Pfv.20844/2013/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban általában nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének értékelésének. Erre csak a tényállás feltáratlan volta, vagy a mérlegelés körébe vont bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes értékelése adhat alapot. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.844/2013/5.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a Lázár Zsigmond Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lázár Zsigmond ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Bíróságon 31.P.89.859/

1. szám alatt folyamatban volt és a Törvényszék 67.Pf.639.711/2012/
2. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az alperes
3. június 3-án megalakította Horvátországban 21.200 kuna törzstőkével a P. nevű céget, amelynek üzletrésze 50 %-ban őt, 25 %-ban házastársát, 25 %-ban pedig C. N. illette meg. A cég T.ben egy lángossütőt kívánt üzemeltetni, de az üzlethelyiség megvásárlásához és a tevékenység beindításához nem rendelkezett elegendő tőkével. Az alperes ezért az édesapja, P. I. élettársától, a felperestől kért és kapott kölcsön 9.000.000 forintot, mely
4. május 2-án került átutalásra a bankszámlájára. A felperes maga is látott lehetőséget a vállalkozásban, ezért a kölcsönön felül abban is megállapodott az alperessel, hogy ő és P. I. a cégben való részesedés fejében tevékenyen is részt vesznek az üzlet beindításában. A
5. május 5-én megkötött szerződés szerint az alperes házastársa és C. N. 2.400 - 2.400 kuna értékben a felperesre, 800 - 800 kuna értékben pedig P. I.-ra ruházta át üzletrészének egy részét. A felperes által így megszerzett üzletrész szerződés szerinti értéke 171.648 forintnak, a P. I. által megszerzett rész pedig 57.216 forintnak felelt meg. A felperes és az élettársa
6. nyarán - július végéig - T.-ben tartózkodtak és személyesen közreműködtek az üzleti tevékenység beindításában. A cég azonban veszteséges volt, így az alperes
7. augusztusában felhagyott annak működtetésével. Az alperes házastársa és C. N. az általuk
8. április 23-án írt meghatalmazás szerint hozzájárultak ahhoz, hogy a felperes által fizetendő összeg az alperes bankszámlájára kerüljön, majd azt az alperes továbbítsa a cég számlájára. A felperes ezt követően kérte vissza az alperestől a pénzt, aki először a megvásárolt üzlethelyiség kiadásából származó bevételből, majd a teljes üzlet átadásából szeretett volna kompenzációt adni, de az üzlethelyiséget nem sikerült kiadnia, a felperes pedig nem akarta azt működtetni. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 9.000.000 forint és ennek a
9. május 3-tól járó késedelmi kamata megfizetésére. Előadta, hogy a pénzt kölcsön adta az alperesnek, a megszerzett üzletrészért személyes közreműködést vállalt az üzlet beindításában. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte a 9.000.000 forint átvételét, de előadta azt, hogy az az átruházott üzletrész ellenértéke volt. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 9.000.000 forint és járulékai megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes az eljárás során következetes nyilatkozatokat tett, míg az alperes előadásai ellentmondásosak voltak. Azt, hogy a felek között ténylegesen kölcsönszerződés jött létre megerősítette, hogy először az alperes előadása szerint is kölcsönben állapodtak meg. A pénzmozgás célja nem vitásan az üzlethelyiség megvétele és az üzlet beindítása volt, a rendelkezésre álló okiratokból pedig nem lehetett megállapítani, hogy a felperes az üzletrész ellenértékére fizette volna ki a 9.000.000 forintot. Az alperes által csatolt meghatalmazások szerint a vételár az alperes házastársának és C. N.-nek járt volna, de az üzletrész átruházásáról szóló szerződésekben nem ez a vételár szerepelt, a 9.000.000 forintot pedig az alperes tagi kölcsönként vitte be a cégbe. A meghatalmazások szerint fel sem merülhetett, hogy a felperes közvetlenül a cégnek fizetne 9.000.000 forintot és az üzletrész vételára egyébként sem illette volna meg a saját üzletrésszel nem rendelkező céget. Az alperes sérelmezte, hogy az apja és a felperes egy idő után már nem segítette és hivatkozott arra, hogy emiatt egyedül már nem tudta tovább vinni az üzletet. Ez arra utalt, hogy valóban volt a felperes és P. I. részéről kötelezettségvállalás a személyes közreműködésben megnyilvánuló segítségnyújtásra, ami viszont a felperes azon előadását támasztotta alá, amely szerint ennek fejében kapták az üzletrészeket. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a vállalkozás csődje után az alperes próbálta kompenzálni a felperes veszteségét és figyelembe vette, hogy az alperes előadása szerint a felperes olyan cégért fizetett volna 9.000.000 forintot, amely még el sem kezdte a működését. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az üzletrészt a gyors anyagi támogatásának és a személyes közreműködésének fejében szerezte meg, a 9.000.000 forintot viszont kölcsönként adta az alperesnek. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján hagyta helyben. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a jogügylet egyetlen közvetlen tanújának, P. I.-nak a tanúvallomását és helytállóan állapította meg azt is, hogy a többi tanú csak közvetetten a felektől szerzett tudomást a történtekről. Az üzletrész adásvétel és a kölcsön két külön jogviszony volt, a kölcsönből a felperes tulajdonát is képező gazdasági társaságba történt beruházás folytán a felperes részesedése és az értéknövekedés, valamint a kölcsön visszafizetése, illetve kamata egymástól függetlenül illették meg ezért a felperest. A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak hatályon kívül helyezésével hozzon a jogszabályoknak megfelelő ítéletet, míg másodlagosan indítványozta a másodfokú bíróság vagy az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezés mellett - az elsőfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az elsőfokú bíróság P. I. tanúvallomásának kivételével valamennyi tanú vallomását kirekesztette a bizonyítékok közül, mert csak ez a tanú rendelkezett közvetlen tudomással a történtekről, míg a többi tanú rokoni, vagy baráti kapcsolatok alapján erősen kötődött a megidézését kérő félhez. Nem vette figyelembe azonban az elsőfokú bíróság azt, hogy P. I. tanúvallomása ellentmondásos volt, mert bár először a felperes kölcsönről szóló előadását támasztotta alá, utóbb mégis arról nyilatkozott, hogy élettársa a pénzt a gazdasági társaságnak kívánta nyújtani azzal, hogy abból 6.000.000 forintot az üzlethelyiség, 3.000.000 forintot pedig a tevékenység beindítására szánt. Ezt az eljárt bíróságok a Pp.
10. §-ának