Pf.20711/2014/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.711/2014/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Dömös Erzsébet ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Horváth Zoltán jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
2. február
3. napján meghozott 6.P.23.141/2008/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000 (Hetvenezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 454.200 (Négyszázötvennégyezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
6. szeptember 6-án közlekedési baleset során, gépjármű utasaként súlyos sérüléseket szenvedett, mellyel összefüggésben több hónapos kórházi kezelésre szorult. A baleset következtében a felperes férje elhunyt, valamint gyermeke megsérült.
7. szeptember 28-án a felperesnél 67%-os munkaképesség csökkenést állapítottak meg, melyből a baleseti eredetű 36%, míg a többi természetes okú megbetegedéseinek következménye. Munkaképessége csökkenése folytán a felperes rokkant nyugdíjat kapott,
8. szeptember 15-től öregségi nyugdíjban részesül. A balesetet okozó gépjármű üzembentartója a baleset időpontjában kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkezett. Az alperes
9. március 5-én 500.000 forint,
10. március 12-én 1.000.000 forint,
11. május 15-én 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést fizetett a felperesnek, továbbá különböző jogcímeken folyamatosan havi járadékot folyósít részére. A fizetett összegből a keresetpótló járadék, havi bruttó 62.111 forint alapján nettó 50.931 forint, a háztartási kisegítő járadék havi 6.000 forint, a mezőgazdasági kisegítő járadék havi 4.000 forint, a közlekedési többletköltség havi 6.000 forint, gyógyszerköltség havi 10.000 forint, a gyógyászati segédeszköz járadék havi 2.000 forint. Ezen túlmenően az alperes orvosszakértői vélemény alapján, számla szerint térítette a felperes rehabilitációjának költségeit. A felperes módosított keresetében az alperest további 3.500.000 forint nem vagyoni kár és annak
12. szeptember
13. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a balesetből eredően állapota fizikailag, idegileg és mentálisan is jelentősen romlott, ezért a részére saját jogon kifizetett összesen 2.500.000 forint nem vagyoni kár nem áll arányban jelenlegi állapotával, a megfelelő kompenzáció összesen 6.000.000 forint lenne. Kérte továbbá a felperes az alperes által fizetendő járadék egyes tételeinek felemelését is. Keresetveszteség címén az alperest
14. október 1-től december 31-ig terjedő időszakra 261.435 forint és annak
15. november 15-től járó késedelmi kamata,
16. évre 1.167.663 forint, és annak
17. július
18. napjától járó késedelmi kamata, a
19. január 1-től - szeptember 15-ig tartó időszakra 744.061 forint és annak
20. június
21. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy az öregségi nyugdíjkorhatára eléréséig (
22. szeptember 15.) az alperes járadékként keresetveszteségének csupán 36%-át térítette. A felperes álláspontja szerint a baleset miatt nem tudott munkát vállalni, ezért részére ezen a címen 100%-os térítés jár. A
23. szeptember
24. napjáig terjedő időszakra követelt összeg az alperes által folyósított és a tényleges keresetveszteség különbözete. Mindezek mellett az alperest
25. szeptember
26. napjától keresetveszteségként a jelenleg folyósított járadék megfizetésére kérte kötelezni, tekintettel arra, ha a felperes öregségi nyugdíjkorhatáráig dolgozik, magasabb nyugdíjban részesült volna.
27. január
28. napjától a felperes a háztartási kisegítő költségét 16.000 forintra, a mezőgazdasági munka költségét havi 10.000 forintra, a közlekedési többletköltséget havi 15.000 forintra, a gyógyszerköltséget havi 15.000 forintra, és a gyógyászati segédeszköz költséget havi 4.000 forintra kérte felemelni. Előadta, hogy egy 55 m2 alapterületű lakásban lakik, számára a háztartási munkák elvégzése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, mert 1 - 2 óra után erőteljes fáradtság vesz rajta erőt, le kell pihennie és gyakran szorul mások segítségére. A balesetet megelőzően házastársával A.-ban volt egy ingatlanuk, melyet férjével közösen műveltek. Mivel egyetlen szórakozása a kertművelés, és a baleset után a távolság miatt nehézséget okozott A.-ba lejárni, az a.-i ingatlant eladta és Cs.-n vásárolt egy ingatlant, ahol fákat, virágokat ültetett és azokat gondozza, melyben szintén segítségre szorul. Fejfájása, szédülése miatt hosszabb útra csak kísérővel tud menni, tömegközlekedési eszközökön szorongás fogja el, ezért időnként kénytelen taxival közlekedni. Állapota miatt a felperes jelentős mennyiségű gyógyszert szed, melynek költségei jelentősen meghaladják az alperes ezen címen folyósított térítését. Évente két fűzőt és két pár gyógycipőt kell vásárolnia, melynek költsége évente 34.000 forint. Mindezek mellett az alperest rehabilitációs költség címén egyrészt 12.000 forint megfizetésére kérte kötelezni, ami a M. Egészségügyi Intézetben általa igénybe vett kezelés költsége, ami átmenetileg csökkentette panaszait. Emellett
29. január 1-től havi 40.000 forint járadék megfizetésére is kérte ezen a címen az alperest kötelezni, mivel 2011-től orvosi javaslatra rendszeresen kondicionáló masszázsra jár heti két alkalommal, melynek költsége hetente 10.000 forint. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes kárát a pert megelőzően rendezte, minden további igénye alaptalan. A felperesnek saját jogán peren kívül nem vagyoni kár címén összesen 2.500.000 forintot fizetett, ami a kifizetéskor fennálló értékviszonyok alapján arányban állt a baleseti eredetű 36%-os munkaképesség csökkenés mértékével, a balesetből eredő hátrányos következményekkel és alkalmas volt a megfelelő kártalanításra. A keresetveszteséggel kapcsolatos követelés tekintetében álláspontja az volt, hogy a károkozó felelőssége alapján ezen a címen a baleseti eredetű munkaképesség csökkenés arányában köteles téríteni, ami 36%, ezért a felperes alaptalanul kéri kiesett jövedelme 100%-ban való megtérítését. A háztartási kisegítő költségére fizetett járadék tekintetében szintén a baleseti eredetű 36%-os mértékű munkaképesség csökkenés alapulvételével köteles fizetni, melynek folyamatosan eleget tesz. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a felperes természetes kórokú megbetegedése is okozhat ilyen jellegű többletköltséget, továbbá a felperes sérülése miatt kisegítésre csak a nehezebb háztartási munkákban szorul, ezért az ezen a címen folyósított havi 6.000 forint megfelel e munkák átlagos havi költségének. Az alperes részére az ugyancsak folyamatosan fizetett havi 4.000 forint mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos kisegítői járadék, mezőgazdasági kárfelmérés és szakértői vélemény alapján került megállapításra. Ezzel összefüggésben is irányadó, hogy a térítés alapja a felperes baleseti eredetű munkaképesség csökkenése. A közlekedési többletköltség tekintetében az alperes hivatkozott arra, hogy a balesetből származó maradvány tünetei alapján a felperes csupán a közepes, illetve hosszabb utakra szorul segítségre, ezért ezen a címen eddig folyósított 6.000 forint megfelel a felmerülő közlekedési többletköltségnek. A felperes b.-i lakos, így rövidebb távú tömegközlekedésben költségei nem merülnek fel, mivel számára a közlekedés díjmentes. A gyógyszer költségtérítés orvosszakértői vélemény alapján került megállapításra és a felperes részéről nem bizonyított, hogy az ezen felüli gyógyszer kiadása a balesettel függ össze. Az sem igazolt, hogy a baleseti sérülésével összefüggésben szükséges a felperesnek fűzőt viselnie. Évenként két pár új gyógycipő költsége megtérítését igényli, melyek közül egy költségét a társadalombiztosítás évente térít, a másik pár cipő költségét pedig a jelenleg ezen a címen fizetett járadék fedezi, azzal, hogy a felperes „a rendes cipő" vásárlását megtakarítja. A rehabilitációs többletköltség tekintetében az alperes hivatkozott arra, hogy a rehabilitációs kezelések a társadalombiztosítás keretein belül térítésmentesen igénybe vehetők, ezért ezen a címen kártérítés nem jár. A M. Kft. számláján alapuló követelés, illetve a nyújtott szolgáltatás mibenléte nem ismert, ennek hiányában az sem állapítható meg, hogy e szolgáltatást az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tudja-e térítésmentesen nyújtani. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.070.000 forintot, ebből 500.000 forint után
30. szeptember
31. napjától, 570.000 után
32. augusztus
33. napjától -
34. június
35. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, míg
36. július
37. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző első napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek
38. március
39. napjától kezdődően minden hónapban előre, a hónap
40. napján esedékesen 93.931 forint járadékot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 295.847 forint perköltséget. Az alperest 46.205 forint állam által előlegezett szakértői költség megfizetésére kötelezte, további rendelkezése szerint a le nem rótt 332.192 forint illeték és az állam által előlegezett 385.045 forint szakértői költségből 338.840 forint az állam terhén marad. Az ítélet indokolása szerint a kereset részben megalapozott. A nem vagyoni kár az emberi személyiség értékminőségének csökkenésével bekövetkezett kár, ami akkor állapítható meg, ha a személyiség helyzete kedvezőtlenül változik meg korábbi állapotához képest. Mivel a nem vagyoni kártérítés a személyhez fűződő jogok védelmének egyik eszköze, önmagában bármely személyhez fűződő jog megsértése megteremti a jogalapját a felelősségnek. A felperes a baleset következtében súlyos fizikai sérüléseket szenvedett, ezért a nem vagyoni kárigény jogalapja nyilvánvalóan fennáll. Az összegszerűség megállapításánál a bíróság figyelembe vette, hogy a felperes fizikai sérüléseken túl egy igen súlyos közlekedési baleset során jelentős traumát élt át, olyan maradandó sérüléseket szenvedett, amelyek a gyógykezelés befejezését követően is teljes életvitele megváltoztatására kényszerítették és a baleset következményei is hozzájárultak a balesetet követő munkavállalás, illetve munkavégzés nehézségeihez. A nem vagyoni károk vagyoni mércével nyilvánvalóan mérhetetlenek, így pénzbeli egyenértékük valójában nincs. A pénzbeli térítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról, de legalább enyhítéséről olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért másnemű előnyt nyújt. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat - elsősorban a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemények, másodsorban a tanúvallomások alapján - mérlegelve azt állapította meg, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrány hozzávetőleges kiegyensúlyozására összesen 3.000.000 forint megfizetése alkalmas. Az összeg meghatározásánál figyelembe kellett venni, hogy a perbeli baleset óta igen hosszú idő telt el és a bíróságnak az akkori értékviszonyok alapján kell a nem vagyoni hátrány ellenértékét megállapítani. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az alperes részben a pert megelőzően, részben az eljárás során összesen 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítést teljesített. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem vagyoni kárként az alperest további 500.000 forint és annak
41. szeptember
42. napjától késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Az alperes keresetveszteség címén a felperesnek havi 50.931 forint járadékot folyósít. Ezzel összefüggésben az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a baleseti eredetű munkaképesség csökkenés arányának megfelelő mértékű térítésre köteles, mivel csak a balesettel okozati összefüggésben keletkezett károkért köteles helytállni. A felperes hivatkozása szerint a baleset miatt került abba a helyzetbe, hogy nem tudott munkát vállalni, mely állítását azonban nem bizonyította. Figyelemmel arra, hogy az alperes a jelenleg is folyósított járadékfizetési kötelezettségét nem vitatta, a bíróság ezen a címen a jövőre nézve
43. március
44. napjától havi 59.931 forint járadék megfizetésére kötelezte. A háztartási munkákkal kapcsolatos többletköltség címén előterjesztett követeléssel összefüggésben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló orvosszakértői vélemények alapján megállapította, hogy a felperes
45. február közepéig, végéig, mindenfajta háztartási munka elvégzéséhez segítségre szorult, ezt követően pedig a közepes és a nagyobb erőkifejtést igénylő munkáknál. A felperes nyilatkozata és fia tanúvallomásának alapján megállapítható, hogy a felperes 2013 júniusáig kétszemélyes háztartást vezetett, ezt követően egyedül él 55 m2-es lakásában. Nyilvánvalóan nehezebben látja el a háztartást, mint a balesetet megelőzően, e körülmények azonban nem alapozzák meg a követelésének megfelelő összegű kárigényt. Az ezzel kapcsolatos követelésnél az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes baleseti eredetű munkaképesség csökkenése 36%-os, ezért az alperes ebben az arányban kötelezhető a költségek megfizetésére. A körülményeket mérlegelve az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes kárának megtérítésére az ezen a címen a részére havonta fizetett járadék alkalmas, ezért az alperest a jövőre nézve
46. március
47. napjától ugyanilyen összegű, havi 6.000 forint járadék megfizetésére kötelezte. A felperes azt az ingatlant, ahol jelenleg kertművelést végez és amellyel kapcsolatban követelést érvényesít, a balesetet követően egészségi állapota ismeretében vásárolta, ily módon nem tett eleget kármegelőzési kötelezettségének. Ezzel összefüggésben azonban figyelembe vette az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy a felperesnek a baleset következtében beszűkültek kikapcsolódási lehetőségei, a kerti munkát szereti és a balesetet megelőzően is volt olyan ingatlana, amelyen ilyen tevékenységet végzett, ezért mindezek alapján az ezzel kapcsolatos követelés jogalapja megállapítható. Az összegszerűség vizsgálatánál az elsőfokú bíróság figyelembe vette az orvosszakértői véleményt, ami megállapította, hogy a felperes a háztartási munkákkal egyezően
48. év februárjának közepéig, végéig minden kerti munka, ezt követően pedig a nehezebb, hibátlan egyensúlyi helyzetet kívánó, illetve az alsó végtagokra fokozott terhelést jelentő munkálatoknál szorul segítségre. Az ezzel kapcsolatos követelésnél is figyelembe kell venni, a felperes baleseti eredetű munkaképesség csökkenésének mértékét, továbbá azt, hogy az ingatlan 810 m2-es, tehát nem túl nagy méretű és a téli hónapokban csekély mennyiségű a kerti munka. Valamennyi körülmény mérlegelése alapján nem látott okot eltérni az alperes által folyamatosan fizetett járadék összegétől, ezért
49. március
50. napjától az alperest ezen a címen havi 4.000 forint járadék megfizetésére kötelezte. A közlekedéssel kapcsolatban felmerült többletköltség tekintetében is irányadó, hogy az alperes csak a baleset miatt jelentkező többletkiadás megtérítésére kötelezhető. Nyilvánvaló, hogy a felperesnek a baleset nélkül is lettek volna kiadásai a közlekedéssel kapcsolatban, csak az úti célok lettek volna részben eltérőek, melynek azonban a kiadás felmerülése szempontjából nincs jelentősége. A felperes fiának tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a felperes orvosokhoz, rehabilitációs kezelésekre, időként úszni, illetve vásárolni jár. A szakértői véleményekből kitűnően a baleset miatt a felperes 2000 februárjáig nem tudott tömegközlekedést igénybe venni, ezt követően a tömegközlekedésre közepes nehezítettséggel alkalmas, kísérő igénybevételére nem szorul. A bíróság tájékoztatása ellenére a felperes nem bizonyította részletesen, hogy mely időtartam alatt, milyen utazásokkal kapcsolatban és átlagosan milyen összegű kiadása merült fel. Mivel az alperes az általa jelenleg is ezen a címen fizetett járadék összegét nem vitatta, a bíróság ennek alapján
51. március
52. napjától havi 6.000 forint járadék megfizetésére kötelezte. A gyógyszerköltséggel kapcsolatos követelés tekintetében az elsőfokú bíróság elsősorban a rendelkezésre álló orvosszakértői véleményeket vette alapul. E vélemények szerint a balesettől a felperes vizsgálatáig hosszú idő, kilenc év telt el és visszamenőleg a korábbi időszakok gyógyszer szükségleteire határozott véleményt adni nem lehet, a szakvélemény elkészítésének időpontjában azonban a felperes a balesettel összefüggésben gyógyszerek szedésére nem szorult. A Sz.-i Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézete által készített szakértői véleménye szerint az orvosi dokumentáció a sebészeti ellátással kapcsolatos gyógyszerrendelést nem tartalmaz, szükség szerint fájdalomcsillapítók szedése elfogadható és rögzíti a felperes pszichiátriai gyógyszereit. Az alperes indítványára beszerzésre kerültek az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól gyógyszer kiváltásaira vonatkozó adatok, melyek folyamatosan sokféle gyógyszert tartalmaznak. Erre irányuló indítvány hiányában nem került sor arra vonatkozó szakértői vélemény beszerzésére, hogy ezek közül melyek alkalmazásának szükségessége függ össze a balesettel, a bíróság tájékoztatása ellenére a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, illetve olyan bizonyítási indítványt, mely alkalmas lenne a balesettel összefüggésben - a baleseti eredetű egészségkárosodás arányára is figyelemmel - havi 15.000 forintos gyógyszerkiadás felmerültének igazolására. A keresetlevélhez csatolt gyógyszerlista csak annak alátámasztására alkalmas, hogy a felperes az ott felsorolt gyógyszereket szedi, orvosi rendelvényre. Általános tapasztalat, hogy a kor előrehaladtával az emberek nagyobb része egyre többféle gyógyszer szedésére kényszerül, kártérítés keretében azonban ezek költségei közül csak azok terhelhetőek az alperesre, amelyet bizonyítottan a balesettel okozati összefüggésben merültek fel. A kifejtettek alapján a felperes az alperes által folyósított összegnél magasabb összegű kárát nem bizonyította, ezért a bíróság
53. március
54. napjától továbbra is havi 10.000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest ezen a címen. A gyógyászati segédeszközök költségei tekintetében nem volt vitás a felek között, hogy a felperes a baleset következtében az alsó végtagok hossza között kialakult különbség miatt folyamatosan gyógycipő viselésére kényszerül, azt azonban az alperes vitatta, hogy a felperesnek a baleset következtében fűzőt is használnia kell, melynek szükségességét az orvosszakértői vélemény sem támasztja alá. Mindezek mellett a biokerámia beszerzése szükségességét és a balesettel való összefüggését a felperes nem bizonyította. Ugyancsak nem bizonyított a gyógycipő költsége, ezért a bíróság az alperest az általa vállalt összeg erejéig marasztalta és ezen a címen
55. március
56. napjától havi 2.000 forint járadék megfizetésére kötelezte. A rehabilitációs költségek tekintetében az orvosszakértői vélemények alapján az volt megállapítható, hogy a felperes az intézeti komplex rehabilitációs terápia után az egészségbiztosítás által finanszírozott ellátások mértékéig szorult rehabilitációra, ezt követően rendszeres úszás és masszázs igénybevétele elfogadható az állapotromlás megelőzése érdekében. Ezzel kapcsolatos követelés alátámasztására a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a M. Kft. rehabilitációs kezelésére a balesettel összefüggésben, orvosi szakmai megalapozottsággal került sor és, hogy a
57. január
58. napjától kezdődően előterjesztett havi 40.000 forint összegű követelés alapját képező kezelés (masszázs) szintén a baleset következményei miatt, orvosi javallat alapján szükséges és azt az egészségbiztosító nem finanszírozza. E vonatkozásban az alperes a kereset elutasítását kérte, és a felperes a bíróság által nyújtott tájékoztatás ellenére követelését nem bizonyította. Az orvosszakértői vélemény alapján azonban megállapítható, hogy a felperes mozgásszervi állapotának fenntartásához az úszás és masszázs indokolt, amit fia tanúvallomása szerint igénybe is vesz. Ezért a bíróság, tekintettel arra, hogy az Egészségbiztosító évente csak limitált mennyiségű szolgáltatást finanszíroz, továbbá az alperes csak 36%-os mérték térítésére köteles, a bíróság ezen a címen az alperest havi 15.000 forint járadék megfizetésére kötelezte, mivel nem került bizonyításra, hogy a felperesnek mely időponttól kezdődően merült fel ezzel összefüggésben költsége, a bíróság a járadékfizetés kezdetét mérlegelés alapján
59. január
60. napjától kezdődően állapította meg. Erre figyelemmel az alperes az ítélet hozatalig lejárt 570.000 forint, annak középarányos időponttól,
61. augusztus
62. napjától járó késedelmi kamata, továbbá
63. március
64. napjától havi 15.000 forint járadék megfizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság a per tárgyának értékét a Pp.
65. §