Bf.31/2014/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés szerint (4. tényállási pont) és 1 rb, a Btk.275.§

(1)bekezdés b/ pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében (5. tényállási pont), melyért halmazati büntetésül 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett az összesen 180.000 forint pénzbüntetés 180 napi fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról annak meg nem fizetése esetére. Beszámította a kiszabott pénzbüntetésbe a terhelt által előzetes letartóztatásban töltött időt, mellyel 122 napi tételt megfizetettnek tekintett. - II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb, a Btk.274.§

(1)bekezdés c/ pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében (6. tényállási pont), és ezért 1 évre próbára bocsátotta. - VII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb, a Btk.251.§

(2)bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében (

1. tényállási pont), ezért megrovásban részesítette. Felmentő rendelkezéseket hozott részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában az alábbi terheltek, illetve cselekmények vonatkozásában: I.r. vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette a terhére: - 1 rb, a Btk.225.§-a szerinti hivatali visszaélés bűntette (
2. tényállási pont), - 1 rb, a Btk.250.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés

1. tétel I. fordulata szerint minősülő vesztegetés bűntette (
2. tényállási pont), és - 1 rb, a Btk.276.§-ában ütköző magánokirat-hamisítás vétsége (
3. tényállási pont, - bizonyítottság hiányában az 1 rb, a Btk.250.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés

1. tétel I. fordulata szerint minősülő folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette (
2. tényállási pont) miatt emelt vád alól. II.r. vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette a terhére: - 1 rb, a Btk.225.§-a szerinti hivatali visszaélés bűntette (
3. tényállási pont), és - 1 rb, a Btk.276.§-ában ütköző magánokirat-hamisítás vétsége (
4. tényállási pont) miatt, illetve - bizonyítottság hiánya okán az 1 rb, a Btk.250.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés

1. tétel I. fordulata szerint minősülő fontosabb ügyekben, intézkedésre jogosult hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette (
2. tényállási pont) miatt emelt vád alól. III.r. vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette a terhére: - 1 rb, a Btk.253.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette (2. tényállási pont) miatt emelt vád alól. V.r. vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette a terhére: - 1 rb, a Btk.253.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette (

1. tényállási pont),és - 1 rb, a Btk.225.§-a szerinti bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntette (
2. tényállási pont) miatt emelt vád alól. VIII.r. vádlottat bűncselekmény hiánya okán felmentette a terhére: - 1 rb, a Btk.276.§-ában ütköző magánokirat-hamisítás vétsége (
3. tényállási pont) miatt emelt vád alól. Az ítéletet az ügyész valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette, továbbá I.r., V.r., VII.r. és VIII.r. vádlottak, illetve védőik is tudomásul vették. A döntés ellen háromnapi gondolkodási idő elteltével törvényes határidőn belül II.r. vádlott védője élt jogorvoslattal a bűnösség megállapítással és a bizonyítottság hiánya okán történő felmentéssel érintett vádpontok tekintetében bűncselekmény hiánya miatt történő felmentés érdekében. II.r. vádlott nem támadta az
4. és
5. tényállási pontokban írt cselekményekre vonatkozó felmentő rendelkezést, e tekintetben a részjogerő beállt. III.r. vádlott nyomban fellebbezést jelentett be a bebizonyítottság hiányában való felmentő rendelkezés ellen, bűncselekmény hiányából történő felmentés érdekében. A törvényszék IV.r. vádlottal szemben a 2 rb hivatali vesztegetés bűntette (
6. és
7. tényállási pont) és 1 rb, bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntette (
8. tényállási pont) miatt indult eljárást a
9. november
10. napján kelt 8.B.990/2012/64/I. számú végzésével a Be.267.§

(1)bekezdés c/ pontja alapján megszüntette, mivel a terhelt

1. október
2. napján elhunyt. A fentiekből következik, hogy felülbírálat tárgyát kizárólag - a II.r. vádlottat érintően - a
3. és
4. tényállási pontokban rögzített cselekményekhez kapcsolódó ítéleti rendelkezések, és a III.r. vádlott cselekvősége képezték. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.100/2014/1-I. számú átiratában kifejtette, hogy a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartja. A törvényszék a felülbírálat keretei között vizsgálható körben megalapozott tényállást állapított meg, melyet szakszerű bizonyítékértékeléssel támasztott alá. Részletesen elemezte, hogy a
5. tényállási pont tekintetében mely bizonyítékok támasztották alá, és melyek nem erősítették meg, illetve cáfolták a vádiratban foglaltakat. Az összevetés után helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, miszerint a terheltek elkövették a vesztegetés bűncselekményét. Az ügyész álláspontja szerint semmi esetre nem foghatnak helyt a felmentés jogcímét támadó védelmi érvek, mivel azok a felülmérlegelést célozzák. A
6. tényállási pontban írt cselekmény szempontjából összegyűjtött bizonyítékok elemzése sem hagy kívánnivalót maga után, eredményesen nem vitatható a II.r. vádlott bűnösségére vont következtetés, e tekintetben is a bizonyítékok átértékelésére irányul a jogorvoslati kérelem. Helyes a minősítés és ahhoz fűzött jogi indokolás, illetőleg helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor az elkövetés idején hatályos
7. évi IV. törvény szabályait alkalmazta. A kirívó időmúlás okán az alkalmazott szankció szükséges és elégséges. Mindezekre figyelemmel az ítélet helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen megjelent II.r. vádlott védője, aki az ügyben eljárt nyomozó hatóság szakszerűtlen tevékenységében látta az okát annak, hogy 7,5 éve tart a büntetőeljárás, melynek védence életében súlyos következményei lettek. Elvált, közös 12 éves kislányukat a volt felesége neveli. Az eljárás megindításakor II.r. vádlotta P.-i Tűzoltóságon tűzmegelőzési főelőadója volt; a hierarchiában a harmadik ember, amikor előzetes letartóztatásba helyezték
8. február 17-től. A volt parancsnok és I.r. vádlott - aki közvetlen főnöke volt - elmentek nyugdíjba. Kijelenthető, hogy ha ez a büntetőeljárás nincs, akkor II.r. vádlott lett volna és lenne a mai napig a p.-i tűzoltóparancsnok. Jelentős, vissza nem fordítható hátrányok érték a büntetőügy miatt, melyben az ügyészség szinte semmit nem tudott bizonyítani a terhére. A vesztegetés miatt emelt vád alól a
9. pontban II.r. vádlottat bizonyítottság hiányában mentette fel a bíróság azokkal a vádlottakkal együtt, akik tagok voltak a gazdasági társaságban, pedig neki más státusza volt. Védencének nem volt részesedése a P. Kft-ben, hanem egyéni vállalkozóként, díjazás ellenében dolgozott a P. Kft részére. A lehallgatási jegyzőkönyvekben két esetben említik II.r. vádlottat; egyik esetben III.r. vádlott, aki közölte, hogy „megjött a pénzed". A másik alkalommal azt mondta neki, hogy „gyere be a pénzedért". Ebből az következik, hogy a II.r. vádlott számla adása mellett átvette a megbízási szerződés alapján elvégzett munkájáért a vállalkozói díjat a cégtől, vagyis semmilyen bűncselekményt nem követett el. Egyetlen, az
10. tényállási pontban felmerült tanú, illetve a egyik vádlott-társ sem állította azt, hogy II.r. vádlott bármilyen formában is visszaélt volna hivatali helyzetével, a P. Kft előnyére hagyta volna magát megvesztegetni, vagy ő maga kezdeményezett ilyet a tűzoltósággal üzleti kapcsolatba kerülő partnerek vonatkozásában. Rámutatott arra, hogy a
11. tényállási pontban írt, a védence terhére rótt magatartás; a közokirat-hamisítás nem meríti ki a társadalomra veszélyesség kritériumát, ezáltal nem is valósult meg bűncselekmény (BH1983.2). Álláspontja az volt, hogy az ügyben érintett K.L. az oktatási- és vizsgakötelezettségének ténylegesen eleget tett, bizonyítványa mindössze 3 évig volt érvényes, tehát nem sértette a közbizalmat az a körülmény, hogy néhány nappal később történt a vizsga letétele, mint amilyen dátum az okmányban feltüntetésre került. A jogi jelentőséggel bíró tény a közokiratban valós volt, így a bizonyítvány nem tekinthető jogi értelemben hamisnak (EBH2002.737). A közokirat-hamisítás akkor áll meg, ha jogilag releváns tények meghamisításáról van szó. Az illető megjelent az oktatáson, majd levizsgázott; ez a jogilag releváns tény. Az viszont, hogy nem a közös vizsga napján jelent meg, hanem 3 nappal később, az jogilag nem releváns. II.r. vádlott mulasztást követett el, amikor az eredeti névsorból nem törölte a később vizsgáztatott K.L-.t. Ilyen adminisztratív figyelmetlenség miatt az 1 év próbára bocsátás is eltúlzott, mivel ez a magatartás a társadalomra veszélyesség kritériumát nem meríti ki, melyre tekintettel II.r. vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte e vádpontban is. Végezetül leszögezte, hogy a II.r. vádlott értelmetlenül volt előzetes letartóztatásban 4 hónapig, kompromittálódott a szakmájában és a közvélemény előtt, illetve szétzilálódott a családi élete. A nyomozó- és vádhatóság részéről legalább egy bocsánatkérés indokolt lett volna. III.r. vádlott védője fenntartotta a felmentés jogcímének megváltoztatására irányuló fellebbezését. Rámutatott, hogy az alapeljárásban is bűncselekmény hiányában történt meg a
12. tényállási pontban írt cselekmény vádja alól III.r. vádlott felmentése. A terhelt szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy azért mentesül a büntető felelősségre vonás alól, mert nem sikerült rábizonyítani, vagy azért, mert nem követett el bűncselekményt. A két bíróság ugyanazon bizonyítási anyagot birtokolta és mérlegelte, majd vont le eltérő jogi következtetést, amit azonban a megismételt eljárást lefolytató törvényszék nem indokolt. A III.r. vádlott már a nyomozási bíró előtt is beszélt a pénzátadások jogcíméről, illetve okáról. Az V.r. vádlottnak juttatott osztalékról bizonylat is készült, amelyet V.r. vádlott aláírva testvérén keresztül visszaküldött III.r. vádlottnak. Az ítélet
13. oldal
14. bekezdésében írtakkal ellentétben IV.r. vádlott egyező tartalmú vallomást tett, melyet egyetlen lehallgatott beszélgetés sem cáfolt meg, pedig hosszú ideig folytatott a nyomozó hatóság titkos információgyűjtést a terheltek telefonjaira. II.r. vádlott kezdettől konzekvensen vallotta, hogy mellékállásban vállalkozóként végzett munkát a P. Kft-nek, melyért a III.r. vádlottól Kukodáné Izsa Ilona igazságügyi könyvszakértő véleménye szerint a Kft könyvelésében feltalálható adatok szerint osztalékfizetés történt, melynek összege megegyezik a beszélgetések alapján vád tárgyává tett pénzösszeggel. A fényképek és a videofelvétel, melyeken IV.r. vádlottól vesz át pénz I.r. vádlott, nem bizonyítják ennek jogcímét. Az adócsalás tárgyában folyt büntetőper iratai szintén nem tartalmaznak vesztegetésre utaló adatokat, vagy olyan többletinformációt, amelyből olyan következtetést lehetne levonni, hogy a pénzátadások nem osztalék fizetését szolgálták. Az
15. pontban írt hivatali visszaélés vádja alól bűncselekmény hiányában mentette fel a bíróság ismét a vádlottakat. Ha I.r. vádlott és II.r. vádlott nem követtek el visszaélést a P. Kft előnyére, akkor III.r. vádlottnak sem volt rá oka, hogy jogtalan előnyt juttasson a hivatásos tűzoltóknak. A törvényszék helytelenül alkalmazta a jogszabályt, amikor tényből tényre helytelenül következtetve arra jutott, hogy bizonyítottság hiányában van helye a III.r. vádlott felmentésének. Kérte, hogy az ítélőtábla a felülmérlegelési tilalom megsértése nélkül helyes ténybeli következtetéssel változtassa meg a tényállást akként, hogy III.r. vádlott nem követte el a terhére vád tárgyává tett bűncselekményt és e jogcímen mentse fel (Bf.31/2014/5/Vé/I. sorszám alatt csatolt perbeszéd). A II.r. vádlott védője kiegészítette perbeszédét azzal, hogy II.r. vádlottat is bűncselekmény hiányában mentette fel a bíróság az alapeljárásban hozott első ítéletében a
16. pontban írt vesztegetés vádja alól. Az adócsalási ügyben semmilyen szinten nem volt érintett, vele szemben csak azok a bizonyítási eszközök voltak értékelhetők, melyek az első alkalommal, ezekből mégis helytelen, eltérő következtetést vont le a törvényszék a felülbírálat tárgyát képező határozatában. A Fellebbviteli Főügyészség képviselője az ügyészi átiratban foglaltakat teljes egészében fenntartotta. Kifejtette, hogy az eljárás kezdeti szakaszában az előzetes letartóztatás elrendeléséhez szükséges alapos gyanú fennállt, ezért jogszerűen tett indítványt az ügyészség a kényszerintézkedés bevezetésére, majd egy alkalommal a meghosszabbítására, melyet az eljárt bíróság akkor megalapozottnak tartott. Elmondta, hogy a maga részéről nagyon sajnálja, ha II.r. vádlott szükségtelenül került előzetes letartóztatásba, de semmiképpen nem indokolatlanul. A felmentéssel érintett ítéleti rendelkezésekkel kapcsolatban leszögezte, hogy a felmentés jogcímét támadó védelmi fellebbezések nem vezethetnek eredményre. Megalapozatlanság miatt felvett bizonyítás után van helye csak a bizonyítékok újraértékelésével a tényállás megváltoztatására, jelen ügyben azonban erről nincsen szó. A bizonyítékhiányos felmentést nem lehet másodfokon felülmérlegelni. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet mindkét vádlott vonatkozásában hagyja helyben. Az utolsó szó jogán II.r. vádlott csatlakozott a védője által elmondottakhoz. Előadta, hogy a vádbeli időszakban a főhivatása mellett főiskolára járt, és engedéllyel, kereset kiegészítésként volt a vállalkozása, amelyet teljesen szabályosan végzett. Mindig következetesen vallotta, hogy nem szegte meg a hivatali kötelezettségeit és nem kért, vagy fogadott el ilyen célból előnyt. Abban hibázott, hogy saját munkájának jelentőségét hangsúlyozta üzleti célból, amikor úgy közvetítette a szakvizsgát a cég felé, hogy azt a dolgozók komolyan vegyék. Ez a szakvizsga egy munkakörhöz kellett, mára már meg is szűnt. Nem kellett volna oktatást tartania, de azt mégis megtartotta, amely két részletben történt. A jegyzőkönyvben szerepelt K.L. neve, akit betegség miatt elengedett, majd nem módosította a listát azután, hogy pótlólag oktatta, és levizsgázott. A jegyzőkönyvet ezt követően nyújtotta be. Kérte, hogy az adminisztrációs hibát ne tekintse bűncselekménynek a másodfokú bíróság. III.r. vádlott nyomatékosította, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el. Az ítélőtábla a fellebbezésekre tekintettel a Be.348.§

(1)bekezdése szerint a Veszprémi Törvényszék döntését az azt megelőző eljárással együtt - a fellebbezéssel érintett terjedelemben teljes körűen - felülvizsgálta és a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az ítélőtábla megállapította, hogy a Veszprémi Törvényszék az eljárása során a perrendtartási előírásokat maradéktalanul megtartotta, figyelemmel a Be.554/A-M. szakaszaiban írott - a kiemelt jelentőségű ügyek eljárásra vonatkozó - szabályokra, amelyeket hibátlanul alkalmazott. Az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adott szabálysértés nem történt, az érdemi felülvizsgálat lefolytatható volt. Az ítélőtábla osztotta a Főügyészség azon álláspontját, hogy a titkos információgyűjtés adatai alapján az eljárás megindulásakor fennállt a vesztegetés megalapozott gyanúja, akkor még nem tudhatta a nyomozást foganatosító, majd vádat emelő ügyészség, miszerint nem lesznek elégségesek az összegyűjtött bizonyítékok a vád alátámasztására. A megismételt eljárás Be.404.§-ában írott szabályait betartva az elsőfokú bíróság nagyon alapos; a hatályon kívül helyező végzés instrukciói alapján teljes körű bizonyítási eljárást folytatott le. A vádlottak fenntartották az alapeljárásban tett vallomásaikat, melyeket a bíróság egymással, illetve az egyéb bizonyítékokkal összevetett. Meghallgatta a tanúkat, vagy vallomásukat az ügyész indítványnak megfelelően, a védelem hozzájárulásával, felolvasással tette a tárgyalás anyagává. A védelmi hivatkozással ellentétben a

1. tényállási pont vonatkozásában a hatályon kívül helyezés egyik oka éppen az volt, hogy az alapeljárást lefolytató bíróság a tárgyalási folyamatban nem ismertette teljes körben a rendelkezésre álló bizonyítási anyagot (lehallgatási jegyzőkönyveket, az adócsalásos ügy iratai, ebben készült könyvszakértői véleményt). Egyoldalúan, csak a vádlotti védekezés viszonylatában, így helytelenül értékelte azokat a bizonyítékokat is, amelyeket figyelembe vett (11.B.1179/2007/
2. számú ítélet 38-40 oldal). Ezért az általa levont - egyébként a kétirányú bizonyítéki körre tekintettel ellentétes - következtetés, miszerint a vádlottak cselekvősége nem merítette ki a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállását, nem lehet automatikusan helyes és a megismételt eljárásban irányadó. A törvényszék a megismétlés során immár teljes terjedelmében tárgyalás anyagává tette a lehallgatási anyagot, ismertette és értékelte a Veszprémi Városi Bíróság
3. február
4. napján kelt P.L., T.K.T., T.A., V.r. vádlott és IV.r. vádlottak vonatkozásában első fokon, III.r. vádlott tekintetében másodfokon jogerőre emelkedett 7.B.2387/2008/
5. számú ítéletét. Foglalkozott az ott vádlottként szereplő, jelen eljárás keretében tanúként kihallgatott P.L., T.K.T., T.A. vallomásaival. Azt állapította meg, hogy a jelen ügytől nyomozati szakban elkülönített, de párhuzamosan lefolytatott eljárás anyagában nincsen a vesztegetés megvalósulására utaló adat. A
6. pontban fogalt cselekmény tekintetében nem álltak rendelkezésre tanúvallomások, kizárólag a bűnösséget tagadó vádlotti előadásokból, illetve a kétértelmű hanganyagból és a video- továbbá fényképfelvételekből lehetett kiindulni. Az elsőfokú bíróság elemezve a beszélgetéseket azt rögzítette, hogy V.r. vádlott és cége gyakorlatilag konkurense volt a P. Kft-nek, ezért megromlott a viszony közte és korábbi üzlettársai között (TIGY-anyag I. melléklet 7., 21., 27., 35.,
8. oldal). I.r. vádlott, aki a tűzoltóság második embere volt, valóban adott át pénzt a testvérének e beszélgetések időszakában, akinek F. nevű cége ugyancsak érdekelt volt a tűzoltó riasztóberendezések kiépítésében és bekötésében (I. melléklet
9. oldal). II.r. vádlott tűzvédelmi előadó, bejelentési kötelezettségének eleget téve, G.K. tűzoltó parancsnok hivatalos tudomásával másodállásban részt vett IV.r. vádlottal a tervezésben, illetőleg dolgozott a P. Kft-nek (I. melléklet 71., 76., 79., 85.,
10. oldal). Számlákat bocsátott ki a II.r. vádlott a P. Kft felé, melyről több alkalommal egyeztetett III.r. vádlottal, de hasonló tartalmú párbeszédek zajlottak a III.r. vádlott és I.r. vádlott között is (I. melléklet 62., 63., 65., 67., 73.,
11. oldal). Ezen ügyintézéssel párhuzamosan folytak a megbeszélések az adócsalásban terheltként érintett személyekkel is a számlák kiállítása tárgyában (III. melléklet 30.,
12. oldal, V. melléklet 9., 10., 11., stb. oldal). III.r. vádlott több alkalommal egyeztetett I.r. vádlottal, hogy a testvére érdekeltségébe is tartozó, ám a tűzoltósággal több éve rendszeres munka- és üzleti kapcsolatban álló P. Kft számlájára mikor, milyen munkákból származó pénzösszegek érkeznek, illetve e bevételből IV.r. vádlott ügyvezető döntését követően a III.r. vádlott milyen kifizetéseket és utalásokat végezhet. (A III. melléklet 26., 28., 38., 45., 46., oldalon található szövegek kifejezetten a pénzelosztásról szólnak.) A terheltek első gyanúsítotti kihallgatásuk során nem tárták fel a telefonbeszélgetéseik hátterét. I.r. vádlott
13. február
14. napján lezajlott első kihallgatásakor nem említette, hogy csak a testvére képviseletében vett át osztalékot III.r. vádlottól. II.r. vádlottat
15. február 12-én kizárólag az okirat-hamisításokkal gyanúsították meg, a vesztegetési cselekményben való érintettsége nem került szóba. III.r. vádlott
16. február
17. napján egyáltalán nem nyilatkozott, majd március
18. napján beszélt arról, hogy II.r. vádlottnak számlára fizetett. IV.r. vádlott, akinek ugyanazon védő látta el a képviseletét, mint a III.r. vádlottnak,
19. február 13-án megtagadta a vallomástételt. V.r. vádlott
20. február
21. napján tett gyanúsítotti vallomásában szintén nem beszélt osztalékfizetésről, illetve arról, hogy bátyja közvetített a P. Kft és közötte. Ezt követően
22. február
23. napján került sor a nyomozási bíró előtti meghallgatásra, ahol először hangzott el III.r. vádlott és IV.r. terheltek részéről a beszélgetések értelmezése körében, hogy osztalék kifizetése, illetőleg vállalkozói díj teljesítése zajlott, továbbá, hogy I.r. vádlott összekötő szerepet játszott (nyomozati irat 903-
24. oldal). I.r. vádlott azonban nem nyilatkozott a megismételt eljárásban sem arra nézve, hogy ha csupán a „postás" szerepét töltötte be a testvére részére fizetendő osztalék tekintetében, akkor miért érdeklődött - a lehallgatási anyag adatai szerint - a P. Kft gazdálkodásával kapcsolatosan arra vonatkozóan, hogy a folyamatban lévő munkák milyen állapotban vannak, azok pénzügyi teljesítése megtörtént-e, kell-e és milyen összegben számlákat beszerezni a kft részére. Arra vonatkozóan, hogy I.r. vádlott a volt cégtársakkal rossz viszonyban lévő testvérének, V.r. vádlottnak járó osztalékot vette át, a lehallgatási anyag sehol nem tartalmaz erre utaló kitételt (III. számú melléklet 2-
25. oldal). Értékelte a törvényszék még a pénzátadásról készült fényképmellékletet, a tűzoltóságtól a P. Kft részére történt utalások adatait, az OTP adatszolgáltatását, hogy ki rendelkezett a P. Kft bankszámlája felett. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem cáfolták azt az először a nyomozási bíró előtt elhangzott állítást, miszerint IV.r. vádlott utasításai szerint III.r. vádlott osztalék címén fizetett a társaság tagjai részére a vád tárgyává tett időszakban utóbb le is könyvelt tételeket, mivel a számviteli jogszabályok megváltozása miatt jelentősen csökkenteni kellett az addig házipénztárban tartható készpénzállományt. Hivatkozott az igazságügyi könyvszakértői véleményre, hogy olyan nagyságrendű osztalékfizetések történtek a könyvelés szerint, mint amilyen összeget a vádirat vesztegetési pénzként tartalmaz. II.r. vádlott vállalkozói díjat kapott a P. Kft-től, azonban a feltalált bizonylatokon a cég, mint teljesítő nem szerepel. A vesztegetés egyes törvényi tényállási elemeit megalapozni látszó, a vádlotti védekezést részben megkérdőjelező, ugyanakkor részben azt alátámasztó bizonyítékok összevetése során a törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy minden kétséget kizáró módon a bűncselekmény megvalósulása nem állapítható meg. A
26. pont esetében megállapítható, hogy a bíróság a tényállást II.r. vádlott, illetve az alapügyben hozott ítélettel
27. május
28. napján jogerősen marasztalt VI.r. vádlott ténybeli beismerő vallomásain túl, a hanganyagra, a feltárt okirati bizonyítékokra, továbbá K.L. és
29. tanú tanúk nyilatkozatára alapította, figyelembe véve a szakvizsga részletes szabályait tartalmazó jogszabályi hátteret is. Azt senki nem vitatta, hogy a jegyzőkönyv nem a történteknek megfelelően tartalmazta az időpontokat és eseményeket. A hanganyag vizsgálatából az tűnik ki, miszerint a II.r. vádlott - védekezésével szemben nem véletlenül, adminisztratív tévedés folytán nyújtotta be a jegyzőkönyvet az alkalmakon megjelent részvevők létszámát, illetve K.L. esetében az oktatás és vizsga időpontját érintő valótlan tartalommal, hanem az utólag nem kívánta már azt módosítani, mivel 25 fő két részletben való oktatására és egyszeri levizsgáztatására kötött szerződést a B. Kft-vel. Erre vonatkozó, a céget képviselő
30. tanúval folytatott beszélgetések (II. melléklet 1., 4., 7., 10., 13., 16., 19.,
31. oldal) a tárgyaláson ismertetésre kerültek. Az előbbiek szerint részletezett, egységes, következetes zárt logikai láncolatú bizonyítékrendszer mérlegelésével állapította meg a tényállást a Veszprémi Törvényszék a fellebbezéssel érintett
32. és
33. tényállási pontokban. A vádlottak és tanúk vallomásainak, a lehallgatási anyagnak és az egyéb bizonyítékoknak elsőfokú bíróság általi értékelésével egyetértett az ítélőtábla, a felülvizsgálat során olyan körülményt nem észlelt, amely a bíróság mérlegelő tevékenységét vitathatóvá tenné, így a felülmérlegelés tilalmára tekintettel a bizonyítékok eltérő értékelésére a felmentési jogcímet tekintve sincs lehetőség a másodfokú eljárás keretében. A tényállás minden tekintetben megalapozott, így az ítélőtábla erre alapította a határozatát a Be.351.§

(1)bekezdése értelmében. A II.r. vádlott és III.r. vádlottat egyaránt érintő 2. tényállási pontban írott cselekvőség esetében helytállóan szögezte le, hogy nem a bűncselekmény hiányát, hanem az „in dubio pro reo" elve szerint eljárva azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a terheltek elkövették-e a vesztegetés bűncselekményét. A Be.6.§

(3)bekezdésében meghatározott büntethetőségi akadályt képez az, ha a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el, valamint, ha nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el. Felmentő ítélet meghozatalára akkor kerül sor, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg és az eljárás megszüntetésére sem kerülhet sor. A bíróságnak mindig azt kell vizsgálnia, hogy milyen ténybeli és jogi alapon juthat arra a következtetésre, hogy a vádlott bűnössége nem állapítható meg. A bizonyítottság hiányában történő felmentés esetén a bíróság minden bizonyított tényt rögzít a tényállásban, és utal arra, hogy a vádlott bűnössége kétséget kizáró bizonyossággal nem volt megállapítható. A Be.258.§

(3)bekezdés a) pontja szerint az ítélet szükség esetén tartalmazza a vádirati tényállás lényegének ismertetését. Bizonyítottság hiányában történő felmentés esetén erre szükség van, mivel a felmerült bizonyítékok és a vádirati tényállásban írt tények összevetése alapján indokolható az a következtetés, hogy a vádlott bűnössége nem bizonyítható. A felmentő ítélet indokolásában meg kell jelölni, hogy a bíróság a Be.6.§

(3)bekezdésének melyik pontjában megjelölt okból menti fel a vádlottat (4/2007. BK vélemény). E perrendi követelményeknek az elsőfokú ítélet minden tekintetben megfelel. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárása keretében felmerültek olyan bizonyítékok, amelyek a bűncselekmény hiányára utaltak, de olyanok is, melyek a hivatalos személyi minőség és gazdasági társaságban való érdekeltség összefonódására, ezzel összefüggésben vagyoni előny juttatására utaltak. A kihallgatott vádlottak határozottan vallották, hogy legális jogcímeken, szabályosan, a hivatali beosztástól elkülönülten és gazdasági érdekektől függetlenül történt a P. Kft nevében III.r. vádlott részéről kifizetés I.r. vádlott és II.r. vádlott vonatkozásában. A könyvelés adatai, abból megállapítható összegszerűség, illetve a könyvszakértői vélemény nem voltak e vallomásokkal ellentétesek. Ugyanakkor megállapítható volt a terheltek közötti családi-, személyi-, vállalkozásbeli összefonódás. Utcai videofelvétel és fényképek álltak rendelkezésre, amiken I.r. vádlott és IV.r. vádlott között pénzátadás látható, továbbá kétértelmű telefonbeszélgetések hangzottak el, melyekből nem tűnt ki a terheltek által hivatkozott legális háttér, viszont rendszeres információcsere zajlott közöttük a P. Kft folyamatban lévő projektjei és pénzügyi forgalma tárgyában, holott a két tűzoltónak ezekhez vajmi kevés hivatali köze lehetett. Ilyen tények és bizonyítékok birtokában minden kétséget kizáró módon nem lehet arra a tényre következtetni, hogy a vádbeli cselekmény; a „pénzosztás" vesztegetési célt szolgált, hiszen fennáll az a lehetőség is, hogy I.r. vádlott valóban a testvére részére járó osztalékot vette át, II.r. vádlott pedig a P. Kft részére végzett vállalkozói munka után járó díjazásban részesült, melyet mindketten III.r. vádlottól kaptak meg. Ténybeli következtetés alapján ugyanis a vádbeli cselekmény vádlottak által történt elkövetésének a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a bizonyított tényekből okszerűen csak ez következik. Amennyiben azonban a megállapított tényekből több, sőt ellentétes következtetés is levonható, az ítéleti tényállás ténybeli következtetéssel való megállapítása kizárt (BH1977.484). A kifejtettek értelmében a törvényszék - helyesen - úgy ítélte meg, hogy nincs kétségtelenül bizonyítva a II. és III.r. vádlott bűnössége a hivatali vesztegetés bűntettében, de azt sem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a hivatásos tűzoltó foglalkozású terheltek felé a tűzoltósággal üzleti kapcsolatban lévő gazdasági társaság részéről eszközölt pénzügyi tranzakciók pontosan milyen okból történtek meg. Ezért a vádlottakat bebizonyítottság hiányában volt lehetséges és kötelező felmenteni az ellenük emelt vád alól a Be.331.§

(1)bekezdés és a Be.6.§

(3)bekezdés b) pont alapján. A törvényszék a megalapozott tényállás nyomán okszerű következtetést vont le a

1. pontban ismertetett cselekmény esetében II.r. vádlott bűnösségére, és helyes a közbizalom elleni bűncselekmény - az általa alkalmazott, elkövetéskor hatályban volt Btk. szerinti - különös részi minősítése is. Az elsőfokú bíróság ehhez részletes jogi indokolást fűzött, mellyel az ítélőtábla teljes mértékig egyetértett. A közokirat „hamissága" mind formai, mind tartalmi vonatkozásban egyaránt értendő. Tartalmi értelemben az az okirat hamis, amelynek a tartalma nem felel meg a valóságnak (BH2002.
2. II. pont). Jelen ügyben vitán felül áll, hogy a tűzvédelmi szakvizsgáról szóló jegyzőkönyvet II.r. vádlott hivatalos minőségében, oktatásszervezőként volt köteles elkészíteni és eljuttatni a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz a vizsgák regisztráltatása érdekében. A 25 személy nem egy időpontban vizsgázott, illetőleg K.L. nem a jegyzőkönyv szerint megjelölt időpontban vett részt az oktatáson és a vizsgán, hanem 3 nappal később. A jegyzőkönyv a Pp.195.§

(1)bekezdése értelmében közokirat, tartalma pedig nem mindenben a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazta. A közokiratok valóságtartalmába vetett bizalom és azok bizonytó ereje társadalmi érek, így nem mondható, hogy a vizsga letételének időpontjának valótlansága egyrészt nem releváns adat, másrészt nélkülözi a társadalomra veszélyességet. A meghatározott munkakör betöltéséhez szükséges tűzvédelmi szakvizsga letételének napjával kezdődik a munkakör betöltésének jogosultsága, mely adott időszakban 3 évig tartott. A jegyzőkönyv alapján kiállított vizsgabizonyítványok pedig nem a valósághoz hű időponttal tartalmazták a jogosultság kezdetét, melyben a II.r. vádlott közreműködött. Ezzel a Btk.274.§

(1)bekezdés c) pontjában írt bűncselekmény megvalósult. A törvényszék helytállóan és az eljárásjogi főszabálynak megfelelően alkalmazta az elkövetéskor hatályban volt Btk. anyagi jogi rendelkezéseit, mivel a terheltek esetében az új Btk. nem tartalmaz kedvezőbb elbírálást lehetővé tevő rendelkezéseket. II.r. vádlott esetében feltárta a javára írható körülményeket, terhére figyelembe vehetőt nem talált. A cselekmény csekélyebb tárgyi súlya és az elkövető személye alapján valóban nem volt szükséges büntetés kiszabása, mivel az általános és egyéni visszatartás megvalósulásához egyaránt elegendő az intézkedés; a törvényi minimumban meghatározott, az 1978. évi IV. törvény 72.§

(1)és

(5)bekezdése szerinti próbára bocsátás alkalmazásával, mely megegyezik az ugyanezen bűncselekményben bűnösnek kimondott VI.r. vádlottal szemben alkalmazott szankcióval is. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek voltak, azonban a bűnügyi költség tekintetében hozott döntés megalapozatlan. Be.338.§

(1)bekezdés értelmében a bíróság a vádlottat a bűnügyi költség viselésére kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki. A

(2)bekezdés szerint a vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. Az alapeljárásban felmerült 622.995 forint bűnügyi költségből 618.265 forint a felmentéssel érintett cselekményekkel függött össze és az állam terhén maradt, míg II.r. vádlott, illetve e cselekményben az alapeljárásban már jogerősen marasztalt VI.r. vádlott terhére a 6. tényállási pontban megállapított cselekvőséggel kapcsolatosan fejenként 2.365 forint tanú útiköltség volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság az érdemben felülbírált ítéletben is csak e cselekményben állapította meg II.r. vádlott büntetőjogi felelősségét. A megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költség összege 145.420 forint volt, mely Be.403.§

(5)bekezdés értelmében nem terhelheti a vádlottakat, hanem az állam terhén marad. Ehhez képest a törvényszék a felülbírált ítéletben a teljes eljárás során felmerült összesen 707.145 forint bűnügyi költségből I.r. vádlottat és II.r. vádlottat fejenként egyezően 92.707 forint, míg VII.r. vádlottat 82.165 forint megfizetésre kötelezte azzal, hogy további 439.566 forint költséget az állam visel. A törvényszék azonban nem adta semmilyen indokát, hogy melyik eljárási szakban és milyen jogcímen felmerült költségrészeket hárított azokra a terheltekre, akiknek büntetőjogi felelősségét egy vagy több bűncselekményben megállapította. Tekintve, hogy II.r. vádlott és I.r. vádlott egyaránt fel lettek mentve azokban a vádpontokban, amik mindkettejüket érintették, ugyanakkor az I.r. vádlott bűnössége a 4-5., a II.r. vádlott felelőssége pedig a 6. tényállási pontban írt cselekvőséghez fűződik, továbbá mindvégig különböző meghatalmazott védők jártak el a védelmükben, nem érthető, hogy miként kell azonos összegű költséget viselniük. Mivel I.r. és VII.r. vádlottat is érintik a költségviselésről szóló rendelkezések, akikre a másodfokú felülbírálat a beállt jogerő folytán nem terjed ki, a Be.376.§

(1)bekezdésében meghatározott ki nem küszöbölhető megalapozatlanság folytán a döntést hatályon kívül kellett helyezni. Ezen túl az elsőfokú bíróság a Be.578.§

(1)bekezdése szerint lefolytatandó különleges eljárásra kellett kötelezni, mivel a bűnügyi költség tekintetében nem a törvénynek megfelelően határozott. A fentiekben kifejtettek alapján a táblabíróság a Veszprémi Törvényszék 2014. március 6. napján kihirdetett 8.B.990/2012/69. számú ítéletét - II.r. vádlott és III.r. vádlott vonatkozásában - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Győr,

1. október
2. napján Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke . Vajda Edit sk. . Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet, valamint a Veszprémi Törvényszék
3. március
4. napján kihirdetett 8.B.990/2012/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része II.r. vádlott és III.r. vádlott vonatkozásában
6. október
7. napján jogerőre emelkedett. Győr,
8. október
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: