A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.57/2014/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság a testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.698/2013/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) év 10 (tíz) hónapra enyhíti; .- a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; - a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítélet száma helyesen: Kaposvári Járásbíróság 10.B.496/2012/33.; - a 6 darab DNS mintavevő pálcán rögzített vérgyanús szennyeződés megsemmisítésének elrendelését mellőzi, és elrendeli azok iratok mellékletekénti kezelését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a
- évi május hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.698/2013/
- számú,
- május
- napján kelt ítéletével vádlottat testi sértés bűntette miatt 3 év 8 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A Kaposvári Járásbíróság 10.B.496/2010/
- számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte, az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen vádlott enyhítés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a tényállás kisebb mértékű kiegészítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének akként történő megváltoztatását indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a 6 darab DNS mintavevő pálcán rögzített vérgyanús szennyeződéssel kapcsolatban a megsemmisítésükre vonatkozó rendelkezést, és azokat az iratok mellékleteként rendelje kezelni, valamint a feltételes szabadsággal kapcsolatos rendelkezést pontosítsa. A vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. A másodfokú bíróság a vádlottnak és védőjének a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését megalapozottnak találta, míg a védő által felmentés végett bejelentett fellebbezést nem. A vádlott és védője által bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján a fellebbviteli bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás alapvetően hiánytalan, és teljes, azonban annak kismértékű kiegészítése szükséges a másodfokú eljárásban. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészíti ki: A sértettnél hasűri szervsérülés nem történt. Súlyosabb sérülés - amelynek okozására az elkövetés eszköze egyébként alkalmas - csak nagyobb szúróerő esetén keletkezhetett volna (szakértő1 igazságügyi szakértő szakvéleménye, nyomozati iratok 249-
- oldala). A vádlott neve véralkohol-koncentrációja a cselekmény elkövetésekor 1,86 g/l ezrelék volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotának felelt meg (nyomozati iratok 263-
- oldalán található szakvélemény tartalma). A tényállás a másodfokú bíróság által eszközölt kiegészítésekkel megalapozottá vált, az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság ténymegállapításainak kellő indokát adta, az ügyben lehetséges bizonyítékokat maradéktalanul értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A törvényszék által megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás részben a vádlott vallomásán, részben tanúvallomásokon, illetve szakértői véleményeken alapul. A vádlott bűnössége kapcsán az eljárás különböző szakaszaiban eltérően nyilatkozott, azt azonban soha nem vitatta, hogy ő szúrta le sértettet. Kezdetben azt is tagadta, hogy ő szúrta meg a sértettet, majd a bizonyítási eljárás előrehaladtával jogos védelmi helyzetre hivatkozott. A törvényszék a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen járt el, amikor a vádlott által tett, egymásnak több ízben is ellentmondó vallomások közül azt fogadta el a tényállás megállapításakor, amelyeket az egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. Lévén, hogy az eljárás során nem volt vitatott, hogy a sértettet ért szúrás a vádlottól származott, ekként az volt az eldöntendő kérdés, hogy a vádlott javára jogos védelmi helyzet fennállt-e. A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, amely szerint a vádlott a sértettel szemben a szúrás megtörténtekor nem volt jogos védelmi helyzetben. A védőnek e körben tett érvelésére reagálva kiemeli a fellebbviteli bíróság, hogy a veszekedést nem vitásan a sértett kezdeményezte, aki először bántalmazta a vádlottat, majd kölcsönös dulakodás alakult ki a vádlott és a sértett között. Ezen konfliktust követően a vádlott a konyhában magához vette a kést, majd azzal visszatért a szobába. Ekkor a sértett részéről semmiféle támadó magatartás nem történt, azonban a vádlott a békülni szándékozó sértett felé támadólag fellépett, majd megszúrta őt. Az elsőfokú bíróság tehát megalapozottan foglalt állást a jogos védelmi helyzet fennállásának hiánya vonatkozásában. Mindezek alapján a törvényszék a fellebbviteli bíróság szerint is helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Következésképpen a felmentést célzó fellebbezés nem vezetett eredményre. A Btk.2.§-ában megfogalmazott jogelvre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a Btk. időbeli hatálya vonatkozásában azt, hogy a cselekményt az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvény rendelkezései alapján kell elbírálni, mivel az tartalmaz kedvezőbb elbírálási lehetőséget a vádlott számára. -----------------------A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, azokat mindössze annyiban szükséges helyesbíteni, hogy a vádlott terhére súlyosító körülményként azt kell értékelni, hogy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő. A többnyire helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján a törvényszék eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki, ugyanis nem értékelte kellő mértékben a vádlott javára a sértetti közrehatást, azaz annak tényét, hogy a sértett volt az, aki a veszekedést kezdeményezte. Kétségtelen tény, hogy a vádlott speciális bűnismétlő, aki a terhére rótt bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt követte el, azonban ez sem indokolja a 3 év 8 hónap tartamú szabadságvesztés kiszabását, ezért a másodfokú bíróság a vádlott büntetését 2 év 10 hónapra enyhítette. Észlelte a fellebbviteli bíróság, hogy a törvényszék pontatlanul rögzítette a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, ezért azt a Btk.38.§
(2)bekezdés a) pontjában írtaknak megfelelően akként helyesbítette, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Tévesen jelölte meg az elsőfokú bíróság a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítélet számát is, ezért azt a másodfokú bíróság 10.B.496/2012/
- számra pontosította. A törvényszék a 6 darab DNS mintavevő pálcán rögzített vérgyanús szennyeződéssel kapcsolatban tévesen rendelkezett azok megsemmisítéséről. A Be.151.§-ának
- július
- napjától hatályos szövegéhez fűzött indokolás szerint - melyet a BH2008/
- számú eseti döntés is alátámaszt - azok a tárgyak, amelyeket a büntetőeljárás során a nyomok megőrzése, láthatóvá tétele, szakértői vizsgálat alá vonhatósága, ezáltal a bizonyítékként felhasználhatóság érdekében készítenek, a büntetőügy iratainak részét (mellékletét) képezi, ekként az érdemi döntést követően elkobzásukra vagy megsemmisítésük elrendelésére nem kerülhet sor. Ezért a másodfokú bíróság - egyetértve a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal - a 6 darab DNS mintavevő pálcán rögzített vérgyanús szennyeződés megsemmisítésének elrendelését mellőzte, és elrendelte azok iratok mellékletekénti kezelését. A fentiek szerint a fellebbviteli bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőjogi jogkövetkezményre, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára, a felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítélet számára és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés tartamába történő beszámítása a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdésén alapszik. P é c s,
- november
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.698/2013/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.57/2014/
- számú ítéletében írt változtatásokkal
- évi november hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke