A határozat elvi tartalma: Általános szerződési feltételek tisztességtelenségének törvényi vélelme megdöntése iránti kereset elbírálásának szempontjai. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.377/2014/5.szám A Kúria a dr. Böde Tamás ügyvéd által képviselt MKB Euroleasing Autóhitel Zrt. felperesnek a dr. Dezső Attila ügyvéd által képviselt Magyar Állam alperes ellen általános szerződési feltételekhez kapcsolódó törvényi vélelem megdöntése iránt a Fővárosi Törvényszéken 7.G.43.299/
- számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla
- október 22-én kelt 7.Pf.21.367/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perben a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes pénzügyi intézmény. Üzletszerű gazdasági tevékenysége körében kizárólag pénzkölcsön-nyújtásával foglalkozik. Az ügyfelei részére folyósításra kerülő kölcsönt banki hitelek (ún. refinanszírozási hitelek) igénybevételével nyújtja. A fogyasztóknak nyújtott pénzkölcsön célja gépjármű vásárláshoz szükséges vételár biztosítása, valamint az ügyfél tulajdonában lévő gépjármű fedezetként való rendelkezésre bocsátása mellett szabad felhasználású kölcsön folyósítása. A keresettel érintett időszakban a felperesnek 19 db, egymás hatályát váltó, Általános Üzletszabályzata és Hirdetménye volt. A fogyasztókkal szembeni kamatok, díjak, költségek egyoldalú módosítását tartalmazó rendelkezéseknek ugyanezen időszak alatt három különböző szöveg változata került alkalmazásra. A
- december
- és
- augusztus
- között alkalmazott Általános Üzletszabályzat II.8.
- pontjában „Rendkívüli piaci helyzet", a II.8.
- pontjában „Megnövekedett költségek" cím alatt tartalmazta a felperest megillető egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit. A
- augusztus
- és
- január
- között alkalmazott Általános Üzletszabályzat II.
- pontjában „Az MKB Euroleasing Autóhitel Zrt. szolgáltatásainak ellenértéke, illetve a II.8.
- pontjában „Kamat, díj és költségek egyoldalú módosítása", valamint a II.8.2.
- pontjában a „Fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsön, vagy pénzügyi lízingszerződések esetén" cím alatt találhatók az egyoldalú szerződésmódosítás szabályai. A
- január 5-től alkalmazott üzletszabályzat kamat, díj és költségek üzletfél számára kedvezőtlen, a felperest megillető egyoldalú módosítás szabályai ugyancsak a II.
- pontban „Az MKB Euroleasing Autóhitel Zrt. szolgáltatásainak ellenértéke", illetve a II.8.
- pontban a „Kamat, díj és költségek egyoldalú módosítása", valamint a II.8.2.
- pontban a „Fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsön, vagy pénzügyi lízingszerződések esetén" cím alatt kerültek megfogalmazásra. A felperes keresetében az Általános Üzletszabályzataiba foglalt, a perbeli időszakban alkalmazott Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSzF) egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötései tisztességességének és ezért érvényességének megállapítását kérte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény)
- §
(1)bekezdésében,
- §-ában, és
- §
(3)bekezdésében írtakra hivatkozással. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A
- december
- és
- augusztus
- között alkalmazott Általános Üzletszabályzatok keresettel érintett kikötéseit az átláthatóság és a szimmetria elvével ellentétesnek tartotta. A
- augusztus
- és
- január
- között alkalmazott Általános Üzletszabályzatok keresettel érintett kikötéseit ugyancsak az átláthatóság, a tételes meghatározás, az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a ténylegesség és arányosság elvébe ütközőnek találta. A
- január 5-től alkalmazott Általános Üzletszabályzatok szerződéses rendelkezéseit az átláthatóság elvével, illetve a megelőző időszakban hatályos Általános Üzletszabályzatokra vonatkozóan kifejtettek alapján, az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, a ténylegesség és arányosság elvével ellentétesnek tartotta. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Úgy ítélte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Egyetértett a fellebbezéssel támadott érdemi döntéssel is. Kifejtette, a jelen perben azt kellett vizsgálni, hogy a per tárgyává tett ÁSzF rendelkezések megfelelnek-e a Törvény
- §
(1)bekezdésében felsorolt valamennyi elvnek. Tekintve, hogy a Törvény sorrendet nem állít fel, elsődlegesen azt célszerű vizsgálni, hogy az ÁSzF-ben szabályozott feltételrendszer összhangban áll-e az egyértelmű és érhető megfogalmazás, valamint az átláthatóság elvével. Álláspontja szerint, a rendes üzleti kockázat körébe eső körülmények változása nem adhat alapot a pénzügyi intézménynek az egyoldalú szerződésmódosításra, és ha ez a feltételrendszerből nem állapítható meg, az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó ÁSzF a ténylegesség és arányosság elvébe is ütközik. Hangsúlyozta, önmagában az, hogy a felperes által alkalmazott ÁSzFek rendelkezései megfeleltek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 210. §
(3)és
(4)bekezdéseiben foglaltaknak, nem teszi a szerződéses kikötést tisztességessé. Ezt követően az egyes alkalmazási időszakokban külön-külön vizsgálta a per tárgyává tett ÁSzF rendelkezéseket és úgy ítélte, hogy azok egyetlen időszakban sem feleltek meg az átláthatóság és egyéb, az ítéletben részletezett elveknek, az ott kifejtett indokokra tekintettel. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, a felperesi kérelemnek való teljes, vagy részben történő helytadást, másodlagosan az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a támadott határozat a Törvény 4. §
(1)bekezdését, 11. §
(1)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(5), - a
- május 22étől hatályos
- §
(6)bekezdését - 239. §
(1)és
(2)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:
- §
(4)bekezdését, 6:114. §
(1)és
(2)bekezdését, a fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló
- évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Fhtv.)
- §
(1)-
(3)bekezdését, 11. §
(4)bekezdését, 16. §
(1)bekezdését, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
- § (helyesen:
- §),
(1)bekezdését sérti. Általánosságban rámutatott, a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert: - olyan okból is tisztességtelennek tekinti a per tárgyává tett ÁSzF rendelkezéseket, amely a Törvény 4. §
(1)bekezdésében nem szerepel, - kógens jogszabályi rendelkezések feltüntetését hiányolja, holott azok a fogyasztói szerződések részévé váltak a törvényi rendelkezés folytán, - jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő ÁSzF rendelkezéseket is tisztességtelennek minősít, nem vette figyelembe, hogy a fogyasztók felé fennálló tájékoztatási kötelezettség más módon, nemcsak az ÁSzF rendelkezéseiből következően teljesíthető, - részleges érvénytelenséget nem állapított meg. A régi Hpt.
- július 31-ig,
- augusztus 1-jétől
- december 31-ig, és
- január 1-jétől
- december 31-ig hatályos
- §-ának rendelkezéseiből idézve, vitatta, hogy a rendes üzleti kockázat körébe eső körülmények megváltozása nem adhat alapot a pénzügyi intézménynek arra, hogy a fogyasztó terhére a szerződést egyoldalúan módosítsa, mert az a Törvény
- §
(1)bekezdés d) pontja szerinti ténylegesség és arányosság elvét sérti. Utalt arra, hogy tételes jogszabályi rendelkezés hiányában nem határozható meg, mi tartozik a pénzügyi intézményt terhelő rendes üzleti kockázat körébe. Tévesnek tartotta ezért azt a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot, miszerint a refinanszírozási költségek mértékének növekedése, vagy a jogszabályváltozáson alapuló, kölcsön-, illetve lízingszerződésekre kihatással bíró költségemelkedés fogyasztókra áthárítása tisztességtelen. E körben hivatkozott a Kúria 2/2012. PK véleményének 7. pontjában írtakra. A felperes a 2008. december 6. és 2009. augusztus 2. között alkalmazott szerződéses kikötések tekintetében állította, a jogerős ítélet a Törvény 4. §
(1)bekezdés b) pontját megsértve tartalmazza, hogy az említett ÁSzF-eket magában foglaló rendelkezések a tételes meghatározás elvét sértik. Vélekedése szerint ugyanis az ok-lista egy elemén belül alkalmazott értelmező jellegű példálózás nem alapozza meg ezt a megállapítást. A felperes vitatta azt is, hogy a refinanszírozási többletköltségek áthárítására vonatkozó szabályok az átláthatóság elvét sértik. Utalva az ok-lista bevezető mondatára, kifejtette, a fogyasztó fizetési kötelezettségének változása legfeljebb az éves %-ban meghatározott refinanszírozási költségemelkedéssel egyező mértékű lehet. Állította azt is, az adott mértékű változás miatti, a fogyasztókra eső terhek, akárcsak hozzávetőleges növekedésére vonatkozó tájékoztatás egy ÁSzF rendelkezéssel szemben nem elvárható. A felperes előadta: a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben, a II.8.2. pont, illetve a II.8.3. pont nem ütközik a szimmetria elvébe. Ez utóbbi elv sérelme csak akkor valósul meg, ha a szerződéses kikötés kizárja, hogy a feltételek változásának hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön. Ilyen kizárást tartalmazó kikötés nincs az érintett Általános Üzletszabályzatokban. A felperes vitatta, hogy az addicionális költségek teljes mértékű áthárítása a Törvény 4. §
(1)bekezdés d) pontja szerinti arányosság elvét sértené, ennek alátámasztásaként utalt a rendes üzleti kockázat viselésére vonatkozóan kifejtett érveire. A
- augusztus
- és
- január
- között alkalmazott felperesi ÁSzF-ek egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötései tekintetében ugyancsak vitatta a jogerős ítéletben kifejtett, arányosság elvébe ütközés megállapítását, illetve azt, hogy az ok-listában meghatározott körülmények következményei kizárólag a rendes üzleti kockázat körét meghaladó mértékben háríthatók át. Vélekedése szerint, a régi Hpt.
- §
(3)bekezdéséből következően - mivel az a szerződés részévé vált - csak akkor volt jogosult kamatot, költséget, díjat emelni, ha a bekövetkezett változás azokra kihatással volt. A felperes állította azt is, az érintett időszakban alkalmazott felperesi üzletszabályzat II.8.2.1. pontjának 3. bekezdés első albekezdése a példálózó felsorolás miatt nem ütközik a tételes meghatározás elvébe. A Törvény 4. §
(1)bekezdés b) pontjában írt, említett elv megsértését azért nem tartotta megállapíthatónak, mivel nem a felperesi ok-lista részének, hanem annak egyetlen eleméhez tartozónak tekintette a példálózó felsorolást. A felperes állította, a II.8.
- pont
- albekezdése csak egyfajta, a felperes álláspontjával egyező, a ténylegesség és arányosság elvét nem sértő módon értelmezhető, figyelemmel a régi Ptk.
- §
(2)bekezdésében írtakra. A
- január 5-től alkalmazott, a felperest megillető egyoldalú módosításra vonatkozó ÁSzF rendelkezések tekintetében azt adta elő, hogy azok a régi Hpt.
- §
(4)bekezdés d) pontjával egyezően kerültek meghatározásra. A tisztességtelenség megállapítását ezért a régi Ptk. 209. §
(6)bekezdése kizárja. Utalt arra is, hogy a felperesi ok-lista 4.,
- és
- eleme, tartalmát tekintve, a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/
- (XII.15.) Korm.rendelet (a továbbiakban Korm.rendelet)
- § c) pontjában meghatározottakkal megegyező. Hangsúlyozta, az ítélet szerint a Korm.rendelet előírásainak is megfelel a felperesi ok-lista 1.,
- és
- eleme, így azok tekintetében ugyancsak kizárt a tisztességtelenség megállapítása a régi Ptk.
- §
(6)bekezdése, illetve a 19. számú üzletszabályzat vonatkozásában az új Ptk. 6:102 §
(4)bekezdése értelmében. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Vitatta a felperes által megjelölt jogszabálysértéseket. 24 munkaóra és 4,5 %-os mértékű költségátalány figyelembevételével, az alperessel kötött megbízási szerződésre hivatkozással, 953.040 Ft + ÁFA javára fizetendő felülvizsgálati eljárási költség megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Törvény 7. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján. A felperes által hivatkozott okokból a jogerős ítéletet az alábbiak miatt nem tartotta jogszabálysértőnek. A Törvény 4. §
(1)bekezdése azt a vélelmet állítja fel, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés egyoldalú kamat-, költség-, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötése - az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével - tisztességtelen, tekintettel arra, hogy nem felel meg az említett 4. §
(1)bekezdés a)-g) pontjában felsorolt, az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria elvének. A Törvény 4. §
(2)bekezdése értelmében az ilyen szerződéses kikötés semmis. A Törvény 6. §
(1)bekezdése kimondja azonban, a pénzügyi intézmény e vélelem megdöntése iránt peres eljárást indíthat. A Törvény 11. §
(1)bekezdése e per kereteit egyértelműen meghatározza. A bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a keresettel érintett szerződéses kikötés a Törvény 4. §
(1)bekezdésében írt valamennyi elv érvényesülését biztosítja-e, és ezáltal tisztességes-e. A Törvény - amint arra a másodfokú bíróság is utalt - nem állít fel sorrendet az említett elvek között. Az, hogy az eljáró bíróság melyik elv megvalósulását vizsgálja először, mérlegelési jogkörébe tartozik. Akár csak az egyik elv megsértése esetén, a per tárgyát képező törvényi vélelem megdöntése nem vezet eredményre. A Törvény 11. §
(2)bekezdése értelmében ugyanis bármelyik elv érvényesülése hiányában, az érintett szerződéses feltételt tisztességtelennek kell tekinteni, és a tisztességtelenség törvényi vélelmének megdöntése iránti keresetet el kell utasítani. A felperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy a jelen eljárásban is vizsgálandó, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő ÁSzF rendelkezések mindenben megfelelnek-e valamely jogszabályi előírásnak. Ha ugyanis egy adott szerződési feltételt jogszabály állapított meg, vagy annak meghatározására a jogszabályi előírásnak megfelelően került sor, a tisztességtelenség vizsgálatára a régi Ptk. 209. §
(6)bekezdése [korábban:
(5)bekezdése] értelmében nincs mód. A Kúria utal arra is, hogy a Törvény 4. §
(1)bekezdésében felsorolt elvek - ahogyan azt a másodfokú bíróság is kifejtette - szorosan kapcsolódnak egymáshoz, egymást kiegészítik. Azok közül a Törvény 4. §
(1)bekezdés
- a)pontjában meghatározott egyértelmű és érthető megfogalmazás, valamint az
- e)pontban szereplő átláthatóság, olyan elvek, elvárások egy tisztességes szerződéses kikötéssel szemben, amelyeknek az egész feltételrendszer tekintetében érvényesülnie kell. Hiába tartalmaz tehát az ÁSzF-ek ok-listája kizárólag, a Törvény 4. §-ában foglalt elveknek mindenben megfelelő feltételeket, hiába azonos akár szó szerint a Korm. rendeletben szereplő ok-listával, ettől a feltételrendszer egésze még lehet tisztességtelen, pl. akkor, ha nem felel meg az átláthatóság elvének. Az átláthatóság elve a Kúria 2/2014. PJE határozatában kifejtetteknek megfelelően ugyanis azt jelenti: a fogyasztó számára a tartós jogviszonyban biztosítani kell, hogy láthassa, milyen mértékben kerülhet sor további terhek reá történő áthárítására, az ok-listában szereplő feltételek milyen mértékű változása hat ki fizetési kötelezettsége terhesebbé válására, milyen mértékű változás következik be fizetési kötelezettségeiben akkor, ha az egyes ok-lista feltételek a szerződéskötést követően a fogyasztó javára vagy terhére változnak ugyanabban az időszakban. A Kúria megállapítása szerint, a felperes által alkalmazott ÁSzF-ek egyetlen alkalmazási időszakban sem feleltek meg maradéktalanul az átláthatóság elvének. Fel sem merülhetett ezért az adott ÁSzF rendelkezések tekintetében a részleges érvényesség megállapításának lehetősége, figyelemmel a Törvény 11. §
(2)bekezdésében írtakra is. Így a jogerős ítélet nem ütközik a régi Ptk. 239. §
(1)és
(2)bekezdésébe, illetve az új Ptk. 6:114 §
(1)és
(2)bekezdésébe. A jogerős ítélet nem ellentétes sem a 2/
- PK vélemény
- pontjában, sem a 3/
- PJE határozatban írtakkal. A Kúria álláspontja szerint az, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó régi Hpt. előírásai miként változtak a felperes által jelzett időpontokban, a jelen perben eldöntendő jogkérdés tekintetében nem bír jogi jelentőséggel. Éppen azt kell vizsgálni, hogy a régi Hpt. mint keretjogszabály rendelkezéseit a felperes milyen tartalommal töltötte ki (2/
- PK vélemény
- és
- pont), és ezek az egyoldalú módosításra vonatkozó konkrét ÁSzF rendelkezések a Törvény
- §
(1)bekezdésében írt elveknek megfelelnek-e. Utal arra is a Kúria, hogy a tisztességtelenség fogalma a régi Ptk.-ban nem változott a perben releváns időszakban, és az új Ptk. is érdemben azonos fogalommeghatározást használ [6:102. §
(1)bekezdés]. Az Fhtv. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezései részben a fogyasztó tájékoztatására, részben a fogyasztói kölcsönszerződés tartalmára vonatkoznak, amely jogszabályi rendelkezéseknek a perbeli jogvita eldöntése szempontjából ugyancsak nincs jogi jelentőségük. Még a legkörültekintőbb, a jogszabályi elvárásoknak mindenben megfelelő tájékoztatás sem teheti a tartalmilag tisztességessé. tisztességtelen ÁSzF rendelkezéseket A Kúria nem értett egyet a felperes azon álláspontjával, hogy a másodfokú bíróság a Törvény 4. §
(1)bekezdésében felsorolt elveken túlmenő elveket állított fel. Ilyenre nem került sor, ez az érvelés iratellenes. A Kúria osztotta a perben eljárt bíróságoknak azt az egyező álláspontját, hogy a felperes által alkalmazott üzletszabályzatok egyetlen időszakban sem feleltek meg az átláthatóság, illetve az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének. A fogyasztó a felperes által alkalmazott ÁSzF rendelkezések egyetlen alkalmazási időszakában sem volt abban a helyzetben, hogy fizetési kötelezettsége változásának jogszerűségét a Kúria 2/2014. PJE határozatában kifejtetteknek megfelelően átlátni, ellenőrizni tudja. Így, a jogi egységet képező, az egyes perbeli időszakokban hatályos, az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó ÁSzF rendelkezésekre nézve a Törvény 4. §
(1)bekezdésében felállított vélelmet a felperes megdönteni nem tudta. A Kúria egyenként vizsgálva a különböző időszakokban alkalmazott ÁSzF rendelkezések tisztességességét, a következőket állapította meg. A
- december
- és
- augusztus
- között alkalmazott Általános Üzletszabályzatok II.8.
- pontjában alkalmazott példálózó felsorolás, amint azt a másodfokú bíróság is kifejtette, nem felel meg a tételes meghatározás elvének. A Kúria megítélése szerint a refinanszírozással kapcsolatos ÁSzF rendelkezések nem egyértelműek, mivel a refinanszírozás körébe tartozó tényezők nem kerültek egyértelműen meghatározásra. Nem állapítható meg az sem, mi minősül „lényeges" mértékű változásnak, a kamatperiódus hosszának megváltoztatására miként kerülhet sor. A felperes érvelése a tekintetben helytálló, hogy a szimmetria elvének megsértésére tévesen következtetett a másodfokú bíróság. A vizsgált ÁSzF-eket tartalmazó kikötéseknek ugyanis nincs a Törvény
- §
(1)bekezdés
- g)pontjában írtak érvényesülését kizáró rendelkezése (2/2012. PK vélemény 6.
- g)pont). A Kúria abban is egyetértett a felperessel: önmagában nem tisztességtelen az ÁSzF rendelkezés amiatt, hogy nem utal arra, a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosítás jogával csak akkor élhet, ha az oklistában szereplő körülmények megváltozása előre nem látható, a rendes üzleti kockázatot meghaladó mértékű érdeksérelmet okoz. Azt ugyanis, hogy a felperes e szempont betartásával jár-e el, a tényleges szerződésmódosításkor lehet és kell figyelembe venni (2/2012. PK vélemény 7. pont). Tévesen tartalmazza a jogerős ítélet ezért, hogy a II.8.3. pontban az addicionális költségek áthárítására vonatkozó kikötések az arányosság elvét sértik. Mindez azonban az érdemi döntésre nem hatott ki, a megelőzően írt átláthatóság, az egyértelmű és érthető megfogalmazás, valamint a tételes meghatározás elvének megsértése miatt. A Kúria a 2009. augusztus 3. és 2010. január 4. között alkalmazott általános szerződési feltételeket tartalmazó kikötések tekintetében, a másodfokú bírósággal egyezően, azt állapította meg, hogy a II.8.2.1. pontnak a referenciakamatokra történő utalása a tételes meghatározás elvét sérti, mert példálózó felsorolást tartalmaz, és a „stb." kifejezés használata miatt, nem zárja le a referencia kamatok körét, nem határozza meg, hogy az adott szerződésnél melyik irányadó, ha több is, ezek változása miként veendő figyelembe. A Kúria rámutat arra is, hogy a szerződés felmondását megalapozó szerződésszegés esetére kikötött, legmagasabb, a jövőre nézve, évente és alkalmanként legfeljebb 3 %-os kamatlábbal történő ügyleti kamatemelésre vonatkozó rendelkezés sérti a ténylegesség és az arányosság elvét is, mert a „büntetésként" alkalmazott kamatemelés kapcsán nem állapítható meg, hogy miért ennyivel nő a kamat, a kamatemelés a szerződésszegés súlyához aránylik-e és hogyan. A Kúria osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az egyértelmű megfogalmazás elve azt is feltételezi, hogy a vonatkozó ÁSzF rendelkezést csak egyféleképpen lehessen értelmezni, és ne kelljen háttér jogszabályi rendelkezéseket [régi Hpt. 210. §
(3)és
(4)bekezdés, régi Ptk. 207. §
(2)bekezdés] segítségül hívni a tartalom egyértelműsítésére. A Kúria csak utal a
- december
- és
- augusztus
- között alkalmazott üzletszabályzatok kapcsán a szimmetria elvével, az üzleti kockázat áthárításával, illetve a refinanszírozás kérdéskörével kapcsolatos álláspontjára, amely a
- augusztus
- és
- január
- közötti időszak ÁSzF rendelkezéseire is irányadó. A
- január 5-től alkalmazott üzletszabályzatok tekintetében a Kúria ugyancsak nem tudta megállapítani az ÁSzF-eket tartalmazó kikötések tisztességtelenségét felállító törvényi vélelem megdöntését. A
- augusztus
- és
- január
- közötti üzletszabályzatokban lévő, lényegében azonos kikötésekre nézve a korábban kifejtettek irányadók. Itt is rögzítendő, önmagában az, hogy az ÁSzF-ek megfeleltek a vonatkozó jogszabályok részben keret, részben tételes jellegű rendelkezéseinek, a megelőzően írtakra tekintettel, nem zárják ki, hogy azok ne lehetnének tisztességtelenek. A Kúria az ismertetett jogi álláspontja miatt, a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet, a fenti indokolással, a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelmére tekintettel, a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költséget megtéríteni. Ennek összegét a Kúria, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdése alapján, a felszámítottól eltérően, az előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelem terjedelmére, annak tartalmára figyelemmel, a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan, a 4/A. §
(1)bekezdése értelmében, általános forgalmi adóval növelt összegben határozta meg. Budapest,
- november
- Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró