módosíthatta" a díjat, mely egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget jelentett. Ezért a feltételek érdemi vizsgálatának volt helye a Törvény 11. §-a alapján a 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pontjában foglaltak figyelembevételével. Úgy foglalt állást, hogy a pénzügyi intézmény által meghatározott, egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötések érvénytelenek lehetnek akkor is, ha kifejezetten nem ütköznek a Hpt. rendelkezéseibe. Tisztességtelen ugyanis az a kikötés, mely a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit sértő módon, indokolatlanul, egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény számára. Ezt követően ismertetve, hogy a 2/2012.(XII.10.) PK vélemény alapján egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés különösen mikor minősül tisztességtelennek, a megfogalmazott elvek mentén a kereseti kérelemben megjelölt kikötéseket, azok tartalma alapján csoportosítva, egyenként vizsgálta. Az ítélet tényállásában 1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 19., 20., 21. és 22. számokkal jelölt kikötések vonatkozásában megállapította, hogy azok nem felelnek meg - az

a)alpont vonatkozásában - a szimmetria elvének, mivel a fogyasztó terhére történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége mellett nem kezeli kötelezettségként a fogyasztó javára törtnő körülmények megváltozása esetén annak a fogyasztó javára történő érvényesítését az arányosság elvének érvényre juttatása mellett, - az objektivitás elvének, ugyanis a referencia-kamatláb változását a felperesi cégcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény idézheti elő, vagyis az szubjektív döntésen alapul, továbbá ezen kamatláb megváltoztatásának jogát maga a felperes is az általános szerződési feltételben fenntartotta, - a
b)alpont vonatkozásában - az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, mivel egy átlagos fogyasztó számára nem feltétlenül világos fogalom a „refinanszírozási feltételek megváltozása", illetőleg az olyan „adó-, vagy illetékhátrány", melyet a jogügylet refinanszírozása kapcsán a felperes elszenved a jogszabályok esetleges változása miatt, valamint az a „többletköltség", mely hatósági gyakorlat vagy jogszabályváltozás eredményeként következik be. A szakmai fogalmak használata önmagában nem tisztességtelen, lényeges követelmény viszont, hogy az általános szerződési feltételek a fogyasztó számára áttekinthető szerkezetben, világosan, érthetően jelenjenek meg. - a ténylegesség és arányosság elvének, - a szimmetria elvének, továbbá - az átláthatóság elvének, ugyanis nem állapítható meg, milyen számítás alapján, hogyan változik a díj összege, és milyen mértékben, esetlegesen korlátokkal. Az ítélet tényállásában 7., 9. és 10. számokkal jelölt kikötések vonatkozásában az előzőekben ismertetett kikötések
a)és
b)pontjai tekintetében kifejtett állásponttal azonos álláspontra helyezkedett. A
c)alpont vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy az nem felel meg a fentiek szerint az
a)és
b)alpontoknál írtaknak, miután a kikötés ezekre nézve tartalmaz utalást, és teszi lehetővé az egyoldalú módosítást, valamint tartalmaz egy további jogosultságot, mely alapján rendkívüli árfolyamesemény, kamatváltozás esetén is jogosult a lízingdíj módosítására a felperes. Az ítélet tényállásában 17. számmal jelölt kikötés
a)alpontja vonatkozásában a fentiekkel azonos indokkal megállapította, hogy az nem felel meg a szimmetria és az objektivitás elvének. A
b)alpont vonatkozásában rámutatott, hogy az nem felel meg - az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, mivel egy átlagos fogyasztó számára nem feltétlenül világos és értelmezhető fogalom a „kötvény és SWAP hozamgörbék egymáshoz képest történő elmozdulása". A szakmai fogalmak használata önmagában nem tisztességtelen, lényeges követelmény viszont, hogy az általános szerződési feltételek a fogyasztó számára áttekinthető szerkezetben, világosan, érthetően jelenjenek meg, - a tételes meghatározás elvének, - az objektivitás elvének, - a ténylegesség és arányosság elvének, valamint - az átláthatóság elvének, ugyanis nem állapítható meg, milyen számítás alapján, hogyan változik a díj összege, és milyen mértékben, esetlegesen korlátokkal, és a - a szimmetria elvének sem. A
c)alpont vonatkozásában a fentiek szerint az
a)és
b)alpontoknál írtaknak, miután a kikötés ezekre nézve tartalmaz utalást és teszi lehetővé az egyoldalú módosítást, valamint tartalmaz egy további jogosultságot, illetőleg mentesülési lehetőséget a 4. alpontnak nevezett pontban arra az esetre, „ha a felperes arról értesítené" a lízingbevevőt, hogy a devizanem aránytalan költséggel érhető el, mely nem feleltethető meg az objektivitás elvének. Az ítélet tényállásában a 11., 12., 13., 14., 15., 16. és 18. számokkal jelölt kikötések I. alpontja vonatkozásában, azonosan a 17. számú kikötés
b)pontja tekintetében kifejtett indokkal, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kikötések nem felelnek meg az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, a tételes meghatározás elvének, az objektivitás elvének, a ténylegesség és arányosság elvének, az átláthatóság elvének, valamint a szimmetria elvének. A II.) alpont vonatkozásában rögzítette, hogy az nem felel meg az objektivitás elvének, az átláthatóság elvének, ugyanis nem állapítható meg, milyen számítás alapján, hogyan változik a kamat összege, és milyen mértékben, továbbá a szimmetria elvének. A III.) alpont vonatkozásában azt állapította meg, hogy az nem tartozik a Törvény hatálya alá, ugyanis az a lízingbevevő értesítésére, valamint a felmondási jogra vonatkozott, nem pedig a Törvény 4. §

(1)bekezdése szerinti egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségre. Ezen okból e körben a kereset elutasításának kereshetőségi jog hiányában volt helye. Rögzítette, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás esetére felmondási jogot csupán a 10-

számú kikötések biztosítottak a kikötések hatálya szerinti időtartamokban. A további perbeli kikötések vonatkozásában ezért hiányosság volt az is, hogy a felperes nem biztosította a felmondás jogát, azzal, hogy ezen hiányosság csak
január 1-jétől szűnt meg, ugyanis ezen időponttól a Hpt.
§

(9)bekezdése rendelkezett a felmondási jogról, így azt jogszabály írta elő. Rámutatott, hogy önmagában a felmondás jogának kikötése azonban nem teszi az egyoldalú szerződésmódosítást tisztességessé. A felmondási jog gyakorlásával együtt járó jogkövetkezmények - az egyösszegű visszafizetési kötelezettség, a hitelkiváltás magas tranzakciós költsége - miatt ugyanis az a fogyasztó számára gyakran nem jelent reális alternatívát a szerződésmódosítással szemben. Mivel a perbeli kikötések a kifejtettek szerint nem feleltek meg a Törvény 4. §

(1)bekezdése szerinti feltételeknek, és ennek okán tisztességtelenek, a bizonyítékok egyenként és a maguk összességében értékelésével is a kereset elutasításának volt helye, a Törvény 11. §

(2)bekezdése alapján. Megjegyezte e körben, hogy a perben a kikötéseket nem a Ptk. rendelkezései szerint kellett vizsgálni, hanem a Törvény alapján, ezért nem volt jelentősége a felperes Ptk.

§-a alkalmazhatóságára vonatkozó előadásának, ugyanis a keresetet el kellett utasítani abban az esetben, ha az kerül megállapításra, hogy a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés nem felel meg a
§

(1)bekezdés szerinti bármelyik feltételnek, így kizárólag csak azt vizsgálta, hogy felperes által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés a 4. §

(1)bekezdése szerint tisztességes-e. A felperes által megfogalmazott alkotmányjogi aggályokkal kapcsolatosan rámutatott arra is, hogy a perbeli kikötések egyike sem felelt meg a szimmetria elvének sem, nem kezelték kötelezettségként a fogyasztó javára történő körülmények megváltozása esetén annak a fogyasztó javára történő érvényesítését. A Hpt. 210. §

(3)bekezdésének

augusztus 1-jétől hatályos szabályai pedig ezen hiányosságot nem pótolják, ugyanis a módosításra vonatkozó konkrét szerződéses rendelkezés nélkül a kedvező irányú - és meghatározott mértékű módosítást a fogyasztó kikényszeríteni nem képes, igényét csupán a jogszabállyal ellentétes szerződéses rendelkezésre alapítottan terjesztheti elő egyéb jogcímen. A szimmetria elve azonban közvetlenül levezethető a Ptk.
május 1-je előtti tisztességtelenségre vonatkozó anyagi jogi szabályaiból is, miután a jogalkotó korábban is érvénytelennek tekintette azt az általános szerződési feltételt, amely a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. Így a perbeli kikötések tisztességtelensége a Ptk. alapján is megállapítható lenne a korábban hatályos szabályok szerint. Az egyoldalú szerződésmódosítási jogosultság körében pedig a 18/1999.(II.5.) Korm. rendelet
§ d) pontja már
március 1-jétől rendelkezik a tisztességtelenségre vonatkozó megdönthető vélelemről. Kitért arra is, hogy figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát is, hiszen a 93/
EGK irányelv implementálása megtörtént, az azon alapuló joggyakorlatban megfogalmazott elvek a hazai bíróságok jogértelmezése során is fontosak. A C-472/
számú ügyben (Banif Plus Bank Zrt. - Csipai Csaba és Csipai Viktória) a Bíróság már megállapította, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az Irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, hivatalból kell bizonyítást folytatnia annak megállapítása érdekében, hogy az adott feltétel az irányelv hatálya alá tartozik-e és amennyiben igen, hivatalból kell értékelnie az ilyen feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét. Az Irányelv
cikk

(1)bekezdésében foglaltak szerint („a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint") a jogalanyok uniós jogból származó jogainak a védelmét biztosító bírósági eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának az elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. Így foglalt állást a Bíróság a C-397/

számú ügyben (Jőrös Erika - AEGON Magyarország Hitel Zrt.) is, rámutatva, hogy a nemzeti jognak az Irányelvvel és a fogyasztói jogok hatékony védelmével összhangban álló értelmezése követelményeiből következik, hogy a nemzeti bíróság feladata a lehető legteljesebb mértékig úgy alkalmazni belső eljárási szabályait, hogy elérje az említett irányelv
cikk

(1)bekezdésében meghatározott eredményt, azt, hogy a tisztességtelen feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Az alkotmánybírósági eljárás, valamint az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet elutasító külön végzés tekintetében kifejtette, hogy nem észlelt olyan alaptörvény-ellenességet a peres eljárás során alkalmazandó jogszabályok körében, mely indokolta volna az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését. Önmagában az a tény, hogy a Törvény speciális anyagi és eljárásjogi rendelkezések alkalmazását írja elő, nem eredményezi automatikusan a felperes által megjelölt jogok és elvek sérelmét. A perbeli jogkérdés Törvényben rögzített szabályok mellett is a bírósági eljárással kapcsolatos alkotmányossági követelményeknek megfelelően eldönthető. Az Európai Központi Bankkal (EKB) való egyeztetési kötelezettség esetleges elmulasztása, valamint az EKB véleményének esetleges bevárása nélküli jogalkotás nem lehet tárgya az előzetes döntéshozatali eljárásnak. Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés

cikke alapján az eljárás kezdeményezésére nem látott okot, miután a perben egyébként közvetlenül nem alkalmazható az Irányelv által kitűzött célokat - annak implementálásán keresztül - számos hazai jogszabály rendelkezése garantálja. Az Irányelv értelmezése arra tekintettel is szükségtelen, hogy annak rendelkezéseire a Kúria a jogegységi határozatának meghozatalánál figyelemmel volt. A Törvény meghozatalával a tagállami szabályozás az uniós szabályozáshoz képest a fogyasztók érdekeit jobban védő és számukra több jogot biztosító feltételrendszert teremtett. Az Európai Alapjogi Charta rendelkezésének a tagállamok pedig annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Jelen esetben nem egy európai uniós aktus átültetéséről vagy annak közvetlen alkalmazásáról van szó, hanem az eljárás tárgya annak vizsgálata, hogy a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételek a tagállam által alkotott törvényben foglalt feltételeknek megfelelnek-e. Arra figyelemmel, hogy a perben jogkérdésben kellett állást foglalni, és az indítványozott bizonyítás eredményétől e körben további releváns adat nem volt várható, a további bizonyítást, mint szükségtelent a Pp.
§

(4)bekezdése alapján mellőzte. Megnyugtatóan állást lehetett foglalni abban a körben, hogy tisztességesnek tekinthetők-e a felperesi kikötések, a nyelvészszakértő és közgazdasági szakértő kirendelését, valamint a tanúbizonyítást így nem tartotta indokoltnak szakkérdés és eldöntendő ténykérdés hiányában. Az ítélettel szemben a felperes fellebbezett jogi képviselő útján. Elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasítását kérte súlyos eljárási szabálysértésekre tekintettel a Pp. 252. §

(2)bekezdése alapján, ennek hiányában másodlagosan szintén az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte a Pp. 252. §

(3)bekezdése alapján, mivel a tényállás megfelelő felderítése érdekében a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges, harmadlagosan az ítélet megváltoztatását kérte keresetének helyt adva, és az indokolásban rögzítve, hogy a referenciakamathoz kötött szerződéses kikötések nem tartoznak a Törvény hatálya alá. Az elsődleges és másodlagos fellebbezési kérelem tekintetében kérte továbbá másodfokú perköltsége megállapítását, míg a harmadlagos kérelme vonatkozásában az alperes első- és másodfokú együttes perköltségben marasztalását. A fellebbezési kérelme érdemi elbírálását megelőzően indítványozta a keresetlevél III. fejezetében részletesen kifejtett indokokra figyelemmel a Pp. 155/B. §

(2)bekezdése alapján, a jelen per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Pp. 155/B. §

(1)bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnál a Törvény nevesített szakaszai (és alkalmazása és ez esetbeni támadása esetén a 2/

PJE határozat
pontja) alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása kezdeményezését, és emiatt a Törvény (és a 2/
PJE) hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint a jelen peres eljárásban történő alkalmazásának kizárását, illetve a keresetlevél III. és IV. fejezetében, a 6/F/
számú előkészítő iratban, valamint a jelen fellebbezés III. fejezetében kifejtett indokok alapján a jelen per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Pp. 155/A. §

(2)bekezdése szerint a megjelölt kérdésekben az Európai Unió Bírósága előtt a Törvény hivatkozott szakaszainak az Irányelv és az Európai Unió Alapjogi Chartájának keresetlevélben nevesített rendelkezéseibe való ütközése megállapítása céljából előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését azzal, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

cikke értelmében az Európai Unió jogának értelmezését igénylő kérdések vonatkozásában köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni. Az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezése körében rögzítette, az ítélet indokolása szerint a Törvény szabályai nem eredményezik automatikusan az általa megjelölt elvek és jogok sérelmét. Mindezek alapján a Törvény szabályai közvetve az elsőfokú bíróság álláspontja szerint is Alaptörvénybe ütköznek, így az utólagos normakontroll kezdeményezésének helye lett volna. A bírói kezdeményezéssel megindítandó utólagos normakontroll iránti eljárásban az alkalmazáson keresztüli jogsérelem elégséges az eljárás megindításához. A per tárgyalásának Pp. 155/A. §-a alapján történő felfüggesztésének hiányában a per tárgyalását a Pp.
§

(2)bekezdése alapján kérte felfüggeszteni, mivel a Törvény számos alkalmazandó szabályának Alaptörvénybe ütközésének megállapítása iránt a Fővárosi Törvényszék által folyamatban lévő perben kezdeményezett, az Alkotmánybíróság előtt III/01522/

szám alatt iktatott utólagos normakontroll iránti eljárás van folyamatban, mely eljárásban hozandó döntés a jelen per előzetes kérdésének minősül. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése tekintetében változatlanul fenntartotta azon álláspontját, miszerint a Törvény, illetve annak megalkotása több ponton sérti az EU-jogot. A tagállami bíróságok minden esetben kötelesek biztosítani a közösségi jog érvényesülését, akár a nemzeti jogszabály figyelmen kívül hagyásával. Az Európai Unió joga tehát a magyar jog bármely rendelkezésével szemben elsőbbséget élvez. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna azt is, hogy az Irányelv „implementálását" biztosító jogszabályok valóban megfelelnek-e az Irányelv által kitűzött céloknak. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Európai Unió Chartájának
cikkének

(1)bekezdését, amikor nem tartotta a Chartát jelen eljárásban alkalmazhatónak. Amennyiben a tagállami bíróságok olyan jogszabályt értelmeznek, amelyek a közösségi jog által szabályozott jogviszonyokat érintenek, a Charta alkalmazandó. Az EU jogának szupremáciájából (elsőbbségéből) és a tagállami hűség elvéből fakadóan tehát az elsőfokú bíróságnak minden, az ítéletének meghozatala során figyelembe veendő, az Irányelv tárgykörébe tartozó életviszonyokat szabályozó tagállami jogalkotói és jogalkalmazó aktus - így a Törvény, a releváns jogegységi határozatok és kollégiumi állásfoglalás - uniós jognak való megfelelőségét érdemben vizsgálnia kellett volna. Tekintettel arra, hogy a jelen eljárás és az annak alapjául szolgáló Törvény olyan fogyasztói szerződéseket érint, amelyekre az Irányelv hatálya kiterjed, nem lehettek volna figyelmen kívül hagyandók az EU-jog előírásai. Indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság kérje az Európai Unió Bíróságának állásfoglalását a tekintetben, hogy: Értelmezhető-e az Európai Unióról szóló Szerződés 127. cikkének

(4)bekezdése akként, hogy az Európai Központi Bankkal szemben fennálló konzultációs kötelezettség megszegésével elfogadott nemzeti jogszabály nem alkalmazható? Értelmezhető-e az Irányelv 8a. cikke akként, hogy amennyiben az adott tagállam az Irányelv rendelkezéseihez képest szigorúbb rendelkezéseket tartalmazó nemzeti jogszabályról, illetve azok módosításáról a Bizottságot nem értesítette, az adott nemzeti jogszabály nem alkalmazható? Indítványozta továbbá, hogy a Fővárosi Ítélőtábla kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága előtt annak megállapítására, hogy - összeegyeztethető-e az Irányelv 8. cikkével, továbbá a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével egy olyan tagállami átültető szabályozás, amely az Irányelv által szabályozott területen elfogadott szigorúbb intézkedéseket visszamenőleges hatállyal is alkalmazni rendelik egy olyan periódusra, amelyben az Irányelvet a maga teljességében még át sem ültette, - értelmezhető-e az Irányelv 4. cikkének

(1)bekezdése akként, hogy azzal ellentétes egy nemzeti jogszabály azon rendelkezése, amely megdönthető törvényi vélelmet állít fel a fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés tisztességtelensége mellett, és amely kizárja, hogy az eljáró bíróság a vélelem megdöntésére irányuló eljárás során az eset valamennyi körülményét figyelembe véve mérlegelje a szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét, avagy tisztességét, - összeegyeztethető-e az Irányelv 4. cikk

(2)bekezdésével, illetve

cikkével és mellékletének
pont b) alpontjával a Törvény
§

(1)bekezdésének e) pontja, amely szerint az átláthatóság követelményének érvényesülését az sérti, ha a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására. Arra az esetre, ha a Fővárosi Ítélőtábla a Törvény EU-jog sértő rendelkezéseit a Charta rendelkezéseinek ellenére alkalmazhatónak találná, indítványozta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés

cikke szerint a tekintetben, hogy összhangban van-e egy olyan tagállami szabályozás a Charta
cikkével, amely az Irányelv érvényesítésével összefüggésben felállított, visszaható hatályú törvényi vélelem megdöntésére olyan bírósági eljárásban ad lehetőséget, amely során a felperes kirívóan rövid határidőn belül, rendkívül részletes keresetet köteles előterjeszteni, és amelyben a felek a későbbiekben csak kivételes esetben jogosultak bizonyítékok előterjesztésére. Amennyiben pedig a Fővárosi Ítélőtábla kétségesnek találná a Charta sérelmét, előzetes döntéshozatali eljárást annak megállapítására indítványozott, hogy összeegyeztethető-e a szerződésekkel azonos jogi kötőerővel rendelkező Alapjogi Charta
cikkével az a tagállami gyakorlat, amely úgy foszt meg gazdasági szereplőket jogos várományuktól, hogy nem biztosít megfelelő kompenzációt. Indítványozta továbbá előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy - vajon értelmezhető-e úgy az Irányelv
cikk

(2)bekezdése, hogy csak abban az esetben mentesül az általános szerződési feltétel a tisztességtelenség vizsgálata alól, ha „tételes és kimerítő szabályozást" tartalmaz vagy elégséges, hogy a feltételek a hatályos jog alkalmazási körében mozognak anélkül, hogy a feltételeket használó fél kiigazításokat hajtott volna végre, továbbá, ha e kérdés megválaszolása során az Európai Unió Bírósága arra a jogértelmezésre jutna, hogy valóban szükséges feltétel „tételes és kimerítő szabályozás" léte, úgy mely kritériumok figyelembe vételével vizsgálható és állapítható meg egy szabályozás tételessége, taxatív volta, - vajon az Irányelv keretén belül a transzparencia követelménye egy önálló esete a tisztességtelenségnek, amely nem értelmezhető bele a tisztességesség általános alakzatába, tehát horizontális közvetlen hatály hiányában nem is alkalmazható két magánfél között, vagy nem. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés a felek között vitatott, az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárás keretében való megkeresése feltétlenül indokolt, hiszen ez a kérdés nem vitásan az Irányelv 3. cikk

(1)bekezdésének és az

cikknek az egymáshoz való viszonyának értelmezését igényli, amely értelmezési kérdést az EU-jog alapján kizárólag az Európai Unió Bírósága jogosult elvégezni. Az eljárási szabálysértések tekintetében az indokolási kötelezettség megsértését és a szükséges bizonyítási eljárás téves mellőzését állította. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az 1-
és 19-
sorszám alatti minden kikötésre nézve külön bemutatta, hogy biztosította a szerződés megszüntetésének jogát a teljes előtörlesztés lehetőségén keresztül. E körben megjelölte a vonatkozó általános szerződési feltételt. Az ítélet nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság miért nem fogadta el bizonyítottnak azt a tényt, hogy az előtörlesztés útján a fogyasztói szerződések megszüntethetőek voltak, így a Törvény a felmondási elve teljesült. Az elsőfokú bíróság annak sem adta indokát, hogy a kikötések kógens jogszabályt tükröző tartalma ellenére miért vizsgálta mégis azokat a tisztességtelenség égisze alatt, miért hagyta figyelmen kívül azon, a Törvény hatálya körében előterjesztett előadását, hogy a Kivonatban nevesített szerződéses kikötéseket devizafinanszírozás esetében is alkalmazta, így azok, figyelembe véve a Törvény ítélet meghozatalakor hatályos
§-át, nem tartoznak a Törvény tárgyi hatálya alá. Tekintettel arra, hogy az ítéletből, a szűk körű eljárás adataiból nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mire alapította az ítélet Törvény tárgyi hatályával kapcsolatos, valamint a
§

(1)bekezdés f) pontjával kapcsolatos döntését, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos kikötés vonatkozásában megállapította az egyértelműség és világosság elvének sérelmét. A megfogalmazásból („egy átlagos fogyasztó számára nem feltétlenül világos fogalom") azonban tényként állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróságban nem alakult ki olyan meggyőződés, hogy az átlagos fogyasztó számára a kérdéses fogalom nem egyértelmű és világos, az elsőfokú bíróság nem volt képes arra, hogy a vizsgált fogalmak - kikötésrészek kapcsán értékelje az adott (hibásan értelmezett) elvnek való megfelelést, ez szakértelmét meghaladta, ezért a Pp. 177. §

(1)bekezdése alapján nyelvész szakértő kirendelésére lett volna szükség. Az elsőfokú bíróság hibásan értelmezte a Törvény 4. §

(1)bekezdés a)-g) pontjai szerinti elveket, nem vette figyelembe, miért lett volna szükség az általa megjelölt elvek (ténylegesség és arányosság, átláthatóság, objektivitás) vonatkozásában közgazdasági szakértő kirendelésére. Kifejezetten releváns tény az, hogy a kikötésekben szereplő okok egyenként vajon lehetőséget adnak-e arányos kamatemelésre, átláthatóak-e az átlagos fogyasztó szempontjából a Törvény szerinti elv egyetlen helyes - azaz EU-jog konform - értelmezése mentén, objektívak-e. Az, hogy az elsőfokú bíróság a közgazdasági szakértő kirendelését szükségtelennek tartotta, azonban a Törvény szerinti elvek helyes értelmezését figyelmen kívül hagyta, ahhoz vezetett, hogy tényállítások körében felajánlott bizonyítási indítványok hibás következtetés alapján kerültek elutasításra, ezáltal a tényállás kellő körben való felderíthetősége nem volt lehetséges. Állította, hogy a tanú az árazási elveinek kialakításával és alkalmazásával, valamint a referenciakamattal kapcsolatos gyakorlattal összefüggésben releváns tényekre tudott volna nyilatkozatot tenni, így arra nézve is, hogyan valósult meg a referenciakamathoz kötött kamatváltozás esetén az az automatizmus, amely az egységes bírói gyakorlat alapján a kérdéses rendelkezéseket kiemelte az egyoldalú szerződésmódosítás köréből, így a Törvény hatálya alól. Tekintettel arra, hogy a referenciakamattal kapcsolatos kikötés jogi minősítése vonatkozásában az automatizmus léte releváns körülmény, nem volt szükségtelen, és emiatt mellőzhető a felajánlott bizonyítási indítvány. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság hibásan nem vette figyelembe az árazási elvek létét és tartalmával kapcsolatosan felajánlott bizonyítási indítványt, szintén a tényállás megállapíthatóságát lehetetlenítette el. Az ítélet érdemi megállapításai tekintetében a következőkre hivatkozott. A keresetlevélben bemutatta, hogy a Kivonatban idézett szerződéses kikötései egyben deviza alapúnak nem minősülő fogyasztói szerződésekben is alkalmazásra kerültek, így azok a Törvény hatálya alá tartozónak nem minden vonatkozásban minősíthetőek. Egy egyedileg meg nem tárgyalt kikötéseket tartalmazó egyedi szerződés esetén igazolta, hogy az deviza finanszírozásnak minősülő pénzügyi lízingszerződés volt, nem pedig deviza alapú. Az elsőfokú bíróság e körben azonban a Törvény egyértelmű rendelkezése ellenére nem állapította meg, hogy ezek nem tartoznak a Törvény hatálya alá, és e körben semmiféle indokolást sem rögzített. Ezáltal a Törvény 1. §

(1)bekezdését megsértve hozta meg ítéletét. Az elsőfokú bíróság a referenciakamathoz kötött kamatváltozásról rendelkező szerződéses kikötéseket tévesen értelmezte, ezért téves jogkövetkeztetést vont le. A joggyakorlat szerint ugyanis a referenciakamathoz kötött kamatváltozás nem minősül egyoldalú szerződésmódosításnak, az a szerződésben rögzített, a felek egyező akaratával elfogadott automatizmus, így a referenciakamathoz kötött kamatváltoztatást lehetővé tévő szerződéses kikötés nem tartozik a Törvény hatálya alá, így rá értelemszerűen a tisztességtelenségi vélelem sem alkalmazható. E körben hivatkozott a joggyakorlatot irányadóan összefoglaló BDT

számon közzétett döntésre. Ismételten hivatkozott arra, hogy a csatolt általános szerződési feltételek egyes rendelkezései alapján az általános szerződési feltételekben meghatározott referenciakamat változása esetén az egyedi szerződések szerinti ügyleti kamat a referenciakamat változásához kötötten alakult. Amennyiben a referenciakamat változott, az egyedi szerződésekben meghatározott ügyleti kamat is változott, ahogy erre a szerződéses rendelkezés lehetőséget is adott. Sérelmezte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a hivatkozott referenciakamathoz kötött változásokról szóló kikötések nem automatizmuson alapultak. A Kivonatban idézett kikötés szövegekből egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által hibásan az automatizmust kizáró kifejezésnek minősített „jogosult", illetve „módosíthatja" kifejezések arra vonatkoznak, hogy a hivatkozott BDT-vel összhangban a küszöbértéket meghaladó referenciakamat változása esetén alkalmazza a szerződésben rögzített automatizmust, érvényesíti a referenciakamatváltozást, illetve küldi ki az értesítést. Releváns tény, hogy a kérdéses kikötések vonatkozásában az ügyleti kamatot tartalmazó lízingdíj változása a referenciakamat küszöbértéket meghaladó változása esetén automatikusan megtörtént-e. Erre nézve nem lett volna mellőzhető a felajánlott tanúbizonyítás lefolytatása. E körben a Törvény tárgyi hatálya alá tartozás hiányában a kereset kereshetőségi jog hiánya miatti elutasításának lett volna helye. Kifogásolta azt is, az elsőfokú bíróság nem adta indokát, hogy a tisztességtelenségi teszt első két szintjének vizsgálatát miért mellőzte. Utalt arra, bemutatta, hogy az Irányelv
cikk

(2)bekezdése alapján kizárt az olyan szerződéses kikötések vizsgálata, amelyek kógens jogszabályok rendelkezéseit tükrözik, az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló szerződéses kikötések miként tükrözik a Hpt. és a 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet kógens rendelkezéseit, a rá kötelező erővel rendelkező Magatartási Kódexben nevesített rendelkezéseket. E körben egyebek mellett előadta, hogy az EU-jog a tisztességtelenség tárgyi hatályát a kógens jogszabály rendelkezéseit visszatükröző általános szerződési feltételekben húzza meg. Az ezen EU-jogi szabályt implementáló Ptk. ezt úgy ülteti át a magyar jogba, hogy a jogszabály előírásának megfelelő általános szerződési feltételek esetében zárja ki a tisztességtelenség vizsgálatát. A PK vélemény a tisztességtelenség tárgyi hatálya körében azonban még azt is megkívánta, hogy a kógens szabály kimerítően (taxatíve) szabályozza az adott kérdést. Ez olyan plusz feltétel, amit az Irányelv nem tartalmaz. Az Irányelv ugyanis a tisztességtelenség tárgyi hatálya körében nem tesz megkülönböztetést a kimerítő (taxatív) kógens szabály és a keret jellegű kógens szabály között. Ez utóbbi tekintetében külön mérlegelést igényel, hogy vajon az adott szabályozás kimerítő jellegű-e, vagy sem. Az „RWE-ügyben" az egyik fő kérdés szintén az Irányelv 1. cikk

(2)bekezdésének értelmezése volt, e vonatkozásban idézte a Főtanácsnok egyes, a tárgy szempontjából jelentős megállapításait. A Főtanácsnok szerint az Irányelv 1. cikk

(2)bekezdése azon alapul, hogy a kógens szabály esetén vélelmezett, hogy „a szükséges átfogó értékelést a tagállam a jogalkotási eljárás keretében már elvégezte". Tehát nincs relevanciája, hogy az adott általános szerződési feltétel alapját képező kógens rendelkezés kimerítő szabályozáson alapul vagy sem, mert a jogalkotó mérlegelésébe tartozik az, hogy milyen mélységű és részletességű szabályozást gondol elégségesnek az egyensúly megteremtéséhez. Állította, az Irányelv vertikális közvetlen hatálya fennáll. A vertikális közvetlen hatály kizárólag az Irányelv átültetéséért felelősséget viselő tagállammal szembeni hivatkozás lehetőségét teremti meg, amelynek egyik eszköze az Irányelvvel ellentétes tagállami intézkedés félre tétele és figyelmen kívül hagyása. Jelen esetben ez azzal a következménnyel jár, hogy az eljáró bíró köteles az Irányelv 1. cikk

(2)bekezdésével ellentétes 2/

PK véleményt figyelmen kívül hagyni, és a tisztességtelenség vizsgálatának
szintű tesztjét lefolytatni. Állítása helyességét igazolja az Országgyűlés elé terjesztett T/
számú törvényjavaslat is. Tekintettel arra, hogy a perbeni szerződéses kikötések mind forint alapú, mind deviza alapú, mind devizafinanszírozású pénzügyi lízingszerződések esetén alkalmazandóak, azonos egyoldalú szerződésmódosítási kikötések vonatkoznak minden, a Törvény hatálya alá tartozó fogyasztói pénzügyi lízingszerződésre, megállapítható, hogy a
november
után hatályba lépett általános szerződési feltételek egyike vonatkozásában sincsen valójában alperes - a jogalkotó - szerint sem helye a tisztességtelenség vélelmezésének. A törvényjavaslat az elsőfokú bíróság ítélet meghozatalakor nem volt ismert, azonban azt a másodfokú eljárásban figyelembe kell venni, és ennek megfelelően az ítélet megváltoztatásával a keresetnek a
november
után hatályba lépett kikötések vonatkozásában helyt kell adnia. A részleges érvénytelenség megállapíthatósága körében, utalva a
július 14én és 16-án megtartott szakmai megbeszéléseken kialakult álláspontokról szóló „Emlékeztetőben" írtakra is, hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróságnak kötelessége az egyes kikötéseket részleteiben vizsgálni, és azokból csak a tisztességtelennek talált elemeket kiemelni, azok tisztességtelenségét megállapítani, a kikötés maradék részének érvényességének fenntartása mellett. Több perben született már részleges érvénytelenséget megállapító első fokú ítélet. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett. A helyes megközelítés alapján az elsőfokú bíróságnak okonként, tisztességtelennek talált kifejezésenként kellett volna vizsgálnia a kikötéseket, a tisztességtelen elemeket a kikötésekből kiemelve kellett volna továbbvizsgálnia a kikötéseket. Az elsőfokú bíróság a Törvény szerinti elveket is hibásan értelmezte. Az, hogy az elsőfokú bíróság a Törvény elveinek értelmezése során a 2/
PK véleményt idézte be és az ebben írt tartalommal követelte meg a szerződéses kikötésekben az elvek megvalósulását, a Törvény hibás értelmezésén alapuló hibás jogi következtetés levonásához vezetett. Valamennyi elv tekintetében idézte a törvényi tartalmat, bemutatta a 2/
PK véleményben rögzített többletkövetelményeket is, és meghatározta ezen elvek teljesülésének vizsgálata szükséges szempontjait. Egyebek mellett az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve kapcsán kifejtette, hogy ezen elv értelmezésénél az EU-jog vonatkozó jogesetei vehetők figyelembe, valamint a 2/
(XII.10.) PK vélemény addig, ameddig az nem terjeszkedik túl a Törvény elvárásain. A szerződéses rendelkezések megismerése, megfelelő áttanulmányozása kötelezettség is a fogyasztó részéről. Változatlan érvelése szerint az átláthatóság elve nem keletkeztet önálló, plusz feltételt, az egy formai kritérium, amely azt a kötelezettséget jelenti, hogy a kógens jogszabályi rendelkezésekből, illetve a tisztességtelenség általános követelményéből levezethető tartalmi elemek a fogyasztó számára átlátható (transzparens) módon jelenjenek meg a szerződésben. A feltételek a fogyasztó számára egyértelműen és világosan tartalmazzák, hogy az ott szereplő, ok-listában felsorolt körülmények változása függvényében a fogyasztó fizetési kötelezettsége is változik. A fogyasztó fizetési kötelezettsége változásának mértéke pedig megegyezett az ok-listában meghatározott körülmények változásának mértékével. Kiemelte, a Kúria rögzítette, hogy az átláthatóság körében a változás leképezése nem feltétlenül egy képlet általános szerződési feltételben való rögzítésével teljesül. A szabályozási környezet változásának lehetőségei a jövőre nézve korlátlanok, ezen korlátlan mértékű ismeretlent tartalmazó szabályok előre történő számszerűsített leképezése fogalmilag kizárt. A felmondhatóság elvére nézve előadta, e körben releváns, hogy a törvény akkor teljesül, amennyiben a kikötés biztosítja egyoldalú szerződésmódosítás esetére a fogyasztó számára a szerződés felmondásának, megszüntetésének lehetőségét, ezen túl további feltételt nem szab. A szimmetria elve vonatkozásában arra utalt, a Hpt.
§

(3)bekezdésének 2010. augusztus 1-jén hatályba lépett módosítása folytán a feltételek a fogyasztó javára bekövetkező kedvező változása fogyasztó javára történő érvényesítésének kötelezettsége kógens jogszabályi előírássá vált. A 2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6/f. pontjának indokolásából kitűnik, hogy amennyiben jogszabályi rendelkezés felmondási jogot biztosít a fogyasztó számára, akkor annak külön az általános szerződési feltételben történő szabályozása nem szükséges. Figyelemmel ezért arra, hogy 2009. augusztus 22-től jogszabály kógens rendelkezése biztosítja a szimmetria elvének teljesülését, annak szerződésekben történő rendezése nem szükséges, azzal kapcsolatosan a tisztességtelenség körében vizsgálat nem végezhető. Ezt követően táblázatokba foglaltan, elvek szerinti bontásban kitért az egyes kikötésekhez fűzött ítéleti indokolásokra. Az 1. táblázat a Kivonat 1-6., 8., 19-21. és 20-22. soraiban írt kikötésekre vonatkozott. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve (

b)alpont) vonatkozásában: Előadta, hogy az egyértelmű megfogalmazás elvének az a lényege, hogy az átlagos fogyasztó megérthesse, van lehetőség a szerződés egyoldalú módosítására, és erre meghatározott okok esetén kerülhet sor. A hivatkozott szerződéses rendelkezésekből megállapítható a fogyasztó számára, hogy abban az esetben, ha az ott meghatározott körülményekben változás következik be, a pénzügyi intézménynek jogában áll a kamat mértékét megváltoztatni, azt emelni, illetve csökkenteni. A fogyasztó számára a szerződéses rendelkezésekből egyértelműen és érthetően megállapítható, hogy a pénzügyi intézmény a szerződés alapján jogosult a kamat módosítására, tehát a szerződésmódosítási okként megjelölt feltételek változása az ügyleti kamat módosítását, ennek következtében a fogyasztó fizetési kötelezettségének módosulását eredményezheti. Amennyiben valamely rendelkezés nem világos vagy egyértelmű számára, úgy jogosult és köteles is kérdezni. Az ítéletben kiemelt kifejezések a magyar nyelvet ismerő személy számára tökéletesen érthetőek. A „refinanszírozási feltételek megváltozása" egyértelműen és világosan azt jelenti, hogy a refinanszírozás feltételei megváltoznak, ugyanígy egyértelmű és világos az, hogy mit jelent az „adó vagy illetékhátrány", illetve a „többletköltség". Az átlagos fogyasztó kifejezetten egy átlagos, olvasni tudó és az elolvasott szöveget megértő és értelmező személy ideája az EU gyakorlat szerint, erre utal, hogy még az idegen nyelvű, illetve valóban szakmai kifejezések alkalmazása sem minősül az egyértelmű és világos megfogalmazás megsértésének, mint ahogy azt maga az ítélet is rögzíti. Az ítélet tehát egyértelmű tartalmú magyar szavak vonatkozásában kérdőjelezi meg azok érthetőségét. Nem minősülhet bizonyítottnak a per eldöntésében kiemelten releváns azon körülmény (az adott kifejezés átlagos fogyasztó általi megérthetősége), ha arra nézve az ítélet annyit rögzít, hogy „nem feltétlenül". Az elsőfokú bíróság nem derítette fel a tényállást, hibázott, amikor a nyelvész szakértő kirendelését megtagadta, különös tekintettel arra, hogy az láthatóan nem szükségtelen bizonyítás lett volna. Mindemellett, amennyiben az elsőfokú bíróság a sérelmezett fordulatok vonatkozásában azt észlelte, hogy e fordulatok tisztességtelenek, a kérdéses fordulatok érvénytelenségét kellett volna megállapítani, annak kikötésből való kiemelésével a kikötés egyértelművé, így tisztességessé vált volna. Részletesen indokolta, hogy a tételesség elve és objektivitás elve az
a)alpont, a ténylegesség és arányosság elve a
b)alpont, a szimmetria elve az
a)és
b)alpont tekintetében, valamint a felmondhatóság elve miként teljesült. Az átláthatóság elve (a
b)alpont) vonatkozásában előadta, hogy az ok-lista nem általánosan megfogalmazott körülményeket tartalmaz, hanem azokat az okokat, amelyek bekövetkezése esetén a kamat változtatható. Lényeges, hogy ezen körülmények - tipikusan a forrásköltség változásával összefüggő okok - a későbbi kógens jogszabályokban is elfogadott módosítási okként jelentek meg. A kikötéseknek nem kell konkrét számadatokat eredményező számítási metódust, mértéket tartalmaznia, ilyenre nincsen is lehetőség. A szerződéses rendelkezésekben megjelölt okok a Törvény által meghatározott, és a Fővárosi Törvényszék Cetelem Bank ügyében hozott döntésében is alkalmazott kívánalmaknak megfelelnek. Tekintettel arra, hogy a Kivonat 7., 9-10. soraiban idézett kikötések vonatkozásában az ítélet nem tartalmaz eltérő megállapításokat, így azok vonatkozásában utalt az 1. táblázatban írtakra azzal, hogy azok
c)pontjában nevesített struktúra nevéből is láthatóan „fix", azaz változatlan havidíjas struktúrák, így a lízingdíj részét képező kamat egyoldalú módosítására vonatkozó szabályok hatálya alá nem vonható. Idézésére kizárólag azért került sor, mert a Törvény szerint a teljes szerződéses kikötést szerepeltetnie kellett. Mindazonáltal az 1. táblázatban írtak a
c)pontra is megfelelően vonatkoztathatóak, amennyiben a
c)pont egyoldalú szerződésmódosításként lenne elfogadható. A Kivonat 1-18. szám alatt nevesített kikötések vonatkozásában összefoglalóan arra is hivatkozott, hogy a PSZÁF/MNB által vizsgált és jóváhagyott, a 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet figyelembevételével készült Magatartási Kódexben található szerződésmódosítási okokkal szövegszerűen azonos, illetve részben a 275/2010.(XII.15.) Korm. rendeletet szövegszerűen idéző szerződésmódosítási okok a Törvény és az elsőfokú bíróság szerint sem minősülhetnek tisztességtelennek, azok a Törvény szerinti valamennyi elvnek megfelelnek. A 2. táblázat a Kivonat 17. sorában írt kikötésre vonatkozott. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve (
b)alpont) vonatkozásában: E körben lényegében az 1. táblázatban írtakkal azonosan foglalt állást azzal, hogy amennyiben a fogyasztó számára valamely rendelkezés nem világos vagy egyértelmű számára (pl. SWAP vagy kötvény-hozamgörbe jelentése), úgy jogosult és köteles is kérdezni. Az ítéletben kiemelt kifejezések a magyar nyelvet ismerő személy számára tökéletesen érthetőek: kétféle görbe (függvény) egymáshoz képesti elmozdulásáról van szó, amely fogalom (két görbe egymáshoz képesti elmozdulása) minden általános iskolát elvégzett ember számára érthető fogalom. Kitért továbbá ezen kikötés
b)alpontja vonatkozásában a kikötés tételesség elvének, az
a)alpont vonatkozásában az objektivitás elvének való megfelelőségére is. A ténylegesség és arányosság elve, a szimmetria elve, és az átláthatóság elve körében a
b)alpont és a
c)alpont tekintetében az 1. táblázatban írtakat idézte. Utalt arra is, hogy a 4. alpont nem egyoldalú szerződésmódosítási jogot rögzít, hanem arról rendelkezik, hogy a felek közös akarattal módosíthatják a szerződést a devizanemre, illetve a hitelező teljesítésének devizanemére vonatkozóan. Ezért a 4. alpont nem tartozik a Törvény hatálya alá, a 4. §

(1)bekezdése szerinti elvek mentén nem vizsgálható. A felperes a

táblázatban a Kivonat a 11-
és
soraiban írt kikötések tekintetében fogalmazta meg az álláspontját. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve körében lényegében az
és
számú táblázatban írtakkal egyező állítást tett. A tételesség elve (I) alpont) vonatkozásában a fellebbezési előadás megegyezik a
számú táblázatban írtakkal, az I-II. alpont vonatkozásában pedig a
számú táblázatban a b) alpont tekintetében kifejtett állásponttal. A felperes az I) alpont vonatkozásában a ténylegesség és arányosság elvénél az I) és II) alpont vonatkozásában a szimmetria és az átláthatóság elvénél az
és
táblázatban írtakkal azonosan fejtette ki álláspontját. Az első fokú eljárásban előterjesztett bizonyítási indítványait fenntartotta. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását, a felperes másodfokú perköltségben marasztalását, továbbá a Pp. 155/A. §-a, 155/B. §-a és a
§-a alapján előterjesztett kérelmek elutasítását kérte. Az első fokú eljárásban tett nyilatkozatait mindenben fenntartotta. Az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezésének alaptalanságára nézve állította, a Törvény az alkotmányos követelményeknek megfelel, az Alaptörvénnyel összhangban van. A folyamatban lévő alkotmánybírósági eljárásokra tekintettel jelen per tárgyalása nem függeszthető fel. Felfüggesztésre az Abtv.
§

(1)bekezdése szerint csak akkor van lehetősége, ha a bíróság az alkalmazandó jogszabályt maga is alaptörvény-ellenesnek tartja, vagy az alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság már megállapította. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének megalapozatlansága körében állította, az elsőfokú bíróság az ítéletből kitűnően figyelembe vette az uniós jogot, ennek során jutott arra a következtetésre, hogy az Irányelv átültetése megtörtént, s mivel nem merült fel olyan megalapozott kérdés, amellyel kapcsolatban az Európai Unió előzetes döntéshozatali eljárását kellett volna kezdeményeznie, az indítvány jogszerűen került elutasításra. Változatlanul hangsúlyozta az Alapjogi Charta perbeli alkalmazhatóságának hiányát azzal, hogy a Charta rendelkezéseinek értelmezésére a tisztességtelenségi szempontok kapcsán a Charta alkalmazandósága esetén sem lenne szükség, mert nem ezek fényében minősül egy adott kikötés tisztességesnek vagy tisztességtelennek. Egyebek mellett állította, a Charta

cikke által is elismert és biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot nem sérti a keresetindítási határidő szűkössége. A Törvény megoldása egyben nem csak a fogyasztók, hanem a pénzintézetek érdekeit is szolgálja azzal, hogy megelőzi az azonos jogkérdésben hatalmas számú per megindítását. Arra az esetre, ha a Fővárosi Ítélőtábla érvelése ellenére érdemi vizsgálatra alkalmasnak tartaná a felperes által indítványozott, az Európai Unió Bíróságának felteendő kérdéseket, mind a tíz kérdés tekintetében, részben megismételve az első fokú eljárásban előadottakat, részletesen ismertette az ellenérveit. Egyebek mellett hangsúlyozta, hogy az átláthatóság (transzparencia) követelménye a tisztességesség általános követelményéből következik. A Kásler-ügyben az Európai Unió Bírósága az átláthatóság és érthetőség követelményének az Irányelvben szereplő fogalmát általános jelleggel értelmezte, ahogyan annak valamennyi, fogyasztóval kötött szerződésben érvényesülnie kell. Az átláthatóság elvét a hazai bírói gyakorlat a Ptk-ban található, a tisztességtelen általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályok részének tekinti, így a Ptk.
§

(1)bekezdésének generálklauzulájából levezethető, tehát az átláthatóság követelménye már

május 1-jét megelőzően is a magyar jogrendszer részét képezte. Ebből is fakadóan a Kásler-ítélet megállapításai analóg módon az egyoldalú kamatemelés tekintetében is alkalmazhatóak, mindebből következően a „konform jogértelmezés" szükségessége fel sem merül. A felperes által állított eljárási szabálysértések vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az első fokú eljárás a Törvény és a Pp. szabályainak megfelelő módon folyt le, eljárási szabálysértés nem történt, az elsőfokú bíróság a felajánlott bizonyítási indítványokat helytállóan mellőzte. A nyelvész szakértő kirendelésére az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvével kapcsolatban azért nem volt lehetőség, mert a perben nem azt kellett vizsgálni, hogy a nyelvtudomány szempontjából mi számít közérthetőnek, hanem azt, hogy a Kúria, illetve a Törvény által felállított jogi absztrakció, az „átlagos fogyasztó" szempontjából mi számít egyértelműen, érthetően megfogalmazott kikötésnek. Ennek feltételeit és követelményeit pedig a 2/
PK vélemény, a 2/
PJE határozat és a Törvény lefektette, így ezen elv vizsgálata kizárólag a bírói mérlegelés körébe tartozó jogkérdés volt. A közgazdasági szakértő kirendelésére az arányosság elve vonatkozásában azért nem volt lehetőség, mert a perben a bíróságnak a szerződéses kikötés szövegét kellett vizsgálnia, ez alapján lehetett és kellett dönteni a kikötések érvényességéről, nem volt kérdés, hogy a szerződésmódosításra vonatkozó kikötésekben szereplő okok közgazdaságtanilag lehetőséget adnak-e például az arányos kamatemelésre. A ténylegesség elve vonatkozásában pedig azért nem, mert az elsőfokú bíróság az összes kikötés tisztességtelenségét megállapította legalább egy, a ténylegességen kívüli másik elv alapján. Az iratokból megállapítható, hogy a kikötések fenntartották a felperes egyoldalú kamatmódosítási jogosultságát, tehát a felperesnek lehetősége volt a saját cégcsoportja által megállapított referencia-kamatlábat saját belátása szerint egyoldalúan megváltoztatni, továbbá a kamat (lízingdíj) a referencia-kamatláb változásától függetlenül, az ok-listában szereplő okok változása esetén is egyoldalúan változtatható volt. Az árazási elvek tartalma pedig a per eldöntése szempontjából irreleváns volt, mindezekből következően a felperes által indítványozott tanúkihallgatás szükségtelen volt a per eldöntése szempontjából. Az első fokú ítélet felperes által sérelmezett megállapításai tekintetében (devizafinanszírozás) állította, az elsőfokú bíróság döntése - a Pp.
§-ának megfelelően - a kereseti kérelem terjedelméhez igazodott. A felperes döntött arról, hogy a devizában folyósított és törlesztett kölcsöneire vonatkozó fogyasztói szerződéseit is az eljárás tárgyává teszi, ezzel maga ismerte el, hogy a hivatkozott szerződések annak hatálya alá tartoznak. A felperes hivatkozása a referenciakamat vonatkozásában iratellenes, azt az általa F/4-F/
szám alatt csatolt általános szerződési feltételek rendelkezései nem támasztják alá. A felperes általános szerződési feltételeiben rögzített kamatváltoztatási szabály egy esetben sem eredményez olyan változást, amely független lenne a felperes ráhatásától. Az általános szerződési feltételekben meghatározott referenciakamat ugyanis vagy a cégcsoport saját referenciakamata („...... Ingatlan Referenciakamat" vagy „...... Ingatlanlízing Referencia-kamatláb") megjelöléssel, vagy pedig referencia-kamatlábat nem jelöl meg, hanem annak meghatározását a mindenkori saját pénzintézeti Hirdetményében (Kamattájékoztatóban) foglaltakra utalja, ezeket illetően pedig az általános szerződési feltételek leszögezik azok változtatásának jogát. Amely szerződéses kikötés pedig piaci referenciakamatot (LIBOR/EURIBOR/BUBOR) rögzít, abban a piaci referenciakamat az ügyleti kamat részeként jelenik meg, az ügyleti (fizetendő) kamat változtatásának jogát pedig a felperes egy sor egyéb októl függően kiköti. Az elsőfokú bíróság nem a felperes által idézett szavakra, hanem a referencia-kamatra vonatkozó rendelkezések automatikus változást nem biztosító, illetve a felperes közvetlen és nem kontrollálható ráhatását lehetővé tevő összetett rendelkezésekre alapozta megállapításait. Az F/4-F/
szám alatt csatolt általános szerződési feltételek tehát a Törvény hatálya alá tartoznak, mivel azok rendelkezései nem biztosítják a kamatváltoztatások automatikus, a felperes által egyoldalúan nem befolyásolható módját. Téves a felperes érvelése a tekintetben is, hogy az Irányelv
cikk

(2)bekezdésének rendelkezése kizárja, hogy tisztességtelennek legyen tekinthető olyan szerződési feltétel, amely jogszabályi rendelkezéseket tükröz, tekintettel arra, hogy e rendelkezés nem az ilyen feltételek tisztességtelenségéről rendelkezik, hanem az Irányelv hatályáról. Abban az esetben tehát, ha a Törvény alapján olyan szerződési feltételek vizsgálatára kerül sor, amelyek eltérést nem engedő, kógens jogszabályi rendelkezéseket változtatás nélkül vettek át, az Irányelv bizonyosan nem alkalmazandó, ugyanakkor a tisztességtelenség vizsgálata a magyar polgári jog alapján egyáltalán nem kizárt. Utalt arra is, az Európai Unió Bíróságának a kötelező érvényű normákkal kapcsolatos gyakorlatát megerősíti a

szeptember 10-én, a C-34/
számú ügyben hozott ítélete is. Ebben az ítéletben az Európai Unió Bírósága kimondja azt is, hogy a nemzeti bíróságok mérlegelési körébe tartozik annak megítélése, hogy egy tagállami szabályozás nem teszi-e gyakorlatilag lehetetlené vagy rendkívül nehézzé az ezen Irányelv által a fogyasztóknak biztosított jogok védelmét. Kimondta azt is, „a fogyasztóval kötött szerződésben szereplő valamely szerződési feltétel kizárólag akkor nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, ha az említett szerződési feltétel kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezést tükröz (…), aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata". Ebből következően a jelen perben az ítélőtábla feladata a tisztességtelenség vizsgálata és annak megállapítása, hogy az Irányelv
cikk

(2)bekezdése alapján a 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet olyan kötelező érvényű norma-e, amely az Irányelv hatálya alá tartozik. Ennek során pedig nem hagyható figyelmen kívül a 2/

PK vélemény megállapítása sem. Hangsúlyozta, hogy a 275/2010.(XII.15.) Korm. rendelet azonban nem ad lehetőséget keret jellegű norma volta folytán a tisztességtelenség vizsgálatának mellőzésére. A
évi XL. törvényként kihirdetett elszámolási törvény
október 15-én lép hatályba, ezért jelen per szempontjából irreleváns. A részleges érvénytelenség tekintetében állította, hogy a régi Ptk. és az új Ptk. is kizárólag a szerződés, mint kötelmi egység részleges érvénytelenségét ismeri, az Emlékeztető is a felperes által hivatkozott véleményt szerződéses rendelkezésre vonatkozóan tette. A Törvény szerinti elvek értelmezése körében egyebek mellett előadta, az elsőfokú bíróság teljes joggal hivatkozott az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében született 2/2012.(XII.10.) PK véleményben foglaltakra, melyet a 2/
számú PJE határozat teljes terjedelmében megerősített. A Törvény
§

(1)bekezdésében a PK vélemény

pontját tükrözi. Valamennyi elv vonatkozásában részleteiben vitatta a felperes által előadottakat. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve körében arra utalt, hogy a felperes változatlanul figyelmen kívül hagyja, hogy ezen elv érvényesülését fogyasztói jogviszonyokban kell vizsgálni. Erre tekintettel az egyértelműség és érthetőség követelménye elsősorban azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek esetén a pénzintézet jogosult a kamat mértékét meghatározott feltételek mellett egyoldalúan módosítani. Az elvárás célja ugyanis az, hogy a fogyasztó előre lássa a kamatok, költségek, díjak esetleges változásának lehetőségét, megértse, előre lássa és értékelje az ezekből eredhető gazdasági következményeket. Nem elég tehát, hogy nyelvtanilag érthetőek legyenek a feltételek, a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, hogy a módosításból eredő gazdasági következményekkel is tisztában lehessen. Az F/
szám alatt csatolt rendelkezések nem tesznek eleget az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, mivel azok az átlagos fogyasztó számára nem érthetők, így azok gazdasági következményeit nem is lehet képes a saját kötelezettségei szempontjából értékelni. Az átláthatóság elve tekintetében nem vitatta, hogy valóban nem követelmény a képlet, vagy számszerűsített prognosztizáció feltüntetése az általános szerződési feltételben, de ettől még a feltételek nem felelnek meg az átláthatóság követelményének. Az okok közül számosat a felperes, illetve a cégcsoportjának másik tagja, a fogyasztó számára átláthatatlan módon módosíthat, továbbá az ok-lista általánosan megfogalmazott körülményeket tartalmaz, így a fogyasztó nem képes a maga számára értékelni az abból eredő gazdasági következményeket. Az egyes kikötésekkel kapcsolatos ítéleti megállapítások kapcsán ugyancsak fenntartotta az első fokú eljárásban részletesen kifejtett álláspontját, melyet táblázatban foglalt össze, megtartva az általa korábban alkalmazott sorrendet. A kifejtett indokai alapj

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.