Pf.20363/2014/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.363/2014/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Antal és dr. Czakó Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Czakó Marianna ügyvéd) által képviselt felperes neve ny.-i (cím) lakos felperesnek - az előbb dr. Teremi Sarolta ügyvéd, utóbb a dr. Sarkadi Erika Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Papp Erika ügyvéd) által képviselt alperes neve ny.-i (cím) lakos alperes ellen vételár visszafizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvény 5.P.20.700/2011/
2. számú ítélete ellen a felperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 15 000 000 (Tizenötmillió) forintot, ennek
4. október 14-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Mellőzi a felperes kötelezését perköltség és illeték fizetésére, és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 263 250 (Kettőszázhatvanháromezerkettőszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 1 238 250 (Egymilliókettőszázharmincnyolcezer-kettőszázötven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 900 000 (Kilencszázezer) forint kereseti és 1 200 000 (Egymillió-kettőszázezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás
5. szeptember 20-án dr. D. Zs. ügyvéd, mint letétkezelő és a felperes, mint letevő között letéti szerződés jött létre, melyről készült okiratot a letétkezelő készítette. A szerződés szerint a letevő 8 000 000 forintot helyezett letétbe az ügyvédnél, akit megbízott azzal, hogy a szerződésben megjelölt ny.-i ingatlanok lehetséges eladóival folytasson tárgyalásokat, egyezség esetén az adásvételi szerződést elkészítse, ellenjegyezze, a földhivatali eljárásban a képviseletét ellássa, s a vételár teljes összegét az eladó kezeihez megfizesse. A letétbe helyezett 8 000 000 forintot a vételár megfizetésére köteles felhasználni. Abban az esetben, ha szerződés nem jön létre, a letett összeget legkésőbb
6. január 15-ig köteles a letevőnek visszafizetni.
7. október 14-én a dr. D. Zs. ügyvéd által készített és ellenjegyzett adásvételi szerződés szerint a felperes mint vevő megvásárolta az alperestől mint eladótól a szerződésben felsorolt hét darab ny.-i ingatlan illetőséget, összesen 15 000 000 forint vételárért, melyet a szerződés
8. pontja szerint egyösszegben megfizetett az eladó kezeihez, aki annak hiánytalan átvételét a szerződés aláírásával elismerte és nyugtázta. A szerződést az azt készítő ügyvéd a földhivatalhoz benyújtotta, a vevő tulajdonjogának bejegyzésére azonban nem került sor. Az ingatlanok a P. család tagjainak tulajdonában voltak, akik
9. december 17-én kelt, ugyancsak dr. D. Zs. által készített és ellenjegyzett szerződések alapján azokat értékesítették K. Z. részére, akinek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A felperes a 15 000 000 forint vételárat nem kapta vissza. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 15 000 000 forint, ennek
10. október 14-től járó kamata és a perköltség megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperessel adásvételi szerződést kötött ingatlanok vásárlására, a vételárat 15 000 000 forint összegben
11. október
12. napján megfizette, azonban az ingatlanok tulajdonjogát nem tudta megszerezni, mert azokat a tulajdonos másnak értékesítette, így a vételár részére visszajár. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperessel érvényes adásvételi szerződést nem kötött, a dr. D. Zs. által készített szerződés egy kölcsönügyletet leplezett, amely rajta és a felperesen kívül álló személyek között jött létre; a szerződésben feltüntetett ingatlanok nem voltak tulajdonában, azokat sem megszerezni, sem értékesíteni nem kívánta. Az adásvételi szerződésen lévő aláírást sajátjának ismerte el, de arra, hogy az hogy került az okiratra, magyarázatot adni nem tudott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az alperes részére fizessen meg 254 000 forint perköltséget és az államnak térítsen meg 900 000 forint kereseti illetéket. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a
13. október 14-i keltezésű adásvételi szerződés tartalma szerint megfelel a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésébe foglalt követelményeknek, így az érvényes. A szerződés nem színlelt, nem kölcsönügyletet leplez, hanem nem létező szerződés, mert annak megkötésekor az alperes az ingatlanok tulajdonjogával nem rendelkezett, sem eladási, sem vételi szándéka nem volt, így szerződéskötési akarata sem. Dr. D. Zs. tanúvallomása alapján megállapította, hogy az ügyvéd csupán adásvételi szerződés-tervezetet készített a peres felek között, s az ügylet hátterében egy kölcsönszerződés állt; az adásvételi szerződésben írtak ellenére a felperes sem az ügyvédnél - előadása szerint - ténylegesen letétbe helyezett 6 000 000 forintot, sem az adásvételi szerződésben írt 15 000 000 forintot nem adta át az alperes részére. Mivel a felperes azt az állítását, hogy a 15 000 000 forintot megfizette, nem tudta bizonyítani, a keresetét el kellett utasítani, s pervesztessége miatt marasztalni kellett az alperes képviselőjének munkadíjából álló perköltség és a felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megfizetésére. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását. Azzal érvelt, hogy a törvényszék által koronatanúnak tekintett dr. D. Zs. ügyvédet ezen ügyletet követően kizárták az ügyvédi kamarából, ő egyébként az alperes családjának ügyvédje, így elfogulatlan, tárgyilagos vélemény tőle nem volt várható. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy nem a letéti szerződéssel elismert 8 000 000, hanem csupán az ügyvéd által vallott 6 000 000 forint letétbe helyezésére került sor. Érthetetlennek találta, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta az ügyvéd azon nyilatkozatát, mely szerint csupán adásvételi szerződés tervezet készült, holott becsatolta a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodást. Úgy vélte, hogy jogszabályellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a szerződés alakilag aggálytalan, ugyanakkor nem létező. Hangsúlyozta, hogy a bírói gyakorlat szerint érvényes az olyan szerződés, ahol az eladó olyan dolog tulajdonjogának átruházását vállalja, amely a szerződéskötés időpontjában még nem volt a tulajdonában. Rámutatott, hogy a 15 000 000 forint alperes részére történő átadását teljes bizonyító erejű magánokirat igazolja, amivel szemben a bizonyítási kötelezettség az alperest terhelte, aki annak nem tudott eleget tenni. Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Utalt a szerződést készítő ügyvéd azon nyilatkozatára, melyben elismerte a 8 000 000 forint felperestől történő átvételét, s úgy nyilatkozott, hogy azzal nem számolt el a felperes felé, azaz a felperes tőle követelheti ennek az összegnek a megfizetését. Az ügyvéd érdekei is azt diktálták volna, hogy az alperessel ellentétes tartalmú nyilatkozatot tegyen, ennek ellenére dr. D. Zs. a valóságot adta elő, így vallomása aggálytalannak tekintendő. Az ő nyilatkozata alapján helytálló az a megállapítás, hogy a felperessel adásvételi szerződést nem kötött, hiszen sem vásárlási, sem eladási szándéka nem volt. Megismételte, hogy a letéti szerződés és az adásvételi szerződés egy kölcsönügyletet leplez. Kiemelte, hogy érvényes adásvételi szerződést már csak azért sem köthetett a felperessel, mert az okiratban megjelölt ingatlanoknak nem volt tulajdonosa. Arra, hogy aláírása hogy került a szerződésre, továbbra sem talált magyarázatot. Kifejtette, hogy abban az esetben, ha a bíróság megállapítaná az adásvételi szerződés létrejöttét, és azt, hogy az abban írtakkal szemben a bizonyítási kötelezettség őt terheli, kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés semmis, színlelt szerződés, mert kölcsönügyletet leplez. Az ezzel ellentétes ítéletbeli megállapítás téves. A leplezett kölcsönszerződés nem a peres felek között jött létre, a felperes részére kölcsön sem adott egyetlen fillért sem, így tartozása e címen sem áll fenn. Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően a letéti, illetve az adásvételi szerződést készítő, ellenjegyző ügyvéd tanúvallomására alapította. Az események sorát illetően azonban e nyilatkozatok oly mértékben hiányosak, következetlenek, önellentmondóak, az objektív bizonyítékként figyelembe veendő okiratokkal ellentétben állóak, hogy arra a döntés alapjául szolgáló tényállást alapítani nem lehet. Az alperes a per kezdetétől végig azzal védekezett, hogy a felperes által a keresetlevél mellékleteként becsatolt adásvételi szerződés csak másolat, nem teljes bizonyító erejű okirat, s bár az aláírást magáénak ismerte el, arra nem tudott magyarázatot adni, hogy hogy került az rá egy ilyen okiratra. Dr. D. Zs. ezt követően akként vallott, hogy ő csupán adásvételi szerződés-tervezetet készített a peres felek között, és az is egy kölcsönszerződés biztosítékát jelentette. Az okiraton levő, a peres felek által elismert saját kezű aláírásokra nem tudott magyarázatot adni. A felperes a per utolsó előtti tárgyalásán 38/F/
14. alatt becsatolta az eredeti adásvételi szerződést. E szerződés a Pp.
15. §