Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.003/2014/3.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Csumpilla Rita ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Németh Soma ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen tisztségviselői felelősség megállapítása iránti perében a Győri Törvényszék
- szeptember
- napján kelt G.20.711/2011/
- számú ítélete ellen az I-II.r. alperesek részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak az illetékügyekben eljáró hatóság felhívására összesen 213.000,- (Kettőszáztizenháromezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, továbbá fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 84.000,- (Nyolcvannégyezer) Ft másodfokú perköltséget és viseljék a fellebbezéssel felmerült költségeiket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I-II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére 2.662.580,-Ft tőkeösszeget és ezután
- május
- napjától
- június
- napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot, majd
- július
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot - amely kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére -, valamint 366.000,-Ft perköltséget. A bíróság a felperesnek a fentieket meghaladó kereseti kérelmét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes
- június
- napján terjesztett elő felszámolás iránti kérelmet az alperesek ügyvezetése alatt álló "A" Kft-vel szemben, mivel az adós gazdasági társaság - a felperessel
- augusztus 14-én megkötött autóbérleti szerződésből eredő - bérleti díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- szeptember
- napján közzétett 4.Fpk.08-10......... számú végzésével az adós gazdasági társaság felszámolását rendelte el. A felperes a felszámolási eljárásban 2.662.580,-Ft összegű hitelezői igényt érvényesített, a bejelentett hitelezői igények összesen 18.613.402,-Ft összeget tettek ki. Az alperesek a Cstv. 31.§.
(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámoló- készítési, irat-és vagyonátadási továbbá tájékoztatási kötelezettségüknek - a teljes könyvelési iratanyag ellopására hivatkozással - nem tettek eleget. Az adós társaság
- és
- évi rendelkezésre álló egyszerűsített éves beszámolói szerint az adós már
- évben - addigi közel 8 hónapos működése során - 500.000,-Ft jegyzett tőkéjét elvesztette, saját tőkéje negatívvá vált (-1.442.000,-Ft).
- évben a tőkevesztés folytatódott,
- december 31-én -7.110.000,-Ft-ot tett ki. A cégnek
- év végén 9.080.000,-Ft összes eszköz feltűntetése mellett 12.684.000,-Ft összegű hosszú lejáratú kötelezettsége és 3.489.000,-Ft rövid lejáratú kötelezettsége állt fenn. Ezzel egyidejűleg a pénztárállomány
- december 31-én 5.028.529,-Ft összeget tett ki, amely azonban a felszámoló részére átadásra nem került, az összeg felhasználására vonatkozóan az alperesek adatokkal nem szolgáltak. A benyújtott hitelezői igények alapján az állapítható meg, hogy a "B" Zrt-vel
- június 12-én kötött hitelszerződés
- október 8-án felmondásra került, a kölcsön után 6.256.395,-Ft követelése van a hitelezőnek. A "C" Kft-vel
- július 16-án kötött lízingszerződés az adós nem teljesítése miatt már
- június 30-án felmondásra került, az adósnak 1.142.495,-Ft tartozása maradt fenn. A M V Alapítvánnyal
- június 16-án kötött kölcsönszerződés felmondására
- október 4-én került sor, az ebből eredő bejelentett hitelezői igény 7.571.812,-Ft. A felperes 2.662.580,-Ft összegű követelése mellett az adós már
- év harmadik és
- év negyedik negyedévben sem tett eleget ÁFA fizetési kötelezettségéneknek, ezért a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 754.594,-Ft adótartozást érvényesített kielégítetlenül a felszámolási eljárásban. Az adóssal szemben lefolytatott egyszerűsített felszámolási eljárást befejező,
- augusztus
- napján kelt végzés
- szeptember
- napján emelkedett jogerőre, és a Cégközlönyben
- szeptember
- napján került közzétételre. A társaság hitelezői, köztük a felperes kielégítést nem nyertek. A felperes
- szeptember
- napján előterjesztett, majd többször módosított (
- iratok) kereseti kérelmében elsődlegesen kérte, hogy a törvényszék a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A §.
(3)bekezdése alapján alpereseket egyetemlegesen kötelezze 2.662.580,-Ft és ennek
- október
- napjától kezdődően a megfizetésig járó, a jegybanki alapkamat kétszeres mértékével egyező késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. A felperes másodlagos kereseti kérelme arra irányult, hogy - a marasztalásra előterjesztett kereseti kérelem elutasítása esetén - a Cstv. 33/A §.
(1)-
(2)bekezdése szerint fennálló vélelem alapján állapítsa meg a törvényszék, hogy az alperesek, mint az "A" Kft. „fa." cégnek a felszámolás kezdő napját megelőzően volt vezető tisztségviselői a feladataikat a fizetésképtelenséget fenyegető helyzet bekövetkezését követően nem a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával látták el, ezáltal meghiúsították a felperes hitelezői igényének kielégítését. Ez esetben a Cstv. 63. §.
(3)-
(4)bekezdései alapján kívánt keresetet indítani az alperesekkel szemben. Az alperesek érdemi védekezésében foglaltakat elutasítva a törvényszék a felperes elsődleges kereseti kérelmének - a Cstv. 33/A §.
(1)-
(2)bekezdései, valamint a Cstv. 63. §.
(3)bekezdése alapján az alábbi jogi indokok alapján adott helyt. A törvényszék megállapította, hogy a felperes a Cstv. 33/A §.
(1)bekezdésében meghatározott határidőben, azaz a felszámolási eljárás ideje alatt terjesztette elő kereseti kérelmét figyelemmel arra, hogy a keresetlevél benyújtására
- szeptember
- napján került sor, az egyszerűsített felszámolást befejező határozat jogerőre emelkedésének napja azonban
- szeptember
- napja, a Cégközlönyben történő közzétételre
- szeptember
- napján került sor. Az elsőfokú bíróság ezért a kereseti kérelmet érdemben vizsgálta. A törvényszék leszögezte, hogy a Cstv. 33/A §-ra alapított, az ügyvezetők kárfelelősségének megállapítására irányuló kereset megalapozottságához a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az adós gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését, ennek időpontját, az alperesek, mint ügyvezetők magatartása és az adós társaság vagyoncsökkenése közti okozati összefüggést, valamint a vagyoncsökkenés mértékét. A Cstv. 33/A.§.
(2)bekezdése által biztosított kimentés körében - figyelemmel a Cstv. 31.§.
(1)a)-d) pontokban foglalt kötelezettségek megszegésére tekintettel beálló törvényi vélelemre is - a I-II.r. alperesekre hárult a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezetőtől elvárható valamennyi intézkedést megtették a hitelezői veszteségek , így a felperes, mint hitelező veszteségeinek csökkentése érdekében. Az adós társaság
- és
- évi egyszerűsített éves beszámolói valamint "D" igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján a törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy az adós cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már
- év elején bekövetkezett. Megállapította azt is, hogy az adós vagyonvesztésének mértéke 16.500.000,Ft-ra tehető figyelemmel arra, hogy
- december
- napjára a cég 7.000.000,-Ft veszteséget halmozott fel, amelyet a behajthatatlan követelésként szereplő kb. 4.000.000,-Ft, valamint a nem tisztázott módon felhasznált több mint 5.000.000,-Ft készpénz növel. A Cstv. 33/A §.
(1)bekezdésében megkívánt feltételek könyvszakértői véleménnyel történő alátámasztásával szemben az alperesek a Cstv. 33/A §.
(2)bekezdésében írt kimentés körében nem tudták igazolni, hogy az ügyvezetőtől elvárható valamennyi intézkedést megtették, a felperes, mint hitelező veszteségének csökkentése érdekében. Az alperesek a Cstv. 31. §.
(1)bekezdés a.)-d.) pontjaiba foglalt kötelezettségeik elmulasztását azzal magyarázták, hogy az adós társaság könyvelési iratait gépkocsijukból ellopták, az elektronikus nyilvántartásokban feltűntetett számviteli adataik reprodukciójának elmaradását azonban nem indokolták. Az alperesek kimentését önmagában is alaptalanná teszi azon eljárásuk, hogy a beszámolóban nyilvántartott, több mint 5.000.000,-Ft összegű készpénzeszközzel a felszámoló felé nem számoltak el. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a Cstv. 33/A §. szerinti felelősség megállapításával egyidejűleg az I-II.r. alpereseknek a felperes javára történő egyetemleges marasztalásáról a Cstv. 33/A. §.
(3)bekezdése helyett a Cstv. 63. §.
(3)bekezdése alapján határozott figyelemmel arra, hogy az egyszerűsített felszámolást befejező határozat keltének időpontja „lezárja a felszámolási eljárást a Cstv. 33/A §. körében", a marasztatásra irányuló kereseti kérelmét pedig a felperes ezt követően,
- február 13-án terjesztette elő. ( ítélet 7.o. 4.bek., 9.o.7.bek.) Mivel a felperesnek az elsődleges kereseti kérelme megalapozottnak minősült, ezért a Cstv. 33/A §-án alapuló - megállapításra irányuló - másodlagos kereseti kérelem vizsgálata szükségtelenné vált, ezért azt a bíróság elutasította. A törvényszék a kétszeres igényérvényesítés tilalmára figyelemmel elutasította a felperesnek a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat megfizetésére irányuló kérelmét, ugyanis a kamatigény már a felszámolási eljárásban a hitelezői igényként bejelentésre és elszámolásra került. Az alperesek a fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelem elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérték az elsőfokú eljárásban már előadott indokok alapján. Továbbra is állították, hogy a Cstv.
- §.
(1)bekezdés a.)-d.) pontjaiban foglalt kötelezettségeiknek a könyvelési iratok eltulajdonítása miatt nem tudtak eleget tenni. Hivatkoztak arra, hogy az adós társaság a fizetési kötelezettségeit azért nem teljesítette, mert az "A" Kft-nek járó fuvardíjat az "E". Kft. megbízó nem fizette meg. Emiatt az ezzel kapcsolatosan indult bűntető eljárásban az I.r. alperes polgári jogi igényt terjesztett elő, tehát minden elvárható intézkedést megtettek a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében Fenntartották azon álláspontjukat, hogy a felszámolási eljárás 2011. augusztus 5. napján, az egyszerűsített felszámolásról szóló végzés keltével befejeződött, emiatt a felperes a Cstv. 33/A. §.
(1)bekezdése alapján nyitva álló keresetindítási határidőt elmulasztotta. Rámutattak, hogy a szakértő az alpereseknek felróható vagyonvesztést nem állapított meg, és a fizetésképtelenség pontos időpontját sem tudta meghatározni. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást teljes körűen lefolytatta, helyes tényállást állapított meg, amelyből levont jogi következtetéseivel és a döntés lényegi indokolásával az ítélőtábla egyetért. Osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját, miszerint a 2011. szeptember 5. napján, az egyszerűsített felszámolási eljárás befejezéséről szóló végzés jogerőre emelkedését valamint a végzés Cégközlönybe való közzétételét megelőzően benyújtott kereseti kérelem a Cstv. 33/A §.
(1)bekezdésében megjelölt határidőben, azaz a felszámolási eljárás ideje alatt előterjesztettnek tekintendő. A rendelkezésre álló egyszerűsített éves beszámolókból, a beszerzett könyvszakértői vélemény megállapításaiból alappal vonható le az a következtetés, hogy
- év első felében az adós társaság tekintetében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett. Az ÁFA fizetési kötelezettségének a társaság már
- évben sem tett eleget, a jegyzett tőkéje negatívvá vált és folyamatosan csökkent, a "C" Kft-vel kötött lízingszerződést a lízingbe adó nemfizetés miatt már
- június 30-án felmondta. Ezen tények ismeretében az ügyvezetők legkésőbb
- év közepén ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A hitelezői érdekek sérelmét önmagában megvalósítja az a magatartás, miszerint az ügyvezetők a társaság 5.028.529.-Ft nyilvántartott pénzeszköze ellenére az esedékes számlákat nem egyenlítették ki, a készpénzzel nem számoltak el, a kintlévőségek behajtásához szükséges adatok és információk felszámoló részére történő átadását elmulasztották . A kirendelt igazságügyi könyvszakértő a társaság vagyonvesztésének mértékét 16.500.000.Ft-ra becsülte ( 50.jkv.4.o. ), amelyből a felszámoló részére át nem adott, bizonyítatlan felhasználású 5.028.529.-Ft vagyoncsökkenés az alperesek eljárásával kétségtelen okozati összefüggést mutat. A társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után tanúsított ügyvezetői magatartás eredményeként a felperes 2.662.580.- Ft hitelezői igénye kielégítést nem nyert, ezért az alperesek egyetemleges kártérítési felelőssége a Cstv. 33/A.§.
(1)
(2)bekezdései alapján fennáll. A törvényszék által helyesen kifejtettek alapján eredménytelen kimentésre tekintettel az alperesek a Cstv. 33/A. §.
(3)bekezdése alapján kötelesek a 2.662.580.-Ft ki nem elégített követelés felperes részére történő megfizetésére. A felperes a
- szeptember 5-én előterjesztett kereseti kérelmét
- február 9-én kelt beadványában - az egyszerűsített felszámolási eljárás jogerős befejezését követően, azonban a Cstv. 33/A .§.
(1)
(2)bekezdése alapján még folyamatban lévő eljárásban - módosította akként (11.irat), hogy elsődlegesen a Cstv. 33/A. §.
(3)bekezdés alapján alperesek egyetemleges marasztalását kérte a ki nem elégített hitelezői igénye mértékéig. Figyelemmel arra, hogy a Cstv.63.§.
(3)
(4)bekezdéseire alapított marasztalási per egy Cstv. 33/A. §. alapján jogerősen befejezett és az alperesek kárfelelősségét megállapító döntést feltételez, jelen esetben azonban a Cstv. 33/A.§.
(1)
(2)bekezdéseire alapított per keretei között, a felelősség megállapításával egyidejűleg már a marasztalásra is sor került, ezért az alperesek a 2.662.580.-Ft felperes részére történő megfizetésére - a törvényszék érvelésével szemben - nem a Cstv. 63.§.
(3)
(4)bekezdései, hanem a Cstv. 33/A. §.
(3)bekezdése alapján kötelesek. A fellebbezésben írtakra tekintettel az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. Az alperesek a Cstv. 31. §.
(1)bekezdés a.)-d.) pontja szerinti beszámoló készítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget. A mulasztásukat nem indokolja, miszerint a nyitott ablakú gépkocsijukból az iratokat ellopták. Ezért alappal érvelt a felperes az elsőfokú eljárás során azzal, hogy a Cstv. 33/A. §.
(2)bekezdésében írtakra tekintettel a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A Cstv.33/A.§.
(2)bekezdésében megfogalmazott vélelem célja az, hogy a bizonyítási teher megfordításával szankcionálja az ügyvezetők azon jogellenes magatartását - köztük a Cstv.31.§.
(1)bekezdés a)-d) pontjaiban írt kötelezettségek megszegését - amelynek eredményeként az ügyvezetők felelőssége megállapításának Cstv. 33/A.
(1)bekezdése szerinti feltételeinek bizonyítása a felszámoló és a hitelezők számára ellehetetlenül. ( Győri Ítélőtábla Gf. IV.20.090/2012/12.) Amennyiben a rendelkezésre álló adatok ezzel ellentétes tények megállapítására - éppen az ügyvezetőknek felróható kötelezettségszegések miatt - nem alkalmasak, akkor a vélelem a Cstv. 33/A §.
(1)bekezdése alapján megállapítható felelősség valamennyi tényállási elemének megállapítását lehetővé teszi. Helytállóan hivatkozott tehát a felperes arra, hogy az a körülmény, hogy a könyvszakértő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját, illetőleg az ezt követő vagyonvesztés mértékét éppen az alperesek Cstv. 31. §.
(1)bekezdésébe ütköző magatartása következtében csak megközelítő pontossággal határozta meg - a vélelemben foglaltakra tekintettel is - a kereseti kérelmet nem teszi megalapozatlanná. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a Gt. 30. §.
(2)és
(3)bekezdéseire hivatkozással helytállóan mutatott rá a felperes arra, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztéig az ügyvezetők a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően azonban a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek az ügyvezetési feladataikat ellátni. A gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége, illetve a hitelezők érdekeinek az elsődlegessége egymást követő időszakok. Ezért amennyiben a Cstv. 33/A §. a hitelezői érdekek sérelmét vélelemként állítja fel, úgy ez a vélelem egyúttal szükségszerűen azt is magában foglalja, hogy a Cstv. 33/A §.
(1)bekezdés szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már bekövetkezettnek tekintendő. A vélelem esetén a felperesnek ez okból sem kell a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját külön bizonyítani. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Pp. 253. §.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező pervesztes alpereseket az ítélőtábla a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján kötelezte a feljegyzett, 213.000,-Ft összegű fellebbezési illeték, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2)és
(5)bekezdései alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjból álló perköltség a felperes részére történő megfizetésére. Győr,
- szeptember
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Sarmon Hedvig sk.. Maurer Ádám sk. előadó bíró bíró