A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.53/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi szeptember hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság a hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.471/2013/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott cselekményét a Btk.305.§ a) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettének minősíti. A vádlott a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék vádlottat hivatali visszaélés bűntette miatt 1 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést - végrehajtásának elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a cselekmény minősítésének megváltoztatását, a cselekmény elbírálásakor hatályos büntető jogszabály alkalmazását indítványozta. Ezzel együtt a kiszabott büntetés súlyosítására, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére, végül közügyektől eltiltás alkalmazására tett indítványt. A védő a másodfokú eljárásban jogorvoslati kérelmét elsődlegesen felmentés, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése végett tartotta fenn. A másodfokú bíróság az ügyészi, illetőleg a védelmi fellebbezéseket nem, mindössze a Btk. időbeli hatálya vonatkozásában tett ügyészi indítványt találta megalapozottnak. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára mindössze az alábbiak szerint helyesbítette: A vádlott
- november
- napján az esti órákban nem csupán jogszerűen lépett be a Robotzsaru rendszerbe, hanem onnan legálisan töltötte le a kollégái által korábban készített rendőri jelentést, amelynek megtekintése és kinyomtatása sem volt jogszerűtlen. A fenti helyesbítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentessé vált a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, az ügy teljes és helyes megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, ténymegállapításait kellően megindokolta. A tényállás a vádlott tagadásával szemben alapvetően objektív bizonyítékon, a titkosszolgálati eszközzel rögzített telefonbeszélgetés tartalmán alapult. E titkos információgyűjtéssel kapcsolatban a védő eljárási szabálysértésre hivatkozva indítványozta az így beszerzett bizonyíték kirekesztését. A másodfokú bíróság a védő indítványára figyelemmel megvizsgálta az említett bizonyíték beszerzésének törvényességét, mellyel összefüggésben az alábbiak hangsúlyozása szükséges. Különbséget kell tenni a Be.-ben szabályozott bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés (TASZ Be.200.§-206.§), valamint a Rendőrségről szóló
- évi XXXIX. törvény 63.§-ában szabályozott titkos információgyűjtés között. A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre az eljárási törvényben rögzített szabályok szerint a nyomozás elrendelését követően van lehetőség mégpedig bizonyítási eszközök leplezett módon történő beszerzése érdekében. Titkos információgyűjtés esetén a hatóság a rendőrségi törvényben szabályozott esetben és módon szerzi be titkosszolgálati módszerekkel a szükséges információkat, a nyomozás elrendelése előtt. A szóban forgó ügyben a vizsgálat tárgya titkos információgyűjtés keretében beszerezett -
- évi november hó
- napján 20 óra 48 perckor tanú1, valamint tanú2 között lezajlott - telefonbeszélgetés bizonyítékként való felhasználhatósága volt. A titkos információgyűjtés fenti formájára figyelemmel az ügyben szükségtelen volt a védő által hiányolt ügyészi indítvány csatolása. A bizonyíték beszerzésére a Nemzeti Védelmi Szolgálat Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának Igazgatósága kapott engedélyt. Az információgyűjtés eredményének felhasználását a Be.206/A.§-a határozza meg; az
(1)bekezdés a) pontja értelmében a titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használható fel, ha a titkos adatszerzés engedélyezésének e törvényben meghatározott feltételei a Be.201.§ szerint fennállnak. A Be.201.§
(1)bekezdésének c) pontja tartalmazza az ügy tárgyával azonos bűncselekményt, a hivatali visszaélés bűntettét. Ennek a bűncselekménynek azonban a lehallgatott beszélgetést érintően nem volt jelentősége, hiszen az ügy szempontjából releváns információ tanú1 telefonjának lehallgatása során keletkezett. tanú1 esetében az információgyűjtést a Btk.253.§
(1)és
(2)bekezdésében, valamint a Btk.250.§
(1)bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntette miatt rendelték el. E bűncselekmény egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az említett büntetési tétel folytán tehát teljesült a Be.201.§
(1)bekezdésének a) pontjában írt feltétel, mely szerint öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény esetén van helye titkos adatszerzésnek. A bírói engedéllyel végzett titkos információgyűjtés eredményét a Be.206/A.§
(2)bekezdés a) pontjában írtak szerint az engedélyben nem megjelölt személyre, illetve nem megjelölt bűncselekményre vonatkozóan használták fel. A felhasználást a Kaposvári Járásbíróság nyomozási bírája B.29/13-2/2013.T. szám alatt (nyomozati iratok 17. oldal) a Be.206/A.§ alapján engedélyezte. A védő kifogásolta, hogy a titkos információgyűjtést követően nem történt meg haladéktalanul a feljelentés megtétele. A Be.206/A.§
(1)bekezdésének b) pontja nem a feljelentés haladéktalan, hanem annak nyomban való megtételét írja elő. Az információgyűjtés határideje
- december 3-án járt le, a feljelentést a Nemzeti Védelmi Szolgálat 11 nappal később,
- december 14-én tette meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mindez nem jelenti azt, hogy az RSZVSZ késlekedett, eljárási szabályt sértett a feljelentés megtétele során. A beszerzett adatok feldolgozásához, értékeléséhez, összegzéséhez, a releváns információk kiválogatásához időre volt szükség, ezért a titkos információgyűjtésre rendelkezésre álló időt követően 11 nappal később megtett feljelentés benyújtásával a nyombaniság követelménye teljesült. Összefoglalóan megállapítható volt tehát, hogy a titkos információgyűjtés során feltárt bizonyíték törvényességéhez kétség nem fért, az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor ezt a bizonyítékot felhasználta és értékelte. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetésben szerepelnek olyan egyedileg beazonosítható kifejezések, amelyek elhangzottak a szórakozóhelyen a rendőri intézkedés során, és rögzítésre kerültek a rendőri jelentésben is. Utalás történt arra is a beszélgetésben, hogy a becenevén ........ként nevezett személy, aki nem más mint a vádlott, elhozta tanú1nek azt a dokumentumot, amiben az azonosításra alkalmas kijelentés szerepelt. tanú1 a diskurzus során betűkre hivatkozott, amit látott is. A megfogalmazásból az irat írásos formájára lehetett egyértelmű következtetést levonni. E körülménynek azért volt jelentősége, mert a dokumentum kinyomtatását a vádlott vitatta, amit viszont a lehallgatás anyaga cáfolt. Szükséges azonban azt megjegyezni, hogy a nyomtatás tényének a cselekmény megvalósulása szempontjából nem volt jelentősége. A másodfokú bíróság a védő által megjelölt, az első fokú ítélet megalapozottságát vitató felvetésekkel nem értett egyet. Észlelte ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállása a
- oldal
- bekezdésében ellentétben állt az ítélet indokolásában az
- oldal
- bekezdésében rögzítettekkel. A tényállás szerint ugyanis a vádlott célhoz kötöttség nélkül, hivatali helyzetével visszaélve kérdezte le a kollégái által készített jelentést. Az indokolás azt rögzíti, hogy a .......i Rendőrőrsön kialakult gyakorlat szerint a szolgálat felvételét követően vagy azt megelőzően a Robotzsaru rendszerbe történő belépéskor az előző napokban történt rendőri intézkedésekről készült jelentéseket megtekintették. Az elsőfokú bíróság e gyakorlat miatt ítélte a vádlott magatartását a rendőri jelentés lekérdezése vonatkozásában jogszerűnek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogszerűség megállapítása magában hordozza a célhoz kötöttséget is, e miatt, valamint a tényállás és az indokolás között fennálló ellentmondás végett volt szükség a tényállás helyesbítésére. A védő iratellenesnek ítélte meg a vádlott és tanú1 között a vádbeli időszakban megállapított telefonos kapcsolat felvételének rögzítését. A nyomozati iratok
- oldalán található, a híváslista alapján készített hivatalos feljegyzés szerint a vádlott és tanú1 között 4 alkalommal történt telefonos kapcsolatfelvétel. Két alkalommal a vádbeli cselekmény elkövetését (
- november
- napja) megelőzően:
- október 20-án és 25-én, és további két alkalommal a cselekmény elkövetését követően:
- november 21-én. Utóbbi két ízben tanú1 indított sikertelen hívásokat a vádlott telefonszámára. Nem téves és iratellenes tehát az elsőfokú bíróságnak a vádlott és tanú1 közötti telefonon történt kapcsolatfelvételre vonatkozó megállapítása. E kapcsolattartás adatai alapján azt valóban nem lehetett tényként kimondani, hogy a vádlott a cselekmény elkövetését követően telefonon tájékoztatta volna a rendőri jelentés tartalmáról tanú1t. A telefonlehallgatás során rögzített beszélgetés - a rendőri jelentések szerint - tanú1 és tanú2 között zajlott le. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint e személyek hangja felismerhető volt. A lehallgatott személyek azonosítása megtörtént, a lehallgatott mobiltelefonok kapcsolási számai azonosak voltak azokkal a telefonszámokkal, melyeket tanú1, illetve tanú2 saját készülékeként megjelölt. Így kétség sem merülhet fel a lehallgatott beszélgetés résztvevőinek kiléte tekintetében, de a beszélgetés tartalma is megerősíti azonosságukat. Vitathatatlan tény ugyanakkor, hogy tanú1 a lehallgatott telefonbeszélgetés időpontjában még nem volt kihallgatva a garázdaság miatt indult büntetőügyben, tehát a vádlottól kapott információ ismeretében tehette meg később tanúvallomását, ami konkrét előnyt jelentett számára. Mindez a vádlott által elkövetett cselekmény büntetőjogi értékelését nem befolyásolja. Helytelen az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában az a megállapítás (
- oldal
- bekezdés), hogy a vádlott tizennyolc esetben töltötte le, illetve tekintette meg az intézkedésben szereplő személyek nevét és személyi adatait is. E megállapítást a másodfokú bíróság mellőzte, hiszen a vádlott egyetlen esetben lépett be a Robotzsaru rendszerbe és töltötte le az ügyben keletkezett adatokat, amely tizennyolc személyhez, azok személyi adataihoz volt kapcsolható. Ugyancsak mellőzte a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásának azt a részét, mely szerint nem zárható ki, hogy a vádlott a páncélszekrényből kivéve készített volna fénymásolatot a rendőri jelentésről, ennek rögzítésére ugyanis semmiféle meggyőző adat nem állt a bíróság rendelkezésére. Ezek a védő által is kifogásolt és helyesbített részletek nem az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában, hanem az indokolásában szerepeltek, ezért nem igényelték a tényállás kiegészítését, helyesbítését. A védőnek tehát az iratellenességre, illetve helytelen ténybeli következtetésre, ekként a tényállás megalapozatlanságára utaló érvelése alaptalan volt. Ugyancsak alap nélküliek voltak a védő eljárásjogi észrevételei. Következésképp az említett okok miatt nem volt szükség az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. ------------------------Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó jogorvoslati kérelem tehát alaptalan volt. Tévesen alkalmazta az elsőfokú bíróság a Btk.2.§-át, amikor a vádlott cselekményét az elkövetéskor hatályos
- évi IV. törvény rendelkezései alapján minősítette. A tévedés arra az álláspontra volt visszavezethető, hogy kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén kell rendelkezni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A Btk.38.§
(1)bekezdése, valamint a 4/
- évi BK vélemény nem tesz különbséget végrehajtandó és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés között, hanem akként rendelkezik, hogy határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság ítéletében megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Ebből következően a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén is rendelkezni kell a feltételes szabadságról. Helytelen az elsőfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy a Btk. szerint a szabadságvesztés általános minimum tartamnak a megemelkedése miatt is az
- évi IV. törvény alkalmazása indokolt. A Btk. időbeli hatályának szempontjából nem az általános törvényi minimumot, hanem a ténylegesen kiszabott egy év szabadságvesztést kell figyelembe venni, emiatt téves az az álláspont, hogy az általános törvényi minimum emelése miatt a cselekmény elbírálásakor hatályos Btk. hátrányosabb lenne a vádlott számára. A Btk.2.§
(2)bekezdése alapján a feltételes szabadságra bocsátást érintő kedvezőbb rendelkezések miatt a vádlott javára enyhébb elbírálást a
- évi július hó
- napjától hatályos Büntető Törvénykönyv biztosít, ezért az elbíráláskori törvény előnyösebb számára, így magatartását is az alapján kellett elbírálni. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk.305.§ a) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettének minősítette. A másodfokú bíróság nem változtatott azon az elsőfokú minősítésen, hogy a vádlott kötelességszegéssel valósította meg a cselekményt; a tudomására jutott szolgálati titoknak minősülő adatokat ugyanis titoktartási kötelezettségét megsértve illetéktelen személy részére továbbította. ------------------------Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket csak részben állapította meg helyesen. Mellőzte a másodfokú bíróság az enyhítő körülmények közül a cselekmény csekély tárgyi súlyát. A vádlott tudomást szerzett egy büntetőügyről, amelyben személyes érintettsége is felmerült. Tisztában volt tanú1 büntetett előéletével is, ennek ellenére a birtokába került rendőri jelentésben szereplő információkat átadta egy olyan személynek, akiről tudta, hogy az ügyben érintett lehet. Tette mindezt egy folyamatban levő büntetőeljárás során. Az ügyben érintett tanú1 számára szolgáltatott olyan információt, amely őt konkrétan segítette a vallomása megtételében. A vádlotti magatartás tehát a nyomozás érdekét, eredményes befejezését veszélyeztette, a cselekmény ezért nem tekinthető kisebb tárgyi súlyúnak. Nem lehetett enyhítő körülményként értékelni a vádlott beismerő vallomását, hiszen ilyen előadást a vádlott nem terjesztett elő. Mellőzte a másodfokú bíróság a súlyosító körülmények közül a közbizalom veszélyeztetését, mivel ez a tényező a cselekmény minősítése során már értékelést nyert. Az egyebekben helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján az elsőfokú bíróság a cselekmény tárgyi súlyával és a feltárt bűnösségi körülményekkel arányban álló büntetést szabott ki a vádlottal szemben. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal az elsőfokú állásponttal is, hogy a Btk.79.§-ában írt büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetők. Emiatt sem a szabadságvesztés tartamának súlyosítására, sem a végrehajtás felfüggesztésének mellőzésére a másodfokú bíróság nem látott indokot. Nem volt ugyanis figyelmen kívül hagyható tényező, hogy a vádlott egy kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény, garázdaság miatt indult büntetőeljárásban szolgáltatott adatot arra illetéktelen személynek. A másodfokú bíróság a Btk.38.§
(2)bekezdésének a) pontja alapján megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a védő által indítványozott előzetes mentesítés alkalmazására. A Btk.102.§
(1)bekezdése szerint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. A másodfokú bíróság az érdemesség elbírálásánál figyelemmel volt arra a lényeges szempontra, hogy a vádlott folyamatban levő büntetőeljárás során szolgáltatott adatot arra illetéktelen személynek, amellyel a büntetőeljárásban érintett személynek tényleges előnyt biztosított a tanúvallomása megtétele során. A hivatali bűncselekményt megvalósító rendőr terhelt esetében az érdemesség szóba sem kerülhet. Ezért a fellebbviteli bíróság a védelem indítványát e részében sem látta megalapozottnak. Megalapozott volt az a védelmi érvelés, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a bizonyítási indítvány elutasításának indokolását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor szükségtelen lett volna a nyomtatóra vonatkozó további vizsgálat elrendelése, hiszen a dokumentum kinyomtatásának a cselekmény megvalósulása, minősítése, de a büntetés kiszabása szempontjából sem volt jelentősége, ilyen irányú bizonyítástól eredmény sem volt várható. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a minősítést, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségét érintő részét a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- szeptember
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.471/2013/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.53/2014/
- számú ítélete folytán a
- évi szeptember hó
- napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajthatóvá vált. .Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke