Pf.20784/2014/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §-ának

(1)bekezdése felhívásával rögzítette azt, hogy a felperes a perben csak azoknak a tényállításoknak a helyreigazítását kérheti, amelyeket a sajtószervhez a Pp. 342. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, a vitatott közlemény közzétételétől számított 30 napos jogvesztő, anyagi jogi határidőn belül megérkezett írásbeli kérelemben megjelölt (PK

1. számú állásfoglalás). Abban az esetben, ha a kérelem 30 napon belül nem érkezik meg a médiaszolgáltatóhoz, nincs olyan helyreigazítási kérelem, amely elmulasztása miatt az érintett perben igényt érvényesíthetne. A sajtószerv részére feladott, de kézbesítetlenül visszaérkezett kérelemről, mint a sajtószerv által nem teljesítettről nem dönthetett. A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására kötelezését kérte. Indokai szerint a weboldal impresszumában megjelölt szerkesztőség címére határidőben küldte meg a helyreigazítási iránti kérelmét, amelyet a posta „cím nem azonosítható" jelzéssel küldött vissza. A szerkesztőség impresszumban megjelölt hibás adatai miatt nem szenvedhet hátrányt, a szerkesztőség a helyreigazítás közzétételére kötelezhető. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival egyaránt egyetértett. Az indokolást a fellebbezés érveinek az értékelésével egészítette ki a következőkkel. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása során helyesen alkalmazta a sajtó-helyreigazításra irányadó, az Smtv.
2. §-ában, valamint a Pp. sajtó-helyreigazítási eljárásra vonatkozó 342-
3. §-aiban foglalt rendelkezéseket. E törvényi rendelkezések alapján a sajtó-helyreigazítási jogviszony jogosultja, aki helyreigazító közlemény közzétételét követelheti, az Smtv.
4. §-ának

(1)és a Pp. 342. §ának

(1)bekezdése alapján az érintett személy vagy szervezet, akiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel. A sajtó-helyreigazítási jogviszony kötelezettje Pp. 342. §-ának

(1)és a 343. §-ának

(1)bekezdése alapján a médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség. A sajtó-helyreigazítási igény per útján való érvényesítését a Pp. 343. §-ának

(1)bekezdése a helyreigazításnak meghatározott határidőn belül írásban történő előzetes kéréséhez köti. Az előzetes eljárás a sajtó-helyreigazítási per kötelező és mellőzhetetlen előzménye. A pert megelőző eljárásban a sajtó-helyreigazítást igénylő és a kifogásolt közleményt megjelentető médiaszolgáltató, a sajtótermék szerkesztősége vagy a hírügynökség lehet csak a sajtó-helyreigazítási perben a felperes és az alperes. Az Smtv.

1. §-ának
2. pontja szerint az internetes újság vagy hírportál sajtótermék, annak tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy viseli a szerkesztői felelősséget (Kúria Pkf.IV.24.621/2014/2.). Így a perbeli internetes sajtótermék esetében a sajtóhelyreigazítási perben természetes vagy jogi személy szerkesztőség perelhető, a pert megelőző igény címzettje is csak a szerkesztőség lehet. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló
3. évi CLXXXV. törvény
4. §-a

(9)bekezdésének d) pontja alapján a sajtóterméken fel kell tüntetni a szerkesztésre vonatkozó legfontosabb adatként (impresszum) a szerkesztésért felelős személy nevét. A <http://www.s.hu/> alatt a S..hu - A 00,0 S. hivatalos honlapja impresszumában feltüntetettek szerint a szerkesztésért felelős személy: főszerkesztő: B. B., rovatszerkesztők: S. P., H. Z., Sz. A. Levelezési cím:xxxx Ny., Sz. u. ... .... em. A Pp. 343. §-ának

(4)bekezdése alapján a keresetlevélben igazolni kell, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte. A fentiekből következően a felperesnek a keresete érdemi elbírálása feltételeként azt kellett a keresetlevelében igazolnia, hogy a bírósághoz fordulását megelőzően a helyreigazítást kérő iratot érintettként megküldte a kifogásolt közleményt megjelentető internetes sajtótermék szerkesztőségének, akihez az határidőben meg is érkezett. E két feltétel bármelyikének a hiányában a felperes nem szerez anyagi jogi jogosultságot arra, hogy a helyreigazításra egyébként kötelezhetővel szemben a vitatott közlés tekintetében a bíróság előtt helyreigazítási igényt érvényesítsen. Az ilyen keresetet a kérelem tartalmi vizsgálata nélkül ítélettel el kell utasítani. A felperes keresetleveléhez csatolt, feladóként az É. Község Önkormányzatát feltüntető és „cím nem azonosítható" postai jelzéssel visszaküldött boríték azonban nem igazolja azt, hogy személy szerint, mint érintett természetes személy a helyreigazítást a törvényes határidőben igényelte a sajtó-helyreigazítási jogviszony kötelezettjétől, az internetes sajtótermék szerkesztőségétől, az impresszumban ekként megjelölt természetes személytől. Az ítélőtábla a fellebbezési érvek ellenében mutat rá arra, hogy a posta a levélküldemény kézbesítését nem kísérelte meg, arról az alperes nem értesült. A küldeményt a posta ugyanis nem „átvételt megtagadta" vagy „nem kereste" jelzéssel küldte vissza a feladó részére. Csak a felperes által feladott és a részére ilyen jelzéssel visszaküldött helyreigazítási kérelem esetén foglalhatna állást úgy a bíróság, hogy azon a napon, amikor a posta megkísérelte annak a személyes kézbesítését, megérkezettnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a címzett azt ténylegesen nem vette át. Ez esetben a részére küldött postai küldemény átvételét elmulasztó sajtószerv a sajtó-helyreigazítási kérelem tartalma ismeretének a hiányában sem mentesülhetne a sajtó-helyreigazítási kötelezettsége alól. A postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet a 25. §-a

(1)bekezdésének a)-g) pontjaiban határozza meg a postai küldemény kézbesíthetetlenségének az okait és a kézbesíthetetlenségi ok jelzésének a módját. A 25. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a postai szolgáltatón kívül álló okból kézbesíthetetlen a postai küldemény a címzett részére, ha a küldemény címzése vagy címe nem megfelelő, vagy a cím nem létező, továbbá ha a címhely azonosításra nem alkalmas, vagy az nem egyértelmű (jelzése: cím nem azonosítható). Ez esetben a 25. §

(2)bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a postai szolgáltató köteles a kézbesíthetetlenség okát a jelzésnek megfelelően a küldeményen feltüntetni, és a küldeményt a feladónak visszakézbesíteni. A perbeli esetben a postai küldemény kézbesíthetetlenségének a „cím nem azonosítható" jelzésű okát, ez okból a kézbesítés elmaradását a felperes maga idézte elő. Ennek jelentősége pedig abban áll, hogy így határidőben nem kért helyreigazítást, a helyreigazítási kérelemnek az írásbeli kérelem tartalmi ismeretének hiányában a sajtóhelyreigazítási jogviszony kötelezettje önként nem tehetett eleget. A felperesnek a sajtóhelyreigazítási igényének a perbeli érvényesíthetősége érdekében a kérelmet határidőben ismét meg kellett volna küldenie az internetes újság impresszumában a szerkesztésért felelősként feltüntetett részére. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben és indokaiban egyaránt helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdés alapján helybenhagyta. A bírói gyakorlat szerint a sajtó-helyreigazítás sajátos személyiségvédelmi eszköz, a személyiséget a sajtóközlemény útján ért sérelem orvoslására szolgáló sajátos jogintézmény (PK

1. I., BH
2. 196.). A Polgári Törvénykönyvről szóló
3. évi IV. törvénynek (régi Ptk.) a sajtó-helyreigazítást addig a személyek polgári jogi védelmének az eszközeként szabályozó
4. §-a az Smtv. hatálybalépésétől,
5. január 1-től úgy módosult, hogy a sajtó-helyreigazításra irányuló igény érvényesítésének szabályait a Smtv. és a Pp. állapítja meg. A sajtó-helyreigazítás nem szabályozási tárgya a
6. március 15én hatályba lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló
7. évi V. törvénynek (új Ptk.) sem. A bírói gyakorlat ezt követően sem változott, továbbra is irányadó a PK
8. számú állásfoglalás. Ezért az illetékekről szóló
9. évi XCIII. törvény (Itv.)
10. §

(1)bekezdésének f) pontja alapján a felperest a perben illetékfeljegyzési jog illette meg, az 59. §

(1)bekezdése alapján az illeték előzetes megfizetése alól mentesült. Az eredménytelen fellebbezése folytán a Pp. 78. §-ának

(1)és a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-ának

(2)bekezdés alapján utólag köteles az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja és a 46. §-ának

(1)bekezdése alapján megállapított mértékű fellebbezési illeték megfizetésére. Az alperes oldalán a másodfokú eljárásban nem merült fel a Pp. 75. §-a szerinti perköltség, amelynek a viseléséről a Pp. 78. §-ának a

(2)bekezdése alapján az ítélőtáblának határoznia kellett volna. D e b r e c e n,

1. november
2. Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Kocsis Ottília s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -