Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.001/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Kócsó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kócsó József ügyvéd 7400 Kaposvár, Fő utca
- I/14.) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű, III.rendű felperes neve III. rendű, IV.rendű felperes neve IV. rendű (valamennyiük címe) V.rendű felperes neve (címe) V. rendű, VI.rendű felperes neve VI. rendű, VII.rendű felperes neve VII. rendű, VIII.rendű felperes neve VIII. rendű (valamennyiük címe) felpereseknek - a
- számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sárkány György ügyvéd 7400 Kaposvár, Teleki utca
- I/1.) által képviselt alperes neve (címe)alperes ellen az egyenlő bánásmód követelményének be nem tartása, személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 23.P.20.513/2007/
- számú ítélete ellen a felperesek által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az VVI. és a VII .rendű felperesek által az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét személyenként 21.000 (huszonegyezer) forintra felemeli. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek személyenként - 3.000 (háromezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az V-VI. és VII. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak - az állami adóhatóság felhívására - személyenként 24.000 (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a roma származású felperesek
- március 10-én - a III-IV. rendű felperesek kivételével, akik az I. és II. rendű felperesek szülei -szórakozni szerettek volna az alperes által üzemeltetett x-i X Discóban. A szórakozóhelyre azonban pontosan meg nem állapítható okból a felpereseket nem engedték be. A III-IV. rendű felperesek által értesített és a helyszínre kiérkezett rendőrök részéről intézkedés nem történt. A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményének be nem tartásával megsértette a személyhez fűződő jogaikat, ezért a jogsértés megállapítását, az alperesnek elégtétel adására való kötelezését, valamint 150.000 forint nem vagyoni kártérítésben való marasztalását kérték. A keresetlevélben tett állításuk szerint
- március 10-én az alperes alkalmazottai durva, elutasító hangnemben közölték velük, hogy roma származásuk miatt nem mehetnek be a discóba. Előadták azt is, hogy ezen a napon nem csak őket, hanem egyetlen más, roma személyt sem engedtek be szórakozni. Az alperes azzal, hogy a szórakozóhelyre való belépésüket roma származásuk miatt megtagadta, megsértette a személyhez fűződő jogaikat, emberi méltóságukat. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperesek által előadottakat, arra hivatkozott, hogy
- március
- napján a felperesek belépését valóban megtagadta, ez azonban nem roma származásuk miatt történt. A perbeli napon a szórakozóhelyen számos roma származású személy is volt, ugyanakkor nem roma származású személyekkel is előfordult, hogy megtagadták tőlük a belépést, ha magatartásuk, ruházatuk vagy alkoholos befolyásoltságuk miatt ez volt indokolt. Ez lehetett a felperesek elutasításának az oka is. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy
- március
- napján és azóta is számos roma vendég rendszeresen szórakozik az alperes által üzemeltetett X Discóban. A bizonyítékok mérlegelése alapján csak az volt megállapítható, hogy a felpereseket pontosan meg nem állapítható okból nem engedték be
- március
- napján a x-i X Discóba. A felperesek által megjelölt jogsértés tényét azonban a felperesek bizonyítani nem tudták. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetük hiánytalan teljesítése érdekében a felperesek nyújtottak be fellebbezést. Az alperes fellebbezési helybenhagyását kérte. ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy
- március
- napján az alperes által működtetett x-i X Discóba roma származású személyeket is beengedtek, nem engedték be ugyanakkor a felperesekkel együtt érkező XY nem roma származású személyt, míg ugyancsak a felperesekkel érkező másik két nem roma származású személyt beengedtek. Az így kiegészített tényálláshoz képest is helyes az elsőfokú bíróság érdemi döntése. A felperesek keresetlevelükben arra hivatkoztak, hogy
- március 10-én szombaton egyetlen roma személyt sem engedtek be az alperes által működtetett X Discóba, ezért az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
- évi CXXV. törvény 1.§-a értelmében az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell eljárni. Az 5.§ b) pontja szerint - amelyre a felperesek hivatkoztak - az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani, aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz. A törvény e rendelkezéséből következően az alperes, mint forgalmazó köteles az egyenlő bánásmód követelményét megtartani az általa nyújtott szolgáltatás igénybevétele körében. A törvény 19.§-ának
(1)bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget, valamint hogy a jogsértéskor rendelkezett a törvény által védett tulajdonsággal. A felperesek esetében ez a tulajdonság a törvény 8.§-ának e) pontja szerinti nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás. A perben nem volt vitás a felperesek oldalán a törvényi feltételek fennállása, hiszen az alperes maga sem vitatta, hogy a felpereseket 2007. március 10-én nem engedték be az általa működtetett szórakozóhelyre, tehát a felperesek az őket terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tettek. A
(2)bekezdés szerint az
(1)bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet tereli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta. Az idézett vagylagos feltételek közül a másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az alperes bizonyította, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, s a felpereseket nem az általuk állított ok, azaz roma származásuk miatt nem engedték be a szórakozóhelyre. Az elsőfokú eljárásban kihallgatott roma származású tanúk igazolták azt, hogy a perbeli X Discóba rendszeresen járnak szórakozni és
- március
- napján is ott voltak. Nem igaz tehát az a felperesi állítás, amely szerint ezen a napon egyetlen más roma személyt sem engedtek be a szórakozóhelyre. Az alperes nem vitatta, hogy nem mindenkit engedtek be, ennek okát azonban a vendég ruházatában, ittasságában vagy viselkedésében jelölték meg. Az alperes előadását - és a beléptetés nem származásra való tekintettel történő voltát - igazolja az a tény is, hogy a felperesekkel együtt három nem roma származású személy is a szórakozóhelyre ment, akik közül kettőt beengedtek, a harmadikat, XY-t pedig nem. XY ennek okát abban jelölte meg, hogy a biztonsági emberek látták, hogy a felperesekkel érkezett, ez azonban nem kielégítő magyarázat, hiszen az ugyancsak a felperesekkel érkezett másik két személyt beengedték. A felperesek állításán kívül semmilyen bizonyíték nem merült fel a perben arra vonatkozóan, hogy őket a roma származásuk miatt nem engedték be a biztonsági emberek, s azt is alaptalanul állították a felperesek, hogy „a rendőrök előtt is megerősítették azt, hogy cigány származású személyeket nem engednek be a discóba". A perben kihallgatott rendőr foglalkozású tanúk szerint ilyen kijelentés vagy a felperesek származására utaló bármilyen megjegyzés nem hangzott el. Éppen ezért a helyszíni eljárásukról sem jegyzőkönyvet sem jelentést nem készítettek. A felperesek tehát alaptalanul hivatkoztak arra, hogy
- március 10-én az alperes által működtetett x-i X Discóba egyetlen roma személyt sem engedtek be, s ezért nem mehettek be ők sem. Ezzel szemben az alperes sikeresen bizonyította azt, hogy a kifogásolt napon és más napokon is roma személyek nagy számban szórakoznak az adott discóban. A vendégek között nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás alapján nem tesznek különbséget, s így az egyenlő bánásmód követelményét megtartják. Ezzel ellentétes tényállás megállapítására a felperesek által bejelentett XY és XY tanúvallomása sem lett volna alkalmas, ezért helytállóan mellőzte a kihallgatásukat az elsőfokú bíróság. A kifejtett indokokra is tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felperesek által lerovandó eljárási illeték összegét. A felperesek a Ptk.84.§-a alapján személyhez fűződő joguk védelme érdekében léptek fel és többféle polgári jogi igényt érvényesítettek. A jogsértés jogkövetkezményeként érvényesíthető igények körét a Ptk.84.§-ának
(1)bekezdése határozza meg. E szerint, akit személyhez fűződő jogában megsértettek, objektív és szubjektív szankció (kártérítés) iránt érvényesíthet igényt akár külön-külön, akár együttesen. Ezek az igények miután ugyanazon jogi tényből és ugyanazon jogviszonyból erednek, egységes keresetet jelentenek. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§-ának
(1)bekezdése szerint a polgári peres eljárás illetékének alapja az eljárás tárgyának az értéke. Az Itv.40.§-ának
(1)bekezdése szerint, ha a fél egy eljárásban, egy jogviszonyból eredő több igényét érvényesíti, az eljárás tárgya értékének megállapításakor - a járulékok figyelmen kívül hagyásával az előterjesztett igények együttes értékét kell figyelembe venni. Ahol együtt szerepel a meg nem határozható perérték és a meghatározható perérték azok összevonására nem kerülhet sor, az a perérték meghatározása szempontjából egységes keresetnek minősül és a Pp.24.§-a, valamint az Itv.39.§-ának
(1)bekezdése alapján az összegszerűen meghatározott kártérítés, illetve a meg nem határozható perérték közül a magasabb összeget kell figyelembe venni. A jelen perben ezért a magasabb összegű meg nem határozható perérték figyelembe vételével kell a pervesztes felperesek által le nem rótt első- és másodfokú illeték összegét megállapítani. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése alapján hivatalból felemelte a felperesek által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét az Itv.39.§-a
(3)bekezdésének
- b)pontja szerinti 350.000 forint pertárgy érték figyelembe vételével 21.000 forintra, és a
- c)pont szerint kötelezte a sikertelenül fellebbező felpereseket az állam javára az illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése és a Pp.
- §-a alapján. A felperesek a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján kötelesek az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségét megfizetni. Az alperest képviselő ügyvéd munkadíjának összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§-ának
(2)és
(5)bekezdése alapján állapította meg az ítélőtábla. A felperesek ítélet elleni fellebbezését a másodfokú bíróság a Pp. 256/A.§-a
(1)bekezdésének f) pontja és
(3)bekezdése alapján bírálta el tárgyaláson kívül, figyelemmel arra is, hogy tárgyalás tartását a felek nem kérték. P é c s ,
- február
- Dr. Veszeley József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró