Bf.41/2014/3 – Pécsi Ítélőtábla

(3)bekezdés); - a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg, a vádlottat 2 (kettő) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától; - a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztésére, valamint a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült hatszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére. 7.680 (hétezer- Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott 2012. december 28. napjától 2013. május 21. napjáig volt előzetes fogvatartásban. Indokolás A vádlottat a Szekszárdi Törvényszék folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége (1978. évi IV. törvény 176/A.§

(2)bekezdés a) pont), valamint folytatólagosan elkövetett testi sértés vétsége (1978. évi IV. törvény 170.§

(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 1 év 4 hónap fogházra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban, valamint a házi őrizetben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről. A vádlottat 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette (2012. évi C. törvény 195.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a részfelmentés miatt, a bűnösség megállapítása, eltérő minősítés, a büntetés súlyosítása, a korábbi próbára bocsátás hatályon kívül helyezése, a vádlott bűnösségének az ott írt bűncselekményekben történő megállapítása, valamint az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének írásban benyújtott indokolásában a részfelmentést és a próbára bocsátással kapcsolatos rendelkezések hiányát már nem támadta. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést az indokolásban írtak szerint tartotta fenn: a II/a. pontban írt cselekmény minősítésének emberölés előkészületére történő módosítását; a folytatólagos testi sértés minősítésének aljas indokból elkövetettre való megváltoztatását; a szabadságvesztés súlyosítását; a felfüggesztés és a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezések mellőzését; a szabadságvesztés végrehajtásának börtön fokozatra történő megváltoztatását, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapítását, valamint közügyektől eltiltás alkalmazását indítványozta. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett előterjesztést. A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést a cselekmény minősítése körében, az emberölés előkészülete bűntettének megállapítására, illetve a büntetés súlyosítására irányuló részében megalapozottnak találta. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése alapján - a Be.348.§

(2)bekezdésében írt korlátokra figyelemmel - a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak a fellebbezéssel már nem támadott, ezért jogerőre emelkedett felmentő rendelkezés. A felülbírálat keretében a másodfokú bíróság a megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az tehát helyes, hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, az ügy helyes megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, beszerezte az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékokat, ténymegállapításait kellően megindokolta. A vádlott a sorozatos testi sértések elkövetését túlnyomórészt elismerte, mindössze az elkövetés módját igyekezett számára kedvezőbb megítélést eredményező módon beállítani: vitatta a sértett ököllel történő bántalmazását és megrúgását. Ezek a vádlotti állítások ellentétben álltak a sértett következetes, egyéb bizonyítékokkal megerősített vallomásával, ezért elvetésükre megalapozottan került sor. A sértett vallomásának elfogadása a bizonyítékok okszerű, logikus érvekkel alátámasztott értékelésén alapult. A testi sértések kiváltó okát a sértett alapvetően a vádlott féltékenységével magyarázta, amibe vegyes érzelmek - harag, elkeseredettség, esetenként a sértett iránt érzett gyűlölet, szerelemféltés keveredtek. A vádlott által szintén nem vitatott zaklatás elkövetésének ténybeli alapját a hívások rendkívül nagy száma, az internetes közösségi oldalon küldött fenyegetőző üzenetek tartalma teljes egészében alátámasztotta. A sértett háborgatása, testi sértéssel, megöléssel való fenyegetése egyértelműen félelemkeltési célzattal bírtak. A II/h. pontban írt, a vád szerint emberölés előkészületének megállapítását az elsőfokú bíróság elvetette, és a cselekmény e részét is a folytatólagos zaklatás vétségének minősítette. Ennek a cselekményrésznek az alapját képező tényállás megállapítása összhangban állt a feltárt bizonyítékokkal. Az egyező tartalmú személyi bizonyítékok alapján a szóban forgó esetben a vádlott az ölés végrehajtásához, tehát a cselekmény elkövetéséhez magához vette az eszközt (konyhakés), majd azzal a sértett lakóhelye felé tartott. A vádlott ijesztő kijelentéseit több személy előtt hangoztatta, sőt az ilyen tartalmú megnyilatkozását az egyik jelen lévő személy (tanú1) hangfelvétel útján rögzítette is. Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal az elsőfokú meglátással, hogy a vádlott kijelentései komolytalanok lettek volna. A vádlott környezete, így anyja, tanú2, tanú3, tanú1, tanú4 a vádlotti állításokat komolynak, hangsúlyosnak ítélte. Ezt világosan jelezte, hogy a vádlott anyja a kijelentéseket hallva a rendőrség közbeavatkozását kérte (rendőri jelentés a nyomozati iratok

1. oldalán), tanú4 pedig figyelmeztette a sértettet, hogy a vádlott késsel felfegyverkezve ölésre utaló nyilatkozatokat téve elindult hozzá, ezért vigyázzon magára (tanú4 tanú vallomása
2. sorszánú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldalán, valamint sértett tanúvallomása
4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
5. oldalán). A sértett is akként nyilatkozott, hogy a vádlottnak ezen a napon kinyilvánított fenyegetőzéstől kicsit félt, de inkább anyja féltette őt (sértett tanúvallomása
6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldalán). Az irányadó tényállás szerint a sértett barátnőjétől a vádlott elfogásáig nem távozott. A sértettben kialakult félelemérzetről a sértett barátnője, tanú5, valamint tanú4 tanú is beszámolt (tanú5 tanúvallomása nyomozati iratok
8. oldalán, tanú4 tanúvallomása
9. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 9 oldalán). A tanúk nyilatkozata, viselkedése, reakciója alapján a vádlott fenyegetőzésének komolysága alappal nem volt kétségbe vonható. A vádlott magatartását, viselkedését vizsgáló szakértő1 igazságügyi pszichológus szakértő a cselekmény elkövetése idején határozottan reális esélyt látott a fenyegető kijelentéseknek megfelelő cselekvésre (szakértő1 igazságügyi szakértő szakvéleménye a nyomozati iratok
10. oldalán). A vádlottnak az a védekezése, hogy ő a sértett helyett a ..........tól több mint négy kilométerre élő nővérét szándékozott volna felkeresni, kellő alap nélküli. A vádlott környezete előtt nem állította, hogy nővérét kívánja meglátogatni, erre utaló elhatározását csak elfogása után, nyilvánvalóan védekezése részeként hangoztatta. Nem volt mellékes körülmény az sem, hogy a vádlottat az értesített és kiérkező rendőrség a sértett lakóhelyétől (......., ........ u.
11. szám) nem messze, attól mindössze pár háznyi távolságra, a ........., ....... u.
12. számú ház előtt tartóztatta fel (.......... Rendőrkapitányság feljegyzése a nyomozati iratok
13. oldalán). A sértett tartózkodási helyére vonatkozóan a vádlottnak az a védekezése, hogy a sértett még a nap folyamán is ...........n ..............nél maradt volna, megalapozatlan volt. tanú1 tanú határozott vallomása szerint ugyanis a tanú közölte a vádlottal, hogy a sértettet ...........től már a reggeli órákban hazaszállították (tanú1 tanú tárgyaláson tett vallomása
14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
15. oldalán). A sértett anyja, tanú6 a nyomozás során kijelentette, hogy a vádlottnak megmondta, miszerint a sértett nincs otthon, hanem egy barátnőjénél tartózkodik (tanú6 nyomozás során tett vallomása a nyomozati iratok
16. oldalán). A vádlott tudattartalmáról az előző tanúval azonosan nyilatkozott a sértett barátnője, tanú5 is (a tanú vallomása a nyomozati iratok
17. oldalán, valamint
18. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
19. oldalán). E peradatok tükrében a vádlott védekezésével szemben az volt megállapítható, hogy a vádlott tisztában volt a sértett tartózkodási helyével, azzal a körülménnyel, hogy a sértett vagy otthonában, vagy az attól nem messze lakó barátnőjénél tartózkodik. A megalapozott és a jogorvoslati kérelemmel sem támadott tényállás a Be.351.§

(1)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. ------------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Az időközben hatályba lépő

1. évi C. törvényre figyelemmel szükséges volt annak vizsgálata, hogy az elkövetéskor, avagy az elbíráláskor hatályos jogszabályok szerint kell a vádlott terhére rótt cselekményeket elbírálni. Ebben a kérdésben a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú ügyésznek, valamint a fellebbviteli főügyészségnek az új törvény alkalmazására vonatkozó álláspontját. Az elkövetéskor hatályos
2. évi IV. törvény szerint a zaklatás vétségének büntetési tételkerete 2 hónaptól 2 évig terjedő (
3. évi IV. törvény 176/A.§

(2)bekezdés a) pont), a Btk. szerint a zaklatás vétségének büntetési tételkerete (Btk.222.§

(2)bekezdés a) pont) 3 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztés. A folytatólagos testi sértés vétsége az 1978. évi IV. törvény 170.§

(1)bekezdése szerint 2 hónaptól 2 évig, a Btk. szerint (164.§

(2)bekezdés) 3 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az emberölés előkészületének büntetési tételkeretében lényeges eltérés mutatkozott a cselekmény elkövetésekor, illetve elbírálásakor hatályos szabályok között; az 1978. évi IV. törvény 166.§

(3)bekezdése szerint 2 hónaptól 5 évig, a Btk.160.§

(3)bekezdése szerint 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az ismertetett tételkeretek alapján a halmazati büntetés alapja az 1978. évi IV. törvény 85.§

(2)-

(3)bekezdése szerint 2 hónaptól 7 év 6 hónap, a Btk.81.§

(2)-

(3)bekezdése szerint 1 évtől 7 év 6 hónap. A középmérték az 1978. évi IV. törvény 83.§

(2)bekezdése szerint 3 év 10 hónap, míg a Btk.80.§

(2)bekezdése szerint 4 év 3 hónap. A feltételes szabadságra bocsátás mind a cselekmény elkövetésekor, mind az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályok szerint a kétharmad rész kitöltése után lehetséges. A fenti szabályok összevetése alapján az rögzíthető, hogy a halmazati büntetés alsó határának alacsonyabb tartama és a kedvezőbb középmérték miatt az 1978. évi IV. törvény enyhébb; a Btk. tehát nem biztosít előnyösebb elbírálást a vádlott számára, ezért a fő szabály alapján az elkövetéskor hatályos szabályok szerint kellett a vádlott cselekményeit elbírálni. A bűncselekmények minősítése túlnyomórészt megfelelt az anyagi büntető jogszabályoknak. A másodfokú bíróság mindössze a tényállás II/h. pontjában írt magatartás jogi értékelésével nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság e cselekmény minősítésével összefüggő álláspontját azzal indokolta, hogy a vádlott célja a kés magához vételekor, illetve az ölésre utaló fenyegető kijelentések hangoztatásakor nem az ölésre való felkészülés, hanem a sértett megfélemlítése volt. További érvként utalt arra, hogy a vádlott korábban is tanúsított hasonló magatartást, amikor az eszközzel való szóbeli fenyegetőzést nem követte ölési cselekmény véghezvitele. Az elsőfokú bíróság tehát a vádlott magatartásának komolyságát, elszántságát vonta kétségbe. Az elsőfokú bíróság jogi okfejtése az alábbiak miatt alaptalan. A Btk.18.§

(1)bekezdése értelmében ha a törvény külön rendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik. Az 1978. évi IV. törvény 166.§

(3)bekezdése szerinti emberölés előkészülete megállapításának feltétele alanyi oldalon az adott bűncselekmény elkövetésének egyenes szándéka (célzat), a tárgyi oldalon valamilyen előkészületi magatartás tanúsítása, negatív ismérvként pedig a Btk.18.§

(2)bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok hiánya. Amint erre a Btk.18.§

(1)bekezdésében szereplő, a bűncselekmény elkövetése céljából kitétel is utal: az előkészület területe a bűncselekmény elkövetésére irányuló (egyenes) szándék kialakulása és a kísérlet között van. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ölésre irányuló szándék hiányában sem az emberölés előkészülete, sem annak kísérlete nem valósul meg (BH.1975.

1. és BH.1990.
2. számú eseti döntések). A szóban forgó ügyben az előkészület a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges feltétel biztosításával valósult meg. A zaklatás vétségét az emberölés előkészületének bűntettétől a jelenlegi ügyben a két cselekmény mögött húzódó eltérő szándék határolja el. Míg a zaklatás vétsége esetében a vádlott célja a sértett háborgatása, illetve félelemérzetének felébresztése volt, addig az emberölés előkészülete esetében a magatartás mögött az ölési szándék kialakulása tárható fel. Az irányadó tényállás alapján a vádlott ilyen szándékának keletkezésére vonható megalapozott következtetés. A vádlott kifejezetten a sértett megölését kilátásba helyező fenyegetőzések közepette egy kést vett magához, majd a sértett lakóhelyétől nem messze kiszállt az őt szállító személygépkocsiból azzal a kijelentéssel, hogy felkeresi a sértettet, megöli őt, majd magával is végez. A sértett megkeresése, ekként a cselekmény megkezdése az időközben értesített rendőrség közbeavatkozásának köszönhetően, a vádlott elfogásával hiúsult meg. A vádlott elfogására és a cselekmény elkövetése érdekében magához vett kés lefoglalására a sértett lakóhelyétől nem messze került sor. Ezek a körülmények arra utaltak, hogy a vádlottban kifejezett elhatározás alakult ki a sértett megölésére, ami az emberölés előkészülete bűntettének a vádlott terhére értékelését eredményezte. A testi sértés aljas indokból való elkövetését ugyanakkor nem látta megvalósultnak a másodfokú bíróság. Az aljas indokot, mint minősítő körülményt, a bosszúból való elkövetés ténye önmagában nem alapozza meg. A bosszúvágy ugyanis méltányolható körülményekkel kapcsolatban is kialakulhat. A bosszút kiváltó ok jellege, mibenléte határozza meg a helyes büntetőjogi minősítés alapját. Ha az indulat, bosszúvágy nem mélyen elítélendő, az aljas indokból elkövetés nem róható az elkövető terhére. (BH.2012.115.) A felülbírált ügyben a testi sértéseket alapvetően a vádlott féltékenysége motiválta, amibe a szakítás után kialakult további érzelmek, harag, elkeseredettség, esetenként gyűlöletérzés, szerelemféltés is vegyültek. A vádlottnak a testi sértésekhez kapcsolódó indulatát nem lehet mélyen elítélendőnek jellemezni, ezért az aljas indokból elkövetés nem róható a terhére. ------------------------- Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket alapvetően helyesen tárta fel, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Így jelentős tényezőként kellett figyelembe venni, hogy a vádlott hosszabb időszakon, több hónapon keresztül, számos alkalommal megalázó, durva módon zaklatta, háborgatta a sértettet. A vádlott magatartása nem csak verbális fenyegetőzésben, hanem fizikai erőszakkal párosuló tettlegességben is megnyilvánult. A megváltoztatott minősítés mellett a testi sértések elkövetésének módja, valamint a cselekmények elhúzódó jellege miatt is az
3. évi IV. törvény 83.§

(1)bekezdésében írt büntetési célok kizárólag a szabadságvesztés végrehajtott formájával érhetők el. A másodfokú bíróság ezért a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Ugyanakkor a kiszabott szabadságelvonás tartama eltúlzottan enyhének nem tekinthető, az kellően igazodik a cselekmények valós tárgyi súlyához, valamint a vádlott társadalomra veszélyességének fokához is. Emiatt a büntetés tartamának súlyosítását a másodfokú bíróság nem tartotta indokoltnak. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát az

1. évi IV. törvény 43.§ a) pontja alapján börtönben állapította meg. A cselekmények jellegére, tárgyi súlyára figyelemmel a vádlottat méltatlannak ítélte arra, hogy a közügyekben részt vegyen, ezért azok gyakorlásától az
2. évi IV. törvény 62-63.§-ai alapján eltiltotta. A másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésével egyidejűleg a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó szabályt is mellőzte. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a zaklatás minősítését, valamint a büntetés kiszabását érintő részét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az előzetes fogvatartásra vonatkozó időpontokat a rendelkező részben írtak szerint pontosította. A vádlott a Be.381.§

(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. P é c s,

1. szeptember
2. Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 3.B.89/2013/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.41/2014/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
5. évi szeptember hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke