Bf.245/2014/2 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés). Ezért őt, mint erőszakos, többszörös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben határozta meg. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A Debreceni Járásbíróság 1.B.2241/2011/

1. számú ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjának korábbi meghatározása céljából jelentettek be fellebbezést. Az ügyész a határozatot tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.125/2014/1-II. számú átiratában az ítélet tényállásának a kiegészítését indítványozta a vádlott személyi körülményei, büntetett előélete vonatkozásában. Szintén indítványozta kiegészíteni a tényállást az orvos szakértői vélemény megállapításával, továbbá a jogi indokolás helyesbítését, egyebekben a törvényszék ítéletének helybenhagyását. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. A nyilvános ülésen a védő az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta. Az ügyész is az átiratában foglaltaknak megfelelő indítványt tett. A vádlott megbánását hangoztatta, és a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjának korábbi meghatározását kérte. A védelmi fellebbezések alaposak. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, részletesen, a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg, mely csak szűk körben egészítendő ki a Be. 352. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a következőkkel. A vádlott büntetett előéletére vonatkozó személyi részt az ítélőtábla a következőkkel egészíti ki, illetőleg helyesbíti.

1. A vádlott a Debreceni Városi Bíróság 1.B.767/2008/
2. számú ítéletével kiszabott 3 évi szabadságvesztés büntetésből
3. február
4. napján szabadult.
5. Ugyanezen ítélettel a Debreceni Városi Bíróság B.2490/2001/
6. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot szüntette meg a bíróság.
7. A Debreceni Járásbíróság
8. június
9. napján kelt és jogerőre emelkedett 1.B.2241/2011/
10. számú ítéletével kiszabott 10 hónap szabadságvesztés büntetést a vádlott
11. július
12. napjától
13. január
14. napjáig töltötte, amikor a feltételes szabadságra bocsátása esedékessé vált volna.
15. január
16. napjától a jelen ügyben elrendelt előzetes letartóztatás hatálya alatt áll, az 1.B.2241/2011/
17. számú ítélettel kapcsolatos feltételes szabadság
18. január 18-án járna le. A másodfokú bíróság a kiegészítéseket az előző elítélésekre vonatkozó iratok és a vádlott erkölcsi bizonyítványa, valamint a nyomozás során beszerzett orvos-szakértői vélemény alapján tette meg. A kiegészítéssel a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált, és a Be.
19. §

(2)bekezdése értelmében a másodfokú ítélkezés alapját képezi. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése kapcsán lényeges bizonyítékokat számba vette, és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. Részletekbe menően vonta alapos vizsgálat alá a vádlottnak az ügy fontos körülményeire vonatkozó vallomását, valamint a sértett és az egyéb tanuk vallomását, a helyszíni szemle adatait, továbbá az orvos szakértői bizonyítás anyagát. A bizonyítékokat egyenként és kölcsönösen is mérlegelés körébe vonta, és helyesen állapította a tényállást a vádlottnak a sértett és egyéb tanúk valamint a további bizonyítékok által alátámasztott beismerő vallomására. Az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelése hibátlan, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. Helytállóan vont következtetést, amikor kizárta a vádlottnak a cselekmény elkövetését magyarázni próbáló azon állítását, hogy az általa elfogyasztott italba valamilyen gyógyszer kerülhetett, és ennek hatása alatt valósította meg a bűncselekményt. Okszerűen következtetett arra, hogy vádlott a cselekmény végrehajtása során önhibájából eredő ittas állapotban volt, és ez szolgáltathatja a magyarázatot arra is, hogy a végrehajtás konkrét körülményeire hiányosan emlékszik. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. A Kúria 3/2013. BJE számú jogegységi határozatának útmutatásai alapján, valamennyi bizonyítékot értékelve megalapozottan állapította meg, hogy a terhelt tudata átfogta a halálos sérülés bekövetkezésének reális lehetőségét, és abba belenyugodott. Egyetért az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon észrevételével, hogy az egyenes szándék meglétét azért sem lehetett megállapítani, mert a cselekmény indítéka ismeretlen, és a vádlott annak megvalósításakor kijelentéseket nem tett. Mindezek alapján törvényesen minősítette a törvényszék a vádlott által megvalósított bűncselekményt az 1978. évi IV törvény 166. §

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének, mely a

1. § szerinti kísérleti szakban maradt. A vádlott által elkövetett bűncselekmény kísérlete befejezett és távoli. Befejezett, hiszen a vádlott teljes egészében véghez vitte az emberölés bűntette törvényi tényállásába illeszkedő cselekményt, és az eredmény elmaradása szándékától függetlenül, rajta kívülálló okok miatt következett be. Távoli pedig azért, mert a cselekmény következtében a sértett bár maradandó károsodással gyógyuló sérüléseket szenvedett, az életveszély sem következett be. Helyesen ismerte fel és teljes körűen indokolta a törvényszék, hogy a Btk.
2. §-ára tekintettel miért az elkövetéskori büntető törvényt alkalmazta. A másodfokú bíróság nem osztotta azonban a jogi indokolás azon érvelését, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény az új Btk. szerint azért is súlyosabban minősülne, mert a Btk.
3. §

(2)bekezdés k) pontjában megjelölt minősítő körülmény megállapítható. Amint arra a fellebbviteli főügyészség is rámutatott, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés nem állapítható meg. Az 1945-ben született sértett még nem tekinthető előre haladott életkorúnak, testalkata, magassága és testsúlya közepes, és egészségi állapota, bizonytalanabb személyisége a védekezést önmagában nem korlátozta. A bűncselekmény elleni védekezés korlátozottsága elsősorban nem a fenti körülményekkel, hanem a támadás időpontjával, váratlan voltával és brutális, a sértettnek az éjszakai órákban való megtámadásában megnyilvánuló jellegével, és a vádlott és a sértett közötti testalkatbeli különbözőségekkel, a vádlotti erőfölénnyel függ össze. E minősítő körülmény hiányában is helyes azonban a törvényszék azon álláspontja, hogy az elbíráláskor hatályos törvény nem enyhébb, sőt kifejezetten súlyosabb az elkövető vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaesőnek minősül. Erre tekintettel a Btk. 97./A § rendelkezései alapján törvényesen szabta ki vele szemben a kötelezően alkalmazandó életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen feltárta, azokat azonban az ítélőtábla a törvényszéktől eltérően mérlegelte. Igaz, hogy a vádlott az erőszakos többszörös visszaesői minősítés megállapításához szükségesen túl is többszörösen büntetett, cselekményét ittas állapotban, motiválatlanul, maradandó fogyatékosságot okozó módon valósította meg, és ezek a körülmények a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának a törvényi minimumtól magasabb tartamban való meghatározása felé mutathatnának. Nyomatékosabban kell azonban értékelni, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, mely távoli kísérlet volt. Ezért a másodfokú bíróság e rendelkezést módosítva a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 20 évben határozta meg. A törvényszék a közügyektől eltiltás tartamát a főbüntetéshez igazodóan állapította meg. A törvénynek megfelel a korábban kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése is. Az ítélet egyéb, a beszámításra, a lefoglalt dolgokra, a bűnjelekre, a polgári jogi igényre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései törvényesek. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a szükséges részben megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú elbírálásig a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a főbüntetésbe való beszámítása a Btk. 99. §

(1)bekezdésén alapszik. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megállapítására vonatkozó rendelkezés a Be. 381. §

(1)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. május
2. Dr. Elek Balázs sk. . Gömöri Olivér sk. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 4.B.682/2012/
3. számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. május
5. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.