← Magyarország

Kfv.37116/2013/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Járművezetésre alkalmatlan orvosi igazolás alapján a vezetési jogosultság szünetelése elrendelésének van helye, ez a fogyatékkal élő számára nem jelent hátrányos megkülönböztetést. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.116/2013/4.szám A Kúria a dr.Tóth Edina ügyvéd ... által képviselt ... felperesnek a dr.Vida Mária jogtanácsos által képviselt a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal (6000 Kecsekmét, Deák Ferenc tér 3.) alperes ellen közlekedés-igazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Kecskeméti Törvényszék 2012.november

  1. napján kelt 2.K.21.720/2012/
  2. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 2.K.21.720/2012/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes születése óta siketnéma, hallókészüléket gyermekkora óta nem használ. 1979-óta rendelkezik „B" kategóriájú vezetői engedéllyel. A felperes 2012-ben felkereste háziorvosát egészségügyi alkalmasságának megállapítása céljából, mivel vezetői engedélyének érvényességi ideje lejárt. A háziorvos a
  5. május
  6. napján kelt igazolásában a
  7. április 26-i és
  8. március 19-i audiológiai vélemények alapján a felperest 1-es csoportú járművezetésre alkalmatlannak minősítette. A felperes fellebbezéssel élt, kérte az orvosi megállapítás felülvéleményezését és a járművezetési alkalmasságának megállapítását. A másodfokú hatóság a fellebbezési kérelmet elutasította, másodfokú alkalmassági véleményében a felperes, mint gépjárművezető 1-es csoportú egészségi alkalmasságáról alkalmatlan minősítést adott. A másodfokú hatóság a felperes vezetői alkalmatlanságának megállapításáról értesítette az illetékes közlekedési igazgatási hatóságot. Kerekegyháza Települési Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Jegyzője a
  9. július
  10. napján kelt 5084-2/
  11. számú határozatával a felperest kötelezte vezetési jogosultságát igazoló okmányának leadására, valamint elrendelte a felperes vezetési jogosultságának szüneteltetését
  12. június
  13. napjától az alkalmas minősítési igazolás bemutatásáig. A felperes leadta vezetői engedélyét a hivatalnál és fellebbezést terjesztett elő a határozat ellen. A fellebbezést elbíráló alperes a
  14. július
  15. napján kelt I-B-001/44262/
  16. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megsemmisítését, illetve megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes vezetési engedélyre jogosultsága megállapításra kerüljön. Kérte továbbá, hogy amennyiben a bíróság szükségesnek tartja, kezdeményezzen egyedi normakontroll iránti eljárást az Alkotmánybíróságnál. Arra hivatkozott, hogy születése óta siketnéma, 33 éve rendelkezik vezetői engedéllyel és eddig az orvosi vélemények szerint mindig alkalmas volt a vezetésre. Saját tulajdonú autóval rendelkezik, a közúti közlekedés állandó résztvevője, balesetet egyszer sem okozott, a hallássérülése nem jelent hátrányt. Előadta, hogy a családban csak ő rendelkezik jogosítvánnyal, Kerekegyházáról rendszeresen kell Kecskemétre utaznia. Felesége szívbeteg, ő hordja orvoshoz, unkájáért ő jár az óvodába, szülei öregek, betegek, így az ügyintézésüket is segítenie kell. Vezetői engedélye elvesztése teljes életére kihat, szabad mozgása megszűnik, és ezzel hatalmas hátrányt szenved. Véleménye szerint a határozatok jogszabályellenesek, az Alaptörvénnyel is ellentétesek és közvetlenül hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg. A hatóság által alkalmazott jogszabályi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikkében megfogalmazott, egyenlő bánásmód követelményével, a pozitív diszkrimináció lehetőségével, továbbá a külön védelmet igénylő fogyatékossággal élőket érinti és sújtja ez a rendelkezés. A törvényszék a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992.(VI.26.) NM rendelet ( a továbbiakban: NM rendelet )
  17. § /1/ és /2/ bekezdésére,
  18. § /1/ bekezdés a/ pont aa/ alpontjára,
  19. § /4/ és /5/ bekezdésére,
  20. § /2/ bekezdésére,
  21. § /2/ bekezdésére, a rendelethez tartozó
  22. számú melléklet
  23. pontjára, továbbá a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011.(XII. 28.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Kr.)
  24. § /1/ bekezdésében,
  25. § /1/ bekezdés c/ pontjában, /3/ bekezdés a/ pontjában, /4/ bekezdés c/ pontjában foglaltakra hivatkozott. Idézte az Alkotmánybíróságról szóló
  26. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
  27. §-át. Megállapította a törvényszék, hogy a jelen ügyben nem történt jogszabálysértés, az alperesi határozat a jogszabályoknak anyagi és eljárásjogi szempontból is megfelel. Mindezek alapján nem látta szükségesnek az egyedi normakontroll iránti eljárás kezdeményezését sem. Kifejtette a törvényszék, hogy osztotta azon alperesi álláspontot, miszerint a felperes közlekedéshatósági szempontból jogszabálymódosítás folytán lett egészségileg alkalmatlannak minősítve. A jogalkotót megilleti az a jogosultság, hogy a balesetek megelőzése érdekében bizonyos fogyatékkal élőket kizárjon a közúti forgalomban való járművezetésből. Vannak fogyatékkal élők, akik nem rendelkeznek bizonyos testi, szellemi adottságokkal, amelyek szükségesek lennének a biztonságos járművezetéshez. Ilyennek tekinthető a siketség is, hiszen a siket járművezető nem csak a vészhelyzeteket nem hallja, hanem a saját gépkocsijának meghibásodását sem, amennyiben az hanghatással jár, de ugyanígy nem észleli a megkülönböztető jelzést használó kocsik közlekedését sem. A törvényszék megítélése szerint ez a jogszabály-módosítás nem a fogyatékkal élőket diszkriminálja, hanem az egészséges emberek közlekedésben való részvételének biztonságát védi. Utalt a törvényszék a NM rendelethez tartozó
  28. számú melléklet
  29. pontjára, amely nevesíti a hallást, azonban csak a nagyothallásra tér ki, a siketnéma járművezetőkről külön nem rendelkezik. Mindezek alapján megállapító, hogy ezzel a rendelet a siketnémákat teljesen kizárja a járművezetésből, illetőleg a hallássérültek is csak a szakorvos pozitív szakvéleménye alapján kaphatnak engedélyt a vezetésre. Jelen ügyben a felperest a szakorvos a jogszabály alkalmazásával siketségére tekintettel nem tartotta alkalmasnak járművezetésre, az alperes tehát a jogszabályok betartásával hozta meg határozatát. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és vezetési engedélyre jogosultságának megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti Magyarország Alaptörvényének XV. cikkét és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
  30. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.)
  31. §-át. Álláspontja szerint a hatóságok által alkalmazott Kr. és NM rendelet ellentétes az egyenlő bánásmód Alaptörvényben biztosított követelményével, teljesen ellentétes a pozitív diszkrimináció lehetőségével, továbbá az Alaptörvény szerinti kiemelten védett csoportot érint. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a kiemelten védett fogyatékosok azon belül a siketek és nagyothallók - nem hogy többletjogot, könnyítést kapnának a vezető engedély megszerzése terén, szimplán a fogyatékosságuk miatt automatikusan alkalmatlan minősítést kapnak és elveszítik a vezetői engedélyüket. Az Ebktv.
  32. §-ára hivatkozással kifejtette a felperes, hogy a jogszabály-ellenességet tehát az valósítja meg, hogy a fogyatékosságának ténye miatt az egészséges járművezetőkhöz viszonyítottan hátrányt szenved, indokolatlan diszkrimináció áldozatává lesz. Amennyiben egészségügyileg valóban alkalmatlan lenne a vezetésre, a siketsége akadályozta volna, akkor 33 éven át nem kapott volna alkalmas minősítést. Kifogásolta, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezés automatikusan kizárja az alkalmas minősítést siketség esetén, még lehetőséget sem ad a szakorvosnak, hogy ez esetben alkalmas minősítést adjon. Utalt arra a felperes, hogy az Alkotmánybíróságnál alkotmányjogi panasz előterjesztésére került sor ezen témában, de más siket nevében. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  33. § /1/ bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria álláspontja szerint a törvényszék megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Kiemeli a Kúria, hogy a Pp.
  34. § /2/ bekezdés és
  35. § /2/ értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp.
  36. § /2/ bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. A Kr.
  37. január 1-jén lépett hatályba. Preambuluma szerint a Kormány a közúti közlekedésről szóló
  38. évi I. törvény
  39. § /3/ bekezdés a/ pontja
  40. alpontjában kapott felhatalmazás alapján, a
  41. § /3/ és /4/ bekezdése tekintetében a jogalkotásról szóló
  42. évi CXXX. törvény
  43. § /1/ bekezdés a/ pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény
  44. cikk /3/ bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva alkotta meg ezen jogszabályt. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott XV. cikk /2/ bekezdése az alapvető jogok biztosításáról rendelkezik - a gépjárművezetésre való jogosultság azonban nem tartozik ezen állampolgári alapvető jogok közé. Az /5/ bekezdés szerint Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. A perbeli ügyre ezen alkotmányos rendelkezés sem vonatkoztatható, a gépjárművezetésre való alkalmasság kérdésében való döntés semmiképp sem vonható ezen „külön intézkedések" védelme alá. Az Ebktv.
  45. §-a a hátrányos megkülönböztetés tilalmát fogalmazza meg. A törvényi rendelkezésből nem következik az, hogy valamennyi fogyatékkal élőt a nem fogyatékkal élők részére biztosított összes jogosultsággal fel kellene - lehetne ruházni. A törvény előírásának célja az, hogy az összehasonlítható helyzetben élők közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma érvényesüljön. A felperesnek az Alaptörvény
  46. cikk /5/ bekezdésére alapított pozitív diszkrimináció iránti igényét nem lehet korlátlanul alkalmazni, hiszen a pozitív intézkedések nem veszélyeztethetik a fogyatékkal élők, illetve mások testi épségét, biztonságát. A közúti közlekedésben való részvétel során a felperes fogyatékosságának jellegénél fogva - az alperesi hatóságok által alkalmazott jogszabályi rendelkezések szerint - nem vehet rész gépjárművezetőként a közúti közlekedésben. Ez többletjogként egyetlen hatályos jogszabályi rendelkezésből sem vezethető le. A Kr.
  47. § /3/ bekezdés d/ pontja kimondja, hogy szünetel a vezetésre való jogosultság, ha a járművezetőt egészségi szempontból alkalmatlannak minősítették, az alkalmatlanság megállapításának napjától az alkalmas minősítésű igazolás közlekedési igazgatási hatóság előtti bemutatásáig. Ugyanezen szakasz /3/ bekezdés a/ pontja alapján szünetel a vezetésre való jogosultság, a közlekedésbiztonsági alkalmatlanság jogerős megállapításának napjától az alkalmasság igazolásának a közlekedési igazgatási hatóság előtti bemutatás napjáig, ha a járművezető a járművezetésre közlekedésbiztonsági szempontból alkalmatlan. A Kr.
  48. § /1/ bekezdés f/ pontja szerint, azt a személyt kell közlekedésbiztonsági szempontból járművezetésre alkalmatlannak tekinteni, akinek az egészségi alkalmatlanságát a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló miniszteri rendelet alapján megállapították, az egészségi alkalmasság igazolásáig. A perben rendelkezésre állt iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a szakorvosi vizsgálatok a felperest siketségére tekintettel nem tartották alkalmasnak gépjárművezetésre, az audiológiai szakvizsgálatok eredményeként. Az alkalmatlanságról kapott értesítés alapján az elsőfokú közigazgatási hatóságnak kötelessége volt a felperes vezetési jogosultságának szüneteltetését elrendelni, e tekintetben semmiféle mérlegelési jogköre nem volt. Hangsúlyozza azt is a Kúria - a felperes által a felülvizsgálati kérelemben is előadott személyes körülményekre tekintettel -, hogy a közigazgatási perben kizárólag a keresettel támadott határozat jogszerűsége vizsgálható (Pp.339.§ /1/ bekezdés), méltányosság alkalmazásának nincs helye, az ügyben irányadó anyagi jogszabályi rendelkezések pedig a közigazgatási hatóságok számára sem tették lehetővé méltányosság gyakorlását. Nem volt lehetőség a felperes korábbi gépjárművezetésre való jogosultságának értékelésére sem, ugyanis az eljárás során alkalmazandó Kr. és Nm. rendelet - a fent kifejtettek szerint egyértelmű előírásokat tartalmaz. Minderre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Kúria a Pp.
  49. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp.
  50. § /1/ bekezdés folytán alkalmazandó Pp.
  51. § /1/ bekezdés szerint kötelezte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  52. § /2/ bekezdése értelmében köteles. ,
  53. november
  54. Dr. Kárpáti Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Pál Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.