← Magyarország

Pf.20473/2014/5 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.473/2014/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Veres Lajos ügyvéd ügyintézése mellett a Veres Lajos Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt perújító felperes neve (címe) perújító felperesnek, a dr. Putnoki-Nagy Pál (címe) ügyvéd által képviselt perújított alperes (címe) perújított alperessel szemben kölcsön visszafizetése iránti újított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.21.338/2013/
  2. számú ítélete ellen a perújító felperes részéről a
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és a perújított alperes Pf.
  4. sorszám alatti csatlakozó fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.046/2013/
  5. szám alatti jogerős ítéletét tartja fenn hatályában. Kötelezi a perújító felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a perújított alperesnek 185 000 (száznyolcvanötezer) Ft másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban foglalt módon és határidőn belül - 592 000 (ötszázkilencvenkétezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes kölcsön visszafizetése iránt előterjesztett keresetét a Miskolci Törvényszék a 21.P.20.678/2012/
  6. szám alatti ítéletében elutasította, mert a felperesre engedményezett követelés
  7. július hó
  8. napján - még az engedményezést megelőzően - elévült, így a követelés bírósági úton nem volt érvényesíthető. A Debreceni Ítélőtábla a
  9. április hó
  10. napján kelt Pf.II.20.046/2013/
  11. szám alatti ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és annak indokolásából az alperes érvénytelenségi kifogását érdemben elbíráló részt mellőzte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, egyetértett az alperes alapos elévülési kifogása folytán a keresetet elutasító érdemi döntésével, annak ténybeli és jogi indokaival egyaránt. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a
  12. november hó
  13. napján kelt ítéletében a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. Az "É" Kft. a
  14. július hó
  15. napján kelt, s az alpereshez intézett levelében felhívta alperes figyelmét arra, hogy a társaság által az önkormányzat részére nyújtott 7 400 000 Ft kölcsön visszafizetése ügyében a mai napig tudomásuk szerint nem történt előrelépés. A levélben foglaltak szerint az alperes polgármesterének válaszát várták a vonatkozásban, hogy mikor kerül sor a hivatkozott kölcsön visszafizetésére. Amennyiben záros határidőn belül megtörténik a kifizetés, úgy a társaság hajlandó eltekinteni a kölcsön után járó törvényes kamat megfizetésétől. A levelet az "É" Kft. képviseletében K. P. ügyvezető írta alá, és az a tértivevény tanúsága szerint
  16. július hó
  17. napján került kézbesítésre. A levél másolatát, illetőleg a feladóvevényt és a hozzá tartozó tértivevény eredeti példányát iratrendezés közben dr. F. V. találta meg, aki az..... számú Ügyvédi Iroda tagja. A jogerős ítélet ellen a felperes perújítási kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a perújított alperest 7 400 000 Ft tőke és ennek
  18. július hó
  19. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezni. Álláspontja szerint a felperesi jogelőd által
  20. július hó
  21. napján az alpereshez intézett levél olyan írásbeli felszólításnak minősül, amely alkalmas az elévülés megszakítására. A perújított alperes az érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az elsőfokú bíróság a
  22. sorszám alatt meghozott ítéletében a Miskolci Törvényszék 21.P.20.678/2012/
  23. számú, s a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.046/2013/
  24. számú ítéletével jogerőre emelkedett ítéletét hatályában fenntartotta. Kötelezte a perújító felperest, fizessen meg a perújított alperes részére 15 napon belül 370 000 Ft perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 444 000 Ft eljárási illetéket. Határozatának indokolása szerint a perújítási kérelem érdemi tárgyalásra alkalmas volt, mert a perújító felperes a szubjektív perújítási határidőt megtartotta, az általa a perújítás alapjául felhozott ok elvileg alkalmas lett volna reá kedvezőbb határozat hozatalára. Dr. F. V. tanúként történt kihallgatása során elmondta, hogy az "É" Kft. valamennyi munkáját ő végezte
  25. év elejétől kezdődően, amikor az .... számú Ügyvédi Irodában dr. Sz. Á. ügyvéd jelöltjeként járt el. Az mindig eseti döntésre tartozott, hogy egy-egy felszólító levelet ő készített el és az ügyvezető írta alá, vagy pedig ő írta alá és az ő neve alatt ment ki a felszólítás. A kérdéses levelet ő szerkesztette és K. P. ügyvezető írta alá, s az azért jutott el hozzá valamilyen formában, mert számítottak rá, hogy perre kerül sor. Az alapügyben a
  26. szeptember hó
  27. napján tartott tárgyaláson került meghallgatásra K. P., aki az "É" Kft. ügyvezetője volt a 90-es évek elejétől
  28. év januárjáig. Elmondása szerint a cégen belül műszaki dolgokban volt illetékes, a pénzügyi dolgokkal nem foglalkozott, mert a pénzügyi ügyekben nem volt döntési joga. A későbbiekben ugyan hallotta, hogy ez a pénz nem folyt vissza, de a pénz behajtásával kapcsolatos ügyletekbe őt nem vonták be (a 21.P.20.678/2012/
  29. számú jegyzőkönyv 2-
  30. oldalai). Az általa elmondottakat lényegében alátámasztotta tanúként történt kihallgatása során V. L-né, az "É" Kft. akkori tulajdonosa, amikor elmondta, olyan intézkedésről nem hallott, hogy K. P. tett volna valamit ezen összeggel kapcsolatosan (a P.20.678/2012/
  31. számú jegyzőkönyv
  32. oldalának utolsó bekezdése), K. P. ismételt kihallgatása során a korábban elmondottakat változatlanul fenntartotta, úgy emlékezett azonban, hogy már korábbi kihallgatása alkalmával is utalt arra, miszerint valamilyen felszólító levél került elküldésre az önkormányzatnak. A kérdéses levéllel kapcsolatban nem emlékezett arra, hogy az mikor és milyen körülmények között készült, az "É" Kft. vagy esetleg a képviseletében eljáró ügyvéd vagy ügyvédi iroda fogalmazta. Arra emlékezett határozottan, hogy aláírt ilyen levelet, azt azonban nem tudta, hogy adotte az "É" Kft. megbízást bármikor is dr. F. V. ügyvédnek vagy az .... számú Ügyvédi Irodának, mert ebben a kérdésben nem ő volt a kompetens. Ismételten elmondta, hogy az "É" Kft-nél a tulajdonosok döntöttek anyagi kérdésekben, amihez a véleményét nem kérték ki (
  33. sorszámú jegyzőkönyv). Az alapügyben 11/A/
  34. sorszám alatt található azon
  35. december hó
  36. napján kelt ügyvédi meghatalmazás, mellyel az "É" Kft. nevében I. S. ügyvezető meghatalmazta a .... számú Ügyvédi Irodát - ügyintézőként dr. Sz. Á. ügyvédet -, hogy a perújított alperessel szemben fennálló követelés ügyében a kft-t az ügyvédi törvényben meghatározott jogkörben képviselje. Az ügyintéző ügyvéd helyettesítésére jogosultak voltak dr. F. V. és dr. Gy. I. ügyvédjelöltek. Az .... számú Ügyvédi Iroda nevében dr. F. V. a
  37. december hó
  38. napján kelt levelében a
  39. július hó
  40. napján átutalt 7 400 000 Ft kölcsön visszafizetésére hívta fel írásban a perújított alperest, hivatkozva arra, miszerint a felek abban állapodtak meg, hogy az önkormányzat rövid határidővel ezt az összeget visszafizeti. A felhívásra
  41. december hó
  42. napján a perújított alperes meghatalmazása alapján dr. C. J. ügyvéd ismételten közölte, hogy sem az önkormányzat, sem a polgármesteri hivatal nem tud kölcsönügyletről, az ügyet zavarosnak és jogilag tisztázatlannak tartotta azzal, hogy az összeg az önkormányzat költségvetésében, könyveiben nem jelent meg, erre tekintettel a körülmények tisztázását, illetőleg az állítás igazolását kérte. Ezt megelőzően a "H" Kft. képviseletében eljárva dr. B. S. ügyvéd a
  43. április hó
  44. napján kelt, és a perújított alperes polgármesterének címzett levelében rögzítette, hogy az „É" Kft."
  45. július hó
  46. napján 7 400 000 Ft-ot utalt az önkormányzat .... Banknál vezetett számlájára. A levélben foglaltak szerint „az utalás indoka az É Kft. és az önkormányzat között szóban létrejött kölcsönszerződésből eredő kölcsönadási kötelezettség teljesítése volt, a kölcsönösszeg az önkormányzat részéről nem került visszafizetésre a többszöri felszólítás ellenére sem. Álláspontom szerint S..... Község Önkormányzata köteles megfizetni a fenti összeget, ezért felhívom annak nyolc napon belüli megfizetésére". Ezt a levelet a perújított alperes
  47. május hó
  48. napján vette át, majd arra
  49. május hó
  50. napi keltezéssel az önkormányzat megbízásából dr. C. J. ügyvéd válaszolt, aki közölte: „a felszólításban közölt jogügyletről nem tudnak, annak körülményeit nem ismerik, az összeg az önkormányzat költségvetésébe nem került be, és akár elévülésre is hivatkozhatnak". K. P. tanú meghallgatása során nem emlékezett arra, hogy adott-e megbízást az "É" Kft. bármikor is az .... számú Ügyvédi Irodának. Az iratok alapján erre nem is emlékezhetett, mert az ügyvédi iroda számára adott meghatalmazás
  51. december hó
  52. napján kelt, a tanú pedig elmondása szerint
  53. januárjáig volt az "É" Kft. ügyvezetője. A perújítási eljárásban a per újbóli tárgyalása során feltárt bizonyítékoknak az alapperbeli bizonyítékokkal egybevetett, a maguk összességében történő mérlegelésével kell megállapítani azt, hogy azok az alapper bizonyítékainak megdöntésére vezetnek-e, s az alapperben megállapítotthoz képest új, megváltoztatott tényállás megállapítható-e (Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.342/2009/7.). Egy tény, körülmény fennállását akkor lehet hitelt érdemlően bizonyítottnak tekinteni, ha a bizonyítékok zárt logikai láncot alkotnak. Az alapperbeli bizonyítékokat logikai sorrendbe állítva megállapítható: Ø az "É" Kft-nél a tulajdonosok döntöttek pénzügyi kérdésekben, amihez K. P. ügyvezető véleményét nem kérték ki (K. P. tanúvallomása a
  54. sorszámú jegyzőkönyv
  55. oldalának alulról a második bekezdésében és a
  56. oldal utolsó bekezdése), Ø K. P. hallott arról, hogy a pénz nem folyt vissza, de annak behajtásával kapcsolatos ügyekbe őt nem vonták be (K. P. tanúvallomása a P.20.678/2012/
  57. számú jegyzőkönyv
  58. oldalán, V. L-né tanúvallomása a P.20.678/2012/
  59. szám alatti jegyzőkönyv
  60. oldalának utolsó bekezdésében), Ø a perújító felperes jogelődje nevében eljárva I. S. ügyvezető
  61. december hó
  62. napján adott meghatalmazást az .... számú Ügyvédi Irodának a perújított alperessel szemben fennálló követelés ügyében, Ø K. P. nem emlékezett arra, hogy bármikor is adott volna az "É" Kft. megbízást akár dr. F. V. ügyvédnek, akár az
  63. számú Ügyvédi Irodának. (
  64. sorszám alatti jegyzőkönyv
  65. oldalának első bekezdése), Ø G. Z. - a perújított alperes korábbi polgármestere - akként emlékezett, hogy
  66. évben érkezett az "É" Kft-től egy megkeresés a kölcsönösszeggel kapcsolatban, melyben a kötelezettségvállalás tényét közölték és a visszafizetést kérték; a tanú elmondása szerint ezen megkeresést követően hatalmazta meg dr. C. J. ügyvédet (P.20.678/2012/
  67. számú jegyzőkönyv), Ø az alapügy okirati bizonyítékai szerint a tanú megbízására hivatkozással dr. C. J. ügyvéd a
  68. május hó
  69. napján kelt levélben a H Kft. képviseletében a polgármesterhez intézett felszólításra válaszolt, melyben foglaltak szerint a polgármester az ügyletről nem tud. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat újraértékelve, a hiányosságok, ellentmondások logikai láncolatát elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a perújító felperes által csatolt,
  70. július hó
  71. napján kelt levél az alapper bizonyítékainak megdöntésére nem alkalmas, és az alapperben megállapítotthoz képest nem állapítható meg új, megváltoztatott tényállás, ezért hatályában fenntartotta jogerős ítéletet. A Pp.
  72. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a perújító felperest perújított ügyvédi munkadíjból álló alperes költségének megfizetésére, valamint az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illeték megtérítésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a perújító felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a perújítási kérelmének történő helyt adást kérte. Megismételte azon álláspontját, hogy a
  1. július hó
  2. napján kelt levél alkalmas az elévülése megszakítására. A levelet K. P. aláírhatta, mert ő a cég képviseletére korlátozás nélkül volt jogosult. Mivel az elévülés megszakadt, a követelés a mai napig fennáll, amelynek érvényességével összefüggésben az alapperben eljárt bíróság megállapította, hogy a perújított alperes kifogásai alaptalanok. A perújított alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte a perújító felperes fellebbezésével támadott részében. Egyúttal csatlakozó fellebbezést is előterjesztett, kérve az első fokú ítélet indokolásának kiegészítését, és annak megállapítását, hogy nem állapítható meg, miszerint a perújító felperes által csatolt levél került elküldésre, ami nem is alkalmas az elévülés megszakítására, valamint dr. F. V. tanúvallomása nem fogadható el, mert az ellentétben áll a többi bizonyítékkal. Vagylagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte arra az esetre, ha a perújító felperes fellebbezését alaposnak találná az ítélőtábla. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a fellebbezést alaptalannak, míg a csatlakozó fellebbezést alaposnak találta a következők szerint: Megalapozott volt az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a perújítás alapjaként megjelölt új bizonyíték az alapper bizonyítékainak és az azok alapján megállapított tényállásnak a megdöntésére nem volt alkalmas. Miként a perújított alperes a csatlakozó fellebbezésében hivatkozott rá, a rendelkezésre álló - és az első fokú ítéletben tételesen felsorolt - bizonyítékok alapján az sem állapítható meg a tényállás részeként, hogy az inkriminált levél került-e elküldésre az alperes részére. Ezt nem befolyásolja az, hogy K. P.nak nem volt korlátozott a képviseleti joga, mert ettől függetlenül tény, miszerint a cégen belüli munkamegosztás következtében ő a pénzügyi kérdések intézésében - amilyen a perújított alperesnek nyújtott kölcsön ügye is - nem vett részt, így ésszerű magyarázat nélküli, hogy mégis miért ő intézte a kölcsönnel kapcsolatos levelet az adóshoz. Ugyancsak a kérdéses levél elküldése ellen szól, hogy az "É" Kft. csak jóval később adott ügyvédi meghatalmazást az.... számú Ügyvédi Iroda részére, míg ezt megelőzően a perújító alperes mással folytatott levelezést a kölcsön tárgyában. Ezen okok miatt - ide értve azt is, hogy dr. F. V. tanú vallomása a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentmondásban állt - nem állapítható meg a tényállás részeként az, hogy a perújító felperes az inkriminált levelet küldte el az alperesnek. Abban is osztotta az ítélőtábla a perújított alperes álláspontját, hogy a perújítás okaként megjelölt levél nem volt alkalmas a követelés elévülésének megszakítására. A Ptk. 327. §-ának
(1)bekezdése értelmében a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.) szerint a felszólítás azon határozott kívánság kifejezése, hogy valaki tegyen meg valamit. Ilyen felszólítást a csatolt levél nem tartalmaz. Az egyrészt rögzíti, hogy a kölcsön visszafizetése ügyében nem történt előrelépés, másrészt érdeklődik a visszafizetésről, harmadrészt kilátásba helyezi a kamat elengedését, ha a visszafizetés rövid időn belül megtörténik, azonban a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás nem található a levélben, aminek okán az elévülés megszakítására sem került sor abban az esetben sem, ha valóban ezen levél elküldésére került volna sor. A perújítás megengedhetőségének a feltétele ez okból hiányzott, mert a perújító felperes által hivatkozott bizonyíték annak elbírálása esetén sem eredményezhetett volna reá kedvezőbb határozatot - Pp. 260. §-a
(1)bekezdésének a) pontja. Emiatt az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant a Pp. 266. §-ának
(2)bekezdése alapján a tárgyaláson meghozott végzésében elutasította volna. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőfokú bíróság a perújítást érdemben tárgyalta és érdemben határozott, ez annyiban kötötte az ítélőtáblát is, hogy a továbbiakban már nem volt lehetősége a perújítási kérelmet a megengedhetőség körében elutasítani, hanem az első fokú érdemi határozatot ugyancsak érdemi határozattal kellett felülbírálnia. Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta azzal a szövegezésbeli pontosítással, hogy a Pp.
  1. §-ából következően csupán a jogerős ítéletet tartotta fenn hatályában. A perújító felperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ezért a Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdése értelmében köteles a jogi képviselővel eljárt perújított alperes javára perköltséget fizetni, melynek összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján határozta meg; a teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának
(1)bekezdésén alapul. A perújító felperes részére engedélyezett személyes illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §-ának
(3)bekezdése értelmében irányadó, a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján köteles megtéríteni az eredménytelenül fellebbező perújító felperes. Debrecen,
  1. november hó
  2. napján dr. Bakó Pál sk. a tanács elnöke, dr. Pribula László sk. bíró, dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.