Mfv.10628/2013/4 – Kúria

(1)bekezdésében rögzített feltételeket értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a teljes munkaképtelenséget és a 80%-os mértékű egészségkárosodást egymástól független, két különböző, egymással össze nem függő feltételként kell értelmezni. 83/1987. MT. rend. 1. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.628/2013/4.szám A Kúria a Makra Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Makra Virginia ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.106/

1. szám alatt indított és a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2. július 8-án kelt 2.M.106/2013/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.106/2013/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
5. szeptember 1 óta rokkantsági járadékban részesült. A Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a
6. június
7. napján kelt számú határozatával a felperes rokkantsági járadékát
8. augusztus
9. napjától megszüntette, mert az össz-szervezeti egészségkárosodása
10. június
11. napjától nem érte el a 80%-os mértéket. A Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság az igénylő fellebbezése folytán eljárva a
12. december
13. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot az igénylő összszervezeti egészségkárosodásának 73%-os mértéke, valamint az NRSZH másodfokú orvosi bizottság véleményén alapuló szakhatósági állásfoglalás alapján helybenhagyta. A Pécsi Munkaügyi Bíróság a másodfokú társadalombiztosítási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította a bíróság, hogy a felperes a rokkantsági járadék megállapításakor a rokkantsági járadékról szóló 83/1987.(XII.27.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) hatálya alá tartozott, az alól utóbb nem került ki:
14. életéve betöltése előtt munkaképtelenné vált, részére nyugellátást, baleseti nyugellátást nem állapítottak meg. Az MTr.
15. §

(1)bekezdése a jogosultságot egyrészt az igénylő meghatározott életkor (

1. életév) előtt bekövetkezett teljes munkaképtelenséghez, másrészt más nyugellátásra való jogosultság hiányához köti. E rendelkezés a jogosultsághoz szemben az
2. évi LXXXI. törvénnyel szabályozott rokkantsághoz kötött nyugellátásokkal többletfeltételként a munkaképesség-csökkenés meghatározott életkor előtti bekövetkeztét kívánja meg. Az orvosi bizottságok által adott szakvélemények az MTr.
3. §

(1)bekezdésének munkaképességre vonatkozó feltételét (

1. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált) nem érintették, jogosultságát az állapotjavulás nem befolyásolta, ezért az ellátás megszüntetésére az MTr.
2. §

(1)bekezdés első fordulatában írt feltétel hiánya miatt nem kerülhetett sor. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte az MTr.

1. § megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a rokkantsági járadék hasonlóan a többi egészségkárosodáson alapuló ellátáshoz, meghatározott egészségkárosodás fennállása esetén folyósítható, a jogszabály tartalmával ellentétes az, hogy a jogosultság az egészségkárosodásban bekövetkezett javulás ellenére fennáll. Az alperesével egyező jogértelmezést az Mfv.K.IV.10.032/2008/
2. számú, ellentétes értelmezést az Mfv.III.10.664/2008/
3. számú ítélet tartalmaz. Az előbbi ítéletben foglaltaktól való eltérés a jogalkalmazást elbizonytalanította. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül, megalapozottan döntött a keresetről. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
4. §-ának

(1)A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perben a Kúriának az MTr. 1. §

(1)bekezdésében írt két feltétel azonossága vagy eltérősége értelmezésének kérdésében kellett állást foglalnia. Az MTr.

1. január
2. napját megelőzően hatályos rendelkezése a rokkantsági járadékra való jogosultságot a teljes munkaképtelenné vált igénylők számára biztosította. Teljesen munkaképtelennek a korábbi szabályozás - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
3. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) azt a személyt tekintette, aki teljes munkaképtelensége mellett önmaga ellátására nem volt képes és mások gondozására, ápolására szorult [I. csoportú rokkant, Tny.
4. §

(1)bekezdés c) pont], illetve azt, aki teljes munkaképtelensége mellett önmaga ellátására képes volt [II. csoportú rokkant, Tny. 29. §

(1)bekezdés b) pont]. A

1. január
2. napjától hatályos MTr.
3. §

(1)bekezdésében az egészségkárosodott személyek szociális járadékáról szóló 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.)

1. § a) pontja a
2. január
3. napját megelőző hatályos „teljesen munkaképtelenné vált" szövegrész helyébe „a teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett" szövegrészt emelte be, mely jelen perben is irányadó.
4. január
5. napjától kezdődően a munkaképtelenségnek az egészségkárosodásban megnyilvánuló százalékos mértékének a meghatározására jogszabály által nem került sor. A
6. január
7. napjától hatályos rokkantsági járadékról szóló MTr.
8. §

(1)bekezdésének a teljes munkaképtelenségre vonatkozó rendelkezései a 80%-ot vagy az azt meghaladó egészségkárosodási mértékkel azonosítani nem lehet. Helyesen járt el a munkaügyi bíróság, amikor az MTr. 1. §

(1)bekezdésében rögzített feltételeket értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a teljes munkaképtelenség és a 80%-os mértékű egészségkárosodás egymástól független, két különböző, egymással össze nem függő feltételként értelmezhető. Miután a

1. január
2. napjától hatályos jogszabályi rendelkezés nem határozta meg a munkaképtelenség egészségkárosodásban megnyilvánuló százalékos mértékét, ezért az MTr.
3. §

(1)bekezdésében rögzített, „illetve" kötőszó kizárólag a vagylagosság kifejezéseképpen értelmezhető, figyelemmel a jogszabály szerkesztéséről szóló 61/2009.(XII.14.) IRM rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §

(3)bekezdésére, valamint a Magyar Értelmező Kéziszótár és a Magyar Színónima Szótár magyarázataira. A fentiekre tekintettel a Kúria arra mutat rá, hogy a 2008. január 1. napjától hatályos MTr. 1. §

(1)bekezdésének helyes értelme szerint a rokkantsági járadékra az igénylő nemcsak akkor válhat jogosulttá, amennyiben 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett, hanem az egészségkárosodási mértéktől függetlenül abban az esetben is, amennyiben az igénylő teljes munkaképtelensége megállapítható. A munkaügyi bíróság jogértelmezése megegyezik az Mfv.III.10.664/2008/

1. számú, az Mfv.III.10.022/2013/
2. számú, valamint az Mfv.III.10.589/2011/
3. számú ítéletben foglaltakkal, amelytől a Kúria eltérni nem kíván. A fent kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályt nem sértette, ezért azt a Kúria a Pp.
4. §-ának

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Kúria a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest. A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.

1. §-a alapján a magyar állam viseli. Budapest,
2. július
3. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: kúriai tisztviselő