← Magyarország

Mfv.10263/2014/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az átalánykártérítés összegének meghatározása során a munkáltató intézkedésével okozott jogsértés jogkövetkezményeit kell mérlegelés alá vonni, azonban emellett az eset összes körülményét is figyelembe kell venni. Éppen ezért a felperes által a perben nem vitatott, a méltatlanság kimondásához vezető magatartás is az okszerű mérlegelés körébe volt vonható. Mfv.II.10.134/2014/5.szám A Kúria a ... Szakszervezete (ügyintéző: ... jogtanácsos) által képviselt felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen jubileumi jutalom és pótszabadság megfizetése iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 32.M.5589/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.193/2013/
  2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a
  3. szeptember
  4. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.193/2013/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 249.980 (kettőszáznegyvenkilencezer-kilencszáznyolcvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s Az irányadó tényállás szerint a felperes
  6. június 1-től állt hivatásos szolgálati viszonyban.
  7. december 31-ig a H. állományában teljesített szolgálatot, majd
  8. január 1-től az alperesi jogelőd V. hivatásos állományába nevezték ki. A ... Humánigazgatási Főosztály vezetője
  9. október 28-án kelt határozatában meghatározta a felperes különböző jogosultságai alapján figyelembe vehető szolgálati idők kezdetét. A jubileumi jutalom mértéke és a pótszabadság mértéke szempontjából
  10. október
  11. napjával, a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából pedig
  12. december
  13. napjával került meghatározásra a jogviszonyának kezdő időpontja. A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében azt sérelmezte, hogy a H. ... Főigazgatójának ... számú szolgálati igazolásával a pótszabadság mértéke és a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából egyszer már beszámított időket, így
  14. szeptember 17-től
  15. március 16-ig különböző munkáltatóknál munkaviszonyban, valamint
  16. március 17-től
  17. március 31-ig vállalkozói jogviszonyban töltött időt jogszerző időként az alperes nem ismerte el. Az nem volt vitatott, hogy az alperes a hivatásos állományba történt
  18. június 1-jei kinevezését megelőzően a H.-nél
  19. április 1-től
  20. május 31ig közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt jogszerző időként ismerte el. A felperes arra hivatkozott, hogy a H. részéről történt elismerés mely szerint a pótszabadság mértéke és a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a szolgálati viszonyának kezdő időpontja
  21. szeptember
  22. napja - a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997.(II.12.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet)
  23. § a) pontjának ab) alpontja alapján került meghatározásra, és mivel áthelyezéssel került az alperesi jogelőd állományába, a szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni, így a H. által elismert szolgálati idő felülvizsgálatára az alperesnek nincs törvényes lehetősége. Keresetében erre tekintettel 35 éves jubileumi jutalom jogcímén 2.284.220 forint és kamata,
  24. évre öt nap pótszabadság címén 106.300 forint, és
  25. évi öt nap pótszabadság címén 109.309 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.5589/2011/
  26. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
  27. évi XLIII. törvény (Hszt.) különbséget tesz a szolgálati idő számítását illetően aszerint, hogy a szolgálati viszonyt a Hszt. hatályba lépése (
  28. szeptember 1.) előtt vagy azt követően létesítették. Minthogy a felperes szolgálati viszonya a Hszt. hatályba lépését követően létesült, a szolgálati viszonyban eltöltött időbe csak a Hszt.
  29. §

(1)bekezdése szerint van helye beszámításnak, valamint a pótszabadság mértéke és a jubileumi jutalomra való jogosultság számítása szempontjából a Hszt. 328. §
(4)bekezdése értelmében a más közszolgálati jogviszonyból áthelyezettek, illetve közvetlenül kinevezettek esetén az ott eltöltött szolgálati időt is figyelembe kell venni, amely a felperes tekintetében megtörtént. A közigazgatási és munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az alperes a H. által a BM rendelet alapján kiadott szolgálati idő igazolás jogszerűségét felülvizsgálhatta. A BM rendelet hatálya a H.-ra, valamint jogutódjára nem irányadó. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.193/2013/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a felperes a H. munkáltató szervezetén belül a Hszt. hatályba lépését követően került hivatásos állományba, nem a közalkalmazotti jogviszonyból hivatásos szolgálati viszonyba való áthelyezéssel, hanem az akkor hatályos szabályok szerint közvetlen kinevezéssel. A Hszt. hatályba lépését megelőzően hatályban volt
  2. évi
  3. tvr. hatálya alatt - amely szerint a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a munkaviszonyban töltött időket be kellett számítani - a felperes nem állt. A másodfokú bíróság szerint nem értelmezhető a felperes Hszt.
  4. §
(2)bekezdésére történő hivatkozása, mert a szolgálati viszonyában a 60. §
(1)bekezdés rendelkezése szerint 2008. január 1-jén történt áthelyezés, ez az áthelyezés azonban a jogvita jogkérdését nem érinti, mert az alperes nem tette vitássá, hogy a felperes tényleges szolgálati viszonya 1998. június 1-jén létesült. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. A felperes jogszabálysértésként a Hszt. 326. §-a, 328. §-a megsértésére, a Hszt. 60. § és a BM rendelet 2. §
  1. a)pont
  2. ab)alpontja helytelen értelmezésére hivatkozott. Érvelése szerint az adott ügyben lényeges tényállási elem, hogy az alpereshez történő áthelyezését megelőzően a szolgálati idejét a pertárgyi jogcímek vonatkozásában a Határőrség nem jogszerűtlenül határozta meg, nem történt elírás, számítási hiba, és az elismerés nem is egy állami irányítás egyéb jogi eszközén alapult, hanem jogszabályon, a BM rendelet 2. §
  3. a)pontjának
  4. ab)alpontja rendelkezésén. A Határőrség ez alapján ismerte el a pótszabadság mértéke és a jubileumi jutalomra való jogosultsága szempontjából a szolgálati idejét, és ezen elismerés alapján gyakorolta is jogait egészen a 2008. január 1-jei áthelyezéséig. Ezen elismerés alapján kapta meg a H.-nél a 25 és 30 éves jubileumi jutalmát. A felperes arra is hivatkozott, hogy áthelyezés esetén a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni, jogai és kötelezettségei változatlanok. Így alperesnek több évvel az áthelyezést követően született - szolgálati idő módosítása, amely arra hivatkozással vesz el tőle éveket, hogy rá a BM rendelet nem hatályos, jogszerűtlen. A Hszt. 60. §
(2)bekezdésében rögzített szolgálati viszony folyamatossága miatt nincs jelentősége annak, hogy a BM rendelet hatálya kiterjed-e a N.-ra. Lényeges szempont továbbá, hogy a Határőrség elismerése más hasonló perek tényállásához képest - jogszabályon, és nem egy belső szabályzaton alapult. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. Helytállóan hivatkoztak az eljárt bíróságok arra, hogy a Hszt. a szolgálati idő számítása tekintetében különbséget tesz aszerint, hogy a szolgálati viszony a Hszt. hatályba lépése előtt vagy azt követően létesült. Emellett perdöntő jelentősége van annak is, hogy az adott ügyben hivatkozott szolgálati viszonyba történt beszámításra korábban mikor, a Hszt. hatályba lépése előtt vagy azt követően került sor. Ezért az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül értékelték azt a tényt, hogy a felperes kizárólag a Hszt. hatályba lépését követő időponttól, 1998. június 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban. Ennek a körülménynek azért van jelentősége, mert a Hszt. hatályba lépése után a 326. §
(2)bekezdése szerint szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időbe csak a 328. §
(1)bekezdése szerint van helye beszámításnak, amely rendelkezés szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek nem ismeri el a munkaviszonyban, illetve vállalkozói jogviszonyban töltött vitatott felperesi időket. A hivatásos szolgálati viszonyban más fegyveres szerv által korábban elismert és beszámított ilyen időkre megalapozottan hivatkozni csak akkor lehet, ha a beszámításra még a Hszt. hatályba lépését megelőzően az akkor hatályos jogszabályok szerint került sor. Ez esetben ugyanis a már beszámított szolgálati idő a Hszt. 328. §
(1)bekezdése és a Hszt. 328. §
(4)bekezdése alkalmazásakor is tényleges szolgálati viszonyban töltött időnek minősül, és a Hszt. hatályba lépése után létesített szolgálati viszonyok esetén a Hszt. 326. §
(2)bekezdésének alkalmazásakor sem lehet figyelmen kívül hagyni (Mfv.II.10.224/2010/5.). Az adott ügyben a felperes a keresetét a Hszt. hatályba lépését követő időpontban,
  1. augusztus 7-én kiadott szolgálati idő igazolásra alapította, melyben a felperes Határőrség munkáltatója a pótszabadság mértéke és a jubileumi jutalom számítása szempontjából beszámított szolgálati időként ismerte el a felperes
  2. szeptember 17-től
  3. március 16-ig különböző munkáltatóknál munkaviszonyban, illetve
  4. március 17-től
  5. március 31-ig vállalkozói jogviszonyban töltött felperesi időket. A jogkérdés eldöntésekor az előbbiek szerint nem annak volt jelentősége, hogy a felperes áthelyezéssel került az alpereshez, illetve a BM rendelet hatálya kiterjedt-e az alperesre, hanem annak, hogy a hivatkozott beszámítás megfelelt-e az irányadó jogszabályoknak, illetve annak, hogy arra mikor került sor. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Határőrség
  6. évi szolgálati idő igazolása nem felelt meg sem a törvény, sem a BM rendeletben foglaltaknak, mert a BM rendelet felperes által hivatkozott
  7. § a) pontjának ab) alpontja
  8. augusztus 12-éig volt hatályban. A jubileumi jutalom, a pótszabadság mértéke szempontjából beszámítható időkre
  9. augusztus 13-tól hatályos rendelkezés szerint: a Hszt. hatályba lépése után hivatásos állományba kerültek esetén a Hszt.
  10. §-ának
(1)bekezdésében meghatározottakon túl a Hszt. 328. §ának
(4)bekezdése szerinti idő, amennyiben a hivatásos állományba történő kinevezés az adott jogviszonyból áthelyezéssel, illetve megszakítás nélkül közvetlenül történt. E rendelkezésnek pedig a felperesi kereset jogalapjaként hivatkozott Határőrség által kiadott igazolás nem felelt meg. Lényeges a perben az is, hogy a felperes a szolgálati idő számításával összefüggésben milyen jogcímen terjesztette elő az igényét. A felperes marasztalásra irányuló keresete pótszabadság pénzbeni megváltására és 35 éves jubileumi jutalom megfizetésére irányult. A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) több eseti döntésében kimondta, hogy a jubileumi jutalom munkajogi jogintézmény, amely egyes munkajogviszonyokban állókat az adott jogviszonyban eltöltött hosszabb idő alapján jutalmazza. Az egyes jogviszonyokra vonatkozó törvények határozzák meg, hogy mely munkaviszony jellegű jogviszonyokban eltöltött idők számítanak az adott jogviszonyban töltött időnek. Az Alkotmánybíróság 12/2006.(V.31.) AB határozat indokolásában kiemelte, miszerint „A jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés a döntés arról, hogy megteremti-e a munkavállalók részére a juttatást, és az is, hogy milyen feltételekkel. Mindezek megállapítására a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg." Miután a fentiekből is következően ez a juttatási forma illetményen kívüli juttatás, amelyre senkinek nincs alkotmányból fakadó szerzett, alanyi joga, a jubileumi jutalomra való jogosultságot mindig a hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ebből következően e külön juttatás alapját képező különböző jogszerző idők számítása is csak az adott jogviszonyra hatályos jogszabályok alapján történhet. Ezért nincs általában perbeli jelentősége annak, hogy a munkáltató vagy a korábbi munkáltató a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő kezdő időpontját a jogviszony létesítésekor vagy azt követően az akkor hatályos jogszabályok alapján külön megállapította-e, illetve mikor, miként állapította meg, mert ez a munkáltatói intézkedés egymagában annak törvényi feltételeitől függetlenül a jubileumi jutalomra való jogosultságot még nem érinti. Az előbbiekben kifejtettek szerint csak a Hszt. hatályba lépését megelőzően létesített hivatásos szolgálati viszonyokban a Hszt. hatályba lépését megelőzően hatályos jogszabályoknak megfelelő beszámítás az, amely jogalapot teremthet a hivatásos állomány tagja részére. Ez esetben is a hatályos jogszabályok szerint kell az igényt elbírálni azzal, hogy a korábban már elismert és beszámított időt ténylegesen szolgálati viszonyban töltött időként kell számításba venni. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás kiegészítésével - a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján az állam javára a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére, melynek mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.