← Magyarország

Fkf.159/2014/17 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 10.Fkf.159/2014/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. október
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET A rablás bűntette miatt az I.rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  4. február
  5. napján kihirdetett 10.Fk.857/2011/
  6. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: Az I. rendű vádlott cselekményének minősítéséből a társtettesség megállapítását mellőzi. A III. rendű vádlott terhére megállapított cselekményekből 1 rb-t bűnsegédként elkövetettnek, 1 rb-t társtettesként elkövetett rablás bűntettéhez nyújtott bűnsegédi bűnrészességnek Az V. rendű és a VII. rendű vádlott tényállás
  7. pontjában foglalt cselekményét 1 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettéhez nyújtott bűnsegédi bűnrészességnek minősíti. A vádlottakat szabadságvesztésre ítéltnek tekinti, melynek tartamát A IV. rendű vádlott vonatkozásában 4 (négy) évre, az V. rendű vádlott vonatkozásában 5 (öt) évre, a VI. rendű vádlott vonatkozásában 3 (három) évre súlyosítja. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét a II. rendű vádlott esetében 3 (három) évre enyhíti. A III. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti. Megállapítja, hogy a III. rendű vádlott a felfüggesztés próbaideje alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A szabadságvesztést az I. rendű vádlottal szemben fk. börtönben, a II. rendű, fk. a III. rendű és a VII. rendű vádlottal szemben a végrehajtás elrendelése esetén fiatalkorúak fogházában, a IV. rendű és az V. rendű vádlottakkal szemben fegyházban, a VI. rendű vádlottal szemben börtönben rendeli végrehajtani. A vádlottak legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe az I. rendű vádlott által
  8. december
  9. napjától
  10. december
  11. napjáig és
  12. március
  13. napjától
  14. december
  15. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve a
  16. december
  17. napjától
  18. március
  19. napjáig, és a
  20. december
  21. napjától
  22. március
  23. napjáig házi őrizetben, a III. rendű vádlott által
  24. december
  25. napjától
  26. december
  27. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  28. december
  29. napjától
  30. február
  31. napjáig házi őrizetben, a IV. rendű vádlott által
  32. december
  33. napjától
  34. július
  35. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  36. július
  37. napjától
  38. november
  39. napjáig házi őrizetben, az V. rendű vádlott által
  40. december
  41. napjától
  42. április
  43. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  44. április
  45. napjától
  46. május
  47. napjáig házi őrizetben, a VI. rendű vádlott által
  48. december
  49. napjától
  50. június
  51. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  52. június
  53. napjától
  54. november
  55. napjáig házi őrizetben, a VII. rendű vádlott által
  56. december
  57. napjától
  58. december
  59. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  60. december
  61. napjától
  62. február
  63. napjáig házi őrizetben töltött időt tekinti beszámítottnak. Az I. és II. rendű vádlottal szemben fejenként 24.600,- (huszonnégyezer-hatszáz) forintra, a III. rendű vádlottal szemben 29.600,- (huszonkilencezer-hatszáz) forintra, a IV. rendű vádlottal szemben - helyesen - 15.500,- (tizenötezer-ötszáz) forintra, a VI. 10.Fkf.159/2014/
  64. rendű vádlottal szemben 5.000,- (ötezer) forintra vagyonelkobzást rendel el. A IV. rendű vádlottól lefoglalt és az ORFK letéti számláján bűnjelként kezelt 13.500,(tizenháromezer-ötszáz) forint lefoglalását megszünteti, azt a IV. rendű vádlottnak kiadni rendeli, de a vele szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítására visszatartja. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek közül a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.2112/2011/
  65. tétel alatti bűnjel megsemmisítését rendeli el, a 10-
  66. tétel alattit a II. rendű vádlottnak, a 12-
  67. tétel alattit az I. rendű vádlottnak, a
  68. tétel alattit a IV. rendű vádlottnak, a 24-
  69. tétel alattit, illetve a
  70. tétel alatti 2 (kettő) darab telefont és 2 (kettő) darab SIM kártyát a VI. rendű vádlottnak, a Bj.2157/2011/1-
  71. tétel alattit az V. rendű vádlottnak rendeli kiadni. Az ORFK Közép-Magyarországi Gazdasági Ellátó Igazgatóság Műszaki Osztályán Bj.134/2011/
  72. és
  73. tétel alatt kezelt gázriasztó fegyver és csőtoldalék lefoglalását megszünteti és azt a IV. rendű vádlottnak kiadni rendeli. Az elsőfokú bűnügyi költségből a IV. rendű vádlott - helyesen - 562.758,(ötszázhatvankettőezer-hétszázötvennyolc) forint megfizetésére köteles, kötelezi továbbá az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből az I., II., III., IV., V. rendű vádlottakat egyetemlegesen 1.349.375,(egymillióháromszáznegyvenkilencezer-háromszázhetvenöt) forint, míg a III., IV., V., VI., VII. rendű vádlottakat egyetemlegesen 240.000,- (kettőszáznegyvenezer) forint további bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az államnak. Egyebekben az első fokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a. Kötelezi a IV. rendű vádlottat 27.730,- (huszonhétezer-hétszázharminc) forint, az V. rendű vádlottat 20.000,- (húszezer) forint és a VII. rendű vádlottat 24.000,(huszonnégyezer) forint másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az államnak. Megállapítja, hogy III. rendű vádlott anyja vezetéknevének írásmódja helyesen: (vezetéknév), lakcíme: [település, utca, házszám] szám, VII. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma: [személyazonosító igazolvány szám]. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság az I. rendű vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk.
  74. §

(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) miatt 2 év fiatalkorúak börtönére és 3 év közügyektől eltiltásra, a II. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) miatt 1 év 2 hónap, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházára, a III. rendű vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) miatt - halmazati büntetésül - 1 év 10 hónap fiatalkorúak fogházára és 3 év közügyektől eltiltásra, a IV. rendű vádlottat 2 rb. rablás bűntette (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) miatt, melyből 1 rb. társtettesként, 1 rb. bűnsegédként elkövetett halmazati büntetésül - 2 év 10 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra, az V. rendű vádlottat 2 rb. bűnsegédként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) miatt - halmazati büntetésül - 2 év 10 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra, a VI. rendű vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) miatt 2 év 6 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra, a VII. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette miatt (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont) 1 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett fiatalkorúak fogházára ítélte. Megállapította, hogy II. és VII. rendű vádlottak a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt állnak. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte I., III-VII. rendű vádlottak által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt. Megállapította, hogy a vádlottak a szabadságvesztésből - II. és VII. rendű vádlott annak végrehajtása esetén - kétharmad rész letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. A IV. rendű vádlott vagyonából a letétként kezelt 13.500,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett az eljárás során lefoglalt és a Fővárosi Törvényszéken, valamint az ORFK-án nyilvántartott bűnjelekről. 10.Fkf.159/2014/
  1. A felmerült bűnügyi költségből I. rendű vádlottat 66.750,- forint, II. rendű vádlottat 1.500,- forint, III. rendű vádlottat 3.240,- forint, IV. rendű vádlottat 188.758,- forint, V. rendű 144.025,- forint, VI. rendű vádlottat 3.240,- forint, VII. rendű vádlottat 120.480,- forint megfizetésére kötelezte, míg 1.589.375,- forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész, II., IV., V., VI.. és VII. rendű vádlottak terhére, II. és VII. rendű vádlott esetében a felfüggesztés mellőzése, IV., V., VI. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés tartamának súlyosítása és annak fegyházban történő végrehajtása végett. I. rendű vádlott védője enyhítés, II. rendű vádlott védője felmentés, III. rendű vádlott és védője, IV. rendű vádlott és védője, valamint VI. rendű vádlott védője - egyezően enyhítés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva a tényállás kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet II., IV., V., VI., VII. rendű vádlottak esetében változtassa meg, II. és VII. rendű vádlottak vonatkozásában mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, IV., V., VI. rendű vádlottakkal szemben a szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, azt fegyházban rendelje végrehajtani, egyebekben pedig az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság az ügyész, valamint a III. rendű vádlott és védője által bejelentett fellebbezést ítélte az alábbiak szerint alaposnak. *** Az ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
  2. §
(1)és
(2)bekezdése alapján felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta és csaknem hiánytalan tényállást állapított meg. Az ítélőtábla az iratok egybehangzó adatai, valamint a vádlottak nyilvános ülésen tett nyilatkozatai alapján, figyelemmel a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára, a tényállást az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: I. és II. rendű vádlottak édesapjuk vállalkozásában segítenek. A II. rendű vádlott gyermekét szülei tartják el. A III. rendű vádlott az első fokú ítélet meghozatalát követően megnősült, felesége nem dolgozik, jelenleg első gyermeküket várják. A III. rendű vádlott az eddigiekben a család vállalkozásában dolgozott, a közeljövőben egy hídépítési feladatokat végző kft.-ben fog munkát végezni, havi kb. 200.000,- forint jövedelemmel. A IV. rendű vádlottat az ellene egyedi azonosítójel meghamisításának bűntette miatt a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon B.1280/
  1. szám alatt indult ügyben
  2. augusztus
  3. napján gyanúsítottként hallgatták ki. Az első fokú ítélet
  4. oldal utolsó mondatát és a
  5. oldal első mondatát, mely szerint a II. rendű vádlott a benzinkút közelében egy fa mögött azért rejtőzött el, hogy figyeléssel biztosítsa társai tevékenységét, a tényállás
  6. pontjába emeli. Ugyancsak a tényállás
  7. pontjában emeli a
  8. oldal utolsó előtti bekezdés
  9. mondatából, mely szerint a vádlottak abban állapodtak meg, hogy a rablást követően a IV. és V. rendű vádlottak a társaikat elszállítják a helyszínről, továbbá a
  10. mondatból, mely szerint az V. rendű vádlott számított a rablásból származó pénzre. Szintén a tényállás
  11. pontjába emeli az első fokú ítélet
  12. oldal utolsó bekezdése,
  13. oldal
  14. bekezdése, és
  15. oldal
  16. bekezdés utolsó mondatából, mely szerint I., II., III. rendű vádlottak a cselekményt követően a (kaszinó megnevezése)-ben együtt szórakoztak. [Az első fokú ítélet egységes egész szerkezet, a fentieket tehát az ítélet tartalmazta, azok szerkezetileg azonban nem a tényállásban szerepeltek, így ezen megállapítások tényállásba utalásáról az ítélőtábla a fentiek szerint rendelkezett.] A IV. rendű vádlottól a rendőrségi intézkedés során 13.500,- forintot, lakásán pedig egy gázriasztó fegyvert foglalt le a rendőrség.
  17. december
  18. napján az V. és VII. rendű vádlottak elfogását követően a rendőrség lefoglalta a IV. rendű vádlott tulajdonában lévő [forgalmi rendszám] forgalmi rendszámú [gépjármű típusa] típusú személygépkocsit. Az ítélőtábla a tényállás
  19. pontjából mellőzi annak megállapítását, hogy a [gazdasági társaság megnevezése]-nek okozott kár csekély részben megtérült. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla határozatának alapjául elfogadta. 10.Fkf.159/2014/
  20. *** Az ítélőtábla álláspontja szerint a II. rendű vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű vádlott tagadásával szemben a terhelő bizonyítékokat - különösen a III. rendű vádlott nyomozati vallomását - elfogadva, bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapította. Az elsőfokú bíróság az e körben beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is vizsgálta. Részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat fogadott el, illetőleg, mely tényekből következtetett a II. rendű vádlott bűnösségére, okfejtése logikus és iratszerű. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nem kerülhet sor, így a tényállást támadó és a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. Téves az I. rendű vádlott védőjének azon álláspontja, hogy már a vádirat sem tartalmazott tényállási elemeket a II. rendű vádlott terhére rótt bűncselekményt illetően, ezért nem volt törvényes a vád és indokolt az eljárás megszüntetése. Az elsőfokú bíróság által megállapított, így a másodfokon is irányadó tényállás szerint már a gépkocsiban elővette az I. rendű vádlott - aki a II. rendű vádlott testvére - a fegyvert. Közöttük szóba került, hogy pénzt kellene csinálni. Ekkor az V. rendű vádlott ajánlotta a „pénzcsinálás" helyéül a későbbi bűncselekmény helyszínét, a [benzinkút megnevezése] benzinkutat. A helyszínre érve I., II. és III. rendű vádlott a gépkocsiból a fegyverrel együtt kiszállt, majd a II. rendű vádlott egy közeli fa mögé rejtőzött, míg a I. és III. rendű vádlott a benzinkút épületéhez ment. Mindezen körülményekből csak és kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a bűncselekmény elkövetéséről II. rendű vádlott tudott, és a fa mögé azért állt, hogy itt figyeléssel biztosítsa társai cselekményét. Mindezeket a körülményeket a vádirat is tartalmazta a II. rendű vádlott cselekményére vonatkozóan, a körülményekből pedig az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a II. rendű vádlott tudott a tervezett bűncselekményről és ahhoz, a fa mögé bújva figyeléssel nyújtott segítséget, így a terhére rótt bűncselekményt elkövette. A IV. rendű vádlott védőjének téves azon hivatkozása, hogy a kirendelt védő távollétében tett első gyanúsítotti vallomás a IV. rendű vádlott esetében nem vehető figyelembe. A Be.
  21. §
(3)bekezdése értelmében a gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, a nyomozó hatóság rendel ki részére védőt. A Be. 179. §
(1)bekezdése értelmében pedig a fogva lévő gyanúsítottat 24 órán belül ki hallgatni. Mindebből az következik, hogy a fogva lévő IV. rendű vádlott esetében a védő kirendelése volt kötelező, azonban a kihallgatáson a jelenléte nem. E vonatkozásban egyébként az is megállapítható, hogy a IV. rendű vádlott a későbbiekben foganatosított kihallgatása során a korábban tett vallomását már védő jelenlétében fenntartotta. Mindezekre figyelemmel tehát, törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a IV. rendű vádlott első nyomozati vallomását bizonyítékként értékelte. Ami a IV. és V. rendű vádlott cselekvőségét illeti, utal arra az ítélőtábla, hogy miután a vádlottak között felmerült a „pénzcsinálás" szükségessége, az V. rendű vádlott ajánlotta az [út megnevezése]-i [benzinkút megnevezése] benzinkutat, mint pénzszerzésre alkalmas helyet, és oda a IV. rendű vádlott gépkocsijával együtt szállították az I., II. és III. rendű vádlottakat. Önmagában ez a magatartás is megvalósítja már a vád tárgyává tett rablás fizikai bűnsegédi bűnrészességét. Az ítélőtábla a bizonyítékok köréből mellőzte az elsőfokú bíróság által hivatkozott (első fokú ítélet 24. oldal 4. bekezdés, 25. oldal 2. bekezdés) 2009. december 23. napján kelt rendőri jelentést, mivel annak kapcsán az 1. sz. és a 2. sz. tanúk által elmondottakat értékelte bizonyítékként. A Be. 168. §
(1)bekezdése értelmében a tanúkihallgatásáról jelentés nem készíthető, ezért az ítélőtábla a rendőri jelentésbe foglalt vallomás tartalmát, mint törvénysértően beszerzett bizonyítékot mellőzte a bizonyítékok közül. Ez azonban az ítéletet nem tette megalapozatlanná, mivel az
  1. sz. tanú tanúkénti kihallgatására mind a nyomozás, mint pedig a bírósági eljárásban sor került és vallomását az elsőfokú bíróság értékelte is. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményeiket túlnyomórészt helyesen minősítette. Tévedett azonban, amikor a III. rendű vádlott cselekményét társtettesként elkövetettnek értékelte. A tényállás
  2. pontjában írt cselekmény során a II. rendű vádlottal bement ugyan a III. rendű vádlott a benzinkút épületébe, a fegyver azonban nem nála volt, azt nem ő fogta az eladóra, az eladótól nem ő követelte a bevételt és azt, valamint a cigarettát sem ő vette magához. A tényállás
  3. pontjában írt bűncselekmény kapcsán is az elsőfokú bíróság csupán annyi tevőlegességet állapított meg a III. rendű vádlott terhére, hogy amikor a vádlotttársakkal az üzletbe belépett, az ajtónál megállt. 10.Fkf.159/2014/
  4. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a III. rendű vádlott a puszta jelenlétével, a fenyegető magatartás tanúsításával, az erőfölény biztosításában vett részt, ezért társtettesként követte el a bűncselekményeket. Ezt az álláspontját azonban az ítélőtábla nem osztotta. A III. rendű vádlott - a megállapított tényállást alapul véve egyik terhére rótt cselekmény során sem valósított meg tényállásszerű magatartást, hiszen sem fenyegető magatartás tanúsításával, sem elvétellel a cselekmény elkövetésében nem vett részt. A III. rendű vádlott - előzetes megbeszélés alapján - puszta jelenlétével nyomatékot adva nyújtott segítséget, hogy társa, illetve társai megszerezhessék a bevételt. A puszta jelenlét nem valósít meg tettesi magatartást, ezért cselekménye kizárólag bűnsegédi bűnrészesség (Bírósági Határozatok
  5. évi
  6. számú jogeset). A fentiekből következik az is, hogy az I. rendű vádlott cselekményét önálló tettesként követte el (tényállás
  7. pontja). A
  8. tényállási pontban írt cselekményt a IV. és VI. rendű vádlottak társtettesként valósították meg, s a helyes minősítés szerint a III., V. és VII. rendű vádlottak ehhez a társtettesként elkövetett cselekményhez nyújtottak bűnsegédi magatartást. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az I. rendű vádlott cselekményének minősítéséből a társtettesség (Btk.
  9. §
(3)bekezdés) megállapítását mellőzte. A III. rendű vádlott cselekményeiből 1 rb-t bűnsegédként elkövetettnek (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont, Btk. 14. §
(2)bekezdés), 1 rb-t társtettesként elkövetett rablás bűntettéhez nyújtott bűnsegédi bűnrészességnek (Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont, Btk. 13. §
(3)bekezdés, 14. §
(2)bekezdés), Az V. rendű és a VII. rendű vádlottak tényállás
  1. pontjában foglalt cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettéhez nyújtott bűnsegédi bűnrészességnek (Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés ac) pont, Btk. 13. §
(3)bekezdés, 14. §
(2)bekezdés) minősítette. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak: Az ítélőtábla a III. rendű vádlott és a VI. rendű vádlott - helyesen - bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását értékelte enyhítőként. A IV. és VI. rendű vádlottak esetében a büntetlen előélet helyett a fiatal felnőttkor az enyhítő körülmény, míg a tényállás helyesbítéséből megállapítható, hogy a II. rendű vádlott gyermekét nem ő, hanem szülei tartják, így esetében nem enyhítő a kiskorú gyermek tartása. IV. rendű vádlott esetében a bűnösségi körülményeket akként helyesbíti, hogy enyhítő körülmény, hogy egy cselekményét bűnsegédként, míg súlyosító, hogy egy cselekményét társtettesként valósította meg. Esetében a tényállás kiegészítéséből következő további súlyosító körülmény a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés. A III. rendű vádlott esetében további enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla, hogy mindkét cselekményét bűnsegédként követte el, illetve valamennyi vádlott esetében a hosszú büntetőeljárás alatt állást. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felnőttkorú vádlottak esetében a szabadságvesztés mértékét a fiatalkorú vádlottak büntetésének mértékéhez arányította (első fokú ítélet
  1. oldal
  2. bekezdés
  3. mondata). A büntetés kiszabása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fiatalkorúakra lényegesen enyhébbek a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok, ezért a felnőtt és a fiatalkorú vádlott esetében a büntetést egymással arányosítani csak úgy lehet, hogy a büntetési tételkereten belül kell a speciális prevenció figyelembevételével megállapítani a büntetés mértékét. Mindemellett pedig - III., IV., V. rendű vádlottak esetében - a halmazati szabályokat sem lehetett figyelmen kívül hagyni. I., II. és VII. rendű vádlottak esetében a büntetés kiszabása során irányadó középmérték 2 év 6 hónap 15 nap, míg III. rendű vádlott esetében 3 év 9 hónap 15 nap szabadságvesztés. Ennek figyelembevételével az ítélőtábla álláspontja szerint I., II., III. és VII. rendű vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság arányos szabadságvesztés büntetést szabott ki. Nem osztotta az ítélőtábla a II. és VII. rendű vádlottak esetében az ügyészi fellebbezést. Álláspontja szerint e vádlottakkal szemben a büntetési célok felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásával is elérhetők. Emellett úgy ítélte meg, hogy II. rendű vádlott esetében a próbaidő eltúlzott, ezért azt 3 évre enyhítette. A III. rendű vádlott a megváltozott minősítésre tekintettel, mindkét cselekményét bűnsegédként valósította meg. A cselekmény elkövetése óta közel öt év telt el, a III. rendű vádlott dolgozik, időközben megnősült, első közös gyermeküket várják feleségével. Mindezeket is figyelembe véve az ítélőtábla álláspontja szerint a fiatalkorú vádlottal szemben nem indokolt a szabadságvesztés végrehajtása. Ezért a III. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk.
  4. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a maximális időtartamra, 5 évre felfüggesztette. Egyben megállapította, hogy a felfüggesztés próbaideje alatt a III. rendű vádlott a Btk. 119. §
(1)bekezdés c) pontja alapján pártfogó felügyelet alatt áll. 10.Fkf.159/2014/
  1. A büntetés kiszabása során irányadó középmérték IV. és V. rendű vádlott esetében 10 év, míg VI. rendű vádlott esetében 7 év 6 hónap. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság IV., V., VI. rendű felnőttkorú vádlottakkal szemben aránytalanul enyhe büntetést szabott ki, ugyanakkor IV. és VI. rendű vádlott esetében a fiatal felnőtt korra, és a jelentős időmúlásra figyelemmel indokolt az enyhítő szakasz alkalmazása. Ezért a Btk.
  2. §
(1)bekezdése és a
(2)bekezdés b) pontja alapján a IV. rendű vádlott szabadságvesztésének tartamát 4 évre, míg a VI. rendű vádlott szabadságvesztésének tartamát 3 évre súlyosította. Figyelemmel arra, hogy a büntetett előéletű V. rendű vádlott volt mindkét cselekmény során a tippadó, esetében nem indokolt az enyhítő szakasz alkalmazása, ugyanakkor az időmúlásra figyelemmel vele szemben a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés elegendő és szükséges a büntetési célok eléréséhez, ezért az V. rendű vádlott a szabadságvesztésének tartamát 5 évre súlyosította. Az ítélőtábla álláspontja szerint az így meghatározott szabadságvesztés büntetések egyben megfelelnek a belső arányosság szabályainak is. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a VI. rendű vádlott esetében eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot, börtönt állapított meg. Ez azonban nem indokolt a IV. és V. rendű vádlottak vonatkozásában. E körben osztva az ügyészség álláspontját, az ítélőtábla velük szemben a szabadságvesztést a Btk. 37. §
(3)bekezdés ad) pontja alapján fegyházban rendelte végrehajtani. A másodfokú bíróság a Btk. 35. §
(1)bekezdésére figyelemmel a vádlottakat szabadságvesztésre ítéltnek tekintette, mely szabadságvesztést I. rendű vádlottal szemben fk. börtönben, II., III. és VII. rendű vádlottal szemben a végrehajtás elrendelése esetén fk. fogházban, IV. és V. rendű vádlottakkal szemben fegyházban, VI. rendű vádlottal szemben börtönben rendelt végrehajtani a Btk. 35. §
(2)bekezdésére figyelemmel. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak esetében megállapította, hogy szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. Az erre vonatkozó rendelkezése azonban nem a törvény szövegének megfelelő volt, ezért az ítélőtábla jelen határozatában megállapította, hogy a vádlottak legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az I., III-VII. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe, azonban annak kezdő és végső időpontját egyik vádlott esetében sem jelölte meg dátumszerűen. A határozat fejrészében pedig az előzetes fogvatartásban töltött idő, és a házi őrizet végső, illetőleg kezdő időpontját tévesen jelölte meg, hiszen az adott vádlott egy napon nem lehet előzetes letartóztatásban és házi őrizetben. Ezért az ítélőtábla a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe az I. rendű vádlott által
  1. december
  2. napjától
  3. december
  4. napjáig, és
  5. március
  6. napjától
  7. december
  8. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve a
  9. december
  10. napjától
  11. március
  12. napjáig és a
  13. december
  14. napjától
  15. március
  16. napjáig házi őrizetben, a III. rendű vádlott által
  17. december
  18. napjától
  19. december
  20. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  21. december
  22. napjától
  23. február
  24. napjáig házi őrizetben, a IV. rendű vádlott
  25. december
  26. napjától
  27. július
  28. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  29. július
  30. napjától
  31. november
  32. napjáig házi őrizetben, az V. rendű vádlott által
  33. december
  34. napjától
  35. április
  36. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  37. április
  38. napjától
  39. május
  40. napjáig házi őrizetben, a VI. rendű vádlott által
  41. december
  42. napjától
  43. július
  44. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  45. július
  46. napjától
  47. november
  48. napjáig házi őrizetben, a VII. rendű vádlott által
  49. december
  50. napjától
  51. december
  52. napjáig előzetes fogvatartásban, illetve
  53. december
  54. napjától
  55. február
  56. napjáig házi őrizetben töltött időt tekintette beszámítottnak a kiszabott szabadságvesztésekbe. (A beszámítás során figyelemmel kellett lenni arra, hogy amennyiben bármely vádlott akár csak 1 órát előzetes fogvatartásban tölt, azt az egész napot előzetes fogvatartásnak kell számítani.) Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a IV. rendű vádlott esetében vagyonelkobzást rendelt el. Nem volt azonban következetes, hiszen a megállapított tényállásból levezetve, az I. és II. rendű vádlott fejenként 24.600,- forint, a III. rendű vádlott a két cselekményt tekintve 29.600,- forint (24.600,- forint + 5.000,- forint), míg a VI. rendű vádlott 5.000,- forinthoz jutott a bűncselekmények elkövetése útján. Továbbá megállapítható a tényállás alapján, hogy a IV. rendű vádlotthoz nem 13.500,, hanem 15.500,- forint került. Ezért az ítélőtábla az I. és II. rendű vádlottal szemben fejenként 24.600,- forintra, a III. rendű vádlottal szemben 29.600,- forintra, a IV. rendű vádlottal szemben helyesen 15.500,- forintra, míg a VI. rendű vádlottal szemben 5.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el a Btk.
  57. §
(1)bekezdés a) pontja alapján. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vagyonelkobzás másodfokon történő elrendelése nem ütközik súlyosítási tilalomba. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a IV. rendű vádlottól lefoglalt 13.500,- forintra rendelte el a vagyonelkobzást, mert a Be. értelmében erre nincs lehetőség. Az 10.Fkf.159/2014/17. ítélőtábla a IV. rendű vádlottól lefoglalt és az ORFK Letéti Számláján bűnjelként kezelt 13.500,- forint lefoglalását a Be. 155. §
(1)bekezdése alapján megszüntette, és a
(2)bekezdés alapján a IV. rendű vádlottnak kiadni rendelte, ugyanakkor a Be. 157. §
(1)bekezdése alapján a vele szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítására visszatartotta. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság kiadni rendelte a [gazdasági társaság megnevezése] részére a
  1. decemberében az I. rendű vádlottól lefoglalt egy doboz bontott cigaretta csomagot, és e vonatkozásban azt is megállapította, hogy csekély mértékben a sértett kára megtérült. Nyilván a bontott csomagolású, közel öt éve lefoglalt cigaretta már értéket nem képvisel, ezért az ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.2112/2011/
  2. tétel alatti bűnjelet a Be.
  3. §
(8)bekezdése alapján megsemmisíteni rendelte. Észlelte az ítélőtábla azt is, hogy bizonyos bűnjeleket az elsőfokú bíróság nem annak rendelte kiadni, akitől azt lefoglalták. Ezért a Bj.2112/2011/10-
  1. tételeket bűnjeleket a II. rendű vádlottnak, a 12-
  2. tétel alatti bűnjeleket az I. rendű vádlottnak, a
  3. tétel alattit a IV. rendű vádlottnak, míg a 24-
  4. tétel alattit, illetve a
  5. tétel alatti helyesen kettő darab telefont és kettő darab SIM kártyát a VI. rendű vádlottnak, míg a Bj.2157/2011/1-
  6. tétel alatti bűnjeleket az V. rendű vádlottnak rendelte kiadni. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a IV. rendű vádlottól lefoglalt gázriasztó fegyver és csőtoldalék elkobzását rendelte el arra hivatkozással, hogy annak tartása a közbiztonságot veszélyezteti. Az elsőfokú bíróság maga hivatkozott arra, hogy a fegyverszakértői vélemény értelmében a IV. rendű vádlott lakásán lefoglalt gázriasztó fegyver megszerzéséhez és tartásához nem szükséges engedély. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság a tényállásában semmi terhelő adatot nem állapított a IV. rendű vádlott esetében erre a gázriasztó fegyverre vonatkozóan, arra nincs adat, hogy azt a IV. rendű vádlott viselte volna. Minderre figyelemmel tehát a gázriasztó fegyver és csőtoldalék megszerzése és tartása nem ütközik jogszabályba, ebből következően az a közbiztonságot sem veszélyeztetheti. Ezért az ítélőtábla a gázriasztó fegyver lefoglalását a Be.
  7. §
(1)bekezdése alapján megszüntette és a
(2)bekezdés alapján a IV. rendű vádlottnak kiadni rendelte. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség számítása során a IV. rendű vádlott esetében egyrészt számítási hibát vétett, mindezeken felül pedig tévedett akkor, amikor az álláspontja szerint bizonyítékot nem szolgáltató szakértő díjakkal kapcsolatosan úgy rendelkezett, hogy azokat az állam viseli. Az iratokból megállapítható, hogy a nyomozás kezdeti szakaszában elvégzett hemogenetikai szakértői vizsgálatra szükség volt, míg a szagazonosítás bizonyítékot is szolgáltatott. A Be. 339. §
(1)bekezdése alapján a szükségtelenül felmerült bűnügyi költséget viseli az állam. Mindezek tükrében az előbbiekben megjelölt három szakértői bizonyítással kapcsolatos bűnügyi költség nem szükségtelenül merült fel, így azokat a vádlottak kötelesek viselni. A fentieken túlmenően pedig észlelte az ítélőtábla, hogy a bírósági iratok
  1. sorszám alatti utóiratának mellékleteként a lefoglalt személygépkocsi tárolásával további 375.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melyet az elsőfokú bíróság elmulasztott a költségjegyzékbe bevezetni, és ennek megfizetésére nem kötelezte az érintett vádlottat. A fentiek figyelembevételével az ítélőtábla jelen határozatában megállapította, hogy az elsőfokú bűnügyi költségből a IV. rendű vádlott helyesen 562.758,- forint megfizetésére köteles, míg az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből I., II., III., IV. és V. rendű vádlottakat egyetemlegesen további 1.349.375,- forint, míg III., IV., V., VI., VII. rendű vádlottakat egyetemlegesen további 240.000,- forint megfizetésére kötelezte a Be.
  2. §
(1)és
(3)bekezdése alapján. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész, valamint a III. rendű vádlott és védője fellebbezését részben alaposnak ítélve, az elsőfokú bíróság ítéletét hivatalból is felülbírálva a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során IV. rendű vádlott kirendelt védőjének díjával 27.730,forint, az V. rendű vádlott kirendelt védőjének díjával 20.000,- forint, míg a VII. rendű vádlott kirendelt védőjének díjával 24.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottakat a Be. 381. §
(1)bekezdése, és a Be. 338. §
(1)és
(3)bekezdése alapján kötelezte. A vádlottak személyazonosító igazolványából megállapította, hogy a III. rendű vádlott anyja vezetéknevének írásmódja helyesen (vezetéknév), lakcíme: [település, utca, házszám] szám, míg a VII. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma [személyazonosító igazolvány szám]. Szeged,
  1. október
  2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. Sefta Márta dr. sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja 10.Fkf.159/2014/
  3. A Fővárosi Ítélőtábla 10.Fkf.159/2014/
  4. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 10.Fk.857/2011/
  5. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része jogerős, és - a II. rendű, a III. rendű és a VII. rendű vádlott esetében fel nem függesztett részében - végrehajtható. Szeged,
  6. október
  7. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.