Pfv.21751/2013/6 – Kúria

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.751/2013/6.szám A Kúria a dr. Szegedi Ilona ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a Naszádos és Prónai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Naszádos Krisztina ügyvéd) által képviselt alperes ellen közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 3.P.XI.23.678/

1. számon folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 53.Pf.635.834/2012/
2. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az I. és II. rendű felperesek egyetemlegesen 70.000 (Hetvenezer) forint, míg az alperes 35.000 (Harmincötezer) forint összegű felülvizsgálati eljárási illetéket kötelesek megfizetni külön felhívásra a Magyar Államnak. A peres felek a felülvizsgálat során felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes - háromlakásos társasház - tulajdonostársai a
3. szeptember 8-án tartott közgyűlésén 16 határozatot hoztak. A közgyűlésen a 24/100 arányú tulajdonjoggal rendelkező, a közgyűlés összehívását a tetőtér beépítése és gépkocsibeállók kialakítása céljából kezdeményező felperesek nem vettek részt. A közgyűlés
4. számú határozatával megerősítette a
5. május 27-i közgyűlés azonos számú határozatát a kémények javításáról, mely szerint ezzel kapcsolatban a felpereseket a tulajdoni hányaduknak megfelelő 33.125 forint közös költség fizetési kötelezettség terheli. A tulajdonostársak
6. számú határozatukkal elfogadták a tető azbeszttartalmának vizsgálatával kapcsolatos közös képviselői intézkedéseket. A határozat rögzítette, hogy az elvégzett vizsgálat szerint az azbesztveszély miatt a padlásteret le kell zárni, a vizsgálat költségeiből a felpereseket 24.000 forint terheli. A
7. szám alatti határozat felhatalmazta a közös képviselőt, hogy - amint a szükséges forrás rendelkezésre áll - fizesse vissza a V. Kft. tulajdonostárs (a ház jelenlegi közös képviselője) által a társasház részére a
8. évi költségek fedezése céljából nyújtott 81.204 forint kölcsönt. A felperesek keresete a közgyűlés 3-
9. számú határozatai érvénytelenségének megállapítására irányult. A
10. számú határozattal kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a megelőző,
11. május 27-i közgyűlés azonos számú határozatát bíróság előtt megtámadták, a felmerülő munkálatokra elengedhetetlen több árajánlat beszerzése, az ezzel ellentétesen elfogadott határozat sérti a felperesek érdekeit. A
12. számú határozattal elfogadott költségeket indokolatlannak tartották, a vizsgálat eredménye azonnali intézkedést nem tett szükségessé, és nem mutatott az egészségre veszélyes értékeket, ezért a meghozott határozat ugyancsak kisebbségi érdekeiket sérti. A
13. számú határozattal kapcsolatban szükségesnek tartották az annak alapjául szolgáló bizonylatok beszerzését. Sérelmezték: többszöri kérésük ellenére az egyes munkálatok megrendelése előtt a többi tulajdonostárs nem tájékoztatja őket. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Rámutatott: a korábbi,
14. május 27-i közgyűlés
15. számú határozatának érvénytelensége iránti per a felperesek pervesztességével zárult, kötelező tartalékkéményük díját a társasház fizeti. Hangsúlyozták: az azbesztszennyezés vizsgálata indokolt volt, az akkreditált labort pedig kifejezetten a felperesek magatartása miatt kellett bevonniuk. Az elsőfokú bíróság ítéletével a
16. szeptember 8-án hozott 8.,
17. és
18. számú határozatok érvénytelenségét állapította meg, ezt meghaladóan elutasította a keresetet. A
19. számú határozat kapcsán kifejtette az elsőfokú bíróság: a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint a kémények újraépítése szükséges, ezért az azonos tárgyú, május 27-i közgyűlés azonos számú határozatának megerősítése nem sérti a felperesek érdekeit. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperesek
20. számú határozattal kapcsolatos álláspontját és rámutatott: a tető azbeszttartalmának vizsgálatára elrendelt laborvizsgálat, ekként az azzal felmerült kiadás indokolatlan, mivel a szakvélemény szerint a palafedést úgyis cserélni kell. Indokolatlan volt a padlás lezárása is, mert az azbesztrost koncentrációja nem haladja meg a határértéket. A
21. számú határozatra vonatkozó döntését azzal indokolta az elsőfokú bíróság, hogy a csatolt elszámolás szerint a V.Kft. alappal tart igényt a 81.204 forintra, mert tulajdonostárs kft. kétszeresen fizette meg, vonatkozó határozat nem érvénytelen. az összeget a ezért az erre A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, a
22. számú határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasította, ugyanakkor megállapította a
23. számú határozat érvénytelenségét, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a
24. számú határozat a felperesek által hivatkozott okból nem érvénytelen, a társasházról szóló
25. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) ugyanis valamennyi közgyűlési határozat tekintetében önálló megtámadási jogot biztosít, ezért a korábbi közgyűlés azonos tartalmú határozatának eredménytelen megtámadása nem alapozza meg a jelen per tárgyát képező határozat érvényességét, és ez okból a kereset elutasítását. A határozat érdemi vizsgálatát követően ugyanakkor arra az álláspontra jutott a másodfokú bíróság, hogy az indokolt kéményjavítás költségeinek tulajdoni hányadok szerinti felosztása akkor sem sérti a felperesek érdekeit, ha hasonló tárgyú igényükről a közgyűlés egyidejűleg nem döntött: a felperesek igazolt költségeik arányos megtérítésére tarthatnak igényt. Tévesnek találta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a
26. számú határozattal kapcsolatos álláspontját, mert a szakvéleményből kitűnően a padlástéri javítások megfelelő technológiájának kiválasztásához a tető anyagának ismerete szükséges volt, az elvégzett vizsgálat költsége pedig annak szükségtelensége esetén is terheli a tulajdonostársakat. Ugyancsak a szakvélemény értelmében a tető felújításáig a padlástér lezárása is indokolt, ezért a
27. számú határozat - az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben nem sértett felperesi érdekeket. A
28. számú határozat tekintetében a másodfokú bíróság ugyancsak az elsőfokú bírósággal ellentétes következtetésre jutott: a jogerős ítélet indokolása szerint a peradatok nem támasztották alá, hogy a V.Kft. a
29. év költségét kétszeresen fizette meg, vagy arra kölcsönt nyújtott az alperesnek. Rámutatott: nem ad alapot a visszafizetésre, ha a közös költség fizetési kötelezettségét csak az egyik tulajdonostárs teljesítette. A felperesek a jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a társasház speciális tulajdoni viszonyait: a felperesek 24%, a másik két lakás pedig egy család érdekeltségébe tartozik. Ezekből a tulajdoni arányokból álláspontjuk szerint az a jogsértő helyzet következik, hogy a felperesek nem tudnak érvényt szerezni jogos érdekeiknek a többséggel szemben. Érvelésük szerint önmagában sérelmes, hogy a közgyűlés a felperesek indítványát indokolás nélkül elutasította, a
30. számú határozat „érvényességének kimondása" pedig a többség érdekeinek érvényesülése jegyében sérti az egyenlő bánásmód elvét és az Alaptörvény XIV. cikkében foglaltakat. Érvelésük szerint a kisebbség érdekeinek sérelme miatt a 3-
31. számú határozatok érvénytelensége nem lehet kérdéses. Tévesnek tartották azt az ítéleti álláspontot, hogy a parkolóhelyek kialakítása nem tartozik a Tht.56.§ 3.) pontjának hatálya alá, ez a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás, amelyről csak egyhangú határozat hozható. Kifogásolták, hogy a másodfokú bíróság ugyan kimondta igazolt költségeik beszámíthatóságát, mivel azonban a kéményjavítással kapcsolatos határozat érvényességét fenntartotta, elszámolási igényüket a felperesek csak egy másik perben érvényesíthetik. Felrótták a bíróságoknak, hogy elegendőnek tartották a többségi tulajdonos akaratát a tető javításához, eszerint ugyanis a felperesi kisebbségnek kötelessége az így felmerülő költségek viselése. Álláspontjuk szerint ez a fajta társasházi működés kiszolgáltatottá teszi a helyzetüket. Az eljárt bíróságok nem voltak figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság
32. számú PK véleményében és a Polgári Törvénykönyvről szóló
33. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 143.§

(1)bekezdésében foglaltakra, a használat kérdésében nem a tulajdoni hányadok, az okszerű gazdálkodás és a törvényes érdekek figyelembevételével döntöttek. A társasház ügyvédi képviseletét illetően rámutattak: az csupán lehetőség a társasház számára. A közgyűlés által elfogadott költségek ráadásul zömmel olyan teendőkkel kapcsolatban merültek fel, melyek a Tht.43.§-a szerint a közös képviselő feladatát képezik, ezért ellentétesek az okszerű gazdálkodás követelményével. A perköltség összegét eltúlzottnak találták, utalva arra, hogy a jogi képviselő az e tárgyban csatolt mellékleteket korábban más perben is előterjesztette, ezért az ügyvédi költségek felemelése a másodfokú bíróság által alkalmazott mértékben indokolatlan. Hangsúlyozták: az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a törvényi rendelkezést is, amely szerint a kevesebb, mint 6 lakást tartalmazó társasházak esetében a Tht. szerinti működés nem kötelező, és az alperes nem hozott olyan közgyűlési határozatot, amely szerint kizárólag a Tht. alapján kíván működni, e szabályok követése egyébként csak a többségi tulajdonos érdekeit szolgálja. A Tht. szerinti működés esetében ugyanakkor a kisebbségnek nincs lehetősége arra, hogy a működés rendjét megváltoztassa, a közös képviselőt leváltsa. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresetüknek helyt adó döntés meghozatalát kérték, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a

1. számú határozat vonatkozásában az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete e tekintetben iratellenes, az eljáró bírói fórum emellett indokolási kötelezettségét is megsértette, a bizonyítékokat a Pp.206.§-ában kifejtettekkel ellentétesen értékelte. Hangsúlyozta: a másodfokú bíróság nem indokolta az elsőfokú bíróságéval ellentétes álláspontját, jóllehet a határozatban foglalt visszafizetési kötelezettséget a per irataihoz csatolt okirat alátámasztja. Értékelni kérte, hogy a határozattal szemben a felperesek sem hoztak fel konkrét kifogást, közös költséget sosem fizettek, ugyanakkor felesleges kiadásokat idéznek elő. A társasház működését ilyen körülmények között csak a V.Kft tulajdonostárs kölcsönével lehetett fenntartani, a kölcsön a tulajdonostárs részére visszajár. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet részben elutasító döntésére figyelemmel a közgyűlés
2. és
3. számú határozatai tekintetében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A
4. számú határozattal kapcsolatban kifejtette: a közös tulajdonú kémények és falazatok karbantartása közös teher, arányos részét a felpereseknek viselniük kell. Ez a kötelezettség kisebbségi érdeket nem sérthet, a felperesek által hivatkozott egyenlő bánásmód elvével sem ütközik. Hangsúlyozta: a
5. számú határozat tárgyát képező azbesztszennyezés vizsgálata sem volt indokolatlan, külső szakértő bevonása épp a felperesek magatartása miatt volt szükséges. Előrebocsátja a Kúria: a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet a
6. és
7. számú határozat kivételével elutasító Pfv.I.21.751/2013/
8. számú végzésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban érdemi vizsgálat tárgyát kizárólag e két közgyűlési határozat, továbbá az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapján a
9. számú határozat érvényessége képezte. Az I. és II. rendű felperes felülvizsgálati kérelme, valamint az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a következők miatt nem alapos. A Pp.270.§

(2)bekezdése és a Pp.275.§

(3)bekezdése együttes értelmezéséből következően eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi, vagy az érdemi döntést lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértés lehet. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a Tht. szabályainak alkalmazását kifogásolták, álláspontjuk szerint hat lakásnál kevesebbet számláló társasházukban e szabályok alkalmazása nem kötelező, és a társasház sem hozott ilyen határozatot. Arra az esetre, ha ezen álláspontjuk nem fogna helyt, a Tht.42.§-ának téves alkalmazására hivatkoztak. A Kúria a Tht. szabályainak alkalmazásával kapcsolatos hivatkozás tekintetében rámutat: a Tht. rendelkezése szerint a legfeljebb hatlakásos társasház közössége számára valóban nem kötelező, csupán lehetőség a Tht. szabályainak alkalmazása, abban az esetben, ha a társasház közössége működését a törvény hatálya alá helyezi (Tht. 13.§

(3)bekezdés). Az adott esetben azonban az alperes társasház 1976-ban történt megalakulása óta társasházként, a társasházakra vonatkozó jogszabályok szerint, a Tht.-nak megfelelő szervezettel és tisztségviselőkkel működik, ez pedig annyit jelent, hogy a Tht. szabályai valamennyi tulajdonostársra kötelezők. A Kúria utal arra: a társasházközösség a Tht.13.§

(3)bekezdésében foglalt törvényi előírásnak megfelelő határozat meghozatala nélkül, a mindennapi működés gyakorlatával is kifejezésre juttathatja, hogy a Tht. szabályait követi. Tekintve, hogy ez a fajta működés az alperes esetében egyértelműen megállapítható, az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül bírálták el a keresetet a Tht. rendelkezései alapján. A Kúria utal arra: a Tht. 42.§-ának kisebbségvédelmi szabályai ugyanakkor - érdeksérelem esetén - épp a felperesek által kifogásolt helyzetekre nyújtanak védelmet. Az adott esetben azonban sem a 6., sem a

1. számú határozat tekintetében nem volt megállapítható a felperesi érdekek sérelme: a kéményjavítás, illetve a tető azbeszttartalma vizsgálatának szükségességét a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alátámasztotta, és arra sem merült fel adat, hogy a vizsgálat költségei eltúlzottak voltak. Önmagában az a körülmény, hogy a felperesek a munkálatokkal, illetve azok költségeivel nem értenek egyet, érdeksérelmet nem, legfeljebb eltérő felperesi álláspontot jelent. Megjegyzi a Kúria: a tulajdonostárs az állag megóvásához szükséges kiadásokat Ptk. osztatlan közös tulajdonra vonatkozó szabályai szerint (Ptk.142.§) is viselni köteles, így a felperesek a Tht. rendelkezéseinek mellőzése esetén sem mentesülhettek volna a költségek viselése alól. Helytállóan hivatkoztak ugyan arra, hogy általában indokolt az egyes munkálatok elvégzése előtt több árajánlat beszerzése, az adott esetben azonban, tekintve, hogy a szakvéleményben foglaltak értelmében a felmerült költségek nem voltak eltúlzottak, ennek elmulasztása sem eredményezi a felperesi érdekek sérelmét. A kifejtettek szerint a felperesek felülvizsgálati kérelme folytán az érdemi vizsgálat tárgyát képező közgyűlési határozatok tekintetében a jogerős ítéletet hozó bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy azok sem jogszabályt, sem kisebbségi érdeket nem sértenek. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét eljárási szabálysértésre alapította: állítása szerint a perben csatolt iratok a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakkal szemben kellő bizonyítékul szolgálnak a
2. számú határozatban foglalt követelésére. A Kúria rámutat: az ebben a kérdésben rendelkezésre álló adatok szerint a
3. évben felmerült teljes társasházi működéssel felmerült költséget, 81.204 forintot a társasházat képviselő V.Kft. fizette meg. Tekintve, hogy a felperesek a közös költség alapját képező
4. áprilisi közgyűlés határozatait is keresettel támadták meg, az adott évben közös költséget egyik tulajdonos sem fizetett, ezért került arra sor, hogy a közös képviselő a ténylegesen felmerült költségeket fizette ki. Ezt követően a kft. a tulajdoni hányadára jutó közös költséget - 49% -
5. május 31-i átutalással megfizette. Az adatok alapján a másodfokú bíróság helytállóan utalt arra: önmagában az a körülmény, hogy egy adott év közös költségét teljes egészében csak az egyik tulajdonos fizette meg, nem ad alapot a társasházzal szembeni visszakövetelésre. Az iratok között található,
6. március 5-i megállapodás értelmében - melyet a közös képviselő tulajdonostárs V. Kft. és H-né S.Zs., ugyancsak a társasház tulajdonostársa kötött a társasházzal - a kft. és H-né tulajdonostárs összesen 150.000 forint kölcsönt bocsátanak a társasház rendelkezésére a
7. február 2-án tartott közgyűlés által elfogadott életveszély elhárító munkák elvégzésére; a kft. utóbb jogosult a „teljes összeg behajtása érdekében" a felperesekkel szemben eljárni. A továbbiakban, a már ismert adatok szerint a kft. a
8. évi működéssel ténylegesen felmerült költségeket fizette ki, míg a 2008-ban kelt okiratban foglalt pénzösszeg társasház általi bevételezésére nem áll rendelkezésre adat. A bizonyítékokból mindössze annyit lehet megállapítani, hogy a társasház egyik tulajdonostársa, a V. Kft. fizette ki az adott év költségeit, ez pedig legfeljebb arra ad lehetőséget, hogy a nem fizető tulajdonossal szemben fellépjen az őt terhelő összeg erejéig. A kifejtettek értelmében a jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság helytállóan, a Pp.-ben foglalt szabályoknak megfelelően értékelte a bizonyítékokat, a peres eljárás költségeiről is a jogszabályoknak megfelelően, részletesen indokolt mérlegelés alapján határozott, ezért ítéletének megváltoztatására nem volt mód, azt a Kúria a Pp.275.§

(3)bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. Tekintve, hogy sem a felülvizsgálati, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp.270.§

(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp.81.§

(1)bekezdésében foglaltak értelmében határozott a felülvizsgálati eljárás költségeinek viseléséről, míg a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati eljárás illetékéről szóló rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§

(3)bekezdés d.) pontján, 50.§

(1)és

(3)bekezdésén, valamint a Pp. 78.§

(1)bekezdésén, a 6/1986. (VI.26) IM rendelet 13.§

(2)bekezdésén és a 15.§

(1)és

(3)bekezdésén alapul. ,

1. szeptember
2. Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró