← Magyarország

Gf.40231/2014/11 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.231/2014/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pulay Gábor ügyvéd (.........) és a dr. Szilágyi Dezső munkavállaló (..........) által képviselt ......... (.........) felperesnek a Kiss László Ügyvédi Iroda (........ ügyintéző dr. Kiss László ügyvéd) által képviselt ......... (........) I. r., a Gergely és Társai Ügyvédi Iroda (....... ügyintéző dr. Gergely Tamás ügyvéd) által képviselt ......... (..........) II. r. és a ....... (..........) III. r., a dr. Kádár Zsófia jogtanácsos (..........) által képviselt .......... (..........) IV. r., a dr. Szabó Tamás jogtanácsos (........) által képviselt ...... (........) V. r., a Dávid, Stanka, Szikla Ügyvédi Iroda (........., ügyintéző ifj. Dr. Burai-Kovács János Ügyvédi Iroda ügyintéző ifj. dr. Burai-Kovács János ügyvéd) által képviselt ......... (..........) VI. r. és a dr. Tajthy Attila jogtanácsos (..........) által képviselt .......... (..........) VII. r. alperes elleni szerződés semmisségének megállapítása iránti perében a Fővárosi Törvényszék
  2. március 12-én kelt 7.G.42.458/2013/
  3. számú ítéletével szemben a felperes, a II., III., IV. és VI. r. alperes fellebbezése folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r, a II. r. és a III. r. alperessel szembeni kereseti kérelmeknek helyt adó, továbbá az V. r., a VI. r. és a VII. r. alperesekkel szembeni kereseti kérelmeket elutasító, a ............. szám alatti ingatlanra bejegyzett jelzálog törlése és a .............. szám alatti ingatlan 10898/13772 tulajdoni hányadára ........... szám alatt bejegyzett jelzálogjog törlése iránti IV. r. alperessel szembeni kereseti kérelmeket elutasító, valamint az I. r., II. r., III. r. alpereseket perköltség fizetésére, a felperest az V. r. és a VII. r. alpereseknek perköltség fizetésére kötelező részében helybenhagyja, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. Az elbírált rész tekintetében az ítélet felperest IV. r. alperesnek perköltség fizetésére kötelező rendelkezését megváltoztatja, a IV. r. alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 5.000.000 (ötmillió) forintra mérsékeli. Kötelezi a II. r., a III. r., a IV. r. és a VI. r. alpereseket, hogy 15 napon belül fejenként fizessenek meg a felperesnek 1.000.000 (egymillió) forint + áfa - 1.000.000 (egymillió) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a VI. r. alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget. Kötelezi a II. r. és a III. r. alperest, hogy leletezés terhe mellett 8 napon belül fejenként rójanak le további 1.250.000 (egymillió-kettőszázötvenezer) forint fellebbezési illetéket. A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felperes másodfokú perköltségét 500.000 (ötszázezer) forint részilletékből és 1.000.000 (egymillió) forint ügyvédi munkadíjból álló összegben állapítja meg. A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A
  4. december 14-én alakult, a cégjegyzékbe
  5. február 19-én bejegyzett I. r. alperes részére a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal
  6. május 21-én kelt határozatával engedélyezte közraktári tevékenység keretében áru közraktári szerződés alapján tárolását, őrzését, közraktári jegyek kibocsátását, áru kiszolgáltatását. Az indokolás szerint az I. r. alperes tulajdoni lappal igazolta, hogy a ........, valamint a ...... szám alatt lévő ingatlanokra vonatkozóan a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba jogerősen bejegyzésre került, az ingatlanok tehermentesek. Megállapítható, hogy az I. r. alperes rendelkezik a Krtv.
  7. §

(5)bekezdésében előírt értékű ingatlannal. Az ....... igazolta, hogy a közraktár pénzbeli hozzájárulása elkülönített betétként rendelkezésre áll. Az I. r. alperes a .......... kerület, belterület ........... helyrajzi számú, a ....... szám alatti ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát adásvétel jogcímén tehermentesen szerezte meg, amit a földhivatal ....... számon és érkezési idővel jegyzett be az ingatlannyilvántartásba. Az ingatlan értékét
  1. május 4-én .......... okleveles könyvvizsgáló ......6.800.000 forintban állapította meg. Az I. r. alperes a .......... kerületben ........... helyrajzi szám alatt nyilvántartott, ........... szám alatti ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát szintén adásvétel jogcímén, tehermentesen szerezte meg, a tulajdonjogát a földhivatal .......... számon és érkezési idővel jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlan értékét .......... okleveles könyvvizsgáló
  2. március 5-én 42.218.000 forintban állapította meg. A földhivatal a IV. r. alperes jelzálogjogát 500.000.000 forint és járulékai erejéig .......... számon és érkezési idővel jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. A II. r. és a III. r. alperes
  3. december
  4. és
  5. december
  6. között az I. r. alperes részvényesei voltak. A II. r. alperes és az I. r. alperes
  7. április 1-jén kölcsön keretszerződést kötöttek, amiben a II. r. alperes, mint az I. r. alperes tagja 900.000.000 forintos hitelkeretet biztosított az I. r. alperes részére
  8. december 31-ig, amit az I. r. alperes rulírozó jelleggel vehetett igénybe. A szerződést
  9. április 5-én kiegészítették azzal, hogy a II. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy az I. r. alperes a kölcsön egy részét ingatlanvásárlásra használja fel. Az I. r. alperes tudomásul vette, ha a kölcsön összegét ingatlanvásárlásra használja, a hitelező jogosult a kölcsön összegéből vásárolt ingatlant zálogtárgyként felhasználni, és az általa felvett kölcsön fedezetéül nyújtani. A keretszerződést
  10. január 10-én kiegészítették azzal, hogy
  11. december 31-én az I. r. alperes tartozása 224.188.045 forint, míg a
  12. december 31-i kiegészítésben az I. r. alperes tőketartozását 120.625.000 forintban állapították meg, és megállapodtak abban, hogy a hitelkeret rendelkezésre tartása visszavonásig érvényes. A felperes a perben nem álló ............-vel
  13. május 14-én hitelkeret szerződést kötött, melynek alapján a felperes rulírozó hitelkeretet tartott a ............. rendelkezésére. A hitelkeret biztosítékaként óvadéki szerződés is létrejött és ennek alapján a ............. az I. r. alperes által kiállított 55 db közaktárjegyet adott át üres forgatmánnyal ellátva a felperesnek. Az I. r. alperes a beváltás céljából bemutatott közraktárjegyekre az árut a felperesnek kiadni nem tudta. A felperes a jogügyletből keletkezett 1.136.423.050 forint követelése iránt
  14. március 25-én pert indított az I. r. alperessel szemben a Fővárosi Bíróság előtt. A Fővárosi Bíróság a
  15. február 22-én kelt 8.G.40.579/2010/
  16. számú ítéletével kötelezte az I. r. alperest 179.500.000 forint és 3.511.000 euró felperesnek megfizetésére. Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a
  17. október 21-én kelt ........... számú ítéletével a Fővárosi Bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy kötelezte az I. r. alperest a tőkeösszegek után
  18. február 15-től a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére is. Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a
  19. április 24-én kelt Gfv.IX.30.049/2012/
  20. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Időközben,
  21. március 23-án a ............. felszámolás alá került. A felszámoló
  22. január 25-én 38 bejelentett hitelezői igényt tartott nyilván. A felperes hitelezői igényét „b" kategóriában 919.578.335 forint összegben, „f" kategóriában 3.804 forint összegben, „g" kategóriában 4.171.594 forint összegben tartotta nyilván. A felperes összes bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igénye 923.753.733 forint volt. (A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
  23. november 21-én kelt és
  24. december 24én jogerőre emelkedett .......... számú végzésével jóváhagyta a
  25. október 14-én kelt közbenső mérleget, aminek
  26. tétele alatt szerepel a felperes bejelentett és nyilvántartott hitelezői igénye változatlan összeggel. A megyei bíróság rögzítette, hogy a vagyonértékesítésből befolyt összegből megtérülés csak az „a" és „b" kategóriában várható. A felszámoló „a" kategóriában tartotta nyilván a Kormányhivatal Munkaügyi Központ 1.6.......747 forint, „b" kategóriában tartotta nyilván a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 182.192.402 forint, a II. r. alperes 1.132.860,53 euró és 149.920.042 forint, valamint a felperes 919.578.335 forint követelését. A Debreceni Törvényszék
  27. július 16-án hagyta jóvá a III. számú közbenső mérleget, aminek
  28. tétele alatt szerepelt a felperes nyilvántartott hitelezői igénye „b" kategóriában 863.220.347 forint, „f" kategóriában 3.804 forint, „g" kategóriában 316.322.635 forint, valamint „f" kategóriában 200.000 forint regisztrációs díjjal. A végzés tartalma a szerint a felszámoló a ....... részére 54.144.576 forint kifizetést teljesített.) Az I. r. alperes
  29. december 2-án kelt adásvételi szerződéssel eladta a II. r. alperesnek a ......... belterület ......., ......., ....., ...... és a ...... helyrajzi szám alatti ingatlanok (továbbiakban ...... ingatlanok), továbbá a ..... külterület ....... helyrajzi szám alatti ingatlan (továbbiakban ...... ingatlan) 1/1 arányú tulajdoni hányadait, összesen bruttó 538.625.000 forint (430.900.000 forint + áfa) vételár ellenében. A szerződés
  30. pontjában rögzítették, hogy az adásvételi szerződés tárgyát képező valamennyi ingatlannál teherként jelentkező, felperes javára bejegyzett végrehajtási jog az elsőfokú bíróság nem jogerős biztosítási intézkedése alapján került bejegyzésre, a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a biztosítási intézkedés iránti kérelmet elutasította, emiatt az eladó intézkedett a végrehajtó felé a végrehajtási jog törlése érdekében. Rögzítették továbbá, hogy a vételár kialakításánál a felek figyelembe vették az eladó ezen tájékoztatását, a vevő a többi teherrel együtt vette meg az ingatlanokat. Az adásvételi szerződés alapján az I. és a II. r. alperes között pénzmozgásra nem került sor, a II. r. alperes a vételárat engedményezés útján egyenlítette ki, és a ............-vel szemben fennálló, összesen 1.118.162.810,56 forint felszámoló által nyilvántartásba vett követelésből 430.900.000 forintot engedményezett az I. r. alperesre, kifejezetten, mint bizonytalan megtérülésű követelést, amit az I. r. alperes tudomásul vett, és amivel a 430.900.000 forint + áfa összegű vételárat kiegyenlítettnek tekintették. (Az I. r. alperes az értékesített ingatlanok tulajdonjogát 2007-ben szerezte meg összesen bruttó 216.099.500 forint vételáron.) A ...... ingatlanokat a szerződéskötés időpontjában a IV. r. alperes, a ...... ingatlant az V. és a VI. r. alperesek bejegyzett jelzálogjoga és a felperes végrehajtási joga terhelte. A II. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban a megvásárolt ingatlanokra bejegyzésre került. Ezen ingatlanokat terhelő, a IV., az V., illetőleg a VI. r. alperesek javára bejegyzett jelzálogjogok a következő szerződéseken alapultak: A IV. r. alperes és a II. r. alperes
  31. április 6-án TCF-R-....../
  32. számon rulírozó hitelszerződést kötöttek 1.000.000.000 forint összeg erejéig
  33. április 5-i lejárattal a II. r. alperes zálogházi tevékenységének refinanszírozása céljára. A hitelszerződést többször módosították, legutoljára
  34. december 30-án. A hitelszerződésből a II. r. alperesnek 3.150.000.000 forint tőketartozása keletkezett, mely tőketartozás visszafizetésére
  35. február 28-án TCF-R-5/
  36. számon multicurrency rulírozó hitelszerződést kötöttek, amit folyamatosan meghosszabbítottak. A kölcsönt biztosító jelzálogszerződést
  37. július 2-án módosították, és ebben az I. r. alperes a II. r. alperes 3.150.000.000 forint tőke és járulékai erejéig fennálló tartozására a IV. r. alperes javára első ranghelyre egyetemleges jelzálogjogot alapított az akkor még a tulajdonában lévő ...... ingatlanokra. A jelzálogjogot a hitelszerződés valamennyi módosításánál fenntartották. Utoljára ilyen nyilatkozatot az I. r. alperes
  38. december 29-én tett. A földhivatal a ...... ingatlanokra a jelzálogjogot ......... számú határozattal és érkezési idővel jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba, mely bejegyzéseket a ....... számú és érkezési idejű határozatokkal törölte és jegyezte be új ranghelyre. A VI. r. alperes és a II. r. alperes
  39. május ......-én FA-
  40. szám alatt többdevizás hitelszerződést kötött 4.000.000.000 forint összegre a II. r. alperes záloghitelezési tevékenységének refinanszírozása céljából. A hitelkeretet csak a hitelszerződés elválaszthatatlan részét képező követelést terhelő zálogszerződésben hivatkozott, a II. r. alperes által kihelyezett záloghitelek refinanszírozására lehetett fordítani. A hitelszerződést a közjegyző K 110850/130/2008/1/O. szám alatt foglalta közokiratba. A hitelszerződést első alkalommal
  41. október 10-én módosították, amelyben a rendelkezésre tartást
  42. november 2-ig meghosszabbították, és a hitelkeret összegét 5.000.000.000 forintra felemelték, majd még 14-szer módosították, legutoljára
  43. június 19-én, amiben a VI. r. alperes rendelkezésre tartását
  44. április 14-ig határozták meg. A hitelkeret célja a
  45. számú módosításig (
  46. május 21.) nem változott, a
  47. számú utolsó módosításban a hitelkeret céljaként a lejárt tartozás refinanszírozását jelölték meg. Az első módosítást követően
  48. december 16-án ........ közjegyző 110850/389/1/O számon közjegyzői okiratba foglalta az I. r. és a VI. r. alperes között ZK
  49. számon létrejött ingatlan keretbiztosítéki jelzálogszerződést, amiben a II. r. alperes 7.000.000.000 forint és járulékaira fennálló tartozása erejéig egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes tulajdonában álló ..... ...... és ....... helyrajzi szám alatti külterületi ingatlanokra (telekegyesítéssel jelenleg ..... ....... helyrajzi szám alatt szerepel). A jelzálogjogot a földhivatal ....... számú és érkezési idejű határozattal jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba, mely bejegyzést a ....... számú és érkezési idejű határozatával törölt és új ranghelyre jegyzett be. Az V. r. alperes és a II. r. alperes
  50. július 14-én
  51. szám alatt többcélú hitelkeret szerződést kötöttek, amit
  52. július 3-án és
  53. augusztus 14-én módosítottak a lejárati időpont és a rendelkezésre tartási időpont tekintetében. A kölcsön célja a II. r. alperes által ügyfelei részére nyújtott zálogkölcsönök refinanszírozása volt, mely ügyfélköveteléseket egy Listába foglalták. Az V. r. alperes a II. r. alperes üzleti tevékenysége pénzügyi forrásának biztosítása érdekében 2 milliárd forint hitelkeretet állapított meg rulírozó jelleggel és 1 milliárd forint összegű hitelkeretet feltételes jelleggel. A
  54. számú módosítást a korábbiakkal egységes szerkezetben
  55. szeptember 10-én ........ közjegyző 11085/Ü/531/
  56. számon foglalta közokiratba, mely okiratba belefoglalásra került az I. r. alperes és az V. r. alperes között létrejött keretbiztosítéki ingatlan jelzálogszerződés is. Ebben az I. r. és V. r. alperes a bank pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenysége körében a II. r. alperessel szemben jelenlegi vagy jövőbeni szolgáltatással összefüggő bármely jogviszonyból és jogcímen fennálló és jövőben keletkező követelései biztosítására a bank javára 4.200.000.000 forint összeghatárig egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes tulajdonát képező ..... külterület ...... helyrajzi számú és a ..... Külterület ....... helyrajzi számú ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadára. A földhivatal ..... számú és érkezési idejű határozatával jegyezte be az V. r. alperes jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartásba, mely bejegyzést a ....... számú és érkezési idejű határozatával törölte és új ranghelyre jegyezte be. Az I. r. alperes a
  57. január 5-én kötött adásvételi szerződéssel eladta a III. r. alperesnek a ....... kerület belterület ....... helyrajzi szám alatt felvett ....... szám alatti ingatlan 10898/13772-ed tulajdoni hányadát 380.000.000 forint + áfa (bruttó 475.000.000 forint) vételáron. A szerződésben rögzítették, hogy a vételár kialakításánál figyelembe vették azt a tényt, hogy az ingatlant nagy értékű jelzálogjog terheli. A III. r. alperes az ingatlan tulajdonjogát a IV. r. alperes jelzálogjogával terhelten vásárolta meg, s a jelzálogjog mögötti az I. r. alperes IV. r. alperessel szembeni 245.000.000 forint összegű kölcsönét átvállalta, amivel a vételárat csökkentették, s ebben a részében a vételárat kifizetettnek tekintették. A fennmaradó 135.000.000 forint vételárat a III. r. alperes vevő kompenzációval egyenlítette ki, az I. r. alperes eladóval szemben fennálló követelésének beszámításával. A szerződés preambulumában rögzítették, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlan vonatkozásában
  58. július 9-én már adásvételi szerződést kötöttek a IV. r. alperes felhívására, mert a bank az eladó helyzetében bekövetkezett negatív változások miatt a cégcsoport hiteleinek felmondását helyezte kilátásba, ha az ingatlan nem kerül ki záros határidőn belül az eladó tulajdonából. Erre való tekintettel a vevő felajánlotta az ingatlan megvásárlását a jelzálogjog mögötti kölcsön átvállalásával egyidejűleg. Időközben azonban az ingatlanra cégcsoporton kívüli érdeklődés mutatkozott, volt aki magasabb vételárat kínált és aki átvállalta a jelzálogjog mögötti kölcsönt is. A felek ezért
  59. szeptember 30-án egyező akarattal felbontották a
  60. július 9-én létrejött ingatlan adásvételi szerződést és az I. r. alperes adásvételi szerződést kötött a ....... Szálloda Kft-vel. Ez az adásvételi szerződés azonban felmondásra került a vevő nemfizetése miatt, ezért a III. r. alperes ismételten felajánlotta az ingatlan megvásárlását. A III. r. alperes tulajdonjogát a földhivatal a 63781/2011/11.01.
  61. számú és érkezési idejű határozatával bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. (Ezen ingatlant az I. r. alperes
  62. október 9-én vásárolta meg 320.000.000 forint + áfa vételáron. Az I. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba adásvétel jogcímén ........ számon került bejegyzésre. A
  63. július 9-én megkötött (majd felbontott) adásvételi szerződés alapján a földhivatal az I. r. alperes tulajdonjogát a ......... számú és érkezési idejű határozatával törölte, a III. r. alperes tulajdonjogát vétel jogcímén ......... számon bejegyezte. Az adásvételi szerződés felbontásra került, ezért a földhivatal az I. r. alperes tulajdonjogát ........ számon és érkezési idővel visszajegyezte.) A ..... ingatlant a IV. r. alperes bejegyzett jelzálogjoga terheli a következő jelzálogszerződések alapján: A IV. r. alperes és a III. r. alperes
  64. szeptember 29-én K-28/
  65. számon tőkekiváltás céljából 245.000.000 forint összegre kölcsönszerződést kötöttek. A III. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönből kizárólag az I. r. alperes és a IV. r. alperes között
  66. április 12-én K-......
  67. számon kötött kölcsönszerződés alapján folyósított tőketartozást fizeti vissza, s a tartozás teljes visszafizetésével az I. r. alperes és a IV. r. alperes között K-......
  68. szám alatt létrejött kölcsönszerződés megszűnik. Rögzítették azt is, hogy a tőke járulékait az I. r. alperes fizeti vissza. Ezzel egyidejűleg,
  69. szeptember 29-én, még a
  70. július 9-i adásvételi szerződés felbontását megelőzően egy nappal a III. r. alperes, mint zálogkötelezett jelzálogszerződést kötött a IV. r. alperessel, amelyben a III. r. alperes 245.000.000 forint tőke és járulékai erejéig zálogjogot engedett a ......., ....... szám alatti ingatlanra. A földhivatal a IV. r. alperes jelzálogjogát a ...... számú és érkezési idejű határozatával jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba a II.
  71. bejegyzésre utalással. (Ezen bejegyzés az I. r. és III. r. alperes között létrejött, majd utóbb felbontott adásvételi szerződésen alapuló III. r. alperesi tulajdonszerzésre vonatkozott.) A IV. r. alperes és a III. r. alperes
  72. december 14-én K-35/
  73. számon a K28/
  74. számon kötött kölcsönszerződésből eredő tőke és járulékai visszafizetése céljából 245.000.000 forint összegre kölcsönszerződést kötöttek, s ezzel egyidejűleg
  75. december 14-én az I. r. alperes, mint zálogkötelezett jelzálogszerződést kötött a IV. r. alperessel a bank és a III. r. alperes között
  76. december 14-én megkötött hitelszerződés biztosítására a ......., ....... szám alatti ingatlan 10898/13772 tulajdoni hányadára 245.000.000 forint tőke és járulékai erejéig. A földhivatal a IV. r. alperes jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartásba a ......... számú és érkezési idejű határozatával jegyezte be. Az I. r. alperes a perben nem álló ........ törzstőke 100 %-át kitevő 50.000.000 forint vételáron
  77. május 29-én megvásárolt 3.000.000 forint névértékű üzletrészét
  78. október 22-én átruházta ugyancsak 50.000.000 forint vételár ellenében a III. r. alperesre. Az adásvételi szerződésben rögzítették, hogy az üzletrészt a IV. r. alperes zálogjoga terheli. A III. r. alperes a vételárat kompenzációval teljesítette, mely szerint a III. r. alperes vevő az I. r. alperes eladóval szemben fennálló követeléséből 50.000.000 forintot jóváír, amihez az I. r. alperes hozzájárul. Rögzítették azt is, a szerződés megkötésére a IV. r. alperes kifejezett felhívására került sor, s a IV. r. alperes hozzájárulásával lép hatályba. Az adásvételi szerződés időpontjában a cégnyilvántartás adatai szerint a III. r. alperes részvényese volt az I. r. alperesnek. (A IV. r. alperes és az ........ PFS-08-04-....... szám alatt kötöttek hosszú lejáratú hitelszerződést, mely hitelszerződés biztosítására alapítottak a felek az ........ üzletrészén zálogjogot.) Az I. r. alperes
  79. május 7-től
  80. október 13-ig csődeljárás alatt állt,
  81. június 10-től felszámolás alatt áll. (A felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontja
  82. január .......) A felszámolási eljárás Fpk.0112-
  83. szám alatt van folyamatban. Az I. r. alperes a
  84. április 23-án kelt megállapodásban a Ptk.
  85. §-a rendelkezéseire is tekintettel elismerte, hogy a VII. r. alperes felé kártérítés címén 314.859.698 forint tartozása áll fenn. Ezen tartozás biztosítására az I. r. alperes és a VII. r. alperes az I. r. alperes tulajdonában lévő .......... kerület ...... helyrajzi szám alatt nyilvántartott ....... szám alatti ingatlanra jelzálogjogot alapítottak. A földhivatal a VII. r. alperes jelzálogjogát a ........ számú és érkezési idejű határozatával jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. A megállapodás előzménye az volt, hogy a VII. r. alperes az I. r. alperessel szemben indult csődeljárásban
  86. június 1-jén közraktári szerződésből eredő kár címén 314.859.698 forint hitelezői igényt jelentett be. A csődeljárásban
  87. augusztus 2-án csődegyezség jött létre, amiben az I. r. alperes a VII. r. alperes csődeljárásban csökkentett hitelezői igényének megtérítését
  88. február 2-ig vállalta. Az I. r. alperes a
  89. február 7-én kelt levelében arról tájékoztatta a VII. r. alperest, hogy az egyezségben szereplő követelés készpénz része nem teljesült, mivel azt az ingatlant, amiből a tartozásait rendezni kívánta, nem sikerült értékesíteni. A csődegyezség nem került végrehajtásra. A VII. r. alperes hitelezői igénye a csődeljárásban részben sem térült meg. Az I. r. alperes felszámolási eljárásában az ítélethozatal napjáig 16 hitelezői igény került bejelentésre, és a felszámoló által elfogadásra. A hitelezői rangsorban két hitelező előzi meg a felperesi igényt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 16.414.984 forint összeggel és a ..... Ügyvédi Iroda 23.222.402 forint összeggel. A felperes nyilvántartásba vett hitelezői igénye 207.400.000 forint + 3.511.000 euró, amit a felszámoló „b" kategóriába sorolt be. Az alperesek közül hitelezői igényt a II. r. alperes, a III. r. alperes és az V. r. alperes jelentett be, amit a felszámoló „f" kategóriába sorolt be. A VII. r. alperes, mint engedményező, a III. r. alperes, mint engedményes és a IV. r. alperes, mint a jelzálogjog jogosult
  90. június 22-én engedményezési és pozíció átruházási megállapodást kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a VII. r. alperesnek az I. r. alperessel szemben közraktározáson alapuló kártérítési igénye van, amit az I. r. alperes
  91. február 21-én kifejezetten elismert és aminek biztosítására a ......... szám alatti ingatlanra jelzálogjogot alapítottak. Rögzítették továbbá, a VII. r. alperesnek az I. r. alperessel szemben 314.859.698 forint lejárt követelése áll fenn. A III. r. alperes ezt a követelést a VII. r. alperestől 200.000.000 forint + áfa ellenérték fejében megvásárolta. A III. r. alperes a megvásárolt követelésre az I. r. alperes felszámolójánál hitelezői igénybejelentést tett, amit az I. r. alperes felszámolója
  92. január 13-án elutasított és
  93. január 14-én vitatott hitelezői igényként a Fővárosi Törvényszék elé terjesztette. A felperes
  94. január 21-én előterjesztett, többször módosított, végleges keresetében elsődlegesen az I. r. és a II. r. alperes között
  95. december 2-án létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségére hivatkozva a II. r. alperes kötelezését kérte a ......... ......., ......., ....-
  96. és a ..... ....... helyrajzi számú ingatlanok tulajdonjogának I. r. alperes részére visszaszolgáltatására, az ingatlanok I. r. alperes birtokába adására, az illetékes földhivatal megkeresését az I. r. alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásban visszaállítása, a II. r. alperes tulajdonjogának és a perfeljegyzést követően bejegyzett jogosultak jogai törlése iránt. Az I. r. alperest mindezek tűrésére kérte kötelezni. Keresete alapjául elsődlegesen a Ptk.
  97. §
(2)bekezdésére, a Közraktározásról szóló
  1. évi XLVIII. törvény (Krtv.)
  2. §
(5)bekezdésére, másodsorban a Ptk. 200. §
(2)bekezdés második fordulatára, harmadlagosan a Ptk. 207. §
(6)bekezdésére, negyedlegesen a Cstv. 40. §
(1)bekezdés a)-
  1. b)pontjára hivatkozott. (1.
  2. a)Másodsorban az adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását, a II. r. alperes annak tűrésére kötelezését kérte, hogy az I. r. alperessel szemben a javára jogerős ítéletben megállapított 179.500.000 forint és ennek 2010. február 15-től járó törvényes mértékű késedelmi kamatára, valamint 3.511.000 euróra és ennek 2010. február 15-től a kifizetésig járó, az Európai Központi Bank által meghatározott irányadó kamatláb 7 %-kal növelt összegű kamatára fennálló követelését a ...... és a ...... ingatlanok terhére kielégítse. Keresetét a Ptk. 203. §
(1)bekezdésére alapította és relatív hatálytalanság jogcímén terjesztette elő azzal, hogy a Ptk. 203. §
(2)bekezdése alapján törvényi vélelem áll fenn az alperesek rosszhiszeműségével kapcsolatban. (1.b.) Kérte továbbá elsődlegesen a III. r. alperes kötelezését a ....... kerület ....... helyrajzi számú ....... szám alatti ingatlan 10898/13772 arányú tulajdonjogának I. r. alperes részére visszaszolgáltatására, az illetékes földhivatal megkeresését arra vonatkozóan, hogy az ingatlan-nyilvántartásban eredeti állapotában állítsa vissza az I. r. alperes tulajdonjogát, ezzel egyidejűleg törölje az ingatlan-nyilvántartásból a III. r. alperes tulajdonjogát és a perfeljegyzést követően bejegyzett jogosultak jogait, egyben kötelezze a III. r. alperest az ingatlan I. r. alperes részére történő birtokba adására és az I. r. alperest mindezek tűrésére. Keresetének jogalapját és jogcímét az 1.a) keresettel azonosan jelölte meg. (2.a.) Másodlagosan az I. r. alperes és a III. r. alperes között
  1. január 5-én létrejött adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását és a III. r. alperes annak tűrésére kötelezését kérte, hogy a javára az I. r. alperessel szemben jogerős ítéletben megállapított 179.500.000 forint és kamatai, valamint 3.511.000 euróra és ennek kamatára fennálló követelését a .............. szám alatti ingatlan 10898/13772 arányú tulajdonjogának terhére kielégítse. Keresetének jogalapját és jogcímét az 1.b.) keresettel azonosan jelölte meg. (2.b.) Kérte továbbá elsődlegesen az I. r. és a III. r. alperesek között az ........ üzletrészének átruházására vonatkozó
  2. október 22-én kelt üzletrészadásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságának megkeresését az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzése érdekében a törvényességi eljárás lefolytatása iránt. Keresete jogalapját és jogcímét az 1.a.) keresetével azonosan jelölte meg. (3.a.) Másodlagosan az üzletrész-adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását, a III. r. alperes annak tűrésére kötelezését kérte, hogy javára az I. r. alperessel szemben jogerős ítéletben megállapított fenti követelését az ........ üzletrésze terhére kielégítse. Keresetének jogalapját és jogcímét az 1.b. keresettel azonosan jelölte meg. (3.b.) Kérte továbbá a IV. r. alperes kötelezését a ......... ....... (bejegyzésszáma ....), a ....... (bejegyzésszáma ............), a ..... (bejegyzésszáma ..........), a ...... bejegyzésszáma .........), a ...... (bejegyzésszáma ........) helyrajzi számú, a .............. szám alatti (bejegyzésszáma ............) és a .......... kerület ..... u...... szám alatti (bejegyzésszáma ..........) ingatlanokon fennálló jelzálogjogai törlésének tűrésére, és a törlés érdekében a TCF-R-....../2004., a K-35/
  3. és a TCF-R-13/
  4. számú hitelszerződéseket biztosító jelzálogszerződések érvénytelenségére hivatkozással kérte az illetékes földhivatal megkeresését a bejegyzett jelzálogjogok törlése iránt. Keresetét a Ptk.
  5. §
(2)bekezdés első mondatára és a Krtv. 4. §
(1)bekezdésére alapította, és a jelzálogszerződések érvénytelensége miatt az eredeti állapot helyreállítása jogcímén terjesztette elő. (4.a.) A ..... u...... szám alatti ingatlanra bejegyzett jelzálogjog törlésére vonatkozó keresetét másodlagosan a Ptk. 259. §
(3)bekezdésére és az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította, és azon a jogcímen kérte, hogy a bejegyzett jog a Cstv. 37. §
(3)bekezdése alapján jogvesztő hatállyal megszűnt. (4.b.) A TCF-R-....../
  1. számú rulírozó hitelszerződést biztosító jelzálogjogok (...... ingatlanok) törlésére vonatkozó keresetét másodlagosan a Ptk.
  2. §
(3)bekezdése és az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította és azon a jogcímen terjesztette elő, hogy a hitelszerződés teljesítés útján megszűnt, mivel a hitel a TCFR-5/
  1. számú multicurrency rulírozó hitelszerződés alapján visszafizetésre került. (4.c.) Kérte továbbá az V. r. alperes kötelezését a ....., külterület ....... helyrajzi számú ingatlanon fennálló ....... számon bejegyzett jelzálogjoga törlésének tűrésére, és a törlés érdekében az illetékes földhivatal megkeresését a bejegyzett jelzálogjog törlése iránt a bejegyzés alapjául szolgáló, és a
  2. számú hitelszerződéseket biztosító jelzálogszerződés érvénytelensége címén. A keresetének jogalapját és jogcímét a 4.a.) alatti keresettel azonosan jelölte meg. (5.) Kérte továbbá a VI. r. alperes kötelezését a ..... külterület ....... helyrajzi számú ingatlanon fennálló ....... szám alatt bejegyzett jelzálogjoga törlésének tűrésére és a törlés érdekében az illetékes földhivatal megkeresését a bejegyzés alapjául szolgáló és az Fa-
  3. számú hitelszerződéseket biztosító jelzálogszerződés érvénytelensége címén. A keresetének jogalapját és jogcímét a 4.a.) alatti keresettel azonosan jelölte meg. (6.) Kérte továbbá a VII. r. alperes kötelezését a .......... kerület ...... helyrajzi számú ingatlanon (.........) fennálló ........ számon bejegyzett jelzálogjoga törlésének tűrésére és a törlés érdekében az illetékes földhivatal megkeresését. Keresetét a Ptk.
  4. §
(2)bekezdésére és a 251. §
(1)bekezdésére alapította, és azon a jogcímen terjesztette elő, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló és a
  1. április 23án létrejött tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelen, bírósági úton nem érvényesíthető követelésről rendelkezik, így az azt biztosító jelzálogszerződés is érvénytelen. (7.a.) A VII. r. alperes ezen ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga törlésére vonatkozó keresetét másodlagosan a Ptk.
  2. §
(3)bekezdésére és az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította, és azon a jogcímen kérte, hogy a bejegyzett jog a Cstv. 37. §
(3)bekezdése alapján jogvesztő hatállyal megszűnt. (7.b.) Kérte a IV. r. alperes kötelezését a ....... kerület ....... helyrajzi számú (.......) ingatlanon fennálló és a IV. r. alperes javára ...... szám alatt bejegyzett jelzálogjog törlésének a tűrésére is és a törlés érdekében az illetékes földhivatal megkeresését. Keresetét az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította, és azon a jogcímen terjesztette elő, hogy a jelzálogjoggal biztosított K-28/
  1. számú hitelszerződés teljesítéssel megszűnt, a hitelt kiváltó K-35/
  2. számú hitelszerződés biztosítására az alperesek új jelzálogszerződést kötöttek, ami alapján a IV. r. alperes zálogjoga ............ szám alatt került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre. (8.) Az 1/2010.(IV.28.) PK vélemény
  3. pontjában írtakra utalva kiemelte, az 1.a.)-2.a.) és 4-
  4. kereseti kérelmei nem megállapításra, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményeként a jogi érdekeltsége által meghatározottan az eredeti állapot korlátozott helyreállítására - a tulajdonjog és a birtokállapot helyreállítására irányulnak. A perfeljegyzés megtörténtét követően bejegyzett jogok törlésére vonatkozó kérelmét az Inytv.
  5. §
(1)bekezdésére alapította, hivatkozva a BDT 2013. 2868. számú eseti döntésre is. Az 1.b.)-3.b.) és a 3.a.) keresete megállapításra irányul. Az 1.b.)-3.b.) keresetek körében hivatkozott az 1/2011.(VI.15.) PK vélemény 7. pontjára, míg a 3.a.) kereset vonatkozásában arra, hogy a társasági részesedés átruházása körében nincs lehetőség az eredeti állapot visszaállítására, azaz a „marasztalási" kereset előterjesztésére, mert a jogellenes állapot csak törvényességi felügyeleti eljárás keretében szüntethető meg. A jogmegóvása körében arra hivatkozott, törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nem jogosult, így csak jelen eljárás keretében tud érvényt szerezni jogos érdekeinek. Egyebek mellett előadta, az I. r. alperessel szemben 8.G.40.579/2010. számon pert indított, mivel az I. r. alperes az általa kibocsátott, és részére bemutatott közraktári jegyekre az árut kiszolgáltatni nem tudta. A per tartama alatt az I. r. alperes a ...... és a ...... ingatlanokat a II. r. alperes, míg a ..... ingatlant és az .......-ben meglévő üzletrészét a III. r. alperes részére értékesítette. Vételár egyik adásvételi szerződésből sem folyt be az I. r. alpereshez, a vételár rendezésére elszámolással került sor. A ...... és a ...... ingatlanok tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásban eredeti állapotban helyreállítására vonatkozó keresete (1.
  1. a)tekintetében előadta, az adásvételi szerződésben meghatározott vételárat a II. r. alperes a ............. „f.a."-val szembeni követelés engedményezésével fizette meg. Az engedményezett követelést azonban a felszámoló „f" kategóriába sorolta, az ténylegesen behajthatatlan, a behajthatatlan követelés összegével pedig az I. r. alperes vagyona csökkent, a II. r. alperes az ingatlanok tulajdonjogához tehát ingyenesen jutott hozzá. A ..... ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződéssel kapcsolatban (2.
  2. a)előadta, hogy az alperesek a szerződésben azt rögzítették, hogy 245.000.000 forint vételár a kölcsön (I. r. alperes IV. r. alperessel szembeni kölcsöntartozása) átvállalásával kifizetésre került, ilyen tartozásátvállalásra vonatkozó hatályos okirat azonban nem készült. A 2011. január 5-i adásvételi szerződés ilyen tartalommal nem rendelkezik, mert csak mint megtörtént eseményre hivatkozik. A 2010. július 9-én kelt szerződés bár rendelkezik ilyen tartalommal, de az felbontásra került. Ha tartozásátvállalásként ez az okirat mégis figyelembe vehető lenne, a tartozásátvállalás érvényességéhez a jogosult hozzájárulására is szükség lett volna. A K-28/2010. számú kölcsönszerződés valóban arról rendelkezik, hogy a III. r. alperes kölcsönt vesz fel a IV. r. alperestől és azt arra fordítja, hogy az I. r. alperesnek a IV. r. alperes felé fennálló tartozását visszafizesse, a III. r. alperes jogállására azonban nem a tartozásátvállalás, hanem a tartozás harmadik személy részéről történő kielégítése vonatkozik. Ezzel a jogcselekménnyel a követelés átszállt a III. r. alperesre a követelés biztosítékaival együtt, így nem volt ésszerű indoka annak, hogy a III. r. alperes, mint a jelzálogjog jogosultja a jelzálogjog értékével csökkentett vételárat fizessen az ingatlanért. Ugyanezen adásvételi szerződés vonatkozásában hivatkozott arra is, hogy az I. r. alperesnek a IV. r. alperes felé fennálló tartozása a 2010. április 12-én létrejött K......010. számú kölcsönszerződésen alapul. A 2010. szeptember 29-én létrejött K28/2010. számú kölcsönszerződés alapján a K-......010. számú kölcsönszerződés refinanszírozásra került és teljesítés útján megszűnt. A 2011. január 5-én kelt adásvételi szerződés időpontjában tehát nem állt fenn az I. r. alperesnek olyan tartozása a IV. r. alperes felé, amit a III. r. alperes teljesítésként átvállalhatott volna. Ebből következően a vételár a zálogjog értékével nem volt csökkenthető, a megszűnt követelés átvállalásával a vételár nem volt teljesíthető. Mindezen körülményekre hivatkozással állította, hogy az ingatlan átruházása legalább részben ingyenes volt, s mivel a vételár meghatározása során magát a jelzálogjogot is figyelembe vették, kétszeresen csökkentették a fizetendő vételárat a IV. r. alperes ugyanazon követelése tekintetében. A ..... utca ....... (4. számú kereset) és az ......... (7. számú kereset) szám alatti ingatlanokra bejegyzett jelzálogjog törlésére irányuló keresetei vonatkozásában tényként állította, a IV. és VII. r. alperes sem jelentette be a jelzálogjoggal biztosított követelését az I. r. alperessel szemben folyó felszámolási eljárásban hitelezői igényként. A be nem jelentett követelések a Cstv. 37. §
(3)bekezdése alapján
  1. december 8-án jogvesztő hatállyal megszűntek. A követelések megszűnésére tekintettel az érintett jelzálogjogok törlésének van helye a Ptk.
  2. §
(3)bekezdése alapján. A III. r. alperes hitelezői igényének részét a VII. r. alperes követelése, mint engedményezett követelés nem képezi, mert ilyen igényt a III. r. alperes jelentett be 200.000.000 forint erejéig, amelynek nyilvántartásba vételét viszont a felszámoló elutasította. Állította, a jelzálogjog bejegyzések alapjául szolgáló hitelszerződések célja nem az I. r. alperes közraktári tevékenységének finanszírozása volt, a szerződések hitelcélként részben a II. r. alperes zálogtevékenységének finanszírozását, részben pedig az ezen célra nyújtott kölcsönök refinanszírozását jelölték meg. A VI. r. alperes által FA-
  1. szám alatt nyújtott kölcsön még közvetve sem szolgálhatta az I. r. alperes közraktári célú ingatlanvásárlásait, mivel ezen kölcsön nyújtására az ingatlanvásárlásokat követően került sor. Állítása szerint az I. r. alperes nem a II. r. alperestől felvett hitelből vásárolta meg az ingatlanokat, és a 14.300.000.000 forintra alapított jelzálogjog sem ezen ingatlanok vásárlását biztosította, mivel az I. r. alperes a ...... ingatlanokra
  2. szeptember 6-án, a ..... ingatlanra
  3. október 11-én, a ...... ingatlanokra
  4. november 28-án nyújtotta be a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét. Az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szemben fennálló tartozása
  5. szeptember 6-án 64.188.045 forint,
  6. október 11-én 176.188.045 forint és
  7. november 28-án 149.188.045 forint volt, az ingatlanok értékénél nagyságrendileg kisebb. Vitatta, hogy a II. r. alperes ingatlanvásárlási céllal nyújtott tagi kölcsönt, mivel a kölcsönszerződés kiegészítésére az ingatlan megvásárlását követően került csak sor. Az ......... szám alatti ingatlanra a VII. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog törlése iránti elsődleges keresetében (7.a) a nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását azon indokkal kérte, hogy a nyilatkozat megtételének időpontjában a VII. r. alperesnek nem volt rendelkezési joga, hiszen a csődeljárásban hitelezői igényként a követelését bejelentette, és
  8. augusztus 2-án megkötötték a csődegyezséget. Ezt követően egészen az I. r. alperes felszámolásának közzétételéig a VII. r. alperesnek nem volt olyan követelése, amelynek biztosítására jelzálogjogot alapíthatott. A csődeljárásban elengedett összegre a VII. r. alperes követelése megszűnt, érvényesítésére bírósági úton nem volt lehetősége
  9. június
  10. előtt. A Ptk.
  11. §
(3)bekezdése értelmében pedig a bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal való biztosítása semmis, azaz a 2012-ben ezen követelésrészt is biztosító jelzálogszerződés semmis. A másodlagos keresetét azzal indokolta, hogy a VII. r. alperes a követelését a felszámolási eljárásban hitelezői igényként a törvényben előírt jogvesztő határidőn belül nem jelentette be, a III. r. alperes által engedményezett követelésként bejelentett hitelezői igény hitelezői nyilvántartásba vételét pedig a felszámoló elutasította. Az adásvételi és jelzálogjogot alapító szerződések érvénytelensége megállapításához fűződő jogi érdeke és kereshetőségi joga körében kiemelte, hogy a Cstv. 40. §
(1)bekezdésén alapuló keresete és a Ptk. 203. §
(1)bekezdésén alapuló keresete vonatkozásában a jogi érdek vizsgálata szükségtelen, mert maga a jogszabály biztosít a feleken kívülálló harmadik személy részére kereshetőségi jogot. A követelése az I. r. alperes megmaradt vagyonából nem térülhet meg, mivel az I. r. alperes vagyonának 803.586.000 forint teljes értéke a tőkekövetelése kielégítésére sem elegendő, így vitathatatlan jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a II. és III. r. alperesek javára elidegenített ingatlanok az I. r. alperes felszámolási vagyonának részét képezzék. Az adásvételi- és jelzálogszerződések egyéb jogcímeken történő megtámadásához és az eredeti állapot helyreállításához fűződő jogi érdekét a hitelezői minőségében jelölte meg, és e körben a Ptk. 234. §
(1)bekezdésére, a Krtv. 22. §
(1)bekezdésére, a 3/2010.(XII.6.) PK vélemény 3. pontjára és az Alaptörvény XVIII. cikke
(1)bekezdésének rendelkezésre is hivatkozott. Állította, a jelen per azért alkalmas a jogi érdekeinek védelmére, mert az adásvételi szerződések érvénytelensége esetén abba a helyzetbe kerül, hogy a hitelezői követelésének kielégítésére jelenleg nem elégséges fedezet megnövekedne. A jelzálogjogi szerződések vonatkozásában az érvénytelenség megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása körében a jogi érdekeltségét abban az esetben, ha az adásvételi szerződések megtámadása eredményes, szintén a hitelezői minőségében jelölte meg, és a Ptk. 234. §
(1)bekezdését, a Krtv. 22. §
(1)bekezdését, a Cstv. 44. §
(1)bekezdését, a 49/D. §-át és az 57. §
(1)bekezdését hívta fel azzal, hogy a jogerősen megítélt kártérítési igényének fedezete az I. r. alperes teljes vagyona. Előadta, hogy ha az elidegenített ingatlanok a felszámolási vagyon részévé válnak, úgy az ingatlanon alapított jelzálogjogok jogosultjai hitelezői igényt jelenhetnek be az I. r. alperessel szemben folyó felszámolási eljárásban. Az I. r. alperes már a csődeljárásban megkísérelte a követelését egyezség útján megszüntetni, amivel a követelésének jelentős részét elveszítette volna. A felszámolási eljárásban a IV-VI. r. alperesek jelzálogjogosultként hozzájárulnának az egyezséghez annak érdekében, hogy követelését kényszeregyezséggel csökkentve a felszámolási vagyon minél nagyobb részben a saját követelésük kielégítésére szolgáljon. Jogi érdeke, hogy a kielégítési rangsorban vele azonos, vagy őt megelőző helyre csak olyan biztosított követelés hitelezője kerüljön, akinek a joga érvényesen jött létre. Tekintve, a felszámolási eljárásban bejelentett követelések vizsgálata csak formális, ezért a semmis zálogszerződéseken alapuló követeléssel szemben jogvédelmet csak a jelen eljárásban kereshet. A VII. r. alperes vonatkozásában (7. számú kereset) a kereshetősége körében előadta, hogy az érvénytelenségi keresetét nem érinti sem a csődegyezség, sem az engedményezés, mert a bejegyzett jelzálogjog csak a maga egészében törölhető és a jelzálogjog jogosultjaként az ingatlan-nyilvántartás a VII. r. alperest tünteti fel. Az engedményezés egyébként is csak a követelést érinti, magát a jogviszonyt nem. A VII. r. alperesnek - akárcsak neki - közraktári szerződésből eredő kártérítési követelése áll fenn az I. r. alperessel szemben, és ennek biztosítására kötöttek jelzálogszerződést, tehát a VII. r. alperes követelése konkurál az övével. A Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontja alkalmazhatóságát állította. Arra hivatkozott, hogy az alpereseknek ügyleti akarata nem volt, az adásvételi szerződéseket kizárólag azért kötötték meg, hogy az I. r. alperes vagyonát színleg csökkentsék. A ..... ingatlanra vonatkozó ügylet pedig kifejezetten arra irányult, hogy a cégcsoport vagyonának átstrukturálása a IV. r. alperes érdekének feleljen meg. Állította, a Cstv. 40. §
(3)bekezdése alapján a rosszhiszeműség és az ingyenesség vélelmezett, mivel az adásvételi szerződések megkötésének időpontjában a II. r és a III. r. alperesek részvényesei voltak az I. r. alperesnek. A Cstv. 40. §
(1)bekezdés b) pontjának alkalmazhatósága körében arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes semmilyen gondosságot nem mutatott annak érdekében, hogy a vételárként megjelölt követelés értékéről meggyőződjön, noha az első ránézésre lényegesen alatta maradt az ingatlan értékének. A
  1. január 5-én kelt adásvételi szerződés (........... út) vonatkozásában kiemelte, hogy az I. r. alperesnek nem volt olyan tartozása a IV. r. alperes felé, amelyet a III. r. alperes átvállalhatott, de ha állt is volna fenn, a személyes adós III. r. alperes szerezte meg a biztosítékkal terhelt ingatlant, azaz számára a jelzálogjog fennállása többlet terhet nem jelentett. A jelzálogjog ingyenes alapításával, valamint ezt követően az ingatlan vételárának a jelzálogjog értékével való csökkentésével a III. r. alperes az I. r. alperes terhére ingyenes vagyoni előnyhöz jutott. A
  2. december 2-án kelt adásvételi szerződésben pedig a vételár kiegyenlítése fejében a II. r. alperes olyan követelést engedményezett az I. r. alperesre, amelynek értéke nulla volt. A jelzálogszerződések jogszabályba, a Krtv.
  3. §
(1)bekezdésébe ütköző voltára nézve előadta, hogy az I. r. alperes
  1. május 21-től
  2. május 6-ig közraktári engedély hatálya alatt állt, s a jelzálogszerződések ezen időszak alatt keletkeztek. A Krt.
  3. §
(1)bekezdése értelmében közraktár kizárólag közraktári cél érdekében vehet fel kölcsönt és vagyonán csak ilyen kölcsön biztosítására engedhet zálogjogot. A jogalkotó a közraktár eladósodásának megakadályozása céljából tiltotta meg, hogy a közraktár a tevékenységével össze nem függő célra pénzintézeti kölcsönt vegyen fel. Az I. r. alperes e rendelkezés megsértésével terhelte meg az ingatlanokat a II. és III. r. alperesek érdekében. A biztosított kölcsönszerződések adósa nem az I. r. alperes volt, a jelzálogjogokkal az I. r. alperes nem a tagi kölcsönöket biztosította, hanem a II. és III. r. alperesek egyéb hitelszerződéseit. A jogszabályi feltételnek a IV-VI. r. alperesek zálogjoga akkor sem felelt volna meg, ha a II. r. alperes a IV-VI. r. alperesektől felvett kölcsönt adta volna tovább az I. r. alperesnek. A becsatolt jelzálogjogokkal biztosított hitelszerződések egyikében sincs utalás közraktári célra. Az I. r. alperes módosított védekezésében a tulajdonjogok esetében az eredeti állapot helyreállítását, a II. és III. r. alperesek kötelezését az ingatlanok, valamint az üzletrész birtokába adására nem ellenezte, és megalapozottnak tartotta a Ptk. 200. §
(2)bekezdésére és a Cstv. 40. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaira alapított keresetet. A relatív hatálytalanság megállapítására irányuló kereset elutasítását kérte, és ellenezte a jelzálogjogok törlésére vonatkozó keresetet, ugyanakkor egyetértett a IV. r. és VII. r. alperesek vonatkozásában kifejtett felperesi jogi állásponttal, mivel a IV. r. és VII. r. alperesek hitelezői igényt nem jelentettek be, így 2013. december 8-án a Cstv. 37. §
(3)bekezdése alapján megszűnt a jelzálogjoggal biztosított követelés, és ezzel egyidejűleg megszűntek az azt biztosító jelzálogjogok is. A II. és III. r. alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték. A II. r. alperes bejelentette, hogy az I. r. alperes felszámolási eljárásában hitelezői igényt jelentett be, amit a felszámoló „f" kategóriába sorolt. A felszámoló ezen intézkedését megkifogásolta, mert a saját követelése is közraktári jegyből eredő „b" kategóriába tartozó kártérítési igény. Kérte a tárgyalás felfüggesztését a kifogás jogerős elbírálásáig. Érdemi védekezésükben vitatták a Krtv. 2. §
(5)bekezdése megsértését, állítva, az I. r. alperes közraktárként funkcionáló ingatlana a .......... kerület ......... szám alatti 250.000.000 forint értéket meghaladó ingatlan volt, amit az I. r. alperes a közraktári engedély hatálya alatt nem terhelt meg. A többi ingatlan megvásárlására már az engedély kiadását követően került sor. Hangsúlyozták, hogy a per tárgyát képező ingatlanokra és üzletrészre nem vonatkozik a Krtv.
  1. §-a, mert az I. r. alperes ezeket a
  2. április és október között vásárolt ingatlanokat nem a saját pénzéből vásárolta, a Krtv.
  3. §-ban megjelenő jogalkotói szándék pedig nem terjed ki arra a vagyonra, amit a közraktár nem a saját pénzeszközeiből szerzett. Másodsorban arra hivatkoztak, hogy az ingatlanok megterhelése közraktári célokat szolgált, hiszen a tagi kölcsönből vásárolt ingatlanokat az I. r. alperes közraktárként használta. Nem vitatták, hogy a jelzálogjogok nem a tagi kölcsönt biztosították, de állították, hogy a tagi kölcsönt a II. r. alperes a jelzálogjoggal biztosított banki hitelből nyújtotta. Hivatkoztak arra is, a felperes nem jogosult a Krtv.
  4. §
(3)bekezdése alapján más hitelezőket megelőzően a követelése kielégítésére, mert a közraktári ügyletben, mint hitelfolyósító bank vett részt, és a közraktári jegyeket óvadéki szerződés alapján biztosítékként tartotta magánál, tehát a követelése nem a Krtv. 39. §
(3)bekezdése szerinti közraktári szerződésen alapuló követelés. A Cstv.
  1. §-án alapuló keresettel kapcsolatban vitatták, hogy a perbeli adásvételi szerződések eredményeként az I. r. alperes vagyona jelentősen csökkent, valamint, hogy a perbeli ingatlanok értékesítése nyilvánvalóan feltűnően aránytalan értékkülönbözettel történt. Állították, hogy az értékesítés piaci áron történt, az I. r. alperes a ......... kerület ..... ingatlant megkísérelte külső piaci szereplő részére értékesíteni, de nem járt eredménnyel. Az ingatlant az I. r. alperes hitelből vásárolta, a per tárgyát képező adásvételi szerződés megkötésének időpontjában még 245.000.000 forint hitel terhelte. Az ingatlan értékesítésével az I. r. alperes vagyona nem csökkent, hanem éppen hogy nőtt, mivel hitelállománya és ezáltal rendszeres kiadásai csökkentek. Az ........ üzletrészét az I. r. alperes 50.000.000 forintért vásárolta és ugyanannyiért adta el, így vagyonvesztés itt sem merülhet fel. Az üzletrészt a IV. r. alperes zálogjoga terhelte akkor is, amikor az I. r. alperes megvásárolta és akkor is, amikor azt értékesítette a III. r. alperes részére. A kereset elutasítását kérték azzal az indokolással is, hogy a felperes az I. r. alperessel szembeni követelése a ............-vel létrejött hitel jogviszonyon alapuló követelésből ered, nem önálló követelés, a ............. felszámolási eljárásából pedig már kb. 300.000.000 forint megtérülése volt a felperesnek és további 200.000.000 forint megtérülés várható. A IV. r. alperes szintén a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Ugyancsak vitatta a jelzálogjogot alapító szerződések Krtv.
  2. §-ába ütközését, egyrészt azon az alapon, hogy a Krtv.
  3. §-a szerint a közraktári tevékenységgel összefüggésben az ingatlanok megterhelése nem volt tilos, másrészt azon az alapon, hogy a felperes által sem vitatottan az ingatlanok értékesítését követően az I. r. alperesnek 520.000.000 forint értékű ingatlan vagyona maradt, ami kétszerese a Krtv.
  4. §-ban meghatározott értéknek, amiből következően a többi ingatlan szabadon megterhelhető volt. Állította, a jelzálogjog alapításakor jóhiszeműen járt el, a felperes törlési keresete az Inytv.
  5. §
(2)bekezdése alapján alaptalan. Hivatkozott arra is, mivel a felperes a jelen perben előterjesztett keresetében érvényesített követelését a ............-vel szemben indult felszámolási eljárásban hitelezői igényként is bejelentette, ezért követelése kétszeres érvényesítésére nincs lehetőség. Vitatta, hogy az adásvételi szerződésekkel kapcsolatban az ingyenességet a Cstv.
  1. §-a alapján vélelmezni kell. Az I., II. és III. r. alperesek könyvei alapján megállapítható, hogy volt ellenszolgáltatás, amit bizonyít a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vizsgálatának eredménye is. Indítványozta I., II. és III. r. alperesek könyveire szakértői bizonyítás elrendelését. Az V. r. alperes úgy nyilatkozott, a felperes vele szembeni „kereseti kérelmének teljesítését nem ellenzi." Pervesztessége esetére perköltségben való marasztalása mellőzését kérte perköltség okozása hiányára utalva. A VI. r. alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, a II. r. alperessel
  2. május ......-én kötött hitelszerződést, a hitelszerződés biztosítására az I. r. alperessel, mint zálogkötelezettel
  3. december 16-án kötötte meg a jelzálogszerződést a hitelből vásárolt ...... ingatlanra. Amikor az ingatlan tulajdonosa a II. r. alperes lett, akkor a már megalapított jelzálogjognak a hitelszerződés biztosítására fennmaradásáról rendelkeztek, tehát nem két különböző jelzálogjog került bejegyzésre, hanem egy korábban fennállt jelzálogjog került újrajegyzésre. A
  4. január 5-én kelt adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása és az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzése a jelzálogjogát nem érinti, így az eredeti állapot helyreállítása körében a jelzálogjog érvénytelensége megállapítására nincs lehetőség. Állította, a felperesnek egyébként sincs olyan védendő jogi érdeke, aminek alapján akár az érvénytelenség megállapítását, akár a jelzálogjog törését kérhetné. A felperes nyilvántartott joga hiányában törlési pert nem, csak érvénytelenségi pert indíthat, de csakis jogi érdekeltsége igazolása mellett. A felperes őt megelőző kielégítéséhez jutásában megjelölt védendő jogi érdeke alaptalan, mert a Krtv.
  5. §
(3)bekezdése értelmében a felperes közraktári szerződésből eredő követelése megelőzi az ő jelzálogjogból eredő követelését. Megjegyezte, hogy a felperes maga állította, hogy az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanok értéke fedezte a követelését akkor, amikor a 8.G. tanács előtti per megindult. Ekkor már az ingatlanok jelzálogjoggal terheltek voltak, így maga a felperes ismerte el, hogy a kielégítési jogát a jelzálogjogok nem érintik. A felperes jogi érdekeltségét a Ptk. 234. §
(2)bekezdése sem alapozza meg, mert a per tárgyát képező adásvételi szerződések mikénti elbírálása nem érinti a korábban keletkezett jelzálogjogát, tekintve, az nem a jelen keresettel elbírálandó adásvételi szerződésekkel együtt került bejegyzésre. A kényszeregyezség körében pedig a felperes jogi érdekeltségét azért nem alapozza meg a hitelezői minősége, mert a „b" kategóriában kizárólag a felperesi követelés került besorolásra, így a felperes hozzájárulása nélkül semmilyen egyezség nem jöhet létre. A perbeli adásvételi szerződések érvénytelenítése esetén a II. r. alperesnek vételár-visszafizetési követelése keletkezik az I. r. alperessel szemben, tehát maga a felperes idézi elő a jelen keresettel a hitelezők számának növekedését, és a „szavazat hígulást", amit előadása szerint a jelzálogjogok törlésével meg akar szüntetni. A jelzálogjog, mint értékmódosító tényező nem a felperes jogi érdekeltségét, hanem az I. r. alperes jogi érdekeltségét alapozhatja meg, hiszen a felperesi tényállítás bizonyítása esetén az I. r. alperes kérhet vételár kiigazítást. Érdemben arra hivatkozott, hogy a Krtv. 4. §
(1)bekezdésében foglalt feltételnek a jelzálogszerződés megfelelt, mivel a jelzáloggal biztosított kölcsön az I. r. alperesi közraktár érdekében került felvételre. Az I. r. alperes a perbeli ingatlanokat a II. r. alperestől kapott tagi hitelből vásárolta, azok hasznait az I. r. alperes szedte. Az I. r. alperes vagyona tehát az ingatlanvásárlással gyarapodott. Közraktári célból az I. r. alperesnek nyújtott hitelt a II. r. alperes bankhitelből biztosította, amely mögött a finanszírozó bankok számára a hitelfelvételhez jogszabály által is megkövetelt módon biztosítéki rendszert alakítottak ki a felek, így a bankhitelből vásárolt ingatlanok teljes joggal kerültek be a biztosítéki rendszerbe. Megjegyezte, hogy nem annak van egyébként jogi jelentősége, hogy az I. r. alperes a kölcsönt milyen célból vette fel, hanem annak, hogy a kölcsönt milyen célra használta fel. Állította továbbá, a Cstv. 40. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjában írt feltételek sem állnak fenn. Az
  3. a)pont szerint a hitelező akkor támadhatja meg a szerződést, ha az az adós vagyonának csökkentését eredményezi, és a hitelezők kijátszására irányul. A perbeli adásvételi szerződések azonban vagyoncsökkenést nem eredményeznek, amit az I. r. alperes a mérlegével igazolni tud, és ezt bizonyíthatja a Nemzeti Adóés Vámhivatal vizsgálati anyaga is. A
  4. b)pont szerint a hitelező akkor támadhatja meg a szerződést, ha az adós vagyonából ingyenes elidegenítés vagy ingyenes kötelezettségvállalás történt. A felperes feltűnő értékaránytalanságra való hivatkozása alaptalan, ennek bizonyítékaként szintén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vizsgálati anyagára hivatkozott, amely vizsgálta az adásvételi szerződéseket ebből a szempontból is, és nem állapított meg aránytalanságot. Kiemelte, hogy az I. r. alperes az ingatlanokat nem saját pénzeszközeiből vásárolta, ugyanakkor az ingatlanokat az I. r. alperes hasznosította és a visszavásárlás sem eredményezett veszteséget. Hangsúlyozta, a Ptk. 203. §-ának alkalmazása a jelen perben „de iure" kizárt. A VII. r. alperes szintén a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Érdemi védekezésében azt állította, hogy a .......... kerület ......... szám alatti ingatlant terhelő ...... számú 314.859.698 forint és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjog érvényesen létrejött. Az I. r. alperes nem teljesítette a csődegyezséget, ezért a követelés csődeljárásban történt elengedése hatályát vesztette és a teljes követelés érvényesítésére jogosult. A hitelezői igényét az I. r. alperes felszámolási eljárásában bejelentette, majd a követelését 2012. június 13án a III. r. alperesre engedményezte, a jelzálogjog átjegyzéséhez hozzájárulását kiadta, így annak bejegyzése esetén a jelzálogjog jogosultja a III. r. alperes lesz. Hivatkozott arra is, hogy a követelése a közraktári tevékenységből eredő kártérítési követelés volt, amit a Krtv. 39. §
(3)bekezdése szerint kielégítési elsőbbséggel érvényesíthet. Az elsőfokú bíróság
  1. március 12-én kelt 7.G.42.458/2013/
  2. számú ítéletével kötelezte a II. r. alperest a ......... belterület ......., ......., ....., ...... és ...... helyrajzi számú, továbbá a ..... külterület ....... helyrajzi számú ingatlanok I. r. alperes birtokába adására. Megkereste a ...... Körzeti Földhivatalt a ...... ingatlanok II. r. alperes 1/1 tulajdoni hányadára bejegyzett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásból törlése, az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadára az eredeti ranghelyre visszajegyzése, és ezzel egyidejűleg az ingatlanokra elrendelt perfeljegyzés törlése iránt. Kötelezte a II. r. alperest a tulajdonjoga törlésének tűrésére. Megkereste a ..... Körzeti Földhivatalt a II. r. alperesnek a ..... külterület ....... helyrajzi számú ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára bejegyzett tulajdonjoga ingatlannyilvántartásból törlése, az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára az eredeti ranghelyre visszajegyzése, ezzel egyidejűleg az ingatlanra elrendelt perfeljegyzés törlése iránt. Kötelezte a II. r. alperest a tulajdonjoga törlésének tűrésére. Kötelezte a III. r. alperest a ....... kerület belterület ....... helyrajzi számú, a .............. szám alatti ingatlan 10898/13772 tulajdoni hányadának I. r. alperes birtokába adására. Megkereste a Budapesti
  3. számú Körzeti Földhivatalt a III. r. alperesnek az ingatlan 10898/13772 tulajdoni hányadára bejegyzett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásból törlése, az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlan 10898/13772 tulajdoni hányadára az eredeti ranghelyre visszajegyzése, ezzel egyidejűleg az ingatlanra elrendelt perfeljegyzés törlése iránt. Kötelezte a III. r. alperest a tulajdonjoga törlésének tűrésére. Megállapította a
  4. október 22-én kelt, az I. és III. r. alperesek között az ........ 100 %-os üzletrészére megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségét. Megkereste a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságát az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzése érdekében a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránt. Kötelezte az I. és II. r. alpereseket a felperesnek 8.157.630 forint perköltség egyetemleges megfizetésére, és az I. és III. r. alpereseket a felperesnek 8.157.630 forint perköltség egyetemleges megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a IV. r. alperesnek 10.851.000 forint, az V. és VII. r. alpereseknek 1.000.000 - 1.000.000 forint perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában a ......, ...... ingatlanokra vonatkozó
  5. december 2-i szerződés érvénytelenségének, relatív hatálytalanságának megállapítása iránti kereseti kérelmek vonatkozásában a felperes kereshetőségi jogára nézve rámutatott, a Ptk.
  6. §
(2)bekezdésén alapuló érvénytelenség megállapításához szükséges jogi érdeket a felperes hitelezői minősége megalapozza, a felperesnek a Ptk. 200. §
(2)bekezdésére, a Krtv. 2. §
(5)bekezdésére, a Krtv. 39. §
(3)bekezdésére, valamint a Ptk. 207. §
(6)bekezdésére alapított keresete azonban megalapozatlan. A Cstv. 40. §
(1)bekezdésére alapított kereseti kérelemre nézve rögzítette, a felperes az I. r. alperes hitelezőjének minősül, így ezen a jogcímen történő perléshez további jogi érdeket bizonyítania nem kellett. Rögzítette, az adásvételi szerződés tartalma alapján tényként volt megállapítható, hogy az I. és II. r. alperesek visszterhes szerződést kötöttek, az I. r. alperes az adásvételi szerződésben megjelölt ingatlanokat bruttó 538.625.000 forint vételáron értékesítette a II. r. alperes részére, azaz az okirat által bizonyítottan az ingatlan vagyon helyébe a vételár lépett, így önmagában az ingatlan elidegenítésével az I. r. alperes vagyona nem csökkent. A szerződés szerint a II. r. alperes - az I. r. alperes hozzájárulásával - a vételárat engedményezéssel egyenlítette ki, a II. r. alperes bizonytalan követelésként az I. r. alperesre engedményezte a ............-vel szemben fennálló követelését, tehát az I. r. alperes ingatlana helyébe egy követelés lépett. Az engedményezés időpontjában a ............. felszámolás alatt állt, a II. r. alperes által engedményezett követelést a II. r. alperes hitelezői igényeként a ............. felszámolója elismert követelésként hitelezői nyilvántartásba vette és „f" kategóriába sorolta. A felperes által 7/F/....... szám alatt csatolt bírósági végzés szerint azonban az „f" kategóriába sorolt követelések megtérülése nem várható. Mindezek alapján tényként megállapítható, hogy az adásvételi szerződéssel az I. r. alperes vagyona csökkent, mert az ingatlan vagyon helyébe egy olyan követelés lépett, amiből kielégítés nem várható. A felperes bizonyította, hogy az ingatlanok elidegenítésére a 8.G. tanács előtt folyó eljárás alatt került sor, és nem vitásan azzal a céllal, hogy a II. r. alperes által nyújtott kölcsönből vásárolt ingatlanok a II. r. alperes tulajdonába kerüljenek, és ezzel a II. r. alperes a Krtv. 39. §-ában írt kielégítési rangsort megelőzően jusson hozzá a hitelezői igényéhez, továbbá a IV., V. és VI. r. alperesek által a II. r. alperesnek nyújtott kölcsön fedezeteként az ingatlan továbbra is ezen alperesek rendelkezésére álljon. A felperes tehát a Cstv. 40. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjában írt valamennyi feltétel teljesülését bizonyította. Ezen kifejtett indokok alapján a
  2. b)pontra alapított kereseti kérelmet is megalapozottnak találta, rámutatva, a közhiteles cégnyilvántartási adatok szerint az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a II. r. alperes az I. r. alperes tagja (részvényese) volt, ezért a rosszhiszeműségére és a szerződés ingyenességére törvényi vélelem is fennáll. A Cstv. 40. §
(1a)bekezdése alapján az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett elrendelte az eredeti állapot helyreállítása körében az elidegenítést követően alapított és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok - II. r. alperes tulajdonjoga - törlését, és az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését. Rámutatott, nem volt jogi jelentősége annak, hogy a felperes a ............-vel szemben folyó felszámolási eljárásban milyen megtérüléshez jutott hozzá, illetve milyen megtérüléssel számolhat még, egyrészt mert a felperes az I. r. alperessel szemben fennálló követelését jogerős ítélet állapította meg, s ez a követelés teljes mértékben kiegyenlítésre nem került, másrészt mert a felperesnek a ............-vel szemben óvadékkal biztosított hiteljogviszonyból eredő követelése van. A Ptk.....1/A. §-a alapján az óvadékra a zálogjog közös szabályai vonatkoznak, a zálogkötelezett felelőssége pedig nem mögöttes jellegű, a zálogkötelezett sortartási kifogással nem élhet (BDT 2011. 2461. számú jogeset). A biztosítékból befolyó összeggel a felperes a ............. adós felé köteles elszámolni, a zálogtárgyból, illetve az annak helyébe lépő dologból, követelésből mindaddig kielégítést kereshet, amíg a teljes követelése nem térül meg. Ezen okból szükségtelen volt a ............. felszámolóbiztosának tanúkénti meghallgatása, a ............-vel szemben indult felszámolási eljárás befejezése sem minősül jelen jogvita előkérdésének. A .............. szám alatti ingatlan adásvételére 2011. január 5-én kötött adásvételi szerződésre vonatkozó kereseti kérelmet ugyancsak a Cstv. 40. §
(1)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontja alapján ítélte megalapozottnak, és a Cstv. 40. §
(1a)bekezdése alapján rendelkezett az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett az eredeti állapot helyreállítása körében az elidegenítést követően alapított, és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, a felperes hitelezői igényének kielégítését nem érintő jogok törléséről. E körben tényként állapította meg, hogy az I. és III. r. alperesek visszterhes szerződést kötöttek, az I. r. alperes az adásvételi szerződésben megjelölt ingatlant bruttó 475.000.000 forint vételáron értékesítette a III. r. alperes részére, azaz az okirat által bizonyítottan az ingatlan vagyon helyébe a vételár lépett, így önmagában az ingatlan elidegenítésével az I. r. alperes vagyona nem csökkent. A szerződésben a III. r. alperes átvállalta az I. r. alperes 245.000.000 forint kölcsöntartozását, mely kölcsön az ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal volt biztosítva, a fennmaradó 135.000.000 forint vételárat pedig a kompenzációval rendezték. A III. r. alperes a K-28/
  1. számú kölcsönszerződéssel és a
  2. július 9-én kelt adásvételi szerződéssel bizonyította, hogy az I. r. alperesnek a IV. r. alperessel szemben volt kölcsöntartozása, amire az I. és III. r. alperesek között tartozásátvállalási megállapodás jött létre a IV. r. alperes hozzájárulásával. A per tárgyát képező adásvételi szerződés megkötésének időpontjában ugyan az I. r. alperesnek nem volt olyan kölcsöntartozása, amit a III. r. alperes a vételár kiegyenlítése fejében átvállalhatott, az adásvételi szerződés azonban nem erről szól, a tartozásátvállalásra már, mint korábban megtörtént jogcselekményre utal. Ennek megtörténtét pedig a megjelölt okiratok kétséget kizáróan bizonyítják. A tartozásátvállalás érvényessége szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy utóbb a
  3. július 9-én kelt adásvételi szerződést felbontották, mert a tartozásátvállalási nyilatkozatot is magába foglaló adásvételi szerződés
  4. július 9-én érvényesen létrejött, a tartozásátvállalási szerződés ezen a napon teljesedésbe is ment. Mindezek alapján a szerződésben kikötött vételár nem tekinthető feltűnően értékaránytalannak. Ugyanakkor tényként állapította meg, hogy az adásvételi szerződés megkötésének célja a tartozásátvállalási nyilatkozattal együtt az volt, hogy a IV. r. alperes az I. r. alperessel szemben fennálló hitelezői igényét kivonja az I. r. alperessel szemben várhatóan meginduló felszámolási eljárásból és a Krtv.
  5. §-ában írt kielégítési rangsort megelőzően jusson hozzá a hitelezői igényéhez. Az I. és III. r. alperesek a IV. r. alperes ezen szándékról tudtak, ezt az adásvételi szerződésben rögzítették is, ezt a tényt az alperesek a perben sem vitatták. Az adásvételi szerződés tehát a tartozásátvállalási nyilatkozattal együtt a hitelezők kijátszására irányult, a jogügylet az I. r. alperes vagyonát csökkentette azáltal, hogy az ingatlan vagyon helyébe olyan vagyon nem lépett, amiből a hitelezői igények kielégíthetőek. A közhiteles cégnyilvántartási adatok szerint az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a III. r. alperes már nem volt tagja az I. r. alperesnek, de változatlanul azonos cégcsoporthoz tartoztak, azonos személyek befolyása alatt működtek, ezért a III. r. alperes rosszhiszeműségére és a szerződés ingyenességére ezen szerződés vonatkozásában is törvényi vélelem fennáll. A
  6. október 22-én kötött üzletrész-adásvételi szerződésre vonatkozó kereseti kérelmet szintén a Cstv.
  7. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján találta megalapozottnak. Rögzítette, ezen adásvételi szerződés megkötésekor a III. r. alperes az I. r. alperes tagja volt, ezért a rosszhiszeműsége és a szerződés ingyenessége mellett a Cstv. 40. §
(3)bekezdése alapján törvényi vélelem szól. A szerződés szerint az üzletrész vételárát összegszerűségében ugyanabban az összegben határozták meg, mint amennyiért két évvel korábban az I r. alperes megvásárolta, de ebben az esetben sem lépett az üzletrész vagyon helyébe olyan vagyon, ami alkalmas arra, hogy abból az I. r. alperes hitelezői kielégítést kapjanak, ezért ezen jogügylet következtében is az I. r. alperes vagyona csökkent. Az adásvételi szerződésben rögzített vételár kompenzáció mibenlétére ugyanis a perben semmiféle adat nem áll rendelkezésre. A törvényi vélelemmel szemben a bizonyítás az alpereseket terhelte. Az adásvételi szerződés azonban nem teljes terjedelemben került becsatolásra, az adásvételi szerződésben hivatkozott kompenzációs levél pedig egyáltalán nem került benyújtásra. A III. r. alperes ezen melléklet csatolására való felhívását mellőzte, mert a kompenzáció a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint követelések egybeszámítását jelenti, amiből pedig egyértelműen következik, az adásvételi szerződés a hitelezők kijátszására irányult, és az I. és III. r. alpereseknek a szerződéssel az volt a célja, hogy a III. r. alperes a Krtv. 39. §-ában írt kielégítési rangsort megelőzően jusson hozzá a követeléséhez. Ezen adásvételi szerződés vonatkozásában is megállapítható az a további cél, hogy IV. r. alperes az .......-vel szemben fennálló és jelzálogjoggal biztosított hitelezői igényét kivonja az I. r. alperessel szemben várhatóan meginduló felszámolási eljárásból. E körben a Cstv. 40. §
(1a)bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítása körében a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságának megkereséséről volt szükséges rendelkezni a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása érdekében. A ......, a ...... és a ....... kerületi ingatlanokra jelzálogjogot alapító jelzálogszerződésekre vonatkozó kereseti kérelmek (4-6.) tekintetében rögzítette, a felperes a jelzálogjogok ingatlan-nyilvántartásból való törlését elsődlegesen azon a jogcímen kérte, hogy a szerződések a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmisek, mert a Krtv. 4. §
(1)bekezdésébe ütköznek, s ezen keresetét harmadik személyként a Ptk. 234. §
(1)bekezdésére, a Krtv. 22. §
(1)bekezdésére és a 3/2010.(XII.6.) PK vélemény
  1. pontjára hivatkozással terjesztette elő. Rámutatott, a jelzálogjogokkal érintett ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződések érvénytelenségét megállapította, és elrendelte az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését, így azt volt szükséges elsődlegesen vizsgálni, hogy a felperesnek az I. r. alperes tulajdonában lévő ingatlanokat érintő és a mások által megkötött jelzálogszerződések semmisségének megállapításához és az eredeti állapot helyreállításához anyagi jogi jogszabályon alapuló, kereshetőséget megalapozó jogi érdeke fűződik-e. A felperes által e körben megjelölt jogi érdek ugyanakkor a perbeli jelzálogszerződések érvénytelenségének megállapítására és a jelzálogjogok törlésére irányuló kereset előterjesztéséhez szükséges kereshetőséget nem alapozza meg. A Krtv.
  2. §
(3)bekezdése a felperesnek a jelzálogjog jogosultjaival szemben kielégítési elsőbbséget biztosít, így a jelzálogjog jogosultjainak követelése a felperes kielégítéséhez fűződő jogi érdekét nem befolyásolja. A kényszeregyezség megkötésére vonatkozó szabályokat a Cstv. 44. §-a tartalmazza. Az
(1)bekezdés alapján nem megalapozott a felperes azon állítása, miszerint az alacsonyabb kategóriába besorolt hitelező olyan egyezség megkötését kényszerítheti ki, amelynek megkötéséhez neki nem fűződik érdeke. A IV-VI. r. alperesek, mint jelzálogjoggal biztosított hitelezők tehát kényszeregyezségen keresztül sem befolyásolhatják a felperes kielégítéshez fűződő jogi érdekét. Ezen indokok alapján a jelzálogjogok törlésére irányuló valamennyi - elsődleges és másodlagos - jogcímen előterjesztett kereset elutasításának volt helye a kereshetőség hiánya miatt. Kitért arra is, a kereset azonban érdemben is alaptalan, mert az érvénytelenségi okot a Krtv. határozza meg a 4. §-ban, ugyanakkor az érvénytelenséghez nem a Ptk. 200. §
(2)bekezdése szerinti semmisség jogkövetkezményét fűzi, hanem a Krtv.
  1. §-ban meghatározott szankciók alkalmazására ad lehetőséget a közraktár piaci ellenőrzését ellátó felügyelet részére. Az V. r. alperessel szembeni keresetet elsődlegesen a kereshetőség, másodlagosan a semmisség hiánya miatt ítélte megalapozatlannak, mivel az V. r. alperes nyilatkozata nem tekinthető egyértelmű elismerésnek. Az V. r. alperes perbeli nyilatkozata tartalmát tekintve azt jelentette, hogy a keresettel szemben nem kívánt védekezni. Elismerés hiányában pedig a keresetet érdemben kellett vizsgálni. A .......... kerület, ..... u...... szám alatti ingatlanra a IV. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog törlése iránti, másodlagosan előterjesztett, a Ptk.
  2. §
(3)bekezdésére, az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Cstv. 37. §
(3)bekezdésére alapított kereseti kérelemre nézve kifejtette, a felperes a jelzálogjog törlését azon a jogcímen kérte, hogy a hitelezői igény bejelentésére jogvesztő hatállyal előírt törvényi határidőt a IV. r. alperes elmulasztotta. Tényként volt megállapítható, hogy a IV. r. alperes az I. r. alperessel szemben hitelezői igényt nem jelentett be. A felperes hitelezői minőségére alapított jogi érdekét a bejegyzett zálogjog azonban nem érinti, ezért ezen a jogcímen is a kereshetőség hiánya miatt a kereset elutasításának volt helye. Ugyancsak a kereshetőség hiánya miatt ítélte elutasítandónak a felperes ...... ingatlanokra a IV. r. alperes bejegyzett jelzálogjog törlése iránti, TCF-R-....../2004. számon megkötött rulírozó hitelszerződést biztosító jelzálogjogok hitel visszafizetésével történt megszűnésére alapított keresetét. A VII. r. alperessel szembeni, 2012. április 23-án létrejött tartozáselismerő és jelzálogjogot alapító nyilatkozatra vonatkozó elsődlegesen a Ptk. 204. §
(2)bekezdésére és a Ptk. 251. §
(1)bekezdésére alapított kereseti kérelem tekintetében tényként rögzítette, hogy a tartozáselismerő nyilatkozat és a jelzálogjog alapítása az I. r. alperes csődeljárásának befejezését követően, és a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtt keletkezett. A perben nem volt vitatott, a csődeljárás csődegyezséggel fejeződött be, de az I. r. alperes a csődegyezséget nem hajtotta végre, ezért indult ellene a felszámolási eljárás a Cstv...... §
(2)bekezdés d) pontja alapján. A Cstv. 28. §
(3)bekezdése szerint a ....... §
(2)bekezdésének d) pontja alapján indított felszámolási eljárásban a hitelező a korábbi csődeljárásban bejelentett, elismert vagy nem vitatott azon követelését jelentheti be, amely nem térült meg. Az I. r. alperes felszámolási eljárása a felperes kérelmére indult. A hitelező kérelme alapján indult felszámolási eljárásban azoknak a hitelezőknek is bejelentési kötelezettségük van, akik a csődeljárásban hitelezői igényt jelentettek be, mert ennek elmulasztása jogvesztéssel jár. A Cstv. 28. §
(3)bekezdése a csőeljárásban bejelentett és meg nem térült követelés bejelentésére ad lehetőséget. Olyan tartalommal azonban - szemben a felperes állításával - nem rendelkezik, miszerint a csődeljárásban bejelentett és a csődegyezségre tekintettel részben elengedett követelés akár az elengedett részben, akár a csődegyezségbe foglalt részében megtérülés hiányában megszűnne. A csődegyezség függő jogi helyzetet eredményez, annak végrehajtásáig, vagy a végrehajtás meghiúsulásáig a követelés egyéb bírósági eljárásban történő érvényesítésére valóban nincs lehetőség, ez azonban nem jelenti egyben a függő jogi helyzet ideje alatt létrejött tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségét, mint ahogy nem eredményezi az ezen tartozás biztosítására kötött jelzálogszerződés semmisségét sem, mivel a semmisségi ok a csődegyezség végrehajtásának meghiúsulása időpontjában megszűnik. A tartozáselismerő nyilatkozat megtételére és a jelzálogjog alapítására a csődegyezségben megszabott határidő eredménytelen elteltét követően és azt követően került sor, hogy az I. r. alperes bejelentette, hogy a csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni. A felperes által hivatkozott okból tehát a VII. r. alperes javára alapított jelzálogjog nem minősül semmisnek. A másodlagosan, a Ptk. 259. §
(3)bekezdésére, az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Cstv. 37. §
(3)bekezdésére alapított kereseti kérelem vonatkozásában vizsgálva, hogy a VII. r. alperes
  1. április 23-án kelt tartozáselismerő nyilatkozaton alapuló követelése az I. r. alperessel szemben indult felszámolási eljárásban bejelentésre került-e, rögzítette, a VII. r. alperes csak állította, de semmivel nem bizonyította, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően a követelésére hitelezői igényt jelentett volna be. Rámutatott, a jelzálogjog ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogosultja a VII. r. alperes, így a kereset kötelezettje is a VII. r. alperes, mivel az engedményezési szerződés alapján a III. r. alperes jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, a jelzálogjog pedig az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. A követelés III. r. alperesre engedményezését ugyanakkor a VII. r. alperes bizonyította, ennek megtörténtét a III. r. alperes sem vitatta, aki pedig igazolta, hogy az engedményezett követelést hitelezői igényként határidőben bejelentette. Az igény elismert követelésként azonban nem került nyilvántartásba vételre, a felszámoló vitatott hitelezői igényként bíró elé terjesztette, mely jogvitában döntés még nem született, azaz az ebből eredően az ítélethozatal napjáig a VII. r. alperes engedményezett követelése vonatkozásában a jogvesztés még nem következett be. A felperes egyébiránt a jogvesztés jogcímén történő megszűnés megállapítására és a jelzálogjog ezen okból történő törléséhez jogi érdeket nem igazolt, a kielégítési jogát a VII. r. alperes ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjoga a már kifejtett indokok szerint nem érinti, ezért - annak ellenére, hogy a jogvesztés ténye jelenleg még nem állapítható meg - az eljárás Pp.
  2. § a) pontján és a Pp.
  3. §
(1)bekezdés f) pontján alapuló megszüntetését mellőzte és a Cstv. 37. §
(3)bekezdésére alapított keresetet kereshetőség hiánya miatt utasította el. A felperesre kedvezőbb döntés akkor sem lenne hozható, ha a felszámolási eljárásban a bíróság nem kötelezi a felszámolót a hitelezői igény nyilvántartásba vételére és ténylegesen is bekövetkezik a hitelezői igény megszűnése. A tárgyalás felfüggesztésének feltételei pedig azon okból nem állnak fenn, mert a felperes ezen jelzálogjog vonatkozásában a Ptk. 200. §
(2)bekezdésén és a Krtv. 4. §
(1)bekezdésén alapuló érvénytelenségi keresetet nem terjesztett elő. Kitért arra is, a NAV vizsgálatnak a jogvita szempontjából nem volt jogi jelentősége, ezért a bizonyítékok között nem értékelte. A kereset a Cstv.
  1. §-a alapján megalapozott, mely körülmény vizsgálata a NAV vizsgálatnak nem volt tárgya, így az a tény, hogy a NAV az adásvételi szerződések megkötésével és a vételár elszámolásával kapcsolatban szabálytalanságot nem állapított meg, nem zárta ki a Cstv.
  2. §-a alapján megállapítható hitelezői érdeksérelmet. A perköltségszámítás körében rámutatott, a felperes az I., II. és III. r. alperesek vonatkozásában pernyertes, a IV-VII. r. alperesek vonatkozásában pervesztes lett, ezért a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján az I., II. és III. r. alperesek kötelesek a felperesnél felmerült perköltség viselésére, míg a felperes köteles a IV-VII. r. alpereseknél felmerült perköltség viselésére. A megállapított perköltség 900.000 forint felperes által előlegezett kereseti illetéket, és a peres felek által előlegezett ügyvédi munkadíjat tartalmaz. Az ügyvédi és jogtanácsosi munkadíj mértékét a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pontja és a
(6)bekezdése alapján állapította meg, az I. és II. r. alperesek vonatkozásában 538.625.000 forint, az I. és III. r. alperesek vonatkozásában 525.000.000 forint, a IV., V. és VI. r. alperesek vonatkozásában fejenként 1.136.423.050 forint, a VII. r. alperes vonatkozásában 314.859.698 forint pertárgyérték után, az I., II., III, IV. és VI. r. alperesek vonatkozásában az IM rendelet alapján megállapítható ügyvédi, illetve jogtanácsosi munkadíj 80 %-ban, az V. r. alperes vonatkozásában az IM rendelet alapján megállapítható jogtanácsosi munkadíj minimum összegében, míg a VII. r. alperes vonatkozásában az érdemi védekezésében megjelölt összegben. Az ítélettel szemben a felperes, a II. r., a III. r., a IV. r. és a VI. r. alperes fellebbezett jogi képviselő útján. A felperes a
  1. október 28-án kiegészített fellebbezésében elsődlegesen az ítélet keresetét elutasító rendelkezése megváltoztatását, keresetének teljes körű helyt adást, az alperesek első- és másodfokú együttes perköltségben marasztalását, másodsorban az elsőfokú illeték viseléséről történő döntéshozatalt kért. Kérte továbbá a IV. és VI. r. alperesek fellebbezése hivatalbóli elutasítását, tekintve, rájuk nézve az ítélet kötelezést nem tartalmaz. A IV-VII. r. alperesekkel szembeni kereset előterjesztéséhez fűződő jogi érdeke körében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le azzal, hogy követelése IV-VII. r. alperesek, mint zálogjogosultak követelését megelőzően kerül kielégítésre, a jelzálogjogok törléséhez kapcsolódó jogalapok mikénti elbírálása kielégítési jogát nem befolyásolja. Előadta, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Krtv.
  2. §
(3)bekezdése a Cstv. módosításai folytán jelenleg nem tükrözi a jogalkotó eredeti akaratát. A Krtv. 39. §
(3)bekezdése a közraktári szerződésen alapuló kártérítési igényeket a Cstv. 57. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti hitelezőkkel (zálogjogosultak és óvadéki jogosultak) szemben részesíti előnyben. A Krtv. 39. §
(3)bekezdésének hatálybalépésekor a Cstv. 49/D. §-a még nem volt hatályban, a jogszabályok összhangjának megteremtése elmaradt. A Cstv. jelen perben irányadó állapotában IV-VII. r. alperesek követelései nem a Cstv. 57. §
(1)bekezdés b) pontja szerint, hanem a 49/D. §
(1)bekezdése szerint rangsorolódnak, a Cstv. 57. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a zálogjogosultak közül kizárólag a vagyont terhelő zálogjogosultak követelései rangsorolódhatnak. A Krtv. 39. §
(3)bekezdése a Cstv. 49/D. §-a szerinti hitelezőkről nem szól. A Cstv. 49/D. §
(1)bekezdése szerinti hitelezők önálló hitelezői osztályt alkotnak, amely hitelezők kielégítése speciális szabályok alapján, a Cstv. 57. §
(1)bekezdése szerinti valamennyi követelést megelőzően történik. E körben hivatkozott a Kúria Gfv.X.30.039/2012/8. számon meghozott határozatára. A Krtv. 39. §
(3)bekezdésének speciális rendelkezése tehát a Cstv. 49/D. §
(1)bekezdése szerinti hitelezőkkel szembeni kielégítési elsőbbségről nem rendelkezik, így a fennálló kielégítési elsőbbsége nem is képezheti akadályát a kereset teljesítésének. A kereseti kérelmének teljesítése esetén IV-VII. r. alperesek nem jutnak kielégítéshez a Cstv. 49/D. §
(1)bekezdése alapján, míg keresetének sikertelensége esetén IV-VII. r. alperesek a Cstv. 49/D. §
(1)bekezdése alapján minden más hitelezőt, így őt is megelőzően jutnak kielégítéshez a felszámolási vagyon túlnyomó részét kitevő ingatlanokból. Kereseti kérelmeit az első fokú eljárás során előterjesztett valamennyi jogalapon fenntartotta. A Krtv. 4. §
(1)bekezdésére vonatkozó jogalap tekintetében előadta, az elsőfokú bíróság a Ptk. 200. §
(2)bekezdés első mondatát indokolatlanul leszűkítette akkor, amikor a Krtv.
  1. §-a alapján fennálló hatósági jogkörökre figyelemmel elvi éllel kizárta a Krtv. 4 §-ára való hivatkozást a Ptk.
  2. §
(2)bekezdés első mondata szerinti jogszabályok köréből. A Ptk. 200. §
(2)bekezdés első mondata helyes értelmezése szerint „más jogkövetkezménynek" kizárólag olyan jogkövetkezmény tekinthető, amely a szabály körültekintő elemzése alapján megállapított jogalkotói szándék szerint a semmisség helyett, azt kiváltandó került beiktatásra. Ebből következően az adott jogszabály által a jogsértésre előírt, nem polgári jogi jellegű szankciók léte az érvénytelenség kérdését nem érinti. E körben hivatkozott továbbá a BH
  2. számú eseti döntésre, továbbá a Kúria Pfv. VI. 20.250/2012/
  3. számú ítéletére, az új Ptk. 6:95 pontjára, mely utóbbi is azt az értelmezést támasztja alá, hogy egy adott jogszabály komplex értelmezését követően állapítható meg, hogy következik-e belőle olyan polgári jogi tilalom, amelynek megsértése a jogalkotói szándék alapján az abba ütköző szerződés semmisségét vonja maga után. Ismételten utalt arra, hogy a Krtv.
  4. §
(1)bekezdés polgári jogi tartalmú norma, célja kifejezetten a közraktár hitelezőinek védelme. A Krtv.
  1. §-a szerinti jogkövetkezményeknek pedig egyike sem áll értékelhető összefüggésben a Krtv.
  2. §
(1)bekezdése által előírt tilalommal. Külön kell választani a jogszabályba ütköző közraktári működésre előírt, tisztán közigazgatási jellegű jogkövetkezményeket a Krtv. 4. §
(1)bekezdése szerinti polgári jogi jellegű, jogszabályba ütköző szerződésre vonatkozó, civiljogi jogkövetkezményektől. A közigazgatási és polgári jogi jogkövetkezmények egymással párhuzamosan állnak fenn, a semmisség jogkövetkezményei tartalmilag sem feleltethetők meg a Krtv.
  1. §-a szerinti jogkövetkezményeknek. Kiemelte, a Krtv.
  2. §-a szerinti jogkövetkezmények addig az időpontig alkalmazhatók, amíg a közraktári engedélyt vissza nem vonták. Amennyiben ezen időpontig nem hoz a hatóság szankciót, a Krtv.
  3. §
(1)bekezdésének jelen perben állított megszegésének sem marad szankciója. Az V. r. alperessel szembeni kereset elutasítása körében arra hivatkozott, az elsőfokú bíróság iratellenesen tekintette az V. r. alperes
  1. október 8-án kelt nyilatkozatát érdemi védekezésnek, döntésével túlterjeszkedett a kérelem és az ellenkérelem korlátain. Az V. r. alperes kereseti kérelmének teljesítését nem ellenző nyilatkozata a szavak általános jelentése szerint azt jelenti, hogy az V. r. alperes nem kívánta megakadályozni a keresetnek megfelelő állapotot létrehozó ítélet meghozatalát. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi rendelkezéssel ellentétes helyzetet hozott létre. A VII. r. alperessel szemben elutasított keresete körében arra hivatkozott, az elsőfokú bíróság a Cstv.
  2. §
(3)bekezdését a polgári jog szabályaival ellentétesen értelmezte. A csődegyezség felülírja az adós és a hitelezők korábbi jogviszonyát, ideértve az ezen jogviszonyok alapján fennálló követelések összegét. A csődegyezség szerinti összeget meghaladóan a követelések tehát megszűnnek, függő helyzet nem áll elő. A követelés fennállását vagy megszűnését egyébként sem befolyásolhatja visszamenőlegesen, hogy a csődeljárás teljesítésre kerül-e. Tévesen jutott az elsőfokú bíróság azon következtetésre, miszerint „a semmisségi ok a csődegyezség végrehajtásának meghiúsulása időpontjában megszűnik". A semmisségi ok fennállása vagy fenn nem állása az ügyletkötés pillanatában ugyanis véglegesen eldől, a semmisségi ok megszűnését csak jogszabály külön rendelkezése (pl. Ptk. 218. §
(3)bekezdés), vagy ilyen tartalmú bírói ítélet eredményezheti. A követelés megszűntnek tekintendő mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem rendeli az adós felszámolását, azonban a felszámolás elrendelése nem tesz visszamenőleg jogszerűvé olyan szerződést, amely megkötésekor érvényességi hibában szenvedett. A Cstv. 28. §
(3)bekezdésének helyes értelmezése szerint a csődegyezség által megszüntetett részben is bejelenthető a követelés abban a felszámolási eljárásban, amely a csődegyezség nemteljesítése okán indult, mivel a csődegyezséget megkötő hitelezőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a csődegyezséget meg sem kötötte volna. Ez a kivételes szabály azonban nem írja felül azt, hogy a szabályosan megkötött csődegyezség az egyezség szerinti összeget meghaladó követeléseket jogvesztő hatállyal megszünteti, azok követelésére tehát - a már említett felszámolási eljáráson kívül - a hitelező bírósági úton nem jogosult. Még a követelés jogvesztő hatállyal megszűnésének hiányában is megállapítható, hogy a követelés bírói úton való érvényesítésétől a hitelező mindaddig el van zárva, ameddig az adóssal szemben a felszámolási eljárás jogerősen meg nem indul. A VII. r. alperes azon időszakban jutott hozzá a jelzálogjogához, amikor a csődegyezség teljesítése még nem hiúsult meg, egyben bizonytalan volt, hogy egyáltalán bekövetkezik-e az az időpont, amikor a felszámolási eljárás megindul, így a jelzálogjog kétségkívül bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására jött létre. A megszűnt követelés biztosítására kötött szerződés pedig a Ptk. 251. §
(1)bekezdése alapján semmis. Utalt arra, hogy a VII. r. alperessel szemben másodlagosan a Cstv. 40. §
(1)bekezdés c) pontja alapján is előterjesztett kereseti kérelmet, az elsőfokú bíróság azonban ezen jogalapon nem vizsgálta a
  1. április 23-i jelzálogszerződést. A VII. r. alperes ezen kereseti kérelme vitatásának hiánya önmagában is megalapozta a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján. Hangsúlyozta, a VII. r. alperes számára biztosíték létesítésére az I. r. alperes felszámolására irányuló kérelem benyújtásának
  1. január ......-i időpontját követően,
  2. április 23-án került sor, amelynek keretében biztosítékkal nem rendelkező hitelező biztosítékhoz jutott, amellyel megvalósult a hitelező előnyben részesítésének törvényben nevesített esete. A másodlagos fellebbezési kérelmében arra hivatkozott, az elsőfokú bíróság csupán megállapította a felmerült perköltség körében az általa előlegezett illeték összegét, azonban nem rendelkezett annak viseléséről, így az teljes egészében a terhén maradt. Tekintettel arra, hogy az I-III. r. alperesekkel szemben pernyertes lett, a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján indokolt lett volna az I-III. r. alpereseket az illetékben marasztalni a pernyertessége arányában. Fellebbezése kiegészítésében a VII. r. alperes vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Törvényszék által hozott 23.Fpkh.01-13-000406/
  1. számú és 23.Fpkh.01-14-000073/
  2. számú jogerős végzések is azt igazolják, hogy a felszámoló a III. r. alperes igénybejelentésében rögzített követelést nem köteles nyilvántartásba venni. A végzések mellett csatolta a III. r. alperesnek az I. r. alperes felszámolásában bejelentett hitelezői igényét, és a hitelezői igénybejelentéshez a III. r. alperes által mellékelt TCF-K-2/
  3. szám alatti kölcsönszerződést azzal, hogy az okiratokból kitűnően a III. r. alperes a hitelezői igényét erre a kölcsönszerződésre, és nem a
  4. április 23-án kelt „Nyilatkozat tartozás elismeréséről és jelzálog alapítása ingatlanon" elnevezésű okiratra alapította. A kölcsönszerződés rögzíti, hogy sem az I. r. alperes, sem a II. r. alperes nem tud helytállni a fennálló kötelezettségeiért, ezért a III. r. alperesnek a IV. r. alperestől összesen 200.000.000 forint összegű kölcsönre van szüksége, melyet a IV. r. alperesnél óvadékul köteles elhelyezni a II. r. alperes kötelezettségének biztosítékául. Megállapítható tehát, hogy az alperesek állításával szemben a VII. r. alperes és a III. r. alperes közötti engedményezésre nem került sor, hanem a III. r. alperes vállalt új, 200.000.000 forint összegű kölcsön kötelezettséget azért, hogy a II. r. alperes, mint készfizető kezes kötelezettségét biztosítsa. A
  5. április 23-i jelzálogszerződésre alapítottan tehát a III. r. alperes igénybejelentéssel nem élt az I. r. alperes felszámolási eljárásában, tehát a Cstv.
  6. §
(3)bekezdése alapján a jogvesztő határidő elmulasztására tekintettel jogvesztés következett be és a követelés megszűnt. Hivatkozott arra is, hogy a Közraktári Felügyelet többször kötelezte az I. r. alperest arra, hogy szüntesse meg az ingatlanjain nem a közraktári tevékenységgel közvetlenül összefüggő célra felvett kölcsönök biztosítására bejegyzett jelzálogjogokat. Alappal feltételezhető tehát, hogy a perbeli ingatlanok adásvételei mögött az a valós szándék állt, hogy kikerüljenek az I. r. alperes tulajdonából a meg nem engedett jelzálogjoggal terhelt ingatlanok, így az adásvételi szerződésekkel elérni kívánt cél a hitelezők kijátszása és az ingatlanokon fennálló jelzálog jogosultak előnyben részesítése volt. Változatlanul utalt arra, hogy a kereseti kérelme a Ptk. 200. §
(2)bekezdése és a Krtv. 2. §
(5)bekezdése alapján is teljesíthető lett volna, a Cstv. 40. §
(1)bekezdés c) pontjára alapított kereseti kérelmét pedig nem vonta vissza, azt azonban az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. A II. és III. r. alperesek elsődlegesen az ítélet rájuk rendelkezést tartalmazó részének megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, másodsorban e körben az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Előadták, az ítélet törvénysértő, iratellenes és megalapozatlan, az elsőfokú bíróság elzárta őket a felperesi állítások szakértő bevonásával történő cáfolatától. Az ingatlan szakértői és könyvvizsgálói állítás a NAV vizsgálattal összhangban egyértelműen alátámasztotta volna a vagyonvesztés hiányát. A Cstv.
  1. §-ára alapított kereset tekintetében az elsőfokú bíróság a közhiteles cégnyilvántartási adatokra hivatkozva tévesen állapította meg a cégcsoporthoz tartozást. A valóság - szemben a vélelemmel - az, hogy az I. r. alperesi közraktár tulajdonosi köre teljesen megváltozott, vezetése kicserélődött, meghatározó tulajdonosa a ........ lett, aki az I. r. alperes reorganizálását tűzte ki célul. Az elsőfokú bíróság iratellenesen értékelte a NAV vizsgálat anyagát. A
  2. augusztus 29-i NAV vizsgálat során a NAV felszámolási csoportja nem csak azt vizsgálta, hogy pl. a kompenzáció, mint elszámolási mód jogszerű-e, vagy sem, hanem azt is, hogy az elszámolás megvalósított módszere előidézett-e vagyoncsökkenést az I. r. alperesnél. Miután megállapítást a NAV nem tett, így egyértelmű, hogy nem fedezett fel vagyoncsökkenést, vagy jogszerűtlen lépéseket a tranzakciókban. Az elsőfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy a beszámításos technika önmagában vagyonvesztést eredményez. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, hogy a felperes hitelezői igénye minden más hitelezői igényt megelőz, mivel az I. r. alperes hitelezőinek besorolása még vita alatt áll, a II. r. alperes közraktári jegyen nyugvó hitelezői igényének besorolása is a Krtv.
  3. §-a szerint kell hogy történjen. Az elsőfokú bíróság a perbeli adatok alapján téves álláspontra helyezkedett azzal, hogy a Cstv.
  4. §-ában foglalt együttes feltételek fennállnak. Változatlanul állították, az I. r. alperes vagyonának csökkenése nem következett be, ezt támasztják alá a NAV vizsgálati anyagok és a cég mérlegének adatai is. A vételár kompenzációval kiegyenlítése nem eredményezhet önmagában vagyoncsökkenést. A ............-vel szembeni követeléseket a II. r. alperes három banktól vette meg jelentős összegekért. A követelések ellenértéke közel 700.000.000 forint volt azzal, hogy a ............. felszámolásakori vagyoni értéke meghaladta az 1.000.000.000 forintot, így joggal számíthatott jelentős térülésre. A vagyonvesztés kérdése mindig az adott pillanatra nézve vizsgálandó. Az elsőfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, hogy a „........"-os követelések közraktári jegyekkel voltak biztosítva, és amikor a II. r. alperes a finanszírozó bankoktól megvette a követeléseket, akkor a közraktári jegyek is a birtokába kerültek. A követelések átadásával tehát a II. r. alpereshez kerültek az I. r. alperessel szemben kártérítési igényt megalapozó közraktárjegyek. A közraktárjegyek értékével azonos mértékű kártérítési igényt, a csődeljárás során jóváhagyott bírósági végzés tanúsága szerint az I. r. alperes elismerte. Nem lehet vagyonvesztés, ha a vagyont átadó közraktárjegyek átvételével több százmilliós közraktárjegyen alapuló (Krtv.
  5. §) kártérítési igénytől szabadul meg az eladó. Állították, hogy az I. r. alperes lényegében a vitatott tranzakciók révén megszabadult a kölcsöneitől és az ingatlanok terheitől, amit áthárított rájuk, mint vevőkre. A mai napig is több százmillió forintos összegben finanszírozzák ezeket a hiteleket. Az ingatlan és üzletrész tranzakciók időpontjában szerződő felek még teljes joggal bízhattak abban, hogy sikerül az I. r. alperesi vállalkozás reorganizációja. Nem volt előre látható, hogy a felperes ellehetetleníti a csődegyezség megvalósítását. Az ingatlan tranzakciók időpontjában sem jogilag sem közgazdaságilag nem volt fizetésképtelennek tekinthető az I. r. alperes, így nem követhettek el az adott pillanatban kijátszásként értékelhető magatartást. E körben utaltak az Alkotmánybíróság IV/3265-15/
  6. számú határozatában írtakra. Utaltak arra is, a felperes a Cstv.
  7. §-ára alapozott keresete nem felelt meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  8. évi XLIX. törvény (Cstv.) előírásainak, hiszen keresetét az I. r. alperes felszámolásának elrendelését megelőzően, annak jogerőre emelkedéséhez képest, több évvel korábban kezdeményezte. A felperes tehát a perindításkor még nem volt hitelező, így ezen a címen előadott keresete vonatkozásában a jogi érdeket bizonyítani kellett volna. Az I. r. alperes vagyona nem csökkent, mert a követelések ellenében megkapta a vele szemben kártérítési igényt megtestesítő közraktárjegyeket. A kijátszásra vonatkozó feltételezés spekuláció, mivel ha nem vásárol a II. r. alperes közraktárjeggyel ingatlant az I. r. alperestől, akkor a közraktárjegyek értékével azonos összegben a Krtv.
  9. §-a szerint hitelezővé vált volna. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a szerződés szerinti módon fizetett vételár arányos volt-e, vagy sem, pedig az arányosságot a NAV vizsgálatai is alátámasztják. Vitatták a Cstv.
  10. §
(3)bekezdése szerinti vélelem fennálltát. A
  1. január 5-én kötött adásvételi szerződés (....... kerület ..... ingatlan) vonatkozásában hangsúlyozták, a tartozásátvállalás és a kompenzációval történő teljesítés elismert, és nem vitatott követeléstől szabadította meg az I. r. alperest. A felperesi hitelezői igény még vitatott volt a szerződéskötés időpontjában. A
  2. október 22-i üzletrész-adásvételi szerződés tekintetében szintén arra hivatkozott, a vagyonvesztés önmagában a kompenzációból, vagy a beszámításból nem vezethető le. A vagyoni helyzet semmit nem változott volna, ha a szerződés két lépcsőt határozott volna meg, első lépésben a vevő kifizet 50.000.000 forintot, majd a második lépcsőben az eladó megfizeti az 50.000.000 forintos tartozását. Ezen felesleges lépések kiküszöbölésére alkalmas jogintézmény a beszámítás. Ezt a szerződést is vizsgálta tételesen a NAV és az elszámolás módját, illetve mértékét is jogszerűnek ítélte. Az együttes feltételek közül pedig nem csak a vagyonvesztés hiányzott, hanem a hitelező rosszhiszemű kijátszásának szándéka is.
  3. október 22-én nem lehetett számítani arra, hogy egy sikeres csődegyezség után az I. r. alperes felszámolás alá kerül. Az ingyenesség és a rosszhiszeműség tehát nem vélelmezhető. Fellebbezésüket
  4. október 15-én kiegészítették azzal, hogy a csatolt
  5. szeptember 30-án kelt, ....... könyvvizsgáló által az I. r. alperes vagyonáról készült szakértői elemzés is alátámasztja a vagyonvesztés hiányát. A IV. r. alperes elsődlegesen az ítélet keresetnek helyt adó rendelkezései megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a felperes első- és másodfokú együttes perköltségben marasztalását, másodsorban e körben az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Az első fokú eljárásban előadottakat fenntartva az ítélet megalapozatlan és jogszabálysértő voltát állította, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le mindenre kiterjedő bizonyítási eljárást, és a hiányos bizonyítási eljárásból adódóan tévesen állapította meg a tényállást, abból téves jogi következtetéseket vont le. Maga is arra hivatkozott, a megállapított tényállásból is már láthatóan a Cstv.
  6. §-a szerinti „ingyenes elidegenítés", illetve „a hitelezők kijátszása" nem állapítható meg. Alperesek egymás közötti elszámolása ugyan tényleges (kész)pénzmozgással nem járt, azonban a beszámítással, tartozásátvállalással stb. rendezett vételár számvitelileg megfelelő módon került dokumentálásra, így kizárt a vagyonvesztés az I. r. alperes tekintetében. Utalt arra is, a nem kellő alapossággal feltárt történeti tényállásból az I. és II. r., illetve az I. és III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződések tekintetében az elsőfokú bíróság nem is hozhatott érdemben helyes döntést. Sérelmezte, nem került megkeresésre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, amely igazolhatta volna az adásvételi szerződések visszterhes voltát, s nem került beszerzésere a ............. felszámolójának nyilatkozata sem a felszámolási vagyon nagyságára, illetve a regisztrált hitelezői követelések várható kielégítésének mértékére vonatkozóan. A VI. r. alperes szintén elsődlegesen az ítélet keresetnek helyt adó rendelkezései megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a felperes első- és másodfokú együttes perköltségben marasztalását, másodsorban e körben az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Rögzítette, fellebbezése kizárólag a Cstv.
  7. §
(1)bekezdés a)-
  1. b)pontjai szerinti semmisség megállapítása ellen irányul. Arra hivatkozott, általános polgári jog alapelv, hogy egy szerződés esetében az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia, ebből következően az
  2. a)pontban írt konjunktív feltételeknek is az adásvételi szerződés megkötésekor kellett teljesülniük. Az I-III. r. alperesek jogi képviselői előadták, az I. r. alperes mérlegével igazolni képes, hogy a perbeli adásvételi szerződések vagyoncsökkenést nem eredményeztek, s utaltak arra is, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az I. és II. r. alpereseknél vizsgálta az ingatlan tranzakciókat, és nem állapított meg vagyonvesztést, illetve törvénytelenséget. A vagyonvesztés körében értékelendő az, hogy az engedményezett követelésekkel együtt átszálltak az I. r. alperes kötelezettségeihez tartozó, biztosítéki funkciót ellátó közraktárjegyek is, így nem vagyoncsökkenés, hanem duplán vagyonnövekedés történt. A 2010. december 2-i adásvételi szerződés aláírásakor az engedményezett követelés értéke megegyezett azzal az összeggel, amelyet a felek az adásvételi szerződésbe belefoglaltak. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szabálytalanságot nem észlelt, így egyéb adat hiányában az adásvételi szerződés megkötésekor a vagyonvesztési feltétel nem állt fenn. A követelés szerződéskötéskori értékétől azonban külön választandó annak esetleges későbbi behajthatatlansága. A később bekövetkező behajthatatlanság a vagyonvesztés megállapításának bizonyítására nem alkalmas. A behajthatatlanság a Cstv. 40. §
(1)bekezdés a)-b) pontja körében legfeljebb akkor rendelkezett volna relevanciával, ha az már a perbeli követelés engedményezésekor a felek által is ismerten fennállt volna. A peres iratokból is kitűnően azonban az adásvételi szerződés megkötésekor a vételár teljesítéseként történt engedményezéssel érintett követelések behajthatatlanságáról a felek számára nem állt rendelkezésre adat. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem a szerződéskötéskori állapotot vette alapul, hanem az alapján állapította meg az engedményezés vagyonvesztést előidéző hatását, hogy bő fél évvel később a ............. „f.a." felszámolója a közbenső mérlegének elkészítésekor jelezte, hogy csak bizonyos követelések megtérülésére lehet számítani. Vagyoncsökkenés azon okból sem következett be, hogy nem az I. r. alperes, hanem a II. r. alperes vette fel a kölcsönt, amelyet azután tagi kölcsön formájában az I. r. alperes részére ingatlanvásárlás céljából átadott. Miután az I. r. alperes tevékenysége leállt és a perbeli ingatlanok nem jelentettek további hasznot az I. r. alperes számára, a II. r. alperes azokat megvásárolta. Jogszabálysértően jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a perbeli adásvételi szerződések vagyonvesztést okoztak, tekintettel arra, hogy amellett, hogy az ingatlanokból tényszerűen csak hasznot húzott az I. r. alperes anélkül, hogy ezekért fizetett volna, továbbá az engedményezett követelés mögötti közraktárjegyeket is megszerezte, a vagyonvesztési feltétel a szerződéskötéskor egyebekben sem állt fenn, azt a veszteséget egy későbbi esetleges behajthatatlanság okozhatja, amelyre vonatkozóan a mai napig végleges adat nem áll rendelkezésre. Az értékaránytalanság vonatkozásában is hangsúlyozta, annak a szerződés megkötésének időpontjában kell fennállnia, ezen feltétel azonban nem valósult meg. Ezt igazolták (illetve igazolta volna) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal erre vonatkozó vizsgálatának megállapításai is. A hitelezők kijátszására utaló célzat bizonyítottsága körében azt emelte ki, a vonatkozó kommentár is rögzíti: „A felperesként fellépő bizonyítékai alapján a valókénti elfogadáshoz szükséges bizonyossággal kell megállapíthatóvá tenni, hogy a célzottan szándékolt és a másik fél által elvárhatóan ismert jellegű szerződéskötéssel oksági kapcsolatban csökkent a felszámolás alá került adós vagyona." Az elsőfokú bíróság ennek figyelmen kívül hagyásával állapította meg ezen feltétel fennálltát. Az adásvételi szerződés megkötésekor a ............. „f.a." felé fennálló követelés behajthatóságáról adat nem állt a felek rendelkezésére, a behajthatatlanság nem is volt előre látható, így a Cstv. 40. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja szerinti „célzottan, a hitelezők kijátszására irányuló szándékolt magatartás" az adásvételi szerződés felei körében nem állapítható meg. Téves tehát az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint az adásvételi szerződéssel a II. és III. r. alperesek a Krtv. 39. §-át kívánták kijátszani. Egyrészről az érintett ingatlanokat jelzálogjog terheli, így abból a II. r. alperes kielégítést nem kereshetett volna, tehát azok nem a II. r. alperes, hanem annak hitelezői számára nyújtanak biztosítékot. Másrészről az engedményezett követeléseket az I. r. alperessel szemben közraktári jegyek biztosították, így a követelések visszaszállásával a II. és III. r. alpereseknek épp a felperessel egy sorban közraktári jeggyel biztosított követelése áll fenn, így a Krtv. 39. §-a éppen az alpereseknek kedvez az adásvételi szerződés semmissé tételekor. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság több bizonyítandó tény körében tett alperesi bizonyítási indítványt mellőzött. Így a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megkeresését az adásvételi szerződés vizsgálatát is magában foglaló NAV eljárás iratanyagának beszerzése céljából, amely igazolta volna, hogy az adásvételi szerződés annak megkötésekor vagyonvesztést az I. r. alperesnél nem okozott, a ............. „f.a." felszámolójának meghallgatása a ............. „f.a." felszámolásából várható megtérülésről, amely bemutatta volna, hogy a későbbi vagyonvesztést milyen mértékben várhatják a felek. Jogsértően mellőzte az elsőfokú bíróság annak a megindokolását, miért nem értékelte a vagyonvesztés körében azt a tényt, hogy az I. r. alperes a perbeli ingatlanokat tagi hitelből vásárolta, annak hasznait szedte, majd terhelt formában értékesítette, ez alapján ugyanis az I. r. alperes kizárólag gazdagodott az ingatlan megszerzésével, hasznosításával, így vagyonvesztés „per definitionem" nem történhetett, és annak indokolását is, miért nem értékelte a vagyonvesztés körében azt, hogy az engedményezéssel az I. r. alperes zálogjegyek alapján fennálló felelősségtől szabadult. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet valamennyi fellebbező alperes által támadott rendelkezése helybenhagyását kérte. Előadta, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal csupán a szerződések jogszerűségét vizsgálta, az értékaránytalanságot nem, de a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megállapításai egyébként sem kötik az eljáró bíróságokat. Az elsőfokú bíróság a ..... .......... szám alatt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által jóváhagyott felszámolási közbenső mérlegből helyesen állapította meg, hogy az adós vagyona még az
  2. a)és
  3. b)kategóriás hitelezői igényeket sem fogja fedezni, helytállóan mellőzte a ........ felszámolójának meghallgatását. Az adásvételi szerződésekkel az I. r. alperes vagyona csökkent, az I. r. alperes „gazdagodására" alapított védekezést az alperesek az elsőfokú eljárás során nem terjesztettek elő. A Pp. 235. §-ában írt fellebbezési korlátra figyelemmel érdektelen a II. és a III. r. alperesek hivatkozása a szerződéses ellenértékként átadott közraktárjegyekre is, erre nézve az elsőfokú eljárásban alperesek bizonyítékot nem csatoltak, a közraktárjegyek visszaadása vizsgálatának mellőzése ezért eljárási hibát sem jelent. Az adásvételi szerződések sem tartalmaztak adatot a közraktárjegyekre vonatkozóan. A Cstv. 40. §-a a kereset benyújtására legkorábbi időpontot nem határoz meg. Mivel a Cstv. 3. §
(1)bekezdés c) pontja alapján hitelezőnek minősült, tartania kellett magát a 90 napos szubjektív határidőhöz. A Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontja tekintetében igazolást nyert, hogy az alperesek magatartása az ő, mint hitelező kijátszására irányult. E körben hivatkozott arra is, hogy a II. r. alperesnek nyilvánvalóan tudomása volt az általa az I. r. alperessel szemben indított perről, annak várható következményeiről, s a III. r. alperes vezető tisztségviselőjének, Bíró Péternek is tudomással kellett rendelkeznie az I. r. alperes vagyoni helyzetéről és a korábban folyamatban lévő egyeztetésekről. A
  1. december 2-i adásvételi szerződés megkötésekor a ........ már felszámolás alatt állt, a felek nem bízhattak alappal abban, hogy a teljes engedményezett követelés meg fog térülni. Azzal pedig, hogy az I. és III. r. alperesek a
  2. január 5-i adásvételi szerződésben kifejezetten rögzítették, hogy a szerződés megkötésére a jelzálogjog jogosult IV. r. alperes felhívására került sor, maguk tették egyértelművé, hogy az ingatlan átruházások mögött a hitelezők kijátszása, illetve bizonyos hitelezők előnyben részesítése állt. A
  3. december 2-i adásvételi szerződés megkötése a sérelmére történt, mert csak maga rendelkezett a Krtv.
  4. §-a alapján privilegizált követeléssel. A közraktárjegyek átadását alperesek az elsőfokú eljárásban nem bizonyították. A csődeljárás
  5. május 7-én, a per tárgyát képező adásvételi szerződések megkötését követően indult. Az alperesek a csődeljárásban a vagyontalanságra hivatkozással ajánlottak töredékes kielégítést a hitelezőknek, azaz az adásvételekkel a többi hitelező elől is elvonták a vagyont. A Cstv.
  6. §
(1)bekezdés b) pontjára alapított alperesi előadások tekintetében igazolást nyert, hogy a perbeli szerződések ingyenesek, vagy legalábbis feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes ügyletek voltak. A
  1. december 2-i adásvételi szerződés tekintetében vételárként a behajthatatlan, bizonytalan követelés átruházását hangsúlyozta, állítva, a II. r. alperes nem bizonyította azt, hogy a követelés utóbb vált behajthatatlanná. A II. r. alperesi állítással szemben az adásvételi szerződés szerint a II. r. alperes nem szolgáltatott vissza közraktárjegyeket az I. r. alperes részére, annak tartozását nem csökkentette vagy engedte el. Arra sem merült fel adat az elsőfokú eljárásban, hogy a II. r. alperesnek a .......-vel szemben fennálló követelésének az I. r. alperesre történő engedményezésével a közraktárjegyek is az I. r. alperes birtokába kerültek volna. A
  2. január 5-i adásvételi szerződésnél már önmagában a szerződéses vételár összegének változásából is megállapítható a vagyonvesztés, illetve az aránytalan értékkülönbözet, a teljesítés módjától függetlenül. Tartozásátvállalásra nem került sor, annak megemlítése csak a ténylegesen beszámítással teljesítendő vételár-különbözet csökkentésére szolgált, így a szerződéses szolgáltatás értékaránytalan voltához nem fér kétség. E körben az elsőfokú bíróság téves megállapítást tett, ugyanis arra vonatkozóan nem áll fenn adat, hogy a tartozásátvállalás ténylegesen megtörtént-e, és ha igen, akkor mikor. A szerződéshez ugyanakkor az alperesek nem csatolták a hivatkozott hozzájárulási nyilatkozatot sem, így a hozzájáruló nyilatkozat léte sem bizonyított az eljárásban. Egyébiránt pedig a IV. r. alperesi hozzájárulás az adásvételi szerződés szerint
  3. június 30-án kelt, azaz hamarabb, mint a feleknek a
  4. július 9-i ügyleti akarata, tehát a hivatkozott tartozásátvállalás maga. Az I. r. és a III. r. alperes
  5. szeptember 30-án visszamenőleges hatállyal felbontották a
  6. július 9-i szerződést, kifejezetten rögzítve, hogy az alapján vételárfizetés a III. r. alperes részéről nem történt, a III. r. alperes ellenszolgáltatását nem nyújtotta, ez a nyilatkozat is azt bizonyítja, hogy a tartozásátvállalás nem mehetett teljesedésbe. A
  7. szeptember 29-én létrejött K-28/
  8. számú kölcsönszerződés nem azt igazolja, hogy a III. r. alperes átvállalta az I. r. alperes tartozását, hanem azt, hogy a megkötött kölcsönszerződés alapján folyósítandó összegből a III. r. alperes köteles az I. r. alperesnek a IV. r. alperessel szemben fennálló tartozását megfizetni, a kölcsön összegét csak erre a célra használhatja fel. A kölcsönszerződés rendelkezik arról is, hogy az I. r. és a IV. r. alperesek között létrejött,
  9. április 23-án kelt K-......
  10. számú kölcsöntartozás megszűnik. A tartozást a III. r. alperes az I. r. alperes helyett megfizette, azaz a megszűnt tartozás a továbbiakban átvállalás tárgya már nem lehetett. Az alperesek nem bizonyították, hogy a
  11. január 5-én az I. r. alperesnek beszámításra alkalmas tartozása állt volna fenn a III. r. alperes irányába, ahogyan azt sem, hogy a 135.000.000 forintos vételár beszámítás útján rendezésre került. A szerződésben említett külön kompenzációs levél sem került bemutatásra. Az alperesek a vételár teljesítését a beszámítás körében a
  12. október 22-i üzletrész-adásvételi szerződésnél sem bizonyították. A II. és III. r. alperesek tévesen hivatkoznak arra, hogy a perbeli szerződések megkötésekor nem tartoztak az I. r. alperessel azonos cégcsoportba. A Cstv.
  13. §
(3)bekezdésében írt vélelmet fennállónak kell tekinteni, mivel az I. r. alperes tulajdonosa volt a II. r. alperes a
  1. december 2-i, a III. r. alperes a
  2. október 22-i adásvételi szerződés megkötésének időpontjában. Az I. r. alperes tulajdonosa volt a III. r. alperes az utóbb felbontott adásvételi szerződés
  3. július 9-i megkötésének időpontjában. Az I. és III. r. alperes már a
  4. január 5-i adásvételi szerződés megkötését megelőzően,
  5. július 9-én megállapodott az I. r. alperes ingatlanának elidegenítéséről, a
  6. január 5-i szerződéskötési időpontban csupán a szerződéses feltételek tartalmát határozták meg eltérően, az ügyleti akarat kialakulásának folyamatában és véglegesítésekor a III. r. alperes végig az I. r. alperes 100 %-os befolyása alatt állt. Az I. r. alperesi cégkivonat tanúsága szerint
  7. január 6-án a II. és III. r. alperesek is az I. r. alperes bejegyzett tulajdonosai voltak. A II. és III. r. alperesek
  8. december 21-én adták el részesedésüket az I. r. alperesben, mely csak
  9. január 7-én került bejegyzésre. A tulajdonosváltozás bejegyzéséig tehát harmadik személyek irányában és a vélelem fennállása tekintetében a korábbi tulajdonosok minősültek az I. r. alperes tagjainak, így még a
  10. január 5-i szerződés aláírásának időpontjában is. Hivatkozott arra is, hogy a II. és III. r. alperesek fellebbezés kiegészítése a Pp.
  11. §-a alapján szintén nem vehető figyelembe. A VI. r. alperes az ítélet fellebbezésével nem érintett része helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés kiegészítésében foglaltakra tekintettel mindenekelőtt rámutat, hogy a Pp.
  12. §
(1)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen a fél, a beavatkozó, végül az élhet fellebbezéssel, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A fél - a felperes és az alperes - fellebbezési jogosultsága korlátlan, így nem függ az anyagi jogi érdekeltségétől, tehát attól sem, hogy a sérelmezett határozat tartalmaz-e rá nézve kötelezést. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a IV. r. és a VI. r. alperes fellebbezését is érdemben bírálta el. A felperes fellebbezése részben megalapozott, a II. r., a III. r., a IV. r. és VI. r. alperes fellebbezése megalapozatlan, az alábbiakra tekintettel. A
  1. december 2-i és a
  2. január 5-i ingatlan adásvételi szerződés, valamint a
  3. október 22-i üzletrész átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem elbírálására nézve, figyelemmel a fellebbezésekben foglaltakra, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  4. évi XLIX. törvény (Cstv.) I. r. alperes elleni felszámolási eljárás iránti kérelem előterjesztésének
  5. január ......-i időpontjában hatályban volt rendelkezései az irányadóak. A
  6. §
(1)bekezdése szerint a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett (
  1. a)pont); a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet (
  2. b)pont); a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása (
  3. c)pont). E jogszabályhely azt is kimondta, hogy a jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. (2014

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.