Bf.177/2014/19 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(2)bekezdés

1. fordulat] minősíti. A vádlottal szemben kiszabott büntetést halmazati büntetésnek tekinti. A szabadságvesztés tartamát 10 (tíz) év 6 (hat) hónapra súlyosbítja. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság által az iratokhoz csatolni rendelt bűnjelek a Székesfehérvári Rendőrkapitányság bűnjelkezelőjénél BNYT/2012/ 1621/28., 33., 1687/1-10., 1688/2-5., 7., 8., 10., 1775/4., 6-9., 11., 12., 1777/2., 2132/1., 2377/1., 2457/2., 2465/
2. tételszám alatt, a vádlottnak kiadni rendelt bűnjelek 1621/1-5., 8-10., 13., 14., 16-22., 24-27., 29-32., 1683/1-9., 1684/1., 3., 4., tételszám alatt, a megsemmisíteni rendelt bűnjelek 1684/2., 5-8., 1685/1-9., 1688/1., 1775/1-3., 2184/
3. tételszám alatt, az elkobozni rendelt bűnjelek 1621/7., 12., 15., 23., 2184/4., 2457/
4. és 2494/
5. tételszám alatt vannak nyilvántartva. Az első fokú ítéletben
6. és
7. sorszámmal jelölt és a bűnjelkezelőnél BűJzk/
8. és
9. tételszámmal szereplő bűnjelekre vonatkozó rendelkezést mellőzi. A BNYT/2012/ 1688/6., 9., 1775/5., 10., 13., 14., 15., 1777/1., 2465/2., 2494/1-
10. bűnjelek lefoglalását is megszünteti és az 1688/6., 1775/5., 10., 13., 14., 1777/1., 2465/
11. tételszám alattiaknak az iratokhoz csatolását, az 1688/9., 1775/
12. tételszám alattiak megsemmisítését, a 2494/1-
13. tételszám alattiaknak a vádlott részére való kiadását rendeli el, a BNYT/2012/2184/1.,
14. tételszám alattiakat elkobozza. Az első fokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen: 1.244.454.- (egymillió-kettőszáznegyvennégyezer-négyszázötvennégy) forint, míg az állam terhén maradóé 78.638.- (hetvennyolcezer-hatszázharmincnyolc) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A szabadságvesztésbe a vádlott által
15. július
16. napjától
17. október
18. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 20.000.- (húszezer) forint bűnügyi költség megfizetésére, külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat 7 rb. rablás bűntette [Btk.
19. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont], rablás bűntettének kísérlete [Btk. 10. §

(1)bekezdés, Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont], lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 325. §

(1)bekezdés a) pont], hivatalos személy elleni erőszak bűntette [Btk. 310. §

(1)bekezdés a) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt 9 évi fegyházra és 9 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által

1. július
2. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Úgy rendelkezett, hogy a vádlott a fegyházbüntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során lefoglalt és a Székesfehérvári Rendőrkapitányságon kezelt tárgyak (bűnjelek) közül a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség által Nyom.347/
3. számon készített bűnjeljegyzékben 60-67., 69-72., 74., 75., 77., 81., 83-86., 88., 89., 95., 96., 101., 103.,
4. alattiakat az iratokhoz csatolni, az 1-5., 7-9., 11., 12., 14-20., 23-25., 27., 28., 29., 30., 32-41., 43.,
5. tétel alattiakat a vádlottnak kiadni, a 42., 45-57., 79., 80., 99., 121.,
6. tétel alattiakat megsemmisíteni rendelte el a lefoglalásuk megszüntetése mellett, a 6., 10., 13., 21., 100.,
7. és
8. tétel alattiakat pedig elkobozta. Kötelezte a vádlottat 1.223.627,- forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, 99.466,- forint bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy az állam viseli. Az első fokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, a vádlott terhére téves jogi minősítés, a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének (IX. tényállás) - a tényállás akként való kiegészítése mellett, hogy a vádlott e cselekményét élet kioltására alkalmas gáz-riasztópisztollyal hajtotta végre - a Btk.
9. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként való minősítése, súlyosabb fegyházbüntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása érdekében és a vádlott, enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.456/2014/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést pontosítással tartotta fenn. Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának az ügyészi indítvány szerinti kiegészítését szükségtelennek tartva, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla a hivatalos személy elleni cselekmény miatt a vádlottat a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő és büntetendő felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében mondja ki bűnösnek, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, valamint ehhez igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát is emelje fel, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A bűnösségi körülményeket és eljárási szabálysértéseket észrevételezett. Eljárási szabálysértésként, hogy 1. az elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyvek nem tartalmazzák a Be. 250. §

(2)bekezdés h) pontjában előírtak szerint, hogy mikor készültek,

1. az iratokból nem állapítható meg, hogy a vádlott és a védő részére a vádiratot kézbesítették-e,
2. az elsőfokú bíróság ítéletében a Be.
3. §

(1)bekezdésében írtak ellenére elmulasztotta megindokolni az ügyész bizonyítási indítványainak elutasítását és 4. az írásba foglalt ítéletet a Be. 341. §

(2)bekezdésének jelentős megsértésével terjesztette fel, amely az előzetes letartóztatás felülvizsgálatát is késleltette. A vádlott fellebbezését írásban két beadványban indokolta, melyekben és a fellebbezési nyilvános ülésen elsősorban az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, másodsorban az enyhítésért bejelentett fellebbezését tartotta fenn, melynek keretében a kiszabott büntetés enyhítését, enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását, a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátást és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését kérte. Az első fokú ítéletet II., III., és IV. tényállási cselekményekkel kapcsolatban iratellenesség okából [Be. 351. §

(2)bekezdés c) pontja] való megalapozatlanság miatt indítványozta hatályon kívül helyezni. Állítása szerint, már a nyomozás során is azt vallotta, hogy ezen cselekményeket nem a lőfegyvernek minősülő forgódobos gázriasztópisztollyal, hanem egy lőfegyvernek nem minősülő, kisméretű fekete szekrénytáras gázpisztollyal követte el, melyet a IV. tényállási cselekmény elkövetése után megsemmisített, így nem került lefoglalásra sem. Hivatkozott (

1. sz. név), (
2. sz. név) és (
3. sz. név) tanúk vallomására, akik a felismerésre bemutatás során nem az elkövetés eszközéül megállapított forgódobos gáz-riasztópisztolyt, hanem egy másik, a helyszínen lefoglalt és a ténylegesen használthoz hasonló gáz- és riasztópisztolyt ismertek fel mint elkövetési eszközt és ilyennek a használatát bizonyítják az elkövetéseket rögzítő kamerafelvételek is. A védő, a fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott védekezésére tekintettel a hivatalos személy elleni erőszak bűntette alóli felmentését és a büntetés enyhítését indítványozta. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést tartotta részben alaposnak, az eljárási szabálysértésekre vonatkozó ügyészi észrevételt is részben osztotta. Az ítélőtáblának először abban kellett állást foglalnia, hogy a vádlott fellebbezése joghatályos-e. Az ítélet kihirdetését követően,
4. december
5. napján a vádlott a fellebbezés bejelentésére háromnapi határidőt tartott fenn, mely
6. december
7. napján járt le. Fellebbezése
8. december
9. napján érkezett az elsőfokú bíróságra. A Be.
10. §

(4)bekezdése alapján nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták. Ilyen adatok mellett azt kellett vizsgálni, hogy az előzetes letartóztatásban lévő vádlott a fellebbezését a BV Intézetben mikor adta ki elküldés végett. A fellebbezés szöveges része

1. december
2. napjával, a felzet
3. december
4. napjával van dátumozva, a BV. Intézet átirata, mellyel a fellebbezés megküldésre került,
5. december
6. napján kelt (első fokú iratok
7. sorszám). A BV. Intézet az ítélőtábla megkeresésére azt közölte, hogy a fellebbezés vádlott által történt kiadásáról nincs nyilvántartásuk, de a beadványokat általában már másnap továbbítani szokták, az ügyintézési határidő egyébként három nap, amit a fogvatartottak is tudnak. A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott akként nyilatkozott, hogy a fellebbezését már
8. december
9. napján kiadta elküldés végett, a felzetre azért került
10. december
11. napja, mert azt a BV. Intézetben másnap ráíratták vele. Mivel ezt ellentétes adatok nem cáfolják, az ítélőtábla a vádlott fellebbezését határidőben előterjesztettnek és így joghatályosnak tekintette. Az ügyész által észrevételezett eljárási szabálysértések az ítélőtábla álláspontja szerint is, a
12. pont szerinti kivételével megvalósultak. Az
13. ponttal kapcsolatban megjegyzi az ítélőtábla, hogy
14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolták a jegyzetet, amiből az következik, hogy a tárgyalással egyidejűleg jegyzet készült, minek alapján a tárgyalástól számított nyolc napon belül kellett a jegyzőkönyvet elkészíteni [Be.
15. §

(1)bekezdés]. A

1. pontban rögzítettekre az ügyész tévesen hivatkozott, ugyanis az elsőfokú bíróság a vádlottnak és a védőnek a vádiratot az előzetes letartóztatás tárgyában hozott 6.B.6/2013/
2. számú végzéssel együtt küldte meg, melyet a vádlott esetében az első fokú iratoknál a
3. sorszám alatti kézbesítési ív, a védő esetében a
4. sorszám alatti tértivevény igazol. A
5. pontot illetően, eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság a Be.
6. §

(2)bekezdésén túlmenően akkor is, amikor ítéletének eredeti példányán a Be. 260. §

(4)bekezdése alapján nem tüntette fel annak írásba foglalásának napját, továbbá megsértette a bírósági ügyvitel szabályairól szóló, többször módosított 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 38. §

(1)bekezdését is, mert az ítélet kiadmányokat nem látta el a bíróság körbélyegzőjének lenyomatával. A 3. pont szerinti eljárási szabálysértés a Be. 258. §

(3)bekezdés f) pontja alapján is megállapítható. Az ügyész, a tárgyaláson (

1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldala) a vádiratban még indítványozott és az elsőfokú bíróság által ki nem hallgatott tanúk, mégpedig (
3. sz. név), (
4. sz. név), I. számú tanú, (
5. sz. név), (
6. sz. név), (
7. sz. név), (
8. sz. név) és (
9. sz. név) tanúkénti kihallgatását indítványozta. E bizonyítási indítványokat az elsőfokú bíróság elutasította. Ezen tanúk kihallgatása az ítélőtábla álláspontja szerint is szükségtelen volt. Az iratokból megállapítható, hogy (
10. sz. név) és az I. számú tanú mint a gyógyszertárakban jelen volt vásárlók, (
11. sz. név) mint bolti alkalmazott, (
12. sz. név) mint a helyszíni szemlén is jelen volt gyógyszertár tulajdonos, (
13. sz. név) mint sértetti jogi képviselő a cselekményekről, (
14. sz. név) és (
15. sz. név) a vádlott gyerekei, (
16. sz. név) pedig az anyja, a vádlott életviteléről, munkavállalásairól és anyagi helyzetéről tudtak volna tanúvallomást tenni. Mivel ezen körülmények a vádlott és a kihallgatott tanúk vallomása alapján kellően tisztázást nyertek, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az erre vonatkozó bizonyítási indítványokat elutasította. A fenti eljárási szabálysértések az ügy érdemére kihatással nem voltak. Az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
17. §

(1)bekezdés alapján felülbírálva, az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemét érintő eljárási szabályt nem sértett, a tényállást viszont a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok egybehangzó adataira figyelemmel kiegészítette, illetőleg helyesbítette az alábbiak szerint: A vádlott a II., III. és IV. tényállásbeli cselekményeket lőfegyvernek nem minősülő kisméretű, fekete, szekrénytáras gázpisztollyal követte el. A sértettek a jelen büntetőeljárásban polgári jogi igényt nem terjesztettek elő. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, mely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A vádlott a terhére rótt bűncselekmények elkövetését beismerte, emellett az elsőfokú bíróság a szükséges körben a bizonyítást lefolytatta. Kihallgatta a cselekmények elkövetésekor jelen volt gyógyszertárak, illetve üzletek tulajdonosait, alkalmazottait, valamint a jelen volt egyes vásárlókat is. Mindezen bizonyítékok mellett az elkövetés körülményeit igazolták még a kamerafelvételek. A fegyverszakértő bevonásával tisztázódott a lefoglalt fegyverek milyensége is. A II., III. és IV-es cselekményeknél az ítélőtábla a tényállást az iratok egybehangzó adatai alapján, az elkövetéshez használt fegyver milyenségét illetően helyesbítette. Ezt igazolta ugyanis a vádlott vallomása (nyomozati iratok VI/a. kötet

1. oldal
2. bekezdés,
3. oldal
4. bekezdés,
5. oldal
6. bekezdés és
7. oldal
8. bekezdés) és, hogy az e cselekményeknél jelen volt (
9. sz. név), (
10. sz. név) és (
11. sz. név) tanúk, a felismerésre bemutatás során a bemutatott 8 darab pisztoly közül egy Lady K Italy 9 mm-es gáz- és riasztópisztolyt ismertek fel, mint a vádlott által használthoz legjobban hasonlót (nyomozati iratok I/a. kötet 72-
12. oldal, II/a. kötet 199-
13. oldal, III/a. kötet 121-
14. oldal). Az iratokból megállapítható, hogy ezt a pisztolyt még az ismeretlen tettes elleni nyomozás során a jelen bűncselekményekkel nem érintett helyszínen, a [település, utca, házszám] alatt foglalták le. (Szakértő neve) igazságügyi nyom- és fegyverszakértő vizsgálta meg és véleménye szerint nem minősül lőfegyvernek, hiányzó alkatrészei miatt belőle lövés nem adható le (nyomozati iratok II/a. kötet 386-
15. oldal), tehát jellemzői megfelelnek annak, amilyet a vádlott állítása szerint a II., III. és IV. tényállásbeli helyszíneken használt. Az elsőfokú bíróság a IX. tényállási cselekménnyel kapcsolatban is helyesen és kimerítően megindokolta, hogy a vádlott tagadása ellenére, miszerint sem a körülményekből, sem egyébként nem tudta, hogy rendőrrel áll szemben, miért állapította meg azt, hogy fel kellett ismernie (
16. sz. név) rendőr mivoltát. A fenti bizonyítékértékelés mellett megállapított tényállás megalapozott. A IX. tényállás esetében a vádlott a bizonyítékok értékelését támadja, mely megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtettet a vádlott bűnösségére. Helyesen járt el, amikor a cselekményeket az elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint bírálta el. A cselekmények minősítése, a IX. tényállás hivatalos személy elleni erőszakra vonatkozó része kivételével törvényes, azzal a kiegészítéssel, hogy a 7 rb. rablás bűntette és a rablás bűntettének kísérlete a Btk.
17. §

(1)bekezdés a) pontjának

1. fordulata szerint minősül. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette esetében az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le, amikor a fegyveresen elkövetést nem állapította meg. A vádlott e cselekményt ugyanazon, lőfegyvernek nem minősülő gáz-riasztópisztollyal követte el, mint az V-VI-VIII-IX. tényállásbeli rablási cselekményeket. A Btk.
2. §

(1)bekezdés 5/a. pontja szerint fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert tart magánál, vagy a bűncselekményt annak utánzatával fenyegetve követi el. A vádlott a rendőrrel történt dulakodás közben ezt a pisztolyt háromszor is elsütötte és a hivatalos személyt ezáltal fenyegetve akadályozta a jogszerű intézkedés megtételében. Erre tekintettel e bűncselekményt is fegyveresen követte el. Ezért az ítélőtábla a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét a Btk. 310. §

(1)bekezdés a) pontjának 1. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette. A fentiekre tekintettel viszont nem osztotta az ügyész indítványát abban, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntette felfegyverkezve elkövetettnek minősül. A Be.
2. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. Kétségtelen, hogy a vádlottnál volt gáz-riasztópisztoly a fegyverszakértő véleménye szerint emberi élet kioltására alkalmas volt, de a vádlott azt nem csak magánál tartotta, hanem azzal, ahogyan a gyógyszertári dolgozókat, a rendőrt is - az utóbbit ugyan lövések leadásával - fenyegette. Utal rá az ítélőtábla, hogy egyébként a többi, ezen pisztollyal elkövetett rablási cselekménynél a fegyveresen elkövetést az ügyész sem kifogásolta. A II., III. és IV-es cselekmények fegyveresen történt elkövetésének minősítése - a tényállásnak a használt fegyver milyenségének helyesbítése ellenére - szintén a Btk.
2. §

(1)bekezdés 5/a. pontjára figyelemmel nem módosult. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen vette számba és értékelte. Az ítélőtábla viszont további súlyosító körülményként vette figyelembe a vádlott büntetett előéletét és emiatt az enyhítő körülmények köréből a bűncselekmények elkövetéséig való törvénytisztelő életmód folytatását mellőzte, ugyanakkor további enyhítő körülményként értékelte a bűncselekmények elkövetésétől eltelt hosszabb időt és, hogy a vádlott hosszabb ideig volt - és végig előzetes fogvatartásban - az eljárás hatálya alatt. Azonban a bűnösségi körülmények ekként való helyesbítése és kiegészítése mellett is az elsőfokú bíróság által kiszabott 9 év szabadságvesztést eltúlzottan enyhének találta. A halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés középmértéke ugyanis 12 év és 6 hónap és a kiszabotthoz mérten az eltérés 3 és fél év. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vádlott cselekményei a köznyugalmat jelentősen megzavarták és a személye a külső szemlélő, illetve a külvilág számára félelmet keltő volt, a helyszínen jelen volt személyeket pszichésen is megviselte. Kétségtelen, hogy a bűncselekmények elkövetésére a vádlott megnehezült életkörülményei miatt került sor, de a középmértéktől lényegesen enyhébb büntetés kiszabását e körülmények sem indokolják. Mindezekre figyelemmel a szabadságvesztésének tartamát 10 év 6 hónapra súlyosította. Az enyhítését indokoltnak nem találta, végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztésére pedig - mivel csak két évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén van helye - nincs törvényes lehetőség [Btk. 85. §

(1)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság által kiszabott 9 év közügyektől eltiltás arányos és törvényes. Az első fokú ítélet rendelkező része - az indokolással is ellentétben - nem tartalmazza, hogy halmazati büntetés kiszabására került sor, ezért az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott büntetést halmazati büntetésnek tekintette. Arra tekintettel, hogy a vádlott családi körülményei kedvezőtlenül alakultak, illetve hogy a bűncselekmények elkövetését a megnehezült életkörülményei motiválták, a Btk. 35. §

(2)bekezdése alapján alkalmazhatónak találta vonatkozásában az enyhébb végrehajtási fokozatot, ezért a Btk.

1. § a) pontja alapján akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Az elsőfokú bíróság nem a törvény szövegének megfelelően rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, ezért úgy rendelkezett, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott indítványa ellenére nincs lehetőség a szabadságvesztés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsáthatóság felőli rendelkezésre sem, mert ezt a törvény csak öt évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén engedélyezi [Btk.
2. §

(3)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság a bűnjelekről az ügyészség által készített bűnjeljegyzék szerinti sorszámozás szerint rendelkezett, mely alapján a bűnjelkezelőnél nem azonosíthatók és ebből nem volt megállapítható, hogy az e sorszámozás szerinti 93., 119-

1. sorszám alatti bűnjelek (nyilvántartási számuk BNYT/2012/1776/1., BNYT/2012/2494/14-
2. és BűJzk/
3. és 4.) nincsenek a bűnjelkezelőnél elhelyezve. Az iratokhoz csatolni rendelt bűnjeleknél a
4. sorszám alattiról kétszer rendelkezett, és a BNYT/2012/1688/6., 9., 1775/5., 10., 13., 14., 15., 1771/1., 2465/
5. és 2494/1/
6. alatti bűnjelekről pedig egyáltalán nem rendelkezett. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy az egyes bűnjelek a bűnjelkezelőnél mely nyilvántartási számon szerepelnek és amelyek esetében rendelkezés nem történt, a BNYT/2012/2184/
7. és
8. tételszám alattiakat a Btk.
9. §

(1)bekezdés a) pontja alapján elkobozta, a Be. 102. §

(1),

(2)és

(8)bekezdése alapján többi bűnjel lefoglalását megszüntette és a BNYT/2012/1688/6., 1775/5., 10., 13., 14., 1777/1., 2465/

1. tételszám alattiaknak az iratokhoz csatolását, az 1688/9., 1775/
2. tételszám alattiaknak a megsemmisítését, a 2494/1-
3. tételszám alattiaknak a vádlott részére való kiadását rendelte el. Helytelenül állapította meg az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség összegét is. A vádlottat terhelő bűnügyi költség összegének megállapításánál ugyanis számítási hibát vétett, és helytelenül terhelte az államra a költségjegyzék
4. tétele alatt felmerült 20.828,- forint fegyverszakértői díjat, mert e szakértői vélemény beszerzésére is a vádlott cselekményeivel kapcsolatban került sor. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen 1.244.454,- forint, míg az állam terhén maradóé 78.638,- forint. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem jelölte meg a vádlott előzetes fogvatartása beszámításának végső dátumát, ezért az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a szabadságvesztésbe a vádlott által

1. július
2. napjától
3. október
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. A másodfokú eljárásban a vádlott kirendelt védőjének díjával 20.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be.
5. §

(1)bekezdésére figyelemmel, a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,

1. október
2. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s. k. a tanács tagja, előadó Dr. Hegedűs István s. k. a tanács tagja A Fővárosi Ítélőtábla 12.Bf.177/2014/
3. számú ítélete és a Székesfehérvári Törvényszék 6.B.6/2013/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. október
6. Dr. Harangozó Attila s. k. a tanács elnöke