A határozat elvi tartalma: A perbelépés és a perből való elbocsátás tárgyában hozott végzés az érdemi döntésre a passzív perbeli legitimáció vonatkozásában nem hat ki. A végzésnek csak eljárási joghatása van. A megyei önkormányzat kötelezettségei is átszálltak a törvény erejénél fogva a jogutódra. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.216/2014/12.szám A Kúria Dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt I. r. II. r. III. r. IV. r. felpereseknek Dr. Joó Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen -az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott Dr. Hergert Ibolya ügyvéd általkártérítés megfizetése iránt a Pécsi Törvényszék előtt
- P. 20.095/
- számon megindított perében a Pécsi Ítélőtábla Pf. VI. 20.421/2013/
- számú jogerős ítéletével szemben a felperesek által
- sorszám alatt, az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem, a felperesek által
- június
- napján benyújtott felülvizsgálati ellenkérelem folytán meghozta a következő Í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati rendelkezéseit hatályában fenntartja. kérelmekkel támadott Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 100.000 (Egyszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: Az I. és II. r. felperesek házastársak; a III. és IV. r. felperesek a gyermekeik. A III. r. felperes
- május 15.-én agykárosodással született, emiatt önállóan járni, étkezni nem tud, minden élettevékenységében mások segítségére szorul. Önálló életvitelre a jövőben sem lesz képes. A III. r. felperes egészségkárosodásának a kártérítési felelősség szempontjából beszámítható oka az volt, hogy szülés közben krónikus magzati oxigénhiányos állapot lépett fel, a szülést levezető orvosok azonban ennek ellenére késedelmesen döntöttek a császármetszés elvégzése mellett. A Kórházat ahol az I. r. felperes szült az intézményfenntartó Önkormányzat I. r. alperes
- évben megszüntette. A megszüntetett intézmény kötelezettségei, így a felpereseket ért kár megtérítésének kötelezettsége is, az I. r. alperest terhelték. Az I. r. alperes kártérítési felelősségét a felperesek vagyoni és nem vagyoni káraiért az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság Pf. I. 20.147/2011/
- számú közbenső ítéletével helybenhagyott
- sorszámú közbenső ítéletében megállapította. Ezt követően a II. r. alperes az I. r. alperes jogutódjaként önként perbelépett s az I. r. alperest az elsőfokú bíróság a perből elbocsátotta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. alperest az I-II. r. felperesek javára személyenként 7.000.000 Ft, a III. r. felperes javára 15.000.000 Ft, a IV. r. felperes javára 3.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés, az I. és II. r. felperesek javára
- május
- napjától havi 203.552 Ft és
- június
- és
- április
- napja között lejárt összesen 14.431.455 Ft költségpótló járadék megfizetésére kötelezte. A havonta fizetendő járadékösszegből az ápolás, gondozás fejében fizetendő járadékrész 147.120 Ft, a háztartási többletmunkák ellentételezésére fizetendő járadékrész 18.068 Ft volt. Az elsőfokú bíróság számításai szerint a
- április 30-ig keletkezett járadéktartozásból az ápolásért és gondozásért járó járadékra eső rész 7.360.404 Ft-ot, a házastársi többletmunkákért megállapított járadékra eső rész 1.895.573 Ft-ot tett ki. Kötelezte az elsőfokú bíróság az II. r. alperest az I. és II. r. felperesek keresetveszteségének megtérítésére is. A II. r. felperes javára
- május 1-től a jövőre nézve havi 147.538 Ft keresetveszteséget pótló járadékot is megítélt. A járadékhátralék után
- július 1től járó kamatok megfizetésére is kötelezte a II. r. alperest. Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek és a II. r. alperes is fellebbezett. Az I. és II. r. felperesek az ápolás és gondozás költségeire megállapított
- július
- és
- április
- napja között lejárt 7.360.404 Ft járadékrész 11.316.204 Ft-ra, a háztartási többletmunkákért megállapított járadékrész havi 18.068 Ft-ról havi 54.270 Ft-ra, a
- június
- napja és
- április
- napja között keletkezett ezen a címen megítélt 1.895.573 Ft járadéktartozás 4.521.228 Ft-ra történő felemelését kérték. Kérték az I-II. r. felperesek a III. r. felperes vitelével kapcsolatos közlekedési többletköltségeik pótlására havi 11.349 Ft járadék megállapítását és ezzel az összeggel az ezen a címen megítélt járadék felemelését továbbá a II. r. alperes kötelezését a
- június
- és
- április 30.napja között keletkezett 1.397.441 Ft hátralék valamint
- május 1-től a jövőre nézve megállapított járadék összeg megfizetésére. A II. r. alperes a fellebbezésében az I-II. r. felperesek javára megítélt személyenként 7.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés személyenként 5.000.000 Ft-ra, a III. r. felperes javára megítélt 15.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés 12.000.000 Ft-ra, az IV. r. felperes javára megítélt 3.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés 1.000.000 Ft-ra, a közlekedési többlet költség címén megítélt 378.914 Ft járadékhátralék 86.666 Ft-ra történő leszállítását és a II. r. felperesnek
- május
- napjától fizetendő havi 147.538 F járadékban való marasztalásának mellőzését kérte. Majd a fellebbezési határidő lejártát követően előterjesztett fellebbezés kiegészítésnek címzett beadványában az elsőfokú ítélet teljes megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes a felperesekkel szemben fennálló kártérítési kötelezettsége nem szállt át rá; a kötelezettség továbbra is az I. r. alperest terheli, mert a
- évi CLIV. tv. alapján jogutódlás csak az állam által átvett intézmények tartozásai vonatkozásában következett be, a perbeli esetben azonban nem a törvény hatálybalépésekor meglévő, hanem azt megelőzően már megszűnt megyei önkormányzati intézmény tartozásáról van szó. A másodfokú bíróság az I-II. r. felperesek számára az elsőfokú ítéletben 14.431.455 Ft-ban megállapított járadékhátralék összegét 15.131.465 Ft-ra és kamataira, a
- május
- napjától esedékes járadékot 203.552 Ft-ról 213.248 Ft-ra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése értelmében a II. r. alperes a fellebbezési kérelmét a fellebbezés kiegészítésnek címzett beadványában már nem változtathatta meg, így ha a jogutódlással kapcsolatos álláspontja helyes lenne, a kereset teljes elutasítására akkor sem lenne lehetőség, emiatt a fellebbezés elbírálására csak az eredeti fellebbezési kérelem korlátai között kerülhetett sor. Az elsőfokú bíróság a jogutódlást megállapító végzéséhez anyagi jogerő nem fűződik ezért a másodfokú eljárásban nem volt akadálya a II. r. alperes passzív perbeli legitimációja vizsgálatának. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes jogutódja a törvény rendelkezésénél fogva a II. r. alperes lett. A megyei önkormányzatok konszolidációjáról szóló 2011. évi CLIV. tv. (MÖK tv.) 2. §-ának
(1)bekezdése szerint a megyei önkormányzatok vagyona és vagyoni értékű jogai, a megyei önkormányzatok fenntartásában lévő intézmények, azok vagyona és vagyoni értékű jogai
- január 1-től állami tulajdonba kerültek. A vagyonnal és az intézményekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek a törvény erejénél fogva a törvényben meghatározott szervekre szálltak át. A MÖK tv.
- §-ának
- pontja értelmében az átvett vagyon a megyei önkormányzat vagyona. A vagyonon az aktív és passzív elemeket is érteni kell; az átvett vagyonhoz tartozik így az I. r. alperest terhelő kártérítési kötelezettség is. Az I. r. alperes Önkormányzat a megszüntetett intézménye, a Kórház által okozott kárért jogutódként helytállni volt köteles. Ez a kötelezettség pedig a törvény rendelkezéseinél fogva, mint passzív vagyonelem a II. r. alperesre szállt át. Alaptalanul állították az I. és II. r. felperesek, hogy az elsőfokú bíróság ápolás, gondozás és a háztartási munkák ellentételezésére szolgáló járadékot úgy kezelte mintha az jövedelemveszteséget pótló járadék lenne. „A közterhek nélkül figyelembe vett összeg a munka valós ellenértéke". A közterheket csak akkor lehetne a szóban lévő járadék összeghez hozzászámítani; ha azok költségként idegen munkaerő igénybevétele esetén ténylegesen felmerültek volna. „Az egyértelműség kedvéért célszerűbbnek látta az egy órára eső ellenértéket meghatározni a hétköznapi értelemben nettó értéken, ami azonban a végeredményét illetően az elsőfokú bíróság számítási módjával megegyezik". Az elsőfokú bíróság azonban a lejárt ápolási és gondozási járadék meghatározásánál számítási hibákat vétett, amelyeket ki kellett javítani. A háztartási többletmunkákért megállapított járadékot illetően az elsőfokú ítélet indokai annyiban pontosításra szorulnak, hogy a II. r. felperes átlagosan napi 8 órai (főállású) kieső munkájának ellentételezésére jövedelempótló járadékot kap, tehát a háztartási többlettevékenységet nem kizárólag a szabadideje terhére végzi. Az utazási többletköltségekkel kapcsolatban pedig annyiban nem helytálló az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy az I-II. r. felperesek megsértették a kárenyhítési kötelezettségüket azzal, hogy az un. DSGM terápiát a III-IV. r. felperesek nem lakóhelyükön vették igénybe, hanem a kezelésekre a gyermekeket ... vitték kezelésekre. A gyermekek szempontjából létfontosságú rehabilitáció bizalmi kérdés, így a felperesek igényt tarthatnak „a bevált és általuk megbízhatónak tartott terápiára és terapeutára". Az utazásuk költségeinek megtérítését ezért az I-II. r. felperesek megalapozottan kérték. Mindezért az I-II. r. felperesek fellebbezése részben alapos volt s az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatva a
- június
- napja és
- április
- napja között keletkezett ápolási és gondozási járadékhátralék összegét 7.360.404 Ft-ról 7.423.363 Ft-ra, az ugyanebben az időszakban lejárt, az utazási többletköltségek pótlására szolgáló járadéktartozás összegét 759.099 Ft-ról 1.396.150 Ft-ra, a
- május
- napját követően esedékes járadék összegét 1653 Ft-ról 11.349 Ft-ra kellett felemelni. A II. r. alperes fellebbezése teljes mértékben alaptalan volt; az elsőfokú ítélet II. r. alperes által támadott rendelkezései és azok indokai helytállóak voltak. A jogerős ítélet ellen a felperesek és a II. r. alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Az I-II. r. felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, s a
- június
- napja és
- április
- napja között lejárt ápolási és gondozási járadéktartozás 11.344.408 Ft-ra, a háztartási munkákért megállapított járadékhátralék összegét 2.268.207 Ft-ra, a háztartási munkákért fizetendő járadék összeget
- május
- napjától havi 27.585 Ft-ra kérték felemelni. Valamennyi felperes kérte a jogerős ítélet indokainak megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében a II. r. alperes jogutódlás vonatkozásában előterjesztett fellebbezését érdemben nem bírálhatta volna el a másodfokú bíróság. A II. r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Az I-II. r. felperesek a felülvizsgálati kérelmük mellett azzal érveltek, hogy az ápolásért, gondozásért és a háztartási többletmunkákért követelt járadék összegének meghatározásánál az ilyen munkák ellenértékéből nem lehet levonni a közterheket; a közterheket a járadék összeg meghatározásánál csak a jövedelemveszteség kiegyenlítésére szolgáló járadék esetén kell levonni a munka ellenértékének bruttó összegéből. A járadékok nettó összegben való megállapítása a káronszerzés tilalmába is ütközik. A felperesek a másodfokú bíróság jogutódlást illetően elfoglalt jogi álláspontját illetően kifejtették, hogy a másodfokú bíróság a jogutódlás kérdésével már nem is foglalkozhatott volna, mert az elsőfokú bíróság jogutódlás tárgyában hozott végzése külön fellebbezéssel megtámadható volt, a Pp. 254. §
(1)bekezdése értelmében pedig azokat a végzéseket, amelyek külön fellebbezéssel megtámadhatók a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel együtt nem bírálhatja felül. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes megyei önkormányzatot jogutódi minőségében terhelte kártérítési felelősség az időközben megszüntetett intézményének alkalmazottai által okozott károkért. A felperesek és az I. r. alperes közötti jogviszony nem azonos a MÖK tv-ben meghatározott jogviszonnyal. A MÖK tv. 2. §
(1)bekezdése szerint csak az átvett vagyonnal és intézménnyel kapcsolatos fenntartási jogok és kötelezettségek szálltak át az államra, a Kórház nem átvett intézmény. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Előre bocsátja a Kúria, hogy az elsőfokú ítélet a II. r. alperes által határidőben érkezett fellebbezéssel nem támadott részében, mint ahogy ezt a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen megállapította, már elsőfokon jogerőre emelkedett, azt pedig a Pp. 247. §-ának
(2)bekezdése kizárta, hogy a fellebbezési határidő leteltét követően a fellebbezését a II. r. alperes kiterjessze arra az ítéleti rendelkezésre amely a Pp. 228. §
(3)bekezdése szerint már jogerőre emelkedett. Az ítéleti rendelkezés, amelyre utóbb a fellebbezést nem lehetett kiterjeszteni a Pp. 271. §
(1)bekezdésének a) pontja értelmében felülvizsgálati kérelemmel sem támadható meg. A II. r. alperes tehát a jogerős ítélet teljes megváltoztatását a felülvizsgálati eljárásban már nem kérhette. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság a jogutódlás kérdésében is. A II. r. alperesre a MÖK tv. 2. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében az I. r. alperes vagyona mint egész szállt át. Ebbe a vagyonba mint passzív vagyonelem beletartozott az I. r. alperes felperesekkel szemben fennálló kártérítési kötelezettsége is. Az állam, s így a II. r. alperes nem a megszüntetett kórház, hanem az I. r. alperes jogutóda; tévesen hivatkozott tehát a II. r. alperes arra, hogy azért nem terheli a felperesekkel szemben a kártérítési kötelezettség, mert a „Kórház nem átvett intézmény". Alaptalanul hivatkoztak a felperesek is arra, hogy a jogutódlás kérdésével a másodfokú bíróság már nem is foglalkozhatott volna, mert az elsőfokú bíróság jogutódlás kérdésében hozott végzése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, a külön fellebbezéssel megtámadható végzéseket pedig a másodfokú bíróság nem bírálhatja felül. A perbelépés tárgyában hozott végzésnek csak eljárási joghatása van. A perbeli legitimációt az anyagi jog szabályai szerint kell megítélni. Ezért az, hogy a perbe vitt jog a felperest illeti-e és az, hogy az az alperes ellen érvényesíthető-e ítélettel eldöntendő kérdés. A másodfokú bíróság ezért a jogutódlást mint érdemi döntésére tartozó kérdést, annak ellenére is vizsgálhatta, hogy az alperes személyében történt változás tárgyában hozott külön fellebbezéssel megtámadható végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Helyesen döntött a másodfokú bíróság az I-II. r. felperesek járadékok tárgyában hozott jogerős döntést támadó felülvizsgálati kérelméről is. A szabad idő terhére, a károsult által személyesen végzett munkák a káresemény előtti életmód hátrányos megváltoztatását, az életvitel elnehezülését eredményezik, ezért azok ellentételezésére a nem vagyoni kártérítés szolgál. Az eljárt bíróságok azonban a kérdéses ápolási, gondozási és háztartási többletmunkákat, az I-II. r. felpereseket ért vagyoni hátránynak tekintették, amit a II. r. alperes felülvizsgálati kárelmében nem kifogásolt. A munkák ellenértékének meghatározásához az elsőfokú bíróság támpontként használta a minimálbér összegét. Ezeknek a munkáknak az ellenértékét nem lehet pontos számításokkal meghatározni. A másodfokú bíróság bár nem ekként nevezte meg, de lényegében általános kártérítésként tartotta megítélhetőnek a járadékokat. A Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával egyetértett. Minthogy a II. r. alperes a Ptk. 357. §-ának
(1)bekezdése alapján a járadékokkal általános kártérítésként tartozik s a járadékok összegének meghatározása helyes mérlegelés eredménye, nincs jelentősége annak, hogy a minimálbérből a közterheket le kellene vonni vagy sem. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelmek nem vezettek eredményre. A II. r. alperes a felülvizsgálati eljárásban azonban nagyobb arányban lett vesztes mint a felperesek, ezért a II. r. alperes a Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 84. §
(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni a felperesek felülvizsgálati részperköltségét. A felperesek személyes költségmentessége és a II. r. alperes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő