Pf.20172/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

F. Ítélőtábla 17.Pf.20.172/2014/

1. A F. Ítélőtábla a Gremsperger Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Gremsperger Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Petrik Péter ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen élettársi vagyonközösség megszüntetése iránt indított perében a B. Törvényszék
2. december
3. napján meghozott 12.P.22.419/2012/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A F. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 19.050 (Tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felek
6. évben ismerkedtek meg és szoros érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük.
7. évtől kezdődően az alperes tulajdonában álló Z., 331 hrsz. alatti ingatlanon lévő épületben laktak. Az épületben a burkolási munkákat, a nyílászárók szigetelését már az együttélésük alatt végezték el, ekkor történt meg a konyhaszekrény beépítése is.
8. évben vásárolta meg az alperes a Z., A.-i ingatlant (továbbiakban: A. ingatlan). Az ingatlant az alperes a felperes nagymamájától vette, a vételár kizárólag az alperes megtakarításaiból származott. Ezen az ingatlanon az alperes
9. évben építkezésbe kezdett, amelynek bekerülési költségeit a vállalkozásaiból befolyó jövedelemből fedezte. Az épület körüli parkosított kertet a felperes alakította ki.
10. évtől kezdődően itt éltek a felek.
11. évben az alperes értékesítette a 331 hrsz. alatti ingatlant, amelynek vételárából megvásárolta a Z., 0155/10 hrsz. alatti ingatlant, amelyet a közművesítés és a földmunkák elvégzése után
12. évben értékesített.
13. évben vásárolta meg az alperes a Z. D. parti ingatlant a 331 hrsz. alatti ingatlan értékesítése során befolyt vételárból, valamint a vállalkozási tevékenységéből származó jövedelméből. Ezt az ingatlant közművesítette, támfallal látta el. A telken egy lakókocsi áll, amely a felek közös lakhatását szolgálta, amikor az A. ingatlant bérbeadás útján hasznosították. A felperes
14. április
15. és
16. december
17. napja közötti időtartamban munkaviszonyban állt. Az alperes a téli időszakban Szlovákiában, majd Ausztriában, később pedig Olaszországban síoktatóként dolgozott, az év további időszakában pedig földmunkagépekkel végzett vállalkozási tevékenységet. Az alperes külföldön tartózkodásának időtartama alatt - szilvesztertől húsvétig - a felperes egyedül lakott az A. ingatlanban. A rezsiköltségeket ő fedezte, de azzal elszámoltak a felek, és az alperes utólagosan kifizette a költségek felperes által befizetett összegét.
18. évtől kezdődően az alperes támogatásával a felperes is síoktatási tevékenységbe kezdett, amelyet később az alperessel együtt folytatott. Az alperes a felperesnek a síelés helyszínére történő utazási költségeit megtérítette és a felperes által elvégzett oktatás ellenértékét is hetente kifizette a felperesnek. Az alperes síoktatáshoz szükséges vendégkörét utazási iroda biztosította, de a vendégkönyvről a felperes listát, adatbázist készített és hírleveleket küldött az ügyfeleknek. A vendégek válaszaikat közvetlenül az alperesnek küldték meg, az ügyfelekkel az alperes tartotta a kapcsolatot és az alperesnek fizették a síoktatás díját.
19. és
20. évben a felperes Angliában dolgozott házvezetőnőként, ekkor az alperes is a felperest alkalmazó családnál lakott. Az alperes nyelvtanfolyamon vett részt, alkalmi munkákat végzett, jövedelmeiket nem osztották meg egymással. A felperes hazaérkezését követően az Angliában szerzett jövedelmét a szüleitől kapott készpénzzel kiegészítve B.M.úton egy lakásingatlant vásárolt, amelyet bérbeadás útján hasznosított. 4.000.000 forint értékű megtakarítását pedig gyémánt alapú befektetési formában helyezte el. A felek együttélésük alatt öt alkalommal exkluzív utazásokon vettek részt, - ÚjZélandon, Indonéziában, Krétán, Floridában és Taiwanon - amelynek költségeit külön finanszírozták. Egymás költségeinek viselésében akkor sem vállaltak részt, amikor az igen jelentős költséget kitevő repülőjegy kifizetése valamelyik fél számára nagy anyagi terhet jelentett. Együttélésük tartama alatt a felperes levelező tagozaton, költségtérítéses formában, 8 féléves képzésben diplomát szerzett a Kertészeti Egyetemen. A félévente 80.000 forint összegű költségtérítést a felperes, illetve szülei fizették. A földmunkavégzéssel kapcsolatos vállalkozásának adminisztrációs teendőiben a felperes alkalmanként segítséget nyújtott az alperesnek. A háztartás költségeit, az élelmiszer vásárlással kapcsolatos költségeket felváltva viselték, a rezsiköltségeket az alperes fizette. A felek közös gyermek vállalását tervezték, de az alperes egészségügyi problémái miatt a felperes természetes úton nem esett teherbe. Ezért a felperes
21. évtől kezdődően a gyermek születése érdekében orvosi ellátásban vett részt, de ez nem vezetett eredményre, közös gyermekük nem született. Együttélésüket átmenetileg két alkalommal megszakították, majd a kapcsolatukat az alperes kezdeményezésére
22. évben végleg megszakították és a felperes az A. ingatlanból elköltözött. A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest élettársi közös vagyon megosztása címén 24.600.000 forint megfizetésére. Keresetének ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy
23. és
24. év májusa közötti időtartamban az alperessel élettársi kapcsolatban éltek és a szerzésben való közreműködése alapján megszerezte a Z., 105/21 hrsz. alatti ingatlan 24/100 tulajdoni hányadát 9.600.000 forint, továbbá a Z. 1/7 hrsz. alatti ingatlan ½ tulajdoni hányadát 15.000.000 forint értékben. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta az élettársi kapcsolat fennállását. A közös háztartás és érzelmi kapcsolat létét elismerte, de állította, hogy együttélésük a közös gazdálkodásra nem terjedt ki, ezért az élettársi kapcsolat megállapításának a Ptk. 685/A. §-ban szabályozott feltételei hiányoztak. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Miután nem volt vitás a felek között az érzelmi kapcsolat fennállása és a közös háztartásban való együttélés, kizárólag azt vizsgálta, hogy a felek között volt-e gazdasági célú együttműködés és legalább hallgatólagosan egyetértettek-e abban, hogy az együttélésük alatt keletkezett vagyon közös legyen. A rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a felek között fennállt a gazdasági tevékenységet meghatározó közös célkitűzés és az ehhez szükséges együttműködés. A közös gazdálkodás hiányára utalt az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a felperes által sem vitatott tény, hogy az alperes munkavégzése miatti huzamos külföldön tartózkodásának tartama alatt az alperes tulajdonában lévő ingatlanban felmerült rezsiköltségeket a felperes kifizette, ezzel azonban az alperes hazatérését követően egymás között elszámoltak. A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy nem érezte kötelességének az alperes ingatlana költségeinek viselését. A közös gazdálkodást kizáró körülményként értékelte az elsőfokú bíróság azt a tényt is, hogy a z.-I ingatlanok vételárát és az építési költségeket - a felperes által sem vitatottan - az alperes saját jövedelméből fizette, abban a felperes saját jövedelméből származó anyagi forrásokkal nem vett részt. Nem vitatta azt sem a felperes, hogy az együttélés időtartama alatt keletkezett megtakarításaiból saját részére vásárolt egy b.-i ingatlant, illetve megtakarításait gyémántba fektette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes azt sem bizonyította, hogy az alperes vállalkozásában olyan jelentős mértékű tevékenységet végzett, vagy költségmegtakarítást eredményező szolgáltatást nyújtott, amely lényegesen meghaladta az érzelmi kapcsolatukra tekintettel nyújtott szívességi szolgáltatások általában szokásos mértékét. Ebben a körben értékelte az elsőfokú bíróság azt a felperes által sem vitatott tényt, hogy amikor az alperes síoktatási tevékenységében a felperes közreműködött, ezért az alperest őt a tevékenységgel arányos jövedelemben részesítette, az óradíjat kifizette a felperesnek. Nem látta bizonyítottnak az elsőfokú bíróság azt a felperesi állítást sem, hogy a síelési programokra vonatkozó hírlevelek szerkesztése, illetve a vendégek aktuális ajánlatokról szóló értesítése az alperes jövedelemszerző tevékenységéhez kapcsolódott, illetve azt sem, hogy a felperesnek az alperes földmunkagépekkel végzett vállalkozási tevékenysége körében nyújtott támogatása olyan jelentős mértékű volt, amely megalapozná az élettársi kapcsolat fennállását. A közös gazdálkodást cáfoló tényként értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felek közös utazásaik költségét saját jövedelmeikből viselték abban az esetben is, ha ez valamelyikük számára megterhelő kiadást jelentett. Azt a tényt pedig, hogy a háztartás költségeinek viseléséhez mindketten hozzájárultak, az elsőfokú bíróság nem tartotta elegendőnek az élettársi kapcsolat megállapításához. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek tartós érzelmi kapcsolata mellett az alperes szándéka az életközösség alatt tudatosan arra irányult, hogy gazdasági függetlenségüket megőrizzék. Ezt a felperes tudomásul vette, elfogadta és önálló egzisztenciát alakított ki. Ezen indokokra tekintettel az elsőfokú bíróság a gazdasági kapcsolat fennállásának hiányában nem látta bizonyítottnak az élettársi közösség fennállását, ezért a felperes élettársi közös vagyon megosztására irányuló keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, közbenső ítélettel állapítsa meg az élettársi kapcsolat fennállását és az élettársi közös vagyon megosztása körében utasítsa az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Fellebbezésében fenntartotta azt az elsőfokú eljárásban is kifejtett álláspontját, hogy a felek kapcsolata a gazdasági együttműködésre is kiterjedt, így az élettársi kapcsolat megállapításának feltételei fennállnak. Hangsúlyozta, hogy az élettársi viszony megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felek az együttélésük alatt milyen módon kezelték jövedelmüket és a közös háztartáshoz milyen módon járultak hozzá. Nem zárja ki az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát az, hogy a közös gazdálkodás során a pénzkezelést kizárólag az egyik fél végezte és az sem, hogy a közös háztartással kapcsolatos kiadásokat kizárólag az egyik fél viselte, a másik fél pedig a saját, ugyancsak külön kezelt jövedelmét kizárólag közös célú megtakarításokra, illetve közös célokra szolgáló vagyontárgyak megszerzésére fordítja. Vitatta az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy önmagában a háztartásban végzett munka nem eredményez gazdasági életközösséget. Álláspontja szerint maga a Ptk. emeli ki, hogy a háztartásban végzett munka szerzésben való közreműködésnek számít, tehát ezzel létrejött a felek közötti gazdasági kapcsolat. Kifejtette, hogy az élettársak a közös gazdasági tevékenységéből származó jogokat és kötelezettségeket rendszerint nem szabályozzák írásban, de hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy az együttélésük és közös gazdasági tevékenységük folytán az együttélés alatt szerzett vagyon közös tulajdonba kerüljön. A fellebbezés vitatta az elsőfokú ítélet egyes ténymegállapításait is. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az elsőfokú bíróság nem vétett az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértést, ezért az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló másodlagos fellebbezési kérelem alaptalan. A felperes az elsődleges fellebbezési kérelmét - tartalma szerint - a tényállás részben téves és hiányos megállapítására, ehhez képest a téves jogi következtetések levonására, az elsőfokú bíróság által nem értékelt bizonyításra és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére alapította. A fellebbezési érveléssel szemben az elsőfokú bíróság a felek előadásait, a perben feltárt bizonyítékokat okszerűen mérlegelte. Megalapozottan állapította meg, hogy a felek párkapcsolatában nem teljesültek maradéktalanul az élettársi jogviszony fogalmi elemei, ezért az elsődleges fellebbezési kérelem is alaptalan. Az élettársak fogalmát a Ptk. 685/A. §-ában foglalt értelmező rendelkezés határozza meg, az élettársak vagyoni viszonyait pedig a Ptk. 578/G. §