Győri Ítélőtábla Pf.III.20.097/2014/
- szám Az ítélőtábla a
- sz. Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Fejesné dr. Márton Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I.r., a jogtanácsos által képviselt II.r., alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, mely perbe az I. r. alperes pernyertessége érdekében a dr. Polecsák Mária ügyvéd által képviselt beavatkozott, a Szombathelyi Törvényszék
- március
- napján kelt 17.P.20.198/2012/
- számú ítéletével szemben, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II.r alperes elleni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezését - a II.r alperes javára megítélt elsőfokú perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a pert ebben a körben megszünteti, míg a fellebbezéssel támadott további rendelkezéseit helybenhagyja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az I.r alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint, a II.r alperesnek 20.000 (Húszezer) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A Szombathelyi Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a II. r. alperes megsértette a felperes egészséghez, testi épségéhez való jogát azzal, hogy a
- május
- napján bekövetkezett sérülést követően elmulasztotta a felperes haladéktalan szakellátásra történő szállítását. Egyebekben a törvényszék a kereseti kérelmet elutasította. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült eljárási illetéket és szakértői díjat az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül az I. r. alperesnek 200.000.-Ft + ÁFA összegű perköltséget, a II. r. alperesnek 170.875.-Ft perköltséget fizessen meg. Rendelkezett, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik. Az irányadó tényállás szerint a II. r. alperes, azaz a "Város" -i Országos Büntetésvégrehajtási Intézet
- december
- napjától foganatosította a felperes előzetes letartóztatását. A felperes
- május
- napján a körszállításról visszaérkezve a gyűjtőzárkában egy rabtársát megütötte, aminek következtében a felperes kézfején a bántalmazott fogvatartott fogától seb keletkezett. Az intézet egészségügyi szakellátója a sérülés napján 20 óra 30 perckor a sebet ellátta, azt jóddal megtisztította, majd fedőkötést alkalmazott.
- május
- napján a felperest az intézet osztályvezető főorvosa az I. r. alperesi intézménybe, a baleseti szakellátásra utalta, ahol a sebet feltárták, majd gipszsínbe helyezték és antibiotikum szedését írták elő. Az ambulancián rendszeresen végzett sebellátás ellenére a felperes kezének állapota nem javult, ezért az I. r. alperes kézsebészeti osztályán
- május 17-én műtétet hajtottak végre. Ezt követően a gipszsínt visszahelyezték, szívó-, öblítő kezelést és további antibiotikum szedését írták elő, majd az állapotát a kórházban folyamatosan ellenőrizték. A gyulladás azonban nem csökkent, ezért
- május
- és június
- napja között a felperest ismételten az I. r. alperes osztályán kezelték, ahol további két műtétet hajtottak végre. Ennek során az elhalt harmadik feszítőinat eltávolították. A gipszlevételre
- június
- napján került sor. Az ekkor elrendelt irányított aktív gyógytornát a betanítást követően a felperes maga végezte. A felperes jelenlegi státusza szerint a jobb kezén a középső ujj nyújtása kb. 40 fokkal elmarad az egészségestől, azonban az ujjakon keringési és beidegzési zavar nincs, a két kéz szorítóereje megegyezik, a felperes fizikai munka végzésére alkalmas. Az elsőfokú bíróság az ítéletének tényállásában rögzítette, hogy a felperes
- november
- napjáig IV. biztonsági csoportba sorolt fogvatartott volt, majd ezt követően III. biztonsági csoportba került. A II. r. alperes intézményében az előzetes fogvatartottak részére havonta egy alkalommal, civil öltözékben, szerdai napon, asztalnál ülve, míg a jogerősen elítéltek számára két alkalommal, szombati napokon, intézeti ruhában biztosított a látogatás. Figyelemmel arra, hogy a felperes
- november 16-án esedékes kapcsolattartásának pótlására
- november
- napján, azaz szombaton került sor, ezért a II. r. alperes biztonsági okokból - nem asztalnál ülve, hanem fülkés beszélő formájában biztosította a látogatás pótlását a felperes részére. A felperes a kereseti kérelmében az I. r. alperest összesen 50 millió forint kártérítés és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Állította, hogy az elfertőződött sérülés elhúzódó kezelése, a műtétek szükségessége és a középső ujj nyújtási funkciójának csökkenése az I. r. alperes által végzett szakszerűtlen ellátás következménye. A felperes a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmében a testi épséghez, egészséghez, valamint az emberi méltósághoz való joga megsértésének megállapítását kérte. 150.000.-Ft nem vagyoni kártérítésre is igényt tartott. Állította, hogy a II. r. alperes eljárása jogellenes volt, mivel a körszállítás végeztével nem gondoskodott a jogerősen elítéltek és az előzetes letartóztatottak elkülönítéséről, ezért a tömeges elhelyezés következtében a felperes testi épségének biztosítását nem tudta megvalósítani. A seb jellege által haladéktalanul indokolt szakellátás biztosítását a II. r. alperes elmulasztotta. A maradéktalan gyógyulás feltételeinek biztosítása - az antibiotikumos kezelés, a szakszerű gyógytorna - nem volt megfelelő, aminek következtében a keze a szükségesnél hosszabb ideig és csak mozgáskorlátozottsággal gyógyult. A felperes sérelmezte, hogy a II. r. alperes
- november 26-án nem az aktuális biztonsági fokozatának megfelelő módon biztosította a kapcsolattartást, mivel ekkor már a „fülkés beszélő" indokolatlan volt, a kapcsolattartásra asztalnál ülve lett volna jogosult. Az I-II. r. alperesek a kereseti kérelem elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet az egészségügyről szóló
- évi CLIV. törvény a károsodás bekövetkeztekor hatályos
- §
(3)bekezdése, a Ptk.318. §
(1)és 339. §
(1)bekezdése alapján elutasította. Az ekörben egybehangzó orvosszakértői véleményekre hivatkozással ("A", "B") az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az I. r. alperes eljárása mind a szakmai szabályoknak, mind pedig a kellő gondosság mércéjének megfelelt. A seb feltárásához a röntgenfelvétel nem volt indokolt, a szükséges antibiotikum szedését az I. r. alperes megfelelően előírta. A sérülés kezelése, a műtétek elvégzése és a további kontrollvizsgálatok is az orvosi protokoll szerint történtek. A fertőzés terjedését, a folyamat súlyosbodását és a III. feszítő ín elhalását alapvetően a sérülés emberi fog által okozott jellege és nem az I.r. alperes által biztosított kezelés hiányosságai okozták. A II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmeket vizsgálva az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a gyűjtőzárkában való elkülönítés hiánya miatt a felperes személyiségi jogai nem sérültek. Kifejtette, hogy a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló 6/1996.(VII.12.) IM. rendelet 39. §
(1)bekezdés d) pontjának azon előírása, hogy az előzetesen letartóztatottakat a jogerősen elítéltektől el kell különíteni, a fogvatartottak állandó elhelyezésére, és nem a szállítás folyamatára - ezen belül a gyűjtőzárkában való átmeneti tartózkodásra - vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy a felperes sérülését egy másik rabtársával való verekedése okozta. A keletkezett sérülés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes jogerősen fogvatartott vagy előzetes letartóztatásban lévő személyt bántalmazott-e. Az elkülönítés hiánya a gyűjtőzárkában tartózkodás időtartama alatt személyiségi jogsérelmet nem eredményezett. A törvényszék a Ptk.75.§
(1)bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy a II.r. alperes a felperes egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogát sértette azzal, hogy elmulasztotta a sérült haladéktalan baleseti szakellátásra szállítását. Mindkét orvosszakértői vélemény rögzíti, hogy a seb feltárását, tisztítását, rögzítését a szakápoló a büntetés-végrehajtási intézetben adott körülmények között megfelelő módon elvégezni nem tudta, ezért indokolt lett volna elsődleges ellátás céljából a sérültet azonnal a kórház sürgősségi betegellátó részlegére beutalni. A felperes állapotának kialakulása ugyan döntően a fog okozta sérülésből eredő fertőzés következménye, azonban a II. r. alperes azon mulasztása, hogy a sérültet nem küldték azonnal szakellátásra, kisfokú közreható tényezőként véleményezhető. Amennyiben a seb szakszerű kezelése hamarabb történik, kismértékben csökkenhetett volna a további beavatkozások valószínűsége. A II. r. alperes tehát a felperes egészséghez, testi épséghez való személyiségi jogait sértette azzal, hogy elmulasztotta a felperes haladéktalan szakellátásra történő szállítását. A szakvéleményekből az is megállapítható, hogy a jelenleg is meglévő jobb kéz középső ujj nyújtásának korlátozottsága nem a szakember által végzett gyógytorna elmaradásának következménye, hanem a sérülés és a fertőzés miatt elhalt, majd eltávolított III. számú feszítő ín hiányából ered. Ez okból nincs jelentősége a szakvélemények közti azon eltérésnek, hogy "A" igazságügyi orvosszakértő nem tartotta elégségesnek a felperes betanítását az előírt gyógytornára, míg "B" szakértő szerint a sérült önmaga is végezheti a szükséges kézmozgásokat. Ez utóbbi szakértői álláspont szerint a jelenlegi állapot elérését ez mindössze kis mértékben meghosszabbította, eredményében azonban nem befolyásolta. A folyamatos betegszobai elhelyezés indokoltsága kérdésében "A" akként foglalt állást, hogy a zárkában történő elhelyezés a sterilitási körülmények miatt - nem kizárható módon hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként megfelelő sebészeti ellátás ellenére a gyulladás továbbterjedt. "B" szerint azonban az ilyen jellegű sérültek betegszobában elhelyezése pusztán óvatossági tevékenységnek minősíthető, amely részben a beteg, részben a környezet megóvását szolgálja. Annak tükrében azonban, hogy a szakértők egyező álláspontja szerint a felperes sebének elfertőződését alapvetően az emberi fog okozta sérülés jellege eredményezte - amelyhez a szakellátás késedelme csekély fokban hozzájárult -, a szakvélemények fentiekben ismertetett kismértékű eltérése relevanciával nem bír. A fentiek alapján tehát az egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogok II.r. alperes általi megsértése csak a haladéktalan szakellátásra történő szállítás elmulasztására tekintettel állapítható meg. A felperes által a személyiségi jogai megsértésére tekintettel érvényesített kártérítési igény tekintetében az elsőfokú bíróság - a Ptk. 339.§
(1)bekezdésében írt általános feltételeket megelőzően - a Ptk.349. §
(1)bekezdésében meghatározott különös feltétel teljesülését vizsgálta, azaz a károsult kártérítésre csak akkor tarthat igényt, amennyiben a rendelkezésére álló rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A felperes jogorvoslati lehetőséghez való jogát a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú tvr. (Bvtvr.) 36. §
(1)bekezdésének g) pontja biztosítja, a 6/1996.(VIII.12.) IM. rendelet
- § rendelkezik a fogvatartottnak a fogvatartással összefüggő ügyében előterjeszthető panasz lehetőségéről. Figyelemmel arra, hogy a felperes a büntetés-végrehajtási intézetben történő egészségügyi ellátásával összefüggésben, ezen belül a sürgősségi betegellátó osztályra történő késedelmes szállításával összefüggésben sem panaszt, sem kártérítési igényt nem terjesztett elő, ezért a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki, így felperes közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igénye érvényesítésének anyagi jogi előfeltétele hiányzik. Ez okból az elsőfokú bíróság a felperes II. r. alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elutasította és nem vizsgálta a kártérítési felelősség egyéb feltételeinek fennálltát. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a II. r. alperes azon eljárása, hogy
- november 26-án a III. biztonsági osztályba sorolt felperes részére a látogatás pótlását fülkében biztosította, a felperes emberi méltóságának sérelmét nem eredményezte. Az
- évi XI. tvr. (Bvtvr.)
- §. valamint a 6/1996.(XII.12.) IM. rendelet
- § által a fogvatartottak számára a fogvatartás időtartama alatt is garantált személyiségi jogvédelem korlátozása a büntetésvégrehajtás foganatosítása során is csak olyan körben lehetséges, amely a büntetés céljával összhangban van. A hatóságok jogszerű eljárása, a rendeltetésszerű joggyakorlás nem eredményezheti a személyhez fűződő jogok sérelmét. A tárgyilagos mérlegelés szerint is ésszerű és indokolt megkülönböztetés az emberi méltóságot nem sérti (Pfv.V.25.450/2009/
- szám). A 6/1996.(XII.12.) IM. rendelet
- §
(1)bekezdése értelmében a parancsnok az intézet biztonságának védelme érdekében elrendelheti, hogy az elítélt a látogatóval rácson keresztül vagy zárt fülkében telefonon beszélhessen. Ezen rendelkezésre tekintettel megalapozottan védekezett a II. r. alperes azzal, hogy az akkor mindössze egy napja enyhébb biztonsági fokozatba sorolt, ezért civilruhás előzetes fogvatartott felperes a rabruhás elítélteket látogató, szintén utcai öltözéket viselő hozzátartozók között az asztali beszélő alkalmával nehezen megkülönböztethetővé válik, a szökés és egyéb rendbontás lehetősége nő, ezért a látogatás pótlása alkalmával indokolt a fülkében történő elkülönítés. A II. r. alperes jogszabályi felhatalmazással élve biztosította a felperes számára a kapcsolattartás fülkében történő, szigorúbb módját a látogatás
- november 26-i pótlása során, ezért a felperes emberi méltóságának sérelme nem állapítható meg. A felperes a fellebbezésében elsődlegesen - a II. r. alperes terhére személyiségi jogsértést megállapító - rendelkezés kivételével az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte. Rámutatott, hogy a betegszoba helyett a zárkában történő kezelés nem kizárható módon hozzájárult ahhoz, hogy a gyulladás lassan gyógyult. Az I. r. alperesnek folyamatos, a teljes gyógyulásig tartó elhelyezésről kellett volna gondoskodni, vagy részletesen és igazoltan tájékoztatnia kellett volna a II. r. alperest a felperes elhelyezésének, kezelésének pontos módjáról. A szakvélemények az elhelyezési körülmények következményei tekintetében ellentmondóak. Az egészségügyi ellátások jelenlegi színvonalára tekintettel nem fogadható el, hogy egy viszonylag kis kézsérülés a felperesnél tapasztalt súlyos következményekkel járjon. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás első szakaszában az I. r. alperes a felelősségét maga is elismerte. Utalt arra, hogy a jogorvoslati lehetőség kimerítésének hiánya miatt a kereseti kérelem azért sem utasítható el, mivel a felperes a megfelelő szakismeret hiányában nem ismerhette fel, hogy a vele szemben alkalmazott intézkedések számára sérelmesek és a gyógyulási folyamatot akadályozzák. Kitért arra, hogy a kár nem következett volna be, amennyiben a II. r. alperes az előzetes letartóztatottakat az elítéltektől elkülöníti. Sérelmezte, hogy a törvényszék a kár összegét nem vizsgálta. A látogatás pótlásával kapcsolatosan azt hangsúlyozta, hogy az ekkor már III. biztonsági fokozatú felperessel szemben a IV. biztonsági fokozat szerinti bánásmód nem volt indokolt. Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel. Rámutatott, hogy a szakvélemények egybehangzóan állapították meg az I. r. alperes eljárásának szakszerűségét. A beteg kórházból történő elbocsátása minden esetben indokoltan történt, a kezelése ún. „járóbeteg-ellátás" keretében is megoldható volt. A büntetés-végrehajtási intézet elhelyezési körülményeinek vizsgálata nem tartozik az I. r. alperes feladatai körébe. A II. r. alperes érdemi ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy a felperes a Ptk.
- §
(1)bekezdésében írt rendes jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki. Rámutatott, hogy a gyűjtőzárkában (csurmában) való elhelyezés a szállítás szakaszához tartozó fázis, ott az állandó elhelyezés szabályai még nem irányadóak. Hangsúlyozta, hogy a felperes sérülése annak a fegyelmi vétségnek a következménye, hogy fizikailag bántalmazta fogvatartott társát. E körben nincs relevanciája annak, hogy jogerősen elítélt, vagy szintén előzetes letartóztatásban lévő fogvatartott társat bántalmaz. A perbe az I.r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozó Alperesi beavatkozó a fellebbezés elutasítását, és - az I. r. alperes vonatkozásában - az ítélet helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése a II.r. alperes tekintetében kis részben és az abban foglalt indokoktól eltérő okból megalapozott, míg az I.r. alperes tekintetében alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között felülvizsgálva (Pp.253.§
(3)bekezdés) az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásból levont, helytálló jogi következtetéssel utasította el a felperes I. r. alperessel szemben, valamint az emberi méltósághoz való jog megsértésének megállapítása iránt a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmeket. Az ítélőtábla e körben az érdemi döntés fentiekben részletesen ismertetett indokaival teljes körűen egyetért, azokat megismételni nem kívánja. Az elsőfokú bíróság a szakvélemények a fellebbezésben ismételten kiemelt - kismértékű eltéréseit figyelembe vette, azokat helyesen értékelte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét e körben a Pp.253. §
(4)bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - helyben hagyta. A II. r. alperessel szemben érvényesített kártérítési igény tekintetében azonban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése indokolt az alábbiak szerint. Az elsőfokú bíróság - fellebbezéssel nem támadott - ítéleti rendelkezése szerint a II. r. alperes megsértette a felperes egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy elmulasztotta a felperes haladéktalan szakellátásra történő szállítását. A II. r. alperes ezen károkozó magatartására alapított kártérítési igényt azonban a törvényszék a Ptk.349. §
(1)bekezdése által előírt különös feltétel, azaz a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőség - a Bvtvr. 36.§
(1)bekezdés g) pontja és a 6/1996.(VII.12.) IM. rendelet
- §-a által biztosított panasz - igénybevételének elmaradása miatt utasította el. A Bvtvr.
- §
(1),
(2)bekezdése, valamint a fogvatartottakkal kapcsolatos kártérítési eljárás szabályairól szóló 13/1996.(XII.23.) IM. rendelet kötelező erővel az általánostól eltérő eljárásrendet ír elő, amelynek mellőzésével a károsult a kártérítési igényét közvetlenül a bíróság előtt nem érvényesítheti. A hivatkozott rendelkezések értelmében a fogvatartott a kártérítés iránti követelését annál a büntetés-végrehajtási intézetnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett. A büntetés-végrehajtási intézet a kárigényt határozattal bírálja el, amelynek közlésétől számított 30 napon belül az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat keresettel, amennyiben a határozatban foglaltakkal nem ért egyet. Ezen eljárás kötelezően meg kell, hogy előzze a bíróság előtti igény érvényesítését (Győri Ítélőtábla Pf.III.20.506/2010/2. számú végzés). A fogvatartott kárigénye érvényesítésére előírt előzetes hatósági eljárás hiányában az elsőfokú bíróságnak e körben a keresetlevelet a Pp.130. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a kártérítési igény tekintetében a Pp.251. §.
(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a pert a Pp.157. § a) pontja alapján e körben megszüntette. A fellebbezés az I. r. alperessel szemben alaptalan volt, míg a II. r. alperessel szemben kis részben, a 150.000.-Ft fellebbezési értékű kártérítési igény körében vezetett eredményre. Az I. r. alperesnek a Pp. 78.§.
(1)bekezdése alapján járó és az ügyvédi munkadíjból álló, míg a II. r. alperest a Pp. 81.§.
(1)bekezdése alapján - a pernyertesség arányai szerint - megillető és a jogtanácsosi munkadíjból álló perköltség összegét az ítélőtábla a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdései alapján az ügy egyszerűbb megítélésére tekintettel mérsékelt összegben állapította meg. A beavatkozó a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, a beadványa a petítum közlésére korlátozódott, ezért az ítélőtábla a perköltség részére történő megállapítását mellőzte. Győr, 2014. október 15. Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. Dr. Sarmon Hedvig sk. a tanács elnöke előadó bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Világi Erzsébet sk. bíró